Új Szó, 1990. november (43. évfolyam, 257-281. szám)

1990-11-20 / 272. szám, kedd

KIKET VALASZTUNK? Ipolyság polgármester-jelöltjei 1. Miért vállalta a jelölést? 2. Mit tekint legfontosabb feladatának megvá­lasztása esetén? ORBÁN DEZSŐ gépészmérnök, 31 éves, az MKDM-Együttélés és az FMK kö­zös jelöltje. 1. Ipolyságon születtem, s bár tanulmányaim végzése során előbb Kassára, majd Prágába is elkerül­tem (a műszaki egyetemen szerez­tem mérnöki oklevelet) szülőváro­somhoz nem lettem hűtlen. 1989 novembere előtt egyetlen pártnak sem voltam a tagja, viszont a válto­zások idején az elsők között álltam be az új politikai gondolkodást szor­galmazók táborába. Tavasszal a vnb elnökének lemondása után felkértek, vállaljam e tisztséget. Ak­kor azért vállaltam, mert olyanok támogatását élveztem, akik megbe­csült és elismert emberek Ipolysá­gon. Most erkölcsi kötelességemnek érzem, hogy három politikai mozga­lom jelöltjeként ne hátráljak meg a következő időszak feladatai elől sem. 2. Ismerve a gazdasági körülmé­nyeket, különösebb ígérgetéseknek hitele nincs. Szeretném, ha sikerül­ne megoldanunk az itt élők teljes foglalkoztatottságát, lakásgondjait, életkörülményeit, életkörnyezetük javítását. Messzemenően támogatni fogom a vállalkozások valamennyi formáját. Városunk fontos határát­kelőhely, ami számos lehetőséget kínál. A gazdasági és kommunális szolgáltatásokon kívül az üzletháló­zat jobb kiépítésére és a műemlékek körültekintőbb gondozására utalnék elsősorban, s természetesen az igé­nyesebb kulturális lehetőségek biz­tosítására is. Már eddig is tudatosí­tottam, hogy városunk polgárainak a felsoroltakon kívül másféle igényei is vannak, ez eltérő nemzetiségi és vallási összetételéből adódik. Bízom benne, hogy ezen a téren városunk­ban - ahogy eddig sem volt - ezután sem lesz senkinek ilyen jellegű problémája. BOTLÓ ÁRPÁD pedagógus, 51 éves, a NYEE, a KDM és a DP közös jelöltje 1. A jelölést azért vállaltam, mert úgy érzem, hogy polgártársaim megbíznak bennem, és tudok is ten­ni valamit Ipolyság felvirágoztatá­sáért. 2. A város ökológiai programját tartom a legfontosabbnak, s ezen belül elsősorban a gáz- és vízveze­tékhálózatának és a csatornázás teljes kiépítését. Nagyon odafigye­lek az oktatásügyi problémák meg­egészséges környezetben lehet ne­velni. A szociális program keretein belül meg kell tenni mindent azért, hogy városunkban ne legyen mun­kanélküliség. Meg kell oldani a szó­dagyári dolgozók problémáját, akik már megkapták a felmondást. Az egészségügyi ellátás terén szeret­ném elérni, hogy beteg polgáraink­nak ne kelljen Lévára utazni tömeg­szállító eszközként használt mentő­kocsikkal. Hogyan gondolom? Úgy, hogy a szakorvosoknak megfelelő feltételeket biztosítunk a letelepe­déshez, pl. a kórház modernizálásá­val, orvosi lakások építésével stb. Végül, de nem utolsósorban, sze­retném szorgalmazni az emberi kapcsolatok elmélyítését. Demokra­tikus alapon elérni azt, hogy váro­sunk polgárai nemzetiségre és val­lási meggyőződésre való tekintet nélkül egyenlőként, súrlódásmente­sen, békességben éljenek egymás mellett. LADISLAV POKORNÝ 50 éves, a CSSZKP jelöltje 1. Pozsonyban születtem, de már 45 éve Ipolyságon lakom. Azóta a város többféle utat is bejárt. Én még emlékszem arra a városra, amelyik kultúra- és vendégszerető volt, ahol az emberek még szerették egymást. Most már nem az a város, melyet L. Ballek, a város szülöttje, „Palánk" c. regényében ír le. Nem az, de azzá kell lennie. 2. Első feladatom az lenne, hogy anyagi eszközöket biztosítsak a tisz­títóállomás bővítésére, mert a jelen­legi körülmények között fennáll a ve­szély, hogy a hatóságok leállítják a tejüzem és a szódagyár üzemelé­sét. Ezzel természetesen újabb munkahelyek szűnnének meg. Nem akarok felelőtlenül ígérgetni, de szeretném elérni, hogy a város lakóinak életszínvonala lehetőleg egyensúlyban legyen, tehát hogy.az idősebb emberek, a gyerekek és a fiatal családok biztonságban érez­zék magukat. Hiszem, hogy kevés pénzzel is lehet javítani az emberek közérzetén. Vissza szeretném adni a polgároknak azt az érzést, hogy ez a város, ahol élnek, az ő városuk, az ő igazi otthonuk. TUHARSZKI FERENC mérnök, 51 éves, a Csehszlo­vák Mezőgazdasági Párt és a Me­zőgazdasági Dolgozók Mozgal­mának közös jelöltje oldására is, mert katasztrofális a helyzet a magyar alapiskola alsó • tagozatának épületében, amely higi­éniai szempontból nem felel meg. Egészséges generációt pedig csak 1. Amikor az ipolysági efsz elnö­ke megkérdezte, indulnék-e polgár­mesterjelöltként a választásokon, igen meglepődtem. Életem utóbbi 20 évét a mezőgazdaságban dol­goztam le, soha nem gondoltam ar­ra, hogy e városkában több is lehet­nék, mint egyszerű polgár. Végül is elfogadtam érvelését, vagyis: ha már a „nagy választásokat" mi, me­zőgazdászok „elaludtuk", legalább a helyhatósági választásokon álljuk meg a helyünket. 2. Az új polgármesternek szerin­tem figyelembe kell vennie a város adottságait. Az idegenforgalom fel­lendítése érdekében nagyobb ren­det és tisztaságot követelnék meg, megoldanám a kamionok parkolá­sát, az autóbuszmegállót a centrum­ból kihelyezném a város szélére, helyébe sétálóutcát nyitnék, teli üz­lettel. A sok-sok feladat mellett, pl. az Ipoly szabályozása, az egészség­ügy helyzetének javítása - fontos­nak tartom Ipolyság és környéke kultúrhagyományainak a felújítását. Nem tartom kielégítőnek az ún. „diszkókultúrát". Vannak elképzelé­seim a sportélet fellendítésével kap­csolatban is, ebben érdekeltté ten­ném a helyi üzemeket. DR. ZSOLNAY ERNŐ jogász, 36 éves, független jelölt 1. Mi késztetett arra, hogy füg­getlen polgármesterjelölként indul­jak a helyhatósági választásokon? A közvetlen tenniakaráson túl az a felismerés, hogy városunk polgá­rait nem származásuk, nyelvük, val­lási vagy politikai hovatartozásuk alapján kell megítélni, hanem erköl­csi értékeik, magatartásuk és mun­kájuk alapján. Döntésemhez még az is hozzájárult, hogy eddigi munkám során közelről ismerhettem meg a város gondjait. Negyedik éve dol­gozom ugyanis az Ipolysági Városi Nemzeti Bizottságon, mint a közi­gazgatási osztály vezetője. 2. A jövőben sok feladat vár ránk. Ezek közül a legfontosabb az, hogy városunk - elsősorban a pol­gárok összefogásával - visszanyer­je azt a rangját, melyet a múltban kulturális, közigazgatási és gazda­sági jelentőségével kiérdemelt. Pél­dául azáltal is, hogy a körzeti hivata­lon kívül más állami szervek székhe­lye is legyen, gondolok itt elsősor­ban a közjegyzőségre és a földhiva­talra. A gazdasági élet terén támo­gatnám a város nagyobb üzemeinek önállósulási szándékait, s fellendíté­sükhöz elengedhetetlennek tartom a külföldi kapcsolatok kiépítését is. A városfejlesztés terén kardinális kérdésnek tartom a szennyvíztisztító bővítését, és a közművesítés gyor­sabb ütemű folytatását. A problémák megoldásának a kulcsa azonban a pénz. A város bevételeinek növe­léséhez elengedhetetlen a vállalko­zók támogatása és az idegenforga­lom fejlesztése. LENDVAY TIBOR Közös holnapunkért Bontsuk le a régi Katalom bástyáit helyi szinten is A pártállam összeomlásával egy időben szabadult meg népünk az ateista világnézet szorítá­sából, s ezt a hívő ember Isten külö­nös kegyelmi beavatkozásának tulaj­donítja. Az emberek gondolkodásá­ban, szellemében a hitellenes mani­puláció maradandó nyomokat ha­gyott. Ez abból is látható, hogy a ki­bontakozást nagyon sokan egyedül a jóiéti, a fogyasztói társadalomtól remélik és nem tudatosítják, hogy a szellemi, erkölcsi és a vallási érté­kek átfogó erősítése nélkül ä humá­num kerül veszélybe. Az emberi boldogsághoz nem elég az anyagi jólét, a szabadság - amelynek kultúráját most kell elsa­játítanunk -, de a szeretet sem ma­radhat a magánélet szférájában, ha­nem az egész emberiséget és az emberi kultúrát is át kell járnia. Csak így válhat a szeretet a társadalom, a nemzetek és az egész emberiség birtokává. A sokat emlegetett európai házba való belépésnek is ez a lénye­ge: a szeretet és a megbékélés. Az elmúlt évtizedekben az emberek nem kaptak hiteles információkat, nem tudhattak hát a mély gazdasági vál­ságról, amelyet a pártállam hitelekkel igyekezett elsumákolni. Az erkölcsi válságot viszont mindannyian érzé­keltük. így társadalmunk ma a tetszhalál állapotába került, s mi benne olyanok vagyunk, mint a súlyos betegség után lábadozó ember. A közhangulatot a pesszimizmus (a külföldiek veszik észre rosszkedvünket), az irigység (amit a múlt rendszerben mestersé­gesen tápláltak), a passzivitás (a problémákat nem oldják meg csak bírálják) és a bizonytalanság uralja. A lélek forradalmát - a politikai és gazdasági átalakulás mellett - a szel­lemi átalakulás nehéz küzdelmét most vívjuk. A politika, a törvényho­zás, a kormány teszi kötelességét, mindazt, ami jogi igazgatási és jelen­legi pénzügyi keretek között megte­hető. Ezek az erőfeszítések azonban nem lesznek hatásosak, ha a nép tétlenül nézi saját pusztulását. Most már rá kell döbbenteni magunkat, hogy szabadok vagyunk és saját erőnket kell mozgósítanunk. Sorsunk függ attól, hogy a politikai és a gazdasági átalakulás mellett si­kerül-e megteremtenünk a szabad­ság és a szeretet szintézisét egyéni, társadalmi és nemzetközi szinten. Ebben az átalakulásban a keresztény eszmék katalizátorként működhet­nek, s ezt bizonyítja az a tény is, hogy a volt keleti blokk országai közül azokban sikerült meggyőzően a rend­szerváltás, amelyek keresztény és protestáns hagyományúak. Ézek: Lengyelország, Csehszlovákia, Ma­gyarország. Átalakuló társadalmunkban a ke­reszt(y)ényeknek is részt kell venniük a politikai életben, amelyben igenis véleményt kell alkotnunk a lezüllesz­tett múltról, a bontakozó jelenről és az ígéretes jövőről. A sikeres parlamenti választásokat követően az MKDM képviselőit ott találjuk a Szövetségi Gyűlésben és a Szlovák Nemzeti Ta­nácsban is. Meggyőződésem, hogy élnek a kisebbség bizalmával, de visszaélni sohasem fognak vele. Már csak néhány nap választ el a politikai rendszerváltás utolsó mozzanatától, a helyhatósági választásoktól. Érthe­tő, hogy az emberek lelkében még ott lapul a szorongás, a bizonytalanság. Ám itt az ideje, hogy a parlamenti választások után lebonthassuk a régi hatalom bástyáit helyi szinten is. A pártállam a kisebbség terrorját a többség szabad választásának tün­tette fel. Eszerint minden intézkedés a nép akarata szerint történt, holott mindez csak látszat önkormányzat, a kiváltságosok cinikus diktatúrája volt. A választás változás, tehát válasz­tatni kell, azért kérünk mindenkit jöj­jön el szavazni, mert Jnelyi szinten is negyven év óta először nyílik lehető­ségünk arra, hogy sorsdöntőén befo­lyásoljuk falvaink, városaink politikai, társadalmi és gazdasági életét. Úgy kell választanom, hogy abban a válto­zásban én is benne legyek és csak úgy válhatok az átalakítás aktív sze­replőjévé, ha elmegyek választani. A választókon múlik, hogy a helyi önkormányzati testületekbe olyan, a demokrácia megvalósításán önzet­lenül munkálkodó emberek kerülje­nek be, akik alázattal kívánják szol­gálni népünket, s szívükben és elmé­jükben egyaránt átérzik ennek a most folyó rendszerváltásnak a lényegét, azt, hogy a kereszténység a népfel­ség és az európaiság összefügge­nek. A keresztény értékrend elfoga­dása mellett természetesen további követelmény a tiszta múlt, a ráter­mettség és a szakmai felkészültség. Csak olyan hiteles emberek garantál­hatják hitünk és magyarságunk meg­őrzését, akik majd az új törvények adta lehetőségek kihasználásával az erkölcsösebb, egészségesebb, kultu­ráltabb élet elérését és a jobb gazda­sági körülmények kialakítását szor­galmazzák. Ne csak az arra rátermetteket vá­lasszuk magunk közül elöljáróinkká, hanem segítsük is őket az elkövetke­ző nehéz években, hogy fölemelke­désünk közös erővel megvalósul­hasson. F elelősek vagyunk saját és kö­zös holnapunkért, nemzeti identitásunk és legdrágább kincsünk - az annyira veszélyeztetett - édes anyanyelvünk megőrzéséért is. Ke­resztény hitünk szolgálatvállalásra ösztönöz a közjó, az ifjúság, az öre­gek érdekében, de kopogtatni aka­runk a magányosok szívének ajtaján is. Ha nem is mindenki istenhívő e hazában, de ha nyitott a jóságra, a tiszta szépségre, a felebaráti szere­tetre, akkor közös úton járhatunk, hogy új élet születhessék a romok felett. Az élet - és a társadalom átalakí­tását csakis hosszabb távon lehet elképzelni. Ebben a hosszú távú és nagy erőfeszítéseket követelő mun­kában mi, keresztények is szeretnénk a társadalmi megújulás aktív részesei lenni. Mindehhez kérjük választóink tá­mogatását, bizalmát, szeretetét, és az Úristen bőséges áldását mindnyá­junkra. DR.FÓTHY JÁNOS A hadsereg elitje lesz A csehszlovák hadsereg történe­tében három esetben fordult elő, hogy az ENSZ békeerőinek kereté­ben külföldön teljesített feladatot, mégpedig Koreában, Angolában és Namíbiában. Václav Havél köztár­sasági elnökünk az ENSZ főtitká­rának korábban ígéretet tett arra, hogy hazánkban gyorsan bevethető zászlóaljat hoznak létre, amely bár­mikor a világszervezet rendelkezé­sére áll. A zászlóalj feladatairól, fel­készítéséről Adolf Turek ezredest, az egység parancsnokának helyet­tesét kérdeztük. • Miből áll a napi foglalkozás, mire helyezik a hangsúlyt, hogy min­den téren megfeleljen a nemzetközi követelményeknek? -A műszaki és egyéb katonai kiképzés mellett súlyt helyezünk az állomány tagjainak nyelvi felkészíté­sére. A nyelvoktatók csoportja min­den egyénnel külön-külön is foglal­kozik. A sorkatonától elvárjuk, hogy adott esetben gyorsan tájékozódni tudjon a térkép alapján, hogy el tudja olvasni az angol nyelvű feliratokat, ne adj' isten szükség esetén vizet tudjon kérni. Idővel ezek a követel­mények egyre nagyobbak lesznek. A tiszteknek el kell sajátítaniuk az angol nyelvet, de ha idő van rá, a bevetés színhelyén élő nép nyel­vét is. A tiszti állomány mellett vo­natkozik ez a híradósokra is. A ké­sőbbi időszakban arra is figyelmet fordítunk, hogy az esetleges beve­tés helyszínének történelmével, ha­gyományaival és lakosainak szoká­saival is megismerkedjenek a ,,kék­baretos" zászlóalj katonái. • Ebben az egységben az ön­kéntesség alapján a kötelező szol­gálatukat teljesítő katonák is van­nak. Mi történik velük, ha véget ér a sorkatonai szolgálatuk, elérkezik a leszerelés ideje? - Szeretném hangsúlyozni az ön­kéntességet, ami azt jelenti, hogy ebből a zászlóaljból bárki bármikor távozhat, ha úgy érzi, hogy koráb­ban nem jól határozott, nem bírja a fizikai-pszichikai megterhelést. A jövő évben áttérünk a tizenkét havi kiképzési ciklusra, (gy tehát, ha a sorkatona szolgálati ideje lejár, és nincs bevetésen, leszerel és újabb jön a helyére. Szükség esetén az önkéntesség alapján tartalékosként vehet részt az esetleges ENSZ bé­kehadműveletben. • Sokan nem tudják, hogy beve­tés esetén ezek a katonák csak házifegyverüket viszik magukkal... t - Valóban, s éppen ezért szó sem lehet katonai erőfitogtatásról. Ugyanakkor nagy gondot fordítunk a humánus cselekedetekre való fel­készítésre, többek között a kataszt­rófák következményeinek felszámo­lására. Az utóbbi időszakban a nem­zetközi terrorizmus, a kábítószer, a maffia elleni harcra is felkészítjük alegységeinket. • Állomáshelyüket kijelölték, vagy önök választották meg? - A szovjet katonák távozása után több laktanya ürült ki, mi Český Krumlovot választottuk, mégpedig azért, mert ennek közelében van a katonai kiképzőbázis és a repülő­tér is. (németh) \ ÚJ SZÚ 5 1990. XI. 20.

Next

/
Thumbnails
Contents