Új Szó, 1990. november (43. évfolyam, 257-281. szám)
1990-11-19 / 271. szám, hétfő
Hétfő, 1990. november 19. * • Ára 1 ko rona • XLIII. évfolyam, 271. szám Egynapos látogatást tett hazánkban George Bush AMERIKA MELLETTÜNK ÁLL Vendégünk megbeszéléseket folytatott a köztársasági elnökkel, a szövetségi, valamint a cseh és a szlovák kormány vezetőivel • Beszédet mondott a Szövetségi Gyűlésben • Felejthetetlen Vencel téri események Mai számunkban: Bemutatkoznak a polgármester jelöltek (3. oldal) Igazgató már van... ... Mi már nekik is, de magunknak is több épületet javasoltunk a város különböző pontjain, de egyelőre csak érvelünk és ellenérvelünk, eredménytelenül. (4. oldal) . Az önkormányzathoz is pénz kell ... gazdasági helyzetünk rendkívül kedvezőtlen, ezért a városoknak és a községeknek is szűkösebb körülmények között kell gazdálkodniuk. (5. oldal) Egyéves a Független Magyar Kezdeményezés „Jog ott van, ahol jogot alakító polgárok vannak" Ünnepi közgyűlés Dunaszerdahelyen (ČSTK és munka tá rsunktó l) -George Bush az első amerikai elnök, aki Csehszlovákiába látogatott. Az egynapos látogatás az amerikai fél kérésére november 17-én valósult meg, tehát pontosan egy évvel azután, hogy a diáktüntetéssel megkezdődött a gyengéd forradalom, amely véget vetett a totalitárius rendszernek, megteremtette a feltételeket az országban a demokratikus rendszer felújításához. Az amerikai elnök különrepülögépe szombaton reggel szállt le a Ruzynéi repülőtéren, ahol Václav Havel elnök és felesége üdvözölte a Bush házaspárt. Jelen volt Alexander Dubček, a Szövetségi Gyűlés elnöke, Marián Čalfa szövetségi miniszterelnök, Jirí Dienstbier, a szövetségi kormány alelnöke, külügymixiiszter, Dagmar Burešová és František Mikloško, a Cseh, illptve a Szlovák Nemzeti Tanács elnöke, valamint Petr Pithart és Vladimír Mečiar, a két köztársaság miniszterelnökei. Megjelent Shirley Temple Black amerikai nagykövet is. A katonai pompával kísért üdvözlő ceremónia után a két elnök az Egyesült Államokból hozott speciális páncélozott gépkocsiba ült, és a prágai várba hajtatott. George Busht Brent Scowcroft nemFelvételünk a Vencel téren készült zetbiztonsági tanácsadó és John Sununu, a Fehér Ház személyzeti főnöke, valamint más személyiségek kísérték. A prágai várban először Václav Havel rövid megbeszélést folytatott az amerikai elnökkel. Amint Michael Žantovský elnöki szóvivő elmondta, mindenekelőtt gazdasági problémáinkról, a kőolajjal kapMa nyílik az összeurópai csúcs Munkatársunk telefonjelentése Párizsból A francia fővárosba, az összeurópai csúcstalálkozó színhelyére tegnap nem sokkal déli 12 óra előtt érkezett meg Václav Havel csehszlovák államfő, kíséretében Marián Čalfa szövetségi kormányfővel és Jirí Dienstbier külügyminiszterrel. Emilé Biasini, a kulturális minisztérium államtitkára üdvözölte a vendégeket az Orly repülőtér cseh szalonjában, mert a hivatalos üdvözlés csak ma lesz. A tegnapi nap folyamán a csehszlovák küldöttség magánprogramot bonyolított le. A Diadalívtől pár száz méterre valóságos barikáddal kerítették el a Nemzetközi Konferenciák Központját. Napóleon egyik kedvelt tábornokának a nevét viselő avenue Kléber legnevezetesebb épülete ily módon adhat biztonságos otthont a helsinki folyamatban részt vevő 34 ország állam- és kormányfői ma kezdődő értekezletének. A hatalmas, komor palota - amelyet jelenleg az előtte felállított deszkákra festett lobogósor tesz ünnepélyessé - Párizs sötét korszakának szellemét idézi, mintha csak arról árulkodna, hogy a második világháború idején az Margaret Thatcher jókívánságai (ČSTK) - Margaret Thatcher brit miniszterelnök az alábbi levelet küldte Václav Havel köztársasági , elnöknek: „Jól emlékszem, hogy összes többi barátjukkal együtt milyen izgalomfnal követtük figyelemmel a tavalyi novemberi eseményeket. A demokratikus forradalom első évfordulója alkalmából jókívánságaimat fejezem ki önnek és Csehszlovákia egész népének. Szilárd meggyőződésem: elegendő bátorságuk és kitartásuk van ahhoz, hogy leküzdjék az önök előtt álló akadályokat." alagsorban a „rétistane" embereit kínozta a Gestapo. De jellemző a franciákra, hogy csak a szebb időket őrzik meg az emlékezetükben. így van ez ezzel az épülettel, ma is Majesticként, a hajdani szálloda nevén emlegetik. Még azt is illik tudni róla, hogy itt kezdődtek meg az amerikai-vietnami tárgyalások. A mai lüktető párizsi élet nem hagy sok (Folytatás a 2. oldalon) (Foto - ČSTK) csolatos nehézségekről és a közel-keleti helyzetről folytattak eszmecserét. Havel elnök ismertette gazdasági problémáinkat. Rámutatott, hogy ezek egyrészt a piacgazdaságra való átmenettel, másrészt a külső hatásokkal kapcsolatosak. Ezzel összefüggésben hangsúlyozta, hogy Csehszlovákiának gazdasági segítséget kell kapnia a Nyugattól, mivel ellenkező esetben helyzetünk nagyon súlyos lesz. Mindenekelőtt a legnagyobb nemzetközi gazdasági intézmények segítségére van szükségünk. Egyelőre mintegy, 3,5 milliárd dollárról van szó, ebből másfél milliárd az úgynevezett átmeneti alapot képezné, 2 milliárdot pedig fizetési mérlegünk kiegyenlítésére fordítanánk. Bush elnök leszögezte, hogy az Egyesült Államok tudatában van nehézségeinknek, és a nemzetközi intézményeknél erőfeszítéseket tesz, hogy Csehszlovákia és a többi közép- és kelet-európai ország, mindenekelőtt Magyar- és Lengyelország (Folytatás a 2. oldalon) (Munkatársunktól) - Megalakulásának első évfordulója alkalmából ünnepi közgyűlést tartott tegnap Dunaszerdahelyen a Független Magyar Kezdeményezés. A liberális politikai mozgalom programnyilatkozatából tudósításunk címében emelt jelmondat jegyében lezajlott eseményen megjelent Varga György, a Magyar Köztársaság prágai nagykövete, Boros Jenő, az MK pozsonyi főkonzulja, a magyarországi pártok képviseletében Kis János (SZDSZ), Medvigy Endre (MDSZ), Fodor Gábor (Fidesz), ott voltak továbbá a Romániai Magyarok Demokratikus Szövetségének és más erdélyi magyar szervezeteknek a képviselői, a Lett Liberális Mozgalom küldöttje, s képviseltette magát a cseh kormány, ifjúsági szervezeteink, az Együttélés, a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom és Sidó Zoltánnal az élen a Csemadok OV. A közgyűlést öllös Árpád, a város polgármestere nyitotta meg, aki hangsúlyozta: annak a mozgalomnak a küldöttjei találkoznak itt, mely a totalitarizmus 40 esztendeje után elsőként lépett a tettek mezejére. Tóth Károly, az FMK elnöke gondolati egységekbe foglalta az elmúlt egy évben végbement változásokat s bennük a mozgalom szerepét. - Helyesen döntöttünk, amikor a demokratikus erők mellett döntöttünk - mondotta majd arról szólt, hogy politikai szótárunkban új fogalom szerepel: a minimális konszenzus fogalma. Ehhez kötődve jelölte meg az FMK jelenlegi tevékenységének egyik elvi kiindulópontját, jelesül, hogy a mozgalom konszenzusalakító tényezőként vegyen részt a helyi és a nagypolitikában egyaránt. - Befejeztük a politizálás első évfolyamát - mondotta végezetül -, voltak rossz jegyeink, de egészében véve eredményesen zártuk az évet. Ezután az elnöki asztalnál helyet foglaló Zászlós Gábor, az SZK kormányának alelnöke aktuális politikai kérdésekről beszélt, köztük az új alkotmány előkészítéséről, melyre oda kell figyelni, sőt az alakításában segítenie kell az FMK politikai vonalvezetésének is. Nem látványos, hanem aprómunkával, valamint a szlovák és a cseh demokrata erőkkel együttműködve kell tovább lépnünk - mondotta. (Folytatás a 2. oldalon) Zászlós Gábor megnyitó beszédét mondja (Méry Gábor felvétele) EURÓPAI GARANCIAK(AT!) Kétségtelenül jogos a ma kezdődő párizsi csúcsot második Helsinkinek nevezni, hiszen a két főváros nevével fémjelzett folyamat nélkül földrészünk nem tarthatna ott, ahol ma tart. Helsinki úgynevezett kosarai reménységet jelentettek a totalitarizmus ellen belülről küzdőknek, e kosarak nyújtottak némi garanciát arra, hogy a diktatúrák legalább külsőleg kénytelenek legyenek deklarálni az alapvető emberi jogok tiszteletben tartását. Igen, legalább deklarálni, hiszen kevés dolog volt olyan annyira kitéve az ideológiai támadásoknak, mint az a bizonyos harmadik kosár. Ez egyben jelzi Helsinki korlátait is: nem léphetett túl azon a koron, amelyben született, 1975-ben még óhatatlanul tükröznie kellett Európa megosztottságát. Ha tehát most második Helsinkit emlegetünk, a sorszám lényegében az új minőséget jelenti. A párizsi záródokumentum már azt a tényt fogja tükrözni, hogy a földrészünket kettéosztó falak leomlottak, a hidegháborút eltemettük. Párizs az új realitásokat rögzíti, s ezekre építve kell meghatározni - a tavalyi földindulásszerű közép-keleteurópai változások korántsem befejeződött folyamatának figyelembevételével - kontinensünk fejlődésének irányát. Itt kell lefektetni a sokat emlegetett új európai biztonsági rendszer alapjait, ezt szolgálják az aláírandó dokumentumok. Vagyis: Párizsban a jövő Európája lesz a fő téma. Tudom, ez így túl általános, s ezért frázisnak tűnik. Az európai ember számára e pillanatban a legtöbbet talán a hagyományos fegyveres erők csökkentéséről szóló okmány fogja jelenteni, ezt a NATO 16 és a Varsói Szerződés 6 tagállamának legfelsőbb vezetői látják el kézjegyükkel. De 22 szuverén állam megállapodása lesz ez, nem a két tömbé, s ez már olyan új jelenség, amire még egy esztendeje sem gondoltunk volna. Hiszen például tengerentúli elemzők szerint a megállapodás inkább tulajdonítható a kelet-európai változásoknak, mint a NATO és a VSZ között mára nem több puszta formalitásnál: ugyan melyik volt szocialista országnak lenne most baja a NATOval, de annál inkább van a saját szervezetével, a VSZ-szel. Amely amúgy is a rohamos szétesés állapotában van, már egyébként sem működő katonai szervezete fél éven belül hivatalosan is megszűnik. Az európai bizalomerősítő intézkedésekről szóló megállapodást - amely a stockholmi dokumentum továbbfejlesztésének tekinthető - mind a 34 ország vezetői aláírják. Mellesleg ez a szám is sokmindent kifejez, nem csupán arról van szó, hogy eggyel kevesebb állam vagy kormányfő lesz Párizsban, mint Helsinkiben volt. Hiszen az NDK megszűnésével át kell rajzolni egész Európa katonai, politikai, s tegyük hozzá: gazdasági térképét is. Ez utóbbira utalva kell leírni: igaz, hogy Párizsnak történelmi szerepe lesz, új kezdetet, új világrendet jelenthet, de hozzá kell tenni, hogy Párizs önmagában nem elég. Igaz, hogy egyik legfontosabb küldetése az új biztonsági rendszer megalapozása, de míg egykét évvel ezelőtt ennek kapcsán főleg a katonai kérdések kerültek előtérbe, ma már ezek tűnnek a legkönnyebben megoldhatónak, Európát ugyanis új veszély fenyegeti: a gazdasági kettészakadás veszélye. Sosem lesz e földrész egységes, ha egy gazdag Nyugatra és egy szegény Keletre fog tagolódni. S ez a Kelet nem egyszerűen szegény, bátran kimondhatjuk: a gazdasági összeomlás határán van. Azt mondani sem kell, hogy ez milyen hihetetlen feszültségek forrása lehet. Tehát egyrészt a biztonság gazdasági összetevőire gondoltam, amikor azt mondtam, hogy Párizs önmagában kevés. Mert olyan további mechanizmusok kellenek, amelyek a politikai szabadság mellett gazdaságilag is talpraállítanak bennünket. Másrészt pedig orvoslást kell keresni KeletEurópa rákfenéjére, a nacionalizmusra, az etnikai, nemzetiségi feszültségekre, konfliktusokra. Úgy tűnik, ezt sem tudjuk térfelünkön egyedül, nyugati segítség nélkül megoldani. Mert nemcsak az elégséges demokratikus intézményrendszer nincs meg hozzá, a nagyobb baj az, ha intézmények lennének is, viszont hiányzik a demokratikus gyakorlat, politikai kultúra, tolerancia. Ismerem azokat az ellenérveket, amelyek szerint ezt a kérdést nem oldhatja meg helyettünk a Nyugat, hogy nekünk magunknak kell kínkeservesen kijárnunk a demokrácia alapiskoláját. Mindezek tudatában mégis vallom: a keleti nacionalizmus nem szakítható ki abból a kontextusból, amit összeurópai folyamatnak nevezünk, s ha e folyamatot azért akarjuk intézményesíteni, hogy a feszültségkeltő tényezőket csökkentsük, akkor ezt a problémakört sem lehet kihagyni. Nemcsak az emberi jogokat kell intézményesen, nemzetközileg garantálni, hanem a kisebbségi jogokat is. Igaz, hogy sok minden már létezik vagy születőben van ennek érdekében, és vannak szépen megfogalmazott nemzetközi dokumentumok is. De a gyakorlat azt mutatja, ez még mindig nagyon kevés. MALINÁK ISTVÁN
