Új Szó, 1990. november (43. évfolyam, 257-281. szám)

1990-11-17 / 270. szám, szombat

Bush párizsi találkozói (ČSTK) - George Bush amerikai elnök a hétfőn kezdődő párizsi összeurópai csúcstalálkozó kereté­ben kedden találkozik Mihail Gor­bacsovval. A hírt az amerikai kor­mány magát megnevezni nem kívá­nó képviselőjére hivatkozva jelentet­te az AFP hírügynökség. Hozzáfűzte még, hogy az öböl-válság lesz a ve­zető téma. Egyébként Bush legke­vesebb öt legfelsőbb szintű találko­zót bonyolít le a francia fővárosban. Röviddel megérkezése után, tehát már vasárnap találkozik az Elysée­palotában Francois Mitterrand-nal és Margaret Thatcherrel. Az ú| név: Bolgár Köztársaság (ČSTK) - A szófiai parlament csü­törtök esti döntése óta Bulgária új neve: Bolgár Köztársaság. Az új név mellett 278-an voksoltak, hárman ellenezték, nyolcan pedig tartózkod­tak a szavazástól. Érdekességként jegyezzük még meg, hogy az eddigi Bolgár Népköztársaság helyett az ország új nevének többen is az egy­szerű Bulgáriát javasolták. Andrej Lukanov kormányfő is­mét megerősítette, lemond tisztsé­géről, ha kormányának programja nem nyeri el a parlament széles körű támogatását. Az új költségvetési ter­vezetről már három hete folyik a vita. Csehszlovák-német katonai együttműködés Konkrét programok (ČSTK) - Bővíteni kell a csehszlo­vák és a német hadsereg együttmű­ködését, kontaktusait - a két ország védelmi miniszterei így foglalták össze csütörtök esti sajtóértekezle­tükön tárgyalásaik eredményeit. Mint ismeretes, Ľuboš Dobrovský háromnapos látogatáson tartózkodik az NSZK-ban. Vendéglátója, Ger­hard Stoltenberg kiemelte azt a tényt, hogy Dobrovskýnak védelmi miniszterként az első külföldi útja Németországba vezetett. A felek át­tekintették az európai helyzetet, vé­leményt cseréltek a Varsói Szerző­dés^ és a NATO jövőjéről, a helsinki folyamat bővítéséről, illetve intézmé­nyesítéséről. Nemcsak általános szinten dekla­rálták az együttműködési készséget, több konkrét dolog is szóba került. Például az, hogy csehszlovák tisztek tanulhatnának a jövőben a Bundes­wehr katonai főiskoláin, a főiskolák tanárai kölcsönös cserelátogatáso­kat valósíthatnának meg és így to­vább. Fontos téma volt a légi közle­kedés biztonságának szavatolása a közös határok közelében, valamint szükség esetén a mentési munkála­tokban való együttműködés. A felek tárgyalásokat folytatnak a haderő­csökkentéssel összefüggő informá­ciók cseréjéről és az új védelmi doktrínák kialakításában szerzett ta­pasztalatokról. Elkészült a jövő évi fizetési megállapodás (Folytatás az 1. oldalról) pontjaiban sajnos nem sikerült meg­oldást találni. A dokumentum megerősíti, a jövő év január 1-től konvertibilis valutá­ban fog a két ország kereskedni^Az indikatív árujegyzéken szereplő ter­mékeket - ezeket még véglegesen pontosítani kell - azonban külön bankszámlákon fogják elkönyvelni. Klaus miniszter szerint ez lehetővé teszi az árucsere folytatását olyan feltételek között is, amikor a szovjet vállalatok nem rendelkeznek ke­mény valutával. Az időhiány, vala­mint amiatt, hogy a csehszlovák pénzügyminisztérium szélesebb jogkörökkel rendelkezik, mint a szovjet, nem sikerült megegyezni abban, hogy milyen koeficiens sze­rint számítják át a csehszlovák aktí­vumot konvertibilis valutára. A szov­jet fél ezt a számunkra elfogadhatat­lan módon összeköti saját, más or­szágokkal szembeni aktívumainak átszmításával. Klaus miniszter azt mondta, reméli, hogy sikerül megol­dást találni, ezt ugyanis maga az élet fogja kikényszeríteni. Úgy vélte, sok függ attól, sikerül-e stabilizálni a Szovjetunióban a gazdasági hely­zetet. Eddig is folytak, a jövőben is foly­tatódnak a tárgyalások az említett problémákról. Vonatkozik ez a koro­na-rubel árfolyamra is. A jelenlegi reális árfolyam 1:2, de Klaus minisz­ter szerint a szovjet fél ezt egyelőre nem érti meg. ,,Ez ügyben nemcsak hogy nem tudtunk megállapodni, de egészen nyilvánvalóvá vált, hogy nagyon nagy közöttünk az egyet nem értés. Véleménykülönbségek voltak a Szovjetunió területén meg­valósuló nagy építkezések pénzügyi problémáinak, valamint a hazánk­ban lévő szovjet csapatoknak a megítélésében is. A csehszlovák fél ragaszkodott ahhoz, hogy ezeket kölcsönös összefüggéseikben vizs­gálják, tehát egyetlen csomagot ké­pezzenek. Átszervezik a szovjet kormányt ÚJ szú 1990. XI. 2149. (dek) (Folytatás az 1. oldalról) A szovjet államfő felkérte a Legfelsőbb Tanácsot, szólítsa fel a köztársasági par­lamenteket: az új szövetségi szerződés aláírásáig függesszék fel a kompetenciós vitákat kiváltó döntéseket. Beszédében kitért a saját személyére is, azt mondotta, hogy elfogad minden bírálatot, kivéve az olyan vádakat, miszerint letért az úíröl, taktikázik és így tovább. Sokan le akarják járatni az államfőt, s ezzel kapcsolatban hozzáfűzte, az ilyen lejáratás minden szinten folyik és beprogramozottnak tű­nik. Elismerte, hogy nem minden döntést hozott meg kellő időben és hatékonyság­gal, de ő maga is levonja a kellő követ­keztetéseket. Ugyanakkor azt is hangsúlyozta, hogy személyesen felel az elnöki rendeletek tartalmáért és következményeiért, teljesí­tésük viszont a végrehajtó szervekre vo­natkozik. Hatalmas taps fogadta azt a be­jelentést, amely szerint készen áll energi­kus döntések meghozatalára, tekintet nél­kül arra, hogy mit mondanak erre a köz­társasági és a helyi szervek. Ugyanakkor figyelmeztette a jelenlévő képviselőket: a teremben helyet foglaló köztársasági vezetők közül, beleértve Borisz Jelcint is, senki sem tapsolta meg ezt a javas­latot. Természetesen maga Jelcin is felszó­lalt a tegnapi tanácskozáson, s felszólítot­ta a szovjet parlamentet: még a mostani ülésszak folyamán vonja meg a bizalmat Nyikolaj Rizskov kormányától. Ajánlatot tett egy olyan különbizottság felállítására, amelynek feladata a válságellenes gaz­daságpolitika végrehajtása lenne. Hozzá­fűzte, Gorbacsovnak két héten belül meg kellene vitatnia ezt a javaslatot a köztár­saságokkal. Egyebek között Jelcin szólt még az élelmiszerválságról is, rámutatva: egyes városokban csak 2-3 napra elegendőek a tartalékok. Nem zárta ki azt a lehetősé­get, hogy a Szovjetuniónak élelmiszer­segélyt kell kérnie a fejlett kapitalista országoktól. xxx Amerikai diplomáciai források csütörtö­kön tették közzé Washingtonban: az USA külügyminisztériuma lehetségesnek tart­ja, hogy az Egyesült Államok humanitári­us segítséget nyújt a Szovjetuniónak - élelmiszer- és gyógyszerszállítmányok formájában. Az információhoz még hoz­záfűzték, hogy az egész ügyet még nem tisztázták, s nyilvánvalóan ezt is megvitat­ják majd Párizsban a két ország legfel­sőbb vezetői. Arra a kérdésre, hogy Csehszlo­vákia akar-e vásárolni valamit az egykori NDK néphadseregének készleteiből, Dobrovský azt felelte, ez iránt egyelőre nem tanúsítottunk érdeklődést, s reméljük, hogy nem is fogunk. Stoltenberg szólt arról, hogy a szovjet csapatok kivonása Csehszlovákiából már előrehaladott állapotban van, Németországot ille­tően pedig még csak a kezdeti stá­diumában, s ezért számukra hasz­nosak a csehszlovák tapasztalatok. Ľuboš Dobrovský segítséget ajánlott fel az NSZK-nak a szovjet alakulatok területünkön történő hazautaztatása terén. E pillanattól a jövő év június 30-ig Csehszlovákia naponta egy katonai transzort áthaladását (vas­úton) biztosítaná, s ha befejeződik a szovjet csapatok kivonulása ha­zánkból, tehát júliustól fogva akár napi 3-4 transzportról is szó lehet. Védelmi miniszterünk tegnap Landshutban felkeresett egy harcko­csizó dandárt, majd pedig találkozott a bajor parlament alelnökével. Ezu­tán látogatás következett a Krauss­Maffei cégnél, az esti órákban pedig Edmund Stoiber bajor belügymi­niszterrel tanácskozott. Washington szerint Heseltine jobb lenne, mint Thatcher (ČSTK) - Több amerikai szakér­tőnek is az volt a véleménye, az USA hosszú távú érdekei szempont­jából talán elönyösebb lenne, ha Nagy-Britanniának új miniszterelnö­ke volna Michael Heseltine szemé­lyében, mintha negyedszer is Mar­garet Thatcher alakítana London­ban kormányt. Mint ismeretes, leg­később másfél év múlva esedéke­sek a brit parlamenti választások. Ez a szakértői vélemény már csak azért is érdekes, mert mind ez ideig a vas­lady számított az Egyesült Államok leghűségesebb szövetségesének. Washington szempontjából azért is lehetne érdekés Heseltine győzelme (például már a jövő kedden esedé­kes pártelnök-választáson), mert ő nem úgy viszonyul az európai egyesítéshez, mint Margaret Tha­tcher, és több katonai kérdésben is eltérő nézeteket vall. Magyarország Szétszerelik a rakétákat Újabb egyoldalú fegyverzetcsök­kentésről döntött tegnapi ülésén a magyar kormány: leszerelik a hon­védség egyetlen rakétadandárát. Magyarországnak 27 „föld-föld" rakétaindító állványa és ezeken 36 darab „ezüstszivarja" volt hadrend­ben a tegnapi napig. Kilenc állvány­ról 280-300 km-es hatótávolságú, a NATO-kódjában SCUD-B-nek el­keresztelt, illetve 18 állványról geo­metriai célzással útnak indítható FOB-7-es típusú, 50-80 km-re hor­dó egysége volt. Mindkét típus alkal­mas nukleáris robbanófej célba jut­tatására is, bár ilyen eszközökkel a magyar honvédség sohasem ren­delkezett. A rakéták 20 évesek, ela­vultak és támadófegyverként nem férnek bele az ország hangsúlyozot­tan védelmi doktrínájába. Mint azt Keleti György ezredes, a honvédel­mi tárca szóvivője elmondta, a kor­mány reméli, hogy a volt Varsói Szerződés tagállamaival sem egyeztetett egyoldalú magyar lesze­relési intézkedés térségünkben kö­vetőkre talál. V. PAIZS GÁBOR Volt szovjet tömb Próbálkozások az olajsokk gyógyítására (ČSTK) - Csehszlovákia, Lengyel­ország és Magyarország washing­toni nagykövetei, Rita Klímová, Ka­zimierz Dzewanowski és Zwack Péter csütörtökön közös nyilatkoza­tot nyújtottak át az amerikai kül­ügyminisztériumnak, s ebben - a há­rom kormány döntésével össz­hangban - bejelentették: a három ország közösen kívánja megoldani gazdasági és szociális problémáit. „A kőolaj árának sokkoló emelkedé­se, a szovjet szállítások bizonytalan­sága miatt az a komoly veszély áll fenn, hogy a gazdasági reformok sikertelenül végződnek - állapítja meg a dokumentum. xxx Közép-Kelet-Európa egykori kom­munista országai az Öböl-válság, valamint a KGST szétesése követ­keztében 12,5-15 milliárd dollár veszteséget kénytelenek elkönyvel­ni. Bulgária szenvedi el a legna­gyobb károkat, de a kettős, „külső sokk" nagyon negatív hatással lesz Csehszlovákia, Jugoszlávia, Ma­gyarország, Lengyelország és Ro­mánia gazdaságára, fizetési mérle­gére is. Túlságosan gyengéd forradalom Tegnapelőtt, szerkesztőségi kva­terkázás közben, elismerően talál­tam szólni a Nyilvánosság az Erő­szak Ellen Mozgalomról, mi több, a Független Magyar Kezdeménye­zést is dicsérő jelzőkkel illettem. Er­re egyik kollégám nem minden él nélkül megjegyezte: vajon van-e olyan párt széles e hazában, amely­ről te még nem nyilatkoztál lelken­dezve, majd rövidebb-hosszabb idő elmúltával nem vélekedtél lesúj­tóan? Már harmadik napja tűnődöm e kritika megállapításain, és most, gondolatban visszatérve a tavaly november óta megtett út állomásai­hoz, bárhogy nézem is a dolgot, meg kell mondani: nem is tehettem másként. Túlságosan tanulságos ta­pasztalatokat szereztem a kötelező egyhitűség korszakában. Csak vizs­la szemmel figyelhetem a pártok és pártvezérek megnyilvánulásait, a gesztusaikra reagáló plebsz moz­gását. Próbálom megemészteni és értelmezni a szentté avatási szertar­tásokat. Nézem, ahogy a főtéren az eretnekké nyilvánítottak nyilvános elégetésére máglyát állít a nemzeti színű inkvizítorok által megbaboná­zott tömeg. Nem tehetek mást, mint­hogy egy-egy párt, vagy személyi­ség emberséget ígérő megnyilvánu­lásától új erőre kapva reményke­dem, és az ordasok „feszítsd meg őt!"-jeire gondolatokkal válaszolók opuszait olvasom, és közben - saját normám és ízlésem szerint - állást foglalok, majd valamelyik pártot vagy mozgalmat viszontajándéko­zom rokonszenvemmel. Mindenki így tesz ebben az or­szágban, aki reménykedik abban, hogy talán mégiscsak kialakulnak itt olyan pártok is, amelyek a sandaság helyett a nemes gondolatokon ala­puló őszinteséget, a demagógia he­lyett a gondolatgazdagságot és a lo­gikát, a gyűlölködés helyett a jelző nélküli humanizmust tűzik zászlaik­ra. Lámpással keressük az olyan pártokat, amelyek nagygyülés-ce­lebrátorai nem a hisztériára, nem az arctalan tömeg nemtelen vágyaira építve fogalmazzák meg mondan­dójukat, hanem kontinensünk és ha­zánk emberséges hagyományaira fi­gyelmeztetnek. Ilyenkor ünnepnap számunkra, ha valamely újságot vé­giglapozva egyetlen olyan írást sem találunk, amelyben nem lennének ordas célozgatások nemzetiségem mesterségesen konstruált „bű­neire". Ilyen pártot, politikai ízlésemnek és igazságérzetemnek megfelelő személyiségeket keresve jutottam el oda, hogy a gyengéd forradalom első évfordulójának előestéjén pozi­tívan vélekedtem a Nyilvánosság az Erőszak Ellen Mozgalomról és a ve­le elvi alapokon együttműködő Füg­getlen Magyar Kezdeményezésről. Akinek van szeme, és van füle, az az elmúlt hetekben láthatta és hall­hatta, mit tett a demokráciáért e két politikai mozgalom. Aki szlovákiai magyar létére megőrzendő értéknek tekinti anyanyelvét, az bizonyára fel tudja becsülni a változások fő ereje­ként küzdő mozgalom vezető sze­mélyiségeinek a kisebbségek védel­mében és - ami legalább ennyire fontos - a szlovák közvélemény for­málásában kifejtett erőfeszítését. Ki merték mondani, hogy nem a ma­gyar a szlovák ember fő ellensége; a butaság, a jelenségek leegyszerű­sítése és a sovinizmus veszélyezteti elsősorban a nemzetet. Ez fordítva is érvényes, és ebből nekünk, ma­gyaroknak szintén le kell vonjuk a következtetéseket. Tehát ilyen és hasonló gondolat­fonalak mentén haladva kerestem magamnak azt a politikai tömörülést, amely megfelel vérmérsékletemnek és szemléletemnek. Keresés közben különböző hatá­sok érik az embert, és különböző élményeket kell magában feldol­goznia. Bevallom, nem minden káröröm nélkül szemléltem tavaly november végén, december elején a kisebb­nagyobb kommunista apparátcsikok körében uralkodó riadalmat. Gon­doltam, ez észretéríti őket; távoznak helyükről, valamilyen tisztességes szakma után néznek, a „csőbe hú­zott" gyalogkommunisták pedig, mi­után bocsánatot kérnek a szociálde­mokratáktól, csatlakoznak hozzájuk, és megint erőssé válik ez a nagy­múltú és demokratikus munkáspárt, kialakulhat az országban a politikai egyensúly. Sokszor tévedtem már életem­ben, de akkorát még soha. Egyrészt nem mozdultak helyükről az appa­rátcsikok, még hónapokig félretájé­koztatták a jobb sorsra érdemes egyszerű párttagok százezreit, más­részt pedig nem akadtak olyan szo­ciáldemokrata személyiségek, akik képesek lettek volna élni az életben kevésszer kínálkozó lehetőséggel, így a nagy szociáldemokrata hűhó eredményeként megszületett egy szánalmasan törpe párt, amely még a parlamentbe se jutott be. Közben kiderült, hogy a gyengéd forradalom vezéralakjai - humanista neveltetésüknél fogva - valóban ko­molyan gondolják a gyengédséget. Mindenki rokonszenvezett ezzel az elképzeléssel, csak épp a húsz év­vel korábbi konszolidátorok tamás­kodtak egyszerűen nem hitték el, hogy valóban gyengéd lesz. Leg­többjük még jó ideig minden este úgy tért nyugovóra, hogy maga mel­lé készítette a letartóztatás esetén magával viendő kis csomagot, a „fe­kete autó" azonban csak nem jelent meg. Nem jelent meg egy hónapig, ket­tőig, elérkezett a választási kam­pány, a kommunisták számára is lehetővé vált az önálló erőként való részvétel, és ekkor már a legelvakul­tabb bolsevik is látta, hogy itt lehető­ség nyílik a pozíciók átmentésére. Határtalanul elszemtelenedtek. Kü­lönösen azt követően, hogy a válla-, latoknál is alig mozdult valami. A legnépszerűtlenebbeket ugyan szavazással leváltották az igazgatói tisztségből, a középvezetők azon­ban nagyobbrészt maradtak. Példá­ul érdemes lenne statisztikát készí­teni arról, hogy hány egykori káder­osztályvezető működik még ma is személyzeti főnökként. Gyógyító balzsamként hatott a titkosrendőrsé­gi besúgók tízezrei számára minden olyan hír, amely azt bizonyította, hogy szőrén-szálán eltűntek a nyil­vántartási lapok, tehát nincs bizonyí­ték. így volt ez a központi hivatalok­ban is. Az újságszerkesztőségekben is naponta előfordult, hogy a párt­funkciónáriusok dédelgetettjei „haj­landók" voltak (!) rehabilitálni azo­kat, akiket húsz esztendővel koráb­ban az ő hozzájárulásukkal, jobb esetben csendes beleegyezésükkel fosztottak meg egzisztenciájuktól. A rehabilitáltaknak sokszor azok ad­tak beosztást, teljesítményüket azok minősítették (és minősítik), akik ta­valy még hetenként-kéthetenként Fojtík elvtárshoz jártak bölcsessé­gért. A visszatért szerkesztőknek számos helyen most is az ilyen szer­kesztők tartanak kiselőadásokat tak­tikai érzékből. Valóban, nem min­dennapi taktikai érzékre vall, hogy képesek voltak magukat átmenteni. Számos párt létezik, és az ember ilyen taktikai eszmefuttatásokat követően gyakran érez hatalmas késztetést arra, hogy mégsem a Polgári Fórumhoz, vagy a Nyilvánosság az Erőszak Ellenhez, ne­tán a Kereszténydemokrata Párthoz csat­lakozzék, hanem a Republikánus Párt­hoz, amely programjának egyik fő pontja: a konszolidátorok viselt dolgainak meg­vizsgálása, a vétkesek megnevezése és közéletből való kiszűrése. Késő bánat - ebgondolat. Ma már nincs sok értelme annak, hogy azon mor­fondírozzunk: hogyan kellett volna csinál­ni. Az azonban mindenképpen tény, hogy túlságosan gyengéd volt ez a forradalom. Még azokhoz is gyengéd volt, akiket min­den jogállamban hazaárulásért állítottak volna bíróság elé, hiszen hatvannyolc augusztusában lepaktáltak a megszállók­kal. Néhanapján - talán hogy túlságosan el ne kanászodjanak - egyet-egyet letar­tóztatnak néhány napra, de nem a haza­árulás körülményeiről faggatják őket ­legalábbis a sajtójelentésekből erre követ­keztethetünk), hanem arról, hogy miként jutottak a vagyonukhoz. Nincs kizárva, hogy végül úgy járunk velük, mint Al Caponeval az amerikaiak. Gyilkosságo­kat követett el, végül mégis adócsalás miatt került bíróság elé. xxx Hát ilyen gondolatok foglalkoztatnak ezekben a napokban, amikor az ország több tucatnyi pártjának és mozgalmának „kínálatában" válogatva - teljesítménye alapján - őszinte elismeréssel szóltam a VPN-ről és a Független Magyar Kezde­ményezésről. TÓTH MIHÁLY li®

Next

/
Thumbnails
Contents