Új Szó, 1990. november (43. évfolyam, 257-281. szám)

1990-11-17 / 270. szám, szombat

Bush párizsi találkozói (ČSTK) - George Bush amerikai elnök a hétfőn kezdődő párizsi összeurópai csúcstalálkozó keretében kedden találkozik Mihail Gorbacsovval. A hírt az amerikai kormány magát megnevezni nem kívánó képviselőjére hivatkozva jelentette az AFP hírügynökség. Hozzáfűzte még, hogy az öböl-válság lesz a vezető téma. Egyébként Bush legkevesebb öt legfelsőbb szintű találkozót bonyolít le a francia fővárosban. Röviddel megérkezése után, tehát már vasárnap találkozik az Elyséepalotában Francois Mitterrand-nal és Margaret Thatcherrel. Az ú| név: Bolgár Köztársaság (ČSTK) - A szófiai parlament csütörtök esti döntése óta Bulgária új neve: Bolgár Köztársaság. Az új név mellett 278-an voksoltak, hárman ellenezték, nyolcan pedig tartózkodtak a szavazástól. Érdekességként jegyezzük még meg, hogy az eddigi Bolgár Népköztársaság helyett az ország új nevének többen is az egyszerű Bulgáriát javasolták. Andrej Lukanov kormányfő ismét megerősítette, lemond tisztségéről, ha kormányának programja nem nyeri el a parlament széles körű támogatását. Az új költségvetési tervezetről már három hete folyik a vita. Csehszlovák-német katonai együttműködés Konkrét programok (ČSTK) - Bővíteni kell a csehszlovák és a német hadsereg együttműködését, kontaktusait - a két ország védelmi miniszterei így foglalták össze csütörtök esti sajtóértekezletükön tárgyalásaik eredményeit. Mint ismeretes, Ľuboš Dobrovský háromnapos látogatáson tartózkodik az NSZK-ban. Vendéglátója, Gerhard Stoltenberg kiemelte azt a tényt, hogy Dobrovskýnak védelmi miniszterként az első külföldi útja Németországba vezetett. A felek áttekintették az európai helyzetet, véleményt cseréltek a Varsói Szerződés^ és a NATO jövőjéről, a helsinki folyamat bővítéséről, illetve intézményesítéséről. Nemcsak általános szinten deklarálták az együttműködési készséget, több konkrét dolog is szóba került. Például az, hogy csehszlovák tisztek tanulhatnának a jövőben a Bundeswehr katonai főiskoláin, a főiskolák tanárai kölcsönös cserelátogatásokat valósíthatnának meg és így tovább. Fontos téma volt a légi közlekedés biztonságának szavatolása a közös határok közelében, valamint szükség esetén a mentési munkálatokban való együttműködés. A felek tárgyalásokat folytatnak a haderőcsökkentéssel összefüggő információk cseréjéről és az új védelmi doktrínák kialakításában szerzett tapasztalatokról. Elkészült a jövő évi fizetési megállapodás (Folytatás az 1. oldalról) pontjaiban sajnos nem sikerült megoldást találni. A dokumentum megerősíti, a jövő év január 1-től konvertibilis valutában fog a két ország kereskedni^Az indikatív árujegyzéken szereplő termékeket - ezeket még véglegesen pontosítani kell - azonban külön bankszámlákon fogják elkönyvelni. Klaus miniszter szerint ez lehetővé teszi az árucsere folytatását olyan feltételek között is, amikor a szovjet vállalatok nem rendelkeznek kemény valutával. Az időhiány, valamint amiatt, hogy a csehszlovák pénzügyminisztérium szélesebb jogkörökkel rendelkezik, mint a szovjet, nem sikerült megegyezni abban, hogy milyen koeficiens szerint számítják át a csehszlovák aktívumot konvertibilis valutára. A szovjet fél ezt a számunkra elfogadhatatlan módon összeköti saját, más országokkal szembeni aktívumainak átszmításával. Klaus miniszter azt mondta, reméli, hogy sikerül megoldást találni, ezt ugyanis maga az élet fogja kikényszeríteni. Úgy vélte, sok függ attól, sikerül-e stabilizálni a Szovjetunióban a gazdasági helyzetet. Eddig is folytak, a jövőben is folytatódnak a tárgyalások az említett problémákról. Vonatkozik ez a korona-rubel árfolyamra is. A jelenlegi reális árfolyam 1:2, de Klaus miniszter szerint a szovjet fél ezt egyelőre nem érti meg. ,,Ez ügyben nemcsak hogy nem tudtunk megállapodni, de egészen nyilvánvalóvá vált, hogy nagyon nagy közöttünk az egyet nem értés. Véleménykülönbségek voltak a Szovjetunió területén megvalósuló nagy építkezések pénzügyi problémáinak, valamint a hazánkban lévő szovjet csapatoknak a megítélésében is. A csehszlovák fél ragaszkodott ahhoz, hogy ezeket kölcsönös összefüggéseikben vizsgálják, tehát egyetlen csomagot képezzenek. Átszervezik a szovjet kormányt ÚJ szú 1990. XI. 2149. (dek) (Folytatás az 1. oldalról) A szovjet államfő felkérte a Legfelsőbb Tanácsot, szólítsa fel a köztársasági parlamenteket: az új szövetségi szerződés aláírásáig függesszék fel a kompetenciós vitákat kiváltó döntéseket. Beszédében kitért a saját személyére is, azt mondotta, hogy elfogad minden bírálatot, kivéve az olyan vádakat, miszerint letért az úíröl, taktikázik és így tovább. Sokan le akarják járatni az államfőt, s ezzel kapcsolatban hozzáfűzte, az ilyen lejáratás minden szinten folyik és beprogramozottnak tűnik. Elismerte, hogy nem minden döntést hozott meg kellő időben és hatékonysággal, de ő maga is levonja a kellő következtetéseket. Ugyanakkor azt is hangsúlyozta, hogy személyesen felel az elnöki rendeletek tartalmáért és következményeiért, teljesítésük viszont a végrehajtó szervekre vonatkozik. Hatalmas taps fogadta azt a bejelentést, amely szerint készen áll energikus döntések meghozatalára, tekintet nélkül arra, hogy mit mondanak erre a köztársasági és a helyi szervek. Ugyanakkor figyelmeztette a jelenlévő képviselőket: a teremben helyet foglaló köztársasági vezetők közül, beleértve Borisz Jelcint is, senki sem tapsolta meg ezt a javaslatot. Természetesen maga Jelcin is felszólalt a tegnapi tanácskozáson, s felszólította a szovjet parlamentet: még a mostani ülésszak folyamán vonja meg a bizalmat Nyikolaj Rizskov kormányától. Ajánlatot tett egy olyan különbizottság felállítására, amelynek feladata a válságellenes gazdaságpolitika végrehajtása lenne. Hozzáfűzte, Gorbacsovnak két héten belül meg kellene vitatnia ezt a javaslatot a köztársaságokkal. Egyebek között Jelcin szólt még az élelmiszerválságról is, rámutatva: egyes városokban csak 2-3 napra elegendőek a tartalékok. Nem zárta ki azt a lehetőséget, hogy a Szovjetuniónak élelmiszersegélyt kell kérnie a fejlett kapitalista országoktól. xxx Amerikai diplomáciai források csütörtökön tették közzé Washingtonban: az USA külügyminisztériuma lehetségesnek tartja, hogy az Egyesült Államok humanitárius segítséget nyújt a Szovjetuniónak - élelmiszer- és gyógyszerszállítmányok formájában. Az információhoz még hozzáfűzték, hogy az egész ügyet még nem tisztázták, s nyilvánvalóan ezt is megvitatják majd Párizsban a két ország legfelsőbb vezetői. Arra a kérdésre, hogy Csehszlovákia akar-e vásárolni valamit az egykori NDK néphadseregének készleteiből, Dobrovský azt felelte, ez iránt egyelőre nem tanúsítottunk érdeklődést, s reméljük, hogy nem is fogunk. Stoltenberg szólt arról, hogy a szovjet csapatok kivonása Csehszlovákiából már előrehaladott állapotban van, Németországot illetően pedig még csak a kezdeti stádiumában, s ezért számukra hasznosak a csehszlovák tapasztalatok. Ľuboš Dobrovský segítséget ajánlott fel az NSZK-nak a szovjet alakulatok területünkön történő hazautaztatása terén. E pillanattól a jövő év június 30-ig Csehszlovákia naponta egy katonai transzort áthaladását (vasúton) biztosítaná, s ha befejeződik a szovjet csapatok kivonulása hazánkból, tehát júliustól fogva akár napi 3-4 transzportról is szó lehet. Védelmi miniszterünk tegnap Landshutban felkeresett egy harckocsizó dandárt, majd pedig találkozott a bajor parlament alelnökével. Ezután látogatás következett a KraussMaffei cégnél, az esti órákban pedig Edmund Stoiber bajor belügyminiszterrel tanácskozott. Washington szerint Heseltine jobb lenne, mint Thatcher (ČSTK) - Több amerikai szakértőnek is az volt a véleménye, az USA hosszú távú érdekei szempontjából talán elönyösebb lenne, ha Nagy-Britanniának új miniszterelnöke volna Michael Heseltine személyében, mintha negyedszer is Margaret Thatcher alakítana Londonban kormányt. Mint ismeretes, legkésőbb másfél év múlva esedékesek a brit parlamenti választások. Ez a szakértői vélemény már csak azért is érdekes, mert mind ez ideig a vaslady számított az Egyesült Államok leghűségesebb szövetségesének. Washington szempontjából azért is lehetne érdekés Heseltine győzelme (például már a jövő kedden esedékes pártelnök-választáson), mert ő nem úgy viszonyul az európai egyesítéshez, mint Margaret Thatcher, és több katonai kérdésben is eltérő nézeteket vall. Magyarország Szétszerelik a rakétákat Újabb egyoldalú fegyverzetcsökkentésről döntött tegnapi ülésén a magyar kormány: leszerelik a honvédség egyetlen rakétadandárát. Magyarországnak 27 „föld-föld" rakétaindító állványa és ezeken 36 darab „ezüstszivarja" volt hadrendben a tegnapi napig. Kilenc állványról 280-300 km-es hatótávolságú, a NATO-kódjában SCUD-B-nek elkeresztelt, illetve 18 állványról geometriai célzással útnak indítható FOB-7-es típusú, 50-80 km-re hordó egysége volt. Mindkét típus alkalmas nukleáris robbanófej célba juttatására is, bár ilyen eszközökkel a magyar honvédség sohasem rendelkezett. A rakéták 20 évesek, elavultak és támadófegyverként nem férnek bele az ország hangsúlyozottan védelmi doktrínájába. Mint azt Keleti György ezredes, a honvédelmi tárca szóvivője elmondta, a kormány reméli, hogy a volt Varsói Szerződés tagállamaival sem egyeztetett egyoldalú magyar leszerelési intézkedés térségünkben követőkre talál. V. PAIZS GÁBOR Volt szovjet tömb Próbálkozások az olajsokk gyógyítására (ČSTK) - Csehszlovákia, Lengyelország és Magyarország washingtoni nagykövetei, Rita Klímová, Kazimierz Dzewanowski és Zwack Péter csütörtökön közös nyilatkozatot nyújtottak át az amerikai külügyminisztériumnak, s ebben - a három kormány döntésével összhangban - bejelentették: a három ország közösen kívánja megoldani gazdasági és szociális problémáit. „A kőolaj árának sokkoló emelkedése, a szovjet szállítások bizonytalansága miatt az a komoly veszély áll fenn, hogy a gazdasági reformok sikertelenül végződnek - állapítja meg a dokumentum. xxx Közép-Kelet-Európa egykori kommunista országai az Öböl-válság, valamint a KGST szétesése következtében 12,5-15 milliárd dollár veszteséget kénytelenek elkönyvelni. Bulgária szenvedi el a legnagyobb károkat, de a kettős, „külső sokk" nagyon negatív hatással lesz Csehszlovákia, Jugoszlávia, Magyarország, Lengyelország és Románia gazdaságára, fizetési mérlegére is. Túlságosan gyengéd forradalom Tegnapelőtt, szerkesztőségi kvaterkázás közben, elismerően találtam szólni a Nyilvánosság az Erőszak Ellen Mozgalomról, mi több, a Független Magyar Kezdeményezést is dicsérő jelzőkkel illettem. Erre egyik kollégám nem minden él nélkül megjegyezte: vajon van-e olyan párt széles e hazában, amelyről te még nem nyilatkoztál lelkendezve, majd rövidebb-hosszabb idő elmúltával nem vélekedtél lesújtóan? Már harmadik napja tűnődöm e kritika megállapításain, és most, gondolatban visszatérve a tavaly november óta megtett út állomásaihoz, bárhogy nézem is a dolgot, meg kell mondani: nem is tehettem másként. Túlságosan tanulságos tapasztalatokat szereztem a kötelező egyhitűség korszakában. Csak vizsla szemmel figyelhetem a pártok és pártvezérek megnyilvánulásait, a gesztusaikra reagáló plebsz mozgását. Próbálom megemészteni és értelmezni a szentté avatási szertartásokat. Nézem, ahogy a főtéren az eretnekké nyilvánítottak nyilvános elégetésére máglyát állít a nemzeti színű inkvizítorok által megbabonázott tömeg. Nem tehetek mást, minthogy egy-egy párt, vagy személyiség emberséget ígérő megnyilvánulásától új erőre kapva reménykedem, és az ordasok „feszítsd meg őt!"-jeire gondolatokkal válaszolók opuszait olvasom, és közben - saját normám és ízlésem szerint - állást foglalok, majd valamelyik pártot vagy mozgalmat viszontajándékozom rokonszenvemmel. Mindenki így tesz ebben az országban, aki reménykedik abban, hogy talán mégiscsak kialakulnak itt olyan pártok is, amelyek a sandaság helyett a nemes gondolatokon alapuló őszinteséget, a demagógia helyett a gondolatgazdagságot és a logikát, a gyűlölködés helyett a jelző nélküli humanizmust tűzik zászlaikra. Lámpással keressük az olyan pártokat, amelyek nagygyülés-celebrátorai nem a hisztériára, nem az arctalan tömeg nemtelen vágyaira építve fogalmazzák meg mondandójukat, hanem kontinensünk és hazánk emberséges hagyományaira figyelmeztetnek. Ilyenkor ünnepnap számunkra, ha valamely újságot végiglapozva egyetlen olyan írást sem találunk, amelyben nem lennének ordas célozgatások nemzetiségem mesterségesen konstruált „bűneire". Ilyen pártot, politikai ízlésemnek és igazságérzetemnek megfelelő személyiségeket keresve jutottam el oda, hogy a gyengéd forradalom első évfordulójának előestéjén pozitívan vélekedtem a Nyilvánosság az Erőszak Ellen Mozgalomról és a vele elvi alapokon együttműködő Független Magyar Kezdeményezésről. Akinek van szeme, és van füle, az az elmúlt hetekben láthatta és hallhatta, mit tett a demokráciáért e két politikai mozgalom. Aki szlovákiai magyar létére megőrzendő értéknek tekinti anyanyelvét, az bizonyára fel tudja becsülni a változások fő erejeként küzdő mozgalom vezető személyiségeinek a kisebbségek védelmében és - ami legalább ennyire fontos - a szlovák közvélemény formálásában kifejtett erőfeszítését. Ki merték mondani, hogy nem a magyar a szlovák ember fő ellensége; a butaság, a jelenségek leegyszerűsítése és a sovinizmus veszélyezteti elsősorban a nemzetet. Ez fordítva is érvényes, és ebből nekünk, magyaroknak szintén le kell vonjuk a következtetéseket. Tehát ilyen és hasonló gondolatfonalak mentén haladva kerestem magamnak azt a politikai tömörülést, amely megfelel vérmérsékletemnek és szemléletemnek. Keresés közben különböző hatások érik az embert, és különböző élményeket kell magában feldolgoznia. Bevallom, nem minden káröröm nélkül szemléltem tavaly november végén, december elején a kisebbnagyobb kommunista apparátcsikok körében uralkodó riadalmat. Gondoltam, ez észretéríti őket; távoznak helyükről, valamilyen tisztességes szakma után néznek, a „csőbe húzott" gyalogkommunisták pedig, miután bocsánatot kérnek a szociáldemokratáktól, csatlakoznak hozzájuk, és megint erőssé válik ez a nagymúltú és demokratikus munkáspárt, kialakulhat az országban a politikai egyensúly. Sokszor tévedtem már életemben, de akkorát még soha. Egyrészt nem mozdultak helyükről az apparátcsikok, még hónapokig félretájékoztatták a jobb sorsra érdemes egyszerű párttagok százezreit, másrészt pedig nem akadtak olyan szociáldemokrata személyiségek, akik képesek lettek volna élni az életben kevésszer kínálkozó lehetőséggel, így a nagy szociáldemokrata hűhó eredményeként megszületett egy szánalmasan törpe párt, amely még a parlamentbe se jutott be. Közben kiderült, hogy a gyengéd forradalom vezéralakjai - humanista neveltetésüknél fogva - valóban komolyan gondolják a gyengédséget. Mindenki rokonszenvezett ezzel az elképzeléssel, csak épp a húsz évvel korábbi konszolidátorok tamáskodtak egyszerűen nem hitték el, hogy valóban gyengéd lesz. Legtöbbjük még jó ideig minden este úgy tért nyugovóra, hogy maga mellé készítette a letartóztatás esetén magával viendő kis csomagot, a „fekete autó" azonban csak nem jelent meg. Nem jelent meg egy hónapig, kettőig, elérkezett a választási kampány, a kommunisták számára is lehetővé vált az önálló erőként való részvétel, és ekkor már a legelvakultabb bolsevik is látta, hogy itt lehetőség nyílik a pozíciók átmentésére. Határtalanul elszemtelenedtek. Különösen azt követően, hogy a válla-, latoknál is alig mozdult valami. A legnépszerűtlenebbeket ugyan szavazással leváltották az igazgatói tisztségből, a középvezetők azonban nagyobbrészt maradtak. Például érdemes lenne statisztikát készíteni arról, hogy hány egykori káderosztályvezető működik még ma is személyzeti főnökként. Gyógyító balzsamként hatott a titkosrendőrségi besúgók tízezrei számára minden olyan hír, amely azt bizonyította, hogy szőrén-szálán eltűntek a nyilvántartási lapok, tehát nincs bizonyíték. így volt ez a központi hivatalokban is. Az újságszerkesztőségekben is naponta előfordult, hogy a pártfunkciónáriusok dédelgetettjei „hajlandók" voltak (!) rehabilitálni azokat, akiket húsz esztendővel korábban az ő hozzájárulásukkal, jobb esetben csendes beleegyezésükkel fosztottak meg egzisztenciájuktól. A rehabilitáltaknak sokszor azok adtak beosztást, teljesítményüket azok minősítették (és minősítik), akik tavaly még hetenként-kéthetenként Fojtík elvtárshoz jártak bölcsességért. A visszatért szerkesztőknek számos helyen most is az ilyen szerkesztők tartanak kiselőadásokat taktikai érzékből. Valóban, nem mindennapi taktikai érzékre vall, hogy képesek voltak magukat átmenteni. Számos párt létezik, és az ember ilyen taktikai eszmefuttatásokat követően gyakran érez hatalmas késztetést arra, hogy mégsem a Polgári Fórumhoz, vagy a Nyilvánosság az Erőszak Ellenhez, netán a Kereszténydemokrata Párthoz csatlakozzék, hanem a Republikánus Párthoz, amely programjának egyik fő pontja: a konszolidátorok viselt dolgainak megvizsgálása, a vétkesek megnevezése és közéletből való kiszűrése. Késő bánat - ebgondolat. Ma már nincs sok értelme annak, hogy azon morfondírozzunk: hogyan kellett volna csinálni. Az azonban mindenképpen tény, hogy túlságosan gyengéd volt ez a forradalom. Még azokhoz is gyengéd volt, akiket minden jogállamban hazaárulásért állítottak volna bíróság elé, hiszen hatvannyolc augusztusában lepaktáltak a megszállókkal. Néhanapján - talán hogy túlságosan el ne kanászodjanak - egyet-egyet letartóztatnak néhány napra, de nem a hazaárulás körülményeiről faggatják őket legalábbis a sajtójelentésekből erre következtethetünk), hanem arról, hogy miként jutottak a vagyonukhoz. Nincs kizárva, hogy végül úgy járunk velük, mint Al Caponeval az amerikaiak. Gyilkosságokat követett el, végül mégis adócsalás miatt került bíróság elé. xxx Hát ilyen gondolatok foglalkoztatnak ezekben a napokban, amikor az ország több tucatnyi pártjának és mozgalmának „kínálatában" válogatva - teljesítménye alapján - őszinte elismeréssel szóltam a VPN-ről és a Független Magyar Kezdeményezésről. TÓTH MIHÁLY li®