Új Szó, 1990. november (43. évfolyam, 257-281. szám)

1990-11-17 / 270. szám, szombat

Szombat, 1990. november 17. * • Ara 1 korona • XLIII. évfolyam, 270. szám A Szövetségi Gyűlés kamaráinak 8. együttes ülése Európába vezető törvények NEMZETKÖZI EGYEZMÉNYEK RATIFIKÁLÁSA • TÖRVÉNY A MENEKÜLTEKRŐL • A KOMMUNISTA PÁRT VAGYONÁRÓL Mai számunkban: A hallgató többség megszólal ... Többek között bírálja azt a törekvést is, hogy az évszázados örökséggel szemben egyesek ragaszkodnak az olyan átkeresztelt, szépen hangzó községnevekhez, mint Sládkovičovo, Hurbanovo, Hamuliakovo stb... (4. oldal) Présben a VPN ... A rendszerváltás keresztjét ugyanis, kénytelen-kelletlen olyan emberek vették a hátukra, akiknek nem volt gyakorlatuk a hivatásos politizálásban... (5. oldal) Cheb: Megálló Dunaszerdahelyen? ... Fieberék vasárnap délután minden bizonnyal azon fáradoznak majd, hogy megállítsák az őszi idény meglepetéscsapatát és megszakítsák három hónapja tartó veretlenségi sorozatát... (7. oldal) szövetségi miniszterelnök-helyettes megindokolta a kormány javaslatát az ENSZ által 1989. november 20án jóváhagyott, a gyermekek jogaira vonatkozó egyezmény ratifikálására. Az egyezmény az emberi jogok egységéből indul ki, s az első olyan kötelező érvényű nemzetközi egyezmény, amely átfogóan rendezi a gyerekek jogait. A két kamara bizottságainak előadói, valamint a vitában felszólaló képviselők ugyancsak támogatták a kormány javaslatát. A Nemzetek mumnv^ ralis (Munkatársunktól) - Tegnap 13 órakor kezdődött a Szövetségi Gyűlés kamaráinak 8. együttes ülése. A parlament ülésén, amelyen jelen volt a szövetségi kormány néhány tagja, Rudolf Batték, a Szövetségi Gyűlés elnökhelyettese elnökölt. A tanácskozás elején a képviselők módosították az eredetileg tervezett napirendet. Bevették a tanácskozás programjába a menekültekről szóló törvényjavaslat, valamint a CSKP és a SZISZ vagyonának államosítás útján a cseh és a szlovák nép tulajdonába történő átadásáról szóló törvényjavaslat megvitatását. Első napirendi pontként Václav Valeš szövetségi miniszterelnökhelyettes megindokolta a Washingtonban 1990. április 12-én aláírt csehszlovák-amerikai kormányközi kereskedelmi egyezmény ratifikálására vonatkozó törvényjavaslatot. Kiemelte, ez az egyezmény az 1989 novembere utáni időszak egyik legjelentősebb nemzetközi jogi okmánya, amely 39 év után ismét normális mederbe juttatja kereskedelmi kapcsolatainkat az Amerikai Egyesült Államokkal. A három évre megkötött kereskedelmi szerződés érvénybe lépéséhez szükséges a csehszlovák parlament és az Egyesült Államok Kongresszusának hozzájárulása. Az egyezmény egyben a legnagyobb vámkedvezmény elvének kölcsönös alkalmazását is jelenti. A két kamara bizottsági előadóinak felszólalása után a Szövetségi Gyűlés ratifikálta a csehszlovákamerikai kereskedelmi szerződést. Ezt követően Jozef Mikloško Kamarája bizottságainak előadója, Marie Kaplanová egyebek közt rámutatott mennyire érzékeny kérdés a nemzeti kisebbségekben élő gyerekek anyanyelvi oktatása. Hangoztatta, hogy az egyezmény kötelezi az államokat a nemzeti kisebbségek önazonosságának biztosítására. . A Szövetségi Gyűlés kamarái jóváhagyták az előterjesztett kormányjavaslatot. A legfelsőbb törvényhozó testület kamarái a továbbiakban Jirí Dienstbier, a szövetségi kormány elnökhelyettese, külügyminiszter indoklása, valamint a bizottsági előadók egyetértő felszólalása után jóváhagyták a kormánynak arra vonatkozó javaslatát, hogy a Szövetségi Gyűlés vonja vissza a Nemzetközi Bíróság kötelező törvénykezésére vonatkozó sokoldalú nemzetközi egyezményekkel szemben a múltban Cseh(Folytatás a 2. oldalon) Václav Klaus moszkvai tárgyalásainak eredménye •I • I V •••• ••• " " • Elkészült a jovo evi fizetési megállapodás A Prágai Főpályaudvar átkeresztelése Wilson pályaudvarra kompromisszummal végződött. Jelenleg a hivatalos név Prága Főpályaudvar - Wilson elnök pályaudvar. Michal Kalina (ČSTK) felvételén Shirley Temple Black, az Egyesült Államok nagykövete és Dagmar Burešová, a Cseh Nemzeti Tanács elnöke (jobbra) látható. (ČSTK) - Václav Klaus csehszlovák és Valentyin Pavlov szovjet pénzügyminiszter tegnap Moszkvában parafálta az 1991-es évre szóló csehszlovák-szovjet fizetési megállapodást. Ez a legfontosabb kézzelfogható eredménye Klaus 24 órás szovjetunióbeli látogatásának. Pénzügyminszterünk egyebek" között Sztyepan Szitarjannal, a minisztertanács alelnökével, a külgazdasági kapcsolatokkal foglalkozó állami bizottság elnökével is hasznos tárgyalásokat folytatott a vitás pénzügyi problémákról. Tegnap a Polgári Fórum elnökeként a Demokratikus Oroszország mozgalom képviselőivel, valamint Valentyin Falinnal, az SZKP KB titkárával is értekezett. „Kölcsönös kereskedelmünk szempontjából a jövő évben kulcsfontosságú lesz az, amit most Moszkvában elértünk. Ha nem írtuk volna alá a megállapodást, veszélybe került volna egész jövő évi külkereskedelmünk. Ebből a szempontból elégedett vagyok az eredményekkel - mondotta elutazása előtti sajtóértekezletén Klaus miniszter. Hozzáfűzte, hogy a tárgyalások egyéb (Folytatás a 3. oldalon) Tíz napon belül Átszervezik a szovjet kormányt (ČSTK) - A Szovjetunió rendkívül súlyos gazdasági és politikai helyzetéről kezdett tegnap tanácskozást a szovjet parlament. A közvélemény nemhiába várta fokozott érdeklődéssel a már korábban beharangozott Gorbacsov-beszédet, hiszen a szovjet államfő tegnap azt hangsúlyozta, még az új szövetségi szerződés jóváhagyása előtt változásokat kell eszközölni a kormányban. Az erre vonatkozó javaslatokat pedig 10 napon belül előterjesztik. Megfigyelők értékelése szerint a tegnapi tanácskozás sorsdöntő volt, részt vettek rajta a központi kormány tagjai, valamint a szövetségi és autonóm köztársaságok elnökeinek, illetve parlamenti elnökeinek döntő többsége is. Az államfő aláhúzta, hogy a kormány átszervezésével együtt járnak a személyi változások is. Olyan tekintélyes politikusoknak és szakértőknek kell a kabinetben helyet kapniuk, akik élvezik a nép bizalmát. „Széles társadalmi háttérrel rendelkező kormányra van szükségünk. A nép bizalma nélkül a kormány nem tud hatékonyan dolgozni" - hangsúlyozta Gorbacsov, hozzáfűzve, hogy ezzel Nyikolaj Rizskov is egyetért. (Folytatás a 3. oldalon) A szabadság kötelessége számlákat kell rendezni, pofonokat osztogatni? Beszélhetnénk nyelvtörvényről, fal melletti araszolásról, leköpött ételről, a forradalmakat minden időben meglovagoló kalandorokról, a pártállásukat váltogatókról, s arról, mitől forradalom a forradalom. Beszélhetnénk azonban arról is, hogy volt egy történelmi esély, amelyet lehet, hogy elszalasztottunk, kivárásunkkal, bizalmatlanságunkkal, s hogy a szlovákiai magyarság zöme „egy magyar pártra" szavazott, s akarva-akaratlanul ellenzékbe került. De talán arról is, hogy mi szolgált alapul ehhez a bizalmatlansághoz, s hogyan kerülhetett egy kalapba a nacionalista pártvezér és a kisebbség védelmét vállaló aktív ellenálló. Netán az intézményeinket sirató, ám azokat aktívan elkótyavetyélő bálványokról. Sumákolásunkról, urambátyám-viszonyaink minden földrengést túlélő jól megvetett, zsíros alapjairól. Hosszú kezeinkről, amelyek a határon túlra is elértek, ha önös érdekeink úgy kívánták. Beszűkült tudatunkról, provincializmusunkról, alvégiségünkről. Gyávaságunkról, s arról, hogy mindig másoktól vártuk a kegyosztást és a jogokat. A fásultságunkról, a nemtörődömségünkről, a magunk magyarságáról, amit a világ legtermészetesebb módján feladtunk pusztán kényelemből, a magyarságunkról, amely önmagában nem érték, nem valamiféle kincs, aranyrudak halmaza, mint azt fitogtatni szerettük. A kommunista báróinkról, akiket oly lakonikusan megtűrtünk, s megtűrünk ma is. A bársonyos forradalomról, amely elég érdessé vált mostanára, s amely a csengettyűk rázogatásával nem ért véget. T

avaly ilyenkor hidegebb volt a november, de kevésbé fáztunk. Többet voltunk az utcán, mint odahaza. Most fázósan húzzuk összébb magunkon a kabátot, s tartunk önvizsgálatot: vajon hol követtük el a hibát, hogy a populizmus ilyen méreteket öltött? Hogy éhségsztrájkotok szállták meg •Pozsony főterét, hogy immár verekedésekről, nyílt "atrocitásokról érkeznek hírek, hogy a legjobb elmék és legbátrabb fiúk, akikre tavaly felnézett a nép, hovatovább nemzetárulónak minősülnek, s szégyenkezve nézik a csőcseléket, mintha legalábbis kollaboránsok lennének? Az európaiság kollaboránsai... Milyen egyszerűnek tűnt, az aggasztó jelek szaporodtával, a populizmust lekezelni, mint valami megfoghatatlan, idétlen állatfajtát, amely felüti fejét, hőzöng egy sort és szépen elmúlik. Milyen egyszerű lenne arról beszélni, hogy a nép, a nemzet, a tömeg egyszer már szavazott, s hogy van demokratikus parlamentünk, kormányunk, képviseletünk a legfelsőbb szervekben. Milyen józanul, spekulálva számlálgattuk, hány képviselőnk lesz a szövetségi gyűlésben, a szlovák parlamentben ... Mindegy, melyik párt képviseletében, csak a mennyiség a döntő, gondoltuk gyerekes naivsággal, akarva akaratlanul is a rejtett populizmust támogatva, mintha nem is közös ügyről lett volna szó, hanem örökös sértettségünkről, csalódásainkról, s a balga hitről, hogy a rendszereket túlélt és kiszolgált képviselő ugyanolyan jó képviselő, ha magyar. Milyen egyszerű lenne arról beszélni, hogyan konzerválta a gottwaldi puccs 1948-ban Csehszlovákiában a romlott ételt, amely most annál büdösebb, hogy az asztalra kerül. Hogy a nyugat által ránktestált eszme keleten, a félfeudális viszonyok közt testet öltött győzelme itt, a mi kertünk alján nem egy lezárt, kiforrott, demokratikus viszonyt hűtött jégbe. Hogy a mi betegségünk sokkal idültebb, s hogy a történelem nem 1948-ban kezdődött, nem is 1938-ban, de mégcsak nem is 1918-ban. Hogy volt mifelénk 1868, sőt 1848 is. Vagy beszélhetnénk arról is, hogy a kisvállalkozó, aki alig várta a kommunista béklyó lehullását, most Pozsony főterén hangoskodik, hogy hiába nyílt meg előtte a szabad vállalkozás lehetősége, inkább menjen tönkre a bolt, ő a téren tölti napjait, mert ezt kívánja tőle a nemzet érdeke? Hogy mi a nemzet valós érdeke? Hogy mi a demokrácia? Mi a különbség a szabadság és a gyülevész hangoskodás között, mi a félelem, amely még a kancsukával is kiegyezik? Hogy a nép zsidózza-e le az ország elnökét, vagy az egyén, hogy az egyszerű ember ismeri-e oly jól a magyar származású amerikai milliomosokat, hogy sorreklámot csinál a nevükből a parlament előtt? Hogy mitől jólinformált és egyszersmind tudatlan a tömeg? Hogy mennyire veszélyes, ha új generációk tanulják a gyűlöletet, amikor kivezényelik őket mások ellen hangoskodni? A tömegtájékoztatás erkölcséről, amely ugyanazokkal az emberekkel szerveződött át, akik oly jól megfeleltek az elvtársi elvárásoknak tájékozatlanságuknak, megkövetelt szűklátókörűségüknek köszönhetően! Vagy ejtsünk pár érzelmes szót arról, hogy teljesen mindegy, szövetségi, nemzeti, katonai, ilyen-olyan formájú államformában éljünk, ha egyszer természetes függetlenségi szándék ám a mások iránti tolerancia képezi az alapot? Hogy nem lehet egymás hátába vájt lépcsőkön felfelé araszolni Európa felé? S hol van az az Európa, ha nem itt, hanem másutt keressük ? Hogy itt előbb V

olt egyszer egy forradalom, amelyben - ne legyünk álszerények - azért mi is részt vettünk, ám a folytatásból is részt kell vállalnunk, hogye ne kelljen majd utólag bűnbakokat keresnünk. A szabadság nem csak jogot jelent, de kötelességet is. * KÖVESDI KÁROLY Milan Kňažko Bősről: A megoldatlanság elfogadhatatlan (Munkatársunktól) - ,,A december 15ére elhalasztott magyarországi út előtt - november 26-án - Ausztriában is látogatást tesz szlovák parlamenti és kormányküldöttség" - közölte tegnapi sajtóértekezletén Milan Kňažko, a nemzetközi kapcsolatok minisztere. Hozzáfűzte, hogy Szlovákia regionális együttműködés kiépítésére törekszik Vallóniával, Katalániával és más térségekkel. Az Új Szó munkatársának kérdésére, hogy a budapesti látogatás során szóba kerül-e a dunai vízlépcső, a miniszter a következőket válaszolta: „Bősről legfelsőbb szinten folynak - illetve mondhatom, hogy nem folynak - tárgyalások a két ország között. A vízi erőmű bonyolult nemzetközi jogi, gazdasági, környezetvédelmi és politikai ügy. Bizonyára a vízmű további sorsáról is tárgyalni fogunk, bár nem gondolom, hogy meg is találjuk a megoldást. A rendezés egyik lehetőségét a független nemzetközi és a csehszlovák-magyar szakértői vizsgálatok lezárásában látom. Meg kell oldani a problémát, mivel én mást elfogadhatatlannak tekintek. Ami a szlovák-magyar tárgyalásokat illeti, elöljáróban el kell mondanom, hogy most látogat első ízben legmagasabb szintű szlovákiai delegáció Budapestre. Ezért mindenekelőtt az alapvető politikai és együttműködési kérdésekkel foglalkozunk majd, de természetesen áttekintjük a nemzeti kisebbségek helyzetét is." Szlovákia „diplomáciai" aktivitása kapcsán Milan Kňažko hangsúlyozta: „Ragaszkodni fogunk ahhoz, hogy ha egy külföldi delegáció többnapos látogatást tesz Csehszlovákiában, akkor jöjjön el Pozsonyba is. Rövidebb ideig tartó út esetén javasoltuk a Külügyminisztérium protokoll-főnökének, hogy Prágában a szlovákiai vezetők is tárgyalhassanak a küldöttség tagjaival." Ezzel összefüggésben utalt arra, hogy a szlovák vezetés ma félórás találkozót tart George Bush amerikai elnökkel. (madi)