Új Szó, 1990. október (43. évfolyam, 230-256. szám)

1990-10-15 / 242. szám, hétfő

DEMAGÓGIA HELYETT TÁJÉKOZOTTSÁGRA VAN SZÜKSÉGÜNK Kedves Magyar Polgártársak! A — Új Szó és a Národná obroda napilapok r\Z hasábjain fordulók önökhöz, mivel fontosnak tartom megmagyarázni önöknek oktatáspolitikánk alapelveit, főleg a dél-szlovákiai magyar iskolák viszonylatában, egyúttal szeretném tisztázni azokat a nézeteltéréseket, amelyek önök közül sokakban torz képet alakítottak ki személyemről és Szlovákia Oktatási, Ifjúsági és Testnevelési Minisztériuma munkájáról. Az oktatási minisztérium olyan központi hivatal, amely a köztársaság valamennyi polgárát szolgálja, a szlovákokat, magyarokat, ruszinokat és ukránokat egyaránt. Míg a szlovákok többsége nemzetileg homogén területen él, a többi kisebbségi nemzet tagjai nemzetiségileg vegyes lakosságú területen. Ez alapvető tény, s ebből indult ki egész oktatáspolitikánk, addig is, amíg én voltam az oktatási miniszter, s ebből indul ki továbbra is, az új miniszter vezetésével. A mi kötelességünk igazságosan törődni a nemzetiségileg vegyes lakosságú területen élő valamennyi polgárral, egyenjogúságukkal, azzal, hogy mint a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság polgárai, gazdaságilag, társadalmilag, szellemileg érvényesülhessenek az állam egész területén, s hogy a korlátozott oktatási és művelődési politika a nemzeti kisebbségek tagjaiban ne alakítson ki kisebbrendűségi érzést, az egyenjogúság hiányának, a szenvedésnek az érzését, s ne ítélje őket valamiféle gettó-életre ezeken a területeken. Emellett kötelességünk ügyelni arra, hogy a nemzetiségileg vegyes lakosságú területeken szociális béke, baráti együttélés alakuljon ki a különböző nemzetek tagjai között, kölcsönös tolerancia és megértés uralkodjon közöttük. A helyzet sokkal egyszerűbb lenne, ha a nemzeti kisebbségek kompakt, nemzetileg homogén területen élnének. Ebben az esetben területi autonómiát követelhetnének, s az önrendelkezési jogoknak megfelelően más politikai követelésekkel is előállhatnának. Mivel azonban nincs így, minden lépést, amely hosszú távon a nemzetiségileg vegyes lakosságú területek nemzetiségi összetételének erőszakos megváltoztatására irányulnak, s a nemzeti homogenizáció szándékát követnék, antihumánusnak, jogilag megengedhetetlennek, egész Közép-Európa politikai stabilitását veszélyeztetőnek kell tartanunk. A nemzeti kisebbségekkel való törődés mindenesetre az illető állam legiszlatív szerveinek és kormányának kizárólagos kompetenciájába tartozik s kizárja bármely más állam jogi és szankcionális beleszólását. Ebben a specifikus esetben azonban egy idegen ország beleszólását különösképpen megengedhetetlennek és károsnak kell tartanunk, mivel az ezen a területen együtt élő nemzetek közötti egyensúly szándékos megzavarásához, a békés együttélés megbontásához és nemzetiségi súrlódásokhoz vezetne. A minisztériumnak a Szlovákia déli részén húzódó, nemzetiségi szempontból vegyes lakosságú területen egyaránt kell törődnie a magyar és a szlovák iskolákkal, ahol egymás mellett élnek szlovákok és magyarok. Ezen a területen a magyar és a szlovák iskoláknak közösek a gondjaik. Ezért az oktatási minisztériumban az ezekkel az iskolákkal való törődés érdekében létrehoztuk a Nemzetiségileg Vegyes Lakosságú Területek Iskoláinak Bizottságát (amely a Kelet-Szlovákiában található vegyes lakosságú terület ukrán iskoláival is törődik). A bizottság kötelessége ügyelni arra, hogy a magyar és szlovák iskolák problémái együttes megoldást nyerjenek, hogy egyformán emelkedjen szakmai színvonaluk, és hogy a magyar és szlovák iskolák anyagi ellátottsága egy szinten legyen. Egy nemzet iskoláinak bármilyen preferenciája a politikai és szociális egyensúly megsértését jelentené, azonnal feszültséget, animozitást váltana ki, s nemzetiségi ellentétek forrásává válna. Ezért oktatáspolitikánk fontos alapelve, hogy megengedhetetlen valamelyik nemzetiség iskoláinak szelektív támogatása - például külföldi forrásokból -, s minden támogató szándékú anyagi forrást mindkét, ezen a területen élő nemzet iskolái állapotának javítására kell fordítani. Sugár András, a Magyar Televízió szerkesztője egy beszélgetés során megerősítette, hogy vannak tervek, miszerint a dél-szlovákiai magyar iskolák külföldi támogatásban részesülnének, kemény valutában. Elképzelhető, milyen nyugtalanságot váltana ki az egyik nemzetiség iskoláinak ilyen formában történő támogatása, s ez érthetően, a minisztérium, de az SZK más szervei számára is megengedhetetlen. A nemzetiségileg vegyes lakosságú területen található magyar iskoláknak specifikus problémáik is vannak. Ezek megoldása szintén feladata az említett bizottságnak, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségévei együttműködve. A legfontosabb közülük: a szlovák nyelv magas színvonalú tanítása a magyar iskolákban. Az az elv, hogy valamennyi magyar polgártársunk tudjon szlovákul (vagy csehül), nem a többségi nemzet valamiféle presztízs-kérdése, elsősorban maguknak a magyarajkú polgároknak az érdeke: a szlovák nyelv ismerete lehetővé teszi a magyar polgárnak a szlovákokkal való közvetlen kapcsolatot a nemzetiségileg vegyes lakosságú területen, lehetővé teszi gazdasági és szellemi önmegvalósítását az állam egész területén, megnyitja előtte az utat azokba a szakiskolákba és főiskolákra, amelyeken a CSSZSZK-ban csak a többségi nemzetek nyelvén tanítanak. E

mellett fontosnak tartjuk, hogy a magyar diákok jól ismerjék anyanyelvüket és ismerjék a magyar nyelven írt irodalmat. A történelemtanítás során a magyar diákok részletesebben megismerkednek a magyar történelemmel, mint a szlovák iskolák tanulói. Meggyőződésem azonban, hogy a szlovák történelmi gondolkodásban beálló szemléletváltás, amelyre ezekben az években kerül sor, egyre világosabban tudatosítja, hogy a magyar állam ezeréves történelme a magyar és a szlovák nemzet közös történelme, s fokozatosan oda vezet, hogy a szlovák és a magyar iskolák történelemkönyvei egyre közelebb kerülnek egymáshoz. Talán eljön az idő, amikor a szlovák és magyar iskolákban ugyanazt a történelmet tanítják. Ez azonban azt is feltételezi, hogy a magyar oldalon is érvényesüljön az a koncepció, mely szerint a magyar állam közös állama volt valamennyi nemzetnek, amely a történelmi Magyarországon élt, s amelynek széthullására 1918-ban főleg azért került sor, mert nem tudta szavatolni minden nemzet nyugodt és egyenjogú együttélését. Bár a történelmi Magyarország nemzetiségi struktúrájából következően az utódállamok közül egyik sem lett nemzetileg homogén, bár mindegyik határa definitív és kölcsönösen respektálandó. Ugyanígy tiszteletben kell tartani a nemzeti kisebbségek jogait, amelyek ezekben az utódállamokban találták magukat. Éppen ezért a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság valamennyi diákját a közös csehszlovák haza szeretetére kell nevelni, függetlenül attól, szlovák, cseh vagy magyar iskola tanulója. Ezért a Szlovák Köztársaság iskolarendszerének egységesnek kell lennie, az iskolákban olyan tankönyveket kell használni, amelyeket az állami szervek^hagynak jóvá, s amelyek feladata művelt, európai gondolkodású polgárok nevelése. Bár a magyar iskolák számára kiadott tankönyvek, s a magyar nyelvű, művelődést szolgáló folyóiratok kiadása jelentős terhet ró a Szlovák Köztársaság költségvetésére, az állam továbbra is ily módon kívánja kifejezésre juttatni felelősségét a magyarul beszélő polgáraival szemben. A kisebbségek nyelvén tanító iskolák számát a nemzeti kisebbséget alkotó polgárok számához viszonyítva a Szlovák Köztársaság európai különlegességnek számít: nagylelkűen biztosítja a magyar gyerekeknek az anyanyelven történő alap- és középfokú tanulást. Kritizálnak bennünket, hogy kevés a magyar oktatási nyelvű szakmunkásképző, hogy a magyar szakmunkástanulók helyenként olyan iskolákban kénytelenek tanulni, ahol a tanítás szlovák nyelven folyik. Ez azonban azokra az irányzatokra érvényes, amelyeknél a szlovák szakterminológia nem ismerete, s egyáltalán a szlovák nyelv gyenge tudása a közeljövőben a magyar családok gyerekei számára csökkentené az elhelyezkedési lehetőséget, s amikor a piacgazdaság a munkanélküliséggel fenyeget, éppen ezeket a gyerekeket veszélyeztetné munkanélküliséggel. Ugyanez mondható azoknak a kritikusoknak is, akik rámutatnak, hogy a főiskolákon a magyar tanulók nem művelődhetnek anyanyelvükön: milyen munkalehetőségeik lennének, ha nem azon a nyelven sajátítanák el szakismereteiket, amelyen az egész állam területén beszélnek? Mérlegelniük kellene ezt azoknak a szülőknek is, akik szakiskolákba vagy főiskolára a Magyar Köztársaságba kívánják küldeni gyerekeiket. Az elmúlt rendszerben elhanyagolták a magyar alap- és középiskolai tanítók képzését, ezért ez év szeptember elsejétől jelentősen kibővült a Nyitrai Pedagógiai Kar magyar tagozata. Több diákot vettek fel, úgyhogy a kar évente 500-550 magyar tanítót képez, ami kétszerese az eddiginek. Erre a célra a szlovák kormány 1990-re 494 000 koronát szánt terven felül, 1991 -re pedig 1 482 000 koronát. Nem könnyű gazdasági helyzetben telte ezt a lépést a kormány, olyan helyzetben, amikor a tervezett kiadásokat más területeken csökkenteni kell, így például nem fogadhatta el javaslatainkat Szlovákia összes pedagógusának béremelésére. Ezért is érintett fájdalmasan, amikor a Magyar Köztársaság televíziója Panoráma című műsorának júniusi adásában Duray Miklós, a Szövetségi Gyűlés képviselője olyan miniszternek titulált, aki bezárja a magyar iskolákat. Ugyanebben a műsorban Sugár András a Panoráma szerkesztője annak a beszélgetésnek egy részét közölte, amelyet velem készített a magyar polgártársak iskolai művelődésének problémájáról. Az eredeti beszélgetés több mint egy óráig tartott. A beszélgetés során meggyőződtem róla, hogy Sugár úr kevés információval rendelkezik a nemzetiségileg vegyes lakosságú területek problémáiról, ezért megpróbáltam neki felvázolni legalább az alapvető információkat. Sugár úr céltudatosan elferdítette az interjút oly módon, hogy csupán azt vágta ki belőle, ami számára megfelelt. Sót, a beszélgetéshez a Panoráma további adásaiban is visszatért, ahol többek közt ironikusan nyilatkozott a mi főiskolai oktatási programunkról, amely főiskolai oktatásunk fokozatos intemacionalizálását feltételezi. Mi, ezzel ellentétben, meg vagyunk győződve arról, hogy főiskoláink fokozatos nemzetközi jellegűvé alakításával, megnyitásukkal mind a hazai, mind a külföldi diákok előtt, hozzájárulunk a nacionalista indulatok gyengítéséhez, amelyek veszélyeztetik Közép-Európát. N

agyon fontosnak tartottam, hogy köztársaságunk szlovák és cseh polgárai is megismerjék Duray úr és Sugár úr nézeteit, s hogy közösen elbeszélgessünk ezekről a televízió képernyőjén. A pozsonyi televízió mindkét urat - velem együtt - meghívta párbeszédre, ám egyikük sem jött el. Annak ellenére, hogy Sugár úr a Panoráma adásában állította, hajlandó a Szlovák Televízióban a dologróľ beszélgetni, de ajánlatát senki nem fogadja el. Sugár úr más ígéretét sem teljesítette. Glatz Ferenccel, a Magyar Köztársaság volt művelődési miniszterével levelet váltottunk, amelyekben közösen gondolkodtunk arról, hogyan mélyíthetnénk el kapcsolatainkat az oktatásügyben és hogyan nyithatnánk új fejezetet a nemzeteink közötti baráti együttműködés terén. Glatz úr levelét közölte a Magyar Köztársaság sajtója, az enyémet nem. Ugyanakkor nálunk mindkét levelet közölte a Nové slovo és az Új Szó. Sugár úr ígéretet tett nekem, hogy elintézi, levelem a Magyar Köztársaságban publikálást nyer. Nem tette meg. Nos, a megértéshez és együttműködéshez ily módon nem lehet feltételeket teremteni. Sugár úr érdemeinek köszönhetően magyarországi barátaim - márpedig sokan vannak a pedagógusok és tudományos dolgozók között - ugyancsak csodálkozhatnak, hogy egy olyan emberből, aki évtizedeken keresztül a közép-európai nemzetek közötti együttműködést és barátságot szorgalmazta, hogyan válhattam egyszeriben korlátolt, magyarellenes sovinisztává. A

demagógia, amely néhány ambiciózus ember saját karrierjének építéséhez szolgál, mindig intellektuális szegénységet, s egyúttal társadalmi veszélyt is jelent. Különösen ellenszenves és pusztító azonban, ha a nemzetek közti viszony érzékeny területét érinti. Érvényes ez mind a magyar, mind a szlovák demagógiára. A demagógia vak és süket. Állítsuk szembe vele a kölcsönös tájékozottságot, a miénktől eltérő nézetek megértésének igényét, meggyőződésünket mindenki jóakaratáról, aki nem tér ki a párbeszéd és a nézetek ütköztetése elől. A demagógia, amely ellentétet szít a szlovákok és magyarok között Szlovákia nemzetiségileg vegyesen lakott területén, a legkevésbé sem járul hozzá a létező problémák megoldásához. Egyaránt rontja a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság és a Magyar Köztársaság nemzetközi helyzetét, s megnehezíti fokozatos integrációnkat a közös Európába, amelyben problémáink nagy része automatikusan megszűnik létezni. LADISLAV KOVÁČ Nem mindennapi dolog - lapunk történetében mindenesetre első ízben fordul elő hogy egy volt miniszter az ország nemzeti kisebbségei előtt, jelesen a csehszlovákiai magyarok előtt magyarázza a bizonyítványát. Mert másnak nem igen tudjuk nevezni egykori oktatási miniszterünknek az Új Szóhoz és a kormány napilapjához, a Národná obrodához eljuttatott írását, mint szerecsenmosda-' tásnak. Nincs szándékunkban Ladislav Kováč exminiszter úrral vitába szállni nemzetiségi kultúráról, oktatásügyről, anyanyelvről, korszerű európaiságról, nemzet és nemzeti kisebbség viszonyáról, illetve az ezekről vallott, anakronizmusokkal terhes nézeteivel. Egyrészt ezt már számtalanszor megtettük lapunk hasábjain, másrészt jelen írása - s ennek eldöntéséhez nem kell különösebben vájtfülűnek lenni nem is annyira hozzánk szól, mint rólunk. Nézetei, megnyilatkozásai helyett Ladislav Kováčot rövid miniszterségének tettei minősítik: az a tény, hogy (bár az ellenkezőjét állítja) a szlovákiai magyar pedagógustársadalom Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségében artikulálódott igényei, tárgyalókészsége elől fokozatosan kitért, hogy minisztériumi rendelettel betiltotta a pártállam legdurvább beavatkozásaként egyesített szlovák és magyar oktatási nyelvű iskolák különválását, hogy a kormánypárti Független Magyar Kezdeményezés képviseiőit, az általuk kidolgozott oktatásügyi tervezetet sem tartotta szalonképesnek. Hogy mennyiben csalódtunk Kováč úrban a forradalmi bizakodást követően, s mennyiben játszik szerepet „idomulásában" az oktatási minisztérium merev, nehezen alakulgató struktúrája, külön téma lehetne. Azon is elgondolkodhatunk, hogy mi, csehszlovákiai magyar újságírók sem igen könnyítettük meg a volt miniszter dolgát, amikor erre talán szüksége lett volna. Talán következetesebben kellett volna vállalkoznunk „görcsoldó" párbeszédre, a problémák nyílt feltárására, megvitatására. Kováč úr nehéz helyzetét talán politikai mozgalmaink tárgyalási kultúrája, illetve azok olykori kizárólagossága talán még nehezebbé tette. Számunkra mindenesetre elgondolkodtató, hogy egy, nemzetközileg elismert tudós a politika csapdájába esve mennyire válhat hajlíthatóvá, s hogyan válhat szinte Panoráma-fóbiássá, aki képtelen megérteni, hogy nem ellenségképben kell gondolkodni az oktatásügyet tekintve (sem), s hogy a csehszlovákiai magyar oktatásügy gondjainak megoldását nem egyoldalú követelőzésnek kell tekinteni, hanem alapvető és jogos igénynek, a nemzeti kisebbség megmaradása, szellemi léte sarkkövének. A szerkesztőség a piacgazdasággal SZERKESZTI: KOVÁCS EDIT Vállalkozási tudnivalók 2 KÖZKERESETI TÁRSASÁG Ilyen társaságot legalább két vállalkozó hozhat létre társasági szerződés alapján. A társak közös megnevezés alatt végzik tevékenységüket, s a társaság kötelezettségeiért betétükön felül egész vagyonukkal felelnek. Ha új társsal bővül a társaság, akkor a legutóbb belépett tag a többiekkel együtt minden korábbi kötelezettségért felel. Amennyiben közkereseti társaságot kívánunk létrehozni, meg kell írnunk a már említett szerződést, amelynek a társaságra és társakra vonatkozó részletes adatokat kell tartalmaznia. A szerződést mindegyik tag aláírja, aláírásukat a közjegyzőségen hitelesíttetni kell. A következő lépés a cégbejegyzés, az erre vonatkozó javaslatot a szerződés megkötését követően legkésőbb harminc napon belül be kell nyújtani a cégbíróságra. KORLÁTOLT FELELŐSSÉGŰ TÁRSASÁG Olyan társulás ez, amelyet egy vagy több vállalkozó hozhat létre. Ebben az esetben is a társasági szerződés a kiindulópont, azzal a különbséggel, hogy a társak a társulás kötelezettségeiért mindössze betétük erejéig, azaz csupán a kft vagyonával kereskednek. Tehát a betét a térítési kötelezettség mértékét fejezi ki, s egyben a társaság vagyonának részét képezi. A társaság nettó vagyona a megalakuláskor a kft törzsvagyona, amely legkevesebb százezer korona, a tag minimális betéte pedig 20 ezer korona. Ha a korlátolt felelősségű társaság társasági szerződés alapján jön létre (egyetlen létrehozó esetén elegendő a közjegyzői jegyzőkönyv), a szerződésnek tartalmaznia kell a társaság nevét és székhelyét, tevékenységének jellemzését, a törzsvagyon és az egyes -tagok betéteinek meghatározását. Ezenkívül fel kell tüntetni a társaság szerveit és azok jogkörét, a társak jogait és kötelességeit, a társaság megszűnésének módját, a törzsvagyon növelésének, illetve csökkentésének szabályait. A szerződés megkötése után harminc napon belül javaslatot kell tenni a cégbejegyzésre. BETÉTI TÁRSASÁG Több tekintetben is hasonlít a közkereseti társasághoz. Két vagy több vállalkozó hozhatja létre. Közös név alatt vállalkoznak, miközben egy vagy több társ az egész vagyonával felel a társaság kötelezettségeiért, a többiek csak vagyoni betétük erejéig teszik ezt. Az előbbiek eljárnak a társaság nevében. A betéti társaságra a közkereseti társaság szabályai vonatkoznak. Ez a társaság is szerződés alapján jön létre, amelyben pontosan fel kell tüntetni, hogy ki az, illetve kik azok, akik korlátlan kezesi felelősséggel tartoznak a társulás kötelmeiért és kik azok, akik csak vagyoni betétjük erejéig vállalnak kezességet. A szerződés megírását ebben az esetben is a cégbejegyzés követi. Ugyancsak társasági szerződéssel jön létre a betéti részvénytársaság. Ebben az esetben a tőke névre szóló részvényekre oszlik. CSENDES TÁRSASÁG A vállalkozás különleges formája ez. Mindössze két társból áll: a magánvállalat tulajdonosából és csendes társból. Ez utóbbi a nyereség (és a veszteség) arányos részéért részt vesz a vállalkozásban, anélkül, hogy részvétele nyilvánosan ismert (és nyilvánosságra hozható) lenne. Ebben az esetben a csendes társ neve nem lehet a cég nevének része. A csendes társaságot nem jegyzik be a cégjegyzékbe. KONZORCIUM Ez a társulás egy vagy több üzleti ügy lebonyolítására jön létre,, éspedig társulási szerződés alapján. A szerződésben a felek elsősorban a társulás célját, a szerződés érvényességének időtartamát, a tevékenységet, a finanszírozásra vonatkozó adatokat tüntetik fel. Ezenkívül a felek jogait és kötelességeit, a költségtérítés arányait, a nyereség, illetve veszteség elosztását is rögzíti a szerződés. Mivel a konzorcium nem önálló jogi személy, a cégjegyzékbe nem kerül be. ÚJ SZÚ 15 1990. X. 1926.