Új Szó, 1990. október (43. évfolyam, 230-256. szám)

1990-10-13 / 241. szám, szombat

Küldetésünk: AZ ÉRDEKKÉPVISELET Beszélgetés Fuksz Sándorral, az Együttélés Politikai Mozgalom új vezető titkárával Az Együttélés Politikai Mozgalom szeptemberi losonci tanácskozásán választották meg Fuksz Sándort, a mozgalom üj vezető titkárává. Ezt követően beszélgettünk vele. • Losoncon nagyon hirtelen kellett döntenie arról, elfogadja-e a vezető titkári tisztséget. Azóta már eltelt egy kis idő. Hogyan látja a helyzetét ma? - Amikor a felkérést kaptam, úgy éreztem, nem mondhatok nemet, így hát minden apróbb részlet a ma és a jövő feladata. • Elődje azért köszönt le, mert munkájához nem látta biztosítottnak a feltételeket. - A feltételek valóban nagyon rosszak. így felelősségteljes munkát végezni nehéz. A választási küzdelem idején ezek a feltételek úgy ahogy megfeleltek, a mozgalom építésének időszakában azonban ez /tiár' mind kevés. Körülményeinken ezért mindenképpen javítanunk kell. • Losoncon felmerültek azok a kérdések, amelyek sürgős megoldást igényelnek. A személyi vonatkozásúak közül ilyenek többek közt egy irodavezető közgazdászmenedzser, egy sajtószóvivő, egy külkapcsolatokkal foglalkozó szakember, belső szervezőtitkár, parlamenti képviselőtitkár alkalmazása. Milyen a jelenlegi helyzet? - Döntés született az egyik státus betöltéséről. Feladata lesz kiépíteni és megszervezni a tájékoztató hálózatot Dél-Szlovákiában, azonkívül főleg gazdasági téren segítene a fontos információk rendezésében. Egymást váltják a törvények, rendelkezések, ezeket a magyar lakta vidékeken értelmezni, magyarázni kell. E hálózat kiépítésével függ össze a mozgalom anyagi feltételeinek biztosítása is. 9 A pártok, politikai mozgalmak tevékenysége anyagi kérdés is. Mi a helyzet e téren az Együttélésben? - Sok ötlet érkezett hozzánk azzal kapcsolatban, hogyan tudna az Együttélés bekapcsolódni a gazdasági tevékenységbe is. A módról, a formáról, az anyagi befektetésekről még korai lenne beszélni, hiszen a közgazdászmenedzser feladata lesz, hogy eldöntse: a politizálás és a politikai tevékenység finanszírozása mellett mire marad még anyagi lehetősége a mozgalomnak. A számok nyelvén itt említést tennék eddigi pénzügyi helyzetünkről. A parlamenti választások kiadásai összesen 750 ezer koronát „emésztettek" fel. Ebből 430 ezer korona volt a propagandaköltség. A kiadást a 200 ezer korona állami támogatásból ( amit minden mozgalom megkapott) és 600 ezer korona bankhitelből fedeztük. A választásokért járó állami támogatás a választásokon elért szavazatok arányának megfelelően koalíciónk esetében 8 713 490 korona. A koalíciós megegyezés értelmében az MKDM-nek átutaltuk ennek a 60 százalékát, azaz 5 228 094 koronát. A közös választási kiadások, tehát 208 054 korona 60 százalékát, azaz 124 832 koronát már kiszámláztuk az MKDM-nek. • A „mindenki másképp csinálja" elmélet a politikai tisztségre is érvényes. Hogyan képzeli el teendőit, mi az, amire összpontosítani kíván? - A mozgalom szempontjából az elsődleges feladat, hogy megfeleljünk az elvárásoknak, melyet választóink várnak tőlünk. Azaz, képviselni a csehszlovákiai magyarság és a többi nemzeti kisebbség érdekeit. Politikai küldetésünk az érdekképviselet. Nem ideológiai párt vagyunk, hanem politikai eszközökkel akarjuk a nemzeti kisebbségek érdekeit védeni. Ehhez arra van szükség, hogy szorosabb kapcsolatot építsünk ki helyi szervezeteinkkel, melyek gombamód szaporodnak. Az ő elképzeléseiket, véleményüket is be kell építenünk politikánkba. • A választások után a Szlovák Nemzeti Párt kivételével minden politikai párt (legalábbis a közvélemény-kutatás szerint) veszített népszerűségéből. Ez érintette az Együttélést is. - Az eredmények alapján nem érezzük a bizalom apadását. Viszont igenis érezzük a jogos követelményt a tagság részéről, hogy szálljunk lejjebb a politizálás magas pódiumairól, segítsünk és próbáljunk hasznosítható politikai célkitűzéseket, útmutatásokat adni helyi csoportjainknak és a területi ügyvivői testületeknek. • Ismét választások, ez alkalommal a helyhatósági választások előtt áll az ország. Jelentősége helyi szempontból vitathatatlan. Az Együttélés vezetősége losonci ülésén - más pártok belháborúiról szóló hírekkel ellentétben - higgadságáról tett tanúbizonyságot. A választási hadjárat idején azonban az egyes pártok között óhatatlanul kiéleződik a politikai harc. Mire helyezik a fő súlyt? A hozzáértő képviselők megválasztására, vagy arra, hogy az önök mozgalmának képviselője kerüljön be a helyi önkormányzatokba? Fuksz Sándor, az Együttélés új vezető titkára (Méry Gábor felvétele) - A mi célunk az, hogy a községek önkormányzati testületeibe a legrátermettebb, szakmai, erkölcsi szempontból egyaránt a legmegfelelőbb emberek kerüljenek. Ha ezek egy részét sikerül meggyőznünk, hogy a választásokon az Együttélés listáján induljanak, akkor ezt máris sikernek könyvelhetjük el. Természetesnek tartjuk, hogy az alapcsoportjaink a falvakban és a városokban egyaránt tisztességes és értelmes koalíciót kössenek, éppen azért, hogy a legrátermettebb erríberek kerülhessenek be az önkormányzatokba. Nagyon fontosnak tartjuk azt is, hogy a rátermettség és a szakmai képességek mellett a falvakban és a városokban a nemzetiségi összetétel is tükröződjék. Felhívásban fordultunk a politikai mozgalmakhoz és saját csoportájinkhoz is, hogy különös figyelmet szenteljenek ennek a ténynek, hiszen ez a mozgalmunk alapérdeke. • Gyakran éri az Együttélést az a vád, hogy a mozgalom túlságosan kötődik a régi struktúra képviselőihez. Az MKDM és a NYEE párkányi városi szervezetének lapunkban megjelent felhívása is arra hívja fel a figyelmet, hogy sokan próbálják átmenteni pozícióikat. Hogyan ítéli meg ezt a kérdést? - A régi struktúra kifejezés nagyon általánosít, és szerintem veszélyes is. Azonkívül nem is pontos. Mindannyian a régi struktúra tagjai voltunk. A községekben különösképpen, de a kisvárosokban is a lakosság ki tudja szűrni, ki az ún. régi struktúra emberei közül az, aki rátermett, és megfelel a bizalomnak. Én tehát az erkölcsi és a szakmai rátermettséget tartom elsődlegesnek. Azt, hogy a polgármester igenis szakemberként, (s nem utolsósorban esetleg tapasztalt vezetőként) nyúljon a problémák megoldásához, mert itt a jószándék kevés. Több kell, a tudás, az értelem... • Ha már a helyhatósági választásoknál tartunk, milyennek látja az együttműködés lehetőségét az MKDM-mel és az FMK-val? -Az MKDM-mel tapasztalataink szerint nagyon szorosak a koalíciós kapcsolatok, nagyon sok helyen indul közös listán a két mozgalom. Több helyen hasonló a helyzet az FMK esetében is. Több helyen ugyan nem indítanak közös listát a mozgalmak, viszont álláspontjaikat, célkitűzéseiket rendre egyeztetik. Ezt örvendetesnek tartom, mert mintha csitulna az ellenségeskedés és az acsarkodás. Nem tartjuk azonban kizártnak a más politikai mozgalmakkal való koalíciós fellépést sem. • Losonci felszólalásában volt egy figyelemreméltó megfogalmazás, miszerint „ellenfeleinket mi magunk választjuk meg". Kifejtené ezt bővebben, s egyáltalán, nem gondolja, hogy ellenfeleik az önök szándékaitól függetlenül is léteznek? - Politikai ellenfelekre gondoltam elsősorban. Javaslatom ismertetésekor abból indultam ki, hogy a mozgalom - természetesen a helyi viszonyoknak megfelelően - nyugodt lélekkel támogathat olyan független, vagy más politikai mozgalmakhoz tartozó képviselőket is, akiknek politizálása, hozzáállása elfogadható a mozgalom számára. • Minden politikai mozgalom életében fontos szerepet játszik a sajtó. Az Együttélés esetében sok szó esett egy önálló sajtóorgánum létrehozásáról. Ezzel összefüggésben történt-e már előrelépés, és egyáltalán, hogyan képzelik el ennek az újságnak a profilját - Az Együttélés önálló sajtóorgánuma a közeljövőben valószínűleg nem születik meg. A nyomda elutasította a szerződés aláírását, így lapengedélyt sem kaptunk. Nehézséget okoz egy olyan szerkesztőgárda létrehozása is, amely fölvállalná a mozgalom programját és célkitűzéseit. Az idő azonban sürget, és ígéretünknek megfelelően e téren is lépnünk kell. Propagandaanyagaink, tájékoztatóink nyomtatott formában is megjelennek majd. Ennek úgy tudunk eleget tenni, hogy szorosabbra füzzük kapcsolatainkat a már létező sajtóorgánumokkal, s a lappal kapcsolatban is folytatjuk a tárgyalásokat. Félő azonban, hogy a megoldás nem egy-két hét, hanem hónapok kérdése lesz. FÓNOD MARIANNA TANÁCSKOZÁS OKTATÁSÜGYÜNK IPÓSZERÚ KÉRDÉSEIRŐL Szellemi vállalkozók az FMK portáján Alig ért véget Dunaszerdahelyen a Független Magyar Kezdeményezés által rendezett, A dunaszerdahelyi zsidóság tragédiája című nemzetközi tanácskozás és az FMK máris újabb konferenciáról ad hírt: ma rendezik meg a párkányi művelődési otthonban és oktatásügyünk időszerű kérdéseivel fog foglalkozni. Az FMK Szervezési Irodájának munkatársait, N. Kákarov Szilviát és Mészáros Ottót kérdeztem meg, hogy véletlenszerü-e a két konferencia gyors egymásutánisága, vagy átgondolt tanácskozássorozatról van szó? - Egyáltalán nem nevezhető véletlennek ez a két időpont - mondta Mészáros Ottó. - A dunaszerdahelyi tanácskozás megnyitóján elhangzott, hogy most, miután az FMK-n belül kialakultak a politikai tevékenység intézményes formái (képviselői csoportok, politikai testületek, szakbizottságok), eredeti elképzeléseinkhez híven szellemi erőként is meg kell jelennünk a közéletben, hogy hozzájárulhassunk ahhoz a szellemi és erkölcsi építkezéshez, amely alapja és eredménye kell hogy legyen az össztársadalmi átalakulásnak

1: Az az őszi konferenciasorozat, amelyet elterveztünk, ehhez kíván hozzájárulni. • Ahogy azt a meghívóban olvastam, részvételi díjhoz kötött a tanácskozás. . - Csupán szimbolikus összegről van szó, amely még a szervezéssel kapcsolatos költségeket sem fedezi. Remélem, már az első találkozásunk után bebizonyosodik, hogy megéri mindenkinek. • Milyen kérdésekkel foglalkoznak ma Párkányban? - Az adott témakört szeretnénk tágabb összefüggésekben elemezni'. Meg kell vizsgáló-például az iskolai önigazgatás európai modelljeit, sót, magát az önigazgatás kérdését, és ebben a kontextusban szemlélni a hazai megoldási módozatokat. Az iskolák szétválasztása, a magyar igazgatók kérdése, ezek mind nagyon fontos problémák, az iskolák belső átalakításával azonban alig foglalkozott valaki. Persze attól függetlenül, hogy beszélünk-e róla, néhány iskolában már történtek konkrét lépések. Nos, ehhez kívánnánk segítséget nyújtani,a témában járatos szakemberek által. HORVÁTH GABRIELLA Vajon miért szükséges a privatizációs folyamat felgyorsítása? Miért nem tétlenkedhetünk a gazdasági reform megvalósításával? Ezzel kapcsolatban húzta elő érveit a minap az érsekújvári Elektrosvitben Jozef Belcák szlovák gazdasági miniszter. És csupa olyan összefüggést hozott fel, amelyekkel a reformpártiak mellé állíthatja az emberek többségét. Vegyük csak sorjában. Szerinte kevesebbet kell gondolnunk a múltra és annál többet törődni a jövőnkkel. Ennek bizonyítéka éppen az Elektrosvit, ahol az állami tulajdon privatizációja során Csehszlovákiában eddig nem alkalmazott modell megvalósításával próbálkoznak. Gyorsan és átfogóan. - A külföldi partnerek gyakran többet tudnak Vállalatainkról, mint saját magunk - tapintott rá tájékozatlanságunkra. - Ezt nem magam találtam ki, ez tény, eddigi tapasztalataim bizonyítják. Tájékozottságunk javítása nélkül aligha léphetünk előre. Mindent meg kell tennünk azért is, hogy már a mai, de elsősorban a következő nemzedék másképp élhessen. Indoklásul azokat a különbségeket hoznám fel, amelyek országunk és a fejlett államok közti összehasonlításokból adódnak. És máris sorolta a példákat. Csehszlovákiában ma dolláronként 6-8 koronának megfelelő szinten élünk. Miközben gazdaságunk egyetlen amerikai dollárt alig képes 16 koronáért kitermelni. A reális árfolyam 32 korona körül mozog, a fe

7 ketepiacról nem is beszélve. Elgondolkoztató adatok. De ilyen több is akad. Például a turizmus nálunk évente lakosonként 20 dollárt hoz a gazdaságnak, a fejlett államokban 600-1000 dollárt. Vagy: gazdaságunk exportképessége egy lakosra számítva évente 600 dollár, a fejlett országokban 6-10 ezer. - Már ebből is véleményt lehet alkotni arról, hol tartunk. S mivel tudjuk, hová akarunk eljutni, nincs időnk a tétlenkedésre, az útkeresés minden lehetőségét meg kell ragadnunk - kommentálta a valós helyzetünket tükröző összehasonlításokat. Más indokai is vannak Belcák miniszternek. Szlovákiában a pénzbetétek mintegy 135 milliárd koronát tesznek ki. Ám ez az összeg a lakosság kevesebb, mint 10 százalékáé. Többségünknek alig van megtakarított pénze, rengetegen kölcsönből élnek. Szerinte már nem titok: nálunk több tízezer család a létminimum (ez jelenleg havi 1200 koronának felel meg) alatt, vagy annak szintjén él. - Mindez csak bizonyítja, valóban gyorsan kell folytatnunk a reformlépéseket, új utakat kell keresnünk mai gazdasági helyzetünkben. Ez annál inkább időszerű, mert számos külső tényező kedvezőtlenül befolyásolja törekvéseinket. Már felsorolni is sok: összeomlott a keleti piac, duplájára emelkedett a kőolaj ára, egyesült a két német állam, számos piacot és szállítót veszítettünk el. Ugyanakkor a szomszédos Lengyelországban és Magyarországon, de Bulgáriában és Romániában sem olyan a gazdasági helyzet, ami nekünk kedvezne, akárcsak Ázsiában, ahonnan kőolaj behozatalával számoltunk. Nagyon komolyan befolyásolja gazdaságunkat, hogy vegyiparunk a kőolajon alapszik. Ebből az alapanyagból évente 16,5 millió tonnára van szüksége az országnak, ám már az idén ennél 4,5 millió tonnával kevesebbet kapunk a Szovjetunióból. S még ma sem tudjuk, hogyan lesz a jövő évben. Ez méginkább indokolja: gazdaságunkban keresni kell az új vállalkozási formákat, azok megvalósításának változatait. Ez csak hasznunkra válhat. Mindenekelőtt azért, hogy ne hagyjunk olyan örökséget utódainkra, mint amilyet mi örököltünk az előző nemzedéktől. Elfogadom Belcák miniszter érveit. Csak manapság annyi a bizonytalanság a lakosság körében és olyan sok kockázatot rejteget a vállalkozás, hogy egyáltalán nem biztos: éppen az észérvek lesznek a meghatározóak gazdaságunk további sorsának alakulásában. Ettől függetlenül szólnunk kell róluk, mert a könyörtelen és sokszor sokkoló valóságot tárják elénk. J. MÉSZÁROS KÁROLY — Kis nyelvőr — Vladoval vagy Vladóval? A lapokban nagyon gyakran találkozunk egy érdekes nyelvtani jelenséggel. Ha o végű idegen tulajdonnevet látnak el a szerzők valamilyen toldalékkal, általában kínosan ügyelnek arra, hogy ez a tővégi magánhangzó rövid maradjon. Ilyen szóalakokkal találkozhatunk: Brnoban, San Franciscótól, Rudé právot, Vladonak stb. A szándék világos: azt akarják elérni ezzel a módszerrel, hogy az olvasó tudjon következtetni az eredeti alapalakra, illetve nehogy azt higgye, a szerző nem tudta, hogy ezek rövid magánhangzóra végződő nevek. De ha el kell olvasni, vagyis ki kell ejteni, akkor már általában nemigen ügyelnek a rövid tővéghangzó megtartására, hanem így mondják ki őket: Brnóban. San Franciscótól, Rudé právót, Vladóval. Hadd mondjuk meg mindjárt, hogy nem a hosszú tővéghangzós ejtéssel követnek el hibát, hanem a rövid véghangzós írással. Bár e nevek alapalakjában rövid a tővéghangzó, ezek a magyar toldalékok előtt hosszúra váltanak, mégpedig nemcsak a kiejtésben, hanem az írásban is. Például: San Marino, de San Marinót, San Marinóban, San Marinó-i stb. A Magyar Tudományos Akadémia Helyesírási Bizottsága tulajdonképpen egy ismert magyar tőtani törvényt alkalmazott itt - nagyon helyesen - elvként az idegen nevek toldalékos alakjainak írásával kapcsolatban. E törvény szerint az a és e hangra végződő szavaknak - nemcsak tulajdonneveknek, hanem közneveknek is - hosszúra vált a tővéghangzójuk a toldalékok nagy része előtt. Például: apa, de apát, apával, apától; epe, de epét, epére, epének, epével stb. S e tőtani törvénynek az alkalmazását a legtöbben természetesnek tartják még az idegen tulajdonnevek esetében is. Ritkán fordul elő, hogy valaki a Tirana, Lombardia, Katowice, Strakonice földrajzi neveknek ilyesféle toldalékos alakjait leírja: Tiranat, Lombardiaba, Katowicétől, Strakonicenél- s mindezt csupán azért, hogy a jámbor olvasó tudjon következtetni alapalakjukra. Bizony nemcsak így ejtjük, hanem általában így is írjuk őket: Tiranát, Lombardiába, Katowicébe, Strakonicenél. Az a és e magánhangzóra végződő idegen nevek toldalékos alakjainak írását tehát nemigen tévesztjük el. Mi az oka annak, hogy az o magánhangzóra végződő nevek ilyen alakjainak írásával viszont hadilábon állunk? Valószínűleg az, hogy mivel o végű eredeti magyar köznevünk nincs, nem idegződött belénk az o tővéghangzós szavak toldalékos alakjainak írására nézve a véghangzóváltás. Ehhez még hozzájárul a tulajdonnevek túlzott tisztelete is: nem akarunk az alakjukon változtatni, hogy alapformájuk kikövetkeztethető legyen. De talán egy helyesírási szabály is zavarólag hat tudatunkra. A helyesírási szabályzat szerint ugyanis a csupa nagybetűvel írt tulajdonnévi betűszók végén toldalékoláskor nem nyújtjuk meg az a, e, o hangot. így például a Magyar Tudományos Akadémia nevéből keletkezett MTA, az Eötvös Loránd Tudományegyetem nevéből létrehozott ELTE, valamint az ENSZ nevelésügyi, tudományos és művelődési szervezetének angol nevéből megalkotott UNESCO névhez a véghangzó változtatása nélkül járulnak a toldalékok: MTA-nak, ELTE-re, UNESCO-ban. De csak írásban. Mert bizony a kiejtésben így hangzanak ezek az alakok: MTÁ-nak, ELTÉ-re, UNESCÓban. A helyesírási bizottság itt állítólag az alapalak könnyebb kikövetkeztethetősége végett alkalmazta ezt az elvet, több nyelvész véleménye szerint indokolatlanul. Bizony indokolatlanul, mert ha az idegen, sokszor valóban ismeretlen tulajdonnevek esetében nem tartotta e szempont alkalmazását szükségesnek, az ismertebb betűszók írásában kevésbé van rá szükség. Arról a furcsa eltérésről már nem is szólva, amely e nevek írása és ejtése között keletkezik ezáltai. - Ezt az eljárást lehet ugyan bírálni, de a szabályt - legalábbis egyelőre - természetesen érvényesítenünk kell. JAKAB ISTVÁN ÚJ SZÚ 1918 1990. X. 10. Belcák miniszter érvei