Új Szó, 1990. október (43. évfolyam, 230-256. szám)

1990-10-13 / 241. szám, szombat

Jeruzsálem LIBANON Rosszul áll Aun szénája (ČSTK) - Kelet-Jeruzsálemben könnygázzal oszlatták fel az izraeli katonák azokat a palesztinokat, akik a Templom-hegyen levő Al-Aksza és a Barlang-mecset felé vonultak. A megerősített egységek ezúttal felléptek a zsidó szélsőségesek ellen is, akik a Siratófalnál ünnepelték a zsidó ünnep, a szukkot végét. A legutóbbi jelentések szerint a Templom-hegy térségét lezárva tartják, a környékbeli kis utcákban katonák és rendőrök járőröznek, az Óváros felett helikopterek cirkálnak. A megszállt arab területeken élő palesztinoknak pénteken, a munkaszüneti napon tilos volt a belépés Jeruzsálembe. Kijárási tilalom van érvényben a Gázai-övezetben és Ciszjordániában is. A Palesztinai Felszabadítási Szervezet Központi tanácsa tuniszi ülésén arra szólított fel, hogy küldjenek nemzetközi békefenntartó erőket Kelet-Jeruzsálembe és az Izrael által megszállt területekre. A résztvevők élesen bírálták az amerikai katonai jelenlétet a Perzsa-öbölben. Mindenekelőtt az intifáda problémáira és az öbölbeli válságra összpontosították figyelmüket. Bírálták az Egyesült Államokat, az ENSZ-t, valamint a Biztonsági Tanácsot, amiért képtelen hatékony intézkedéséket hozni a Ciszjordániában és a Gázaiövezetben élő palesztinok védelmére. A központi tanács ismét sürgette a Közel-Keletről szóló ,nemzetközi konferencia összehívását azzal, hogy a PFSZ a palesztin nép egyedüli törvényes képviselője. Hoszni Mubarak egyiptomi elnök szintén szorgalmazta a nemzetközi egységek kiküldését a megszállt területekre. Rámutatott arra, a hétfői jeruzsálemi mészárlás is bizonyítja, hogy az izraeli kormány képtelen szavatolni az iszlám szent helyek biztonságát. Lassan halad a keletnémet privatizálás Letartóztattak nyolc Stasi-ügynököt (ČSTK) - Egyéves időszakra Henning Voscherau hamburgi polgármestert választották meg tegnap a Szövetségi Tanács - a német parlament második kamarájának - elnökévé. Ebben a tisztségben november 1 -jén Walter Mompert, az eddigi elnököt, Berlin polgármesterét váltja fel. A Bundesrat tegnapi ülésén jelen voltak az egykori NDK öt új szövetségi tartományának a képviselői is, szavazati joguk azonban nem volt. A helyzet a vasárnapi tartományi választások után változik meg. Az egykori NDK üzemeinek és vállalatainak privatizálása nagyon lassan folyik - vélik a gazdasági szakértők. A 8 ezer állami vállalat közül eddig csupán 200-at adtak át magánkézbe. A privatizálást ez év tavaszán kezdte meg Lothar de Maiziére kabinetje, a kormány mellett működő úgynevezett gyámhivatal és 15 tartományi fiókszervezete révén. Ezek az intézmények közvetítenek a vállalatok eladásánál. Problémát okoznak a még megoldatlan vagyonjogi kérdések, az elavult üzemrészlegek és azok rossz gazdasági helyzete, valamint az adminisztratív akadályok. Az állami szektor termelőszervezeteinek eladósodottsága meghaladja a 100 milliárd márkát. A jövő év végéig 2,8 millió munkanélküli lesz Kelet-Németországban és 1,8 millió ember dolgozik majd lerövidített műszakokban. Ezt két német gazdasági intézmény előrejelzéseire hivatkozva közölte a Der Morgen című napilap. Miután szerdán letartóztatták Klaus Kuront, a volt kelet-német állambiztonsági minisztérium NSZKban tevékenykedő ügynökét, csütörtökön további nyolc személyt vettek őrizetbe. Azzal gyanúsítják őket, hogy együttműködtek a Stasival. A bonni politikusok véleménye szerint a Stasi-ügynökök a minisztérium hivatalos feloszlatása után is még hosszú ideig dolgoztak az NSZK területén. Jazov tudatosan ködösít Moszkva alatt nem volt hadgyakorlat, sem krumpliszedés • Uránkivitel, aranyexport (ČSTK) - A Komszomolszkaja Pravda közzé tette M. Pusztobajevnek, a légierő őrnagyának nyílt levelét, amelyben a szerző az elitalakulatok szeptemberi Moszkva környéki, szigorúan titkolt és érthetetlen manővereivel foglalkozik. Arra a megállapításra jutott, hogy Dmitrij Jazov honvédelmi miniszter szándékosan nem önt tiszta vizet a pohárba, s ezért sürgette egy független parlamenti bizottság felállítását. A szovjet sajtó az idézett lappal az élén már többször foglalkozott a kérdéssel, amely heves vitákat váltott ki az oroszországi és a szovjet parlamentben is. Jazov mindkét parlamentben azt a magyarázatot adta, hogy normális hadgyakorlatról, a díszszemlére való felkészülésről, valamint árról volt szó, hogy a katonák a burgonya betakarításában segédkeztek. Pusztobajev, az emlékezetes csapatmozgások résztvevője azt állítja, hogy ez nem igaz. Az ő egységét is titokban helyezték harckészültségbe, a katonák golyóálló mellényt és élestöltényeket kaptak anélkül, hogy bármilyen magyarázatot fűztek volna az ügyhöz. Ilyen normális gyakorlatozás során nem szokott előfordulni, és katonai díszszemlére sem járnak golyóálló mellényben, éles lőszerekkel és páncélsisakban. A csütörtöki szovjet-litván konzultációk résztvevői megállapodtak abban, hogy kilenc különbizottságot hoznak létre, amelyek Vilnius és Moszkva viszonyának egyes területeit vetítik át. így például a tulajdonformák gazdasági aspektusait, a gazdasági és kereskedelmi kapcsolatokat, a bankrendszert, az energetikát, az emberi jogokat és szabadságjogokat, a szociális biztosítást, a hadsereg problémáit stb. ÚJ SZÚ 3 199Q. X. 13. HOL HARCOLTAK SZOVJET KATONÁK? (ČSTK) - Most először tette közzé a szovjet honvédelmi minisztérium azoknak az országoknak a névsorát, ahol háborúkban vagy katonai akciókban szovjet alakulatok is részt vettek. Az Argumenti i Fakti hetilap adatai a második világháborútól az 1979. december 1 -ig terjedő időszakra vonatkoznak. A tájékoztatás szerint a szovjet katonák azon országokban vettek részt háborúban vagy harci cselekményekben, ahol fegyveres konfliktusok robbantak ki. A következőkről van szó: Észak-Korea, 1950 június - 1953 július Algéria, 1962 - 1964 Egyiptom, 1962. október 18. - 1963. április 1.; 1969. október 1. - 1972. július 16.; 1973. október 5. - 1974. április 1. Jemeni Arab Köztársaság, 1962. október 18. - 1963. április 1. Vietnam, 1965. július -1. - 1974. december 31. Szíria, 1967. június 5-től 13-ig; 1973. október 6-tól 24-ig Angola, 1975 november - 1979 november Mozambik, 1975 november - 1979 november Etiópia, 1977. december 9. - 1979. november 30. Afganisztán, 1979. április 22. - 1979. november 30. A honvédelmi minisztérium nem volt hajlandó tájékoztatást adni arról, hogy ezekben a konfliktusokban hány szovjet katona vesztette életét, és hogy milyen veszteségek voltak a haditechnikában. Állítólag szigorúan titkos, nem a sajtó nyilvánosságára tartozó adatokról van szó. (ČSTK) - Michael Aun felszólítására tegnap mintegy 6 ezer híve alkotott élö pajzsot a keresztény tábornok baabdai palotája körül, hogy védelmet nyújtsanak a reguláris libanoni hadsereg és a szíriai egységek várható támadása ellen. Aun szerint közeledik a „döntő összecsapás". A francia rádiónak adott telefoninterjújában hangsúlyozta, tekintet nélkül a konfliktus következményeire, kész harcolni. Egyben közölte, a szíriaiak, akik egyeztetik lépéseiket a libanoni hadsereggel, már csak kb. 1 kilométerre vannak csapatai állásaitól. Damaszkusz így aránylag gyorsan reagált a törvényesen megválasztott libanoni elnök segélykérésére. A szíriai erők jelenléte az utolsó felszólítás Aun számára, hogy önként rendelje alá magát a kormánynak, melynek élén a maronita keresztény Eliasz Hravi áll. Államcsíny kísért Kubában (ČSTK) - Kubában hamarosan erőszakos politikai változások lesznek, nincs kizárva egy katonai puccs, amelyben a fiatal katonák játsszák majd a főszerepet. Erre a következtetésre jutottak a szakértők a karibi szigetország helyzetével foglalkozó szemináriumon, amelyet a Kubai-amerikai Nemzeti Alap rendezett meg Washingtonban. Pamela Falk, a Columbia Egyetem képviselője elmondta, Kubában kísért az államcsíny, a fiatal katonák, akik Angolában harcoltak, figyelemmel kísérik az országukban kialakult helyzetet és Fidel Castro kétségbeesett reagálását is a világban történt változásokra. Michael Kozák, az Egyesült Államok külügyminiszterének Amerikaközi ügyekben illetékes helyettese hangsúlyozta, ideális lenne, ha békés úton történné a változás. Véleménye szerint azonban ez nem így lesz, mivel a kubai kormány nagy nyomást gyakorol a népre. Kozák szerint az USA üdvözölné, ha Castro országának demokratizálása mellett döntene. A Szovjetunió az elkövetkező hat év folyamán 5000 tonna uránércet exportál keményvalutáért, jelentette tegnap az Interfax hírügynökség megbízható forrásokra hivatkozva. Az uránkivitellel kapcsolatos szerződések általában olyan megkötést is tartalmaznak, amely szerint a feldolgozott nyersanyagot raktározásra az exportáló országba szállítják. A hírügynökség szerint ez esetben egyáltalán nem világos, hogy a Szovjetunió hol fogja tárolni a radioaktív hulladékot. Még egy érdekes hír ebből a témakörből: a Szovjetunió augusztusban 85 tonna aranyat dobott piacra 1 milliárd dollár értékben. Ez az évente áruba bocsátott szovjet aranymennyiségnek az egyharmadát teszi ki. S itt kell megjegyezni, hogy az év első öt hónapjában a Szovjetunió már eladott a londoni és a zürichi piacon 300 tonnát, ami 50 tonnával volt több az évi átlagos szovjet aranykivitelnél. Ennek nagy részét bankokban helyezték letétbe a Moszkva által felvett hitelek biztosítékaként, vagyis nem került szabadpiacra. Két év szabadságvesztésre ítélték Konsztantyin Osztasvili - Szmirnovot, a Pamjaty szervezet vezetőjét, akinek része volt ez év januárjában az írószövetség székházában kirobbant antiszemita zavargásokban. A rendbontás során több zsidó származású író megsérült. Támadás Kabul ellen (ČSTK) - Diplomáciai források jelentették, hogy az afgán lázadók a szerdáról csütörtökre virradó éjszaka két irányból indítottak heves támadást a főváros ellen. A kormányerők a Gulbuddin Hekmatjar Iszlám Pártjához tartozó fegyveresek ellen repülőgépeket és nehéztüzérséget vetettek be. Hetven mudzsahidet megöltek, harmincat pedig megsebesítettek. A hadsereg veszteségeiről nem érkeztek adatok. A tegnap délutáni jelentések szerint Kabulban állandóan robbanásokat lehet hallani, a város fölött repülőgépek köröznek. Nadzsibullah elnök csütörtökön magához kérette a kabuli diplomáciai képviseletek vezetőit, s tájékoztatta őket a kialakult helyzetről. Ein Vol k - nemzeti módra? A Szlovák Nemzeti Párt egy középkáderével volt szerencsém közös asztalnál ülni a minap, és mindannyian csak ámultunk-bámultunk, amikor gagyogva-ragyogva kinyilatkoztatta: mi mindenütt ott vagyunk; ott a keresztények pártjában, jelen vagyunk a kommunisták között is, meg a szakszervezetekben és minden szerkesztőségben, sőt, már a zöldek közül is kokettálnak velünk néhányan. Tudják, uraim, előbbutóbb megszólal a faj hangja... Magunkra maradva így vigasztalt bennünket az egyik kolléga, egyébként kiváló szlovák publicista: szégyentelenül blöfföl... Szívesen elhittem. Ma reggel azután kezembe került a Práca a szlovákiai szakszervezetek központi lapja, és most már nem vagyok teljesen biztos abban, amit a kolléga a blöffölésről mondott. Először Jerguš Ferko írásán akadt meg a tekintetem. A címe: Marián Čalfa fáziseltolódása. Leckéztető cikk, ami nem lenne baj, hiszen arra való a sajtó, hogy ellenőrizze a politikusokat, figyelmeztessen a hatalom túltengéseire... A leckéztetés azonban azért fogalmazódott meg, mert a szövetségi miniszterelnök a lapunknak adott interjúban ejtett néhány jó szót a szlovákiai magyarság érdekében. A mi érdekünkben? De hiszen amit mondott, azt voltaképpen Szlovákia érdekében mondotta! Csupán arról van szó, hogy kormányelnökként, államférfiként felismerte azt az alapvető igazságot, hogy egy politikus akkor cselekszik bölcsen, ha nem törekszik mesterséges ellentétek szítására, hanem a társadalmi béke feltételeinek megteremtésére helyezi a hangsúlyt. Marián Čalfa miniszterelnök olyan értelemben nyilatkozott, miszerint úgy kell a nemzetiségi kérdést megoldanunk, hogy az összhangban legyen az európai normákkal. Jerguš Ferko szerint azzal követett el saját nemzete ellen bűnt, hogy ki merte jelenteni: ,,Én egyszerűen nem osztom azt a nézetet, hogy aki itt élő magyar, az csakis elmagyarosított szlovák lehet. Ö egyszerűen magyar." Jerguš Ferko szerint ez Marián Čalfa fáziseltolódása Bíró szerepében lép fel a Práca szerkesztője, és mindjárt ítéletet is mond: „...tetszést aratott a magyarok körében, amit úgy ért el, hogy jelentős kárt okoz annak a nemzetnek, amelyből származik". Az ítéletet meg is indokolja, és kideríti azt, amit mindenki tud a miniszterelnökről: tagja volt a kommunista pártnak. Erre csak egy anekdotával lehet válaszolni. Churchillel, a brit miniszterelnökkel történt meg még a háború előtt, hogy mi tagadás, enyhén illuminált állapotban érkezett a parlamentbe. Az egyik képviselőnő felháborodva mondotta: ,,ön részeg!" Mire a felelősségre vont képviselő: „Igen, lady, részeg vagyok, de holnapra kijózanodom. ön viszont csúnya, és abból nem lehet kijózanodni". A szövetségi miniszterelnök már bebizonyította, hogy kijózanodott. A Szlovák Nemzeti Párt különböző más pártokban, szerkesztőségekben és intézményekben működő szimpatizánsai azonban rútak voltak a pártállam idején, és rajtuk - úgy tűnik - sem november 17-e, sem a többpártrendszer, sem Európa nem segít. S az sem teszi „szebbé" őket, hogy alkotmányos pártnak nevezik magukat. Jerguš Ferkóról pedig csak annyit, hogy ő sincs még hetvenéves, tehát jómaga is Bil'ak és Husák iskolájába járt, és érvelési módszerein ez meg is látszik; nem az a lényeges, hogy valaki vörös inget visel-e, vagy barnát, hanem az, hogy mindkét mez viselőjének van egy közös tulajdonsága, és ez röviden így fejezhető ki: hatalomvágy. Érdemes körülnéznünk, és be kell ismernünk, hogy aki itt most labdába akar rúgni, azok zöme a pártállam iskolájába járt. Van aki a történtek láttán képes levonni a tanulságot, van aki nem. Van aki képes „megszépülni", van aki képes levonni a következtetéseket, de olyan is van, aki Jozef Tiso képmása alatt haladva skandálja: Európa felé haladunk. Mi lesz a lopott vagyonnal? A kommunista párt vezetését derült égből - villámcsapásként érte a hír, hogy a szövetségi kormány alkotmánytörvény-tervezetet terjeszt a parlament elé, és javasolja: sajátítsák ki a volt állampárt vagyonát. Az egyszerű emberek viszont csak azon csodálkoznak, hogy ez már nem következett be korábban, hetekkel a novemberi fordulat után. És csodálkozásukat kifejezve a legtöbben nem is azzal érvelnek, hogy a bolsevisták hatalmukkal visszaélve politikai ellenfeleik közül százakat küldtek bitófára és tízezreket börtönöztek be csak azért, mert másképp gondolkoztak. Az egyszerű emberek nem azért kárhoztatják elsősorban a megváltozásra képtelen és a korszerűsödést csak ígérgető kommunista pártot, mert az 1968-as megszállást követően családok százezrein bosszulta meg a Prágai Tavasz hónapjaiban tanúsított helytállást. Hogy a lakosság túlnyomó többsége most nem talál egyetlen jó szót sem a kommunista párt védelmére annak egészen prózai okai vannak. Az apparatcsikok vezetésével lezüllesztették a gazdaságot, és oda jutottunk, hogy már-már az élelmiszerkereskedelemben is fogyasztásszabályozó intézkedéseket kell némely területeken bevezetni. Mindez pedig történik csaknem ötven esztendővel a háború után. És akkor, amikor a korábban velünk azonos színvonalú országokban túltermelési problémákkal küzdenek. Vasil Mohorita, a párt első embere nemrég úgy látta, eljött az ideje, hogy megpendítse a demagógia húrját. Megpendítette, és messze hangzott a disszonáns akkord. Meghallották a boltok előtt sorban állók, de a hang eljutott a politikai élet vezetőihez is, és sokaknak 1948 februárjának eseményei jutottak az eszébe. Mohorita akárhogy gondolta is, rosszul nyilatkozott, és elszámította magát. Talán abban reménykedik, hogy az egyre rosszabb kedvű lakosság majd felsorakozik a kommunisták mögé? Intenzív volt a népbutítás negyven esztendeig, de anynyira mégsem, hogy az emberek ne tudnának különbséget tenni az ok és az okozat között. Most is megmutatkozik, mennyire gyatra volt korábban is a bolsevik típusú helyzetfelmérés, és mennyire szánalmas színvonalú most is. Abban bíznak, hogy a szűkösebb viszonyok közé kerültek tömege az „eddig nem volt ilyen" jelszó jegyében majd a kommunisták mögé sorakozik fel. Az ilyen tervezgetések éppen olyan légbőlkapottak, mint amennyire veszélyesek. Miből építkezzenek Radikálisan csökkentették az állami lakásépítést, miközben egyre többen látják, milyen egészségügyi, szociális és egyéb hátulütői vannak a panelházi életmódnak. A következmény: mind többen vállalkoznak egyéni lakásépítésre, és vállalják az ezzel járó anyagi megterhelést. Sokan meglepődtek, amikor közzétették a hírt, hogy a kormány leállította az állami támogatások folyósítását, és a lakáskorszerűsítés állami támogatását is. Kétségtelen, ennek költségvetési okai vannak, és nyilván az is közrejátszik, hogy ára van a Nemzetközi Valutaalapba való belépésnek. Meg kell tartani a költségvetés egyensúlyát, és a közelmúltban kiderült, hogy a családiház-építési kedv miatt sok százmillióval túlmerítették az állami támogatásra tervezett öszszeget. Nyilván ideiglenes intézkedésről van szó, és néhány hónap múlva újból megkezdik a támogatás folyósítását. Tény, hogy a kormánynak - átmeneti időszakról lévén szó - szüksége van a helyzet, a lehetőségek felmérésére. Reméljük, nem feledkezik meg arról, hogy programjában a piacgazdaság mellé odaillesztette a „szociális" jelzőt. Ehhez az is szükségszerűen hozzátartozik, hogy a továbbiakban támogatni fogja a lakásépítést. TÓTH MIHÁLY NEM ENYHÜL A FESZÜLTSÉG