Új Szó, 1990. október (43. évfolyam, 230-256. szám)

1990-10-12 / 240. szám, péntek

AZ ELSŐ SZÁZ NAP UTÁN „Nacionalista terhekkel senki se léphet be Európába" Letelt a szabad választások után megalakult kormány tevékenységének első száz napja; a fejlett demokráciákban ilyenkor megvonni szokás a „kormányzási nekifutás" tapasztalatait. Mivel jómagam az SZNT-ben képviselem az MKDM-et, ebben az írásban elsősorban a szlovák kormány és a Szlovák Nemzeti Tanács tevékenységéről vagyok hivatott szólni. Tekintve azonban, hogy a kompetenciák a nemzeti kormányok és a szövetségi, illetve a nemzeti parlamentek és a szövetségi között több helyen összefolynak, nem tisztázottak, némely esetben a szövetségi kormány, illetve parlament tevékenységének véleményezését sem tudom kikerülni. Először néhány szót a kialakult politikai helyzetről. Sokszor leírtuk, elmondtuk már, hogy a politikai helyzet Szlovákiában, de Cseh-Szlovákiában is kiforratlan még, a pártok politikai profilja, céljai, módszerei kialakulatlanok. Bizonyítják ezt a viharos pártkonferenciák, tisztújító tanácskozások is. Ez a tény nagyban rányomja bélyegét az ország állapotára és nagyban meghatározza lehetőségeit. A politikai kiszámíthatóság igencsak keresett hiánycikk most nálunk; és nemcsak az egyes pártok, mozgalmak egymás közti vi. szonyában, hanem a pártokon belül is. Markáns példája ennek a szlovák kormánykoalíció billegése, a pártok és vezetőik flörtölése egymással homlokegyenest ellenkező eszmékkel, megnyilvánulásokkal. Azt hiszem, most sok mindenről beszélhetünk ebben az országban, csak éppen elvi politizálásról nem. A választási ígéretekre már alig akar bárki is emlékezni, s a pártok de facto permanensen a hatalom újraelosztásáért küzdenek, gyakran visszataszító eszközökkel. Még maguk a liberális demokratáknak valló mozgalmak sem jutnak el addig a felismerésig (nem engedhetik meg maguknak?), hogy az igazi demokrácia távolról sem a többség .durva diktatúrája, hanem abban fontos helye van a másságnak, a kisebbségi vélemény (nemcsak nemzeti értelemben vett kisebbségi véleményről beszélek, hanem a pluralizmusról, a belső ellenzékről) figyelembevételének is. A fent vázolt politikai állapotok természetesen erősen kihatnak a társadalom egészére, az emberek hangulatára, közérzetére. Az elmúlt hónapokban jelentős feszültségek gyülemlettek fel, néhol mesterségesen is szították őket. Ebben szomorú szerepet játszott a szlovák sajtó. Nemcsak a cseh- és magyarellenessége gondolok itt, amely az elmúlt három hónapban bőven tetten érhető az írott és elektronikus sajtóban egyaránt, de azokra a fél- és dezinformációkra is, amelyek mérgezték a légkört és ezáltal tisztátalan politikai célokat szolgáltak. Az elkövetkezendő hónapok nagy kérdése továbbra is így hangzik: képes lesz-e a demokratikus irányulás, a tudás, a realitásérzék győzedelmeskedni a nagyhangú, érzelmi indíttatású politizálás fölött? Ez a helyzet fehéren-feketén jelenik meg a gazdaság területén. A politikában sok mindent lehet egyik napról a másikra másképpen csinálni, a gazdaságnak azonban saját vastörvényei vannak. Hol van már a tavaly évvégi eufória, hol vannak a magabiztos kijelentések, hogy Csehszlovákia milyen nagyszerűen áll anyagilag és milyen enyhe megrázkódtatásokkal lesz képes véghezvinni a modellváltást?! Be kell látnunk: a saját göröngyös utunkat nekünk is végig kell járnunk. Ezen a téren két vonatkozásban látok végzetes mulasztást a kormányok részéről. Először abban, hogy a társadalom előtt nem tárták fel őszintén a gazdaság valódi állapotát, s ezzel hamis illúziókba ringatták az embe-( reket. Némi enyhítésül szolgálhat, hogy ezt az állapotot valószínűleg igaz valóságában maguk sem ismerték. Havel elnök idén februárban a prágai Óváros téren az alábbi kijelentést tette: Gazdaságunk egy nagy ismeretlen számunkra. S a valós megismeréshez szükséges fél év után, választások előtt és után már valószínűleg nem volt bátorságuk előjönni az igazsággal. A másik kifogásolható vonatkozás, hogy még mindig csak modellek és elképzelések megvitatásával foglalkozunk, s a már megállapodottaknál is ijesztően sebezhető a kormány érvelése. Ez persze elsősorban föderális probléma, mondhatják sokan és némileg igazuk is lehet(ne), ha nem lenne módunk azonnal visszakérdezni: akkor mi célból van Szlovákiában két, sőt a privatizációs főhivatalt is beleértve három gazdasági minisztérium? Egyáltalán: szükséges-e, hogy az egy főre eső miniszterek és parlamenti képviselők vonatkozásában a világ élvonalába tartozzunk? S ha már így van: választóink joggal kérhetik számon eme berendezkedés efektivitását. Nem az én problémám, hogy nyilvánosan nem tájékoztattak gazdaságunk beteg állapotáról, amelynek talpraállításához sebészi beavatkozások szükségesek. Az sem, hogy nyakunkon az infláció, (már régóta nem az a kérdés, hogy lesz-e esetleg egy- vagy kétjegyű lesz-e, hanem, hogy milyen lesz a kétjegyű szám első tagja), hogy itt a munkanélküliség, s az ebből következő társadalmi és szociális feszültségek, hanem az, hogy a három kormány több, mint hatvan minisztere közül egy sem állt még elő konkrét megoldási javaslattal, konkrét esetekre, konkrét iparágra konkrét tervekkel, harmonogramokkal. Nézzük azonban, e problémák megoldása mellett-helyett mi mindenre van energiája ennek a kormánynak. A miniszterelnök úr Pőstyénben a nemzetiségek lojalitásáról és érzésvilágáról (!!!) nyilatkozik; a kormány első alelnöke rózsahegyi kudarca után a parlamentben nyilvánosan elrettentő példaként említi, hogy egy nagyrészt magyarok lakta község olyan orvost keres, aki magyarul is tud. Hogy „demokratikusan" megrendszabályozzanak minket, nyelvtörvényeket faragnak számunkra, tiltásokkal akarnak lojális állampolgárokká édesgetni bennünket. A kormány és a parlament elnöksége hetekig protokolláris huzavonákkal van elfoglalva. A parlament máig sem volt képes kialakítani olyan munkamódszert, amely szerint a képviselők tudásuk legjavát nyújtva tudnák ellátni küldetésüket. Itt van tehát az újabb veszély, amely a legfelsőbb kormányzati szintekre leselkedik: a .valós problémák megoldása helyett kijátszani a nacionalizmus kártyáját, a nemzeti kisebbségek és etnikai csoportok megoldatlan problémáinak kártyáját. Nem veszélytelen játék. A közelmúltban az Új Szó hasábjain, egy nyílt levélre válaszolva már leírtam, nem tartom magam ellenzéki képviselőnek. Mivel a mozgalom, amelyet képviselek, nem tagja a kormánykoalíciónak, így képviselőtársaimmal természetesen bizonyos ellenzéki kontrollfunciókat is el kell látnom képviselői munkám során. Ez az írás része ennek: ha bárhol tévedtem, a kormánykoalíció úgy tudja a leghatásosabban bebizonyítani azt, hogy a lehető leggyorsabban, közmegelégedésre megoldja a felvetett problémákat. Igyekezetüket a társadalom fogja honorálni - mint ahogy tétovázásukat, tehetetlenségüket is. S az ellenzékiség problémájához még egy mondatot: veszélyesnek tartanám - s nemcsak a mi, de a kormánykoalíció szempontjából is -, ha a kormány az MKDM-Együttélés koalíció képviselőit csak ellenzéki pozíciókba szorítaná. Mi párbeszédet ajánlottunk s ajánlunk most is. Nem rajtunk múlott, hogy az eddigi tárgyalások nem nevezhetőek különösen gyümölcsözőeknek. Végezetül egy rövid beszámoló: magam is tagja voltam annak a képviselőcsoportnak, amely szeptember 27-én az Európa Parlament küldöttségével Pozsonyban, a Szlovák Nemzeti Tanács épületében tárgyalt. A találkozón megfigyelőként jelen volt az S2NT elnökségének több tagja, szót azonban csak Milan Zemko, az SZNT alelnöke a találkozó házigazdája kapott. Mi tájékoztattuk a küldötteket helyzetünkről és felvetettünk néhány, számunkra lényeges alapkérdést. Problémáink iránt a több országból érkezett küldöttcsoport nagy megértést tanúsított, s itt szeretném idézni a találkozó két kulcsmondatát. Az első Kirsten Jensen, a bizottság elnökének szájából hangzott el, aki elmondta, hogy az Európa Parlament és tagországai kiemelt helyen kívánnak foglalkozni a nemzeti kisebbségek problémáinak megoldásával, s ennek érdekében messzemenően segítségükre és érdeklődésükre számíthatunk. A másik kulcsmondatot Heinz Köhler úr, az Európa Parlament második alelnöke mondta ki aképpen, hogy őt és a Parlament számos tagját erősen nyugtalanítják a Szlovákiában tapasztalható nacionalista felhangok. Minden jelenlevőnek - így a kormánykoalíció képviselőinek is - határozottan tudtára adta, hogy nacionalista terhekkel, másokat elnyomni akaró igyekezettel senki sem léphet be Európába. Ezen a tárgyaláson - hadd mondjam el szubjektív véleményként - a háromhónapos parlamenti munka során először éreztem igazán jól magam. Úgy éreztem, hogy az asztal másik felén ülőkkel félmondatokból is megértjük egymást. A hozzáállásuk, az európai látószög, különösen szimpatikus volt az itthoni békaperspektívák után. Mit nem adnék, ha sikerülne átmenteni belőle valamit hétköznapjainkba is! CSÁKY PÁL ORVOSI TANÁCSADÓ H i pó ! (3) A hipoglikémia tünetei. Az enyhe hipoglikémiát éhségérzet, sápadtság, nyirkos bőr, nyugtalanság, remegés és gyors szívverés jellemzi. Ezek a tünetek nagyrészt nem is a hipoglikémia következményei, hanem a védelem (a fokozott adrenalin kibocsátás) jelei. A közepesen súlyos hipoglikémia tüneteinek oka már az, hogy az agykéreg sejtjei kevés tápanyagot kapnak. A tünetek nagyon változatosak lehetnek, a környezet számára gyakran tűnik úgy, hogy az érintett egyén részeg vagy pedig kábítószer hatása alatt van. Sok beteg még ebben az állapotban is képes tudat alatti értelmes cselekvésre - például villamosra száll és elmegy az orvosához, de később semmire sem emlékszik. A hipoglikémia és a részegség összetévesztésének katasztrófa lehet a vége. Ugyanilyen veszélyes az, ha a hipoglikémiás roham a volán mögött jelentkezik, sűrű forgalomban. A súlyos hipoglikémia görcsökkel és az eszmélet elvesztésével jár. Ezt az állapotot az epilepsziás rohammal lehet összetéveszteni. Sok esetben a hipoglikémia atipikus tünetekkel jelentkezik. Ennek két fő csoportja van. Az egyik a cukorbeteg gyerekek hipoglikémiája, amely gyakran nem felel meg annak, ami a tankönyvekben található. Tipikus példa erre az élénk gyerek, akinél a „hipó" úgy kezdődik, hogy elcsendesül. Szerencsére a szülők rendszerint tankönyv nélkül is ismerik saját gyerekük egyéni diabetológiáját. A másik tünetcsoport gyakoribb. Ennek az az oka, hogy az évekig tartó betegség következtében fokozatosan károsodnak a hipoglikémia elleni védekező mechanizmusok és a hipoglikémia érzékelése. Az ilyen beteg nem érzékeli az enyhe hipoglikémiát és nem reagál rá a glukagon és az adrenalin fokozott termelésével. A következmény sajnos lehet olyan súlyos, hogy a hipoglikémia azonnal görcsökkel, eszméletvesztéssel jelentkezik. Nem atipikus, de kellemetlen és viszonylag gyakori az éjszakai hipoglikémia, amely sokszor lidérces álmokkal jár. A felébredő beteg hirtelenében nem tudja hol van és mit kell tennie. Természetesen a cukorbetegeknek hipoglikémia nélkül is lehetnek rossz álmaik. A hipoglikémia megelőzése és gyógyítása. A gondos felvilágosítás, étrendi tanácsadás, gyakori A Szövetségi Belügyminisztérium a csehszlovákiai légi mentőszolgálat munkájának javítására törekedve úgy döntött, hogy az országban ellenőrzi a német Messerschmitt-Bölkow-Blohm cég BK-117-es típusjelű helikopterének repülési tulajdonságait A gép október 8-án érkezett meg a prágai repülőtérre, fedélzetén a német mentőszemélyzettel, amelyet a pilótán kívül egy orvos, egy gyógyszerész és egy technikus alkot. A helikopter kilenc napon át fog üzemelni Csehszlovákiában, s a német személyzetet egy hazai pilóta és egy orvos egészíti ki. A gép jó repülési tulajdonságai és elfogadható ára bizonyára pozitív szerepet fog játszani a megvételéről kezdődő tárgyalások során. Képünkön a helikopter látható. (Képtávírón érkezett - Michal Kalina felvétele) A SZLOVÁKIAI VÁROSOK ÉS KÖZSÉGEK EGYESÜLÉSÉNEK FELHÍVÁSA A választás - történelmi esély Rövidesen, november 23-án és 24-én, ebben az évben immár másodszor az urnákhoz járulunk. A júniusi parlamenti választásokban a demokrácia sorsáról döntöttünk, a közeledő helyhatósági választásokban a helyi szintű demokrácia lesz a tét. Egyesülésünk, amely Szlovákia városait és községeit, összesen 4 millió lakost képvisel, abból az elvből indul ki, hogy minden politikának a községekben, ott, ahol az ember él, kell kezdődnie és végződnie. Alapvető célunk a minden ember számára' érthető demokrácia megteremtése. Ezt ott kell kezdeni, ahol a gyökerei vannak - a önkormányzatú szabad városokban és községekben, konkrét munkát végezve a települések teljes értékű életéért, reális és közérhető helyi politikát kifejtve a lakosság érdekében. El akarjuk érni, hogy az állampolgár úgy tekintsen községére vagy városára és önkormányzati szerveire, mint jogai természetes védélmezőire, amelyek egészségesebb, erkölcsösebb, kulturális és anyagi szempontból jobb feltételek között alakítják további életüket. A mostani választások eredményeként ilyen helyi szerveket kell megalakítani. ellenőrzés és az orvos és betege közötti jó kapcsolat a hipoglikémia megelőzésének fő módszere. A gyakorlati megelőzés alapja az, hogy a beteg ismerje „saját" hipoglikémiája kezdeti tüneteit és mindig legyen nála kockacukor. Ez elég az első néhány percre. Cukor helyett édes italok - kóla, perla, mirinda is megteszik, mert ezek nagyon gyorsan szívódnak fel a bélből. A szénhidráttartalmú étel (például kenyér) nem hat elég gyorsan. Ilyen ételt az első tünetek eltűnése után kell a betegnek fogyasztania. A zavarodott beteg (közepesen súlyos hipoglikémia) esetleg nem találja meg a kockacukrot, vagy nem képes értelmes cselekvésre. Ezért nagyon fontos, hogy a beteg családtagjai, közeli barátai és munkatársai is tudják, mi ilyenkor a teendő. A leggyorsabb segítség mindig az édes ital rákényszerítése a betegre. A félig vagy teljesen eszméletlen részegtől mindenki undorodik. Ennek ellenére ezekhez az emberekhez is orvosi segítséget kell hívni, mert soha nem tudhatjuk, hogy nem hipoglikémiáról, szívinfarktusról vagy agyvérzésről van szó. Remélem, megújult rendőrségünk tagjai elsajátítanak néhány fontos egészségügyi tudnivalót, mert ez életet menthet. Dr. RÁCZ OLIVÉR Ezért a Szlovákiai Városok és Községek Egyesülésének Tanácsa felhívja: - az állampolgárokat, hogy körültekintően válasszák ki azokat a jelölteket, akikre szavazatukat adják, csak azokra voksoljanak, akiket valóban ismernek és akikben megbíznak. Szavazatukat személyiségeknek, szervezőképességgel rendelkező szakképzett, művelt embereknek adják, akik megértőek polgártársaik szükségletei iránt. Azoknak, akik a város, a község és a iakosság érdekeit saját karrierjük fölé helyezik, - a politikai pártokat és mozgalmakat, valamint koalícióikat, amelyek képviselőket és polgármestereket jelöltek, hogy a választásokig ismertessék meg a lakosokat a városok és községek jövőjére vonatkozó elképzeléseikkel, politikájukkal és már ma vállaljanak politikai kötelezettségeket annak érdekében, hogy igazi demokrácia alakuljon ki az emberek mindennapi életében. Kérjük, hogy a választási agitáció során járjanak el korrektül, kulturáltan, teljes mértékben tudatosítva, hogy a választások után is egy községben, talán egy utcában vagy Szomszédokként fognak élni egymás mellett azok, akik sikeresen és akik kevésbé sikeresen szerepeltek a választásokon. Történelmi esély áll előttünk, hogy valóban polgári társadalmat kezdjünk építeni; ne fosszuk meg magunkat eleve ennek lehetőségétől, - a politikai pártok, mozgalmak és a koalíciók jelöltjeit, valamint a független jelölteket; annak tudatában lépjenek a választási küzdelembe, hogy eredményességük esetén az egész községnek tartoznak majd felelősséggel, tehát nemcsak azoknak a polgároknak, akik rájuk szavaztak. Felelősséget vállalnak egy olyan politika megvalósításáért, amely megfelel az összes lakos érdekeinek, tekintet nélkül politikai és felekezeti hovatartozásukra, nemzetiségükre stb. - a mai nemzeti bizottságok tisztségviselőit és dolgozóit, mindazokat, akik részt vesznek a választások előkészítésében és lebonyolításában, hogy adjanak azonos lehetőséget a politikai pártoknak és mozgalmaknak, a koalícióknak, a képviselő- és polgármester-jelölteknek a bemutatkozásra, kapjanak egyformán, helyiségeket a választási gyűlésekre, területeket az agitációra, teret a tömegtájékoztató eszközökben. Cselekedeteikkel, hozzáállásukkal a legjobb szándéktól vezérelve járuljanak hozzá a választási kampány és maga a választás szabad lefolyásához. A városi és helyi önkormányzati választások igazi győzteseinek a polgároknak kell lenniük. ÚJ SZÚ 4 1990. X. 12. I