Új Szó, 1990. október (43. évfolyam, 230-256. szám)

1990-10-12 / 240. szám, péntek

ÚJ szú 1990. X. 12. Szovjetunió Mégis lesznek ünnepségek (ČSTK) - Mihail Gorbacsov államfő szerdán külön rendeletben hozott döntést arról, hogy Moszkvában november 7-én az „össznépi ünnep", az októberi forradalom 73. évfordulója tiszteletére katonai díszszemlét tartanak. Díszszemlék [esznek a szövetségi köztársaságok fővárosaiban és néhány további városban. A rendelet annak ellenére megszületett, hogy a közvélemény az utóbbi időben nyomatékosan követelte a költséges novemberi és május 1-ji ünneplések beszüntetését. Anatolij Lukjanov, a parlament elnöke - az államfővel folytatott beszélgetésére hivatkozva - közölte a képviselőkkel: október 15-én kapja meg a parlament a piacgazdálkodásra való áttérés végleges programját. A jövő héten a parlamenti bizottságok vitathatják meg a dokumentumot, majd a hét végén, pénteken és szombaton a parlament két házának együttes ülése fog vele foglalkozni. Aki nincs ellenünk, velünk van - ezzel a sokátmondó címmel közölt tegnap terjedelmes kommentárt az Izvesztyija napilap. „Gorbacsov és társai számára eljött az igazság pillanata. A jobboldal és a baloldal közti manőverezés ideje lejárt. Ennek a politikának a folytatása oda vezethet, hogy az elnök végérvényesen lekési az induló vonatot" - irta a lap. Az írás szerint mindennemű késlekedés súlyos következményekkel járhat: az elnök anélkül, hogy ezt akarná, a konzervatívok táborában találhatja magát. Egyre erősödnek azok a hangok, hogy a demokratáknak már nincs szükségük Gorbacsovra, nélküle is tovább tudnak lépni. Az államfő örökös lavírozása elégséges ok a csalódottságra - szögezi le az írás. ENSZ-közgyülés Befejeződött az általános vita (ČSTK) - New Yorkban szerdán este Pedro de Castro angolai külügyminiszter felszólalásával véget ért az ENSZ-közgyülés 45 ülésszakának általános vitája. Idén a vitában 155 tagország képviselője szólalt fel, köztük 27 államfő, 86 külügyminiszter, 3 további miniszter és 15 küldöttségvezető. Négy ország nem vett részt a vitában - Dél-Afrika, amely ugyan tagja az ENSZnek, de immár hagyományosan bojkottálja a világszervezet tanácskozásait. Nem volt jelen Kambodzsa, mert még mindig nincs véglegesen megoldva a kérdés, melyik fél képviselje az országot. Meg nem indokolt okok miatt ugyancsak távol maradt Elefántcsontpart, valamint a Sao Tomé és Principe szigetek. Guido de Marco a közgyűlés idei vitazáró beszédében megállapította, hogy, a tanácskozást szükségszerűen befolyásolta a Perzsa-öbölben kialakult válság, amely valamelyest a háttérbe szorította a többi problémát. , Occhetto a névváltoztatásról (ČSTK) - Achille Occhetto, az Olasz Kommunista Párt főtitkára a szerdai vezetőségi ülésen javasolta, hogy az OKP a Baloldal Demokratikus Pártjára (Partito Democratico bella Sinistra) változtassa meg a nevét. A főtitkár harmincoldalas szándéknyilatkozatban indokolta meg javaslatát és a váltás szükségességét. Egyben ajánlotta, hogy az új politikai formáció szimbólumává az erős baloldalt és a szabadságot jelképező terebélyes koronájú tölgyet válasszák, amelynek a tradíciókra utaló gyökerei alatt megőrződnének az OKP régi emblémái, tehát a vörös és a nemzeti színű zászlókra rajzolt sarló és kalapács a csillagban. Mi lesz a volt kínai főtitkárral? (ČSTK) - A kínai vezetés úgy döntött, hogy megoldja Csaó Ce-jang egykori pártfőtitkár ügyét. Pekingi hírekre hivatkozva hongkongi források közölték, hogy a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának volt főtitkárát nem büntetik meg, de nem is rehabilitálják. A Csaoval szembeni állásfoglalásra a „három nem" jellemző: nem vonják felelősségre a diáktüntetésekért, amelyek tavaly júniusban a Tienanmen téri mészárlásba torkolltak, nem állítják bíróság elé, de nem is bíznak rá magas tisztséget. Ezt a döntést a Kínai KP KB őszi ülésszakán terjesztik elő jóváhagyásra-. ROMÁNIA A kormány realista állásfoglalása A román parlament felsőházának, a szenátusnak keddi ülésén a kormányzó Nemzeti Megmentési Front és az ellenzéki pártok között - a kereskedelmi társaságokról szóló törvényjavaslat egyik, a nemzeti kisebbségeket nyíltan diszkrimináló cikkelye miatt - kirobbant nyílt konfliktusban szerdán állást foglalt a kormány is. Ez realista állásfoglalás volt, úgy látszik, a kormány szerint is tarthatatlan, hogy egy kormánytervezetnek nyilvánvalóan diszkriminatív jellege legyen, hiszen ezt bizonyára nem hagynák szó nélkül Európában. A Román-kormány ezért - sokak számára bizonyára meglepő módon, de szükségszerűen - ezúttal az ellenzéket támogatta és nem saját pártjának szenátorait. Állásfoglalásában a kormány rámutatott arra, hogy az eredeti kormányjavaslat szövegét a szenátusban (kik?) megmásították, elferdítették, ami téves értelmezésre is okot ad. Arra is rámutatott, hogy az eredeti szöveget minden probléma nélkül már elfogadta a parlament alsóháza. A kormány véleménye szerint a megfelelő szövegezés csak az lehet, amely lehetővé teszi az összes román állampolgárnak, hogy nemzetiségére való tekintet nélkül tagja lehessen a kereskedelmi társaságok igazgatói tanácsainak. Ez egyébként is olyan alkotmányba foglalt elv, melyet semmiféle törvény nem sérthet meg - hangsúlyozta a kormány. Végezetül kifejezésre juttatta meggyőződését, sikerül a szóbanforgó cikkelyt úgy megszövegezni, hogy az biztosítsa az állampolgárok jogegyenlőségét. A kormánnyal szemben olyan nacionalista szellemű, meggyőző érvek nélküli magyarázó nyilatkozatot adott ki a Nemzeti Megmentési Front szenátusi csoportja, melyben a szenátorok megerősítették eddigi álláspontjukat. Hangsúlyozták, hogy a törénycikkelyben a ,,románok" szó alatt az ország más nemzetiségű lakosait is értik. Megjegyzem: lehet, hogy ők igen, de a kisebbségek bizonyára nem. A „román állampolgárok" kifejezés szerintük állítólag azért nem jó, mert ez diszkriminálná a külföldön élő románokat, mivel nem lehetnének a kereskedelmi tanácsok vezetőségében. Nos, érdekes logika. Az esetet, melynek kétségtelenül lesz folytatása, a szélsőséges Vatra Romaneasca újabb magyarellenes vádaskodásra és támadásokra használta fel. A sajtó egyelőre nem kommentálta az esetet. KOKES JÁNOS, Bukarest A FÉLELEM MÉG ÉL A Magyar Nemzet írása a csehszlovákiai magyarok sorsáról Szerdai számában a Magyar Nemzet beszélgetést közölt Lipcsey Gyulával és Krausz Zoltánnal a nemrégiben megalakított Csehszlovákiai Magyar Politikai Foglyok és Deportáltak Szövetsége nevű szervezet két vezetőjével. Ez a szervezet az 1945-1949 között működött Csehszlovákiai Magyar Demokratikus Népi Szövetség jogutódjának tekinti magát. A terjedelmes beszélgetésből a két utolsó, s talán legérdekesebb kérdést, illetve választ közöljük. • A most újjáalakult szervezet mit szeretne elérni? - Segíteni kívánunk azokon, akiket Csehországba deportáltak, malenkij robotra hurcoltak, akiket áttelepítettek. A magyar kormányt felkérjük arra, hogy segítsen elérni, vonják vissza Csehszlovákiában a diszkriminatív és antihumánus rendeleteket, amelyeket 1945 után kiadtak. Például a Kassai Kormányprogramot, amely kimondja a magyarok kollektív bűnösségét. Kövessék, meg azokat, akiket megbántottak. Azokat a kisebbségi jogokat, amelyek a Csehszlovák Köztársaság idején megvoltak, mind lerombolták. Még a magyar sportegyesületeket is megszüntették. • Miként látják a csehszlovákiai magyarok mostani helyzetét? - A csehszlovákiai magyarság a negyvenöt utáni radikális terrort még mindig nem tudta kiheverni - állítja Karusz Zoltán - a reszlovakizáció 410 ezer embert érintett. Aki nem akarta, hogy kitelepítsék, vállalta,.hogy ő inkább szlovák. Jó néhányukat még ma sem írták vissza magyarnak, pedig sokan közülük soha nem tudtak szlovákul. Ám az igazolványok szerint szlovákok. A félelem, az óvatosság még él. Az a célunk, hogy ebből a depresszióból szabaduljon föl a csehszlovákiai magyarság. Levél František Mikloško úrnak Tisztelt Elnök úr! •A körülmények arra kényszerítenek bennünket, hogy Önhöz és a Szlovák Nemzeti Tanács képviselőihez forduljunk amiatt a hecckampány miatt, mely Szlovákiában a nemzetiségi kérdés ürügyén, a szlovák nyelv törvényesítése körül az elmúlt hónapokban kibontakozott. Megalázó és szégyenteljes ez a csehellenes, magyarellenes és föderáció-ellenes uszítás, mely ma Szlovákiában folyik, ahol egyes nacionalista politikai erők a nemzetiségi kérdést (rágalmak, feltételezések, mondvacsinált történetek alapján) ürügyül használják fel arra, hogy a közvéleményt büntetlenül manipulálják. A magunk részéről őszinte tisztelettel és megbecsüléssel adózunk azon politikai erőknek és erkölcsi tiszteletet parancsoló személyiségeknek, akik a nemzetiségi kérdés megoldásában megalkuvást nem tűrő, emberséges magatartást tanúsítanak. Ugyanakkor sajnálatosnak tartjuk, hogy a nacionalista szólamok olyan politikai tényezőket is meghátrálásra kényszerítettek, akik mozgalmuk programja szerint európai horizontú politikai és közéleti tevékenységet ígértek. A nemzetiségi kérdés „trójai falova" megítélésünk szerint csak arra jó, hogy a „beszéljünk másról" obstrukciós politika szellemében a hatalomra törő akarnokok akadályozzák az égető kérdések (alacsony életszínvonal, munkanélküliség, áruhiány stb.) megoldását. Ez a hatalmi harc ugyanis abból a felismerésből indul ki, hogy a keresztényt és a nem keresztényt, a kommunistát és a nem kommunistát a nacionalista hangulatkeltéssel egységbe lehet hozni. így áll elő az a helyzet, hogy 1945-ben Magyarország hitleri csatlós szerepét"kérték számon a csehszlovákiai magyarságon és tettek földönfutóvá több mint százezer embert, ma pedig a reciprocitás szelleme kísért és a magyarországi szlovákok elnyomása és elnemzetlenítése (manipulált statisztikai adatokkal!) az egyik fő vád a hazai magyar nemzeti kisebbség ellen. Szeretnénk leszögezni, hogy a csehszlovákiai magyarság államalkotó nemzeti kisebbségként ragaszkodik személyi és kollektív jogaihoz. Elvárja, hogy a törvényhozás és a kormányszervek ne csak a kisebbségek kötelességeit emlegessék (mert ezt munkájukkal példásan teljesítik!), hanem a jogaik biztosításáról is szóljanak. Az a tény, hogy napjainkban a politikai pártok mindegyike az „államnyelv" elfogadásának a fogságában vergődik, szükségessé teszi, hogy utaljunk arra: a szlovák nyelv j törvényesítése elengedhetetlenné teszi a nemzeti kisebbségek nyelvhasz- • nálatának a törvényesítését is. Eleve elfogadhatatlan számunkra ugyanis a „kizárólagos államnyelv", mely ismeretlen fogalom a mai művelt világban. Ilyen törekvéseknek egyértelműen diszkriminációs következményei lehetnek, s ez nem a jogállamot vagy a demokráciát juttatja az eszünkbe. Ilyen politikát csak szűk látókörű politikai erők képviselhetnek. Márpedig megengedhetetlennek tartjuk, hogy a több mint félmilliós nemzeti kisebbség jogait elvakult politikai érdekből bárki is megrövidítse. Meggyőződésünk, hogy a hivatalos nyelvhasználat kérdése csakis az érvényben levő nemzetiségi alkotmányjogi törvény szellemében oldható meg. Minden más megoldás sérti a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság alkotmányos rendjét, nemzetközi tekintélyét és ellentétes a nemzetközi szerződésekkel. Szeretnénk remélni, hogy a Szlovák Nemzeti Tanács tisztelt'képviselői országos érdekűnek tartják a nemzeti kisebbségek helyzetének erősítését és a szűk nemzeti megközelítések helyett, melyek megosztják az országot, az összetartozás szálait erősítik. Mert „haza csak ott van, ahol jog is van!" A szlovák nyelv államnyelvként való törvényesítése, kizárólagos f hatáskörrel, súlyosan sértené az egyenjogúságot, mivel (nemzetiségi ' alapon) a demokratikus jogokból kirekesztene egy népcsoportot, melynek ugyan úgy joga van emberként élni, mint azoknak, akik az újmódi diszkrimináció szülőatyjai, vagy támogatói. Megértést, emberséget és megbecsülést várunk, mert felemelt fejjel, emberként kívánunk élni és járni a világban. Itthon is. A CSEHSZLOVÁKIAI MAGYAR ÍRÓK TÁRSASÁGA Magyarország ismét választásokra készül Az Agrárszövetség bizakodással várja a második fordulót Magyarországon vasárnap tartják meg a helyhatósági választások második fordulóját. Mint ismeretes, két héttel ezelőtt inkább csak a falu szavazott, a város kivárt, hallgatott, ezért számos választókerületben - főleg a 10 ezernél nagyobb lélekszámú településeken és a fővárosban - meg kell ismételni a választásokat. Ennek kapcsán - az esélyek latolgatása helyett - talán nem árt elmondani, miként vélekedett az első forduló eredményeiről Nagy Tamás, a parlamenti választásokon kudarcot vallott, és a kormányprogram ismertetése után ellenzékbe vonult Agrárszövetség elnöke. - Mindenképpen figyelmeztető tényként kell értékelni azt a jelenséget, hogy a választópolgárok nagy része távol maradt, és a jelölteknek mintegy háromnegyede független jelöltként indult. Ami bennünket illet, sajátos helyzetéből adódóan az Agrárszövetség eleve kevesebb jelöltet állított, illetve kevesebb független jelöltet támogatott, mint a kormánykoalícióban szereplő nagy rivális, a Független Kisgazda, Földmunkás és Polgári Párt (FKgP). Viszont a mi jelöltjeink közül százalékarányban többnek szavaztak bizalmat, amiből pártolóink számának növekedésére következtetünk. • Az FKgP szószólói ugyan előretörésről beszélnek, de vidéken többen úgy látják, az első forduló eredményei a politika iránti bizalmatlanságot, a koalíciós kormány - mindenekelőtt a kisgazdapártiak - első nagy vereségét jelzik. - Én még náluk is bátrabban fogalmaznék. Szerintem sokan kiérezték, hogy az FKgP tulajdonképpen eszköz a Nyugat felé hajló kormány kezében. Azt a feladatot szánták neki, hogy amíg tartani tudja magát, alapjaiban rendítse meg a mezőgazdaságot, s ezzel tegye az Európai Közösségek számára elfogadható, áru helyett piacot kínáló partnerré az országot. Aligha lehet véletlennek nevezni, hogy a földtulajdon rendezésével kapcsolatos programjuk a mezőgazdaság, a 600 ezer szövetkezeti tag és 400 ezer nyugdíjas érdekei helyett a polgárságnak, tehát a mezőgazdaságtól régen elfordult egykori tulajdonosoknak kedvez. Gyanítom, akik tapsolnak ennek a programnak, nem gondolták végig a dolgot. Például azt, hogy ha az 1947-es állapotokból indulnánk ki, és mindenkinek visszaadnánk a földet, akkor esetleg azt a területet is visszaigényelné valaki, amelyen a mai tapsolók háza áll. • Tudtommal az Alkotmánybíróság elutasította ezt a reprivatizációs programot. - Igen, de ez még nem azt jelenti, hogy a kisgazdapártiak lemondtak elképzeléseik megvalósításáról. Velük szemben mi privatizációt akarunk, azoknak szeretnénk adni a földet, akik ténylegesen dolgoznak rajta. Persze, a volt tulajdonosokat kártalanítani kell valamilyen formában, mondjuk kincstárjegyekkel, hacsak nem akarnak visszatérni az ágazatba. • Sok vád éri az Agrárszövetséget, hogy a régi struktúrák átmentését szorgalmazza, védi a szövetkezeti tulajdont. - Nem a szövetkezeti tulajdont, hanem a szövetkezeti gazdálkodási formát védjük. Nem hiszünk az oszthatatlan tulajdonban, ezért azt hirdetjük, hogy a szövetkezetek tulajdonát a tagok között kell felosztani, s magántulajdonon alapuló szövetkezeteket kialakítani. A szövetkezeti gazdálkodásnak csakis így lehet jövője. Minden erőnkkel harcolunk a külső tulajdonosok rendszerének létrejötte ellen, mert semmi kedvünk azért dolgozni, hogy kívülállóknak bérleti díjat bírjunk fizetni. Ilyen felállásban a földművelés haszna nem a mezőgazdaság vagyonát és a falu javát szolgálná, hanem átszármazna más szférákba. Ilyen programot mi nem támogathatunk, s talán ezért is bírjuk a földművesek és az agrárértelmiség támogatását. • Többek szerint a kisgazdapártiak alapállása nem kimondottan egységes, hisz képviselőik közül néhányan az önökéhez közelítő nézetet vallanak a tulajdonjog rendezését illetően. Elképzelhető bizonyos közeledés, netán szövetség a pillanatnyilag rivális pártok között? - Eddig szóba sem került ilyesmi, de hosszú távon nem tartom kizártnak a közeledést. Nyilvánvaló, hogy az FKgP-n belül formálódik egy szélsőséges és egy progresszív szárny. Az ellentétek kiéleződéséhez vezethet, hogy az Alkotmánybíróság elutasította a földtulajdon reprivatizáció útján történő rendezésének gondolatát. Ha ez netán szakadáshoz vezetne az FKgP-ben, akkor minden bizonnyal felvetődne a kérdés, közeledjünk, esetleg szövetkezzünk-e a progresszív kisgazdapártiakkal? Persze, hangsúlyozni szeretném, hogy ebben az esetben sem a politikai erők módosulását tekintenénk fontosnak, hanem a mezőgazdaság, a vidék, és rajta keresztül az egész társadalom érdekeit helyeznénk előtérbe. • On, mint a Mezőgazdasági Termelők és Értékesítők Országos Szövetségének elnöke, ráadásul gyakorló szövetkezeti elnök, miként ítéli meg a gazdaságok pillanatnyi helyzetét? - Teljes a létbizonytalanság az ágazatban. Rengeteg a gond és nincs kialakult jövőkép. Egyebek között a mintegy 50 milliárd forintra tehető aszálykár miatt, melynek ellensúlyozására, úgy tűnik, hiába kérjük a kormányt. Sajnos azt kell mondanom, hogy az agrárágazat érdekvédelme szempontjából húsz éve nem volt ilyen gyenge kormány Magyarországon. Ki is mondiuk a programunkban, hogy a türelmi idő olyan száz nap volt, amely megrengette a mezőgazdaságot. Szinte érthetetlen, hogy a koalíciós FKgP nem tudatosítja: a kormány mezőgazdasággal szembeni magatartása az ellenzék, a mi malmunkra hajtja a vizet. Ilyen feltételek között természetesen kíváncsian és bizakodva várjuk, mit hoz a helyhatósági választások második fordulója. KÁDEK GÁBOR