Új Szó, 1990. október (43. évfolyam, 230-256. szám)

1990-10-11 / 239. szám, csütörtök

AGRÁRGONDOK MAGYARORSZÁGON IS Helytelen gazdasági döntéseket szülhet a létbizonytalanság Nem csupán egyes üzemek, az egész mezőgazdaság jövője szempontjából figyelmeztető az a tény, hogy tulajdonképpen valamennyi kelet-európai országban a nálunk tapasztalhatókhoz hasonló gondokkal küszködik az ágazat. Meglehetősen kritikus a helyzet Magyarországon, ahol az egzisztenciális problémák ellenére sokan legszívesebben azonnal hozzálátnának a parcellázáshoz, az 1947-es tulajdonviszonyok visszaállításához. Nem látják, vagy nem akarják tudatosítani, hogy a termelőket sújtó aszálykár, melynek értékét egyesek 35-40, mások 50 milliárd forintra becsülik, önmagában is megkérdőjelezi az ágazat túlélési esélyeit. Ugyanis a Magyar Köztársaságban a termésbiztosítás az aszálykárokra nem vonatkozik, a kormány pedig a sürgető kérések ellenére nem nagyon igyekszik a fuldokló ágazat hóna alá nyúlni. Nemrég a magyarországi Kisalföld című politikai napilapban olvastam, hogy egyedül Győr-SopronMoson megye 65 termelőszövetkezetében több mint egymilliárd forint hozamkiesés várható, s 21 termelőszövetkezet előreláthatóan 121 millió forint mérleghiánnyal zárja az évet. Csupán ebben a körzetben 74 ezer tonna kalászos gabonát „vitt el" az aszály, és az ősz sem ígéretesebb. Többek számára csak az jelentene túlélési esélyt, ha a népgazdaság valamilyen formában megtérítené a tartós szárazság által okozott kár egy részét. Például úgy, hogy a termelők a kiesett hozamértékre is megkapnák az árkiegészítést, s gyorsan cél- és bankhitelt kapnának, mégpedig a kamatreferencia állami átvállalásával. Mivel a kormány egyelőre nem nyilatkozott, hogy tud-e és akar-e segíteni a bajba jutott termelőknek, kérdéses, hány üzem képes önerőből kilábalni a kátyúból. Egy-két éve talán még segített volna az üzemközi együttműködés, de ma már a tehetősebb szövetkezetek nem segítik szalmaszál után kapkodó társaikat, mert nem látnak megfelelő garanciát arra, hogy valaha is visszakapják a pénzüket. TÚLÉLNI, DE HOGYAN? Hasonló a helyzet Fejér megyében, ahol szintén több mezőgazdasági üzem sodródik a fizetésképtelenség felé. A szorult helyzetben levő gazdaságok egyike a soponyai Rákóczi MgTsz, ahol a múlt hét elején jártunk. Szalay Tibor alelnök keserűen mondta, hogy minimum 20 millió forint aszálykárra számítanak. Gazdasági kényszerből igyekeznek visszafogni a költségeket. Elsősorban gépek és pótalkatrészek vásárlására költenek kevesebbet, de például műtrágyából is minimalizált adagokat használnak, és a jövő évi munkához szükséges vegyszerek beszerzését is kénytelenek egyre későbbre halasztani. Sajnos, a jövőre való felkészülés kockáztatása sem oldja meg a pénzügyi gondjaikat. Egyre nyilvánvalóbbá válik számukra, hogy ha nem kapnak központi támogatást, akkor a tervezett 5 millió forint nyereség helyett mintegy 8 millió forint veszteséggel zárják az évet. Pauker Kálmán, a háromezer hektáron gazdálkodó szövetkezet elnöke nagy gondban van: 135 aktív és 125 nyugdíjas szövetkezeti tag várja, mikor hirdet végre túlélési programot a nemrég megválasztott fiatal szakember. Ö pedig nem talál biztos fogódzót, amire jövőt lehetne alapozni. - Az év eleji választásokon közmegegyezéssel úgy döntöttünk, vállalkozó tagsággal vállalkozó szövetkezetet építünk magunknak. De hogyan lehet itt vállalkozni, amikor szóban biztatnak, a gyakorlatban meg szikladarabokkal szórja meg előttünk az utat a központ. En úgy látom, nem csupán nálunk, de az egész agrárszférában teljes a létbizonytalanság. 2000-ről már van jövőképünk, de hogy 1991-ben mi lesz velünk, azt nem tudjuk! Nem a privatizációtól félünk, hisz eddig mindössze négy volt tulajdonos kért vissza összesen 18 hektár földet. Bizonytalanságérzetünk a gazdasági feltételekből, az ágazat magára utaltságából fakad. No meg abból, hogy a termelői tehertételek egyre nagyobbak, a felvásárlási árák viszont ezt korántsem tükrözik. Remény volna a túlélésre az igazi piacgazdaság, csakhogý ennek kialakulására még várni kell. Ugyanúgy, mint az új szövetkezeti törvényre. Ha hatályba lép, szövetkezetünk kftként szeretne tovább működni. Persze, előbb túl kell élni a válságot,\le erre a saját erőnk aligha lesz eléjg. CSAK A HÁTRÁNYOKAT ÉRZIK Szabolcs-Szatmár-Bereg megye kimondottan agrárjellegű vidék. Az országos 22 százalékkal szemben itt a munkaképes lakosság 35 százaléka dolgozik a mezőgazdaságban, és az összlakosságnak mintegy 90 százaléka kötődik valamilyen formában a vidékhez. Az átlagosnál mostohább termőhelyi adottságok között gazdálkodó 8 állami gazdaságnak és 120 termelőszövetkezetnek nagy gondot okoz, hogy nemrég 30 százalékkal csökkentették a kedvezőtlen feltételek között termelő üzemeknek nyújtott támogatást. Kétszeres teher, hogy a támogatást éppen most vonták meg, amikor a Nyírséget talán minden körzetnél jobban sújtotta az aszály. Gál Ferenc, a Mezőgazdasági Termelők Országos Szövetsége megyei bizottságának titkára nagyon valószínűnek tartja, hogy a váratlan külső hatások következtében náluk az agrárágazat nyereségszintje a korábbi 2-3 százalékot sem fogja elérni, ami már amúgy is csak fele volt az országos átlagnak. Ez pedig a jelen és a jövő szempontjából egyaránt beláthatatlan következményekkel járhat. Mészáros János, a haladó munkaszervezési és javadalmazási módszereiről országszerte ismert ^állósemjéni Új Élet MgTSZ elnöke nem alaptermészetéből eredően rossz kedvű. Azért bosszankodik, mert lassan fillérekért sem tudják eladni a gyapjút, nincs vevő a pecsenyebárányokra, és a határ sem váltja valóra reményeiket. Szerencsére többféle melléküzemági termeléssel is foglalkoznak - tegyük hozzá, kényszerből de újabban innen is vékonyabban csordogál a nyereség. - Leikés hívei, sőt úttörői voltunk a lépésváltásnak, de elkeserítő, hogy egyelőre csupán a hátrányait érezzük az óhajtott társadalmi-gazdasági megújulásnak - mondta kertelés nélkül. - Úgy érzem, különféle praktikákkal sikerült tökéletesen aláásni Magyarországon az ágazat tekintélyét, teljes létbizonytalanságba taszítani a mezőgazdaságot. Ennek minden bizonnyal az egész népgazdaság kárát fogja látni. Sokan tudni vélik, hogy a magyar kormány mérlegeli a mezőgazdaságnak nyújtott támogatás rendszerének átértékelését. Lehet, hogy erre valóban sor kerül, csakhogy vetni, jövőt alapozni már most kell. Többen mondogatják: félő, hogy a létbizonytalanságban helytelen gazdasági döntések születnek. Az aggodalmaskodók igaza mellett szól, hogy például Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében máris csaknem teljesen leállították a beruházásokat, sokan csökkentik a műtrágyázást és kényszertakarékosságból olcsóbb, tehát természetesen rosszabb minőségű magot vetnek. Ez is jelzi, nem lehet hasznára sem az ágazatnak, sem a magyar népgazdaságnak, ha a mezőgazdaság gondjait továbbra is a tárca belügyeként kezelik. KÁDEK GÁBOR TÖREDEZIK VAGY SZILÁRDUL? Beszélgetés Bugár Bélával, az MKDM ügyvezető elnökével politikai törekvéseiről és a mozgalom legidőszerűbb gondjairól -Ha egy héten belül a Nap után az Uj Szóban is interjú jelenik meg önnel, akkor az a gyanú is felmerülhet, hogy valakik esetleg népszerűséget akarnak szerezni a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom fiatal ügyvezető elnökének, aki a mozgalomalapító Janics Kálmán helyébe lépett. Ezért kérdezem: gondolt-e valaha arra, hogy képviselő, majd ügyvezető elnök és igy interjúalany is lesz? - November 1 l-e előtt nyilván kevesen hitték, hogy ekkorát fordulhat velünk a világ! Önmagamról pedig csak az igazat mondhatom: eleinte mind Somorján, mind a munkahelyemen a Nyilvánosság az Erőszak Ellen mozgalomban és az FMK-ban igyekeztem aktívan politizálni; tavasz óta viszont már a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalomban tevékenykedtem, ahol elnökségi taggá is megválasztottak. így kerülhettem jelenlegi tisztségembe is. - Milyen személyes ambíciókkal látja el a parlamenti képviselőség és a mozgalomirányítás kettős feladatkörét? - Meggyőződésem, hogy túlhangsúlyozott személyes ambíciók helyett mindezt inkább szívvel kell csinálni! És hogy a választók bizalmát kiérdemlő képviselő, illetve jó politikus vagyok-e, azt csakis az idő mutathatja majd meg. - Sokan nem értik, miért kellett pár héttel a helyhatósági választások előtt meneszteni tisztségéből a hazai magyarság körében köztiszteletnek örvendő Janics Kálmánt? Nem lett volna helyénvalóbb az MKDM novemberre tervezett közgyűléséig várni az elnökcserével? - Mi nem menesztettük Janics Kálmánt. Sót! Ősszel sem szeretnénk őt nyugdíjaztatni. Az elnökség döntésében pusztán az játszott közre, hogy mozgalmunk tiszteletbeli elnöke már életének hetvenkilencedik évében jár, ezért a napi ügyeket levettük a válláról. Természetesen, a lényeges elvi kérdésekben továbbra is szorosan együttműködünk. - Bugár Bélában viszont többen is azt a 32 esztendős fiatalembert látják, akit könynyen manipulálhat az elnökség... - Egyesek talán így vélekednek, ám ha 45 éves lennék, akkor sem lehetne egyszemélyes hatalmam. Mozgalmunkban az első naptól kezdve a jó értelemben értendő kollektív döntéseket szorgalmazzuk. Ebből pedig már világos, hogy manipulálható sem vagyok! - Hetek múltán, a kedélyek lecsíllapodtával, talán itt lenne az ideje színt vallani arról, hogy augusztus legvégén, szeptember elején miként is volt az ama ominózus komáromi felhívással és az arra válaszoló ellennyilatkozattal? - A szóban forgó felhívásban, amit az Együttélés komáromi járási vezetősége írt alá, olyasmi állt, hogy a közelgő helyhatósági választások előtt a két mozgalom alapszervezetei az MKDM elnökségének döntése ellenére járási szinten koalícióra lépnek. Hangsúlyozni szeretném, hogy mi nem a koalícióalakítást nehezményeztük, hanem azt a feltevést, hogy ezt az MKDM elnökségének akarata ellenére kell megtenni. Ellenkezőleg, elnökségünk már augusztus 10-én és éppen Komáromban arra az álláspontra jutott, hogy ahol a helyi viszonyok megkívánják, ott az MKDM alapszervezetei igenis, kössenek koalíciót; de ezekről a kérdésekről csak a Szóvivői Testület szeptember 15-ei pozsonyi értekezletén akartunk érdemben tárgyalni. Úgy érzem, mindennek tudatában, joggal tartottuk méltánytalannak az Új Szóban közölt cikkecskét. - A válasznyilatkozat aláírói Janics Kálmán, Rajczy Lászó és Püspöki Nagy Péter voltak. Janics Kálmán viszont két-három nappal később visszavonta az aláírását... - Most már kár firtatni a dolgokat. Én is csak annyit tudok elmondani, amennyit az egyik, illetve a másik féltől hallottam. Eszerint az ellennyilatkozatot Rajczy László és Püspöki Nagy Péter szövegezték meg, s amikor elkészültek vele, körbetelefonálták elnökségünk néhány tagját, így azon az estén Janics Kálmánt is felhívták, aki - állítólag - beleegyezett. - ügyvezető elnökként utólag minek ad igazat: az állítólagos beleegyezésnek, avagy a lapunkban is közölt személyes cáfolatnak? - Mindenkinek magánügye, hogy változtat-e a véleményén, és ha igen, akkor miért és minő körülmények között. Ámbár ezt most már valóban kár piszkálgatni. -Nem tudom, hogy kár-e; de tény: az országjáró és sok ember véleményét ismerő riporternek az a benyomása, hogy az MKDM vezetősége nem képes minden esetben kézben tartani a mozgalmon belüli áramlatokat. Egyszer mintha utasítgatásokkal akarná mederben tartani az ügyeket, más dolgok viszont rétestésztaszerüen is elnyúlnak. Példaként itt van rögtön a legégetőbb gondok egyike: a márciusban alakult MKDM mindmáig nem nyitott saját központi irodát. - Mozgalmunk novemberben esedékes közgyűlésén - amelyre alapszervezeteink szóvivőit fogjuk meghívni -, természetesen számot adunk majd az elmúlt fél esztendő tevékenységéről. Beleértve a hibákat is. A saját irodát követelő vitával kapcsolatosan csak annyit: két-három hét múlva megnyitjuk az MKDM fővárosi titkárságát. -Az eddigi „címtelenség" rengeteg bajt okozhatott a napi munkában... - Az elnökségi tagok zöme a saját lakásán hivataloskodott; őszintén szólva nem egyszerű így a munka. - Az MKDM miért nem költözött be a pozsonyi Žabot utcán, az egykori kerületi pártépület 89, 90 és 91-es számú, összesen 55 négyzetméter felületű helységeibe, amelyeket a Fővárosi Nemzeti Bizottság illetékes ügyosztálya még tavasszal, április 26-án kiutalt önöknek? - Mert erről a döntésről a mai napig nincs a kezünkben névreszóló, hivatalos értesítés. - Pedig a Szóvivői Testület szeptember 15-ei ülésén közkézen forgott az erre vonatkozó hivatalos irat. Igaz, az elnökségi asztalnak az innenső, tehát a tagság felőli oldalán... - Erre csak azt felelhetem: egyikünk sem kapta kézhez a szóban forgó iratot, ezért nehéz esetleges mulasztásról beszélni, netán felelősségre vonást emlegetni. Én inkább azt hangsúlyoznám, hogy a közeljövőben most már valóban lesz saját központi irodánk. -A kívülállónak néha úgy tűnik, mintha a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom kissé féltékeny lenne az Együttélésre, amellyel a júniusi parlamenti választások előtt közös koalícióban indult, összmunka helyett mintha inkább a súrlódási felületeket keresné... - Ezt így aligha merném állítani. Szerintem arról van szó, hogy mindkét mozgalomnak önálló programja és saját profilja van. És központilag is együttműködünk, hiszen Prágában is, Pozsonyban is közös képviselői klubunk van. Ebből logikusan adódik, hogy szükség esetén összefogunk. Példa erre a nyelvtörvény körüli vita, amelyben közösen támogatjuk az október 8-án ugyancsak közösen benyújtott törvényjavaslatunkat. Nemigen szeretném, ha együttműködésünk mércéje látványos összeborulásaink gyakorisága lenne. Ám ha kell, igenis, együttműködünk! - Az MKDM jelenleg milyen tömegbázisra támaszkodhat? - Bejegyzett tagságunk száma 35 ezer fő, természetesen, a támogatóink sokkal többen vannak. - Eszerint népszerű mozgalom az MKDM? - Remélem, hogy igen.. - Az MKDM belső helyzetéről társalogva, talán érdemes még visszatérni a Szóvivői Testület szeptemberben tartott ülésére. Ott nem volt jelen az alelnök: dr. Szőcs Ferenc, akinek aláírásai rendre hiányoznak a mozgalom vezetősége által kiadott dokumentumokon. Sőt! A fontos nyilatkozatokat kézjegyükkel ellátni hivatottak „triumvirátusában" sem szerepel. Miként értendő ez? - Semmiképpen egyvalaki félreállításának szándékaként, és ezt - szerintem - ő sem érzi így. Pusztán arról van szó, hogy a tudományos munkássága sűrűn szólítja őt szolgálatilag külföldre, így a különböző szintű és rangú összejöveteleinken sem lehet rendszeresen jelen. - Ne haragudjon, ha most hosszabb felsorolásba kezdek! Jelenleg az MKDM-nek szóvivői testülete, elnöksége, tiszteletbeli elnöke, ügyvezető elnöke, alelnöke, főtitkára, független főtanácsadója van, s talán már csak egy ügyvezető főtitkár hiányzik... Nem sok ez egy kissé? - Hát ügyvezető főtitkárunk valóban nincs még!... De komolyra fordítva a szót: ezt a „felállást" a munka gyakorlati menete alakította ki; a hivatalban lévő elnökség pedig még március derekán kapott bizalmat. Mindez ellen egyébként a tagság sem apellált még. - Ügyvezető elnökként ön miként tapasztalja: népszerű, feladata magaslatán álló személy a főtitkár? A jövő hónapban esedékes közgyűlés után esetleg másvalakit szeretne látni ebben a tisztségben? - Ez két kérdés, sorrendben így is felelek rájuk. Aki ismeri Rajczy Lászlót, nyi'ván tudja, hogy sokat áldozott es rengeteget dolgozott mozgalmunk létrejötte óta. Eközben adódhattak hibák, mulasztások, félreértések is a munkájában, ez csak természetes. Ennek ellenére sokan és sok helyütt becsülik őt. És hogy a közelgő tisztújítás után ki milyen poszton maradhat, arról a tagság fog dönteni. - Bugár úr, lenne még egy izgalmas kérdésem: mozgalmuk alapszabályában benne szerepel-e, és ha igen, akkor minek a független főtanácsadó, ha az aláírása nélkül viszont nincs lényeges nyilatkozat? -Tömör és velős választ adok: ezt a kérdést nagyon rövid időn belül tisztázni fogjuk, mert valóban sok félreértést okoz. -Az MKDM egyik fontos célkitűzése a komáromi székhelyű magyar püspökség létrehozása. Kellőképpen végiggondolt követelés ez? Nem nyit ez egy újabb támadási felületet az itt élő magyarság ellen? - Bízom benne, hogy nem! Szerintünk ugyanis ez a püspökség csak emelné a csehszlovákiai magyarság keresztény erkölcsét, a hitélet tekintélyét. Ilyen értelemben tájékoztattuk szándékainkról II. János Pál pápát is, és a szlovák kormányfőnek, Vladimír Mečiarnak szintén hamarosan át akarjuk nyújtani a létesítendő püspökséggel kapcsolatos dokumentációnkat. - Végül egy személes vonatkozásúkérdés: azelőtt is templomjáró volt? - Természetesen. Huszonkét éves koromig még ministráltam is. Hívő keresztény vagyok, a hitem szerint cselekszem. MIKLÓSI PÉTER ÚJ SZÚ 4 1990. X. 10.