Új Szó, 1990. október (43. évfolyam, 230-256. szám)

1990-10-11 / 239. szám, csütörtök

-Bős-Nagymaros Konfrontáció vagy tárgyalások? JOSEF VAVROUŠEK, a Szövetségi Környezetvédelmi Bizottság elnöke a nyár óta tölti be ezt a miniszteri bársonyszékkel felérő tisztséget, s munkája során szinte minden, amivel foglalkozni kénytelen, a múlt örökségének tekinthető. A legnagyobb aktivitást eddig a bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer körül kialakult patthelyzet megoldására fejtette ki. - ön szerint milyenek a kilátások az ügy lezárására? - Először is le kell szögezni pár dolgot. A szerződést - már a módosítottat is - a magyar fél nem tartotta be. Az építkezés következtében keletkezett környezeti és egyéb károk 95 százaléka viszont Csehszlovákiát sújtja. A magyar fél számára a helyzet megfelelő, az idő pedig ellenünk dolgozik, hiszen ez a várakozás Csehszlovákiának naponta 10 millió koronájába kerül. Két lehetőséget látok. Az első a konfrontáció, amennyiben nem sikerül a nézeteket egyeztetni és nemzetközi bíróság elé kell vinni a döntést. Én ezt szerencsétlen megoldásnak tartanám, mivel mindkét fél európai jó hírét ásná alá. A másik megoldás: tárgyalóasztalhoz ülni, nyíltan véleményt cserélni és keresni a megoldást, mégpedig kormányszinten, hiszen a kormánymegbízottak tárgyalásai láthatólag semmi eredményre nem vezettek. - ön említette, hogy ez ügyben tárgyalásokat folytat a szlovák kormánnyal, s ha az beleegyezik, akkor még a héten intézkedhet a független nemzetközi szakértői bizottság felállítására. Ez azt jelenti, hogy a magyar fél már beleegyezett? - Igen, ők úgy nyilatkoztak, hogy ezt a módot elfogadnák. « t - A bősi vízlépcsővel kapcsolatos problémák csak egy kisebb részét jelentik az önök munkájának. Most, hogy bizottságuk megkezdte ténykedését, várható-e, hogy nálunk is felértékelődik a környezetvédelem és az ezzel összefüggő energiatakarékoskodás. Tény ugyan, hogy az energiatakarékos épületek vagy a környezetkímélő gyártási technológiák drágábbak a hagyományosoknál, sok országban mégis kifizetődtek, mert a kormány adókedvezményekkel, ártámogatással segíti az ilyen beruházásokat, így lesz ez nálunk is? - A bizottság július közepén alakult meg, de sikerült már néhány újonnan hozott törvényben ezeket az elveket érvényesítenünk. Aki kis vízerőművet, nap- vagy szélerőművet épít, esetleg biogázt használó berendezést működtet, vagy a hulladékgyűjtésben és -felhasználásban kezd el vállalkozni, öt évre adómentességet élvez. Előkészületben van már három alapvető környezetvédelmi törvényjavaslat is, mégpedig a levegő tisztaságáról szóló törvény novellája, az általános környezetvédelmi törvény és a hulladékokkal való gazdálkodásról szóló törvény. Ezeket úgy próbáltuk megfogalmazni, hogy összhangban legyenek az Európában elfogadott hasonló törvényekkel. - Sok vállalat, ahol megszüntették a fegyvergyártást, környezetvédelmi berendezéseket kíván gyártani. Tud-e ebben segíteni az önök hivatala? -Az eddigi gyakorlattal ellentétben - amikor a hivatal tiltott vagy megszabott valamit a polgárok számára - szolgáltatásokat akarunk nyújtani a vállalatoknak, és nyilvánosságra hozzuk a környezetvédelmi programot és terveket. Ebből bármely vállalat vagy magánvállalkozás tudomást szerezhet a környezetvédelem elsődleges feladatairól és ennek alapján „beszállhat" a programokba. Már most is készek vagyunk tippeket adni, esetleg külföldi partnereket ajánlani. - Van a környezetvédelemnek még egy neuralgikus pontja, vagyis inkább vonala, amelyről manapság ugyan más összefüggésekben beszélnek, de a megoldás itt sem sokáig halogatható. Ez a Barátság Kőolajvezeték. - Ez egy időzített bomba, amely katasztrófával fenyeget. Gyorsan lépni kellene. Szlovákia vegyipara azonban teljes mértékben a szlovák kormány hatáskörébe tartozik, így erre a fenyegető veszélyre is annak kell megoldást találnia. Mi készek vagyunk ehhez bármikor minden segítséget megadni. -szénHadak útján Szeptember végén a szentesi Koszta József Múzeumban rendeznék meg a népvándorlás kora fiatal kutatóinak tudományos ülésszakát, melyen a korral foglalkozó régészeken kívül a rokon-, illetve a segédtudományok művelői vettek részt. Miután ma már szinte minden szakterületen megritkultak a vitafórumok és a publikációs lehetőségek, az ülésszak kitűnő lehetőséget adott a legújabb leletegyüttesek bemutatására és az egyes régészeti-történeti kérdések új szempontú értékelésére. Az előadások jelentős része a koraközépkori Kárpát-medence két legjelentősebb etnikumának, az avarságnak és a honfoglaló magyarságnak régészeti emlékanyagával és történeti kérdéseivel foglalkozott. Az utóbbi évtizedekben fellendült avar kori kutatás ma már jelentős eredményeket mondhat magáénak, többek között e népek település- és társadalomtörténeti kérdéseinek megválaszolásában. Az utóbbi időben újabb jelentős avar kori lelőhelyek kerültek elő Szegváron, Vörsön, Budakalászon, Komáromban, s tovább emelkedett a nemesi réteg előkelő lovassírjainak száma. Ez utóbbi lelőhelyek kapcsán e sorok írója mutatott rá, hogy Komárom egykori területe a későavar kor egyik hatalmi központja volt. Az ide eltemetett avar nemesek valószínűleg az egyik avar fejedelem kíséretét alkották. A konferencián további előadások foglalkoztak pl. az avar kori fekete kerámiával, a későavar nagyszíjvégek állatküzdelmi jeleneteivel, Pécs környékének avar településrendjével. A rokontudományok képviselői pedig ismertették legújabb embertani és archeozoológiai kutatásaikat: A Kárpát-medence avar korának összehasonlító embertani vizsgálata, Lószerszámok okozta elváltozások népvándorláskori és honfoglaláskori lócsontvázakon. Az előadások másik fele lényegében a honfoglaló magyarság régészeti hagyatékát és a magyar őstörténet máig vitatott kérdéseit elemezte. A kollégák megtekinthették a miskolci múzeum régészének, Révész Lászlónak kiemelkedő szépségű karosi vezéri leleteit (aranyozott ezüstlemezekkel borított szablyák, tarsolylemez, hajfonatkorongok, övveretek stb.). Az ÉK-Magyarörszágon már eddig is előkerült, a karosiakhoz hasonló, rangos fegyveresekkel „benépesített" temetők a 10. század egyik közeli nagyfejedelmi központjára utalnak. Az élénk szakmai vitákkal tarkított konferencia egyik színvoltja volt a Fábián Gyula professzor által készített népvándorláskori reflex-íjak (az avarok és magyarok egykori félelmetes fegyverei) bemutatása, ilJetve gyakorlati alkalmazása. Dr. Trugly Sándor Dokumentumok, képek, vallomások Országos gyász. Csehszlovákiában 1968 augusztusában. Nemcsak a válogató és szerkesztő Kövesdi János magánvállalkozása miatt érdemli meg a széles olvasórétegek figyelmét az Országos gyász című kötet, amelynek alcíme: Csehszlovákia 1968 augusztusában. Meggyőződésem, hogy a vállalkozás eredeti ötletén túl a megszületett könyv egésze is érdeklődésre tarthat számot, mert fontos kiadvány. Bár idén augusztusban a napilapok és hetilapok terjedelmes dokumentumokat is közreadtak, mégsem tudtak a huszonkét évvel ezelőtt történtek minden aspektusára kiterjedő figyelemmel válogatni. Ez a kötet az országos horizonton belül a csehszlovákiai magyarok sorsában bekövetkezett változásokra is figyel. Mondhatnám azt, hogy elsősorban az országos történések és a nemzeti kisebbség életében bekövetkezett események összevetése az, ami a leginkább megragadja az olvasót. Arról, hogy egy politikai dokumentumokat és személyes visszaFÉLNÜNK KELL? Lapunknak nyilatkozik dr. Martin Sitiar őrnagy, a szlovák főváros rendőrfőkapitánya Az év elejétől augusztus végéig Pozsonyban 6400 bűncselekményt jegyeztek fel, ami ötvenhét százalékkal több, mint a múlt év hasonló időszakában volt. Különösen nyugtalanító, hogy az erőszakos bűncselekmények, a rabiások, a betöréses lopások száma még ennél is nagyobb arányban növekedett. Sokak szerint az embereknek nemcsak éjjel, hanem nappal is félniük kell a bűnözőktől. Ezért is kerestük fel a iegilletékesebbet, dr. Martin Sitiar őrnagyot, a főváros rendőrfőkapitányát, aki készségesen válaszolt munkátársunk kérdéseire. ÚJ SZÚ 1990. X, 11. - Őrnagy úr, hogyan értékeli Pozsony közbiztonsági helyzetét? - A múlt év októberétől a szlovák fővárosban a közbiztonság nem került nagyobb veszélybe, de ez nem jelenti, hogy minden a legnagyobb rendben van. A város különböző pontjain naponta intézkedniük kell a rendőröknek. A lakosok közül többen helytelenül értelmezik a demokráciát, ittasan zavarják a rendet, verekedéseket provokálnak ki, megrongálják a nyilvános telefonokat, kisebb-nagyobb bűncselekményeket követnek el. Különösen veszélyesnek tartom, hogy nagymértékben növekszik az erőszakos bűncselekmények száma, mint például a rablásé, ez utóbbiból a szóban forgó időszakban 133-at jegyeztünk fel. Elkövetői a legbrutálisabb erőszaktól sem riadnak vissza. Csaknem duplájára növekedett a betöréses lopások száma, ebből 474 a lakásbetörés, ami 315-tel több, mint az előző év hasonló időszakában volt. Négyszer több esetben törtek be az üzletekbe. Mindebből kitűnik, hogy a fővárosban a bűnözés terén nem alakul kedvezően a helyzet. - Az erőszakos bűncselekmények mellett milyen más jelenségek nyugtalanítják? - Elsősorban az, hogy a zsebtolvajok fényes nappal is meglopják a külföldieket, de nyugtalanít az is, hogy egyre több autót rabolnak ki a szóban forgó időszakban 620-szal többet, mint az előző év ugyanazon időszakában. Nemcsak a bennük levő értékes tárgyakat viszik el, hanem leszerelik az autó kerekeit, a visszapillantó tükröt, egyszóval mindent elvisznek, ami nehezen szerezhető be. Szakembereink véleménye szerint, ebben szerepet játszik az, hogy a magán autószerviszek tulajdonosai nem törődnek azzal, hogy az alkatrészekhez hogyan jutott a felkínáló személy. - Ön szerint mivel magyarázható a bűnözés ilyen nagyarányú növekedése? - A bűnözés nemcsak nálunk, hanem a szomszédos országokban is növekszik, de ezzel nem nyugtathatjuk magunkat. Szerintem a növekedéshez hozzájárul a közfegyelem, a közerkölcs fellazulása* valamint a visszaeső bűnözők, akik az amnesztia következtében szabadultak, s ma ott folytatják, ahol korábban abbahagyták. Ezenkívül közrejátszanak azok a romák, akik bűncselekmények útján próbálnak anyagi javakhoz jutni. A bűnözés kedvezőtlen alakulásában jelentős szerepe van az államhatáraink megnyitásának is, mivel a külföldi bűnözők szabadon mozoghatnak s így megtalálják a kapcsolatot a hazai keményfiúkkal. Például a valutaüzérek, akiknek jól szervezett hálózatuk van, azért boldogulnak, mert a törvény szerint tettük csak akkor számít bűncselekménynek, ha legalább tizenhat ezer korona értékű valuta beváltását tudjuk rájuk bizonyítani, másképpen cselekedetük csak szabálysértésnek számít. A jegyzőkönyv megírása után újra folytathatják tevékenységüket. Azt, hiszem, ezen a téren a prágaiak és az ostravaiak példáját követve nekünk is lépnünk kellene. - A főváros lakosai nyugtalanok, olyan véleményeket hallani, hogy a rendőrök nem intézkednek, nem lépnek fel elég határozottan. Mi erről a véleménye? - Kétségtelen, a rendőrök iránti bizalom megrendült az utóbbi időszakban. Az is igaz, hogy nem intézkednek elég határozottan. Ezt mindnyájan tudjuk, de ennek elemzésére most nem szeretnénk kitérni. Mielőbb törvényt kellene hozni a rendőrségről. Nincs megfelelő műszaki felszereltségünk és kétszáz ember hiányzik az állományból. Segítségül nyolcvan határőrt kaptunk, de ez kevés. Jól tudjuk, nekünk is sokkal többet kell tennünk a lakosok megbecsülésének, bizalmának elnyeréséért. Véleményem szerint a lakosság segítsége nélkül nehezen boldogulnánk. Ma már elmondhatom, hogy míg az év elején a telefonálók trágár szavakkal illették á rendőrséget, ma a lakossági bejelentések alapján hetente 30-40 tettest sikerül előállítanunk. - Mit tesznek, tehetnek a közbiztonság növeléséért, a bűnözés megelőzéséért? Nemcsak a társadalom, a rendőrség is átalakul, az önkormányzati választások után azt hiszem sok minden másképpen lesz. Többek között azzal számolunk, hogy a rendőrség létszámát további ötszáz fővel növeljük. A nagyobb városokban szakcsoportok jöttek létre az erőszakos bűncselekmények felderítésére. Munkánk javításához szükség van a jobb műszaki ellátottságra, autókra, motorkerékpárokra, és további más olyan eszközökre, amelyek segíthetik a rendőrség munkáját. A jövőben a törvénynek az eddiginél jobban kell védenie az intézkedő rendőrt. Már említettem, hogy vissza kell szerezniük a polgárok megbecsülését. A bűnözésnövekedés ellenére egyes területeken sokkal több bűncselekményt derítettünk fel, mint az előző év nyolc hónapja alatt. A fővárosban megtörtént öt gyilkosság tetteseit például huszonnégy órán belül elfogtuk és a húsz erőszakos nemi közösülés elkövetői közül is tizenkilenc már rács mögé került. Az állampolgárok is sokat tehetnek, ha jobban ügyelnek biztonságukra. Ez persze nem kisebbíti a rendőrség felelősségét, feladatát. El kell érnünk, hogy a rendőr valóban a rend őre legyen. NÉMETH JÁNOS emlékezéseket, az utókor értékelését és ítéletét is tartalmazó kötet sokszor izgalmasabb olvasmány lehet a bűnügyi regénynél, többször is értekeztek már. Az Országos gyász nagyobbik felét az 1968 augusztusának tragikus napjait idéző sajtóközlemények, felhívások, kommunista pártdokumentumok, szervezetek és csoportok kiáltványai alkotják. Ezekből képet kapunk a megszállás kiváltotta érzelmi reagálásokról, de kirajzolódik az olvasó előtt a politikai csatatér is. Kiderül, hogy az utókor által felülbírált történések közepette a csehszlovákiai magyarság szinte minden rétege helytállt, mert kiállt az ország szuverenitása mellett. Persze, az is nyilvánvaló, hogy a történéseket sokan a dubőeki pártvezetés iránti elkötelezettség szemszögéből látták. A Kövesdi János szerkesztette könyv bevezető interjúja, amelyet a válogató dr. Szabó Rezsővel, az 1968-as Szlovák Nemzeti Tanács alelnökével készített, szélesebb összefüggésekben vizsgálja az eseményeket, ugyanakkor a személyes élmények sorát is közreadja. Ennek az értékelő visszaemlékezésnek kiteljesítése a könyv második felében olvasható dokumentumválogatás, amely a Charta 77 polgárjogi mozgalom kiáltványait és felhívásait tartalmazza. Ugyanott közli újra az utóbbi öt év csehszlovákiai eseményeinek a magyarországi napilapokban megjelent tudósítói értékeléseit. Részletek olvashatók az MTV forgatócsoportjának Dubčekkel készített interjújából, és mások Ludvík Svoboda lányával, Ota Šikkal, Jirí Pelikánnal készített beszélgetéseiből. Az utolsó részben az elmúlt egy esztendő hatvannyolcat átértékelő eseményeinek tükrét ismerheti meg az olvasó. Ez már többé-kevésbé a jelen szemléletét hordozza. Külön jeléntősége van a kötetet illusztráló fotóknak, amelyeket Laco Bielik, a Smena napilap egykori fotósa készített. Kisebb könyvtári dokumentumgyűjteményt is tartalmaz Kövesdi János válogatása a korabeli újságok és folyóiratok oldalainak kópiáiból. A válogatónak olyan könyvet sikerült szerkesztenie, amelyből megismerhető az is, ami 1968 augusztus óta az országban történt. Kár, hogy a kötetben nem szerepel Václav Havel 1975-ben Gustáv Husákhoz írt levele, amely mintegy előre prognosztizálta azokat a fejleményeket, amelyek gazdasági, erkölcsi és társadalmi válságba taszították hazánkat. Ezt a levelet az Irodalmi Szemle idei 7. számában éppen az Országos gyász. Csehszlovákia 1968 augusztusában című kötet kiadója, összeállítója és szerkesztője - Kövesdi János - fordításában közölték. D. I.