Új Szó, 1990. október (43. évfolyam, 230-256. szám)

1990-10-11 / 239. szám, csütörtök

Kétszázezer gyermekhalál A Szovjetunióban évente több mint 200 ezer gyerek hal meg, mert nem nyújtanak ne­kik időben megfelelő orvosi se­gítséget. A moszkvai Pravda szerint az országban évente 11 ezer gyerek betegszik meg leukémiában, s közülük 6 ezer meghal. Évente mintegy 5 ezer gyermeknek lenne szüksége csontvelő-átültetésre, de ilyen műtéteket a Szovjetunióban nem végeznek. A lap továbbá emlékeztet a csernobili tragédiára, ezzel összefüggésben rámutat az orvosok véleményére, mely szerint a jövőben nehéz lesz ellenőrzés alatt tartani a gyer­mekbetegségeket. A fiatal szervezet ugyanis nem tud al­kalmazkodni a környezet mai állapotához. (ČSTK) Az SZKP már nem helyettesíti az állami szerveket Ivasko cáfolja a lemondásáról szóló híreszteléseket • Moszkva és Leningrád fog ünnepelni november 7-én (ČSTK) - Az SZKP már nem irányítja a társadalmi folyamatokat. Figyelemmel kíséri, értékeli, befo­lyásolja azokat, de anélkül, hogy bármiképpen helyettesítené az álla­mi szerveket. Ezt hangsúlyozta teg­nap Vlagyimir Ivasko, az SZKP KB főtitkárának helyettese moszkvai sajtókonferenciáján, amelyen a ked­den befejeződött KB-ülés eredmé­nyeit értékelte. Ivasko a legfőbb eredményt a piacgazdaságra való áttérés egyértelmű támogatásában látja. El­mondta továbbá, az SZKP a jelenle­gi szakaszban intenzív erőfeszítése­ket tesz a föderáció megőrzése és megerősítése érdekében. A főtitkár­Szovjetunió Legalizált többpártrendszer A kulcskérdésben kompromisszum született • Új határvédelmi koncepció (ČSTK) - Vlagyimir Slahtyin tá­bornok, a szovjet határőrcsapatok parancsnoka a Krasznaja Zvezdá­nak adott interjújában az államhatá­rok és a gazdasági övezetek védel­mének új koncepciójáról beszélt. Ki­jelentette, az eddigi gyakorlattól el­térően a határőrség a jövőben nem­csak a Szovjetunió, hanem minden szuverén köztársaság érdekeit is védelmezni fogja. A határőrség pa­rancsnokságát azonban nem kíván­ják decentralizálni. A határőrök a jö­vőben bekapcsolódnak a terroriz­mus, a szélsőségek és az ellensé­ges külföldi szervezetek felforgató tevékenysége elleni küzdelembe. A vámosokkal együtt próbálják majd megakadályozni a diverziós eszkö­zök, fegyverek, kábítószerek és más mérgező anyagok, robbanóeszkö­zök, valamint radioaktív anyagok bejutását az országba. A határőrség feladatának tekinti a gazdasági kap­csolatok fejlesztésének sokoldalú támogatását, különösen a határ­menti övezetekben. A szovjet parlament kedden igen fontos törvényt fogadott el. A társa­dalmi szervezetekről szóló törvény­javaslat vitájában éles vita folyt a KGB, a hadsereg és az igazság­ügyi hatóságok depolitizálásáról. Végül is a legfelsőbb tanács komp­romisszumos változatot fogadott el, amely ugyan nem tartalmaz olyan megkötést, hogy a fegyveres erők­nél és az igazságszolgáltatásban működők nem lehetnek valamely párt tagjai, ellenben azt kimondja a törvény: azok a személyek, akik az említett állami intézmények alkalma­zásában állnak, a törvénynek köte­lesek alávetni magukat, nem pedig pártoknak és szervezeteknek. A KGB négy magas rangú tisztje' viszont azt követeli, hogy a pártok vonuljanak ki az említett szervekből. A Komszomolszkaja Pravda tegnapi számában tették közzé nyílt levelü­ket, amelyben figyelmeztetnek: a KGB alapvető átalakítása nélkül nem következnek be pozitív változá­sok a szovjet társadalomban, mert az állambiztonsági szervek továbbra is a pártapparátus fegyveres oszta­gának számítanak. Szerintük az je­lenti a legnagyobb veszélyt, hogy a párt hívei töltik be a kulcsfontossá­gú vezető funkciókat. S éppen ez a pártelit, a nómenklatúra képviselői ignorálják a KGB-n belül az alkotó kezdeményezést, egyértelműen el­utasítják a demokratikus változá­sokat. helyettes szerint a plenáris ülés azért is jelentős volt, mert hozzálát­tak az SZKP politikájának átalakítá­sához. A párt új politikája abban is megnyilvánul, hogy az SZKP nem tekinti kötelességének értékelni az állami szinten előterjesztett gazda­sági reformprogramokat. „Fölösle­ges lenne, ha az SZKP a legfelsőbb tanács fiókszervezetévé válna" - mondotta Ivasko. A párt már nem utasítja el a privatizációt és szorgal­mazza az együttműködést azokkal a politikai erőkkel, amelyek az átala­kítás oldalán állnak. Ivasko a továbbiakban cáfolta azokat a híreszteléseket, hogy ha­marosan lemond tisztségéről. Ami a Pravda szerkesztőségében kiala­kult válságot illeti (az egyik pártgyű­lésen egyes szerkesztők megvon­ták a bizalmat Ivan Frolovtól, az SZKP KB PB tagjától, a lap főszer­kesztőjétől), Ivasko kitért a közvet­len értékelés elől. Annyit közölt csu­pán, hogy a politikai bizottság foglal­kozni fog az üggyel. Az SZKP-nak érdekében áll, hogy ne csak a kelet-európai kommunista pártokkal és követőikkel tartson fenn kapcsolatot, hanem ezen országok összes politikai erőivel, hangsúlyoz­ta Ivasko. Moszkvában és Leningrádban november 7-én megünneplik az ok­tóberi forradalom évfordulóját - kö­zölte tegnapi moszkvai sajtókonfe­renciáján Jurij Prokofjev, a moszk­vai városi pártbizottság első titkára. Elmondta, felkérte Mihail Gorba­csovot, hogy a Vörös téren a kato­nai díszszemle előtt mondjon beszé­det. Prokofjev szerint ezekben a na­pokban várható az illetékes hatósá­gok engedélye az ünnepségek meg­tartására. A leningrádi tanács ezt az engedélyt már megadta. Keletnémet tartományi választások Az SPD-nek gondjai vannak (ČSTK) - A Német Szövetségi Köztársaságban a szociáldemokra­ták (SPD) október 14-e után valószí­nűleg elveszítik többségüket a Szö­vetségi Tanácsban, s így kevesebb beleszólásuk lesz az egyesített Né­metország politikájába. Vasárnap ugyanis tartományi választásokat tartanak az egykori NDKterülétén. Az eredmények nagymértékben befo­lyásolhatják az erőviszonyokat a né­met parlament másik kamarájában. Az SPD-nek legalább két szövetségi ÚJ SZÚ 3 1990. X. 10. Ottlik Géza halálára A magyar irodalom korszakal­kotó egyénisége távozott közü­lünk. A felvidéki nemesi család­ból származó Ottlik Géza olyan megújítója a magyar regényírás­nak, amilyen megújítója Pi­linszky János volt a második vi­lágháború utáni magyar költé­szetnek. A köztudat - kissé igazságta­lanul - egykönyvű íróként tar­totta számon, az Iskola a határon (1959) című regény szerzőjeként. Ez a regény amolyan sarkcsillaga a modern magyar prózának. Nincs magyar író, aki ezt a mű­vet kikerülhetné. A „népiek" és „urbánusok" által megosztott magyar irodalomban egyforma tekintély övezte mindkét tábor­ban. Ezt a tekintélyt mindenek­előtt az említett regényével vívta ki, amely nemcsak egy katonais­kola keretében egy társadalmi rendszer és többféle magatartás­és gondolkodásmód modellje, hanem az emberi létezés alap­kérdésein való meditáció is, amely a magyar irodalomban a Krúdy Gyula, Kosztolányi De­zső és Márai Sándor vágta csapá­son haladva jutott el a polgári gondolkodás és nemzeti sorskér­dések szintéziséhez, olyan kris­tálytiszta epikai eszközökkel, hogy a kortárs világirodalom bármely műve mellé odaállítha­tó. Az Iskola a határont le is fordították szinte minden civili­zált nyelvre. Legalább ennyire jelentős azonban a regényről szóló esszé­je és számos publicisztikája is, amely Próza címmel jelent meg kötetben tíz évvel ezelőtt. Vagy egy tucat novellája között szá­mos örökérvényű antológiada­rab marad az utókorra. Ottlik Géza legendásan keve­set írt. Ám híres regénye, komp­romisszumokat és megalkuvást nem ismerő emberi tartása pél­daként szolgált nemcsak e nekro­lóg írójának, hanem az elmúlt harminc évben fellépő nemzedék minden számottevő magyar írója számára is, Tandori Dezsőtől kezdve Esterházy Péterig. Nem túlzás, ha azt állítjuk, a kortárs magyar irodalom vitathatatlan klasszikusa volt. Ezt a régi hata­lom is elismerte, amely nem sze­rette, mégis kénytelen volt Kos­suth-díjjal jutalmazni munkás­ságát. Az Iskola a határon ott kelle­ne, hogy legyen minden művelt magyar olvasó könyvespolcán, méghozzá fö helyen. GRENDEL LAJOS tartományban kellene kormányt ala­kítania, hogy megtartsa azt a több­séget, amelyet ez év tavaszán a CDU Alsó-Szászországban el­szenvedett, veresége után szerzett meg. Nem valószínű, hogy ez sike­rül a szociáldemokratáknak. Hans Modrow egykori keletné­met miniszterelnöknek, a DSP par­lamenti (képviselőjének valószínűleg a Bundestagban kell felelnie a volt keletnémet titkosszolgálattal (Stasi) fenntartott kapcsolataiért. A Berliner Morgenpost című napilap szerint a Bundestag legerősebb parlamenti csoportja (CDU-CSU) úgy döntött, hogy még ebben a hónapban előter­jeszti a vonatkozó javaslatot' Németország Korlátozzák a szovjetek hadgyakorlatait (ČSTK) - Németország és a Szovjetunió kormánya megállapo­dott abban, hogy jelentős mértékben korlátozzák a volt NDK területén állomásozó szovjet csapatok manő­vereit. Erről Stoltenberg szövetségi védelmi miniszter számolt be a Süd­deutsche Zeitungnak adott nyilatko­zatában. Az új előírások a szovjet csapatok teljes kivonulásáig érvény­ben lesznek, de egyes kérdéseket még tisztázni kell. Ami már most is biztos: a jövőben a szovjet csapatok saját térségükön-objektumaikon kí­vül nem gyakorlatozhatnak, s a résztvevő katonák száma nem haladhatja meg a 13 ezret. A légierő akcióit pedig a német szerveknek kell jóváhagyniuk. A szovjet katonai gépek minimális repülési magassá­ga 660 méter, a gyakorlóterek felett 330 méter. Előzetes bejelentési kö­telezettség vonatkozik a csapatmoz­gásokra is. S okszor hittük már az elmúlt több mint negyven év alatt: a közel-keleti helyzetet már nem lehet tovább bonyolítani. Az események azonban - sajnos - már nagyon sokszor rácáfoltak erre a véleményre, legutóbb hét­főn Jeruzsálemben. S ami a leg­sajnálatosabb, megint van vala­ki, aki elégedetten dörzsöli a ke­zét: Szaddam Husszein. Úgy vélem, nem egészen alaptalanul aggódtak a paleszti­nok, hogy Kuvait lerohanása el­tereli a figyelmet ügyükről, s ezt kihasználva Izrael tovább erősíti pozícióit velük szemben. Csak ezzel a félelemmel magyarázha­tó, hogy - mintegy saját sorsu­kat, a megszállás és a száműze­tés tragédiáját feledve - a térség új erős embere, Szaddam mellé álltak, s képesek voltak elhinni, a megszállt területek ügye összekapcsolható Kuvait lerohaná­sával, illetve az onnan történő ira­ki kivonulással. Egy szalmaszálba próbáltak kapaszkodni valóban szorult helyzetükben, s egyálta­lán nem gondolták végig, miről is van szó. A legfontosabb kérdés, amit fel kellett volna tenniük ma­guknak: miért lenne Izrael szoli­dáris Kuvaittal, azzal az arab országgal, amely sosem sajnálta a pénzt a' palesztin ellenállási mozgalomtól? Hiszen Izraelnek kimondottan jól jön, ha az arabok egymás torkának ugranak! Most mégis az. a veszély fe­nyeget, hogy Kuvait és a palesz­tinok ügye összekapcsolódik, a konfliktusok kibogozhatatlanul összekuszálódnak. Nem tudni - s bizonyára sosem fogjuk megtudni -, ki provokálta ki a je­ruzsálemi tragédiát, okkal vagy ok nélkül dobálták meg a palesz­tinok a Siratófalnál imádkozó zsidókat. Ami biztos: az izraeli rendőrök lőttek, s a halottak mind palesztinok, [gy aztán ért­hető, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsában, amely amúgyis a palesztin kérdéssel foglalko­zott, a vita nyomban más fordu­latot vett: nagyon kemény bírála­tok hangzottak el Izrael címére. Megkezdődött egy Izraelt elítélő dokumentum megszövegezése annak tudatában, hogy aligha fogja a BT megszavazni. S itt jött a váratlan fordulat: George Bush amerikai elnök keddi sajtóérte­kezletén csak kemény szavakat talált Izrael számára. Ezután nyomban kiszivárgott: maga az elnök kérte, hogy az amerikai ENSZ-diplomaták a határozat megszövegezésében is vegye­nek részt, nemcsak elfogadásá­ban. 1981 óta ilyesmire nem volt példa! S a magyarázat? Nagyon egyszerű. Washington tudatá­ban van annak, ha most kiáll Izrael mellett, összeomlik az a nehezen kiépített szövetség, amely lehetővé teszi a nemzet­közi haderők állomásozását a Perzsa-öböl térségében. Egy vétó az adott helyzetben azt bi­zonyítaná, igaza van Szaddam­nak, aki szerint az izraelieket és az amerikaiakat egy kalap alá kell venni, céljaik és eszközeik azonosak, egyértelműen arabel­lenesek. Ezt. el is tudná hitetni nagyon széles körben, hiszen nem maradt éppen visszhangta­lan az a felhívása sem, miszerint el kell érni az idegenek távozá­sát Szaúd-Arábiából, mert a hi­tetlenek megbecstelenítik az isz­lám szent helyeket. Washington most bizonyítani akarja: tisztességes politikát folytat, ellenez minden agresszi­ót és erőszakot tekintet nélkül arra, hogy azt ki követi el. Ezzel KAPCSOLÁSVESZELY valóban kihúzhatja a talajt Szad­dam alól, aki máris rakétatáma­dással fenyegette meg Izraelt, s ezek a rakéták - katonai forrá­sok szerint - vegyi tölteteket is képesek célba juttatni. Megfé­kezheti Izraelt, amely suba alatt, a Kuvait körüli válság árnyéká­ban valóban mind keményebben kezdett fellépni a palesztinokkal szemben. Ugyanakkor észre té­rítheti a palesztinokat is, akik az ilyen amerikai magatartás láttán talán rádöbbennek, ismét rossz lóra tesznek, a biztos befutó nem Szaddam. N em lesz azonban könnyű feladat a Fehér Ház szá­mára, hogy Izraelt meggyőzze arról, változtasson magatartá­sán, adja fel a palesztinokkal szembeni kemény kéz politiká­ját, mert eddig sem ért el vele sokat, de ezentúl még annyit sem. Hacsak nem az a célja, hogy az öbölbeli feszültség az egész térségre kiterjedjen és há­borúba torkolljon. Márpedig ez aligha lehet érdeke Izraelnek. Aligha fontolgat ilyesmit, még akkor sem, ha a Samir-kormány éppen látványosan duzzog, ami­ért Washington az araboknak is juttat fegyvereket, nemcsak ne­kik. De ázért Izraelben több he­lyen megkezdték már a gáz­maszkok kiosztását a lakosság­nak. Vagyis tudatosítják: a leg­nagyobb veszélyt Irak jelenti, mégpedig kivétel nélkül minden­ki számára. Ha pedig Izrael en­nek megfelelően fog eljárni, ak­kor az hosszú távon elősegítheti a globális rendezést, rövid távon pedig komoly csapás tesz Szad­dam számára, mivel rá fog döb­benni: kár volt az ördögöt a falra festenie. GÖRFÖL ZSUZSA Kelet-Európában ; a szociáldemokrata pártok kapják vissza vagyonukat Ülésezett a Szocialista Internacionálé Tanácsa (ČSTK) - Első ízben tartotta ülé­sét az Egyesült Államokban a Szo­cialista Internacionálé Tanácsa. A kétnapos értekezlet kedden feje­ződött be egy egész sor határozat jóváhagyásával. A Kelet és a Nyugat közös biztonságáról szóló doku­mentum például határozott leszere­lési lépéseket sürget és hangsúlyoz­za az államok közötti további biza­lomerősítő intézkedések elfogadásá­nak és az együttműködésnek a fon­tosságát. A testület nagy figyelmet szentelt a fejlett és a fejlődő orszá­gok viszonyának, a szegények és a gazdagok közötti különbség csök­kentésének. A dokumentumok egy egész sor ajánlást tartalmaznak, a nemzetközi intézménvek erősíté­sétől kezdve az adósságok törlesz­tésének enyhítéséig. Egy külön okmány foglalkozik az ENSZ-szel. Az államok közötti kap­csolatok mellett a nemzetközi politi­kában mindinkább előtérbe kerül a közös, a globális problémák meg­oldása. Ilyen helyzetben a világnak erős ENSZ-re van szüksége. Egy másik határozat ismét azt követeli a közép- és kelet-európai < országokban korábban uralkodó kommunista pártoktól, hogy adják vissza a szociáldemokrata pártok­nak azt a vagyont, amit a háború utáni erőszakos pártegyesítések kö­vetkeztében vettek el tőlük. Willy Brandt, a Szocialista Inter­nacionálé elnöke beszédében rámu­tatott, a szocializmus fogalmát ala­posan lejáratták az úgynevezett szocialista országok. De hangsú­lyozni kell - fűzte hozzá annak, ami Közép- és Kelet-Európában lé­tezett, semmi köze sem volt a de­mokratikus szocializmushoz, s még inkább nem a szociáldemokráciá­hoz. Végezetül azt hangsúlyozta, az SZI támogatja a piaci mechanizmu­sok, mint a gazdasági növekedés pótolhatatlan ösztönzőjének a ki­használását, de ragaszkodik ahhoz, hogy a magánérdekeket a közér­deknek rendeljék alá. Ezért a ve­gyesgazdaság hívei vagyunk, amely lehetővé teszi a tisztességes konku­renciát - mondotta Brandt. Felhívás a salvadori partizánokhoz (CSTK) - Guatemala, Honduras, Costa Rica és Nicaragua elnökei kedden felszó­lították a salvadori partizánokat, hogy Alf­redo Cristiani elnök felhívásával össz­hangban hirdessenek tűzszünetet, ami lehetővé tenné a közép-amerikai béketár­gyalások megkezdését. A San Jóséban kiadott közös közleményben egyben ag­godalmukat fejezték ki a folytatódó salva­dori konfliktus miatt, amely veszélyezteti egész Közép-Amerika biztonságát.

Next

/
Thumbnails
Contents