Új Szó, 1990. október (43. évfolyam, 230-256. szám)

1990-10-09 / 237. szám, kedd

HA NINCS - GONDOT OKOZ (Es ha van?) Ha nincs pénzünk, gondot okoz, de újabban az is gond, ha van. Hol tartsuk, bankban, takarékpénztár­ban, s milyen időtartamra kössük le, hogy a kamat legalább részben el­lensúlyozza az inflációt? Esetleg fektessük be, részvényt, kötvényt, letéti jegyet vásároljunk? Azok - több mint háromszázan -, akik augusztus végén Szlovákia kü­lönböző részeiből Pozsonyba érkez­tek, hogy átvegyék a Szlovák Mező­gazdasági Bank még nyomtatásban levő értékpapírjait helyettesítő a részvényesi mivoltukat igazoló ideiglenes bizonylatot, már döntöt­tek. Tőkéjüket, vagy annak egy ré­szét befektették. A jogi személyek közel 300 millió korona értékű rész­vényeivel együtt az ő millióik is Szlo­vákia egyik legnagyobb szakosított pénzintézményének alaptőkéjét nö­velik. Ez - ügyesen forgatva - a részvényes jogi és a magánsze­mélyeknek egyaránt nyereséget hoz. Mikor s mennyit? - kérdezik so­kan. Mivel a 400 millió korona alap­tőke kialakulásáig (legkésőbb de­cember végéig) még további jogi és a magánszemélyek is jegyeztethet­nek részvényt, a mérlegelők dönté­sének megkönnyítésére csokorba szedtük az egyéni részvényesek közgyűlésén felmerült kérdéseket, illetve a pénzintézmény illetékesei­nek, Pósa Lajos mérnök vezérigaz­gatónak és dr. Jozef Theis jogtaná­csosnak a válaszait. Minden faluban ügyintéző iroda Talán azért, hogy a résztvevők egy része nem kis távolságról érke­zett, sokakat érdekelt a bank szer­vezeti felépítése. Az aggodalmasko­dókat megnyugtatták: januártól az ország több pontján, többek között Érsekújvárott, Losoncon, Iglón, Eperjesen, Kassán és Nagymihá­lyon, majd Komáromban és Homon­nán is nyílik fiókintézet. A körzeti fiókintézetek pedig irodákat nyitnak a falvakban. A bank csak így válhat univerzális pénzintézménnyé, amely az egyéni vállalkozók, vállalatok és üzemek által igényelt hitelek folyósí­tása mellett egyéb hagyományos bankbéli és takarékpénztári szolgál­tatásokat is vállal. A „terjeszkedés" addig tart, amíg nem teljesedik ki a bank sloganja: ahány falu, annyi SZMB ügyintéző iroda. Másokat az érdekelt, hogy az egyéni részvényesek nem lesznek-e hátrányban a jogi személyekkel szemben? A válasz: a jogok azono­sak. Minden százezer koronát érő részvény egy szavazatot ér, függet­lenül attól, hogy annak jogi vagy magánszemély a tulajdonosa. Az el­képzelések szerint a részvényesek a körzeti fiókok mellett fogják kifejte­ni vállalkozói tevékenységüket. A körzeti csoportokból a magánsze­mélyek minden százezer korona név­érték alapján egy szavazati joggal bíró képviselőt küldhetnek a részvé­nyesek közgyűlésére. Persze, sza­vazati jog nélkül bármelyik részvé­nyes részt vehet a közgyűlésen, ahol javaslatát, kérését is előter­jeszthetik. Az egyéni részvényesek­nek magától értetődően a 11 tagú elöljáróságban is lesz képviselőjük. Házasságnál erösebb kötelék Központi kérdésként vetődött fel a közgyűlésen, hogy mennyi oszta­lékot fizet a bank és mikortól? A fele­lőtlen ígéretektől tartózkodó Válasz: a részvénytársaság tevékenységé­nek alapfeltétele a nyereséges gaz­dálkodás. Aki részvényt vásárol, az befekteti pénzét, vállalkozik. Ennek a vállalkozásnak minimum annyit kell kamatoztatnia, mint a határidős takarékpénztári betétnek. Ezt a bank garantálja, s vezetői azt is tudják, hogy a részvényesek bizalmát csak­is a kamatoktól nagyobb értékű osztalékkal lehet megtartani. Az ala­kuló részvénytársaságok jelenleg ál­talában 8-12 százalékos osztalékot ígérnek, és a létezni akaró pénzin­tézmény ennél aligha adhatja alább. Még nem eldöntött tény, de való­színűleg a vállalkozások beindulását és a későbbi eredményes pénzgaz­dálkodást szolgálná, ha a bank az első két évben nem fizetne osztalé­kot. Ez ugyanis az állammal szem­ben nem csekély adókedvezményt jelentene. Visszakapja-e a részvényes a pénzét, ha meggondolja magát és szeretne kilépni az üzletből? Igen is meg nem is - hangzott a válasz. A részvény hosszabb időre szóló befektetés, nem takarékbetét, amit bármikor kivehet a befizető. A rész­vényesi viszony még a házasságnál is erősebb kötelék, közös megegye­zéssel sem bontható fel. Ugyanak­kor a jogi személy névre szóló rész­vényével ellentétben, a magánsze­mély a bemutatóra szóló részvényét az értékpapírpiacon bármikor elad­hatja, esetenként jelentős felárral. Januárban Pozsonyban és valószí­nűleg Kassán is megnyílik a tőzsde. Nincs befektetés kockázat nélkül Mi lesz, ha csődbe jut a vállalko­zás? - aggodalmaskodott az egyik résztvevő. A válasz bizonyára meg­nyugtatta, mivel társaihoz hasonló­an ő is átvette „részvényét". Mint elhangzott, a bank csak olyan üzle­tekbe kezd, hogy az elméletileg ter­mészetesen nem kizárható csőd esetén a befizetett összegeket tulaj­donosaik visszakaphassák. Az igaz, kamatok nélkül. Hiába, a vállalkozás kockázattal jár. Egyéb kérdésekre válaszolva, a bank illetékesei többek között el­mondták, hogy a külföldi tőke része­sedése 30-33 százalékos lesz, vagyis megközelítőleg 150 millió ko­rona. Az adókulcs és a beleszólási jogok szempontjából is ez az opti­mális arány. Mivel januártól lehetővé válik a korona ún. belső átváltható­sága valutára, a külföldi részvénye­sek esetében elsősorban már nem a valutaforrás, hanem a kereskedel­mi, az üzleti partnerség és a szak­mai segítség lesz a meghatározó. Augusztusban 3,2 millió korona alaptőkével megalakult az Agrotrage kereskedelmi részvénytársaság, amelyben három földműves-szö­vetkezet és három állami vállalat mellett a Szlovák Mezőgazdasági Bank egymillió koronával részvé­nyes. A bank jövőre talán kötvénye­ket is kibocsát. A jelenlevők kérése, hogy ezek megvásárlásában a rész­vényesek elsődleges jogot kapja­nak, teljesíthető. - Ha lakóhelyemen megnyílik a Szlovák Mezőgazdasági Bank fiókintézete, hol tartsam a megtaka­rított pénzemet? A takarékpénztár­ban vagy a fiókintézetben? - kér­dezte az egyik résztvevő. - Természetesen a fiókintéze­tünkben - volt a válaá?. - Hiszen ön a bank részvényese, társtulajdono­sa. Ha megtakarított pénzét a saját bankjában tartja, megkapja ugyan­azt vagy még magasabb kamatot, mint a takarékpénztárban. És ezen felül a haszonból a részvényesi osz­talékát, amit a bank részben az ön takarékbetétjének forgatásával ért el. EGRI FERENC Őszutó (Ordódy Vilmos felvétele) A költői lélek rejtelmei Fábry Zoltán írása egy naplórészlet tükrében T öbbször is megállapították, hogy Fábry Zoltán költőket, írókat minősítve néha alaposan el­vetette a sulykot. A magyarázatot a vox humanában testet öltő er­kölcsközpontúság szolgáltatja. Nem vált viszont különösebb érdeklődés tárgyává: mennyire játszott bele Fábry költőkről alkotott ítéleteibe, hogy személyében a költőtárs is meg-megszólalhatott. „Nem tudom, ki mondta róla először, de már ezért is igaza volt: Fábry költő." - írja Koncsol László. Meghatározása szerint „alkati költő a lázadó és a vátesz indulati hőfokán". De összeférhet-e ez vajog a sejtés és a beleérzés sokszor áttételes visz­šzafogottságával. Úgy tűnik, némi adalékot nyújthat hozzá egy közelmúltban közzétett naprórészlet. Nem Fábry háború utáni feljegyzéseiről van szó. Óndra Lysohorsky (valódi nevén Ervin Goj) tavaly, Pozsonyban elhunyt költő családi hagyatékából kerültek elő jegyzetmaradványok, amelyek ilyes­fajta kérdések felvetésére csábíthat­nak. Megjelentetésükkel Lyso­horskynak Borisz Paszternakhoz fű­ződő, a háború idején szövődött bensőséges kapcsolataira derül fény. Nem tartalmaznak semmine­mű Fábryra vonatkozó utalást. Vi­szont ismeretes, hogy Lysohorsky életműve felkeltette Fábry Zoltán fi­gyelmét. A Stószi délelöttökben sze­repel „Óndra Lysohorsky, a lah köl­tő" című írása, mely először 1962­ben az Irodalmi Szemlében, majd egy év múlva a Kortársban látott napvilágot. Nem lenne meglepő, ha kiderülne, hogy a korabeli magyar­országi utánközlésnek alighanem irodalompolitikai összefüggései is voltak. Az ilyesfajta átvétel az idő tájt nem számított bevett gyakorlatnak. Fábry meglátásaiban a finom köl­tői lélekrajz vonásai is felfedezhetők. A szóban forgó napló pedig a költő lelkületének rejtve maradt mozzana­tait vetíti elénk. Kiviláglik belőle: mi­csoda pokoli kínokkal teli ellentmon­dásokat kellett átélnie, hogy a való­ságélmény a világnézetével össz­hangban álló költészetté oldódjék, így teremtődik áramkör Fábry sajá­tos költővolta és egy vallomás erejű közlés között. De ki volt valójában Óndra Lyso­korsky s mit jelent az a meghatáro­zás, hogy lah költő? A morva-szilé­giai táj szülöttje egy bányászcsalád kilencedik gyermekeként jött a világ­ra, Frýdekben. Tehetsége révén el­jutott a prágai német egyetem hall­gatói közé. Főként nyelvtehetségé­vel tűnt ki. Különböző ösztöndíjak­hoz jutva beutazta Európát, ami kitá­gította szellemi látókörét. Tanárként helyezkedett el 1930-ban, a pozso­nyi német gimnáziumban. Fábry tesz említést arról, hogy itt a sarló­sokkal is közeli kapcsolatba került. A hitleri fasizmus térhódítása emig­rációba kényszerítette. A háború idején a Szovjetunióban élt, nyelve­ket oktatott a katonai főiskolán. Ha­zatérve a pozsonyi Komenský Egye­temen az idegen nyelvek tanszéke lett a munkahelye. A tájat, ahonnan indult, sajátos nyelvjárás jellemzi. A lah dia­lektus egyfajta átmenet a cseh és a lengyel között. Akárcsak PetrBez­ruč, ő is ezt igyekezett költői rangra emelni. A szoros tájnyelvi kötődést tükrözi jelképes erejű felvett neve is: Óndra az egykori betyárra, Lyso­horsky a vidék legmagasabb helyére emlékeztet. A harmincas években verseit a bányászok világával azo­nosuló szociális elkötelezettség és pátosz jellemezte. A hivatalos táma­dásokkal szemben a baloldalon ez­zel védelmezték e sajátos költői színrelépés létjogosultságát. Az el­kötelezettség volt a kapaszkodó a háború után is. Míg korábban versei a cseh parnasszuson csak irodalmi-nyelvi szentségtörésnek számítottak, később még Zdenék Nejedlý is már a nacionalizmus vád­jával állt elő. Bár versei világnyelve­ken is ismertté váltak, itthon a meg nem értés jutott számára osztályré­széül. A háború után egyetlen verse sem jelent meg 1957-ig. A későbbi, immár toleránsabb légkörben, 1962­ben Korom, te légy a mérce címmel a Szlovákiai Szépirodalmi Könyvki­adó jóvoltából a magyar olvasó is megismerkedhetett költészetével, Monoszlóy M. Dezső fordításában. Erre figyelt fel Fábry Zoltán. R észéről a fogadtatást termé­szetesen nem nyelvi-poeti­kai kifogások avagy lelemények ha­tározták meg. Magával ragadó él­ményként hatott számára, ami egyet jelentett a költészet teremtő csodá­jával, kivételességével, mellyel egy ismeretlen nyelv „elér a világiroda­lomba". De a teljességigény révén! „Lysohorsky szülőföldjének, nyelvé­nek elhozta a világot, az összefüg­gést, az egységet" - írja Fábry. Kiváltképp foglalkoztatta őt, hogy a költő miként képes kötődéseit és elkötelezettségét költészetté avatni a József Attila-i „Játszani is en­gedd. .."szellemében. Megkapónak tartotta, ahogy a háborús pusztítás végveszélyét is képes könnyed lírá­ba lecsapódva érzékelni. A felfoko­zott biztonságérzetben és biztonság­tudatban vélte felfedezni ennek köl­tői kulcsát. Nyomatékosan utalt arra, hogy a költő számára csak ez a tá­masz. Mintha csak érezte volna, hogy a valóságélmény ezzel iszo­nyatos ellentétben áll. Ez a naplóból derül ki. Együtt vallotta - de titokban - Paszternakkal, hogy a társadalom bírálata a költő egyenes kötelessé­ge. Miközben lépten-nyomon ta­pasztalnia kellett, hogy a sztálini diktatúra a szó valódi értelmében testet-lelket bénít. Elkeseredetten vetette papírra, hogy a Molodaja Gvargyija kiadó igazgatója azt kifo­gásolta a lovat megszemélyesítő versében: a marxista tanítások sze­rint gondolkodni csak az emberek tudnak. F ábry hangsúlyai e naplót ol­vasva - felesége, Elo Šándor író lánya a Týždenník aktualítnak, a Novosztyi hírügynökség cseh és szlovák nyelvű lapjának a rendelke­zésére - elgondolkodásra késztet­nek. Vajon a költő nem a világszem­léletéből fakadó távlatokkal, hitével igyekezett elhárítani a valóság fojto­gató szorítását? Vajon a biztonság­érzettel fedezett lírai könnyedség nem egyfajta menekülés és bizton­ságkeresés volt számára? Ez már a költői lélek rejtelmei közé tarto­zik. KISS JÓZSEF Keddtől keddig Mire jók a sorozatok? Nem vagyok megrögzött té­vénéző. De ha már bekapcsol­tam a készüléket, tudomásul kell vennem, vagy még inkább el kell gondolkoznom, mi az, ami esté­ről estére odaszögezi az embe­reket a bűvös doboz elé. A sorozatok. Volt, van mer­szünk nyilvánosan, ám még mindig diszkréten meghatódni. Mert minden olyan megható, szívszorongató abban a félho­mályban. Azután a biztonság: mindez valahol távol történik. Ennek lehet örülni, ám lehet vá­gyakozni is. Elvágyódni, ha úgy tetszik. A mostani sorozat - A Gul­denburgok öröksége - feltette a gyöngyöt a koronára és el­nyerte, a „nesze semmi, fogd meg jól!" címet. A film kápráza­tos, csillogó-villogó „mesés" csomagolásban akar szólni va­lamiről. Ám bármennyire is eről­ködik, csak a felszínt érinti. Érin­ti?! Horzsolja. A második rész nem más, mint egy család ago­nizálása - premier plánban. Szemérmetlen és exhibicionista kéjelgés egy teljes órán át a ha­lál témájára. Amit látunk, annak viszont a témához vajmi kevés köze van, ám végignézhetjük, miként szenveleg a család min­den tagja. A csinosabbakat többször is láthatjuk, szintén premier plánban. Ahhoz, hogy a dolog valóban tökéletes le­gyen, csupán egyvalami hiány­zik: a hitelesség. Ennek híján a jelenetek groteszkként hatnak, ami még nem baj, ha rendezői szándék húzódik mögötte. Ha nem, akkor viszont az a mél­tánytalanság és méltatlanság éri a filmet és készítőit, nem utolsósorban a szereplőit, hogy az eredeti szándékkal ellentétes hatást fog kiváltani: az ember kacagni kezd. Persze, nem fel­szabadultan, hanem kéjes kár­örömmel. Ugyanis nem a halál­ról szól, még a hozzátartozók fájdalmáról sem. Hanem miről is? Az igényről. A mi igényünk­ről, hogy a film megjelenítse számunkra azokat a helyzete­ket, amelyek a hétköznapokban „leselkednek" vagy nem lesel­kednek ránk. Mintegy ősrítussal - eljátssza a helyzeteket, mi átéljük őket, netán megható­dunk, s így kivonjuk magunkat a felelősség alól. Védetté vá­lunk. S itt valóban nem kis hord­erejű kérdések merülnek fel. Az adott válaszok, vagy amit vá­lasznak vélünk, általában érzel­mi megközelítésként szerepel­nek. S bár az erkölcs tárgyköré­be tartozik, az is érdekes kér­dés, hogy mennyire fair dolog kijátszani az emberek érzelmeit, pontosabban bombázni azokat. De az igénynél tartottam. A vá­gyakozó-szerep több tekintet­ben rokon az előbbivel. Talán a kettő találkozási felülete lehet érdekes számunkra. Úgy vélem, hajlamosak vagyunk átvinni ku­darcainkat abba a szférába, amely bennünket már csak átté­telesen érint, hogy levezessük a tehetetlenségből fakadó elke­seredettségünket. Rabszolgasors. Keddtől ked­dig újabb és újabb megpróbálta­tásokat állunk ki fogcsikorgatva, tűrve, vagy nem tűrve a mega­láztatásokat. A hétfő már a lel­kesedés napja, hiszen közeleg a kedd. Felidézzük halványuló emlékeinket. A szerda az indu­latok napja. Rabszolgasors. Mi­közben saját sorsáról senki sem akar hallani. Mindig foglalko­zunk valamivel. Mondhatjuk, nem vagyunk tétlenek. S mindig elodázzuk a lehetőséget: szem­benézni önmagunkkal. Ünneptől, ünnepig, keddtől keddig mérjük az időt. Ez lenne az a nemzedék, amely a forra­dalom után szusszant egy na­gyot, s a terveket aprópénzre váltja. Sorozattól sorozatig. Vár­juk a Szomszédokat, pénteken a Panorámát. Félreértés ne es­sék, ez utóbbi műsort gyakran és szívesen nézem. A felsorolt jelenségek teljesen személyes vonatkozásúak: azt tükrözik, min derül eme sorok írója a szürke hétköznapokon. A kicsi öröm is öröm. Közben persze elhallgatjuk: ez maradt. ÚJ SZÚ 4 MÓROCZ MÁRIA 1990. X. 9. *

Next

/
Thumbnails
Contents