Új Szó, 1990. október (43. évfolyam, 230-256. szám)

1990-10-06 / 235. szám, szombat

Alapvetően megváltozik Európa katonai térképe Harmadára csökken a hagyományos fegyverek száma • A NATO-nak új védelmi stratégiája lesz (ČSTK) - George Bush amerikai elnök csütörtökön este a Fehér Házban üdvözölte az amerikai és a szovjet külügyminiszter előző napi tárgyalásainak eredményét. Až európai hagyományos fegyverzetek csökkentéséről született megállapodás alapvetően változtatja meg a kontinens katonai térképét - mondotta, hozzáfűzve, hogy a szerződést még a párizsi novemberi csúcstalálkozó előtt alá lehet írni. James Baker külügyminiszter is sajtóértekezletet tartott, s lényegében pontosította a korábban közölt, nem egyértelmű adatokat arról, kinek miből és mennyit kell megsemmisítenie. A helyzet tehát a következő. A Varsói Szerződésnek 19 ezer, a NATO-nak pedig 4 ezer harckocsit kell megsemmisítenie a szerződés alapján. (A tegnapi számunkban még mi is azt közöltük, hogy a VSZ' nek 40 ezer tankot kell megsemmisítenie.) Szolidaritás (ČSTK) - A Magyar Távirati Iroda nyilvánosságra hozta annak a táviratnak a szövegét, amelyet a kereskedelmi dolgozók szakszervezete intézeti csehszlovák partnerszervezetéhez. A távirat egyebek- között megállapítja, hogy a magyarországi szakszervezet a híradásokból tájékozódott a Csehszlovákiában folyó, úgynevezett kisprivatizációról és a körülötte folyó vitákról. Tekintettel arra, - áll a táviratban -, hogy Magyarországon ezekben a napokban úgyszintén a privatizáció az egyik legnagyobb probléma, szeretnénk ezúton is hangsúlyozni, hogy megértjük az önök céljait, helyesnek tartjuk, amiért küzdenek, és szolidárisak vagyunk önökkel. Németország Választási törvény (ČSTK) - Bonnban tegnap a Bundestag jóváhagyta az új választási törvényt, amely szerint december 2-án két területen valósulnak meg az össznémet választások. Az egykori NDK-ban a pártok közös jelölőlistákat állíthatnak össze, ami megkönnyítheti számukra az 5 százalékos küszöb átlépését. Csillagtalanul Szófia központjából eltűnt a hagyományos, s most már. elmondható, hogy tragikus jelkép: az ötágú csillag; amely a Bolgár Szocialista Párt (volt BKP) székházának épületén díszelgett. A három méter átmérőjű és több mint két tonna súlyú csillagot helikopterrel távolították el a 69 méternyi magasságból, néhány tucat járókelő tapsának kíséretében. Azért voltak ilyen kevesen, mert a művelet időpontját eltitkolták. Emlékezhetünk, hogy e csillag miatt hirdetett néhány héttel ezelőtt egy bolgár fiatalember éhségsztrájkot, s amikor önégetéssel fenyegetőzött, a tömeg megrohanta és felgyújtotta a székházat. Egyébként a BSZP a szeptember végi kongresszusán megváltoztatta a párt szimbólumát: a vörös csillag helyett vörös rózsa lesz a jelkép. (ČSTK) A megállapodás mindkét szövetség számára 20-20 ezerben állapítja meg a harckocsik számának plafonját, a tüzérségi eszközökét ugyancsak 20 ezerben, a páncélozott harci járművekét 30 ezerben, a helikopterekét pedig 2000-ben. Ezzel a fegyverek száma mintegy a harmadára csökkenne az Atlantióceán és az Ural között. Nem sikerült megállapodni a harci repülőgépek számában - mondotta Baker de arról nem szólt, hogy ez a kérdés akadályozza-e a megállapodást. Egyes megfigyelők szerint a harci repülőgépek beszámítása nélkül is meg lehetne kötni a szerződést. Az amerikai külügyminiszter megerősítette továbbá, hogy a csökkentések után fennmaradó összfegyverzet egyharmadánál nagyobb mennyiséggel egyetlen ország sem rendelkezhet majd. Itt egyértelműen a Szovjetuniót kell érteni, hiszen Moszkva korábban 40 százalékot követelt. Szergej Ahromejev marsall, a szovjet hadsereg egykori vezérkari főnöke, később Mihail Gorbacsov tanácsadója a Neues Deutschland német napilapnak adott interjújában kijelentette, a Varsói Szerződés katonai szervezetét 1991 végéig valószínűleg feloszlatják, s ezt követően a szövetség nyilvánvalóan politikai szervezetként működne. A NATO-ban jelenleg folyik az új védelmi stratégia kidolgozása, s ez módosítja az előretolt védelem koncepcióját - tájékoztatta csütörtökön Washingtonban John Sewall tábornok az amerikai szenátus védelmi bizottságának tagjait. Az elképzelés szerint az előretolt erők a jövőben olyan kisebb, könnyen mozgatható egységekből állnak majd, amelyek könnyen átcsoportosíthatók lesznek mindenhová, és „ahová bemasíroznának a szovjet csapatok és harckocsik". Stephen Hadley, az amerikai védelmi miniszter helyettese a bizottság előtt azt mondta, a kelet-nyugati kapcsolatok javulásának köszönhetően a NATO-alakulatoknak nem kell közvetlenül a szovjet határon állomásozniuk és sokkal kisebbek lehetnek. A csillagháborús programnak elkeresztelt SDI sokkal kisebb és főleg jóval olcsóbb változatának kimunkálásán fáradozik az amerikai kormány, közölték a Pentagonban. Mint ismeretes, az SDI pajzsként szolgálna a nukleáris támadás ellen. E program igazgatója, Henry Cooper mindehhez hozzáfűzte: az új változat nem tenné lehetővé a szovjet atomcsapás elleni védelmet. Lényegében csak néhány száz nukleáris robbanófejjel ellátott rakéta támadását fogná fel. A szakértők szerint az egyedüli előnye az volna, hogy hamarabb be lehetne vezetni. Koalíciós kormány Mongóliában (ČSTK) - A mongol parlament befejezte a vitát az új kormány összetételéről. A kommunista párt két évtizedes hatalmi monopóliuma után ez lesz az első olyan kabinet, amely több politikai párt képviselőiből áll. Tekintettel arra, hogy a júliusi parlamenti választásokban a Mongol Népi Forradalmi Párt abszolút többséget szerzett, a kommunisták a kormányban is többségben lesznek. Ez azt jelenti, hogy a tizenhattagú kabinetben két olyan miniszter lesz, aki más pártnak a tagja, egy pedig pártonkívüli. A kormány első alelnökének tisztét Davadordzsin Ganbold, a Nemzeti Haladás Pártjának elnöke fogja betölteni, s egyúttal ő lesz annak a csoportnak a vezetője is, amely a gazdasági reformprogramot dolgozza ki. Ganbold a Csehszlovák Sajtóiroda tudósítójának adott nyilatkozatában kifejtette: ,,A kelet-európai országokhoz hasonlóan Mongóliában is szükség van arra, hogy a gazdasági szféra is levesse a direktív központi irányítást és a piac felé orientálódjon." Közép-európai egyetem lesz Kecskeméten A Kecskeméti Egyetemalapítók Egyesülete, valamint a megyei és a városi tanács létrehozta a Középeurópai Egyetem Alapítványát, amelynek közismert személyiségekből álló kuratóriuma csütörtökön tartott sajtótájékoztatót a kecskeméti városházán. Mécs Imre, a kuratórium tagja tájékoztatta a sajtó képviselőit arról, a szovjet katonák kivonulásával felszabadult Rudolf-laktanya tizenkét és fél hektáros területén alakítanák ki a közép-európai egyetemet. A fő cél e térség nemzetiségei közötti hídépítés. Az alapítvány sikerétől függ, mikor kezdődhetnek meg a beruházások, az intézetek kialakítása, amelyek az első lépcsőben az általános kultúrtörténeti, az informatikai és a politológiai-közgazdaságtudományi területet ölelnék fel. A távlati terv, hogy valamennyi természet- és társadalomtudomány oktatását vállaló intézménnyé fejlődhessen az egyetem. A kecskeméti alapítványról tárgyaltak a magyar származású Soros Györggyel is, aki inkább a prágai egyetemet támogatja anyagilag, mert ő semminek az építéséhez nem ad pénzt, ehelyett a már működő intézményeket igyekszik segíteni - hangzott el a sajtótájékoztatón. A számítások szerint a Rudolflaktanya a megfelelő átalakítások után 3-8 ezer hallgató és 1500-3000 pedagógus befogadására lenne alkalmas. Mécs Imre elmondta azt is, az egyetem régiója az egész világ, de fő vonzáskörzete Ausztria, a Baltikum, Bulgária, Csehszlovákia, Jugoszlávia, Lengyelország, Magyarország, Oroszország, Románia és Ukrajna. Az egyetemre - természetesen megnyílta után - felvételi vizsga nélkül, de tandíj ellenében lehet csak beiratkozni. Első lépésként két nagy területen indulna meg az oktatás: egy általános kultúrtörténeti kar kezdené meg munkáját, amely integráló szellemben foglalkozna a nyelvtudományokkal, a fizika, kémia, matematika, csillagászat, történelem és irodalomkultúra történetével, valamint egy általános informatikai kar - elsősorban matematika központúsággal - kezdené meg a hallgatók képzését. (kpr) Horvátország és Szlovénia

: Koszovói forgatókönyv? ÚJ szú 1990. X. 6. (ČSTK) - Horvátország és Szlovénia azzal vádolja a központi jugoszláv szerveket, hogy alá akarják ásni a két köztársaság szuverenitását. A horvát fővárosban, Zágrábban határozottan visszautasítják azokat a vádakat, hogy őket terheli a felelősség a horvát rendőrség és a szerb kisebbség közötti összecsapásokért. Szlovénia pedig azért bírálja a jugoszláv államelnökséget, mert az nem ismeri el ennek az északi köztársaságnak a jogát arra, hogy ellenőrzése alá vonja a területén állomásozó hadsereget. Horvátország elnöksége csütörtökön nyilatkozatban szólította fel e köztársaság kormányát, hogy nyújtson védelmet a zavargások által sújtott területek lakosságának. Ugyanakkor határozottan elítélte, a horvátországi szerb kisebbségnek azt a hétvégi kísérletét, hogy kikiáltsák a Horvátországon belüli szerb autonómiát. Ezzel egyidejűleg jelentette be, hogy a központi belgrádi kormány kérésére a szerbek lakta területekről visszahívják a különleges rendőri alakulatokat. Szabadon bocsátanak húsz olyan szerbet, akiket az elmúlt három nap folyamán az összecsapások során tartóztattak le. Tegyük hozzá, az őrizetbe vettek száma több százra rúg. A robbanásveszélyes helyzetről a horvát parlament is tárgyalt. A képviselők többsége bírálta azt a módot, ahogyan a központi tömegtájékoztatás (főleg a belgrádi szerb sajtó) tájékoztat a horvátországi helyzetről. Szerintük a legnagyobb jugoszláv köztársaság, vagyis Szerbia vezetése, Szlobodan Miloseviccsel az élen a „koszovói forgatókönyv" szerint akarja destabilizálni Horvátországban a helyzetet, lejáratni az ottani demokratizálási folyamatot. (Horvátország és Szlovénia az a két jugoszláv tagköztársaság, ahol már nem a kommunisták vannak a hatalmon, mivel a legutóbbi választásokon az ellenzék aratott győzelmet.) A horvátországi szerbek központjában, Knínben még mindig tart a vasúti közlekedés bojkottja, s az utakról sem távolították el a barikádokat. Az itteni illegális Szerb Nemzeti Tanács elnöke, Milan Babie kijelentette, csak akkor szedik szét az úttorlaszokat, ha elismerik a szerbek jogát az autonómiára. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a horvátországi szerb lakosságnál még mindig sok fegyver van, s nem is titkolják, hogy erőszakhoz folyamodnak, „ha szükség lesz rá". Tegnap olyan hír érkezett Szlovéniából, hogy e köztársaság területén állomásozó ún. területi védelmi erők állítólag elfoglalták Ljubljana parancsnokságát. Ezt az APA osztrák hírügynökség jelentette a szlovén rádió adására hivatkozva. A reggeli órákban^ váratlanul összeült a szlovén elnökség is. Szemtanúk azt jelentették, hógy a parancsnokság épülete előtt katonai gépkocsi áll, egyébként semmi sem utal arra, hogy valami rendkívüli esemény történt volna. (Jugoszláviában a reguláris hadsereg mellett ún. köztársasági hadseregek is vannak, ezek valamiféle civil fegyveres erők.) IBiM A Szlovák Nemzeti Párt további nyolc, vele egyívású nemzeti irányzatú párttal együtt felhívást tett közzé, amelyben a nemzethez szólva arra szólítja fel a szlovák hazafiakat és honleányokat, október 5-én minél nagyobb számban vegyenek részt az Sznf téren szervezett nagygyűlésen. A cél: a Matica slovenská által előterjesztett nyelvtörvény kikényszerítése. Eszköz: a (remélt) tömeghisztériában rejlő lehetőségek teljes kihasználása. Amikor e sorok a nyomdába kerülnek, Pozsonyban a Felkelés terén talán húszezren is követelik a nemzeti fogantatású nyelvtörvény azonnali elfogadását és a kormánykoalíció által megfogalmazott törvényjavaslat elutasítását. Víťazoslav Móric pártelnöknek és vezérkarának a legfőbb érve: a közelmúltban tartott közvéleménykutatás eredményei szerint a szlovák nemzet 82 százaléka igényli, hogy a parlament fogadja el a szlovák nyelv államnyelvvé nyilvánításáról szóló törvényt. Soha senki nem élt még ennyire vissza a közvéleménykutatás eszközével. Soha nem tettek még fel ennyire tudománytalanul közvéleménykutatási kérdést. A szociológia a társadalomtudományok egyik fontos ága, és a közvéleménykutatásról szóló fejezetének van egy alaptétele: olyan kérdést soha ne tegyél fel, amelyre csak egyetlen válasz létezik. A kérdés, amelyet feltettek, így szólt: akarja, hogy Szlovákiában szlovákul beszéljenek? Biztosra vehető, hogy ha a földkerekség más nemzetek és nemzetiségek iránt legliberálisabb népének tennének fel hasonló kérdést, a válaszok legalább 82 százaléka mindenütt „igen" lenne. Svédországban is, meg Finnországban is, pedig e két nemzetet a más népek iránti türelem mintaképének tekintik. De egyébként is, mit várhattunk el azután, hogy a szlovákiai sajtó egy része oly aprólékosan megdolgozta a lakosságot? A tényeket semmibe véve hónapok óta féligazságokkal traktálják az olvasót, és nagyon jól jött volna a nacionalistáknak, ha Dunaszerdahely, vagy Komárom környékén kirobban néhány nemzetiségi csetepaté. Jól jött volna nekik, ha nemcsak helységtábla-átmázolásokból és himnusz-éneklésből csinálhatnak országos műfelháborodást, hanem hazafias indíttatású késelésekből is! Mivel ilyen kilengésekre hiába vártak, végső érvként „bedobták" az ismert közvéleménykutatási eredményt. Arról mélyen hallgatnak, hogy a megkérdezettek 82 százaléka nem a Matica slovenská által előterjesztett törvényjavaslatra mondott igent, hanem arra a banális kérdésre válaszolt, hogy „szlovákul beszéljenek-e Szlovákiában". Kiváló szlovák hazafiak közül többen is kinyilvánították, hogy egyáltalán nem lenne szükség nyelvtörvényre. Nélküle is jól megvolt eddig az ország népe. A soviniszták uszító propagandája azonban nem volt eredménytelen, így ma már napirenden van a Szlovák Nemzeti Tanácsban a nyelvtörvény megvitatása és elfogadása. Rövidesen szavazásra kerül sor, és reméljük, győz a józan ész, az európai szellem, és a kormánykoalíció törvényjavaslata megkapja a szükséges többséget. Szánalmas színvonalon politizálnak a nacionalista pártok. Annyit azonban már megtanultak, hogy kitartó demagógiával, alattomos mellébeszéléssel „összetrombitálható" akár 40-50 ezer ember is. Ez azonban az egész nemzetnek csak egy töredéke. És élőfordulhat, hogy az a 40-50 ezer ember is kijózanodik, mihelyt kiderül, hogy: meztelen a király. Az utóbbi hetekben szívet-lelket melengető érzés olvasni a Kultúrny životot, mert a lapban megjelent állásfoglalások azt bizonyítják, hogy megkezdődött a szlovákiai sajtó differenciálódása. Hana Ponická például nyílt levelet tett közzé a Szlovák írók Egyesülete vezetésének címére, és tiltakozik a Literárny týždenník című irodalmi hetilap nemzetiségi torzsalkodását szító írásainak megállapításai ellen. Ivan Hrušovský pedig szó szerint ezt írja jegyzetében: „... a folyóirat ne folytassa a zsidók, a csehek és a magyarok ellen indított méltatlan kampányt". Reméljük, az ilyen értelmiségiek szava többet nyom a latban a főtérre összecsődített tízezrek üvöltésénél. Kik voltak az árjásítók? A parlamentben a privatizációs törvény vitája során több képviselő is arra figyelmeztetett, hogy az 1955-1962-es időszakban elvett szatócsüzletek, lakóházak, kisműhelyek tulajdonosainak kártalanítása során ügyelni kell arra, hogy az árjásítók (szlovákul: arizátor) „kártalanítása" történelmi igazságtalanság lenne. Az árjásítás a háborús években vált közismertté, amikor Szlovákiában is, Magyarországon is elfogadta a parlament a zsidótörvényeket. E jogszabályok értelmében zsidó nem üzemeltethetett gyárat, nem lehetett boltja, kocsmája, műhelye. Az ilyen vagyonnak a keresztények kezébe kellett kerülnie, és az üldözött fajhoz tartozók - alkalmazottként - tovább dolgozhattak. Később a zsidókat gettóba zárták, majd megsemmisítő táborokba vitték. Nagyon kevesen tértek vissza közülük. A zsidóvagyon az „önzetlen" vagyonátmentők kezén maradt. A kisebb boltokat, műhelyeket csak az 50-es évek második felében államosították. Mindenki el tudja képzelni, milyen jellem volt az, aki elvette a bajbajutottak vagyonát. Mindenképpen helyesen döntött volna a parlament, ha különintézkedéssel megakadályozza, hogy az egykori zsidóvagyon újból az árjásítók kezébe kerüljön. TÓTH MIHÁLY Egy kérdésfeltevés erkölcstelensége Kitüntetések és kitüntetettek Hogy valami nincs rendben az állami kitüntetések körül, azt az is mutatja, hogy az egyik régiségkereskedésben csinos medáliagyűjteményt tettek be a kirakatba. Huszonöt-harminc darab volt belőlük egy díszpárnán, és valamennyit 1950 óta adományozták. Hogy kinek? Azt soha nem tudom meg; ismerősöm, az elárusítónő nem volt hajlandó elárulni a piacradobó nevét, sejtelmesen csak ennyit mondott: „Nagykutya volt". Kezembe vettem az egyiket. „Az építésben szerzett érdemekért" - olvashattam a köriratot. Nincs kizárva, hogy az illető egyik kezdeményezője volt a dunai erőmű építésének ... Hogy valóban nem akárkiről lehetett szó, azt az is mutatja, hogy a Köztársaság Érdemrend is ott volt a gyűjteményben. - Mennyibe kerül most egy Munka Érdemrend? - érdeklődtem ismerősömtől. - Eszébe ne jusson most venni kitüntetést. Néhány hét múlva annyi lesz itt a boltban, hogy kilóra áruljuk. Titka van, mint Batának volt? Vaclav Klaus dicséretre méltó kitartással védelmezi koncepcióját, amelynek az a lényege, hogy vagyonjegyek formájában mindenki megkapja a közvagyon reá eső részét. Ellenfelei azzal érvelnek, hogy ilyen még nem fordult elő sehol a világon, ezért nem szabadna mindent feltenni e kísérlet eredményére, vagy eredménytelenségére. Lehet viszont, hogy Klaus professzor valami olyat tudhat, amiről más közgazdászoknak fogalma sincs. Lehet - és remélem - legalább olyan elképzelése van, mint Tomáš Batanak volt 1930 táján, a gazdasági világválság idején. A Bat'a-módszernek az volt a lényege, hogy miközben a világon minden vállalkozó az árak emelésével próbálta menteni a menthetőt, a híres cseh nagyiparos ennek éppen az ellenkezőjét próbálta ki: csökkentette a cipő árát. És a kísérlet bevált. Akik nemrég még őrültnek tekintették a cipőkirályt, rövid néhány hónap múlva már a módszerét kezdték tanulmányozni. Olyan rossz helyzetben van nemzetgazdaságunk, hogy már a csodákban is szívesen hinnénk. Lehet, hogy Klausék receptjével sikerül a reménytelennek látszó helyzetből is kilábalni. Viszont ha így lesz, a pénzügyminiszter megérdemli a közgazdasági Nobel-díjat.