Új Szó, 1990. október (43. évfolyam, 230-256. szám)

1990-10-05 / 234. szám, péntek

LENINGRÁD: Petrográd? Szankf-Petyerburg? Bizonytalanná vált Lenin sor­sa abban a városban, amely az ő nevét viseli. A Moszkovszkije Novosztyi szovjet hetilap szerint ugyanis a leningrádiak fele ellen­zi, hogy az októberi forradalom vezérének nevét viselje városuk. A közvéleménykutatási ered­mények szerint a 4,2 millió Néva parti város lakóinak 45 százalé­ka azt szeretné, ha visszatérné­nek az eredeti városnévhez, a Szankt-Petyerburghoz, vagy a Szentpétervárhoz. További 5 százalék a Petrográd (Péter­vár) névre voksolt, amit 1914-tól viselt a város. A leningrádiaknak csak a 37 százaléka nem szeret­ne változást. Nagy Péter cár 1703-ban ala­pította a várost, amely róla kapta nevét, 1712-ben lett az orosz birodalom fővárosa. Sztálin kez­deményezésére 1924-ben vette fel Lenin nevét. Anatolij Szobcsak, Lenin­grád polgármestere, az ismert re­formpolitikus úgy véli, egyelőre várni kellene a névváltoztatás­sal, mivel az kb. 140 millió rubel­be kerülne, s a városnak most másra kell a pénz. Szobcsat szerint egy év múlva már meg­felelőbbek lesznek a feltéte­lek. (ČSTK) Fokozott szovjet diplomáciai aktivitás (Folytatás az 1. oldalról) az interjújában következetesen technikai, nem pedig katonai tanács­adóknak nevezte az Irakban tar­tózkodó szovjet szakembereket. Azt állította, csak 202 szovjet tanácsadó van az országban, s közülük is 42 tolmács. Powell tábornok viszont azt mondta, a Pentagon szerint 500-1000 szovjet katonai és polgári tanácsadó van Irakban, akik közül egyesek az iraki repülőgépek kar­bantartásával foglalkoznak. Lawrence Eagleburger amerikai külügyminiszter-helyettes szerda este a szenátus jogi bizottságát arról tájékoztatta, hogy az invázió óta kb. 900 ezer külföldi hagyta el Irakot és a megszállt Kuvaitot. Közülük kb. 540 ezer ment Jordániába, 240 ezer Szaúd-Arábiába, 70 ezer Szíriába, 40 ezer Törökországba, 20 ezer pe­dig Iránba menekült. Ezeket az ada­tokat azzal összefüggésben ismer­tette, hogy az USA a jövő évben 6 ezerrel több menekültet fog befo­gadni, vagyis összesen 121 ezret. Több menekültet fogadnak be a Szovjetunióból és Afrikából, ugyanakkor csökkentik a kelet-euró­pai és az afganisztáni kvótát. A szövetségi ügyészség Karls­ruheban megerősítette, hogy még augusztus 28-án letartóztatták és azóta vizsgálati fogságban tartják Vég nélküli viták a szovjet parlamentben Drasztikus húsáremelés lesz Oroszországban (ČSTK) - Szerdán zsákutcába jutott .a háromnapos vita a szovjet parlament­ben a társadalmi szervezetekről szóló törvény javaslata felett. A fegyveres erők és az SZKP viszonyát szabályozó cikkely három változatban is elkészült, de a sza­vazáskor egyik sem szerezte meg a szük­séges többséget. Az első változat szerint a fegyveres erők a belügyi csapatok, a KGB és a jogvédő szervek munkatársai szolgálatuk alatt nem folytathattak volna aktív politikai tevékenységet. A másik vál­tozat teljes mértékben tiltotta volna a poli­tikai pártok jelenlétét az említett testüle­tekben. A harmadik javaslat szerint ez a cikkely teljesen kimaradt volna a tör­vényből, s a kérdést majd a jövőbeni, a hadsereg, a milícia, a KGB tevékenysé­géről szóló törvények szabályozták volna. Ezt az utóbbi változatot támogatták na­gyon vehemensen a katonatiszt parla­menti képviselők. A törvény többi cikkelyét nagyobb viták nélkül jóváhagyták, majd egy munkacso­portot bíztak meg azzal, hogy jövő keddig készítse el az ominózus törvénycikkely kompromisszumos szövegét. Ezután a parlament a szakszervezetek jogairól rendelkező törvény vitájával folytatta munkáját. A hozzászólók döntő többsége úgy vélekedett, hogy a tervezet nem felel meg a kor követelményeinek. így a javas­latot átdolgozásra visszautalták a parla­menti bizottságok elé. A Rabocsaja Tribúna című napilap sze­rint az Oroszországi Föderációban való­színűleg heteken beiül jelentősen emel­kedni fog a hús és a húskészítmények ára. A köztársaság egyes kerületeiben a jelenlegi 6 rubelről egészen 15 rubelre emelkedhet a hús ára, a felvágottak ára pedig elérheti a 20 rubelt. A várható áremelkedés oka, hogy az oroszországi kormány az október 15-től december 15­ig terjedő időszakra kb. a kétszeresére emelte a haszonállatok állami felvásárlási árát. A mezőgazdaság máris leállította , a vágóállatok szállítását, a magasabb árakra várva. A lett parlament úgy döntött, megszün­tetik az októberi forradalom ünnepségeit. Ellenben március 25-én és június 14-én megemlékeznek a kommunista terror ál­dozatainak napjáról. 1940-ben, miután a Szovjetunióhoz csatolták Lettországot, ezen a két napon hajtották végre a lettek tömeges deportálását. ÚJ SZÚ 3 1990. X. 5. Válságban a szovjet olajipar Katasztrofális helyzetben van a szovjet olajipar, a kitermelés és az export egyaránt csökken, pedig a világpiacon a fekete arany ára rekordokat döntöget - állapította meg legutóbbi számában a Kom­merszant című szovjet üzleti hetilap. Még tavaly 607 millió tonna olajat termelt ki a Szovjetunió, az idén várhatóan csak 502 millió tonnát hoz a felszínre. A kemény valutáért értékesített export a tavalyi 44 millió tonnáról 37-39 millióra esik vissza. A kitermelés csökkenésének fő oka, hogy gondok vannak a bányászati berendezésekkel. Bár a magasabb árak révén nő az olajból származó szovjet exportbevétel, az öböl menti válság komoly veszteségeket is okoz a Szovjetuniónak. Moszkva leállította Irak irányába a fegyverexportot, s emiatt becslések szerint 700-800 millió dolláros üzlettől esik el. További 180 millió dollárra tehető az a veszteség, amelyet az Irakkal folytatott kereskedelem megszakítása következtében kell elkönyvel­nie a Szovjetuniónak. A lap értesülései szerint a Szovjetunió lehetséges, hogy 850 millió dollárért olajat kényszerül vásárolni a világpiacon, különben nem tudja teljesíteni az Indiával vállalt szállítási kötelezettségeit. India korábban iraki olajat kapott a Szovjetunión keresztül re-export keretében. A Kommerszant szerint Moszkva az idén augusztustól decemberig az aranyexportból 160-240 millió dollárral nagyobb bevételhez juthat, ha az arany ára állandósul az unciánkénti átlagosan 390 dolláron. A szakértők szerint azonban még ezek a pluszbevételek sem lesznek képesek fedezni az említett veszteségeket. Az olajiparban uralkodó állapotokon talán változtatna annak a javaslatnak a megvalósítása, amelyet Nyikolaj Lemajev volt olajipari miniszter vázolt az Izvesztyija című kormánylapban hétfőn megjelent interjújában. Lemajev, aki a múlt hónapban mondott le tisztségéről, javasolta az egész ágazat privatizálását és átszervezé­sét 7 nagy társaságba. Véleménye szerint ez megszüntetné az olajkitermelésben uralkodó fejetlenséget, az új, hatékonyabb rend­szer képes lenne megállítani a kitermelés további csökkenését. (Reuter) a nyugatnémet külügyminisztérium 35 éves munkatársát, aki az iraki hírszerzés javára kémkedett. Ez év márciusa óta több ízben adott át részben titkos, a közel-keleti hely­zettel foglalkozó dokumentumokat megbízóinak, akiktől kémtevékeny­sége kezdetén 20 ezer márkát ka­pott. Tegnapra virradó éjszaka Am­manba érkezett Taha Jaszim Ra­madan iraki miniszterelnök-helyet­tes, hogy találkozzon Kaifu Tosiki japán kormányfővel. Megérkezése után kijelentette: Irak nem tesz olyan engedményeket, amelyek kapitulá­ciót jelentenének. Ramadan az iraki elnök üzenetét is magával hozta a jordán uralkodó számára. Román és magyar felszólalás az ENSZ-ben (ČSTK) - Az ENSZ-ülésszakon szer­dán többek között felszólalt Jeszenszky Géza magyar külügyminiszter és Ion Ili­escu román államfő. Iliescu, aki hazája helyzetéről szólva utalt arra, hogy a dikta­túra súlyos öröksége még mindig késlel­teti olyan demokratikus viszonyok kialakí­tását, amely a többség akaratára épül, de hangsúlyozta: tiszteletben tartják, a vallá­si, politikai és etnikai kisebbségek létezési és megnyilvánulási jogát. Mint mondotta, a román vezetés olyan átmenetet szeret­ne, amely mentes a nagyobb megrázkód­tatásoktól és felfordulásoktól. Felidézve, hogy pluralista, az emberi jogok tisztelet­ben tartására épülő társadalmat kíván­nak, kiemelte, Romániában változások vannak folyamatban a nemzetiségi ki­sebbségek jogainak területén. Jeszenszky Géza megköszönte az ENSZ-nek azt az erkölcsi, politikai támo­gatást, amit az 1956-os forradalom ide­jén, majd leverését követően nyújtott. Ki­emelte, hogy ma minőségileg új helyzet alakult ki Európában, történelmi lehető­ség nyílt az értékek közösségén nyugvó egységes kontinens megteremtésére. Hangsúlyozta továbbá, hogy az európai stabilitás nélkülözhetetlen eleme a tole­rancia: a különböző nemzeti, etnikai, val­lási és nyelvi kisebbségek autonóm lété­nek, önazonosságának és sajátosságai­nak felismerése, ezek megőrzésének biz­tosítása, valamint egyéni és kollektív jo­gaik tiszteletben tartása. Alapvető jelentő­ségűnek tekinti a Magyarországgal szom­szédos országokban élő, több mint 3 milli­ós magyarság emberi és kisebbségi joga­inak biztosítását. Jeszenszky Géza kitéri arra, hogy Ma­gyarország kész hozzájárulni az emberi jogok megsértése elleni nemzetközi fellé­péshez. A lengyel nők tiltakoznak A pápa az abortusz betiltásáért (ČSTK) - II. János Pál pápa szerdán követelte a művi terhességmegszakítás betiltását Lengyelországban. A mintegy ezer lengyel hívővel megtartott rendsze­res vatikáni audenciáján elmondta, meg kell változtatni a korábbi varsói totalitárius kormány törvényét. A pápa egyben üdvözölte a lengyel parlament felsőházának ezirányú kezde­ményezését, amely véleménye szerint az első lépés a ,,a borzasztó örökség felszá­molásához" vezető úton. Mint ismeretes, a lengyel parlament második kamarája a hét végén szavazattöbbséggel szorgal­mazta, hogy az országban a jövőben tiltsák be az abortuszt. A vonatkozó tör­vényjavaslat, amelyet még a szejmnek is jóvá kell hagynia, a nők tiltakozását vál­totta ki. Soares ismét indul (ČSTK) - Mário Soares portugál ál­lamfő szerdán este közölte, ismét jelölteti magát az elnöki tisztségre. A legújabb közvéleménykutatások szerint a jövő év januárjára tervezett választásokon a sza­vazatoknak legkevesebb 60 százalékát megszerzi. Soarest nemcsak a Szocialista Párt (PS), hanem Anibal Cavaco Silva kor­mányfő Szociáldemokrata Pártja (PSD) is támogatni fogja. A konzervatív CDS eddig még nem állított jelöltet, a kommunisták pedig második számú emberüket, Carlos Carvalhast küldik a választási harcba. Politikai megfigyelők szerint nem valószí­nű, hogy a kommunista jelöltnek sikerül 15 százaléknál több szavazatot sze­reznie. Nyílt levél Vladimír Mečiarhoz, a Szlovák Köztársaság kormányának elnökéhez Tisztelt Miniszterelnök Úr! Megvallom, nem jutott volna az eszembe, hogy a balkáni csempészek ilyen jelentős mértékben befolyásolják Szlovákia biztonságát, különös tekin­tettel a déli határokra. Ezek a bitangok itt összpontosítják összes kábítósze­reiket, kapcsolatot teremtenek a csehszlovákiai magyar kábítószer-maffia vezéreivel, megrontják a szlovákiai asszonyokat és gyermekeket, kézen­fekvő hát a kormányfő bejelentése, miszerint kiskatonákkal, lehetőleg szlovákokkal kell megvédeni Szlovákiát a Balkántól. Nem militarizálásról van tehát szó, ahogy azt elsó olvasatban hihetnénk, hanem egyszerű óvintézkedésről, amely majd visszaveri a fel-felrobbanó atomerőművek sugártámadásait és hátraköti a sarkát a betolakodni szándé­kozó kábítószer-kereskedőknek mondván: egy tapodtat se tovább gaz lelkek, mars visszá-a Balkán mekkájába, Magyarországra, irgumburgum! A Miniszterelnök Úr is pontosan tudja, tudnia kell, hogy nem erről van szó. Viszonylag rosszul burkolt ki- és bejelentéseiben egyértelműen a Szlovákia déli részén élő magyarság megfélemlítését szorgalmazza, hamis informáci­ókra és áípetíciókra alapozva állásfoglalásait. Kapkod, mert a gyeplő kicsúszott a kezéből, ellenségképet kreál ott, ahol a legtisztességesebb támogatóit kereshetné, akikre számíthatott és számíthatna a legnehezebb időkben is. Ehelyett a nyugati határok mentén lebontott vasfüggönyt cipeli át a délvi­dékre, kirekesztve önmagát, kormányát és népét is Európából. Mert a dol­goknak minden bizonnyal hírük megy. Nyugodt lelkiismerettel és hittel mondom, Miniszterelnök Úr, a demokrati­zálódási folyamatnak, a rendszerváltásnak és a kormány munkájának nem a csehszlovákiai magyarság áll az útjában, nem ő a kerékkötője, hanem azok a kivedlett pártapparátcsikok, akik most nemzetmentőkké kiáltották ki önma­gukat. A szlovákságot nem az itteni magyaroktól kell megvédeni, Uram, hanem azoktól a dilettánsoktól, akik a politikai és gazdasági káosz megte­remtésén fáradoznak, és tevékenységük nemzetiségtől független. Azokról az elvtársakról van szó, tisztelt Miniszterelnök Úr, akik ezt az államot a gazdasági, politikai, erkölcsi és szellemi pocsolya legmélyére kormányozták, viszont ma is kellő anyagi háttérrel, elvtársi kapcsolattal és politikai egyöntetűséggel rendelkeznek ahhoz, hogy egy ilyen habozó, bukdácsoló, kapkodó kormányt, mint az öné, végtelenül fegyelmezett illegális, de a különböző szférákban már legitimnek tekintett tevékenységgel könnyűszerrel megbuktassanak. A művileg megteremtett nemzetiségi kér­dés csak egy mindenkor kijátszható Jolly Joker a kezükben, melyet megfe­lelő időpontban - ha addig megfontoltan, de határozottan nem lép - ön ellen is kijátszanak majd, Uram. Komáromot és környékét már a volt kormány április 5-i vándorülésén is nacionalista tűzfészekké kiáltották ki, minden alapot nélkülözve. Ezen az ülésen, akkor még belügyminiszterként, ön is ellövöldözte vaktöltényeit. Nem tehetett mást, hiszen egyetlen biztos támpontja, kapaszkodója sem volt, hazugságok kártyavárain alapuló petíciók tömkelegének az útvesztőiben tévelygett. Majd mindegyik petíció szövegét olvastam, azokat is, amelyeket önnek küldtek, azokat is, amelyeket az akkori miniszterelnöknek, Čič úrnak címeztek. A folyamodványok megszövegezőit ismerem, s feltételezem, hogy ön is ellenőrizte, hogy kik azok, akiknek az információira támaszkodva végleges képet alakíthat ki a valós helyzetről. Amennyiben ezt nem tette meg és találomra ítélt, olyan szintű mulasztást követett el, amilyent még eufórikus hangulatban sem engedhet meg magának egy felelős politikus. ' Tudnia kell, Miniszterelnök Úr, hogy a délvidéken művileg kialakított vészhelyzet végképp nem az itt élő szlovákság megvédésére irányul, ugyanis a szlovákokat sem emberi méltóságukban, sem nyelvükben s annak gyakorlásában, sem munkájukban, sem társadalmi tevékenységükben nem akadályoztatja senki. A nemzetiségi gondok felnagyítása csupán álca a rendszerváltás megakadályozására és ugródeszkaként szolgál néhány Önjelölt személyes ambícióinak a megvalósításához. Exhibicionisták vannak mindkét oldalon, korlátoltak és dilettánsok is, de engedje meg Miniszterelnök Úr: irreálisnak vélem azt a helyzetet, hogy egy állam léte, vagy nemléte, egy demokratikus közeg megteremtése, vagy bukása néhány hazug frázist puffogtató ember napi hangulatától függjön. A nacionalizmus és a soviniz­mus minden közegben veszélyes, de hatványozottan az, ha azt művileg szítják, ápolják, terjesztik, s emberhez nem méltó, ha már a gyerekeket is beoltják vele. Az Európa Parlamentbe és az Európai Házba nem éz az út vezet, ezt minden józanul gondolkodó szlováknak, önnek is, tudnia kell. A délvidék militarizálását politikai baklövésnek, erőszakos asszimilációs törekvésnek tartom, megfélemlítésnek, olyan lépéstervezetnek, amely min­den bizonnyal a liberális államokban ellenszenvet vált ki, s amely élénken emlékeztet a nemrég letűnt romániai rendszer torzulásaira. Abszurd szituá­ció, Uram, de nem tehetek mást: a totalitárius rendszer parlamentje által hitelesített alkotmányos jogaimra hivatkozva kell tiltakoznom az ön militari­zálási tervezete ellen, mert nem bizonyos, hogy az új, demokratikus alkotmány ezt a jogot majd szavatolja nekem! Nem a balkáni csempészektől kell óvnunk magunkat, Uram, hanem a tájainkon elburjánzott balkáni gondolkodásmódtól, amely az ön kormányzására bízott népet, nemzetiségé­től függetlenül elszigeteli Európától, miközben a Világ vonata elviharzik mellettünk Miniszterelnök Úr. Leírtam már másutt is, önnek is megüzenem: semmivel sem tartom szebbnek a magyar nacionalizmust a szlováknál, de egyaránt veszélyesnek ítélem mindkettőt. A mai Európában kicsit gyermeteg, tudathasadásos állapotnak. v En a kommunista rezsim idején soha nem féltem, Uram, mert pontosan ismertem a politikai és ideológiai ellenfeleimet, és az állandó készenlét fegyelmet igénylő állapotában éltem. Most szinte név szerint, csak kicsit megszaporodva, ugyanazok az urak lövöldöznek rám-ránk a nacionalista tömeghisztéria által felvértezett lőállásokból. Akkor állandó készenlétben éltem és felkészültem még az orvtámadásokra is, de a mostani hazugságok, hamis vádak ellen ész érvekkel már szinte lehetetlen küzdeni. Különösen nehéz akkor, amikor a szlovák nemzet európai gondolkodású fiait is lebunkózza a nacionalista gyűlölet. Mi lesz velünk, Uram? Milyen sorsot szánnak nekünk? Bélyeget hordunk majd a homlokunkon, vagy szívünk felett, hogy csehszlovákiai magyarok vagyunk? Hányszor kell még bizonyítanunk, milyen módon és kiknek? Meddig kell még élnem a Kassai Kormányprogram kalodájában bűntudattal, olyan bűnök vádjával, melyeket soha el nem követtem? Én nem félek, Uram, mert tiszta a lelkiismeretem és erős a hitem. Nem fegyver kell ide, Miniszterelnök Úr, hanem a szlovák népet kell önbecsülésre serkenteni valós értékei által önmagáért és nem mások megalázásának, eltiprásának révén. Es hagyni kell a gondolkodókat gondolkodni, időt adni ennek a megnyomorgatott népnek, hogy szellemiekben is feltámadhasson, mert egy-egy elhamarkodott, felületes napi döntés évtizedekre megbénít­hatja az önépítkezés folyamatát. Kérem, ne engedje, hogy a rossz döntések alapján a dac váljék életérzéssé ebben a régióban. Tisztelettel: SOÓKY LÁSZLÓ

Next

/
Thumbnails
Contents