Új Szó, 1990. október (43. évfolyam, 230-256. szám)

1990-10-30 / 255. szám, kedd

Mitterrand-Gorbacsov találkozó Ötmilliárd frankos exporthitel a Szovjetuniónak (ČSTK) - Francois Mitterrand francia és Mihail Gorbacsov szovjet államfő vasárnap esti párizsi elsó találkozóján az öbölbeli válságról, a Párizsban november 19-én összeülő európai csúcstalálkozó előkészületeiről és kilátásairól, valamint a szovjet reformfolyamatról volt elsősorban szó. Az Elysée-palota szóvivője közölte, Franciaországnak érdeke, hogy a lehető leghatékonyabban támogassa azt a reformpolitikát, amelyet Mihail Gorbacsov indított el a Szovjetunióban. E törekvések konkrét megnyilvánulása az az öt együttműködési megállapodás, amelyet vasárnap este a két külügyminiszter írt alá. Az egyik értelmében Franciaország ötmilliárd frankos exporthitelt folyósít a Szovjetuniónak, továbbá ötéves programot fogadtak el az ipari, tudományos és műszaki együttműködésről, megállapodást kötötA Dzsihad emberei voltak a merénylők (ČSTK) - A hét végén elfogták azokat a terroristákat, akik merényletet követtek el az egyiptomi parlament elnöke ellen. Kiderült róluk, a Dzsihad, az Iszlám Szent Háború nevű egyiptomi fundamentalista szervezet tagjai, akik közvetlen kapcsolatban álltak a hasonlóan szélsőséges jemeni, szudáni és pakisztáni elemekkel, s több iszlám országból is pénzelték őket. Emlékezetes, a Dzsihad követte el a merényletet Anvar Szadat elnök ellen is. tek a szakemberképzésről (Franciaország évente 2 ezer szovjet szakembert képez ki), aláírták a francia állami vállalatok és a szovjet vállalatok közötti együttműködés jegyzőkönyvét és egy kooperációs szerződést a francia nemzeti tudományos kutatóközpont és a szovjet tudományos akadémia között. Tegnap a Párizs melletti Rambouillet kastélyban folytatódott a szovjet-francia csúcstalálkozó a nemzetközi válsághelyzetek megoldása során való közös eljárásról. Mitterrand és Gorbacsov aláírta azt a szerződést, melynek értelmében Franciaország részt vesz a szovjet piacgazdaság fejlesztésében. Belügyi csapatok a Gagauz Köztársaságban A moldovai parlament rendkívüli ülése (ČSTK) - A Moldova déli részén kialakult feszült helyzettel foglalkozott tegnap a köztársasági parlament rendkívüli ülése. A szórványosan érkezett információk szerint az illegálisan létrehozott Gagauz Köztársaságban zajló eseményeket vitatta meg és foglalkozott a nyugalom helyreállításának módjával. A moldovai Népfront képviselői szerint Satalin tábornok a belügyi csapatok parancsnoka hétfőre virradó éjszaka elutazott a köztársaságból, a parlament katonai bizottsága azonban nem volt hajlandó megerősíteni ezt a hírt. Délutáni információk szerint a köztársaság déli részén továbbra is nagyon feszült a helyzet, de fegyveres összecsapásokról nem érkeztek jelentések. Vasárnap és hétfőre virradó éjszaka a belügyi csapatok elfoglalták állásaikat a Gagauz Köztársaság mind az öt járásában. Egyes információk szerint a szemben álló felek, a moldovánok és a gagauzok önkéntes alakulatai fokozatosan visszavonulnak. A személyes felelősség és a humanista eszmék jegyében A szlovákiai magyar írók állásfoglalása Mi, szlovákiai magyar írók csatlakozunk a „Hatszáz szlovák értelmiségi" által 1990. október 27-én, az Umelecká beseda épületében megfogalmazott állásfoglaláshoz. A mi meggyőződésünk is az, hogy Szlovákiában a szélsőséges nacionalista erők hisztériás tömegmanipulácjójának következtében veszélyben a demokrácia. Jóllehet csoportunk nem minden tagja gyakorló hívő, a keresztény eszmék ismeretében és nevében tiltakozunk az ellen, hogy a kettős kereszt emblémája alatt barbár antidemokratikus és demagóg erők uszítsanak a kisebbségek (köztük a szlovákiai magyarok) ellen, és rombolják azt a szlovák-magyar szövetséget, amelyet az elmúlt hetvenkét évben a szlovák és a magyar demokraták megteremtettek. A huszadik század fasiszta és kommunista diktatúrája bebizonyította, hogy a tömeg - rágalmakkal és hazugságokkal - manipulálható, s a demokrácia kulcsszava nem a tömeg kell legyen, hanem a személyes felelősség és a humanista eszmék jegyében tevékenykedő egyes ember, és a mindenkinek egyenlő jogokat biztosító jogrend. Ennek a meggyőződésünknek a jegyében támogatjuk a szlovák értelmiség haladó, demokratikus szárnyát. A Csehszlovákiai Magyar írók Társasága Éjszakai töprengés ÚJ szú 1990. X. 24. Élénk, szenvedélyes viták, a nézetek, vélemények erőteljes polarizációja jellemezte a Szlovák Nemzeti Tanács 7. ülésének csütörtöki tanácskozását. Újra igazolta, hogy a pluralista társadalmi modell kialakításának még csak a legelején tartunk. Igaz, hogy ma már nem kell félnünk (a parlamentben különösen nem) a nyílt véleménynyilvánítástól. Természetesen a szókimondás nem lehet öncélú, nem tűrhető meg olyan emberek hangoskodása, vagy önreklámozása, akiknek nincs mondanivalójuk. Az SZNT csütörtöki ülése is igazolta: még nem tudatosítottuk eléggé, hogy a közösségi szemlélet, a közös ügyért érzett felelősség a demokrácia legalapvetőbb kritériuma. Sajnos, több képviselő vitakultúrája nagyon alacsony színvonalú, felszólalásaik hangneme arrogáns és sértő. Kétségtelenül az SZNT mostani ülésének legneuralgikusabb pontja a nyelvtörvény volt. Ma már tudjuk, hogy a három tervezet közül a képviselők a koalíciós pártok javaslatát hagyták jóvá. Kár, hogy főleg a Matica féle diszkriminációs nyelvtörvénytervezet hívei nem akarják megérteni, hogy a nép halhatatlansága nyelvében van, minden nyelv drága a saját nemzete és nemzetisége számára. Épp ezért erkölcsi felelősséget érzünk azzal a néppel szemben, amelyet képviselünk. A nyelvtörvényről, a képviselőkre gyakorolt lélektani nyomásról, az emberi méltóságot sértő megnyilvánulásokról meditálva akaratlanul Fábry Zoltán gondolatai jutottak eszembe: ,, Egymásra vagyunk utalva, de az igazi összekötő kapocs - a belső kohézió - hiányzik. Ennek csak egy magyarázata lehet: a közösség emberi vonatkozásainak elégtelensége, a humánum potenciális erejének elhanyagolása és elhanyagoltsága. Emberség nélkül semmi sincs!" Igen, az emberek - szlovákok, csehek, magyarok, ukránok, lengyelek, németek - egymásra vannak utalva. Ezért van ma szükség a múlt év novemberében meghirdetett emberközpontúság jegyében a társadalmi közmegegyezésre, hogy kapcsolatainkban a bizonytalanságot a biztonság, a kiszámíthatóság, az elidegenedést pedig az emberséges kapcsolatok váltsák fel. Az éjszakai órákban született meg a döntés a nyelvtörvény kérdésében, Útban hazafelé azon tűnődtem, hogy az elfogadott törvény mennyire hozta hazánkat közelebb vagy távolabb az áhított európai háztól, önmagamnak föltett kérdés semre a választ a közeljövő adja meg PAULICKY PÉTER (CSSZKP) Kellemetlen fogadtatásban volt része Ukrajnában II. Alekszijnek, Moszkva és egész Oroszország pátriárkájának, aki azért érkezett Kijevbe, hogy istentiszteletet tartson és az ukrán pravoszláv egyháznak átadja az önállóságát bizonyító dokumentumokat. Az emberek azt kifogásolták, hogy a Szent Zsófia székesegyházban tartották a misét és a dokumentumok ünnepélyes átadását. A székesegyházat már vasárnap este több ezres tüntető tömeg zárta körül, s a pátriárkát igyekeztek megakadályozni, hogy belépjen az Ukrajna függetlenségét szimbolizáló templomba. Az istentiszteletet végül is megtartották, a tervezettnél fél órával később. Thaiföld és Vietnam álláspontja (ČSTK) - Thaiföld és Vietnam, amelyek sok éven át támogatták a kambodzsai polgárháborúban egymással szemben álló feleket, egyetért abban, hogy a béke elérése maguktól a kambodzsaiaktól függ. Ezt Bangkokban mondta tegnap a thai kormány szóvivője, amikor Csaticsaj Csunhavan thaiföldi kormányfő és Nguyen Co Thach vietnami külügyminiszter félórás tárgyalásairól tájékoztatta az újságírókat. Lemondott a norvég koimány (ČSTK) - Egy különrepülógép fedélzetén hozzávetőleg 120 norvég állampolgár tért tegnap haza a kenyai fővárosból, Nairobiból. Vagyis pontosan tíz nappal azt követően, hogy a kenyai kormány közölte: megszakítja a diplomáciai kapcsolatokat Norvégiával, s Kenyából pedig kiutasították a norvég nagykövetet. Norvégia érdekeit a közeljövőben a dán nagykövetség képviseli Kenyában. A két ország közötti viszony megromlásának oka: Kenya azzal vádolja Norvégiát, hogy támogatja a Daniel arap Moi államfő megdöntését szorgalmazó emigráns csoportokat. xxx Lemondott tegnap a három jobboldali párt koalíciójával alakult norvég kormány azon viták miatt, amelyek az ország lehetséges EK-tagsága körül robbantak ki. A hírt tegnap jelentette be az oslói parlamentben Jan Peder Syse kormányfő. A viszály két héttel ezelőtt robbant ki. A kormány liberalizálni kívánta azokat a törvényeket, amelyek korlátozzák a külföldi beruházásokat a non/ég gazdaságban. Ezt azonban a koalíció egyik tagja, a Centrum Párt elutasította, vagyis szembehelyezkedett Syse konzervatív pártjának azzal a törekvésével, hogy Norvégia csatlakozzon az Európai Közösségekhez. Tekintettel arra, hogy a norvég alkotmány nem teszi lehetővé az idő előtti parlamenti választások kiírását, s a legutóbbi választások pedig tavaly szeptemberben voltak, a válságot a jelenlegi törvényhozásban kell rendezni. Románia Tömegsírra bukkantak (ČSTK) - Románia északi részén, a Roman város közelében fekvő erdőben az ötvenes évekből származó tömegsírra bukkantak, amelyben kb. 20 személyt temettek el. A környéken élő idősebb személyek tanúvallomásai alapján sikerült megtalálni az erdőben a helyet, ahol megkezdték a kutatást. Egy gödörben 15 ember földi maradványait találták meg, s még négy zsákban voltak emberi csontok. Sem az áldozatok, sem gyilkosaik személyazonosságát nem sikerült egyelőre megállapítani. A helybeliek visszaemlékezései szerint - szemtanúk nincsenek - az ötvenes évek elején egy éjszaka katonai és rendőri egyenruhába öltözött emberek és polgári személyek teherautókon hajtottak át a falun, majd a közeli erdőből lövéseket lehetett hallani. Általános a vélemény, hogy a Securitate volt az akció kezdeményezője, s így a katonai ügyészség is bekapcsolódott a vizsgálatba. Díszszemle Nagyon meglepett, hogy hivatalos szovjet helyek gyakorlatilag figyelmen kívül hagyták a moszkvai és a leningrádi polgármester felhívását: ne rendezzenek az idén nagyszabású ünnepségeket az októberi forradalom évfordulóján, hiszen az országnak semmi oka az ünneplésre, s az oly kevés pénzből a felesleges díszszemlék túl sokat emésztenek fel. Ez hetekkel ezelőtt volt, a hatalom emberei nyilván azzal számoltak, hogy messze van még november 7-e, addig az emberek megfeledkeznek erről a szentségtörő állásfoglalásról. Nem így történt, az ország két táborra szakadt, s úgy tűnik, történelmi lesz az idei évforduló: először lehet incidensekre számítani és ugyanakkor arra, az idén lesz utoljára díszszemle. Már ahol lesz... Megint Gorbacsov került a legkényesebb helyzetbe, és ezt - szerintem - csak magának köszönheti. Mert államfőként képes reálpolitikus lenni, de pártfőtitkárként mintha megrögzött idealista lenne. Már régen, de legalábbis az utolsó pártkongresszuson távoznia kellett volna az SZKP éléről ahhoz, hogy valóban az ország vezetője lehessen. De amíg gúzsba köti ót a kötelező pártfegyelem, addig a közelmúltban kapott rendkívüli elnöki jogkörök sem biztosítanak számára valóban szabad kezet a halaszthatatlan feladatok elvégzéséhez. Éppen ebből a szempontból volt téves lépés annak az elnöki ukáznak a kiadása, amellyel a hagyományos novemberi díszszemlék megtartásáról rendelkezett. Mert bár Gavriil Popov és Anatolij Szobcsak szeptemberi felhívását a sajtó szinte elhallgatta, nagyon sokan tőlük függetlenül ugyanarra a következtetésre jutottak: nincs szükség a katonai erő ilyen felesleges és fóleg költséges demonstrálására, s azon is el kellene már gondolkodni, mennyire komoly ok a látványos ünneplésre maga a 73 évvel ezelőtti forradalom. S nemcsak most, amikor ilyen válságos az ország helyzete. Amióta a pártsajtó október 24-én közzé tette a hivatalos jelszavakat, a díszszemlére jogosult (vagy kötelezett?) városokban, de másutt is érezhetően kiéleződtek az ünnepségek miatti ellentétek. Ekkor vált ugyanis egyértelművé, hogy a pártapparátus nemcsak a hagyományos ünnepléshez ragaszkodik, hanem a hagyományos rituáléhoz is. És ez már azoknak is sok, akik eddig úgy vélekedtek, azért ez mégiscsak ünnep. Törvényszerűnek is tekinthető, hogy elsősorban a hadsereg nem akar lemondani a defiléröl, s ezúttal inkább az országnak, mint a világnak kívánja bemutatni erejét. Olyannyira, hogy a Vörös téren most akarja először közszemlére tenni az SS-20-as ballisztikus rakétákat. Annak ellenére, hogy az első incidens már megtörtént: szombatra virradó éjszaka a moszkvai tanács és az oroszországi parlament képviselőinek egy csoportja zárta el a Szadovij körutat a díszszemlére készülő-gyakorló haditechnika elől. A blokád több mint egy órán át tartott, bár a helyszínen azonnal megjelentek a katonatisztek és a rendőrség. Az összecsapások sem maradtak el. A Baltikumban, Ukrajnában, a Kaukázusban és másutt is hasonlóan feszült a helyzet, a hadsereg nem akar belenyugodni abba, hogy a laktanyákba parancsolják, nem elégszik meg a zártkörű ünnepléssel, teljes harci díszben akar felvonulni - s ezúttal nem „krumpliszedés" céljából... Visszatérve Gorbacsovhoz, hivatalosan még nem erősítették meg, mond-e beszédet a mauzóleum mellvértjéról, ahol május elsején politbüróstul kifütyülték őt. Jurij Prokofjev, a moszkvai pártbizottság elnöke, az idei főrendező kérte fel őt a beszéd megtartására, mégpedig a hagyományos indoklással, a „dolgozó tömegek kívánságára" hivatkozva. Újdonság már az is, hogy a moszkvai pártbizottság a szervező. Ilyen még nem volt. De nyilván megengedheti magának, van rá egy milliója - ennyibe szokott kerülni egyegy díszszemle a Vörös téren, ilyen mélyen nyúltak mindig a városi kasszába. Popov ezt most megtagadta, s az apparátustól meg is kapja a magáét. Vagyis díszszemle lesz is, meg nem is, ami díszesen szemlélteti a mai szovjet állapotokat. GÖRFÖL ZSUZSA Pakisztán Kormányra várva Egy hét leforgása alatt kétszer voltak választások Pakisztánban. Mindkét alkalommal az augusztus elején - sokak szerint törvénytelenül - menesztett Benazir Bhutto miniszterelnök-asszony és pártja, a Pakisztáni Néppárt (PPP) vesztett. Szándékosan kezdtem a szokástól eltérően azzal, hogy ki a vesztes. Mert ez esetben érvényes az a tétel, hogy a választók nem is annyira a kilenc konzervatív és vallási pártot tömörítő laza koalíciót, az Iszlám Demokratikus Szövetséget (IJI) támogatták, hanem inkáb Benazirtól fordultak el. Nézzük sorjában. A múlt szerdai parlamenti választásokon a 217 mandátumból az IJI 105-öt szerzett meg, a PP pedig csak negyvenötöt kapott. A vereség tehát súlyosnak látszik. De tény:, az IJI-nekaz abszolút többséghez 109 mandátumra lenne szüksége, ezért most szövetségesek után kell néznie ahhoz, hogy ne kelljen kisebbségi kormányt alakítania. A múlt szombaton pedig négy tartományban is választottak a helyi parlamentekbe. Benazirék mind a négyben vereséget szenvedtek (Bhutto asszony és az anyja is bekerült a központi parlamentbe). Van egy szomorú statisztikája is az elmúlt hétnek: hiába felügyelt a vokscsatákra százezer katona és rendőr, az összecsapásokban mégis 50-en vesztették életüket, a sebesültek száma pedig több százra tehető. Pakisztán csak 43 éve létezik, de ebből több mint 25 esztendőn át katonák kormányozták. 1988 augusztusa, vagyis Ziaul Hakk diktátor-elnök légibalesete után úgy tűnt, hogy beköszönt a polgári demokrácia kialakításának korszaka. Akkor a választásokat Benazir nyerte, s ebben három tényező játszott közre. Az első: mert ő a Hakk által 1979-ben kivégeztetett egykori haladó miniszterelnöknek, Zulfikar Ali Bhuttónak a lánya. Másodszor személyes varázsának köszönhette sikerét, harmadszor pedig annak, hogy ígéretet tett apja politikájának folytatására, haladó szociális programok bevezetésére. Mindebből nagyon keveset tudott megvalósítani. Kormánya gyenge lábakon állt, mivel a PPP-nek nem volt abszolút többsége a parlamentben, ezért engedményekre kényszerült. Benazir tevékenységét nem nézték jó szemmel sem a lundamentalisták, akik nem törődtek bele, hogy nő kormányozzon egy muzulmán országot, sem a nagyhatalmú tábornokok, akiknek a befolyását megpróbálta csökkenteni. Ráadásul két súlyos nemzetközi problémával is szembe kellett néznie: az afgán kérdéssel és a pakisztáni-indiai konfliktussal. Miért állítható az, hogy a választásokat inkább Benazir vesztette el, s nem az IJI győzött? 1. A választópolgároknak még a fele sem ment el szavazni, sokan érdektelenségből maradtak távol, sokakat megfélemlítettek. 2. Igaz, a nemzetközi megfigyelők szerint nagyobb szabálysértések nem történtek, Benazirék viszont nyíltan választási csalásról beszélnek. De ha e kérdésben semlegesek maradunk is, az tény, az ellene folytatott kampány nem volt tisztességes. Ebbe a kampányba még Gulam Iszák Hán államfő is beavatkozott, aki korrupció és a hatalommal való visszaélés címén menesztette Bhutto kormányát. Lehet-e valahol a világon választási esélye egy politikusnak, akit ilyen vádakkal bíróság elé is állítanak? Egyébként még nem bizonyítottak rá semmit... Nyilvánvaló, Benazir eltávolításában a tábornokok kezét kell keresni, ezt támasztják alá menesztésének körülményei. Nem lehet megjósolni, hogyan alakul a továbbiakban az ország sorsa. A választási eredmények szerint az IJI nem élvez magabiztos fölényt, ráadásul e pártszövetségen belül nagyok a széthúzások, folyik a torzsalkodás azon, hogy kit jelöljenek a kormányfői posztra. Közgazdászok szerint a pakisztáni gazdaság csak a nyugati segítségnek, főleg az amerikai dollárinjekcióknak köszönhetően tudta magát fenntartani. Ezeket azért kapta, mert otthont adott az afgán felkelőknek. De mi lesz, ha a Szovjetunió és az USA mégiscsak elszánja magát és megteszi a döntő lépéseket az afgán rendezés érdekében? Tehát nem túl nagyok a stabil kormányzás esélyei. Vannak, akik szerint ezt a tábornokok is tudják (ezért fékezik a külpolitikai problémák, a viszályok rendezését), ami azt jelenti, hogy nem zárható ki egy katonai hatalomátvétel sem. De ezek már igazán csak spekulációk. Meg kell várni az új parlament első ülését, az új kormány felállítását. Pakisztánnak (és e térségnek is) igazán nagy szükségé lenne stabilitásra - Benazir nélkül is. MALINÁK ISTVÁN