Új Szó, 1990. október (43. évfolyam, 230-256. szám)

1990-10-30 / 255. szám, kedd

CSALLÓKÖZI TAKARÉKOSSÁGI SZOKÁSOK ... és a betétek nem apadnak Alighanem senki sem vonja kétségbe: baj van a koronával. Erre leginkább vásárlóként döbbenünk rá, ráadásul egyre gyakrabban, de megtakarított pénzünk is minduntalan veszít az értékéből. Nem nagyon éri meg a takarékpénztárban tartani, mert a rászámolt kamat nem tart lépést az infláció mértékével, otthon meg igazán nincs értelme őrizgetni, úgy járunk, mintha naponta kidobnánk belőle. Ebben a helyzetben különböző módon reagálnak a pénztulajdonosok. Vajon hogyan cselekszik a csallóközi ember? Erről s a takarékosságra ösztönzés mai lehetőségeiről beszélgettem Vími Bélával, a Szlovák Takarékpénztár dunaszerdahelyi járási kirendeltségének igazgatójával. • Ugyan a félévi országos statisztika még a lakossági betétállomány növekedését jelzi, ám vitathatatlan, hogy növekszik a korona iránti bizalmatlanság is. Ilyenkor az ember hajlamos arra, hogy betétkönyvéről kiveszi a pénzt és elkölti valamire. Tapasztalható ez a jelenség a Csallóközben is? - Korábban szintén terjedtek rémhírek, voltak áremelések, de járásunkban nem tapasztaltuk e tendencia jelentkezését. Betétállományunkat az állandóság jellemezte. Szeptember végi adataink is igazolják: most sincs ez másképp. Januártól számítva 10-15 milliós a növekedés, ami az 1 milliárd 770 milliós betétállomány mellett valóban csak minimális emelkedés. Az októberi kamatlábemelés után további 40 millióval ugrott meg ez a tétel, de inkább annak köszönhetően, hogy egy-egy betétet hoszszabb lekötési idővel magasabb kamatra írattak át a tulajdonosok. • A legújabb adatok szerint már 10 százalékos az infláció. Ha valaki a maximális, 6 százalékos kamat fejében kölcsönzi pénzét a takarékpénztárnak, akkor is veszít rajta. Valóban nincs szükségük az embereknek a pénzre, vagy a határidőhöz kötött betéteket egyszerűen nem vehetik ki, amíg nem jár le a megszabott idő? - Bármelyik betétet akármikor kiveheti a tulajdonos, csak kénytelen a kamat egy részéről lemondani, mivel nem tartja be az alapvető feltételeket. Hogy miért nem csökkent a csallóköziek takarékossági kedve? Több oka van. A vállalkozás még nem jutott odáig, hogy föleméssze a betéteket, egyesek már felhasználták tőkéjüket, mások nem. Ha körülnézünk a piacon, nincs is mire fordítani a pénzt, hasznosan nehéz elkölteni. Valutát turistaárfolyamon csak korlátozott mennyiségben vehetünk. A fő oknak mégis azt tartom, az emberekben még mindig él az a hagyomány, hogy pénzüket nálunk látják biztonságban. Mindamellett, hogy kamataink nem emelkednek olyan gyorsan, mint az infláció. • Munkaszeretete mellett ez is a csallóközi ember tulajdonságai közé tartozik? -Azt hiszem, igen. Nem szórja szét olyan könnyen a pénzét, tudja, milyen nehezen keresi meg, mennyi munka áll mögötte. Ezért szereti inkább hasznos dolgokra elkölteni. És most ezt csak nehezen tudná megtenni. • Van-e adatuk arról, hogy a betétállományból a járás lakosságának milyen hányada részesül? - Ilyen statisztikát nem vezetünk. Jelenleg 104-105 ezren laknak járásunkban, s a már említett 1 milliárd 770 milliós betétállományunk mintegy 110 ezer betétkönyvön található. Ezek a könyvek csak elvétve névre szólóak, többségükről egyáltalán nem állapítható meg, hány ember tulajdona. • Adatok híján is úgy érzem, az emberek többségének nincs sok pénze, kölcsönből élnek, s legfeljebb ha van is egy kis megtakarított összegük, akkor az nem több néhány ezer koronánál, ami egyfajta készenléti tartalék a család létezéséhez. Mivel tudják az ilyen embereket megtartani azon túl, hogy bíznak a csallóköziek folytatódó takarékossági kedvében? - Takarékpénztárunk októbertói takaréklevelet bocsát ki, öt és tízezer koronás nominális értékben. Sajátossága, hogy egyszeri betét, s a rászámított kamat évről évre növekedik: az első esztendőben négy, a másodikban hat, a harmadikban hét, a negyedikben nyolc, s az ötödikben kilenc, tehát öt év alatt együttvéve harmincnégy százalék. Ha valaki takaréklevélre váltja be a pénzét, év közben nincs nagy értelme kivenni, mert akkor semmit sem kap a kamatból. Más területen is alkalmazkodunk a fejlődéshez: október 1-től 1 százalékkal megemeltük a betétekre vonatkozó kamatlábakat. • Miután az Általános Hitelbank is megemelte... - Sajnos velük szemben hátrányban vagyunk, mert nekünk olyan kölcsönöket is kell adnunk, például az építkezőknek vagy az ifjú házasoknak, melyek kamata minimális, s lényegesen alacsonyabb, mint a hitelbanké. Ezenkívül megpróbáljuk szolgáltatásainkat közelebb vinni az emberekhez. Kihelyezett fiókjaink vannak szerte a járásban. Kibővített jogkörrel hat helyen. Október elején nyílt ilyen irodánk Légen, de korábban már Somorján, Bősön, Nagymegyeren, Mihályfán és Nagymagyaron nyújtottunk és ezután is nyújtunk komplex szolgáltatást. Itt minden elintézhető, még a valutabeváltás is. Bár egyelőre csak a forintra vonatkozik, de rövidesen más valutát szintén árusítanak. Legközelebb Vásárúton nyitunk fiókkirendeltséget. • És mi a helyzet a vállalati takarékoskodással? Nem csappant iránta az érdeklődés? - Jelenleg is havonta 5-6 millió koronás bevételt jelent számunkra. Állandóan mintegy 13-14 ezer ember használja ki ezt a takarékossági formát. • Mindezek ellenére az infláció újabb hullámaira számíthatunk, pénzünk tovább értéktelenedik. Hogyan kívánnak ez ellen védekezni? - Más értékpapírokat, köztük kötvényeket bocsátunk ki. Ezek kamata azonban jövedelemnek számít, ezért adóztatható. Nem úgy a betétek kamatai, amelyek adómentesek és államilag garantáltak. S ez a rövidesen ránk nehezedő adóterhek szempontjából sem lebecsülendő. Feltételezem, a betétkamatlábak emelésénél se mondtuk még ki az utolsó szót. • Október 31-e takarékossági világnap. Sok minden most éppen a takarékosság ellen szól. Mit tesznek (tehetnek) ilyen helyzetben az emberek bizalmának megőrzéséért? - Csehszlovákiában először tartjuk ezt a napot, korábban mindig október elejére esett a takarékossági napok sorozata. Ám az utóbbi időben nagyon sokat vesztett vonzerejéből. Most megpróbálunk a nemzetközi gyakorlathoz igazodni. Többet foglalkozunk a takarékosság propagálásával, lényegesen nagyobb összegeket fordítunk rá. Ez főleg a központi rendezvényekre vonatkozik. Aki október 31-én belép bármelyi takarékpénztárba, jutalomban részesül. Aki takarékkönyvet nyit, vagy növeli betétállományát ezen a napon, sorsjegyet is kap mellé. Értékes díjakat sorsolnak ki, köztük három 100 ezer koronás betétkönyvet, tíz külföldi üdülést, húsz kétszemélyes hétvégi tartózkodást a pozsonyi Forumban... Járási méretekben elsősorban a fiatalokra irányítjuk figyelmünket. Általunk díjazott rajzversenyt szerveztünk a kórházban, a gyermekotthonban, valamint a mozgássérült gyerekek számára. Emléktárgyainkon keresztül próbálunk belopakodni közéjük, rávezetni őket a takarékosság gondolatára. J. MÉSZÁROS KÁROLY A közút nem versenypálya A Nyugat-szlovákiai kerületben tovább növekedett a balesetek és az áldozatok száma Köd ereszkedett a tájra. Az út egyes szakaszain alig száz méternyire lát el az ember, ennek ellenére mégis sok gépjárművezető előz, többen tompított fény nélkül haladnak. Megszokták a nyarat, nehezen alkalmazkodnak a megváltozott közlekedési és időjárási viszonyokhoz. A rendőrjárőr tagjai egy-egy „bűvészmutatvány" láttán a fejüket csóválják. Megbírságolnak néhány járművezetőt, akik morogva fizetnek, majd újra rátaposnak a gázpedálra. -A helytelen, a figyelmetlen és a fegyelmezetlen vezetés okozza Közúti ellenőrzés (A szerző felvétele) a legtöbb gondot - magyarázza Pavol Havierník őrnagy, a Nyugat-szlovákiai kerület rendórfókapitánysága közlekedésrendészeti osztályának a parancsnoka. - Az év kilenc hónapja alatt 1238 balesettel történt több, mint a múlt év hasonló időszakában. Az anyagi kár megközelíti a negyvenegy millió koronát. Szomorú tény, hogy hétszáznegyvennégy karambolnál az ittasság játszott közre, ami több mint a múlt év hasonló időszakában volt. Olyan tények ezek, amelyeken el kell gondolkodni. A statisztikai kimutatás azt is elárulja, mely járásokban a legkedvezőtlenebb a helyzet. A szóban forgó időszakban a Dunaszerdahelyi járásban tizenhat emberrel több vesztette életét, mint egy évvel korábban, a Lévaiban tizennéggyel, a Pozsony-vidékiben tizenkettővel, a Galántaiban pedig tízzel többen. Míg Szlovákiában ötvennégy balesetre, kerületünkben negyvenegyre jut egy áldozat, ami szembetűnő különbKomoly munka, amely elismerésre vár Alkohol, altató - nem „orvosság"... Dr. Bordás Sándor klinikai pszichológust, a Dunaszerdahelyi Pszichológiai Tanácsadó munkatársát kérdeztük meg, miért olyan, amilyen és milyennek kellene lennie a házassági tanácsadónak. • A házassági tanácsadó nem sokat ér, minek menjek oda? - halljuk sokfelől, mondják sokan. Mégis, mennyit ér? - Nem sokat. Hogy miért vannak ilyen alacsony szinten? Egyértelműen a szakemberhiány miatt. Amikor a házassági tanácsadókat létesítették, csupán egyetlen cél volt szem előtt. Legyen minden járásban. Egyetlen további szempont sem volt fontos. Nem voltak meg a feltételek, nem voltak szakemberek. Máig működnek olyan tanácsadók, ahol jogászok, gyógypedagógusok töltik be ezt a fontos állást. Jobb esetben pszichológus, pedig ez csak első hallásra szakember a házassági tanácsadóban. Ugyanis a pedagógiai pszichológus nem ért a terápiás folyamatokhoz, ez a munka pedig klinikai pszichológust igényel. Tehát a kényszermegnyitás és a szakemberhiány juttatta ide a tanácsadókat, ami nagy kár. • Vagyis van létjogosultságuk? - Természetesen! A tanácsadó legnagyobb mentségére mondhatom: olyan gondokat karol fel, amelyekkel érdemes és kell is foglalkozni. Mint minden téren, itt is a megelőzés a legfontosabb. Nekünk pótolhatatlan szerepünk van ebben főleg a fiatalok körében. A szakképzett előadások a középiskolákban és egyéb formákban óriási eredményeket hozhatnak. Nem az elképzelésen, a hozzáálláson kell gyökeresen változtatni. • Egyértelműen idekívánkozik a kérdés: hogyan tovább? - Formális, de fontos dologgal kezdeném. Ezeknek a központoknak lehetetlen nevet adni. Mi nem vagyunk házassági tanácsadó. Lehetne ez pszichológiai központ vagy bármi más, ami kifejezi, hogy házassági és családi problémákkal küszködő embereknek kívánunk tanácsot adni. Ez nagyon komoly munka. Ezért kell minden tanácsadóban több szakember, akik értenek a családterápiához, a csoportterápiához, egyéni terápiához. A központokban tímmunkára van szükség. Egy család helyrehozásához több szakember kell: neurológus, klinikai pszichológus, pszichiáter, szociális gondozó, pedagógus. Ez így hirtelen talán soknak tűnik. Persze egyáltalán nem kell ezeknek a központoknak gigantomániásoknak lenniük. Hisz ezek a szakemberek több tímben dolgozhatnak, sőt ez lenne az ideális. Ha mindez meglesz, óriási eredményeket tudunk majd felmutatni. • A család a társadalom legkisebb magva. Ami a társadalomban zajlik, kicsiben (?), az lecsapódik a családban is. Érződik ez a tanácsadóban? - Maximálisan. Itt kivetődik minden válság. Megnőtt a pszichoszomatikus tünetek aránya. Megszűnt az eddigi beszabályozás, az emberek őrlődnek. Ami a legszomorúbb, hogy a családi tünetek leképeződnek a gyereken. És mi ilyenkor a megszokott eljárás? Megyünk az orvoshoz, az orvos elküldi a gyermeket pszichiáterhez, az felír nyugtatókat, a gyerek ettől ugyan jókat alszik, csak éppen a problémáját nem oldja meg. • Reneszánszukat élik az egész világon a sámánok, kuruzslók, csodatevők. A hipnotizőröknek is kedvez ez az időszak. Úgy tudom egykét csehországi tanácsadóban már működnek is. - A hipnózis sokat segíthet a neurózis gyógyításában. Individuális terápiánál is sok eredményt várhatunk tőle. Mélyebb problémáknál azonban, szerintem, nem segít. A hipnotizőr alkalmazásánál alapszabály, hogy pszichológus vagy orvos legyen az illető. Terápiás céllal Magyarországon is így működnek. Előbb-utóbb valószínűleg nálunk is bevezetik. • Mindenhol a szakember hiányáról, illetve fontosságáról van szó. Mi is erről beszélgettünk a legtöbbet. Érdekelne, volt-e egyáltalán lehetőség arra, hogy a tanácsadóban továbbképezze magát a pszichológus? - Elég kevés. Nekem szerencsém volt. Jugoszláv állampolgár vagyok, Budapesten végeztem az egyetemet, doktori disszertációmat is részben ott, részben Jugoszláviában védtem meg. Ennek köszönhetően eljutottam sok nemzetközi találkozóra, több családterápiái kongresszusra, ami nagyon sokat segített a munkámban. Tagja vagyok a Purkyné-társaságnak. Egy évig Bécsben dolgoztam egy tanácsadóban. Mindenhol azt tapasztaltam, nagyon fontos ez a munka, van jövője. Hogy ez nálunk is így legyen, ahhoz az elmondottakon kívül még arra van szükség, hogy megváltozzon az emberek hozzáállása is. Nálunk ugyanis nem szívesen járnak az emberek sem pszichológushoz, sem pszichiáterhez, mivel a pszichológiai kultúra alacsony szinten van. Aki már nem tud megbirkózni gondjaival, az inkább berúg, altatókat szed marokszám, csak pszichológushoz nem fordul a problémájával. Pedig ilyen esetben feltétlenül el kell menni. Mindenkinek a saját érdekében. JANÁK ÉVA ség. Magyarázatul talán az szolgálhat, hogy itt van a szlovák főváros, amelynek közutain sűrűbb a forgalom, mint más kerületekben. - Néhány évvel ezelőtt még minket emlegettek a legjobbak között az értekezleteken, most pedig szégyenkeznünk kell annak ellenére, hogy érzésünk szerint minden tőlünk telhetőt megtettünk a balesetek megelőzéséért - folytatja a parancsnok. - Egészében, de főleg a turistaidényben éjjel-nappal szolgáltunk, több száz összehangolt közúti ellenőrzést végeztünk. „Lassan járj, tovább érsz", tartja a régi közmondás, de aki autóban ül, annak ez talán eszébe sem jut, vagy ha mégis, akkor már későn. Vinicén április hetedikén egy 31 éves férfi a településen száz kilométeres sebességgel hajtott és a mérsékelt jobbra hajló kanyarban elvesztette uralmát a jármű fölött és összeütközött a szabályosan közlekedő szembejövő teherautóval. A személygépkocsi öt utasa a helyszínen az életét vesztette. Egyébként a kerületben gyorshajtás 1445 szerencsétlenséget okozott. Nemcsak ez az eset bizonyítja azt, hogy a lakott területeken sem vagyunk elég óvatosak, ugyanis itt történt a karambolok több mint hatvan százaléka. A járművezetők a kerékpárosokat és a gyalogosokat okolják, hogy nem vigyáznak, ami részben igaz is, de tény az is, hogy ők mindössze a szerencsétlenségek nem egész nyolc százalékát idézték elő, a többit a járművezetők, köztük háromszázhét olyan egyén volt, aki bár nem rendelkezett vezetői engedéllyel, volánhoz ült és karambolozott. - A közelmúltban érvénybe lépett az új szabálysértési törvény, amely a helyszíni bírságolás felső határát ötszáz koronában határozta meg, de más téren is az eddigieknél nagyobb mértékben sújtja a szabálysértőket, ami minden bizonnyal több vitára ad majd okot a rendőr és a szabálysértők között - vélekedik Ján Vaniak százados. - Mi a múltban sem voltunk elnézőek. A szóban forgó időszakban hatvanezer alkalommal éltünk a bírságolás lehetőségével és a jármű nem megfelelő műszaki állapota miatt többezer műszaki engedély igazoló lapját tartottuk vissza, ittas vezetésért pedig 2100 vezetői engedélyt vontunk be. Ebben a kerületben az utóbbi években sok gondot okoznak a kerékpárosok, akik kivilágítatlan kerékpárral közlekednek. Más volna a helyzet, ha lennének kerékpárutak, de sajnos, e téren még messze vagyunk a nyugati szomszédaink mögött, sőt a főút melletti települések egy részében még a járdák sem épültek meg az utak mentén, s mindez balesetveszélyt rejt magában. A kerületben az is probléma, hogy az utóbbi hetekben egyre gyakrabban úttesten fekvő ittas embereket gázolnak halálra a járművek. - Meggyőződésem, hogy a szerencsétlenségek megelőzése terén nemcsak a rendőrök, hanem a közúti forgalom összes résztvevője sokat tehet - állítja Havierník őrnagy. Mindenki mellé nem állíthatunk rendőrt... Tény azonban az is, hogy sokan a demokráciát a maguk módján értelmezik, azt gondolják, hogy azt tehetik, amihez kedvük van, Vladimír Mlkvý főhadnagy videokazettát tesz a képmagnóba. A felvételt az egyik karambolnál készítették, s éppen azt örökítették meg, amint a tűzoltók műszaki felszerelések alkalmazásával a szerencsétlenül jártakat szabadítják ki. Borzasztó volt látni ezt még felvételről is. Csak hasonló helyzet láttán dobi: an rá az ember, hova vezethet a gondatlanság, a figyelmetlenség, arra, hogy az emberélet nem pótolható. NÉMETH JÁNOS ÚJ SZÓ 4 1990. X. 24.