Új Szó, 1990. október (43. évfolyam, 230-256. szám)

1990-10-29 / 254. szám, hétfő

„EURÓPÁBAN AZ SZÁMÍT, HOGY KI MIT CSINÁL!" Négyszemközt LÁZÁR OSZKÁRRAL, a lundi egyetem tanszékvezető tanárával A kultúra megtartó erejének különösen nagy jelentősége van a kisebbségek életében. Ezt az idei Fábry Zoltán Irodalmi és Kulturális Napok is megerősítették, ahol a témával kapcsolatban kárpátaljai, erdélyi, horvátországi, hollandiai, müncheni magyarok mondták el tapasztalataikat, valamint a Svédországi Magyarok Országos Szövetségének képviseletében Lázár Oszkár, a lundi egyetem tanszékvezető tanára. - Tanár úr, Svédországból nézve milyennek látják most Európát? - Nagyon ígéretesnek látjuk a fejlődést. Mi meg voltunk győződve arról, hogy más fejlődés nem is lehetséges, csak azt nem tudtuk, hogy Közép-Kelet-Európában mikor mozdul meg végre az állóvíz. Különösen örülünk annak, hogy Csehszlovákiában sikerült vértelen átalakulást megkezdeni, noha látjuk, hogy sok a nehézség, a buktató. Mindenekelőtt a teljesen feleslegesen szított nemzetiségi ellentétekre gondolok, de nem csak a magyar-szlovák, hanem a szlovák -cseh ellentétekre is. - Lát ezenkívül még veszélyforrásokat? - Ne feledjük, terhes örökséget hordozunk, keleten és nyugaton egyaránt, de éppen a Nyugat példája mutatja, hogy a terhes örökséget le lehet vetkőzni - fesd a francia-német megbékélést, amely szinte hihetetlennek tűnő eredmény! Nos, mi ilyen tényekből és további hasonló jelenségekből indulunk ki, amikor reméljük, hogy végre Közép-Kelet-Európában is létrejöhet a történelmi megbékélés. Mi azt szeretnénk, azon dolgozunk, hogy a dunai konföderáció eszmeiségének szellemében itt ne az egymás elleni acsarkodás, hanem az együttműködés legyen a lényeg. Nagyon jól tudjuk, ennek elérése ^számos nehézségbe ütközik, nehéz a múltat elfelejteni. Nekünk mégis a jövőbe kell néznünk! Keresnünk kell a közös érdekeket. Ebbeq a szédületes világversenyben, amely most kibontakozóban van, mi magyarok, szlovákok, csehek és a többiek is csak akkor tudunk megmaradni, ha képesek vagyunk együttműködni, ha megtaláljuk a közös nevezőket. - Osztom a nézetét, s egyben annak is örülök, hogy ezt a beszélgetést itt, Kassán, készíthetem önnel. Vajon ehhez a városhoz, illetve ehhez a régióhoz van-e valamilyen kötődése? - Van, Jártam már itt, és hát innen nem is olyan messzire, Egerben születtem, iskolába pedig a Sárospataki Kollégiumba jártam, amely meghatározó volt számomra a maga demokratikus, humánus és szabadelvű szellemével. A háborúban apámmal együtt részt vettünk az ellenállásban, a szabadelvű kommunisták és a zsidók mentésében. Természetesen, csalódást jelentett számunkra az utána következő időszak ... - Az érettségi után mégis a budapesti Lenin Intézetbe került, ahol, úgy tudom, Berecz János, Pozsgay Imre évfolyamtársaként tanult... - Igen. Különben ez az időszak arra volt jó, hogy tisztánlátással vértezett fel. A Lenin Intézetből kijutottam nyugatra, de amikor felajánlottak nekem ott egy évre szóló ösztöndíjat, gyanús elemnek minősítettek, megtiltották, hogy elfogadjam, és azonnal hazarendeltek. Ez 1955ben történt. Nem jöttem haza, tudtam, beláthatatlan következményekkel járna. Végül is Svédországban kötöttem ki, ahol előbb kétkezi munkásként dolgoztam, majd újra egyetemi hallgató lettem. Később az uppsalai, majd a stockholmi egyetemre kerültem tanítani. Nyolc éve a legnagyobb és legteljesebben szervezett • svédországi egyetemen, a lundin Furmann Zoltán felvéteie vezetem a finnugor tanszéket. Svédországban a két világháború közötti időktől létezi,k hungarológia, Stockholmban az amerikai származású neves magyar nyelvész, Loosz János professzor volt a magyar intézet igazgatója. Rendkívül fontos és hasznos munkát végzett. A háború idején olyan kiváló emberek vállaltak ott úttörő tevékenységet, mint Bartók Béla, vagy a nagy nyelvész, Roman Jakobson, vagy említhetem Volfgang Stajnicet s az észt Julius Megiszter professzort, aki nagy magyarbarát volt, ragyogóan beszélt magyarul, 1957-ben ő volt a lundi magyar fórum vezetője. Nos, mi most azt a munkát folytatjuk, amit nagy elődeink elkezdtek. Az intézetünkben a finn a szolgálati nyelv, mert a finnek vannak többségben. Magyart Uppsalában, Umeában és nálunk, Lundban tanítunk, ahol most huszonötén tanulnak magyarul, többségük svéd nemzetiségű. - Mondotta, hogy a finn a szolgálati nyelv. Ez senkinek nem okoz gondot? - Ezt mindenki a világ legtermészetesebb dolgának tartja, hiszen finnugor tanszékről van szó. A svéd mellett a finnt és az észtet anyanyelvi szinten beszélem én is - és hát azt a húsz uráli nyelvet szintén illik úgy-ahogy ismernünk. A nacionalizmusnak, sovinizmusnak nálunk nyoma sincs, s mivel mi tiszteletben tartjuk a népek önrendelkezési jogát, az is természetes volt, hogy tavaly ősszel a svéd diákok lelkesen és önkéntesen tüntettek az erdélyi falurombolás ellen, s a későbbi, dedember 17-i fáklyás tüntetésen, a lundi dóm előtt - ahol az összes párt és egyház képviselője jelen volt - én magam hangsúlyoztam, hogy nemcsak a magyarok mellett tüntetünk, hanem Románia minden lakosa mellett, hiszen a diktatúra mindnyájukat egyaránt súlytotta. - A Svédországi Magyarok Országos Szövetségének küldötteként érkezett Kassára, mutassa be kérem nekünk a szövetséget. - Svédországba zömében a második világháború után kerültek ki magyarok. A legnagyobb bevándorlás 1956 után volt. 1956 decemberében alakult meg az első svédországi magyar tömegszervezet, amelynek a Svédországi Magyarok Országos Szövetsége lett a jogutódja, mint csúcsszerv. A svéd kormány tárgyaló partnereket óhajt a bevándorlók részéről, ezért támogatja az országos szervezetek megalakítását. - Miben nyilvánul ez meg? - Például, hogy az államtól jelentős anyagi támogatást kapunk. Az anyagiak egy részét szociális célokra, a menekültek megsegítésére fordítjuk, de segíti a kormány kulturális munkánkat is. Nagy megtiszteltetés volt számunkra, hogy az 56-os forradalom 30. évfordulója alkalmából rendezett nagygyűlésünkön képviseltette magát a svéő kormány, s egyöntetűen támogatta az erdélyi elnyomás miatt szervezett tiltakozásunkat is. Mi nyugodtan fel tudunk 'lépni a sajtó, a tévé előtt, szempontjainkat el tudjuk mondani, és mert nem uszítunk, nem lihegünk, nem túlozzuk el a dolgokat, jobban hisznek nekünk, mint az egyes, velünk szemben álló törekvéseknek, például a Vatrának. - Hogyan értékeli kassai látogatását? - Nagyon örülünk már annak a ténynek, hogy egyáltalán meghívást kaptunk - ezt a nyitás jelének tekintjük. A Fábry-napokon arról győződhettem meg, hogy pezsgő szellemi és kulturális élet jellemzi a szlovákiai magyarságot. Nagyon szeretném hinni, hogy mindez - az országban tapasztalható zavaró körülmények ellenére - még inkább így lesz. Szükséges, hogy az itteni magyarság türelmes legyen, ne hagyja magát kiprovokálni, méltóságát megőrizve emberi hangon adja meg tényekre épülő válaszait. A munkájával bizonyítson, tudniillik Európában ma nem a hőbörgés, hanem egyedül az számít, hogy ki mit csinál. Én hiszem, hogy mindannyian visszatérünk a humánum^ hoz. Ezt itt, Csehszlovákiában - ahol olyan író a köztársasági elnök, akit meghurcoltak, és aki az emberi szabadság, a szabadgondolkodás szimbólumává vált - talán nem is szükséges hangsúlyozni. SZASZAK GYÖRGY Októberi naplemente (Méry Gábor felvétele) Gazdát cserélnek a földek Problematikus, sőt valószínűleg a bíróságon végződő ügyek is akadnak VONALAK (Méry Gábor felvétele) Szokatlanul népes a Bajcsi Állami Gazdaság irodahelyisége és élénk az immár közel egy órája tartó eszmecsere is. A gazdaság agronómusa és jogásza, a járási nemzeti bizottság illetékes szakelőadója, valamint a földjét visszakérő tulajdonos keresi a lehetőséget hat hektárnyi szántó sorsának megoldására. A földjét visszakérő tulajdonjoga bizonyított, a kérdéses terület hozzáférhető helyen van, így a tömbösített parcellától minden nehézség nélkül leválasztható. Bevétették - mégis megegyeztek Gond viszont, hogy az üzem a parcellát, s azon belül a visszaigényelt részt már bevetette búzával. A tulajdonosnak ezért két léhetőséget kínálnak fel. A jövő év augusztusáig használhat egy azonos nagyságú és minőségű pótterületet, illetve természetbeni juttatás ellenében még egy évre átengedheti földjét a gazdaságnak. A járadék az átlaghozamoknak megfelelő gabona, amiből levonják a termelési költségeket ellensúlyozó mennyiséget. A föld tulajdonosa az utóbbi mellett döntött, az egyezséget papírra vetik, és az okmányt az érdekeltek kézjegyükkel hitelesítik. A jegyzőkönyv aláírásával lazáruit egy további földigénylési ügy abból a 368-ból, ami Engelbert Strapec mérnök, az Érsekújvári Jnb mezőgazdasági, erdő- és vízgazdálkodási osztálya szakelőadójának asztalára eddig befutott. - öt igénylő ügye már korábban elintéződött. Ők tulajdonukat visszakapták, már szánthatnak, vethetnek. Október derekáig megközelítően további huszonöt esetet zárunk le. A megoldás módját tartalmazó jegyzőkönyvet az érdekelt jelenlétében az érintett mezőgazdasági üzemben írjuk meg. Ma itt, Bajcson, legközelebb másutt. Ez a mód igényesebb, így viszont elejét vesszük a bonyodalmakat okozó fellebbezéseknek. További harmincöt kérelmező anyaga szintén komplett, így ügyükkel már a közeljövőben érdemlegesen foglalkozhatunk. A szükséges okiratok hiánya miatt mintegy 250 beadványt tettünk addig félre, amíg az érdekeltek beszerzik a szükséges iratokat. A fennmaradó ügyek problematikusak. Az igények teljesítése érdekellentétekbe ütközik, igy az sem kizárt, hogy néhány közülük csak a bíróságon oldódik meg. Az ügyfelek többsége pénzt akar Jellegük szerint a tulajdonjogi indítványok három csoportja oszthatók. A kérelmezők többsége használati díjat kér, illetve szeretné, ha az üzem megvenné földjét. Az ilyen kérelmezőket, miután tulajdonjogukat igazolták, az illetékes üzemek „gondjaira" bízzák. A használati díj, illetve a vételár a tulajdonos és az érdekelt mezőgazdasági üzem ügye. A fél-, egy- vagy többhektáros jogos igényeket a fenntebb részletezett módon, az érdekeltekkel közösen zárják le. így azok az ügyek is könnyebben megoldódnak, amelyeknél a tulajdonosnak objektív okok miatt átmenetileg (mig a kérdéses területről lekerül a termés), vagy véglegesen (beépített, öntözés alatt álló föld, szőlő, gyümölcsös esetében) azonos nagyságú és minőségű pótterületet adnak. Érdekeltek a szakelőadó személyes tapasztalatai, s természetesen azok az esetek is, amelyek szerinte valószínűleg csak a bíróságon oldódnak meg. - Tapasztalataim többségükben pozitívak. Járásunk üzemei nem akadékoskodnak a földek visszaadásában, és ugyanakkor a földek tulajdonosai is belátják, hogy objektív okok miatt átmenetileg vagy véglegesen nem az eredeti, hanem más helyen kapnak azonos minőségű földet. Az előbb lezárt eset is a jogok és az érdekek kölcsönös tiszteletben tartását bizonyítja. A tulajdonos időt nyert a felkészülésre, nyárutón pedig megkapja az állattartását megalapozó gabonát. Ugyanakkor ez a megoldás a gazdaságnak is megfelel, mivel a területről, melynek termőképességét már megalapozta, még egy termést takaríthat be. A kerttelepek esetében is érdekek ütköznek - És a problematikus, esetleg bírósággyanús esetek? - Sajnos, ilyenek is vannak és lesznek Gondot okoz, hogy öt falu telekkönyve a háború alatt megsemmisült. Vannak, akik az objektív okok ellenére csakis az eredeti helyen akarják a földjüket, például az időközben telepített szőlészet, illetve egy száz-százötven hektáros parcella közepén. ' Szándékuktól nem tágítanak, bár azonos nagyságú és azonos minőségű pótterületet kínálnak fel a számukra. Érdekek ütköznek a tulajdonosok és a használók között azokon a részeken is, ahol kerttelepet létesítettek. Strapec mérnök nem felejtette el hangsúlyozni, hogy a földigénylők ügyét fokozatosan intézik. A napokban kézhez kapott beadványt éppúgy, mint az augusztusban postázott. A tulajdonos jogos igénye nem évül el, ha eddig kivárt, földjét ezután is visszakérheti. Persze, meg kell várnia, amíg a kérdéses területről betakarítják a termést. EGRI FERENC Ú J szú 4 1990. X. 29.