Új Szó, 1990. október (43. évfolyam, 230-256. szám)

1990-10-27 / 253. szám, szombat

Szombat, 1990. október 27. • Ára 1 korona XLIII. évfolyam, 253. szám Folytatta munkáját a szlovák parlament ÜÜÜE! a helyi államigazgatási szervek Csütörtökön este a koalíciós törvényjavaslatot fogadta el az SZNT • Vladimír Ondruš a nacionalista szenvedélyek következményeire figyelmeztetett • A képviselők hétfőn ismét összeülnek Mai számunkban: Törvény a hivatalos nyelvről (2. oldal) Mit írjunk a gyerek füzetébe? Sebaj, uram, majd lesz nyelvtörvény, majd azt tesszük a teába, kalácsba. Ha sótlan marad a leves, pótolja a nemzeti büszkeség. (4. oldal) Sajnos, ilyen „óvodaügy" is van ... Kezdetben én is a szlovák pvoda felé hajlottam... De rájöttem: egy jó képességű gyereknek - ha rendesen foglal­koztak vele az óvodában, az iskolában és otthon is - nem lesz problémája az érvényesüléssel. Szlovákul a magyar óvodá­ban, a magyar iskolában is megtanul. (5. oldal) (Munkatársunktól) - Tegnap azzal zártuk parla­menti tudósításunkat, hogy a képviselők a módosító javaslatok megvitatása után 82 szavazattal 51 ellené­ben, 10 tartózkodással a koalíciós pártok képviselő­csoportjának nyelvtörvénytervezetét hagyták jóvá. A szavazás után Marián Andel, az SZNP képviselője kijelentette, hogy az elfogadott törvény diszkriminál­ja a szlovákokat, így nem érthetnek vele egyet. A képviselők a szokatlanul szen­vedélyes és rendkívül hosszadal­mas tanácskozás után szünetet tar­tottak, majd éjfél előtt fél órával is­mét elfoglalták helyüket a tanácste­remben, és megvitatták a községi önkormányzatok szerveinek megbí­zatási időszakát meghatározó tör­vénytervezetet. Csaknem kétórás vita után úgy döntöttek, hogy négy évre válasszák a helyi önkormány­zatok képviselőit és a polgármeste­rieket. Tiltakozásuk jeléül a párt valamennyi képviselője kivonult az ülésteremből. Lelkes éljenzéssel fogadta őket a reggeltől a parlament épülete előtt tüntető tömeg, amely egyébként éjfélig sem oszlott szét. A tüntetők bejelentették, hogy mivel a képviselők nem fogadták el a kizárólag a szlovák nyelvet elisme­rő Matica-törvényt, követelik a parlament s a kor­mány lemondását, és sztrájkot helyeztek kilátásba. Elpattant a húr? Pillanatképek a budapesti taxissztrájkról (Munkatársunktól) - Péntek délelőtt 10 óra. Az Erzsébet híd pesti hídfőjét taxik tucatjai torlaszolták el. Emberek százai gyalogolnak át Budáról Pestre, néha utat tör köztük egy-egy szirénázó rendőr- vagy mentőautó. A híd korlátjának dőlve figyeljük az eseményeket. Idővel előkerülnek a jegyzetfüzetek és pár perc múlva már kisebbfajta tömeg gyűlik körénk. Az emberek bizalmatlanok: Maguk újságírók? Honnan, melyik laptól? A vála­/ szok után mellénkfurakodnak, páran a legilletékesebbek, a taxisok közül is. Tegnap ismét tüntetők fogadták a képviselőket a parlament előtt. Az összegyűltek a csütörtöki döntés megmásítását követelték. Egy ré­szük éhségsztrájkba kezdett, mivel szerintük a parlament elárulta a szlovák nemzetet, amikor a koalí­ciós nyelvtörvényt hagyta jóvá. A tanácskozást František Mik­loško, az SZNT elnöke nyitotta meg. Először Vladimír Ondruš, a kormány alelnöke kért szót. El­mondta, hogy Azerbajdzsán minisz­térelnök-helyettese és több nyugat­európai partner is lemondta szlová­kiai látogatását arra hivatkozva, hogy Szlovákia mai helyzete nem stabil. Felhívta a képviselőket, hogy tudatosítsák felelősségüket Szlová­kia további sorsáért, és felszólította a Szlovák Köztársaság polgárait, vegyék fontolóra, a valóságban ki védelmezi a szlovák nemzet és Szlovákia összes polgárának érde­keit. Figyelmeztetett: ettől függ, Megfontolt, higgadt magatartást Ülésezik a Csemadok Országos Választmánya (Munkatársunktól) - Minthogy a Cse­madok tevékenysége elválaszthatatlan anyanyelvünktől, ezért természetes, hogy tanácskozásunkon először a tegnap elfo­gadott nyelvtörvényről szólunk. Nem hir­detünk meg polgári elégedetlenséget, mert a törvény nem alkotmányellenes, noha különösebb lelkesedésre sincs okunk. Nem szervezünk tüntetést, nem azért, mintha nem lennénk rá képesek vagy félnénk, hanem azért, mert erőszak­hullámot indíthatnánk el. Tudjuk, hogy nem a legjobb a nyelvtörvény, de örülhe­tünk, hogy a kormánykoalíciónak köszön­hetően nem lett rosszabb. Megfontolt ma­gatartásra, józan lépésekre van most szükség. Egyebek között ezekkel a szavakkal nyitotta meg a Csemadok Országos Vá­lasztmányának ülését tegnap Pozsony­ban Sidó Zoltán, a szövetség elnöke, aki bevezetője után felkérte a tanácskozásra meghívott és a főasztalnál helyet foglaló Duray Miklóst, az Együttélés Politikai Mozgalom elnökét, Tóth Károlyt, a Füg­getlen Magyar Kezdeményezés elnökét és Püspöki Nagy Pétert, a Magyar Ke­reszténydemokrata Mozgalom főtanács­adóját, mondják el véleményüket a nyelv­törvényről. Duray Miklós szerint az elma­rad ugyan a dél-tiroli és a finnországi své­Čalfa moszkvai programjáról (ČSTK) - Marián Čalfa szövetsé­gi kormányfő moszkvai tárgyalásai rendkívül intenzívek lesznek, mert mindkét fél nagyon sok kérdést akar felvetni - mondotta tegnap Jurij Gremitszkih szovjet külügyi szóvivő a Csehszlovák Sajtóiroda tudósító­jának nyilatkozva. Mint már közöl­tük, Marián čalfa kedden utazik Moszkvába. A szovjet fél véleménye szerint nagyon zsúfolt programú munkalátogatás lesz ez, a csehszlo­vák kormányfő szovjet partnerével, Rizskovval fog tárgyalni, s találko­zik több más vezetővel is. A figyelem középpontjában a gazdasági kérdé­sek állnak majd. dek jőgi helyzetét szabályozó törvény mö­gött, de az egész törvényhozási folyama­tot mégis úgy kell értékelnünk, hogy a jó­zanabb erők kerekedtek felül, az SZNT becsületes munkát végzett, elismerés ille­ti. Megjegyezte, hogy a 24 nem szlovák nemzetiségű (23 magyar, illetve 1 ukrán) képviselőből 18-an a törvény mellett sza­vaztak, 4-en ellene, 2-en tartózkodtak. Tóth Károly véleménye, hogy a törvény elfogadása jelen pillanatban a kialakult válság áthidalására, egy politikai patthely­(Folytatás a 2. oldalon) hogy Szlovákia hiteles partnerré vá­lik, vagy pedig nacionalista szenve­délyekkel sújtott terület lesz-e, ami­nek társadalmi és gazdasági követ­kezményei is lennének. A helyi államigazgatás szerveze­téről szóló törvény tervezetét Anton Andráš belügyminiszter terjesztette elő. Rámutatott, hogy a törvény ér­telmében a nemzeti bizottságok megszüntetésük után a járási és területi hivatalok, illetve a most ala­kuló állami szervek - az adó- és munkaügyi, valamint társadalombiz­tosítási hivatalok - és a községek végzik majd az államigazgatási fel­adatokat. Az új helyi államigazgatás szervezetileg teljesen különáll majd a község önkormányzati szerveitől. A területi hivatalok átveszik a nem­zeti bizottságok egész államigazga­tási tevékenységét, míg a járási hi­vatalok fellebbviteli szervek lesznek. A területi és járási hivatalokat a kor­mány irányítja és ellenőrzi majd, amely azt javasolja, hogy a nemzeti bizottságok jelenlegi dolgozói ne váljanak automatikusan az új hivata­lok alkalmazottaivá, s kiválasztásuk­nál vegyék figyelembe szakmai és erkölcsi alkalmasságukat. Vladimír Sládek (NYEE), a bi­zottságok közös előadója ismertette a bizottságokban tett észrevéte­leket, módosító javaslatokat, majd vita következett, amelyben csaknem 30 képviselő szólalt fel, és további 19-en tettek észrevételeket. A tör­- Asszonyom! - áll meg előttem az egyikük. - Ez már nemcsak a taxisok sztrájkja, hiszen látja: az emberek már megmozdultak. Mi csütörtök este kezd­tük. Húszan-harmincan lehettünk a Fel­szabadulás téren. A parlament előtt már vagy 400-an voltunk. - Mit akarnak maguk?! - tolakszik li­hegve a taxisom mellé egy idős hölgy. - Maguk megkeresik a havi 30-40 ezer forintjukat és még van pofájuk sztrájkolni! A Magyar Köztársaság vámhiva­talának tájékoztatása szerint az or­szág egyes első osztályú közútjain teljesen vagy részben megbénult a forgalom annak következtében, hogy az állampolgárok az üzem­anyagok árának emelése ellen til­takoznak. Ezért ajánlja, hogy ha­zánk polgárai korlátozzák útjaikat Magyarországra. A szegény öreg nyugdíjasok hova vonul­janak? - De asszonyom! - próbálja nyugtat­gatni a szemmel láthatóan dühös hölgyet egy idős úr. - A taxisok a kormány antidemokratikus döntése ellen tiltakoz­nak. És különben is! Azt hiszi, hogy a benzináremelés magát, engem, vala­mennyiünket nem fog érinteni? - Hogy rohadnának meg valamennyi­en! - kiabál át a fejek felett egy Gábriel­taxis. - Hogyan éljek meg ilyen árak mellett. Eddig kilométerenként 14 forintot kértem. Ha ezután nyereségesen akarok dolgozni, legalább 60 forint lenne a tarifa. Utat engedünk egy menóautónak, benne egy fiatalasszony fekszik. Míg a ta­xisok szabaddá tesznek egy útsávot, be­nézek az ablakán. Találkozik a tekinte­tünk. A dióbarna szemekből rémület és fájdalom sugárzik. - Siessenek - ordítja (Folytatás a 2. oldalon) (Folytatás a 2. oldalon) Debreceni helyzetkép (Telefoto: ČSTK-MTI) A hang berekedt, a kéz elnehezült, a toll l\ akadozik, a szív és az agy eltompult. Fábry Zoltánból szakadt ki e vallomás, amely az Új Szó első számában jelent meg. Döbbenetes belegondolni, hogy ha ma élne, talán újra ilyen szomorú lelkiállapotról írna. Más ugyan a törté­nelmi helyzet, ám félelmeink, aggodalmaink egy töröl fakadnak. Negyvenkét évvel ezelőtt a szlo­vákiai magyarság, ha nem is egykönnyen, de végül mégis felállhatott a vádlottak padjáról, habár mind a mai napig késik a bocsánatkérés a történelmi tévedésért, a súlyos megaláztatáso­kért. Annak idején apáink félve, szinte dadogva szólaltak meg anyanyelvükön, akadozott a toll a maroknyi értelmiségi kezében, mert idő kellett ahhoz, hogy felocsúdjanak a súlyos traumából. Ma az utcán, a villamoson ismét halkabban, szinte már félve szólalunk meg anyanyelvünkön, mert ismét gyűlölködő tekintetek villannak felénk. Növekvő aggodalommal hallgatjuk, hogy a fana­tizált tömeg 1938-ban és 1946-ban skandált jel; szavakat kiabál, üvöltöz. Riasztó számunkra až a tudat, hogy a Szlovák Nemzeti Párt hívei és a Matica slovenská egyes vezetői - akik súlyosan visszaélnek a szövetség történelmi hagyományá­val és az egyszerű szlovák emberek természetes nemzeti érzelmeivel - szülőföldünkön és hazánk­ban ismét harmadosztályú állampolgárokká deg­radálhatnak bennünket. Mind többen ismerik föl, és szinte a tizenkettedik órában ugyan, de végre kimondta Vladimír Mečiar kormányelnök is, hogy a szlovák szeparatista erők számára a nyelvtör­vény körüli hisztéria és hecckampány elsősorban eszköz a parlamenti- és a kormányválság kirob­bantásához, olyan anarchikus állapotok előidézé­séhez, amelyben a manipulált tömeg segítségével megkaparinthatják a politikai hatalmat. Ilyen zaklatott belpolitikai légkörben, egyre szaporodó gazdasági válságtünetek és szociális feszültségek közepette emlékezünk meg holnap Csehszlovákia születésnapjáról. Egyre többen is­métlik kiábrándultan, mivé lettek a tavaly no­vemberi nemes eszmék. Egyre többen kérdezik: jó úton halad-e, nem sodródik-e az összeomlás, a széthullás felé ez az ország? Zaklatott napok Nincs is talán olyan ember e hazában, akit ne gyötörnének ilyen és ehhez hasonló kérdések. Sejtettük, hogy az eufóriás napok után nagy gondok, megpróbáltatások szakadnak ránk. Ma viszont már saját bőrünkön is tapasztaljuk, hogy súlyos gazdasági és erkölcsi betegségben szenved ez az ország, legjobb esetben is csak évek múltán lehet egészségesebbé, életképesebbé tenni, még­hozzá nem kevés fájdalom, megpróbáltatás árán. Nem számoltunk viszont azzal, hogy a társadalmi feszültségeket az évtizedeken át lappangó, sovén indulatok és szeparatista törekvések egészen a robbanásveszélyig fokozzák. Vészterhes fellegek gyűltek össze politikai ég­boltunkon, ám mégsem lenne helyénvaló az ab­szolút borúlátás. Ez a mai Európa ugyanis egyér­telműen abban érdekelt, hogy a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság autentikus föderációra épülő egységes demokratikus állam legyen, ahol a nemzeti kisebbségek jogait a nemzetközi nor­máknak megfelelően szavatolják. Talán még en­nél is fontosabb tényezőnek számít az európai gondolkodású cseh és szlovák politikai erők sze­repe közéletünkben. Láthattuk a szlovák parla­ment tegnapelőtti ülésén is, hogy elsősorban a Nyilvánosság az Erőszak Ellen, esetenként pedig más pártok képviselői sem engedtek a rájuk nehezedő, minden jóérzésű embert felháborító nyomásnak és észérvekkel, lenyűgöző szellemű fölénnyel álltak ki elveik meltett. Ne hallgassuk el: a megszavazott módosítások a nemzeti kisebb­ségek jogait korlátozzák, a jóváhagyott doku­mentum több vonatkozásban is kevesebbet nyújt nekünk, mint a hatályos alkotmány. Itt és ebben a felajzott politikai légkörben azonban ered­ménynek számít az is, hogy ezt a törvényterveze­tet szavazták meg. A szlovák nacionalista erők nyilvánvalóan nem törődnek bele a csütörtöki kudarcba, nem mondanak le egykönnyen politi­kai ambícióikról. Ezért főleg az elkövetkező né­hány nap a szlovák közvélemény politikai érett­ségének próbaköve is lesz, hiszen ekkor dőlhet el, milyen visszhangra találnak körükben különféle demagóg felhívások és féligazságok. L átszólag távol kerültünk az évfordulótól, valójában azonban nem, hiszen e zaklatott napokban nincs idő ünnepelni, mindannyiunkat kínzó kérdések dilemmák gyötörnek. Tegnap a pozsonyi tüntetők között egy fia­talember nagy hangon kiabálta: - Testvérek, gyertek közénk, ki jelentkezik éhségsztrájkra? Idős férfi lépett hozzá és halkan mondta: - Fiaim menjetek tanulni, uraim menjenek inkább dol­gozni, mert rövidesen mindannyian éhezni fo­gunk. Úgy bizony. SZILVÁSSY JÓZSEF

Next

/
Thumbnails
Contents