Új Szó, 1990. október (43. évfolyam, 230-256. szám)

1990-10-25 / 251. szám, csütörtök

Az ENSZ napja (ČSTK) - Tegnap volt az ENSZ napja - a világszervezet megalakulásának 45. évfordulójára emlékeztünk. Ebből az alkalomból mondott beszédet Javier Pérez de Cuellar főtitkár, hangsúlyozva: az idei évforduló légkörét az határozza meg, hogy a világszervezet fennállása óta a legsikeresebb 12 hónapot tudhatja maga mögött. Bonyolult, ugyanakkor sikeres rendezési erőfeszítések történtek Namíbiában és Közép-Amerikában, s a haladás több más nemzetközi probléma megoldásában igazolja, hogy az ENSZ kulcsfontosságú szerepet játszik a nemzetközi életben. Tanúi lehettünk a hidegháború végérvényes befejezésének, a békefolyamat felélénkülésének. - Azonban sosem engedhetjük meg magunknak - folytatta a főtitkár -, hogy nyugodtan üljünk a babérjainkon. Még tartanak a békét veszélyeztető, régebbi konfliktusok, Irak Kuvait elleni inváziója pedig újabb kemény próba elé állítja a világszervezetet. Más óriási feladatok is várnak még ránk: igaz, hogy a vasfüggöny eltűnt, de a szegénység függönye még mindig - két részre osztja a nemzetközi közösséget. Az emberi jogok megsértése is tömeges jelenséggé vált egyes helyeken - szögezte le. A Szovjetunió nem lép be a NATO-ba Rizskov: a kormány kössön megállapodást a szakszervezetekkel (ČSTK) - Jurij Gremitszkih szovjet külügyi szóvivő keddi sajtóértekezletén közölte, a Szovjetunió nem fog belépni a NATO-ba. Ezzel reagált az EFE spanyol hírügynökség jelentésére, mely szerint Viktor Gajduk, a szovjet államfő állítólagos tanácsadója és akadémikus azt mondta, a belépésre valószínűleg jövő év őszén kerül sor. Gremitszkih hangsúlyozta, ez kizárólag Gajduk magánvéleménye, aki egyébként sem nem akadémikus, sem nem elnöki tanácsadó, hanem a tudományos akadémia egyik intézetének munkatársa. Nyikolaj Rizskov szovjet kormányfő tegnap délelőtt a szakszervezetek kongresszusán mondott beszédében támogatta azt a javaslatot, hogy átfogó megállapodást kössön a kormány a szakszervezetekkel. Ez a dokumentum magában foglalná a közös tevékenységet a szociális programok megvalósítása során. Beszéde további részében Rizskov rendkívülinek nevezte az ország jelenlegi gazdasági helyzetét és figyelmeztetett rá, hogy az idén kb. 30 milliárd rubellel lesz alacsonyabb a nemzeti jövedelem. A szociális orientáltságú piacgazdálkodásban jelölte meg az egyetlen kivePakisztán Megkezdődtek a parlamenti választások (ČSTK) - Szigorú biztonsági intézkedések között kezdődtek meg Pakisztánban a parlamenti választások. A110 millió lakosból hozzávetőleg 50 millióra tehető a szavazásra jogosultak száma - az iszlám törvénykezés szerint nők nem járulhatnak az urnákhoz. Több mint ezer jelölt közül kell kiválasztani a parlament 217 tagját. A zavargások megelőzése érdekében elrendelték a fegyverviselési tilalmat, az országban élő 3 millió afgán menekültnek pedig október 28-ig nem szabad elhagyniuk a táboraikat. Akkor érnek ugyanis véget négy tartományban a helyi parlamentekbe történő választások. Mint ismeretes, Gulam Iszák Hán államfő korrupció és a hatalommal való visszaélés vádjával augusztus elején menesztette Benazir Bhuttot és kormányát A választások előestéjén mondott beszédében az államfő ismét védelmezte ezt a lépést, azt állítva, hogy a nemzet érdekében tette. Sok megfigyelőnek viszont az a véleménye, hogy a hadsereg állt a kormány visszahívása mögött, hiszen Benazir kényelmetlenné vált a tábornokok számára. Ezért nem megalapozatlan az az állítás sem, hogy a választások a Benazir Bhuttoról való népszavazással egyenlőek. A legtöbb jelöltet a Benazir vezette Pakisztáni Néppárt (PPP) állította, valamint legnagyobb riválisa, a kilenc konzervatív és vallási pártot tömörítő Iszlám Demokratikus Szövetség (IDA), amelynek vezetője Navaz Sarif. A választási harc e két politikai erőnek, illetve személyiségnek a harca. Kormányválság Indiában (ČSTK) - Visvanath Ppatap Szingh indiai kormányfő új választásokat akar kiírni, mert a vallási viták miatt kisebbségi koalíciós kormánya elvesztette a fundamentalista hinduista párt, a BJP támogatását. Szingh kedden tárgyalt Ramaszvami Venkataraman államfővel, majd pedig bejelentette: összehívja a parlament rendkívüli ülését, s felveti a kormánnyal szembeni bizalmi kérdést. Jól értesült források szerint a kormányfő arra számít, hogy a szavazáskor veszíteni fog. De még abban az esetben is az új választások mellett dönt, ha netán bizalmat szavaznak a kabinetjének. Az új parlamenti választásokra leghamarabb december végén kerülhet sor. A BJP még kedden közölte, nem támogatja Szingh kormányát, mert letartóztatták e párt elnökét, Krisan Advanít, az Ayodhya városban építendő hinduista templom miatt kirobbant hindu-muzul- ' mán konfliktussal összefüggésben. Ezt a templomot ugyanis azon a helyen akarnák felépíteni, ahol jelenleg egy muzulmán mecset áll. Ebben a helyzetben a figyelem ismét a legnagyobb pártra, az Indiai Nemzeti Kongresszusra (I) irányul. Ez felszólította a kormányt a lemondásra, s a párt vezetője, Radzsiv Gandhi kijelentette: pártja hajlandó minden olyan kormánnyal együttműködni, amelyben Szingh és a BJP nem vesz részt. A hindu fundamentalisták Advani letartóztatása miatt tegnapra általános sztrájkot hirdettek. Delhiben bezártak az üzletek, az iskolák, szünetelt a közlekedés. zető utat ebből á válságos helyzetből. A Szovjetunióban szaporodnak a gondok az októberi forradalom közelgő 73. évfordulójával kapcsolatban. A szovjet parlament kedden úgy döntött, Moszkvában ünnepi ülést tartanak, de Gorbacsov elnök már a hónap elején külön rendeletben adott utasítást, hogy minden szövetségi köztársaság fővárosában tartsanak díszszemlét. Több köztársaság azonban elutasította ezt az ukázt és november 7-ét törölte az állami ünnepek közül. Moszkvában is különös helyzet alakult ki, az idén lesz az első eset, hogy nem a városi tanács szervezi a hivatalos ünnepségeket. Gavriil Popov, a főváros radikális polgármestere ugyanis kijelentette, ellenzi a díszszemléket, amelyek tönkreteszik az útburkolatot, szennyezik a levegőt és pazarolják a benzint. Jazov marsall, védelmi miniszter azonban nem hajlandó lemondani a díszszemléről és ragaszkodik ahhoz, hogy legalább a laktanyákban tartsanak szemléket. A grúz „árnyékparlamentben" a nemzeti kongresszusban a 200 mandátum közül 71-et a Nemzeti Függetlenség Pártja és koalíciós partnere, a Nemzeti Szövetség szerezte meg. A testület első ülése pénteken kezdődik. A Mari Autonóm Köztársaság, amely a Volga középső folyásán fekszik, kedd óta a Marijel nevet viseli. A névváltoztatást és a köztársaság szuverenitásáról szóló nyilatkozatot - amely kimondja, hogy Marijel az Oroszországi Föderáció része - az autonóm köztársaság legfelsőbb tanácsa hagyta jóvá. Damaszkusz Párizst bírálja A milíciák feladják bejrúti állásaikat (ČSTK) - Szíria tegnap bírálta a francia kormányt, hogy engedett saját ellenzékének és libanoni pozíciói megtartása érdekében támogatta a megbuktatott Michel Aun keresztény tábornokot. A Tislin című hivatalos szíriai napilap szerint az Aun támogatására indított francia kampány nem követett humanitárius célokat, ahogy azt hivatalosan deklarálták. A lap kétségbe vonta a francia külpolitika megbízhatóságát és felszólította Párizst, hogy a jövőben „saját belpolitikai problémáit ne Libanonban oldja meg". A Tislin árulónak nevezte Aun tábornokot, aki elpusztította Libanon nagy részét és harcokba sodorta az országot. Aun jelenleg Franciaország bejrúti nagykövetségén tartózkodik és arra vár, hogy menedékjogot kapjon Franciaországban. Az egymással rivalizáló libanoni muzulmán milíciák - az Irán-párti Hezbollah és a síita Amal mozgalom - még a meghatározott időpont előtt elhagyták állásaikat Bejrút déli elővárosaiban, s a területeket átadták a libanoni hadseregnek, illetve a szíriai egységeknek. A hírt bejrúti biztonsági források közölték tegnap. Göncz Árpád válaszlevele egy kassai polgárnak A nemzetiségek jó közérzete a többségi nemzet érdeke is Néhány nappal ezelőtt Katarína Alattyánová kassai lakos levelet írt Göncz Árpádnak, a Magyar Köztársaság elnökének. Levelében aggodalmát fejezte ki a magyar-szlovák viszony éleződése és a nemzeti kisebbségek helyzete miatt. Göncz Árpád válaszát Boros Jenő, a Magyar Köztársaság pozsonyi főkonzulja tegnap adta át Kassán a levél írójának. Alábbiakban ezt a válaszlevelet közöljük. TISZTELT ASSZONYOM! Mindenekelőtt szeretném megköszönni önnek, hogy bizalommal, őszintén tájékoztatott engem az önöket foglalkoztató problémákról és kifejtette közösségük álláspontját az országainkban élő nemzeti kisebbségek helyzetét illetően. Országainkban emberemlékezet óta együtt élnek több nemzet képviselői. A különböző népekhez tartozók kapcsolataiban a másik tisztelete, hagyományainak és kulturális értékeinek elfogadása, egyszóval a másság tolerálása volt alapvetően jellemző. A magyar-szlovák viszony éleződése, megromlása szinte minden esetben külső erők müve, nyomásának következménye vagy kísérő jelensége volt. Szilárd meggyőződésem, hogy az országainkban zajló átalakulási folyamatok, demokratikus jellegüknél fogva, történelmi esélyt jelentenek számunkra kapcsolataink pozitív elemeinek elmélyítésére, a vitás kérdések jószándékú, az érdekek kölcsönös tiszteletben tartásán alapuló megközelítésére, tárgyalásos úton történő megoldására. A népeink által már igencsak megszolgált demokráciát és jogállamiságot csak a társadalmainkban élő egyének és közösségek emberi jogainak, demokratikus szabadságjogainak, illetve a kisebbségi sorban élőkről szólva, egyéni és kollektív nemzetiségi jogainak biztosítása, tiszteletben tartása mellett érhetjük el. Végre be kell látnunk - s itt szembe kell néznünk az országunkban történt igen súlyos mulasztásokkal is -, hogy az a politikai irányvonal, mely türelmetlen a nemzeti kisebbségekkel szemben, s másodrangú állampolgárokként kezeli őket, vagy éppenséggel kegyként osztogatja a nemzetiségi sorban élők számára az alapvető jogokat, halálra van ítélve, mert természete idegen az egyetemes és általánosan elfogadott normáktól, az európaiság értékrendjétől. A nemzetiségek boldogulása, jó közérzete, következésképpen országaink többségi nemzetének is alapvető érdekében áll, stabilitását, biztonságát erősíti. Véleményem szerint, ennek eszköze a kisebbségek többletjogainak biztosítása, nem a meglévő lehetőségek korlátozása, nem jogok elvétele, hanem jogásznyelven szólva, a pozitív diszkrimináció kell, hogy legyen. Kérem, hogy a fentiek szellemében ítéljék meg a szlovákiai magyarság törekvéseit identitásának megőrzésére, olyan körülmények megteremtésére, melyek között egyénenként, családonként és nemzeti kisebbségként is teljes értékű életet élhet. Fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy a Magyar Köztársaság kormánya, és bizton állítom, hogy egész népe, a nemzetiségi konfliktusok megoldását a fentemlített gondolatok szem előtt tartása mellett, az összeurópai folyamatok szerves részeként, a 10 helsinki alapelvre épülve - tehát a jelenlegi határok sérthetetlenségének tiszteletben tartása mellett - tartja elképzelhetőnek és megnyugtatónak. Ezeket az elveket valljuk a hazánkban élő kisebbségek kérdésének vizsgálatakor is. Igyekszünk megteremteni számukra a kisebbségi lét optimális feltételeit, s ebben igényeljük az anyaországok hivatalos szerveinek, állampolgárainak, állampolgári csoportjainak - így az önök - tevékeny közreműködését. Szeretnénk, ha e területen minél szorosabb partneri kapcsolat alakulhatna ki a két anyanemzet, a kormányok, az illetékes állami szervek, az érdekelt pártok és társadalmi szervezetek között, s így a két nemzeti kisebbség igazán betölthetné a híd szerepét népeink és országaink között. A fenti gondolatok jegyében alakítottuk ki a közelmúltban a nemzetiségi jogok, illetve az azok biztosítását szolgálni hivatott államközi együttműködés alapelveinek chartáját, s kezdeményeztük egy ilyen dokumentum aláírását mindazon szomszédos országokkal, melyek az egységes Európa létrehozásában látják fejlődésük egyetlen perspektíváját. Bár a nemzetiségi problémákat - a többi európai országhoz hasonlóan - Magyarországon sem tekinthetjük véglegesen, vagy akár megnyugtatóan megoldottnak, mégis figyelmükbe ajánlom a nálunk zajló folyamatot, a magyarországi nemzetiségekkel, így a szlovákok szervezeteivel a közös gondolkodást, melynek része a nemzetiségi törvény előkészítése, a nemzetiségi képviselet törvényi szabályozása az önkormányzatokban stb. Célunk az, hogy ezek a lépések a községek és városok lakosságának, tehát az érintett embereknek és községeknek ügyévé tegyék és saját jogkörébe utalják életkörülményeik szabályozását, egyebek között olyan alapvető területeken, mint az anyanyelvi oktatás és kulturális-, művészeti élet, vallási tevékenység; jogszabályalkotás és közigazgatás, vagy a kapcsolattartás anyaországuk szerveivel és szervezeteivel, valamint harmadik országok azonos nemzetiségű közösségeivel. Kérem önöket, hogy politikai érzékenységükkel és emberi tartásukkal dolgozzanak, tevékenykedjenek együtt velünk - mindenki a maga területén - egy minden kisebbség számára hazát jelentő társadalom kialakításán. Budapest, 1990. október 10. Üdvözlettel: Göncz Árpád, a Magyar Köztársaság elnöke ÚJ SZÚ 19S0. X. 25. Lengyelországban az elnökválasztási kampány mellett a sajtóban leggyakrabban szereplő téma az Európába való visszatérés esélyeinek a latolgatása. Ha röviden, címszavakban kellene jellemeznem a hírmagyarázatok, az elemzések alaphangját, akkor a pesszimizmust és a sértődöttséget kellene elsősorban kiemelnem. Főleg azt hangsúlyozzák, hogy Lengyelországot a voit szövetségesek magára hagyták, s úgy érzik, a lengyeleknek egyedül kell az Európába visszavezető úton végigmenni, ráadásul ez számukra talán hosszabb lesz, mint Csehszlovákia vagy Magyarország számára. Ha őszintén belegondolunk, a lengyel sértődöttségnek van némi alapja. Megsértődtek az osztrákokra, amiért Bécs intézkedéseket hozott a lengyel bevásárlóturizmus, a feketézők ellen. Németország egyesítése után egy másik jó piacot is elvesztettek a lengyelek: az NDK-t. A bonni kormány most azt fontolgatja, hogy esetleg még az idén eltörli a lengyelek számára a vízumkényszert. Persze, nem ez sérti a lengyeleket, hanem az, hogy a német sajtó, főleg a volt keletnémet sajtó ezzel nem ért egyet, az egykori NDK rossz tapasztalataira hivatkozva. És végül úgy érzik a lengyelek, hogy Csehszlovákia is megsértette őket, többszörösen. Még mindig nem állítottuk helyre a kishatárforgalmat, erről a szerződést mint ismeretes, a volt csehszlovák rezsim a nyolcvanas évek elején egyoldalúan felmondta. Varsóban azt róják fel, hogy a csehszlovák sajtó Lengyel külpolitika Útkeresés valóságos kampányt indított a lengyel turisiaK eiien. Amikor Vladimír Mečiar szlovák kormányfő nemrégiben Varsóban tárgyalt, a központi lengyel lapok akkor is a Csehszlovákiában megjelent cikkek bírálatával voltak elfoglalva. Pedig éppen akkor nyilatkozott úgy Jirí Dienstbier külügyminiszter egy varsói lapnak, hogy reméli, november 1-tői megnyílik a két ország közti kishatárforgalom. Külügyminiszterünk leszögezte: elítéljük a régi párt- és állami vezetés egyoldalú lépését. De jelenleg éppen az okozza a legtöbb gondot, hogy a politikai és a gazdasági érdekek nem mindig találkoznak. Mindkét ország vezetése azonos célokat követ, integrálódni kívánunk Európába, viszont különbség van a gazdasági reformok ütemében, a lengyelek hamarabb kezdték a piacgazdaságra való átállást, mint mi. Nem egy lengel kommentár adott hangot annak a véleménynek, amely szerint Prága akadályozta meg, hogy Lengyelország a Pentagonálé-csoport teljes jogú tagja lehessen. Markéta Fialková, hazánk varsói nagykövete a Zycie Warszawvnak adott interjújában visszautasította ezt az állítást, hangsúlyozva: a Pentagonálé konkrét ügyekben, például a közlekedésben, a környezetvédelemben nagyon is nyitott a Lengyelországgal való együttműködés előtt. Egy más példa: a múlt héten csehszlovák-lengyel -magyar külügyminiszter-helyettesi konzultációk voltak. A fő téma a három ország együttműködése és a problémák tisztázása. E célból, valamint egy közös deklaráció kidolgozása érdekében egy konzultatív bizottságot is felállítottak. Ezt a találkozót a Gazeta Wyborcza a kelleténél pesszimistábban értékelte, mondván, egyáltalán nem járt sikerrel, csak az érdekek különbözőségét igazolta. A lengyel lapnak ezt a megállapítását sem a csehszlovák, sem a magyar fél nem tartotta reálisnak. Úgy érzik tehát a lengyelek, hogy valamilyen bűvös körbe kerültek, mindenütt falba ütköznek. Ezen a helyzeten akarnak a varsói külpolitikacsinálók változtatni, például az új keleti politikájukkal. E politikának nyitóeseménye lett volna Skubiszewski külügyminiszter múlt heti szovjetunióbeli látogatása. Nemcsak Gorbacsovval és vendéglátójával. Eduard Sevardnadzeval tárgyalt, hanem - lényegében a központi szovjet vezetés megkerülésével - három köztársasággal is. Ukrajnában, Belorussziában és az Orosz Föderáció képviselőivel folytatott tárgyalásokon is az önálló, kétoldalú kapcsűlSÍCK bővítése volt a vezető téma. Varsó egyben azt is deklarálni akaítS, h9gy elismeri e köztársaságok szuverenitását. Csakhogy nem úgy történt, ahogyan Skubiszewski elképzelte, egyik köztársaság sem készült fel annak a lengyel javaslatnak az elfogadására, hogy a nemzeti kisebbségek számára vezessék be a kettős állampolgárságot. Tehát a keleti politika lényege, hogy Varsó párhuzamosan akarja fejleszteni kapcsolatait a Szovjetunióval is, és külön-külön a köztársaságokkal is. Sokan azt mondják, ha már nem sikerült a Pentagonáléhoz csatlakozni, akkor Lengyelországnak inkább az északi államok felé kellene orientálódnia. A pesszimistábbak úgy látják, hogy ez csak bizonyos területeken valósítható meg, mert a politikai és főleg a gazdasági különbségek miatt inkább csak arra van esély, hogy Varsó valamilyen összekötő kapocs legyen Észak-Közép- és Dél-Európa között. Nem zárult még le a lengyel külpolitikában az útkeresés időszaka. A leghamarabb csak a jövő év tavaszán sorra kerülő parlamenti választások után kristályosodik majd ki az irányvonal. Csak azt követően válhat ugyanis Varsó az Európa Tanács tagjává, ami eddig azért nem történt meg, mert még nem voltak Lengyelországban igazán szabad parlamenti választások. J MALINÁK ISTVÁN