Új Szó, 1990. október (43. évfolyam, 230-256. szám)

1990-10-20 / 247. szám, szombat

Munkanélküliség a Rozsnyói járásban Beszélgetés dr. Olga Spišákovával, a Rozsnyói Jnb munkaügyi szakosztályának vezetőjével - Országszerte növekszik a munkanélküliek száma. Mi a helyzet az önök járásában? - Szeptember végén 534 munkát kereső állampolgárt tartottunk nyilván, akik közül 297-en - ebből harminchét a főiskolai, illetve középiskolai végzettségű fiatal - már munkanélküli segélyt is kapnak. Nekik eddig több mint 1 millió koronát fizettünk ki. - Véleménye szerint a következő időszakban járásukban hogyan alakul a munkanélküliek száma? - A Gömörhorkai Cellulóz- és Papírgyárból január elsejével 90 munkást, a rozsnyói Ércbányák pedig 60 alkalmazottat bocsájt el. A lubeníki Magnezitüzemben előreláthatólag 400 munkahely szűnik meg. A privatizálásra kerülő szolgáltatási létesítményekben, üzletekben is több mint ezer ember dolgozik, és jelenleg nem tudjuk mi lesz a sorsuk. Megszűnik a slavosi Papírgyár dobsinai fatelepe, amely eddig húsz embernek adott munkát. Az említetteken kívül minden gazdasági egységben csökkentik a gazdasági és a műszaki dolgozók számát. Mindez arra enged következtetni, hogy járásunkban hamarosan nagymértékben növekszik a munkanélküliek száma. - Egyetlen üzemben, vállalatnál sincs munkafelvétel? - Nem állíthatom egyértelműen, bár, amint említettem, mindenütt létszámcsökkentésre törekednek. Egyes felmérések alapján járásunkban 708 szabad munkahely van (235 a nők részére), de mindenütt szakmunkást keresnek, hegesztőt, ácsot, kőművest, vízvezetékszerelőt stb. A nálunk nyilvántartott munkanélküliek - kevés kivétellel - segédmunkások, közel háromnegyed részük pedig roma. Szerencsére a Magnezitmüvek kuntapolcai üzemében 120-150 embert, főleg vasas szakmunkást vesznek fel, és ha igaz, a nem szakmunkások átképzését is vállalják. Jó volna, ha tisztázódna a helyzet a kistraktorokat gyártó rozsnyói Agrozet körül, ugyanis termékük iránt nagy az érdeklődés, s ha önállósulnának, minden bizonnyal munkásfelvételre is sor kerülne. - A munkanélküliek többsége, mint említette segédmunkás. Nem gondolnak az átképzésük megszervezésére? - De igen. Jól tudom, hogy más kiút nincs. Csakhogy az átképzéshez akkor foghatunk hozzá, ha például valamelyik üzemben 10-15 lakatosra lesz szükség. Az üzemek, vállalatok azzal érvelnek, hogy nem ismerik a következő év feladatait, és ezért kivárnak. A kassai Technika Megkezdődött a lehalászás Dél-Csehországban, a Treboni járásban levő rožmbergi halastón. A helybeli halgazdaság alkalmazottai abban reménykednek, hogy idén több mint 250 tonna hal, főleg ponty akad a „horgukra". (Jaroslav Sýbek felvétele - ČTK) Akár minta is lehetne Az ausztriai biztosítás története - három részben Manapság egyre fontosabb, hogy szakembereink, de főleg vállalkozóink jól ismerjék a fejlett országok gazdaságának működését. Az ismeretszerzés egyik formája az élvonalbeli irodalom tanulmányozása. Biztosítási rendszerünk napjainkban forradalmi változásokon megy keresztül. De vajon milyen a biztosítás a szomszédos Ausztriában? Ezt tárgyalja a Versicherungsgeschichte österreichs (Az osztrák biztosítás története) című háromrészes publikáció. Szakmailag rendkívül jól és áttekinthetően feldolgozott munka, amely mintaként szolgálhat szakembereinknek. Tavaly adták ki, s Európában ez az első ilyen terjedelmű összeállítás. Wolfgang Rohlbach vezetésével 34 szerző írta. Az első rész a biztosítás középkortól 1873-ig terjedő hagyományaival foglalkozik, a monarchia idején tapasztalt fejlődését szélesebb összefüggésekben tárja až olvasó elé. Megtudjuk, hogy már 1843-ban megalakult a Magyar Biztosító Társaság, amelynek első elnöke gróf Battyányi Lajos volt. Főleg a természeti katasztrófákkal szembeni vagyonvédelemre szakosodott. Tizennégy évvel később alakult a Magyar Általános Biztosító Társaság. Mindkét társaság befolyásolta a szlovákiai biztosítás fejlődését. A klasszikus biztosítás időszakáról (1873-tól a második világháborúig tartott) szól az összeállítás második része. Felöleli a különböző biztosítási formák fejlődését, amelyből kiderül, hogy ezen a területen ekkoriban kezdtek a tudományos módszerek meghonosodni. A harmadik rész címe: A korszerű biztosítás időszaka, amely a második világháborútól napjainkig tárgyalja a biztosítás fejlődését. Ausztriában dolgozó vagy ottani biztosítás megkötésére készülő állampolgáraink számára nagyon érdekes és szükséges adatokat tartalmaz. Hiszen déli szomszédainknál a lakosság 99,5 százalékának szociális, mintegy harmadának magánbiztosítása van, ami az osztrákokat az európai élvonalba sorolja. A 2600 oldalas munkában megtalálható az Ausztriában tevékenykedő külföldi biztosító társaságok jegyzéke is. JAROSLAV STRAKA házán kívül más intézménytől is kaptunk ajánlatot a dolgozók átképzésével kapcsolatban. A munkanélküliek között is készítettünk felmérést, de a megkérdezettek 80 százaléka nem tudta eldönteni, milyen szakmát szeretne elsajátítani. - Nem lehetne-e a munkanélkülieket közhasznú munkákra alkalmazni? - Lehetne, és mi éltünk is vele az év elején. Huszonhat munkanélkülit küldtünk egy hónapra az erdészethez facsemete ültetésre és egyéb erdei munkára. Jó volna, ha ilyen munkára más üzemekben is lehetőség nyílna. Más járásokból is jönnek hozzánk munkaerőt toborozni, de csupán a Hradec Králové-i cukorgyár vett fel öt dolgozót, egyéb vállalatok képviselői nem találtak megfelelő és megbízható munkaerőt. - Hogyan ítéli meg: valóban munkanélküliségről, vagy a törvény adta lehetőséggel való visszaélésről kell-e beszélni? - A törvény szerint munkanélküli segélyre az jogosult, aki az utóbbi három évben legalább tizenkét hónapot ledolgozott, és munkavállalási szándékát nálunk bejelenti. Ha törvényben meghatározott határidőn belül nem tudjuk őt elhelyezni, joga van a segélyre, de kéthetenként érdeklődni kell, találtunk-e számára munkát. Az a véleményem, hogy sokan visszaélnek a helyzettel, főleg azok, akiknek korábban is laza volt a munkaerkölcsük. Bízom abban, hogy az új foglalkoztatási törvény alkotói olyan törvényt fogadnak el, amely támogatja a rászorultakat, de kizárja a visszaélés lehetőségét. Itt említeném meg, előfordult, hogy olyan személyek vették fel a munkanélküli segélyt, akik a nemzeti bizottság illetékes szakosztályán korábban vállalkozói engedélyt kaptak. -A közeljövőben önálló munkaügyi hivatallá alakulnak. Milyen változást jelent ez az önök számára? - Már korábban új épületbe költöztünk, munkatársaink számát hétről 19-re növeljük. Veszünk fel jogászt, pszichológust, számítástechnikai szakembert, hogy a megnövekedett követelményeknek a lehető legjobban meg tudjunk felelni. Jelenleg csupán egy számítógépünk van, de bízom abban, hogy minden irodában lesz számítógép, amely meggyorsítja az ügyintézést. Menet közben készülünk fel a mainál is nagyobb megterhelésre, hogy méltóbb körülmények között álljunk a rászorulók rendelkezésére. (németh) Kis nyelvőr Újabb szólásaink A szólások: nyelvünk virágai - állapítjuk meg gyakran -, hiszen szemléletessé teszik mondanivalónkat, széppé, szemléletessé nyelvhasználatunkat. Emellett más értékük is van: gazdaság- és művelődéstörténeti emlékek; sok mindent elárulnak a múltról, arról az időszakról, amelyben keletkeztek. Vallanak népünk szokásairól, gazdálkodási módszereiről, szórakozási formáiról, törvénykezéséről és sok egyébről, ami a régi életformával összefüggött. Csak egy-két példát erre! A pálcát tör valaki felett a régi törvénykezési szokást idézi, amely szerint a bíró egy pálca kettétörésével és az elítélt lába elé dobásával is tudtára adta az illetőnek, hogy nincs számára kegyelem. Ma a szólást ebben az értelemben használjuk: ítélkezik valaki felett. A minden rosszat mond rá jelentésű kígyót-békát kiált rá meg a boszorkányüldözések korát idézi, amikor a boszorkánynak tartott személyekre valóban kígyót-békát kiáltottak. Azzal vádolták ugyanis őket, hogy kígyóból, békából főzik bájitalukat, amellyel embereket rontanak meg. A legtöbb szólás tehát a régi korok emlékét idézi, s hajlamosak vagyunk azt hinni: szólás csak a múltban keletkezhetett. Pedig nem így van. Ma is keletkeznek hasonló kötött szókapcsolatok, amelyeket átvitt jelentésben használunk; csak éppen nem figyelünk fel rájuk. Talán azért, mert ezek a ma valóságában gyökereznek, s nem tűnnek fel nekünk annyira, mint a régiek, amelyek közül némelyiknek az eredetét sem ismerjük. Talán a legtöbb szólás a sport nyelvéből kerül a köznyelvbe, s főként a labdarúgással függ össze. Ilyen például az ő ott nem rúg labdába. Akkor használjuk, ha valaki olyasmire vállalkozik, amihez szerintünk nem ért, illetve valakire olyasmit bíznak, aminek az elvégzésére képtelennek tartjuk. De olyankor is használatos, amikor valaki olyan munkatársak közé kerül, akikkel nem tudja felvenni a versenyt. Az egyetlen munka- vagy versenytársat a többi kiszorítja, semlegesíti. Szólással kifejezve: taccsra teszi. Hiszen aki az oldalvonalon - vagy taccsvonalon - kívül kerül, az leszorul a pályáról. Szintén a sport nyelvéből származik ez a szólás: ez (vagy az) övön aluli ütés (volt). Az ökölvívók - mint tudjuk - övön alul nem üthetnek; ez egyrészt súlyos szabálytalanságnak számít, másrészt - érzékeny testrészeket érintve - sérülést okozhat az ellenfélnek. E szólást akkor alkalmazzuk, ha valakit durván megsértenek anélkül, hogy erre az illető rászolgált volna, illetve ha olyasmivel sértik meg, aminek az említése az adott helyzetben illetlenségnek, durvaságnak tekinthető. De nemcsak a sport nyelvéből emelünk a szólás rangjára kifejezéseket, hanem más területek nyelvhasználatából is. Például a pincérek nyelvéből vált ismertté a nem az én asztalom, s lett szólássá. A pincér akkor mondja ezt, amikor olyan asztaltól akarnak rendelni nála, amely nem hozzá tartozik. Szólásként akkor használjuk, amikor elhárítunk olyan feladatot, amelynek az elvégzése nem a mi dolgunk. Aki meg azt az egyet sem intézi el, amelynek elintézése kötelessége volna, illetve ha valaki - főként hivatalos személy - részrehajlásról vagy egyéb okból eltussol valamilyen ügyet, arra azt mondjuk: a szőnyeg alá söpörte. Mondjuk ezt olyan személyre is, aki nem ad választ valamilyen kérdésre. Az meg a kérdést söpri a szőnyeg alá, akárcsak a lusta takarítónő a szemetet. Akit megsértenek, vagy belekevernek valamilyen csúnya ügybe, az gyakran visszavág; bosszút áll azonokon, akik kellemetlenséget okoztak neki. Olyan dolgokat hoz nyilvánosságra, amelyekkel a bajokozókat - sőt támogatóikat is - igen kellemetlen helyzetbe hozza. Az ilyen emberre mondják azt, hogy kiborította a bilit. Azt hiszem, ennek a szólásnak az eredete nem szorul magyarázatra. Látjuk, napjainkban is keletkeznek szólások, csak fel kell rájuk figyelnünk. Használati, vagyis stilisztikai értéküket tekintve ezek némileg különböznek a régiektől: bizonyára keletkezési helyük, illetve társadalmi használati körük miatt egy kissé argósak, tehát inkább a bizalmas társalgási stílusba valók, mintsem a választékos nyelvhasználatba. JAKAB ISTVÁN MAGÁNTERÜLETEN Az unokának már családi farmja lesz Érsekújvár, Bajcs és Naszvad határolta háromszög középpontjába, az anyalai kertek felé tartunk. Az akácossal szegélyezett aszfaltutat kis erdőt átszelő földes út váltja fel, majd azon túl, egy tömbösített parcella szélén tábla állja utunkat. Magánterület, a homok bányászata tilos - figyelmeztet a felirat. - Itt vagyunk, ez már az enyém - mutat kinyújtott karjával jobbra, majd balra Máté Lajos érsekújvári lakos. Mindkét irányban akácoszlopokra kifeszített fémhuzal jelzi a tizenkét hektáros terület határát, amely október elsejétől már nem a Naszvadi Földműves-szövetkezet része, hanem ismét jogos tulajdonosáé. Kétszer ülünk vissza az autóba és szállunk ki, hogy különböző helyekről vehessük szemügyre a területet. Harmadik megállónk a birtok központja, a körülkerített két szobakonyhás ház, udvarral, kerttel, amit Máté Lajos eddig is használt. Ahány megálló, annyi részlet a tervekből, elképzelésekből. - Ez itt homokosabb hely, ide rozsot, takarmánykeveréket vetünk. A gödröket ne nézze, a szövetkezet árulta a homokot. Remélem, ellenértékként elegyengetik a területet. Ezen a részen már jobb a föld, a búza is megterem, oda pedig lucerna kerül. Ide, a szélvédett területre egy-másfél hektáron barackost telepítünk, amott pedig szerintem úgy 1500-2000 töke szőlőre van hely. Látja! Már dolgozunk. A sertésólhoz készül a kifutó. Itt elfér vagy tizenöt hízó, az istállóban pedig öt hízóbikának jut kényelmes hely. Csodálom az optimizmusát, szilárd elhatározását, így kikívánkozik belőlem az akár tapintatlannak is minősíthető kérdés: - Máté úr, hány éves ön? - ötvennyolc. De miért kérdezi? - felel nem kis meglepetéssel. - Szerintem működő, úgy ahogy befutott családi farm ebből nem lesz egyhamar. - Nézze - kezdi rövid hallgatás után. - Tizenkét évesen nagyapám földjén már két lóval szántottam. Mezőgazdasági iskolát végeztem, s tudom, hogy a műszakok látástól vakulásig tartanak majd. De mindezt vállalom, mert a sajátomon fogok gazdálkodni. - Bizonyára nem egyedül. - Feleségemmel, harminchét éves mezőgazdasági iskolát végzett fiammal és feleségével. A családhoz még két kiskorú unokám és nyugdíjas anyósom tartozik. - öt felnőtt, két gyerek és tizenkét hektár... -Tudom, azt akarja kérdezni, hogy eltart-e ennyi embert. Nem tizenkettő, hanem hattal több. Függőben van még közel négy hektár. Ezt az érsekújvári Novofruct használja. Nehezíti a helyzetet, hogy a terület egy részén kerttelepet létesítettek. A .szántót visszakérem, a kerteket pedig jelenlegi használóiknak felajánlom megvételre, hiszen a kezdéshez pénzre is szükségem van. A napokban kapom meg az új traktort, 109 ezer korona az ára. És akkor még hol a pótkocsi, az eke, - ... meg a vetőgép, a cséplőgép, a műtrágya, a vegyszer... - Mindezt számon tartom, hetek óta szorzunk, osztunk - feleli, miközben számokkal teleírt papírlapokat tesz elém. - A vetőgépet kezdetben bérbe vesszük, az első aratásokat valószínűleg a csehországi vendégkombájnosokkal oldjuk meg, és persze, mi maszekok is kooperálunk. Épp tegnap este tárgyaltunk hármasban, melyikünk mit vegyen meg, hogy egymást segítsük. - A nulláról indulnak és a jobban vagy kevésbé jól gazdálkodó, megfelelő termelő' eszközökkel ellátott mezőgazdasági üzemekkel kell felvenniük a versenyt. Mire alapozzák a sikert? - Szerintem a kisebb gazdaság rugalmasabban alkalmazkodik a piac igényeihez. Sokat jelent a tulajdonosi érzet, bizonyára nagyobb felelősséggel és jobban fogunk dolgozni. Es még valami. A negyvenes években rövid ideig egy két és fél ezer hektáros birtok vezetője voltam. Sertést hizaltunk, teheneink voltak, sajtot készítettünk, halakat tenyésztettünk, sőt a villanyáramot is magunk fejlesztettük. Rajtam kívül mindezt három gazda és egy könyvelő irányította, vagyis öt nem termelő munkaerő. Vesse ezt össze a mostani mezőgazdasági üzemekkel! - Tehát optimista? - Feltétlenül! Évek, évtizedek múltán unokám e helyen már azt fogja mondani: a családi farmunk központja. EGRI FERENC ÚJ SZÚ 15 1990. X. 4.