Új Szó, 1990. október (43. évfolyam, 230-256. szám)

1990-10-20 / 247. szám, szombat

A HASONLÓ NEM UGYANAZ... Társfelelősséget a vízcsőér

t nem vállalunk Dr. Mikuláš J. Lisický, a biológiai tudományok kandidátusa az SZTA zoológiai és természetvédelmi intézetének vezetője azok közé a neves hazai ökológusok közé tartozik, aki tekintetbe véve a realitásokat munkatársaival együtt a bősi vízlépcső ökologizálásán, negatív hatásainak mérséklésén fáradozik. A Szövetségi Gyűlés és a Szlovák Nemzeti Tanács képviselőinek október 9-i bősi látogatását követően a vízlépcső tudományos és politikai problémáiról nyilatkozott lapunknak. 0 Doktor úr, egyre inkább tapasztalható, hogy a vízlépcső ökologizálását követelő szakemberek, illetve az üzemeltetés ellenzőinek tavaszi sikerei után az eredeti tervek szerinti befejezésben és üzemeltetésben érdekelt körök újabb offenzívába kezdtek. Sajátosan kezelik a szakbizottságok anyagait, kétségeket támasztanak az ökológusok munkájával szemben... - Ez valóban így van. Erról tanúskodik az is, hogy szeptember elején a vízerőművet támogatók köre - akik társaságba tömörültek - levélben fordultak a szlovák kormány és a Szlovák Nemzeti Tanács elnökéhez, melyben sajátos módon nyilatkoztak a környezet- és a természetvédelmi igényekről. A tömegtájékoztatási eszközökben azt közölték, hogy készek eleget tenni az ökológiai követelményeknek, ha azokat világosan megfogalmazzák. Az említett levélben viszont azt írják, hogy elképzeléseink gyakorlatilag kizárják az erőmű energetikai hasznosítását. 0 Gondolom az annál is meglepőbb, mivel az utóbbi időben a tervezők és a beruházók azt hangoztatták, hogy a vízlépcsőnek elsősorban a hajózást és az árvízvédelmet kell szolgálnia. így nyilatkoztak a képviselők előtt Bősön is. - A tájökológusok, a Szlovák Tudományos Akadémia dolgozói tekintetbe •vették a beruházás állapotát és költségeit, s elfogadható kompromisszumot igyekeztek találni. Kölcsönös jóakarat mellett az árvédelmi és hajózási szerepkört az erőmű anélkül is betöltheti, hogy a környezetet tovább rombolnák. A beruházók és az energetikusok látszólag ugyan tettek némi engedményt, már nem akarják a folyam minden cseppjét kizsákmányolni, a magas vízhozamokból már hajlandók bizonyos mennyiséget a Duna fő medrébe viszszajuttatni. Ez azonban nem elég. Az ökológiai szakbizottság olyan álláspontot fogadott el, mely szerint csak a fölös vízhozam hasznosítható energetikai célokra. Ez a gazdaságosságnak sem mond ellent, hiszen újabban azt hangoztatják, ha csak évente 10 napon át működik is egy turbina, akkor üzemeltetése már kifizetődő. • önök tehát más értékhierarchiát vallanak. Az erőművel szemben vannak azonban más, vízvédelmi aggályok is, melyeket azzal próbálnak lesöpörni, hogy csak feltételezéseken alapulnak. Elfogadható-e az ilyen érvelés? - A következő probléma - amelyen a hidrológusok nem tudnak megegyezni - az, hogyan befolyásolná az erőmű tározójának feltöltése a csallóközi vízkészletek mennyiségét és minőségét. Azokkal szemben, akik ellenzik a Körtvélyes-Dunakiliti tározó feltöltését gyakran úgy érvelnek, hogy csak feltételezésekkel és nem 100 százalékos tényekkel operálnak. A vita olyan kérdésről folyik, amelyet részleteiben és összefüggéseiben komplex módon mindeddig nem vizsgáltak. Igaz, minden aggály csak bizonyos fokú valószínűséget takar, de a beruházók, a tervezők „nyújtotta" garanciák is illuzórikusak. Felhívom a figyelmet arra, hogy az új környezetvédelmi törvényjavaslat egy nagyon lényeges alapelvet vall, azt, hogy az emberi beavatkozások hatását megkérdőjelező érveket akkor is tekintetbe kell venni, ha azokat mennyiségi mutatókkal 100 százalékosan nem tudjuk alátámasztani. • A képviselők előtt Bősön a dunai vízlépcsőkkel kapcsolatban a rajnai vízerőműveket hozták fel pozitív példaMéry Gábor felvétele ként. Azt bizonygatták, semmiféle ökológiai veszélyhelyzet nem alakulhat ki. Alkalmazhatók-e az ottani tapasztalatok esetünkben is? - Már Bősön is megjegyeztem, hogy az utóbbi időben egyre gyakrabban fordul elő, hogy a Rajna és a Rőhne analógiájával igyekeznek bennünket megcáfolni. Az ottani és a csallóközi viszonyok közé egyenlőségjelet tesznek. Alkalmam volt a Rajnával és a Rőhneval megismerkedni. A Rőhne felső szakaszának erőművei karsztvidéken épültek. Ott az oldalágak vízutánpótlása nem szűnt meg, mert azokat a karsztforrások közvetlenül táplálják. A Rajna esetében pedig egészen más a folyó és a táj kapcsolata. Míg a Rajna drénezi a tájat, addig a Duna vízzel látja el, infiltrálja azt. Mindkét esetben tehát más irányú folyamat uralkodik. A Rajnába ott, ahol a vízlépcsők épültek mellékfolyók egész sora ömlik. Ezeket párhuzamos csatornákkal egészen a hidrológiai csomópontig vezették. A mellékfolyók - ezek esetünkben hiányoznak - javítják a terület vízháztartását, melyet a vízlépcsőkkel megzavartak. Mondják, a Rajna mentén tulajdonképpen semmiféle szörnyűség nem történt. Erről csak annyit: a biológusok körében jól ismertek az ott lejátszódott folyamatok, a szárazságkedvelö növény- és állatvilág térhódítása. Ez pedig a szabályozásoknak, a műszaki létesítményeknek köszönhető. A tervezők analógiája általában ott végződik, hogy mindhárom esetben alpesi jellegű folyóról, hasonló műszaki alkotásról van szó. Nem veszik viszont tekintetbe a Rajna, a Rőhne és a Duna mente eltérő genézisét, hogy mindhárom eset specifikus, s a felszínes analógiák nem alkalmazhatók. Ha mégis analógiákkal huzakodnak elő, akkor arról se feledkezzenek meg, hogy azok fordítva is alkalmazhatók, s éppen arra figyelmeztetnek, hogy a beavatkozások veszélyekkel járnak. 0 A tervezők gyakran érvelnek azzal, hogy a Dunával mindenképpen valamit tenniük kellett, mert az milliárdos értékeket, az egész Csallóközt veszélyezteti. .. - Az ilyen érvelés egyoldalú. Július Binder mérnök, a Hydroconsult igazgatóhelyettese Bősön megemlítette, hogy az árvízvédelmet másképpen mint oldalcsatornával nem lehet megoldani. Gondolkozzunk el viszont azon, hány ilyen természetes csatornát - oldalágat - választottunk le, semmisítettünk meg! Felszámoltuk tehát azt a természetes rendszert, tározóteret, amely az árhullám szintjét mérsékelte, és a hajózás érdekében a vizet a főmederbe tereltük. Most pedig csodálkozzunk azon hogyan vonul le az árhullám. A minél intenzívebb hasznosítás érdekében nagy költséggel elvezettük a táj vizét, majd azt további befektetések árán ismét visszavezetjük. Az a víz azonban, amelyet öntözéssel visszajuttattunk más hatású, mint a természetes kapillaritással talajba kerülő nedvesség, nem is beszélve arról, hogy káros anyagokat, például nitrátokat moshat be. • Vannak, akik azt hangoztatják, hogy ökológiai réveik szélesebb összefüggésekbe ágyazva - például, ha az erőmű kapcsán tekintetbe veszszük, mennyivel kevesebb barnaszenet kellene elégetni - nem állják meg helyüket, ezért tisztességes argumentumokra van szükség... -Igen, de ezt ők maguk gyakran nem tartják be. Felróják nekünk - például Líška mérnök, a Hydroconsult szakembere -, hogy milyen ökológiai szemlélet az, amely nem veszi tekintetbe a tágabb energetikai összefüggéseket, a barnaszén elégetésének következményeit stb. Komplex hozzáállást követelnek, de olyat, amely számukra előnyösebb. Ha azonban mi a terület genézisével, azzal érvelünk, hogyan keletkezett, milyenek az egyes alkotóelemei közti összefüggések, milyen elvek szerint működik a rendszer, akkor azt jelentéktelennek tekintik, a mezöés erdőgazdaságot ért és várható károkról pedig nem nyilatkoznak. (A befejező részt hétfőn közöljük) POMICHAL RICHÁRD Kisebbségek Finnországban Beszélgetés Peter Stenlunddal, a finnországi Svéd Néppárt vezető titkárával E hónap elején az Együttélés Politikai Mozgalom küldöttjeként Helsinkiben alkalom nyílt beszélni Peter Stenlunddal, a finnországi svéd kisebbség egyik politikai pártjának, a Svéd Néppártnak vezető titkárával a finnországi kisebbségek helyzetéről. Néhány adat a tájékozódás érdekében: Finnország lakosainak száma megközelítőlég 5 millió. A finn nyelv tudvalévően finn-ugor, a svéd pedig a germán nyelvcsaládhoz tartozik. Finnország a 12-13. századtól Svédországhoz tartozott 1809-ig, amikor a cári Oroszország elfoglalta. Függetlenségét 1917-ben nyerte el. Az ország alkotmánya szerint „a finn és a svéd a köztársaság nemzeti nyelve". 0 Kérem ismertesse a csehszlovákiai magyar olvasókkal a finnországi svéd kisebbség helyzetét jellemző adatokat. - Finnország lakosságának megközelítőleg 6 százalékát alkotja a 300 ezer főt számláló svéd kisebbség. Finnország alkotmánya kimondja, hogy az ország kétnyelvű, s meghatározott jogokat biztosít számunkra. Jogainkat a nyelvtörvény részletezi, függnek attól, hogy az adott település kétnyelvű-e vagy sem. Amenynyiben svéd településről van szó, természetesen vannak svéd iskoláink. Ha a község kétnyelvű, jogunk van svéd tannyelvű iskolára, s jogunkban áll használni nyelvünket a hivatalos szervekkel, a bíróságokkal való kapcsolatban. 0 A község lakossága milyen hányadának kell a kisebbséghez tartoznia, hogy a törvény értelmében kétnyelvű településről beszélhessünk, amelyben a hivatalok előtt a sv.éd nyelv is használható? - A községek kétnyelvűvé válásának szintje 8 százalék. A nemzetiségi lakosság létszámának hat százalék alatt kell lennie ahhoz, hogy egynyelvű településről beszélhessünk. Am egy további cikkely szerint, ha legalább 3 ezer svédül beszélő személy van a községben, a település ismét kétnyelvűnek tekintendő. És persze fordítva, ha legalább 3 ezer finnül beszélő személy él a svéd kisebbségi közösségben, a község ugyancsak kétnyelvű. • Érdekes, a főváros, Helsinki-Helsingfors helyzete is. Nem tudom, a főváros lakosságának hány százaléka svéd, ám a középületeken, táblákon mindenütt kétnyelvű feliratokat látok, s a főváros nevét is két nyelven tüntetik fel. - Ez természetes, hiszen Helsinki, vagy ahogyan mi mondjuk Helsingfors, hagyományosan kétnyelvű város. • Melyek pártjának legfőbb célkitűzéséi? - Átfogó politikai programmal rendelkezünk. Nyilvánvaló, hogy a kisebbségi állampolgároknak szükségük van az anyanyelvükre, de szükségük van kenyérre, megélhetésre is. Ezért, nemcsak a kisebbségi ügyekkel kell törődnünk, hanem a szociális biztonsággal, a környezetvédelemmel és egyéb társadalmi problémákkal is. A legfontosabb természetesen az, hogy a svédül beszélő emberek tudják: ha senki sem segít megvédeni jogaikat, a Svéd Néppárt ezt megteszi. De ismételten hangsúlyozom, nem elég csak a saját jogainkat védeni. Amikor a kisebbségi közösségekről beszélünk, a pártunk tagjainak elmondjuk azt is, hogy a svéd többségi településeken a finnekről úgy kell gondoskodniuk, ahogy azt mi az ország finn többségétől elvárjuk. • Pártjuk a Liberális Internacionálé tagja. - Ez megfontolt döntés eredménye, mivel a kisebbségeknek szükségük van a liberalizmusra, s harcolniuk kell az idegengyűlölő tendenciák, a szélsőséges nacionalista megnyilvánulások ellen. Abban a társadalomban ugyanis, melyben eluralkodnak a szélsőséges nacionalista nézetek, a többség mindig legyűri a kisebbséget. Véleményem szerint a kisebbségek számára a legmegfelelőbb az a pluralista társadalom, amelyben demokratikus értékrend uralkodik, s amelyben létjogosultsága van az emberek másságának, annak, hogy különböző nyelveken beszéljenek, különféle hagyományokat ápoljanak. 0 A liberálisok az egyén jogaiból indulnak ki. Mi a véleménye a nemzeti kisebbségek egyéni, illetve kollekítv jogainak biztosításáról? - Szerintünk léteznek kollektív jogok, ám természetesen ezek az egyéni jogokból erednek. A kollektív jogok nevében nem kaphat jogokat az egyén, de ahhoz, hogy képesek legyünk gondoskodni a kisebbségekről, nem elég csak egyéni jogokról beszélni. Foglalkozni kell a meg nem fogalmazott kollektív jogokkal is. Forró téma ez az európai véleménycseréknél. A finn kormánydelegáció tagjaként vettem részt a nyáron a koppenhágai európai együttműködési és biztonsági értekezlet konferenciáján. Számos fontos, az emberi dimenzióval kapcsolatos dokumentumot fogadtak el, beleértve a kisebbségek jogairól szólót is. A kollektív jogok kérdése azonban nyitott maradt, a következő konferencián kell megtárgyalni. Erre a jövő év őszén Moszkvában kerül sor. Ami a sikeres kisebbségi politikát illeti, tapasztalataink szerint ennek az oktatás a legfontosabb területe. Ha a kisebbség gondoskodni akar a jövőjéről, elsősorban az oktatásról kell gondoskodnia. Finnországban az óvodáktól az egyetemig van svéd nyelvű oktatás. Ez egy viszonylag átfogó iskolai rendszer, mely része a közoktatási rendszernek, de ezen belül meghatározott autonómiával rendelkezünk, s így befolyásolhatjuk a svéd nyelvű iskolák oktatási tervét. A finn nyelvet a tantárgyak egyikeként, idegen nyelvként oktatják. Természetes, hogy a kisebbségek érdeke a finn többség nyelvének elsajátítása, s fordítva: a finn többségnek is kötelezően tanulnia kell iskoláiban egy keveset svédül. • Választható tantárgy a svéd kisebbség nyelve vagy kötelező? - Három évig kötelező svédül tanulni. • Ez csak ott érvényes, ahol a svéd kisebbség él? - Nem. Ez az egész országra vonatkozik, hiszen az alkotmány kimondja, hogy Finnország kétnyelvű. Nyilvánvaló, hogy Európa legfontosabb nyelvei az angol, a német, az orosz és a francia, ebben a térségben azonban nem haszontalan dolog svédül is tudni. Gyurcsík Iván Megörökíteni a döntő pillanatot Száz évvel ezelőtt született Escher Károly fotóművész ÚJ szú 1990. X. 20. I

rodalmi tankönyvekbe is bekerült az ötvenes évek második felében az a Petőfiről fennmaradt fénykép, mely némi meglepetést, sőt csalódást okoz a róla készült rajzokkal és festményekkel szemben. A középiskolás diák azonban vajmi keveset tudhatott meg e fénykép eredetéről. Sőt, a szélesebb nyilvánosság is csak szűkszavú utalásokra hagyatkozhat. Talán csak azok tudnak erről közelebbit, akik mindig is figyelemmel kísérték a Petőfi-kutatás sajtóvisszhangját. S ez gyakran tartalmazott - amint azt a halála körüli legutóbbi, szinte már követhetetlenül összekuszálódott kampány bizonyítja - ellentmondásos mozzanatokat. Fonáknak tűnő helyzet jellemzi az egyetlen, hiteles Petőfi-arckép fennmaradási körülményeit is. A részletesebb magyarázatot nem ritkán azért tartják szükségtelennek, mert úgy vélik, mindez túlontúl is ismert és elevenen él a köztudatban. Fekete Sándornak a népszerű életrajzsorozatban megjelent könyvében is csupán annyi szerepel, hogy a szóban forgó kép - ,,dagerrotíp". Vagyis annak az első fényképészeti eljárásnak a terméke, mellyel fényezett ezüstre egyetlen pozitív készült. A megfelelő szakszövegek hangsúlyozzák, hogy bár igen részletgazdag képet adott, de a lemez könynyen megsérül. Reménytelen pusztulás fenyegette a Magyar Nemzeti Múzeum tulajdonában levő, Petőfit megörökítő dagerrotipiát is. Ám 1955-ben Escher Károly fotoriporter szakismerete és lelkesedése szinte csodákat művelt. Az általa felfedezett vegyi eljárással „feltámasztotta" a már veszendőbe menő Petőfi relikviát: „Petőfi igazi arca"-így számolt be a felújításról szóló írásában 1956 tavaszán a Foto című szakfolyóirat hasábjain. A hiteles kép nélkülözi a portrék kifinomultságát. Úgy tűnik, mintha nem is kizárólag az élő költőről, hanem e felvételt értelmezve írta volna barátja, Teleki Sándor: „... csillámló bogárszemek, melyek beszéd közben csillogtak... Ajkai a szokottnál valamivel vastagabbak, jól áll rajtok a mosoly, de a harag, a méltatlankodás, a gúny, a megvetés, a gyűlölet s a csalódás érzelmeinek nyilvánításai sajátszerű, majdnem kellemetlen kifejezést vettek fel..." S így láttatja a költőt Ferenczy Béni híres szobra is, amelynek megalkotására hatással volt az Escher Károly által megmentett valódi Petőfi-arc. De ki is volt Escher Károly, akit 1966ban Ruffy Péter a Magyar Nemzet hasábjain a fotós megindítóan érzékletes nyelvén búcsúztatott: „... Az utolsó, végső filmkockát vitte magával a nemlét sötétkamrájába. " A fotolexikon szerint Escher „a magyar fotoriport úttörő alakja". S ez nem kevesebbet jelent, minthogy művészi rangra emelte a mindennapok ellesett, de kifejező pillanatait. N

em készült hivatásos fényképésznek. Vegyészmérnöki képesítést szerzett, s ez később nyilván közrejátszott abban, hogy a Petőfi arcképének felújításával - ahogy írták róla - szinte fototudóssá lépjen elő. Amatőrként a némafilmgyártás vonzáskörébe került. Ö fényképezte Bródy Sándor dadáját. A Tanácsköztársaság idején, 1919 tavaszán a filmhíradó munkatársa lett. Egyesek szerint később ezért kellett majd tíz évet várnia, hogy fotoriporteri szerződést kaphasson. Egyéni utat járva lett az önálló arculatú korszerű fotoriport magyarországi, de némely vélekedések szerint európai formátumú megalapozója. Az idő tájt a képnyilvánosság még rendkívül szűk keretek között mozgott. A fotósok egymásról sokszor nem is tudva, tehetségükkel a korszellemet érzékelve csiholták ki magukból a felfedező erőt. Escher a szakmában elsőként kezdett kisfilmes géppel dolgozni. S ez nem technikai újítás és lelemény volt számára. így tudott szinte nesztelenül közel kerülni a mindennapok emberéhez, s megörökíteni a „döntő pillanatot". Ráérzéseit humanizmusa, a lélek hullámhosszaira hangolódó belső adottság vezérelte. Ismerte az embert „jobban, mint egy orvos, mert nem kellett harminc másodpercig a pulzusán tartani a kezét, hogy a szívdobbanását felmérje, neki a másodperc ötvened, vagy század része is elég volt" - írja róla Vécsey György. E

scher Károly a valóságot igyekezett megragadni, s a Horthyrendszerben képei így válhattak a társadalmi igazságtalanság leleplező erejű dokumentumaivá. A szakmai tökély a cenzúrát is megtévesztette. Ki tudja, vajon találkozott-e egyáltalán valamelyik sarlóssal, ugyanis számukra a szociofotó nem valamiféle merev célirányosságot jelentett, hanem a valósághűséget, hogy az emberek a képeken önmagukra ismerhessenek. A hatvanas években tudniillik valamiféle egyoldalú, eredendően szociofotósi beállítottságot igyekeznek ráerőszakolni képeire. Rá azonban - amint munkásságának értő méltatói leszögezték - a teljes valóság igaz ábrázolása és iátószögének sokrétűsége volt jellemző, ami az igazi, szuverén fotóművészek sajátja. S ebbe egyaránt belefért a Tomas Mann és József Attila társalgását észrevétlenül megörökítő híres felvétel, a bevásárlóüzlet kirakata és az ingyenlevesre várakozó elesettek mogorva sora. Naponta fényképek tucatjait rakta le a szerkesztőségi íróasztalokra. Jó lenne tudni, hogy ezek összességében miként tükröződik a második világháború utáni általa megélt negyedszázad. Az az időszak, amikor az emberek dolgoztak, alkottak és reménykedtek egy olyan rendszerben élve, melyet végül is szétfeszítettek saját ellentmondásai. KISS JÓZSEF