Új Szó, 1990. október (43. évfolyam, 230-256. szám)

1990-10-20 / 247. szám, szombat

.India. Templomvitából kormányválság Jeruzsálemben zsidók és palesztinok ütik, ölik egymást a Templom-hegyaljai szent területért. Zsinagóga és mecset nem fér meg egymás mellett, mint aho­gyan nem tud egymás mellett békesség­ben élni zsidó és arab. Távol Izraeltől, az észak-indiai Ayod­hyában is egy hasonló, immár hónapok óta húzódó templomvita robbantott ki újabb vallási konfliktust a hinduk és a mo­hamedánok között. Október vége köze­ledtével egyre inkább éleződik a feszült­ség, ugyanis 30-án kellene lerakni annak a hinduista templomnak az alapkövét, amelyet az egyik legrégibb indiai mecset helyén építenének fel. A hinduk követelik, hogy a mecsetet rombolják le vagy he­lyezzék át, mert épp ott áll, ahol a hindu vallás szerint Ráma isten született. Talán mondani sem kell, hogyan reagált erre a tervre az indiai muzulmánok mintegy 110 milliós tömege. Visvanath Pratap Szingh miniszterelnök kisebbségi kormányának a szeparatista törekvése, a gazdasági bajok, a „kaszt­háborúk" mellett most egy újabb, talán a legnehezebb problémával kell szembe­néznie. Óriási a dilemma: ha megakadá­lyozza a templom felépítését, akkor elve­szíti a koalíciós partner, a hindu funda­mentalista Bharatija Dzsanata Párt (BJP) támogatását, s ezzel gyakorlatilag a ha­talmat is. Amennyiben viszont a hinduk követelésének tesz eleget, vagyis enge­délyezi az építkezést, a BJP-vel hadilá­bon álló baloldali pártokat - melyek segít­ségére ugyancsak szüksége van a kor­mányzáshoz - és a muzulmánokat fordít­ja maga ellen. Szingh eddig ügyesen, óvatosan manőverezett, tudatosítva, elég egy szikra, s fellobban az izzó parázs az uttar pradeshi Ayodhyában, majd Pand­zsábban, Kasmírban... További taktiká­zásra azonban nincs idő, a kormányfőnek a napokban döntenie kell, hiszen hamaro­san lejár a hindu fundamentalisták által megszabott ultimátum. Megfigyelők bíz­nak benne, hogy Szingh megtalálja az ésszerű megoldást, amely kivezetheti a kormányt a mostani válságos helyzetből és megakadályozhatja az esetleges nyílt fegyveres konfliktust a hinduk és a muzul­mánok között. U. G. Jövőre egymillió munkanélkülivel számolnak Romániában gyorsítják a gazdasági reformot Romániában gyorsítják a gazdasági reformot, a kormány véleménye szerint ez az egyetlen kiút a jelenlegi súlyos válságból. Egyebek közt erről adott részletes tájékoztatást Petre Roman kormányfő Bukarestben, a parlament két házának együttes ülésén. Az idei év folyamán nagymértékben csökkent a román gazdaság teljesítmé­nye: a múlt évihez viszonyítva például az ipari termelés 27,7 százalékkal, a munka­termelékenység 22,8 százalékkal esett vissza. Ugyanakkor a bérek és a kerese­tek hasonló arányban növekedtek. A la­kosság kezében levő pénz és a kereske­delem árualapja közti hatalmas különb­ség tovább mélyítette a piac problémáit, növelte a hiányt szinte minden területen. Ennek következtében mindenütt jelen van a korrupció, rengeteg a visszaélés, virág­zik a feketepiac. A román gazdaság leg­neuralgikusabb pontjai jelenleg az irreális árak és a konkurencia hiánya. A kormány ezért november elsejétől kezdődően'fo­kozatosan felszabadítja az árakat. Az első időszakban áremelkedéssel kell számolni, amelynek igen kedvezőtlen hatása lehet főként a gyengébb szociális rétegekre. A kormány ezért úgy döntött, hogy 1992 elejéig a jelenlegi szinten tartja az energiahordozók, a tüzelőanyagok árait és a lakbéreket. Az alapvető élelmi­szerek árnövekedését a kormány szabá­lyozni fogja, illetve megállapítja a felső határokat, s ezek legalább egy évig ér­vényben lennének. Az árak felszabadítá­sával egyidőben megkezdődik a bérrend­szer reformja is. A jövőben meghatároz­zák a minimálbért és a rendes keresetek az árak emelkedéséhez viszonyított index szerint fognak növekedni. Konkrétumok erről sem hangzottak el. A lej devalválá­sáról az amerikai dollárhoz viszonyítva lapunkban már írtunk. Az intézkedés no­vember elején lép életbe. Figyelmet keltett a kormányfő azon kijelentése, hogy jelenleg mintegy 120 000 a munkanélküliek száma és a jö­vő év folyamán ez a szám eléri az egymil­liót. A parlamentnek ezért gyorsan meg kell tárgyalnia és el kell fogadnia a mun­kanélküli-segélyröl szóló törvényt. A me­zőgazdaságról úgy vélekedett, hogy ez az ágazat már az idén is javuló eredménye­ket mutatott fel. Itt is el kell fogadni az Elfogadták az elnöki programot (Folytatás az 1. oldalról) nagy csapást mérnének a már úgy is megbénult szovjet gazdaságra. A Reuter hírügynökség szerint ezt Nyikolaj Trifonov nyizsnyevar­tovszki szakszervezeti vezető közöl­te. Mint ismeretes, Csehszlovákia a múlt héten a tyumeni kerület Ma­gionnyeftyegaz vállalat képviselői­vel írt alá szerződést arról, hogy a szovjet fél a csehszlovák terméke­kért cserébe az év végéig 500 ezer tonna kőolajat szállít hazánknak. Az örmény parlament a köztársa­ság területén érvénytelenítette azt az elnöki rendeletet, amely szerint az összes szövetségi államban no­vember 7-én katonai díszszemlével emlékeznének meg az októberi for­radalom 73. évfordulójáról. Dmitrij Jazov szovjet honvédelmi miniszter tegnap ismét kategoriku­san elutasította azokat az állításo­kat, amelyek szefint a szovjet h^j­sereg szeptemberben katonai pucs­csot készített elő. Amerikai partneré­vel, Richard Cheneyvel közösen megtartott tegnapi sajtóértekezletén Jazov közölte, a híresztelések leg­főbb célja az, hogy lejárassák a szovjet fegyveres erőket. „Fele­lősségem teljes tudatában kijelen­tem, hogy a Szovjetunió fegyveres erői a szovjet nép részét képezik, és sohasem fordulnak ellene" - hang­súlyozta Jazov. ' alapvető törvényeket, mint például a föld­törvényt. A szövetkezetek és az állami gazdaságok a jövőben gazdasági társulá­sokká alakulnak át. A kormány a privatizációt fokozatosan, néhány év alatt akarja megvalósítani. Az elvek nem mindenben egyeznek a cseh­szlovákiaiakkal. Az első szakaszban, amely kb. három évig tartana, a román gazdaság mintegy ötven százalékát ad­nák magánkézbe. Elsősorban a mező­gazdaságban, az élelmiszeriparban, könnyűiparban és a kereskedelemben valósítják ezt meg. Vitathatatlan, hogy összetett, nehéz folyamatról van szó. A kormány a Nem­zetközi Valuta Alaptól és a Világbanktól fogja kérni a segítséget. Roman egyéb­kén árra kérte a parlamentet, hathónapos időszakra bővítse a kormány jogköreit, hogy gyorsabban és önállóbban dönthes­sen egyes operatív ügyekben. A reform­folyamat szerves része az apparátus funkcionáriusainak széles körű cseréje is. Már a parlamenti ülés előtt bejelentették, hogy a kormány hivatalnokai közül - ál­lamminiszteri titkárokról és ágazatveze­tőkről van szó - sokat elbocsátanak. A kormány felkérte a prefektusokat is, hogy hasonló módon járjanak el és sza­baduljanak meg mindenkitől, aki nem tud­ja valamilyen oknál fogva támogatni a gyors reformot. Eugen Dijmarescu, a reformokért felelős államtitkár már ko­rábban elmondta a sajtónak, hogy a kor­mány meneszteni akarja a vállalatok ve­zetőinek, igazgatóinak mintegy hetven százalékát. KOKES JÁNOS, Bukarest Módosítják az osztrák államszerződést? (ČSTK) - Roland Dumas francia és Eduard Sevardnadze szovjet külügymi­niszter csütörtökön Bécsben folytatott tár­gyalásokat a két ország közötti együttmű­ködési szerződésről. A dokumentumot Mihail Gorbacsov államfő október 28-29-i franciaországi látogatása során kellene aláírni. Az ötórás eszmecsere során a minisz­terek megállapodtak Gorbacsov látogatá­sának programjában, valamint az új szer­ződés főbb cikkelyeiben és pontjaiban. Dumas kijelentette, országa „maximális jelentőséget" tulajdonít a szovjet elnök látogatásának. Sevardnadzét Bécsben fogadta oszt­rák partnere, Alois Mock is. A szovjet diplomácia vezetője a találkozón hangsú­lyozta, Moszkva kész tárgyalásokat kez­deni Béccsel annak a szerződésnek a módosításáról, amelyet 1955-ben kötött Ausztriával a háborúban győztes négy nagyhatalom. Az államszerződés megvál­toztatását az osztrák kormány szorgal­mazta, mivel úgy véli, az egyesített Né­metország most „függetlenebb" mint Ausztria. Tényleg csak patriotizmus? A Magyar Nemzet interjúja a Szlovák Nemzeti Párt alelnökével A budapesti Magyar Nemzet tegnapi számában egy interjú jelent meg Jozef Horskýval, a Szlovák Nemzeti Párt alelnökével. A Patrióták vagyunk című terjedelmes írásban Horsky úr elképesztő dolgokat állít nagyon sajátos logikával érvelve. ÚJ SZÚ 1990, X. 16. Jozef Horský az SZNP-t így mutatja be: Pártunkat 1881-ben, az Osztrák­Magyar Monarchia idején alapították, a nemzetiségi kiegyenlítődés jegyében. Azért volt erre szükség, mivel bár az 1848-as forradalom után minden nemzet­nek voltak jogai, de minden területen erős magyarizálás volt érezhető. A Monarchia alatt a latin volt a hivatalos nyelv. A latin eltörlése után a magyar nyelv lett elfogad­va, és a szlovák nemzetet úgy könyvelték el, hogy az a magyar nemzet része. Ilyen politikai légkörben alakult meg a Szlovák Nemzeti Párt, hogy nemzetének jogait kivívja, identitását megőrizze A továbbiakban az alelnök megállapít­ja, 1989 decemberében indult újra a párt tevékenysége, mint a nemzeti gondolat és a kereszténység elveit magáénak valló szervezeté. Horský úr szerint a párt fő célkitűzései: Szlovákia önállósodása, a szlovák állam szuverenitásának elérése, vagyis egy önálló állami intézmény létrehozása. Szlovákia ezek szerint önálló, független, szuverén állam, amely ..jószomszédikap­csolatok kialakítására törekedne Magyar­országgal, Lengyelországgal és Csehor­szággal. Erre már azért is szükség van, mert a jelenlegi szlovák-magyar kapcso­latok nem természetesek." Jozef Horský véleménye az, hogy Ma­gyarországon, akik nem Budapesten él­nek, jól viszonyulnak Szlovákiához, de akik Budapesten laknak, azok elsősorban Nagy-Magyarországra gondolnak. „Infor­mációink vannak konkrétan Mečiar úrtól, hogy Dél-Szlovákia magyar lakta vidé­kein - e gondolat következtében -, már ki vannak jelölve azok az emberek, akik nemzeti alapon próbálják a magyarokat felbuzdítani, esetleg autonóm törekvésre, vagyis elszakadásra biztatni." Arra a kér­désre, hogy a Mečiar úrra való hivatkozás mellett van-e erre valamilyen bizonyíté­kuk, az SZNP alelnöke kijelentette: „Bizo­nyítékokat tudunk szolgáltatni arról, hogy a Charta 77 korábban amerikai források­ból merítette p pénzt, amely Amerikában élő magyaroktól származik, konkrétan Soros Györgytől. Tehát nem vethetjük el annak a lehetőségét, hogy itt egy cseh és magyar együttműködésről van szó Szlo­vákia ellen, és mindennek az a célja, hogy Szlovákiát esetleg szétdarabolják Cseh­és Magyarország között." Mivel a riporter ezt nem tartotta bizo­nyítéknak, Horský úr azt mondotta, ez nem az ő hivatalos álláspontja, de az emberek ezektől a dolgoktól félnek. S fel­rótta, hogy a jelenlegi magyar pártok és szervezetek nem a szlovák kormánnyal ülnek le tárgyalni, de egyenest Csehor­szágba mennek. Mindezek után a már említett sajátos logika jegyében azt fejte­gette, igaz, hogy Szlovákia sorsa elsősor­ban cseh és szlovák belügy, „de cseh részről is olyan figyelmeztetések érkez­nek, hogy amennyiben létrejön az önálló szlovák állam, úgy a magyarok elfoglalják Szlovákiát." Nacionalista-e a Szlovák Nemzeti Párt? Horský úr válasza: „Semmiképpen sem vagyunk nacionalista párt, de ha a nacionalizmus angol eredetijéhez nyú­lunk vissza, akkor mindenképpen patrió­táknak tartjuk magunkat." S az igazi logi­kai bukfenc csak ezután jön, mert a meg­ismételt kérdésre, hogy mennyire tartja a párt a magyar fenyegetettséget reális­nak, így felelt: „Nem tartjuk annak, de nem lehet figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy a szlovák nemzet nagy része ettől fél." Természetesen szóba került a nyelv­törvény is, s Horský úr, ugyancsak termé­szetesen, elvetette a kétnyelvűség beve­zetésének lehetőségét azokon a területe­ken, ahol 10 százaléknál több nemzetisé­gi él. (kpr) íTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTT^^ r;TTríľľ iľí Hl n;; Hn H ; í m nnm n H HTH n ; í mTm;TTTiTTTTTTITITl A MÉjr mar&öjéira | Jogállamot - törvénysértéssel? A Szlovák Nemzeti Tanács bizott­sági üléseinek tanácskozását figyel­ve számos esetben tapasztalhattam az elmúlt hét folyamán, hogy nem a gazdaság tönkretétele volt a totali­tárius rendszer fő bűne, hanem az a rombolás, ami a lelkekben, a gon­dolkodásmódban bekövetkezett. így előfordulhat, hogy a gazdaság már régesrég virágzóvá fejlődik, hogy iparunk visszanyeri régi hírnevét, földműveseink termékei ismét kivív­ják mindannyiunk elégedettségét, az emberi megnyilvánulásokban, kap­csolataink kulturálatlanságában, a humánum hiányában azonban ta­lán még évtizedek múltán is vissza­visszaköszönnek a normalizátorok módszerei, az egymással szembeni türelmetlenség, az irigység megnyil­vánulásai. öröm volt hallgatni Peter Tatár VPN-tisztségviselő érvelését, ami­kor megindokolta az SZNT néhány bizottságában, hogy miért nem fo­gadható el a nacionalista pártok által előterjesztett nyelvtörvényjavaslat. Azzal érvelt, hogy valamennyi képvi­selő megesküdött: törvényhozói mű­ködésében az alkotmányt és a többi törvényt tiszteletben tartja. Ezután rámutatott arra, hogy a kisebbségek bárminemű hátrányos megkülön­böztetése az alkotmány megsérté­sét jelentené. Vajon talál-e erre az argumentá­cióra ellenérvet a Szlovák Nemzeti Párt valamelyik vezérszónoka? Többen is feltettük ezt a kérdést az újságírópáholyban. De még mennyire hogy talált! Ka­pásból rávágta: „A 144/1968-as al­kotmánytörvényt, amely a nemzeti­ségi jogokat meghatározza, még a pártállam idején fogadta el a parla­ment". - Igen, mondotta Ivan Brndiar, a Demokrata Párt képviselője, a nemzetiségi, etnikai és emberjogi bizottság elnöke. Csakhogy a 144­es alkotmánytörvény a Prágai Ta­vasz szellemében fogalmazódott meg, és Európa-szerte színvonalas­nak tekintik. -A Matica slovenská is ott volt a megfogalmazói között - érvelt Do­bos László. - Tudom, mert magam is részt vettem a kidolgozásában. -A nemzetiek törvényjavaslatát az Alkotmánybíróság kapásból ha­tályon kívül helyezné - figyelmezte­tett Peter Tatár. - Még nincs Alkotmánybíróság - replikázott a Szlovák Nemzeti Párt egyik képviselője. - De két hét múlva lesz... -Én a nemzetre esküdtem fel, csak azután az alkotmányra. A nem­zet előbbre való az alkotmánynál. Egyébként is, kivonulunk az utcára. Mi jogállamot akarunk, de... Uraim, ez politikai kérdés. Mitagadás, bizony még a szlovák parlamentben sem ártana csiszolni egyes pártok berkeiben az érvelési kultúrát. Nemzeti uraimék még gya­korta összetévesztik a törvényalko­tás színterét a piactérrel. Számukra csak az a fontos, hogy a „gondolat" dörgedelmesen hangozzék. Egyes képviselők furcsán értelmezik a de­mokráciát. Kolbásznak tekintik, és - szerintük - mindenki számára an­nál nagyobb lesz a demokrácia, mi­nél nagyobbat mar le ebből a hen­tesáruból. (Elnézést kérek a más kategóriákban és árnyaltabban fo­galmazó vájtfülübb politológusoktól a vaskos összehasonlításért, de a Szlovák Nemzeti Párt képviselői­nek érveléséről csak ez jutott az eszembe. Na hrubé vreco - hrubá záplata.) Új védelmi miniszter Csak rövid életrajza alapján ítél­kezem: tetszik nekem Ľuboš Dob­rovský, az új védelmi miniszter. Tet­szik, mert rangja: közkatona. De azért is megelégedéssel tölt el a ki­nevezése, hogy a normal izáció ide­jén kazánfűtőként kereste a kenye­rét; e szakma egykori képviselői kö­zül számos kiváló államférfi került ki a múlt év novembere óta. Azzal, hogy nem hivatásos kato­na került a védelmi miniszter bár­sonyszékébe, néhány lépéssel kö­zelebb kerültünk a világ civilizáltabb részéhez. Nálunk szinte senki sem tudja, hogy a nemrég még háborús uszítónak "minősített polgári demok­ratikus kormányok zömében a vé­delmi miniszteri tisztséget - az al­kotmányos előírások értelmében - civil tölti be. Bízom Václav Havel elnök em­berismeretében, és elhiszem, hogy a felmentett miniszter sokat tett azért, hogy békésen zajlott le a no­vemberi forradalom, örülök annak, hogy Vacek tábornok jellemes em­ber és jó hazafi. A politika klassziku­sával szólva azonban a hadsereg túlságosan fontos intézmény ahhoz, semhogy irányítását tábornokra le­hetne bízni. Kikkel kezdjék az átképzést? Lassan körvonalazódik a járási munkahivatalok jogköre. Szükség is lesz rájuk, mert derülátó becslések szerint legkevesebb 0,8 százalék lesz a munkanélkülieknek az összes foglalkoztatotthoz viszonyított rész­aránya, de előfordulhat, hogy a jövő évben már 320-350 ezer munkanél­küliről kell gondoskodni. Az illetékes miniszterhelyettes a múlt héten megjegyezte: félő, hogy a pesszimista feltételezés áll majd közelebb a valósághoz. A munkahivatalok nemcsak a munkanélküliek nyilvántartásával és a segélyek folyósításával, illetve a munkát keresők közvetítésével tö­rődnek. Egyik fő feladatuk az átkép­zés megszervezése lesz. Ha azt akarjuk, hogy a piacgaz­daság beinduljon, hogy az átprofilo­zott vállalatok számára megfelelő létszámú mérnök és szakmunkás álljon rendelkezésre, akkor nyilván­valóan tudni kell minden strukturális átalakításra váró üzemnek, hogy holnap, holnapután mit akar termel­ni, és hogy milyen szakemberekre lesz szüksége. Enélkül a munkanélkülivé váltak átképzése sem indulhat be. A gazdaság egyik legnagyobb gondja, hogy a vállalatok vezetőinek jelentős része nem tud vállalkozni. Leszoktatták róla. Hiszen a tervgaz­daságra az volt jellemző, hogy felül­ről határozták meg, hol mit, mennyit és hogyan kell gyártani. A gazdasági vezetők most majd - noha úszni nem tudnak - bekerülnek a mélyvíz­be, ami magyarul azt jelenti, hogy maguknak kell feltérképezniük, mire van igény a piacon, mit kellene gyár­tani. Amíg ezt nem tisztázzák, nehéz helyzetben lesznek a járási munka­hivatalok, azok is, akik szeretnének új szakmát tanulni. Ugyanis szakma - csak úgy vak­tában, találomra - nem választható, mert a tanfolyamok elvégzése után kiderülhet, hogy a munkanélküliek továbbra sem tudnak elhelyezkedni. Ezért az átképzést a vállalati veze­tőknél kellene megkezdeni. Bátor­ságra, helyzetfelmérésre, vállalko­zásra, a nyugati tapasztalatok átvé­telére kellene a vezető-átképző tan­folyamoknak a hallgatók figyelmét összpontosítaniuk. Amíg ez nem va­lósul meg, a „vak vezet világtalant" közmondás juthat csak az ember eszébe a nálunk folyó átképzésről. Az állam itt nem lehet szűkmarkú, de a merész célokat kitűző vállala­toknak is mélyen be keil nyúlniuk a zsebükbe, ha azt akarják, hogy ne húzódjék évekig, netán évtizedig a felzárkózás. A távolkeleti „kistigri­sek", a gyorsan fejlődő országok példája azt mutatja, hogy a szakem­berképzés a legjobban és leggyor­sabban visszatérülő beruházások egyike. TÓTH MIHÁLY

Next

/
Thumbnails
Contents