Új Szó, 1990. október (43. évfolyam, 230-256. szám)

1990-10-17 / 244. szám, szerda

Jeszenszky Géza javaslata: Biztonsági rendszert Közép-Európában az etnikai konfliktusok megakadályozására (ČSTK) - A Népszabadság tegnapi számában a szlovákiai helyzetről szóló tudósításban megállapítja: Vladimír Me­čiar kormányfő olyan nyelvtörvényt akar, amely megfelel az európai gondolkodás­nak. A lap szerint a szlovák miniszterel­nök aránylag élesen lépett fel a szélsősé­ges nacionalista erők nyelvtörvény-terve­zete ellen, amelyek azt követelik, hogy a Szlovák Köztársaságban. a szlovák nyelv legyen az egyedüli hivatalos nyelv. A Népszabadság végezetül leszögezi: Mečiar legutóbbi kijelentéseivel nyilván­valóan véget szeretne vetni az erősödő nacionalista hullámnak, s ez a közelgő helyhatósági választásokra való tekintet­tel érthető törekvés a kormány részéről, amely liberálisnak tartja magát, xxx Jeszenszky Géza magyar külügymi­niszter hétfői bonni sajtóértekezletén ki­fejtette: Magyarország Csehszlovákiával és Jugoszláviával közösen szeretne egy olyan biztonsági rendszert kiépíteni, amely megakadályozná az etnikai konflik­tusok kirobbanását Közép-Európában. Jeszenszky Géza hivatalos tárgyalásokat folytatott Bonnban partnerével, Hans­Dietrich Genscherrel. A magyar diplomácia vezetője szerint a Varsói Szerződés már nem akcióképes, s főleg nem az etnikailag motivált háborúk esetén, amelyek most a leginkább veszé­lyeztetik Közép-Európát, s főleg Romá­niát. E veszély elhárítása érdekében java­solta az említett biztonsági rendszer kié­pítését, ennek közvetlen résztvevői Ju­goszlávia, Magyarország és Csehszlová­kia lennének, Olaszország és Ausztria pedig közvetítői szerepet játszana. A mi­niszter egyéb részleteket nem közölt a tervről. Elmondta még, hogy Magyaror­szág 1995-ig az Európai Közösségek tel­jes jogú tagja szeretne lenni, a jövő év január 1-től pedig bevezetik a konvertibilis valutát. Kijev Folytatódnak a diáktüntetések (ČSTK) - Az ukrán fővárosban, Kijev­ben tegnap is folytatódtak a hétfőn kezdő­dött diáktüntetések. A középiskolások és az egyetemisták, akik már második napja sztrájkolnak, a két ukrán vezető, Leonyid Kravcsuk és Vitalij Mászol lemondását követelik. A többezres tömeg tegnap is az Októberi forradalom terén levő sátorváros körül gyülekezett - itt tartják már tizenne­gyedik napja éhségsztrájkjukat a diákok (mintegy kétszázan), valamint az ukrán parlament 12 képviselője. Az akció részt­vevői elutasították az új szövetségi szerződést is, s követelték, hogy térjenek vissza e köztársaságba azok az ukrán katonák, akik a Szovjetunió egyéb terüle­tein teljesítenek szolgálatot. A Die Welt című bonni napilap tájékoz­tatott arról az előadásról, amelyet Jeszen­szky a Konrád Adenauer Kiadóban tartott. A lap szerint elsősorban Romániát tá­madta élesen, ahol még nem halt ki Ceausescu diktátor szelleme, s a magyar kisebbség iránti viszonyt az intolerancia jellemzi. A magyar miniszter szerint a je­lenlegi etnikai konfliktusok okait abban kell látni, hogy az első világháború után igazságtalanul állapították meg a határo­kat, s elnyomták a kisebbségeket. Mint mondotta, a román vezetés nem ismeri el a kisebbségek jogait. A Jugoszláviában éleződő nacionalizmus negatív következ­ményekkel járhat a vajdaságban élő ma­gyarok számára. Egyes szlovákok pedig célul tűzték ki az elszakadást Csehor­szágtól és a Szlovákiában élő 700 ezernyi magyar kisebbség fokozatos asszimilálá­sát. Magyarország szeretne megállapodni az osztrák partnerekkel a nagymarosi vízlépcsőn elvégzett munkákért járó kár­térítés ügyében - mondotta Sámsondi György kormánymegbízott. Budapest elismeri a jogos követeléseket, de készen áll arra is, hogy bírósági úton rendezzék a kereseteket, hiszen így módja lesz érve­ket felhozni álláspontjának védelmében. A kormány megbízottja annak kapcsán nyilatkozott, hogy a sajtóban megjelent hírek szerint Magyarország 4 milliárd schilling értékben hajlandó kártérítést fi­zetni az osztrák cégeknek. A Népszabad­ság szerint Magyarország 1,98 milliárd schillinget fizetett az osztrák vállalatoknak az elvégzett munkáért. A magyar fél véle­ménye szerint ennyire tarthatnak igényt. Viszont a szerződést az osztrák törvé­nyek szerint kötötték, s ezek lehetővé teszik a kártérítés követelését a beruhá­zás egész nagyságrendjéért, amelyből csupán a fel nem használt anyagok érté­két lehet levonni. Mélyponton a román-magyar kapcsolatok El kellene végre mozdulni Antall József magyar kormányfő in­terjút adott a bukaresti romániai Magyar Szó főszerkesztőjének, Gyarmath Já­nosnak, melyben a gyakorlatilag holt- és mélyponton levő magyar-román kapcso­latok néhány időszerű problémájáról mondott véleményt. A lap legutóbbi szá­mában megjelent interjú lényegét buka­resti munkatársunk ismerteti: Antall József kijelentette, hogy szerin­te az utóbbi hónapokban történtek ellené­re is megvan a lehetőség Budapest és Bukarest kapcsolatainak javítására: a magyar kormány célja a rendezett vi­szony a román partnerrel, hogy a két ország népe közt teljes legyen a harmó­nia. Ugyanakkor azt is természetesnek kell tartania a román kormánynak, a ma­gyar kormány a romániai magyarság ér­dekében mindent el kíván követni, hogy emberi jogait, kisebbségi jogait a közigaz­gatástól az oktatásig, az egyetemi okta­tástól a művelődési szféráig minden terü­leten érvényesíthesse és szabadon kife­jezésre juttathassa. A magyar fél kész Románia vezetőivel, elnökével, minisz­terelnökével tárgyalni. Ugyanakkor csak olyan tárgyalásoknak van értelme, me­lyek jól elő lesznek készítve, s ezáltal lesz esély arra, hogy valamit megoldanak, mert a román-magyar viszonyban már túl sok a probléma. Ezeket látszatmegbe­szélésekkel, szimbolikus találkozásokkal nem lehet rendezni. Az ilyen találkózók csak abban a formában sikeresek, ha a szándék tiszta, ha a megállapodásra való törekvés elő van készítve, s ered­mény várható. A magyar kormányfő a továbbiakban hangsúlyozta, nem kívánja kétségbe von­ni a másik fél őszinteségét a találkozóra vonatkozó javaslatot illetően, és a megfe­lelő előkészítés mellett fontosnak tartja azt. Magyarország a nemzetközi fórumo­kon sem igyekszik Romániát hátrányos helyzetbe hozni, s nem akarja elszige­telni. Azzal a sokat vitatott és román részről keményen támadott magyar (Göncz Ár­pád) kijelentéssel kapcsolatban, misze­rint Románia útja Európába Budapesten keresztül vezet, Antall kijelentette: nyil­vánvaló, hogy egy szimbolikus kijelentés­ről van szó a köztársasági elnök részéről, akit igazán senki sem vádolhat azzal, hogy nacionalista vagy valaha is bármi­lyen természetű irrendenta kijelentést tett volna. Nyilvánvalóan azt akarta kifejezni, hogy Románia az Európai Közösségben való tagságot csak az európai jogrend­szerhez való csatlakozással, a kisebbségi jogok elfogadásával és tiszteletben tartá­sával, az állam és a kisebbségek viszo­nyának, nemzetközi politikai kapcsolatai­nak rendezésével nyerheti el, mondta Antall József. Az elmúlt hétvégén egyébként újabb éles magyar-román külügyminisztériumi jegyzékváltásra került sor. Budapest jegy­zékében felhívta Bukarest figyelmét a ro­mániai szélsőséges, soviniszta magyarel­lenes megnyilvánulásokra és kérte, hogy a román fél határolja el magát ezektől. Bukarest ezt élesen elutasította, a ma­gyar jegyzéket arrogánsnak nevezte, s ki­jelentette, hogy a jövőben az ilyen jegyzé­kekre egyáltalán nem fog válaszolni. A jegyzékváltás hangneme sajnos, újabb bizonyítéka annak, hogy a két szomszé­dos ország kapcsolatai valóban nagyon mélyre süllyedtek, és szükséges lenne elmozdulni erről a szintről. KOKES JÁNOS, Bukarest Tiszta választás, manipulált értékelés ÚJ szú 1990, X. 16. A kétfordulós helyhatósági választá­sok Magyarországon úgy végződtek, ahogy azt megszoktuk a legkülönbözőbb közel-keleti háborúkban. Bárhogy is ala­kul a végeredmény, valamennyi fél győz­tesnek kiáltja ki saját magát, mutatja a Victory V betűjét még akkor is, ha az ujját is ellőtték az orvlövészversenyekkel sunyivá tett pártharcokban. Egy éven belül ez volt a hatodik vá­lasztási alkalom Magyarországon, és a lelkesedés lázgörbéje úgy zuhant lefelé, mintha a tízmilliós magyarság rákapott volna a politikai lázcsillapítóra. Árulkodó jel: majdnem két százalékkal kevesebben zarándokoltunk el az urnákhoz a helyha­tósági választások második fordulójában, mint két héttel ezelőtt. A politikai apátia tovább amputálta a választási aktivitást. A voksoló nép nem tollal, kézzel-lábbal, hanem fenékkel szavazott: otthon maradt. Esetleg kirándulni ment, megtartotta az esedékes névnapot vagy eljegyzést... A választás - mármint az aktus, amire a szavazópolgárok alig több, mint 38 százaléka mégis el kényszerítette magát - különben csendben-rendben zajlott le, az egymással konkuráló pártok még azt sem tartották fontosnak regisztrálni, hogy a másik hol, mikor és milyen súlyosan sértette meg a választási etikai kódexet. - Tiszta választás, manipulált értékelés - mondták az egyik frissen életrekelt párt központjában e sorok írójának, és nehéz is cáfolni az ilyesmit. Hiszen valamennyi párt győztesnek és sikeresnek nyilvání­totta önmagát. Mintegy jelezve annak a régi bölcsességnek a maradéktalan ér­vényesülését, miszerint a statisztika csu­pán arra való, hogy fiatal politikusok akár­mit is bebizonyítsanak vele. Hiszen tény: a kormánypárt vezető ereje, az MDF, az úgynevezett „nyugodt erő" pártja nem kockáztatta kormányzati pozícióját, bár­mennyire is megrendült benne a bizalom a falvakban, a városokban. Az új győztesek, a szabaddemokraták nemcsak a budapesti főpolgármesteri posztot szerezték meg, hanem a velük szorosan együttműködő partnerükkel, a fiatal demokratákkal egy kivételével va­lamennyi budapesti kerületben megsze­rezték a kormányrudat. A nagyvárosok közül egyedül Kecskeméten van kilátás kormánykoalíciós helyhatósági fölény megteremtésére, másutt azonban az el­lenzék uralja a terepet. Mondhatnánk: nem is baj ez. Hiszen szükség lenne arra, hogy valamiképpen kiegyenlítődjenek a hatalmi tényezők. A kormánykoalíció nyomasztó fölényét ideje a helyszínen, helyben ellensúlyozni - a szavazni mégis csak elment nem egészen negyven százalékos kisebbség valami ilyesféle alapállást sugalmaz. A köztársaság elnökét a szociálliberálisok adták, ám a helyhatósági liberális túlsúly­lyal ez a kormányzati ellenzék könnyen az átalakulás, a valódi rendszerváltás éllova­sává nőheti ki magát. Feltehetőleg ez a kilátás inspirálta az egyik legmarkánsabb fordulatot a magyar politika egyik fontos közszereplőjének gondolkodásában. Torgyán József kis­gazdapárti képviselőről van szó, aki még mielőtt érzékelte volna, hogy teljes egé­szében mégis mennyire keserű pirula a választások gyógyadagja, azt nyilatkoz­ta az Új Szó munkatársának: szakít eddigi politikai vonalvezetésének egyik áramla­tával, ezután mindent megtesz azért, hogy a nemzeti konszenzust összeková­csolja, hogy a magyar parlamentben is képviselt hat párt egyetértését megsze­rezze a magyar gazdaság megmentésé­nek nagyszabású programjához. Kiindu­lópont: a magyar csőd a keleti gazdasági kapcsolatok egyenes következménye. A csődtömeg felszámolásához meg kell szerezni a Szovjetunió, Oroszország, a tagköztársaságok részvételét, hozzájá­rulását. Delegáció élén rövidesen Moszk­vába és más szovjet fővárosokba akar utazni, számít arra, hogy Gorbacsov és Jelcin is fogadja, .és pártközi megállapo­dásokon biztosítja a keleti szomszéd részvété lét a magyar talpraállásban. - A pártok képviselői könnyebben te­hetnek gesztusokat, mint a csapatkivoná­si ügyektől lebénított kormánytényezők - nyilatkozta nekem, amikor legutóbb el­köszöntünk egymástól. KRAJCZÁR IMRE, Budapest A Szlovák Köztársaság hivatalos nyelvéről szóló törvény tervezete Tegnapi számunkban beszámoltunk arról, hogy a kormánykoalíció képviselő­csoportja új nyelvtörvénytervezetet nyújtott be a Szlovák Nemzeti Tanácsba. Az alábbiakban ezt a dokumentumot közöljük. 1§ Bevezető rendelkezések 1. A törvény célja az, hogy a Szlovák Köztársaságban megállapítsa a hivatalos nyelvet mint a kölcsönös nyelvi megértés és kommunikálás eszközét az állam terü­letén, s ezzel biztosítsa az államhatalom, az államigazgatás, az önkormányzat és a mindenoldalú társadalmi fejlődés folya­matos és hatékony végrehajtásához szükséges feltételeket. 2. A hivatalos nyelv érvényesítése kell, hogy hozzájáruljon a szlovák nemzet és a nemzetiségi kisebbségek demokráciá­jának és kultúrájának fejlesztéséhez a Szlovák Köztársaságban a megértés, a nemzetiségi összeférés, valamint az emberiesség és a nemzetközi emberjogi kötelmek megszilárdításának a szelle­mében. 2-§ Hivatalos nyelv A Szlovák Köztársaság állami terüle­tén a szlovák nyelv a hivatalos nyelv. 3.§ A hivatalos nyelv használata 1. Minden állami és önkormányzati szerv, valamint dolgozóik kötelesek az eljárások során a hivatalos nyelvet hasz­nálni szóban, írásban, valamint más, az állam által elismert formában is. A termé­szetes és a jogi személyek a hivatalos kapcsolatokban a hivatalos nyelvet hasz­nálják. 2. A közokiratokat a hivatalos nyelven adják ki. 3. Az állami és az önkormányzati szer­veknek és dolgozóiknak meg kell terem­teniük a feltételeket ahhoz, hogy képesek legyenek alkalmazni a hivatalos nyelvet szóban, írásban, esetleg más, államilag elismert formában. 4. A városoknak, községeknek, ezek részeinek, utcáknak, tereknek, közterüle­teknek és más területi részeknek a nevét hivatalos nyelven tüntetik fel. Az e törvény 5. § második bekezdésében megállapított esetekben a hivatalos nyelv mellett más nyelv is használható. 4-§ A hivatalos nyelv oktatása Az állam köteles az oktatási és műve­lődési rendszerben megteremteni a felté­teleket ahhoz, hogy a Szlovák Köztársa­ság állampolgárai megtanulhassák a szlovák nyelvet, s elsajátíthassák a hi­vatalos és mindennapi kapcsolatokban történő alkalmazáshoz kívánatos mér­tékben. 5-§ Más nyelvek használata 1. A cseh nyelvet az e törvény szerinti célokra a hivatalos nyelvvel egyenjogúan használják. 2. Ha a nemzetiségi kisebbség tagjai a városban vagy községben a lakosság­nak legalább 10 százalékát (esetleg 20 százalékát) alkotják, a hivatalos kapcso­latokban saját nyelvüket használhatják. Ha az ilyen városban vagy községben a hivatalos kapcsolatban olyan állampol­gár lép fel, aki nem tagja a nemzetiségi kisebbségnek, az eljárást hivatalos nyel­ven vezetik. 3. Az állami és önigazgatási szervek felügyeletet gyakorolnak a hivatalos kap­csolatokban történő, az 1. és 2. bekezdés szerinti nyelvhasználat lehetősége, szük­ségszerűsége és módja fölött, mégpedig az eljárás törvényességére és folyama­tosságára való tekintettel. 4. Az 1. és a 2. bekezdés nem érinti a nemzetiségi kisebbségek tagjainak azon jogait, amelyek egyéb jogszabályok­ból erednek. 1 6-§ A hivatalos nyelv használatát érintő jogvitákat az ide vonatkozó előírások alapján az illetékes állami szervek döntik el. 7-§ Ez a törvény a kihirdetése napján lép hatályba. 1 A Polgári perrendtartás 18. §-a A Büntető perrendtartás 14. § 2. bekez­dése Indoklás Az előterjesztett törvénytervezet a Szlovák Köztársaság koalíciós pártjai és mozgalmai (VPN, Kereszténydemok­rata Mozgalom, Demokrata Párt) tárgya­lásainak eredménye. E tárgyalások során a Szlovák Köztársaság közvéleménye hi­vatalos nyelvről vallott követelményeinek igyekeztek a résztvevők eleget tenni úgy, hogy a tervezett optimális mértékben tel­jesítse a követett célt - a szlovák nyelv­nek mint hivatalos nyelvnek a törvényesí­tését a Szlovák Köztársaság állami terü­letén, általános nyelvi megértés és a kommunikálás eszközeként. A Szlovák Köztársaság szuverenitásá­nak és a szlovák nemzet önrendelkezési jogának jelentős megnyilvánulása a szlo­vák nyelvnek mint a Szlovák Köztársaság hivatalos nyelvének jogi rögzítése. Az ilyen jogi szabályozás megteremti az ál­lam ésszerű működésének és az állam­polgárság tudatának jogalapját, ezért rög­zíti az állami és önkormányzati szervek és dolgozóik azon kötelességét, hogy a hiva­talos nyelvet használják. A tervezet ugyanakkor tiszteletben tartja a tolerancia követelményeit, a nem­zetközi emberjogi kötelmekből indul ki, és szavatolja a nemzetiségi kisebbségek tagjainak jogvédelmét. Az áilam mint a szabad élet és az állampolgár fejlődésének szavatolója kö­teles arra törekedni, hogy megteremtse az előfeltételeket ahhoz, hogy minden állampolgár elsajátíthassa azt a nyelvet, amellyel megérteti magát az állam egész területén. Ezért szervezi meg a művelő­dési rendszert, valamint az államhatalom, az államigazgatás és az önigazgatás rendszerét oly módon, hogy az állampol­gárok kommunikációs szükségletei sza­vatolásának megfelelő feltételeit különb­ségek nélkül megteremtse. Szükséges, hogy az állami, társadalmi és polgári életben tevékeny valamennyi alany megteremtse és fenntartsa az elő­feltételeket és feltételeket ahhoz, hogy képes legyen hivatalos nyelven kommuni­kálni.. A tervezet ugyanakkor nem rögzít semmiféle olyan kötelezettséget, hogy az állami és önkormányzati szervek dolgozói kötelesek lennének a hivatalos nyelven kívül más nyelvet ismerni vagy alkalmazni az említett szervek előtti eljárásban. A törvény tervezete teljes mértékben tiszteletben-tartja Csehszlovákia azon kö­telmeit, melyeket a nemzetiségi kisebbsé­gek fejlődésének jogvédelme kapcsán vállalt, főleg a Saint Germain-i szerződés­sel, az Emberi Jogok Egyetemes Nyilat­kozatával-és az 1990. évi koppenhágai szerződés 32-34. cikkelyeivel. Koreai-félsziget Lépések az egyesítés felé? '(ČSTK) - Szeptemberben tartották a két Kórea kormányfői tárgyalásainak első fordulóját, a hivatalos második for­duló pedig ma kezdődik. Kang Jong Hun dél-koreai miniszterelnök ennek ellenére már tegnap megérkezett a KNDK főváro­sába. Amikor Panmindzsonnál átlépte a határt, azt nyilatkozta, a két Koreát elválasztó katonai demarkációs vonal a bizalmatlanság és a konfrontáció gátja, amely csak szerencsétlenséget hozott a koreai népre. Sajnálattal beszélt arról, hogy Korea még mindig megosztott, vagy­is az utolsó kettészakított ország a vilá­gon. A szeptemberi tanácskozásokról és a ma kezdődő hivatalos tárgyalásokról úgy nyilatkozott, mint az egyesítés irá­nyába tett lépésekről. Hangsúlyozta, hogy az ideológiai és a rendszerbeli különbsé­geknek nem szabad továbbra is megoszta­niuk a koreai népet. A déli kormányfőt a tervek szerint Kim Ir Szen államfő is fogadja, akinek átadja Ro Te Vu elnök személyes üzenetét.

Next

/
Thumbnails
Contents