Új Szó, 1990. október (43. évfolyam, 230-256. szám)

1990-10-17 / 244. szám, szerda

Európa vagy a balkanizálódás felé? A „hetek" törvényjavaslata Ez a hivatalos nyelv használatáról szóló törvényjavaslat, amelyet a Szlovák Nemzeti Tanács hét képviselője terjesztett elő, úgyszintén hét szakaszból áll, mint az előző törvényjavaslat. De míg az ötök csoportja alkotmánytörvény elfogadásával szeretné elérni célját, addig a heteké megelégszik egy közönséges törvénnyel is. Ez a javaslat ugyan mérsékeltebb, mint az előző, de ez sem nyerheti el a Szlovákia területén élő nemzeti kisebbségek tetszését. Tekintsük hát ezt is részletesebben. A törvény célja az lenne, amint azt az 1. § megfogalmazza, hogy a Szlovák Köztársaság területén bevezesse a hivatalos nyelvet, amely közvetítő nyelvként szolgálna a Szlovák Köztársaságban, elősegítené az államigazgatás és a társadalmi fejlődés hatékonyságát és folyamatosságát. A szlovák nyelv hivatalos nyelvvé tételét ezekkel a szavakkal deklarálja a 2. § 1. bekezdése: ,,A Szlovák Köztársaságban a szlovák nyelv a hivatalos nyelv." Ez a szakasz ezenkívül még hét bekezdést tartalmaz. Az egyik a cseh nyelvet, amely a Szlovákiában élő cseh nemzeti kisebbség nyelve, mintegy alternatív nyelvet ismeri el, de csak a hivatalos érintkezés terén, igaz viszont, egész Szlovákia területén. így a többi nemzeti nyelvvel szemben privilegizált helyzetet biztosít a számára, ellenben a hivatalos nyelv jogállását a Szlovák Köztársaság területén nem adja meg neki. Azzal viszont nem törődik, hogy a cseh nyelv egyenjogúságát is megszünteti, annak ellenére, hogy az 1968. évi 143. számú alkotmánytörvény 6. cikkelye, amely deklarálja a cseh és cT szlovák nyelv egyenjogúságát mind a törvények és más jogszabályok kihirdetésekor, mind az államigazgatási eljárásban a szövetségi állam egész területén, még mindig hatályban van. Nem így jár el más kisebbségi nyelvekkel. Azok egyenjogúságát még annyira sem ismeri el, mint a cseh nyelvét, sőt azok használatát túlságosan korlátozza. A 3. bekezdés csak az általuk lakott településeken engedélyezi ezek nyelvének használatát hivatalos érintkezésben, és nem egész Szlovákia területén. A 2. bekezdés magyar fordításban: „Hivatalos érintkezésben a polgárok a cseh nyelvet is használhatják." Ez a lehetőség - amint olvashatjuk - csak a polgároknak adatik meg. Az állami szerveket, a helyhatóságokat és a szervezeteket nem kötelezi semmi. Félek, hogy a végrehajtási rendelet majd csalódást fog okozni mind a cseh nyelv, mind más nemzetiségi nyelvek használatával kapcsolatban. S most lássuk, miképp szabályozza egyes nemzeti kisebbségek nyelvének használatát a 2. § 3. bekezdése: „A nemzetiségileg vegyes helységekben a magyar, a német, a lengyel és az ukrán (rutén) nemzetiségű polgároknak joguk van, hogy hivatalos érintkezésben a saját nyelvüket is használhassák." A 3. § a helységnevekről rendelkezik ezzel a két mondattal: „A Szlovák Köztársaság városait, községeit és más településeit, azok részeit, utcáit, tereit és minden közterületét nyilvánosan hivatalos nyelven jelölik meg. A nemzetiségi kisebbségek tagjainak legalább 20 százaléka által lakott területeken a neveket a nemzetiségek nyelvén is fel lehet tüntetni." Hát ez nem valami szerencsés fogalmazás. Már ami a nemzeti kisebbségeket illeti. A törvényjavaslat egyébként a „nemzetiségi" és nem a „nemzeti" kisebbség fogalmat használja. A második mondatban két dolog is kedvezőtlenül érinti a kisebbségeket. Először is csak lehetőséget ad, hogy a helységneveket a saját nyelvükön is feltüntethessék. De ez is csak akkor történhetik meg, ha a nemzeti kisebbségek tagjai majd élnek a jogukkal. Másodszor pedig bevezeti a 20 százalékos határt, Ä 20 százalékkal kapcsolatban megjegyzem, hogy ez az arány az első köztársaságban is sok bonyodalmat okozott. Már akkor sem felelt meg a kor követelményeinek és az elvárásoknak. Bizonyíték erre annak a nemzetiségi statútumnak végső változata, amelyet 1938. július 26án fogadott el a csehszlovák kormány. Bár ez érintetlenül hagyta a „csehszlovák" nyelvet, mint államnyelvet, de a rendelkezés szerint be kellett volna vezetni a nyelvek egyenlőségét hivatalos érintkezésben, mégpedig úgy, hogy meg kellett volna szüntetni a nemzetiségi lakosság 20 százalékos hányadának a követelményét. Tehát a köztársaság minden állampolgára használhatta volna a saját nyelvét a hivatalokban az ország egész területén, s a hatóságok kötelesek lettek volna döntéseikről azok nyelvén is kiértesíteni a feleket. Továbbá az államnyelv mellett el kellett volna ismerni a német, a magyar és a lengyel nyelv hivatalos jellegét azokon a területeken, ahol ezek a nyelvek a lakosság többségének a nyelvét képezték. Sajnos, mindez későn történt. Európában már nem lehetett elhárítani a bekövetkező eseményeket. Sajnos, azóta is, és még ma is vita tárgyát képezi nálunk a nyelvek egyenjogúságának, a népek e természetes jogának az elismerése. A törvényjavaslatnak még egy olyan szakasza van, amely komolyan érinti a nemzetiségeket, bár ezt a fogalmat kimondottan nem használja. A szlovák nyelv elsajátításáról van szó. Erről így rendelkezik: „Az állam köteles megteremteni az iskolai és művelődési rendszerben annak a feltételeit, hogy a Szlovák Köztársaság területén élő minden polgár megtanulhassa a szlovák nyelvet és azt elsajátíthassa oly mértékben, amilyenben szükséges annak általános használata a hivatalos és a társadalmi érintkezésben. Részletekről a végrehajtási szabály rendelkezik." Ez a rendelkezés lényegében azonos az előbbi javaslat 4. §-ával. Igaz, ez nem három, hanem öt sorban tartalmazza az állam számára ugyanazt a kötelességet, ami a nemzetiségek tagjai számára viszont azt jelenti, hogy meg kell tanulniuk szlovákul. A többi szakasz nem tartalmaz rendelkezést magáról a nyelvhasználatról. Viszont a 6. § meghatalmazza a kormányt, hogy a törvény végrehajtására rendeletet adjon ki. Várható, hogy a végrehajtási jogszabályok csaknem egy egész egyetemi tankönyvre való rendelkezést fognak tartalmazni, mint az az első köztársaság idején történt. A törvényjavaslat indokolásából kitűnik, hogy a hivatalok, az intézmények, a testületek és minden intézmény alkalmazottainak ismerniük kell a szlovák nyelvet szóban és írásban. Csakis hivatalos nyelven szabad intézni ügyeket, kiadni okiratokat. Egyébként ebből a törvényjavaslatból azt is ki lehet érezni, hogy készítői, fogalmazói kapkodva, sebtében tákolták össze. Fércmunka a javából. Ezt maga az indoklás is alátámasztja. Megemlíti ugyanis, hogy a törvényjavaslat teljes mértékben respektálja mindazokat a kötelezettségeket, amelyeket CsehSzlovákia a kisebbségek védelmével és fejlődésével kapcsolatban eddig magára vállalt, így a Saint-Germain-Layeben 1919. szeptember 10-én aláírt kisebbségvédelmi szerződéstől kezdve az 1990. évi Koppenhágai Egyezményig valamenynyit, továbbá az Alkotmány 25. cikkelyét és az 1968. évi 143. számú alkotmánytörvény 6. cikkelyét. Szomorú, hogy az Alkotmány 25. cikkelyét is említi, amikor nemcsak a szakemberek, hanem a laikusok is jól tudják, hogy az Alkotmánynak ezt a cikkelyét az 1968. évi 144. számú alkotmánytörvény 6. cikkelye hatályon kívül helyezte, miután a benne foglaltakat átvette és kibővítette. A 143. számú alkotmánytörvény 6. cikkelye pedig, amely deklarálja a cseh és a szlovák nyelv egyenjogúságát, mint már említettem, még mindig hatályban van. Az 1968. évi 144. számú alkotmánytörvényt meg sem említi. GYÖNYÖR JÓZSEF (Folytatás holnapi számunkban) A jövő a takarékos olajfelhasználásé Alaposan felkavarta a kedélyeket az október 6-án bevezetett benzinadagolási rendszer. A júliusi sokk után még egy negyedév sem telt el, és itt a további áremelés, meg az utalványos benzin. Mi ennek az oka? Milyenek e téren a kilátások a jövőt illetően? Erről beszélgettünk Jan Pirko mérnökkel, a Szövetségi Gazdasági Minisztérium vegyipari főosztályának igazgató-helyettesévei. - Azt hiszem, nem árt egy kicsit visszalapozni a múltba és felidézni az utolsó tíz év eseményeit. Az olajjal való takarékosság az egész évtizedben hozzátartozott az olajprogramhoz. A fűtőolaj-fogyasztást például sikerült 45 százalékkal csökkenteni, és a jövőben további jelentős csökkenés várható. A földgáz felhasználása a fogyasztó és az állam szempontjából is előnyös, csak az ezzel kapcsolatos beruházások, sajnos, nem valósíthatók meg egyik napról a másikra. Új kazánokra van szükség vagy a régieket kell átalakítani, új vezetékeket kell elhelyezni. Az elmúlt években sikerült némileg csökkenteni az üzemanyag-fogyasztást is, bár a gépkocsik száma emelkedett. A megtakarított kőolaj nagyon jól jött a jelentősen megnövekedett petrolkémiai termelésnek, és termékeik egy részét dollárért tudtuk értékesíteni. Olajmegtakarítást eredményezett az 1984-ben beindított litvínovi hidrokrakkoló is. -Abból kelľkiindulni - hangsúlyozta Jan Pirko -, hogy Cseh-Szlovákia kőolajszükségletének 99,3 százalékát behozatalból fedezi. A maradék pár tized kiváló minőségű hazai kőolaj, amit nem is kevernek a nehezebb szovjet nyersanyaggal. A szlovákiai üzemben külön finomítják és többek között a gyógyszeriparban használják fel. A Szovjetunióval kötött szerződés évi 16,6 millió tonna kőolaj szállítást irányoz elő, és ez évek hosszú sora óta megbízhatóan működött. Csehszlovákia Magyarországgal és Jugoszláviával együtt részt vett az Adria olajvezeték építésében, de viszszalépett a szerződéstől, mert nem volt rá szükség és mostanáig nem is használta. Az ősz folyamán érkezik onnan az első szállítmány, a szolgáltatás természetesen kereskedelmi alapon történik. A Szovjetunió váratlan bejelentésére, hogy az idén nem teljesítik a szerződést, nyomban reagálni kellett, hiszen már az első negyedévben sem szállították le az évi menynyiség megfelelő részét. A kormány azonnali hatállyal korlátozta a petrolkémiai termékek kivitelét és a második félévben, s miután tovább csökkentek a szovjet szállítmányok, teljesen leállította. Egyidejűleg közel egymilliárd devizakoronát szabadított fel benzinvásárlásra, hogy az ellátás zökkenőmentes legyen. Megindultak a tárgyalások szerte a világon a kemény valutáért vásárolandó kőolaj behozataláról, mert világossá vált, hogy nem lehet és nem is szabad egy országtól függeni. Kőolajban nincs hiány a Szovjetunióban sem, csak meg kell fizetni. Csehszlovákiának minimálisan 15 millió tonna kőolajra van szüksége évenként, hogy biztosíthassa a folyamatos petrolkémiai termelést, a zavartalan benzinellátást. És jövőre már mindenhonnan, a Szovjetunióból is, világpiaci áron, dollárért kell a kőolajat megvásárolni. KIS ÉVA Merre tart az „ipari"? Négyszemközt az új igazgatóval Európának ebben a részében, több mint egy évszázadon át, mindig a kor követelményeihez igazodva továbbfejleszteni egy intézményt és megőrizni igazi emberséget kisugárzó szellemét - kétségtelenül szép teljesítmény. Elmondható, a Kassai Magyar Tenitási Nyelvű Gépipari és Elektrotechnikai Szakközépiskola erre képes volt. Fejlődési íve 1872 októberétől, amikor Szakkay József a Hernád-parti városban megalapította a gépészeti felsőbb ipartanodát, a mai napig úgyszólván töretlen, bár az sem hallgatható el, hogy a második világháború után csak 1950ben, öt évnyi kényszerű megszakítás után indult újra a magyar nyelvű oktatás, tehát pont negyven éve. E négy évtized alatt az iskola gépészeti és elektrotechnikai szakán több mint ötezren szereztek technikusi képesítést. Az iskola történetében a tavalyi gyengéd forradalom után új fejezet kezdődött, s ennek az az első jele, hogy az ipari élére ez év februárjában teljesen új vezetést választottak. Az új igazgató Albert Sándor mérnök lett. Az alábbiakban vele beszélgetünk. - A választások óta már eltelt egy kis idő, utánunk van a szünidő és az új tanév első hónapja is - milyen most a hangulat az iskolában? - A választásokkal összefüggő megnyilvánulások, „kilengések" lecsillapodtak, mindenki státusza rendeződött, most már valamennyien az oktató-nevelő munkával foglalkozunk, méghozzá eléggé termékenynek minősíthető, alkotó légkörben. - Mi lett a leváltott vezető pedagógusok sorsa? -Az igazgató és két helyettese teljes óraszámmal továbbra is az iskolánkban tanít, egyedül Pásztó András döntött úgy, hogy főállásban a Thália Színház dramaturgja lesz, nálunk óraadó tanárként fog besegíteni, egyben továbbra is vezeti az „iparista" kisszínpadot. A műhelyfőnökünk elérte a nyugdíjkorhatárt, ezért ô távozott körünkből. - Új igazgatóként, milyen eszmények szellemében és milyen irányban kívánja továbbfejleszteni a kassai iparit? - Reformszellemű iskolát szeretnék kialakítani, növelni kívánom a tanárok, de ugyanakkor a diákok önállóságát is. Minden egyes tárgykör teljes autonómiáját is biztosítani kívánom, értve ez alatt azt is, hogy a szaktanárok - bizonyos alapkövetelmények figyelembevételével - a tanterveket szintén saját maguk dolgozzák ki, s tanítani is olyan tankönyvekből tanítanak, amilyenből akarnak, de azok színvonala érje el az európai mércét. Nagyon jól képzett, rendkívül tehetséges pedagógusokkal rendelkezünk, s a tantestületünkben hatalmas elfojtott energia van. Most, hogy társadalmi rendszerünk megváltozott, ezt az energiát minden bizonnyal fel tudjuk szabadítani, s ez olyan vonzóvá teheti az iskolánkat, mint amilyen még nem volt. - Nem fél attól, hogy a jövőben a szakmunkásképző iskolák, illetve a gimnáziumok több gyereket fognak elcsábítani az iparitól, mint eddig? - Egyelőre az az igazság, hogy a műszaki főiskolákra szívesebben veszik fel a szakközépiskolából jelentkező diákokat, noha én is tudom, a minisztérium elképzelése az, hogy a középfokú ipariskolákban szakérettségivel záruljon le a fiatalok tanulmányi időszaka, és egyetemre vagy főiskolára csak azok mehessenek, akik matematikából, illetve fizikából gimnáziumi érettségit is tesznek. Elmondhatom, hogy mi fakultatív oktatás keretében diákjainkat matematikából és fizikából is megtanítjuk mindarra, amire szükség van, sőt itt, nálunk, érettségi vizsgát is tehetnek. A kassai műszaki egyetemmel abban is megegyeztünk, hogy tanáraik eljönnek hozzánk és fél év alatt szlovák nyelven átismétlik tanulóinkkal a középiskolás tananyagot, ami által tulajdonképpen felkészítik őket a főiskolai felvételi vizsgákra. Megkülönböztetett figyelmet kívánunk fordítani a differenciált oktatásra. Tapasztalataink szerint iskolánkon a második évfolyam végére teljesen kirajzolódik, hogy ki-ki mekkora tehetség, milyen pályára való, azaz kinek érdemes egyetemre, főiskolára menni, kiből lesz jó technikus, illetve kinek lenne elegendő egy szakmunkás-igazolvány. A jövő tanévtől már ilyen értelemben is külön akarunk foglalkozni diákjainkkal. A Kelet-szlovákiai Gépgyár szakmunkásképző intézetével tárgyalásokat folytattunk arra vonatkozólag, hogy velük együttműködve iskolánkban három évnyi tanulás után módunk legyen szakmunkásigazolványt adni azoknak a tanulóknak, akik esetleg nem akarják megszerezni az érettségit. Természetesen, akinek a tudásából arra is futja, hogy leérettségizzen, az a szakmunkás-igazolványhoz megszerezheti a technikusi képesítést. - A kassai ipari közismerten Szlovákia egyik legjobban felszerelt szakközépiskolája, műhelyeiben a gyakorlati oktatás magas színvonalon folyik, amit az is bizonyít, hogy a prágai ČKD által gyártott villamosokba tengelyeket készítenek itt. Szerepel terveik között a műhelyek továbbfejlesztése ? - A ČKD-nak körülbelül egy évtizeden át gyártottuk a tengelyeket, de aztán váltottunk. Úgy gondoltuk, az iskola profiljához jobban illik, ha saját tervezésű tanszereket fogunk inkább gyártani. A besztercebányai tanszergyártó vállalatnak, szerződés alapján, ebben a naptári évben számunkra másfél millió korona hasznot hozó árut készítünk. Szükségünk van ilyen bevételekre, mert tervbe vettük, hogy műhelyeinket minél előbb számítógép-vezérlésű gépekkel kell felszerelnünk. - Október 20-án nagyszabású „össziparista" találkozót szerveznek, melyre minden egykori diákot várnak. - Egykori diákjaink és az alma mater között eddig is jó volt a kapcsolat, de szeretnénk még jobban elmélyíteni és gazdagabbá tenni. Október 20-án megalakítjuk az iparisták baráti körét és ezzel egyidejűleg egy iparista alapítványt is létrehozunk. Meggyőződésünk, hogy egy ilyen nagy múltú iskola, mint a miénk, egykori diákjai révén - más egyéb mellett - a mostani végzős növendékeink elhelyezése érdekében is sokat tud tenni. Az iparisták baráti körének tagjai 50 korona tagdíjért minden évben megkapják tőlünk az iskola évkönyvét, elküldjük nekik a havonta megjelenő diáklapunkat, az Acéltollat és minden jelentősebb iskolai rendezvényünkről értesítjük őket. A megmaradt öszszegből alapítványt hozunk létre, amelyből néhány arra érdemes diákunkat évente tanulmányútra, illetve nyelvtanfolyamra küldünk a fejlett nyugati országokba. Már most kapcsolatban vagyunk két kanadai középiskolával, melyek már az idén vendégül látják néhányukat. A stockholmi Volvo céggel is ígéretes kapcsolatfelvétel történt egy ott dolgozó egykori kassai iparista segítségével. Keressük a német és osztrák iskolákkal, cégekkel is az együttműködés lehetőségeit. Bízom benne, hogy október huszadikán, a Thália Színházban rendezett össziparista találkozón és az ezt követő bálon, a Slovan Szálló termeiben még további ötletek, használható kezdeményezések is születnek majd, és mindez a kassai ipari jó hírnevét öregbíti. Nem tagadom: optimisták vagyunk, örülünk, hogy nálunk így alakultak a dolgok. Bízunk önmagunkban és a jövőben. SZASZÁK GYÖRGY ÚJ SZÚ 15 1990. X. 1942.