Új Szó, 1990. október (43. évfolyam, 230-256. szám)

1990-10-16 / 243. szám, kedd

DIPLOMÁCIAI KAPCSOLAT OMÁNNAL (ČSTK) - Kabusz bin Szaid ománi szultán vasárnap szalalahi palotájában fogadta a csehszlovák jóakarat misszió tagjait, akiket Ri­chard Wagner elnöki tanácsadó ve­zet. A delegáció átadta a szultánnak Václav Havel köztársasági elnök személyes üzenetét. A szívélyes légkörű megbeszélé­seken az ománi szultán értékelte az iraki agresszióval kapcsolatos cseh­szlovák álláspontot. Szorgalmazta a kétoldalú együttműködés fejleszté­sét. Elfogadta a hazánkba szóló meghívást, a látogatás időpontjában diplomáciai úton egyeznek meg. Tegnap Richard Wagner, illetve Juszuf bin Abdallah bin Alavi ománi külügyminiszter Maskatban közös közleményt írtak alá a két ország diplomáciai kapcsolatainak felvételéről. Küldöttségünk még az­nap hazautazott. A döntés joga a parlamentté Sevardnadze a szovjet katonai kontingens Öbölbe küldését latolgatja (ČSTK) - A perzsa-öbölbeli vál­ság volt az egyik vezető téma a szovjet parlament tegnapi ülésén. A tanácskozáson ugyanis Eduard Sevardnadze terjesztette elő be­számolóját a külügyminisztérium te­vékenységéről, s elemezte annak a lehetőségét, hogy a nemzetközi ENSZ-erők keretében szovjet kato­nai kontingenst küldjenek az öböl­be. „Ma nem 1979-et írunk, ez nem a nagy tragédia éve, amikor döntés született arról, hogy csapatokat küldjünk Afganisztánba" - mondot­ta. Hozzáfűzte még, hogy a szovjet parlamentnek kell döntenie minden olyan esetben, amikor arról van szó, hogy katonákat küldjenek külföldre. Megerősítette, a moszkvai vezetés­nek az öbölbeli katonai hadművele­tekben való részvételt tekintve nin­csenek semmilyen tervei és hátsó szándékai. Ugyanakkor arra is em­lékeztetett, hogy a Szovjetuniónak, mint a Biztonsági Tanács állandó tagjának vétójoga van, s megakadá­lyozhatja, hogy a nemzetközi közös­ség vonalán erőt alkalmazzanak. Egyéb külpolitikai témákkal fog­lalkozva tájékoztatott arról, hogy - legutóbbi találkozóján James Ba­kerrel lényeges előrelépés született a hadászati támadófegyverek 50 százalékos csökkentését kimondó szerződés véglegesítése terén. A még meglevő akadályokat a no­vemberi külügyminiszteri találkozón várhatóan sikerült felszámolni, úgy­hogy a szerződést George Bush moszkvai látogatása alkalmával alá lehet majd írni. Sevardnadze beszédét a képvi­selők nem fogadták egyértelműen megértéssel. Nyikolaj Petrusenko ezredes „jeleskedett" a vitában, amikor felszólította a parlamentet, ítélje el a külügyminisztérium politi­káját, mert ez a politika az enged­mények, a Szovjetunió védelmi ké­pessége gyengítésének a politikája. Határozottan ellenezte, hogy Nem egyiptomiak a merénylők (ČSTK) - Nem egyiptomi nemzetiségű arabok ölték meg pénteken Rifat Mahgu­bot, a kairói parlament elnökét. Az egyip­tomi rendőrség szóvivője szerint a vizsgá­latok eredményeiből arra lehet következ­tetni, hogy a kairói repülőtéren vasárnap őrizetbe vett három támadó arab nemzeti­ségű. A merénylők külföldiek, Ausztráliá­ból, Szíriából, illetve az Egyesült Államok­ból érkeztek. Moszkva csapatokat küljdön az öbölbe. Természetesen a tengerentúlon is vezető téma az öböl-válság. Dan Quayle alelnök a CBS tévétársa­ságnak adott nyilatkozatában hang­súlyozta: Az USA nem engedi meg, hogy a 21 palesztin múlt hétfői halá­la elterelje a figyelmet Irak Kuvait elleni inváziójáról. Ismét azt állította, hogy az öböl-válság és a palesztin kérdés között nincs semmilyen összefüggés. Jasszer Arafat, a PFSZ vezetője tegnap Tunéziában azt mondotta, Szaddam Husszein iraki elnök bi­zonyos jelét adta annak, hogy rugal­masabb is tudna lenni, s már nem utasítja el olyan keményen csapatai­nak kivonását Kuvaitból. Arafat, aki Roland Dumas francia külügymi­niszterrel tartott közös sajtóértekez­letet, azt állította, hogy a politikai rendezés esélyeit illetően ő optimis­ta. Roland Dumas viszont arra fi­gyelmeztette a jelenlevőket, hogy Arafat szavaiból nem kell elhamar­kodott következtetéseket levonni, á csupán azt húzta alá, hogy a bé­kés rendezés érdekében minden le­hetőséget ki kell használni. Élelmiszer Világnap (ČSTK) - Becslések szerint ebben az évben 51 millió ember hal meg a világban, egyharma­duk csak azért, mert nincsenek biztosítva számukra a legalap­vetőbb életszükségletek, minde­nekelőtt az elegendő élelmiszer. Földünkön 50 millió ember króni­kusan rosszultáplált. Minden percben 15 gyermek hal éhen, illetve szomjan vagy csupán azért, mert nem részesülnek megfelelő orvosi ellátásban. Ezekre a szomorú tényekre emlékeziet a mai Élelmiszer Vi­lágnapja, amelyet 10 évvel eze­lőtt hirdetett meg a római szék­helyű FAO. Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete ezen a napon ünnepli fennállá­sának 45. évfordulóját is. Az ün­nepi alkalomból kiadott doku­mentum arra hívja fel a figyel­met, hogy az egész emberiség feladata biztosítani az élelmi­szert a következő nemzedékek­nek. Ezt anélkül kell elérni, hogy megsértsék az ökorendszer ér­zékeny egyensúlyát. Vészes radioaktivitás (ČSTK) - A Greenspeace környezet­védelmi mozgalom hajójának legénysége közölte, tagjai Novaja Zemlja térségében magas radioaktív szintet mértek. A sziget­csoport térségében a Szovjetunió ugyanis a múltban föld alatti kísérleti atomrobban­tásokat hajtott végre. A szakértők mérései bebizonyították, hogy a térségben a Gei­ger-skála szerint 20-50-szer magasabb a radioaktivitás a megengedett szintnél. Tömegtüntetés Kijevben ELNÖKI RENDELET AZ EMLÉKMŰVEK ÉS AZ ÁLLAMI SZIMBÓLUMOK SZIGORÚBB VÉDELMÉRŐL (ČSTK) - A vasárnapi szovjet la­pok ismertették Mihail Gorbacsov legújabb elnöki rendeletét, amellyel szigorítja a felelősségre vonást a Le­nin-emlékművek és más, a Szovjet­unió történelmével szoros kapcsolat­ban álló emlékművek, valamint a szovjet állami szimbólumok meg­gyalázásáért. Az államfő felszólította a Legfelsőbb Tanácsot, azonnal szi­gorítsa az emlékművek és állami szimbólumok védelméről szóló törvé­nyeket. A lépést az indokolja, az utóbbi hónapokban nem­csak a kaukázusi köztársaságokban és a Baltikumban, hanem Ukrajná­ban és az Oroszországi Föderáció számos településén is eltávolították a Lenin-emlékműveket. Nem egy esetben meggyalázták a szovjet ka­tonák sírjait, a tüntetéseken pedig szovjet zászlókat égettek el. Nagy tömegtüntetés volt tegnap Kijevben. A városközpontból, az Ok­tóberi forradalom terén levő sátorvá­rosból több mint 30 ezer ember vonult az ukrán parlament épülete elé. A világoskék-sárga színű ukrán lobogók alatt vonuló tüntetők Leo­nyid Kravcsuknak, a köztársasági parlament elnökének és Vitalij Ma­szol ukrán kormányfőnek a lemondá­sát követelik. A törvényhozás épüle­tét a kora reggeli óráktól több ezer fegyvertelen milicista védte. A fe­szültség az épület falain belül is érez­tette hatását. A parlament ötnapos szünet után tegnap folytatta tanács­kozását. A viharos vitában, amely kicsúszott Kravcsuk ellenőrzése alól, a képviselők úgy döntöttek, Ukrajna addig nem írja alá az új szövetségi szerződést, amíg el nem fogadják az új ukrán alkotmányt. November 17-18-án kerül sor an­nak az új politikai pártnak az alakuló kongresszusára, amely az Oroszor­szági Föderáció demokratikus plat­formjából jön létre, közölték tegnap, a demokratikus platform kétnapos moszkvai regionális konferenciájá­nak a befejezése alkalmából. Nem kizárt az sem, hogy miután az egyes köztársaságokban a demokratikus platformok - amelyek a kommunista pártból váltak ki - önálló politikai pártokká alakulnak, megtartják össz-szövetségi kongresszusukat, amely létrehozhatna egy közös kon­zultatív és koordinációs szervet is. ÚJ SZÚ 15 1990. X. 3. A ileglepelés nélkül, lényegében IVI a várakozásoknak megfele­lően zárultak vasárnap a keletnémet tartományi választások. Röviden összegezve: a volt NDK öt új tarto­mányában 4:1-es győzelmet aratott a kormányzó CDU. Ez azt jelenti, hogy Szászországban, Mecklen­burg-Nyugat-Pommerániában, Szászország-Anhaltban és Türin­giában kereszténydemokrata minisz­terelnök irányítja december másodi­káig a kabinet munkáját. Szászor­szágban, a legnépesebb keleti tarto­mányban abszolút többséget kapott a CDU (54,2 %), itt egyedül alakíthat kormányt, a többi három „Bundes­landban" pedig osztozni fog a veze­tésben. Csupán Brandenburgban si­került látványosan előrelépniük a szociáldemokratáknak, de a meg­szerzett 38,7 százalék nem elegen­dő a kormányzáshoz. Az eredményeknek megfelelően módosultak az erőviszonyok a Bun­desratban, a tartományok tanácsá­ban is: az SPD elvesztette a tavaszi Saar-vidéki választásokon szerzett többségét, a mandátumok 53:33 arányban oszlanak meg az uniópár­tok javára. Lafontaine „csapatának" tehát - legalábbis a decemberi össznémet választásokig - jóval ke­vesebb beleszólása lesz az egyesí­tett Németország politikájába. . összesítve az eredményeket, a keleti országrészben a legerőseb­bek a kereszténydemokraták, őket követik a szociáldemokraták. A lista Német erőpróba harmadik helyén szerepel a kommu­nista utódpárt, a PDS. Kisebb eltéré­sekkel lényegében megismétlődtek a márciusi parlamenti választások. A keletnémetek az egyesítéssel be­gyűrűző negatívumok, a növekvő munkanélküliség, a válságos gazda­sági helyzet ellenére továbbra is megbíznak az „einheit", vagyis az egység megtestesítőjében, Kohl kancellárban és a konzervativók­ban, mivel úgy vélik, az ő kezükben van a pénz, a DM - a fellendülés, a jövőbeni stabilitás garanciája. Választások voltak Bajorország­ban is, ahol immár hagyományosan a kereszténydemokraták koalíciós partnere, a CSU abszolút többséget szerzett. A meglepetés itt is elma­radt, igaz, a szavazatszámlálás so­rán sokáig úgy tűnt, hogy a szélső­jobboldali Radikális Párt is képvise­lőket küldhet a tartományi parla­mentbe, s ez minden bizonnyal szenzációnak számított volna. Az eredmények összesítése után a ra­dikálisok mégis kimaradtak, helyet­tük az FDP került be a törvényho­zásba. N em tudta beárnyékolni a kor­mánypártok örömét az a tény sem, hogy a CSU keleti testvérpártja, a DSU szinte letűnt a politikai porondról, egyik tarto­mányban sem jűtott be a parlament­be. A bonni kabinet elégedett lehet - hét héttel az össznémet parlamen­ti választások előtt megtartott voks­csata eredményei jelentősen meg­erősítették a VDU/CSU pozícióit. Ezzel szemben a szociáldemokraták jóval kisebb reményekkel tekinthet­nek a jövő, illetve a december elé. URBÁN GABRIELLA Mihail Gorbacsovnak ítélték oda az idei Nobel-békedíjat (ČSTK) - Mihail Gorbacsov szovjet államfőnek ítélték oda az 1990. évi Nobel-békedíjat. A hírt tegnap jelentette be Giske Andersen, a norvég Nobel-bizottság elnöke, indoklásában hangsúlyozva Gorbacsov vezető szerepét a békefolyamatban. A bizottság nagyra értékelte a szovjet államfő érdemeit a kelet-európai országokban lezajlott békés változásokban, különös tekintettel a német egyesítésre. A békedíjnak az idén hozzávetőleg 100 jelöltje volt - egyének és szervezetek egyaránt. A díj átadására december 10-én, Alfred Nobel halálának évfordulóján kerül sor a norvég fővárosban. ' Az újságírók a Kremlben tegnap felkeresték a szovjet államfőt, aki kijelentette: „Az ilyen pillanatokban nehéz megfelelő szavakat találni. Izgatott vagyok." Kérdésekre válaszolva azt hangsúlyozta, nem saját személyének tulajdonítja az elismerést, hanem az átalakításhoz való viszonyulásnak. „Úgy vélem, hogy ez volt a legfőbb szempont, amikor a bizottság meghozta a döntést." Gorbacsov bejelentette, hogy decemberben személyesen szeretné Oslóban átvenni a díjat. Minden reáli­san mérlegelő embernek el kell ismernie, hogy ar­ra érdemes em­ber kapta a No­bel-békedíjat, még akkor is, ha ez ügyben köz­vetlenül érdekelve voltunk, hiszen Václav Havelt a legesélyeseb­bek között tartot­ták számon. Ket­tejük mellett olyan nevek kerültek még szóba, mint például Nelson Mandela, a világ­szerte ismert dél­afrikai polgárjogi harcos, II. János Pál pápa, Hans­Dietrich Genscher német külügymi­niszter, Csai Ling, a tavalyi pekingi diákmegmozdulások egyik vezetője és így tovább. Bármelyiküket is érte volna a megtiszteltetés, az illető ér­demeit nem lehetett volna elvitatni. Például érdekes módon állította szembe Gorbacsovot és Havelt a múlt héten az USA Roday ameri­kai lap. Azt írta, egyedül az sodor­hatja veszélybe Gorbacsov győzel­mét, hogy ellenzi a balti államok függetlenségét. Havel számára pe­dig éppen Gorbacsov jelenti a leg­nagyobb akadályt, mert sokak sze­rint nem kaphatja meg a díjat a szovjet elnök előtt. Hiszen Gorba­csov indította el az új folyamatokat, nélküle nem következhettek volna be a kelet-európai forradalmak. Ha korábbi éveket tekintjük, akkor az idei békedíj más' hangsúlyokat kap, mert más a nemzetközi légkör is. Az odaítélés mindig élénk vitát váltott ki minden Nobel-díjnál, külö­nösen az irodalminál és a békedíj­nál. Tagadhatatlan, hogy a háború utáni években nagyon gyakran poli­tikai megfontolások játszották a fő szerepet, s ezért sokan vitatták is a döntések jogosságát. Emlékezhe­tünk, hogy felzúdult az arab világ éš az egykori szocialista tábor is 1978­ban, amikor Menahem Begin izraeli és Anvar Szadat egyiptomi miniszterelnök kapta megosztva, a Camp David-i békeszerződésért. Hasonlóan tiltakozott a keleti tömb, amikor Lech Walesát tüntették ki vele. Később úgy tűnt, a viták elke­rülhetők, ha inkább szervezeteknek ítélik oda. így 1985-ben az Orvos­mozgalom a Nukleáris Háború Meg­előzéséért, 1988-ban pedig az ENSZ békefenntartó erői kapták. Tavaly viszont már megint voltak problémák, hiszen a dalai lámának ítélték oda, s ezt a pekingi kormány a kínai belügyekbe való beavatko­zásnak tekintette. Úgy vélem, az idei döntés ellen nem fognak sokan tiltakozni, bár lesznek, akiknek nem tetszik, hiszen olyan még nem volt, hogy mindenki egyetértett volna ez ügyben. Mi itt Kelet-Európában éreztük csak iga­zán: a nyolcvanas évek második fele a gorbacsovi forradalom jegyében zajlott. Emlékszem, kezdetben mi­lyen óvatosan ízlelgettük a fogalma­kat: peresztrojka, glasznoszty. És emlékszem arra is, aki megpróbálta nálunk a hazai körülményekre alkal­mazni őket, annak a körmére kop­pintottak. És emlékszem, milyen lel­kesen szerkesztettük újságoldalnyi beszédeit, mert úgy éreztük, a mi viszonyainkról mondja ki az igaz­ságot. Ellenfelei sem vitathatják el érde­meit. A háború utáni korszak legna­gyobb tette fűződik nevéhez: a sztá­linizmus szilárdnak hitt bástyáinak a lebontása, a hidegháború felszá­molása. Abban biztos vagyok, 1985­ben ő sem látta, hová vezet az út, amelyen elindult. Mindig az volt benne á szimpatikus, hogy nem­csak kinyilatkoztatott, hanem a téve­déseit is fel merte vállalni, ami ko­rábban a szovjet vezetőkre nem volt éppen jellemző. Hazai ellenfeleinek egy része a szovjet birodalom szét­züllesztésével vádolja. Külföldi tisz­telői ugyanerről azt mondják, csu­pán ,,helyrerakta" a történelmet. Ó az első moszkvai vezető, aki rövid idő alatt elérte, hogy a világban népszerűbb, mint odahaza. Elindí­totta a lavinát, amely nemegyszer majdnem maga alá temette öt magát is. Hazai ellenfeleinek másik része szerint - s ez a történelem furcsa fintora - már ő is konzervatív, a ha­ladás fékezője. Vannak pillanatok, amikor az ember már-már el is hinné ezt, de ha jobban belegondolunk: csupán nagy taktikus ő, persze stra­tégának sem kisebb. Megpróbál egy birodalmat új alapokra helyezni, s hi­hetetlen megfontoltságra van szük­ség ahhoz, hogy ezt többé-kevésbé békés úton vigye végig. Alfred Nobel végrendeletének 5. pontja igy hangzik:,,... egy rész azé, aki a legtöbbet, vagy a legjobban működött közre a népek testvérisé­géért, az állandó hadsereg meg­szüntetéséért vagy csökkentéséért, valamint a békekongresszusok megrendezéséért és követelé­séért. " Az idei döntés a végrendelet szel­lemével és betűjével teljes mérték­ben összhangban van. MALINÁK ISTVÁN GÖRÖGORSZÁGBAN IS VÁLASZTOTTAK (ČSTK) - A görög belügyminisz­térium tegnap közzétette a vasárna­pi helyhatósági választások első for­dulójának előzetes eredményeit, amelyek szerint a jobboldali Új De­mokrácia a legutóbbi, 1986-ban tar­tott szavazáshoz képest megerősí­tette pozícióját. Elégedettek az eredményekkel az Egységes Balol­dal (szocialisták és kommunisták) képviselői is, akik az „ellenzéki erők győzelméről" beszélnek. A 359 tízezernél kisebb lélekszá­mú település többségében, konkré­tan 200-ban már ismert a polgár­mester személye, a többiekről a jövő héten sorra kerülő második válasz­tási fordulóban döntenek. Konsz­tantinosz Micotakisz kormányfő Új Demokráciája 89 nagy városházat mondhat a magáénak, az ellenzék 86-ot. A miniszterelnök szerint „a kormány számára pozitívak" a vá­lasztások eredményei. A jobboldal a kisebb városokban és települések­ben 20 százalékkal nagyobb képvi­selettel számol.

Next

/
Thumbnails
Contents