Új Szó, 1990. szeptember (43. évfolyam, 205-229. szám)

1990-09-14 / 216. szám, péntek

Katasztrofális a helyzet az Irak által megszállt Kuvaitban Irán is szent háborút hirdet (ČSTK) - Alaposan összekuszál­ta a perzsa-öbölbeli helyzetet az,' hogy Irán, amely kezdetektől fogva elítélte Bagdad Kuvait elleni agresz­szióját, szerdán - legalábbis szelle­miekben - Irak oldalára állt. Mint ismeretes, Ali Khamenei ajatollah, Irán legfelsőbb politikai és vallási vezetője élesen bírálta az amerikai katonai jelenlét növekedését a tér­ségben, s az Egyesült Államok elleni harcot szent háborúnak nyil­vánította - ahogy azt korábban az,, iraki diktátor tette. Hozzá kell tenni, Khamenei ismét elítélte Irak invázió­ját Kuvait ellen, a nyugati országokat pedig azzal vádolta, hogy korábban Bagdadot támogatták az iraki-iráni háborúban. Megfigyelők szerint az iráni veze­tő felhívása aggodalmakat keltett a Pentagon köreiben. A Szaúd-Ará­biában és az öbölben állomásozó amerikai hajókon már hozzávetőleg 160 ezer amerikai katona van. A helyzetet az bonyolítja, hogy az amerikai egységek jelentős részét Szaúd-Arábia keleti tartományaiba telepítették, ahol rengeteg siíta mur zulmán él, az ő számukra pedig Teherán irányvonala a mérvadó. Irak tegnap nagyon élesen rea­gált George Bush amerikai elnök szerdai beszédére. Bush- azt mond­ta, nem engedik meg Iraknak, hogy annektálja Kuvaitot, ez nem fenyető­zés, ez egyszerűen így lesz.. Tarik Aziz külügyminiszter azt mondta, Bush beszéde egy imperialista ural­kodó szinte modellértékű beszéde volt, s szerinte az amerikai elnök világuralomra tör. Hangsúlyozta, hogy Washington sosem fogja tudni meghátrálásra kényszeríteni Bag­dadot. » > Az amerikai elnök egyébként szerdán a Fehér Házban videosza­lagra vette az iraki népnek szóló tízperces beszédét. Bagdad már ko­rábban felajánlotta, hogy az iraki televízió hajlandó azt a műsorára tűzni. E beszéd tartalmáról még nem . } itettek közzé semmit, az elnök sajtó­ügyekben illetékes tanácsadója csak annyit mondott, hogy „nagyon nyílt". Kuba tegnap visszautasította az amerikai külügyminisztériumnak azt az állítását, amely szerint a havan­nai kormány elfogadta Irak ajánlatát: Bagdad ingyen fog olajat szállítani azon fejlődő országoknak, amelyek erkölcsi támogatást nyújtanak neki, és nem ismerik el az ENSZ által meghirdetett embargót. A havannai nyilatkozat leszögezi, augusztus 6-a óta Kuba és Irak között egyetlen kereskedelmi tranzakciót sem bo­nyolítottak le. Az ATN kanadai tévétársaság te­lefonbeszélgetést folytatott Janisz Jurkan lett külügyminiszterrel, s megtudta, hogy Lettországban folytatódik az iraki katonák kiképzé­se. Azt nem tudni, hogy pontosan hány iraki katonáról van szó, azt viszont igen, hogy a Rigától nem messze levő Balderaj haditengeré­szeti bázison vannak. A Kuvaitból tegnap érkezett hírek szerint a megszállt országban ka­tasztrofális a helyzet. Az élelmiszert csak jegyre adják, nincs víz, akado­zik az áramszolgáltatás. Minden Ku­vaitban élő palesztin férfinek felaján­lották, hogy lépjen be az iraki hadse­regbe. Az iraki légitársaság Boeing 747-es gépe tegnap szállt le Lon­donban, fedélzetén több mint 400, eddig túszként fogva tartott nyugat­európai, amerikai és kanadai nővel, gyermekkel. Ők is megerősítették az előbbieket, elmondták például, egy fürdőmedence vizét kellett felforral­niuk, ha inni akartak. Washington­ban közölték, hogy eddig az Irakban élő amerikai állampolgárok egyhar­madát sikerült evakuálniuk. . Az Európa Parlament képviselői Strasbourgban felszólítottak egy olyan nemzetközi konferencia összehívására, amely a földközi­tengeri és a perzsa-öbölbeli térség biztonságáról tárgyalna. Ugyancsak szükségesnek tartják az Európa Ta­nács rendkívüli ülésének az össze­hívását. Izrael tegnap lezárta Nakura dél­libanoni kikötőt, miután bebizonyo­sodott, hogy innen csepésznek élel­miszert Irakba. Sztrájkolnak a gorogok (ČSTK) - Görögországban az egy hete tartó sorozatos munkabe­szüntetések után tegnap az állami és a magánszektor több mint kétmil­lió dolgozója lépett 24 órás általános sztrájkba. Zárva maradtak az üzle­tek, bankok, posták, üzemek, leállt a városi közlekedés. A sztrájkolók Konsztantinosz Micotakisz minisz­terelnök konzervatív kormányának döntése ellen tiltakoznak. A kabinet ugyanis úgy határozott, hogy meg­változtatják a szociális biztosítási rendszert. A dolgozók a sztrájkkal kívánták kifejezni tiltakozásukat az áremelések és a tömeges elbocsá­tások ellen. A közép-amerikai leszerelésről (ČSTK) - Az öt közép-amerikai ország - Salvador, Nicaragua, Cos­ta Rica, Honduras és Guatemala - küldöttei szerdán este a salvadori fővárosban kezdtek tárgyalásokat a fegyveres erők létszámának csök­kentéséről. A tanácskozás napi­rendjén szerepelt az a négypontos program, amely az említett országok hadserege egy részének demobilir záiásával számol. A leszerelési fo­lyamat második szakaszában pedig korlátoznák, illetve megszüntetnék a hadgyakorlatokat. Lazuló kapcsolat a Szovjetunió és Kuba között (ČSTK) - A Szovjetunió ós a Kuba közötti kapcsolatokban váratlan és komoly konfliktusra került sor, amelyet az Izvesztyija és a Komszo­molszkaja Pravda című napilapok havannai tudósítóinak cikksorozata robbantott ki. A Kubai KP lapja, a Granma nyilvánosságra hozta ezeket a cikkeket, s egyben közölt egy éles hangú írást is, amelyben cáfolta a két szovjet újságíró összes állítását. A kubai fél haragját az váltotta ki, hogy mindkét szovjet újságíró ta­gadta azokat az állításokat, melyek szerint a Szovjetunió kétmillió tonna kőolajjal tartozik Kubának. Az Izvesztyija szerint a szovjet kő­olajszállítmányok hiánya csupán 580 ezer tonnát tesz ki. A szovjet újságírók egyben közöl­ték, „ mindkét országnak vannak adósságai" s azzal vádolták Kubát, hogy 332 ezer tonna cukorral, vala­mint 1500 tonna nikkellel tartozik a Szovjetuniónak. Az üggyel összefüggésben teg­nap a Csehszlovák Sajtóiroda tudó­sítója beszélgetést közölt Vlagyimir Korolkovval, a Szovjetunió havannai nagykövetségének sajtótitkárával. Korolkov elmondta, nem tud róla, hogy a kubai fél szankciókat fogana­tosítana az újságírókkal szemben, mintegy válaszlépésként bíráló cik­keikre. Vlagyimir Korolkov egyébként a közelmúltban egy interjúban-cáfol­ta, hogy a Szovjetunió kétmillió ton­na kőolajjal tartozna Kubának. Ezért a nyilatkozatáért maga Fidel Castro legfelsőbb kubai vezető élesen tá­madta a sajtótitkárt. Castro hangsú­lyozta: „Nem tudom, honnan vette ezeket a számokat a szovjet diplo­mata". Castro magatartása, bíráló felszólalása a perui San Marcos egyetemen, valamint a kubai sajtó kommentárjai azt jelzik, hogy fordu­lat állt be Havanna Szovjetunióval szembeni politikájában. Fidel Castro végül is találóan fo­galmazta meg a Szovjetunióhoz fű­ződő új kapcsolatot. Azt mondta: „Amikor győzött forradalmunk, nem voltak kapcsolataink a Szovjetunió­val, de ez nem akadályozott minket abban, hogy folytassuk forradalmi utunkat." Ó J SZÚ 1990. IX. 13. V an, aki áttörésnek, van aki csak első lépésnek tartja az ENSZ rendezési tervének megvalósítá­sában azt, hogy a kambodzsai konfliktusban szembenál­ló felek, vagyis a phnompenhi kormány és a három ellenzéki frakció hétfőn Dzsakartában megegyezett a legfelsőbb nemzeti tanács összetételében. A BT öt állandó tagja által kimunkált terv egyik sarkallatos pontja éppen ennek a testületnek a felállítása. Egy dolgot kell aláhúzni: Gorbacsov és Bush vasárnapi helsinki találko­Fény az alagút végén zója kapcsán e héten már sok szó esett arról, hogy a világ megszűnt kétpólusú lenni, de a nagyhatalmakra történelmi okok miatt is különös felelősség hárul a vál­sággócok felszámolásában. Ezt Kambodzsa esete ugyancsak kiválóan példázza. Nagyon bonyolultak és kuszák a délkelet-ázsiai tér­ségben az érdekek és erőviszonyok, ezért főleg az ottaniakon múlik a rendezés, viszont a nagyhatalmak nélkül sem történhet elmozdulás. Az öt állandó BT-tag közül három közvetlenül is érintett az ügyben. Korábban az ő érdekeik is teljesen eltérőek voltak. A Szovjetunió Vietnamot és a phnompenhi kormányt támogatta. Az USA a három ellenzéki frakció közül a két úgynevezett nem kommunista csoportosulást ösztönözte, vagyis a Szihanuk-féle, valamint a Son Sann-féle csoportot. Kína pedig az ultrabalos, a történelemben népirtóként jegyzett vörös khmereket - a katonailag legerősebb, kompromisszumokra legkevésbé hajló frakciót. Tehát a három nagyhatalom új megközelítése a kiin­dulási alap. A válságok kezelését tekintve a Szovjetunió már jól együtt tud működni az USA-val, már nem akarja mesterségesen fenntartani az életképtelen rezsimeket. Washington is óriási gesztust tett július 18-án, amikor bejelentette: nem fogja támogatni a Szihanuk vezette ellenzéki hármaskoalíciót, mert félő, hogy ezen belül a vörös khmerek veszik át az irányítást. Ez a döntés alapvetően módosította a többiek tárgyalási pozícióit, s (szerintem rövid távú) lélektani hatása az volt, hogy a vörös khmerek fokozták katonai akcióikat. Az amerikai lépésnek hosszabb távon mindenképpen pozitív hatása lesz. Kína is váltott, hiszen a tavalyi Thienanmen téri vérengzés miatt elszigetelődött, ezért nem kockáztathat­ja, hógy a vörös khmerek elvakult támogatásával még jobban kirekessze magát a nemzetközi, valamint a szá­mára rendkívül fontos délkelet-ázsiai folyamatokból. Óriási jelentőséggel bírt pár nappal ezelőtt az a szovjet­kínai megállapodás, amely szerint mindketten beszünte­tik a harcoló feleknek, tehát a phnompenhi kormánynak, illetve a vörös khmereknek nyújtott katonai támogatást. Ki tudja miért kötöttek most egyszeriben kompromisz­szumot a vörös khmerek az általuk alapvetőnek tartott kérdésben: a tizenkét tagú legfelsőbb nemzeti tanács­ban hat helye van a kormánynak és hat a három ellenzéki csoportnak. Ezt eddig elutasították, mind a négy franció számára egyenlő képviseletet követeltek. Phnompenh viszont egy kalap alá veszi az egész ellenzéket, mondván, a fele-fele arány az igazságos. A hármaskoalíció most talán tekintetbe vette, hogy mégis a kormánycsapatok ellenőrzik az ország területé­nek négyötödét. Egyébként a BT-terv szerint az ENSZ nem csak a szabad választásokra felügyelne. A világszervezet addig is ellenőrző funkciót töltene be Kambodzsa felett, például úgy, hogy irányítása alá tartoznának a legfonto­sabb minisztériumok. A normális élet biztosításához szükséges közvetlen irányító munkát pedig a most felállított legfelsőbb nemzeti tanács végezné. Ez így elég megfoghatatlannak tűnik, mert az is. Még nem tisztázták pontosan a jogköröket, s ez az egyik tényező, amely miatt sokan nem számítanak a gyors rendezésre. A má­sik az, hogy a vörös khmerek még mindig nem szüntet­ték be a hadműveleteket, továbbra is fegyverrel akarnak jobb tárgyalási pozíciókat szerezni. y _ még nem is lehet eldönteni, hogy áttörés II Cl történt-e a héten vagy csak az első lépést tették a rendezés felé, az biztos, hogy az alagút végén már látszik a fény. (-nák) Alexander Dubček Az ősz három legfontosabb feladata Alexander Dubček, a Szövetségi Gyűlés elnöke a parlament őszi ülésszakának megnyitása alkalmából cikket írt a Národná obroda számára. Az írást az alábbiakban közöljük. Véleményem szerint a következő hónapokban három feladat hárul a Szövetségi Gyűlésre. Noha mind­egyik egyformán fontos, én a követ­kező sorrendet javaslom: először: politikai rendszerünk to­vábbi demokratizálása; másodszor: a nemzeti köztársa­ságok és a föderáció szerepe, kap­csolataik rendezése; harmadszor: a gazdasági reform, amelynek forgatókönyvét a szövet­ségi kormány már előterjesztette. 1. Nem kívánok szólni arról, hogy a törvényhozás e területen mi min­dent ért el. Mindannyian tudjuk, hogy milyen forradalmi változások zajlottak le. Ez azonban nem jelenti azt, hogy elértük célunkat. E tekin­tetben fontos lépés lesz az emberi és szabadságjogokról szóló alkot­mánytörvény jóváhagyása. Ennek kidolgozása már megkezdődött. Ve­le megerősítjük a politikai, szociális, kulturális és emberi szabadságjo­goknak a modern demokratikus tár­sadalomhoz illő érvényesítését, s azt fogja jelenteni, hogy végleg leszámoltunk azzal a szemlélettel, mely szerint az ember manipuláció alanya lehet. Több mint szimbolikus volna, ha ezt a dokumentumot 1990. november 17-én, a békés forrada­lom első évfordulóján hagynák jóvá. A fejlődés és a demokratikus át­alakulás véghezvitele szempontjá­ból nagy jelentőségük van a közelgő helyhatósági választásoknak. Ezzel az eseménnyel fejeződik be az ál­lampolgárok képviselete demokrati­kus rendszerének megteremtése. A községi és városi képviseletek, a nemzeti tanácsok és a Szövetségi Gyűlés hatékony működése a valódi demokratikus rendszer alfája és ómegája. 2. Az utóbbi hetekben előtérbe kerültek a föderáció tökéletesítésé­nek kérdései. Ez teljesen törvény­szerű, mivel a nemzeti köztársasá­gok és a föderáció közötti kapcsola­tok demokratizálása fontos részét képezi a napjainkban zajló demok­ratikus folyamatnak. Meggyőződé­sünk szerint - s ezt már nemegyszer kinyilatkoztattam - az egyedüli he­lyes út a demokratikus föderáció létrehozása. Egyedül a föderatív ál­lamnak van esélye arra, hogy érvé­nyesüljön Európa országainak kö­zösségében s a világon, s csupán föderációként foglalhatja el a neki megfelelő helyet a kontinensen és a nemzetközi életben. Ezekről a kérdésekről az alkot­mányok előkészítése kapcsán tár­gyalni fogunk a parlamentben. Abból indulunk ki, hogy a három alkotmány kidolgozásán folyó munkákat koor­dináltan kell végeznünk. A Szövet­ségi Gyűlés és a nemzeti tanácsok együttműködéséről szeptember vé­gén szeretnénk tanácskozni. A csehek és a szlovákok viszonya a közös államiság szempontjából mindig meghatározó volt és az is marad. Azonban mindez nem foglal­ja magába az országban felmerülő nemzetiségi problémákat. Egyre gyakrabban figyelhetünk fel a rasz­szizmus s a nemzeti vagy nemzeti­ségi kizárólagosság megnyilvánulá­saira. A nacionalizmus és a soviniz­mus egymást élteti és támogatja. A gyűlölködés ördögi körét hozza létre, s ez sem itthon, sem pedig külföldön nem válik becsületünkre, és negatívan hat a demokratikus társadalmi változásokra. 3. A fejlődés megmutatta, hogy a piacgazdaság kerülgetésével fe­leslegesen időt vesztegetünk. Az el­múlt háromnegyed évben egyetlen jelentősebb politikai áramlat sem ju­tott más következtetésre. Nemzet­közi gazdasági kapcsolataink terén már a jövő évben új piaci elvek fognak érvényesülni, a világpiaci 'árak szerint fogunk elszámolni. A gazdasági reform stratégiáját nap­jainkban a szövetségi kormány ja­vaslatára a parlament tekinti át. Az év végéig a gazdasági törvénycso­mag is elé kerül. Piacgazdaságot törvénnyel nem vezethetünk be. Azonban törvénnyel - egyedül csak vele - kell szabá­lyozni a létrejöttéhez, fejlődéséhez és működéséhez szükséges elen­gedhetetlen feltételeket. Törvényes úton kell visszaállítani a magántulaj­dont a gazdaság meghatározó ré­szében. Ez piaci feltétel. Szabad­árakat kell bevezetni a hazai piacon, az árakat a nemzetköziekhez kell igazítani, áru- és munkaerő-piaci versenynek kell létrejönnie. A gazdasági és a szociális szféra átalakulása fontos forradalmi válto­zás. Természetesen konzervativiz­musba ütközik. Már ma érezhetjük erejét, előretörését, negatív hatását. A közös nevező: a szürke átlaghoz való szokás. Az ismert követelmény, hogy a rátermetteknek teret kell biz­tosítani és megfelelő jutalomban kell részesíteni őket, a régi pozícióknak, az átlagosságnak a munkában, az irányításban és a szociális szférá­ban való megőrzésére irányuló tö­rekvésekbe ütközik. Az egyenlősdi­ról évtizedeken át hirdetett dogmák továbbra is élnek, és még sokáig fognak akadályozni bennünket. Bizonyára jogos aggodalmakat keltenek a piacgazdaságra való át­térés szociális következményei. Ezért a kormányok nagy figyelmet fordítanak a szociális szükségletek érvényesülését s az emberek létbiz­tonságát elősegítő törvények végre­hajtására. De nem úgy, hogy a mos­tani generáció az utána következők rovására fog élni. Éppen ezért töre­kedünk arra, hogy a szociális piac­gazdaság segítségével hozzunk lét­re működőképes gazdaságot. A tár­sadalom csak akkor biztosíthatja a lakosság szociális ellátását, ha van miből. Vásári pillanatkép Brünnböl Kelet helyett Nyugat (Munkatársunktól) - Tegnap tartották a brünni nemzetközi gépipari vásáron a hagyományos „miniszteri" sajtótájé­koztatót, amelyen ez évben a szövetségi külkereskedelmi és gazdasági miniszté­riumok képviselői válaszoltak az újságírók kérdéseire. Az alapvető információkat a vásárról Zdenék Červený külkereskedelmi mi­niszterhelyettes közölte.Külkereskedel­münk évenkénti legnagyobb propagációs rendezvényéről megjegyezte: egyáltalán nem baj az, hogy a főleg nyugati - ahogy ő nevezte, piacgazdálkodású - országok kereskedői és gyártói javára csökkent a csehszlovák kiállítók száma és az álta­luk bérelt terület. Ez ugyanis azt is jelenti, hogy csak az jött ide, aki tud valamit kínálni a külföldnek. Csökkent a „kiállítás összsúlya" is, ami a magas műszaki szín­vonal egyik mércéje a mai gépiparban. Hosszasan elemezte a csehszlovák gaz­daság és ezen belül a külkereskedelem helyzetét, rámutatva, hogy eddig csak az árukivitelre és -cserére összpontosítot­tunk; teljesen háttérbe szorult a technika és technológia adásvétele s ennek követ­keztében a tőke be- és kiáramlása is. Ez a régi gyakorlat is nehezíti most alkalmaz­kodásunkat a fejlett gazdasági közössé­gekhez. Az ismert (és eddig monopolhelyzet­ben lévő) nagy külkereskedelmi vállalato­kon kívül már 1175 más is folytat külke­reskedelmi tevékenységet, noha az előb­biek adnak és vesznek még nagyobb­részt. Nem zárta ki annak lehetőségét sem, hogy az eddigi nagyvállalatok, mint a Motokov, a Kovo, vagy a Koospol a jö­vőben külföldön is tevékenykedjenek, pl. nyugati árut szállítsanak a kelet-európai piacokra. A vitában szóba került hazánk idei külkereskedelmi mérlege, amelyet nem tartottak kedvezőtlennek a minisztérium szakemberei. A nagy piacátorientálódás után a külkereskedelmi forgalom csak mintegy hat százalékkal csökkent az el­múlt fél évben, ami azt jelenti, hogy majdnem olyan gyorsan sikerült partnere­ket találnunk a világ egyéb részein, mint ahogyan csökkent a kelet-európai, illetve egyes fejlődő országokkal folytatott ke­reskedelmünk. (szén)

Next

/
Thumbnails
Contents