Új Szó, 1990. szeptember (43. évfolyam, 205-229. szám)

1990-09-14 / 216. szám, péntek

VALÓBAN BŰNTELENEK? Valóban oly bűntelenek volnának a szövetkezeti elnökök és az „elöljáróság", mint ahogy azt Egri Ferenc állítja a Bűntelenekből vétkesek? című cikkében? (Új Szó, 1990. IX. 5.). Mert embere válogatja. Az meglehet, hogy az ötvenes évek elején nem ők vették el a földeket a tulajdonosoktól, nem ők kötötték el a tehenet; meglehet, akkor még gyermekek vagy ifjak voltak. Csakhogy némelyek elnökként és főképp elöljáróként az elmúlt húsz év alatt ennél rosszabbat is csináltak: eltávolodtak a néptől! S hiába veszi Egri Ferenc egy kalap alá az elnököt, az elöljáróságot meg a szövetkezeti tagokat. Ezt emberenként kell mérlegelni. Egri Ferenc úgy látja, hogy azok a „rosszak", akik kívül állnak, s beadványaikhoz mellékelt levelekben sértegetik a szövetkezeti tagságot. Én úgy tudom, hogy a legtöbb helyen a saját szövetkezeti tagság is sértegeti elöljáróságát, főképp ott, ahol a forradalom hatására sem változott semmi. Az elnökök éppúgy kiskirályoskodnak,. mint azelőtt, az elöljáróság pedig uralkodik. A cikk írója, aki gondolom, a múltban is járta a szövetkezeteket, nem látott olyan szövetkezeti elnöki irodát, ahová a szövetkezeti tagnak tilos volt belépni, amit akárcsak a röntgen ajtókon, piros-zöld jelzőlámpákkal is hangsúlyoztak? Nem tud arról, hogy néhány elnök a tagság pénzéből dáridózott, s ugyancsak ebből a pénzből „vendégelte" meg úgy istenigazában „a felsőbb szervek képviselőit"? - Ez a pénz megtérül - mondta egyszer egy elnök. - Az a felsőbb pártember közbenjárt, hogy a szövetkezet kivételekhez jusson. De ne menjünk bele a múltba. Hosszú történet. A CSKP KB tagkötelékéig jutott elnökök ökle gyakran sújtott le a szövetkezeti tagságra, s amelyik meg nem vitte ennyire az azért szipolyozott, hogy vigye. Ezt ne tudná Egri Ferenc? Ne védjük azt, akit nem kell védeni, és azt sem, akit egyik helyről a tagság „kiútált"; egy másik helyen ütötte fel „mérnöki" fejét, s teszi a dolgát. Ágál azok ellen, akik ki akarják venni a földjüket a szövetkezetből. Ezek bizony a «,ti" megszólítást érdemlik, mert a tehenek helyett a forradalmat akarják „elkötni". A" másik, amivel e cikkben nem értek egyet, az a következő: ,,... a szocialista(? - a szerző megj.) biztonság, a földhöz és a szövetkezeti eszméhez való ragaszkodás az oka, hogy a szövetkezetekben dolgozók közül csak kevesen kérik vissza a földjüket. A többség továbbra is már valódi szövetkezetekben (milyen az? - a szerző megj.) látja a jövőt." Ez a megállapítás a kérdőjelek nélkül is erősen sarkított, sőt úgyis mondhatnám: csúsztatásoktól terhes. Mert bár a „szövetkezeti eszmét" nem kérdőjeleztem meg, de az Kedves Mészáros Károly! Van egy (jó vagy rossz?) tulajdonságom. Ha á-t. mondanak, csak á-t értek, a bé-t nem teszem (gondolom) hozzá. Ugyanezt embertársaimban is tisztelem, de ha valaki másként tesz (mint ön), az illetőben a jóhiszemű vitatkozót vélem. Ilyen alapon levelének első felét egy ismert, az összetévesztést példázó szóláshoz hasonlítom. Amíg jegyzetemben a szövetkezeteken belül, illetve kívül állók (esetleges) ellentétéről (a szezonról) írtam, ön közvetett vagy közvetlen élményei alapján a szövetkezeteken belüli viszonyokat, a tagság kontra elnök, elöljáróság ellentétet (a fazont) boncolgatja. Aligha kell bizonygatnom, hogy az írásomban vállalt védelem még a legnagyobb fantáziával sem vihető át azokra, akik az elmúlt ,,húsz év alatt rosszabbat is tettek", „kiskirá/yoskodtak" „piros-zöld jelzőlámpákkal" barikádozták el magukat, vagy öklük csak egyszer is ,,lesújtott a tagságra". Nyugodtan aludhat a levélíró, az ilyen vezetőket én sem védem. Viszont annál inkább a pártján állok azoknak, akiket a tagság a novembert követő időszakban titkos szavazással megerősített az elnöki székben, vagy a közakaratnak megfelelően, több jelölt közül új emberként kerültek a szövetkezet élére, és a bizalommal, tisztségükkel nem élnek vissza. Én ismerek ilyeneket, még az ön házatáján, a Dunaszerdahelyi járásban is, s aligha hiszem, hogy ezek az elnökök (akik már nem azok az elnökök) az ön, a gyakorló újságíró figyelmét elkerülték volna. Ha nem, akkor mérlegeljük egyénenként, még a nyílt levélben is! A szocialista szó után jogos a kérdőjele. Tény viszont, hogy a kifejezés ellen egyedül ön tiltakozott. A magyarázat: jegyzetemet mások vagy nem olvasták, vagy felismerték, hogy a használt szókapcsolatban ez a ,,szocialista" eredetileg szociális volt, és az elírás a szakmánkban oly veszélyes kisördög műve. Még egy kérdésére tartozom felelettel. A valódi szövetkezet (függetlenül nagyságától) az egyéni vállalkozók önkéntes társulása, nyugaton sem ismeretlen forma, a sztálini eszmékhez semmi köze. A földművesszövetkezetekben dolgozók tudják, hogy az ide vonatkozó rendelet értelmében 1991. március 31-e után a cégjegyzékbe csak az ismét szövetkezetekké alakított szövetkezeteket jegyzik be. Bejegyzés nélkül nincs szövetkezet, nincs folyószámla, pénz se, például a fizetésekre. A választás tehát kétesélyes: a jövőben mindennapi betevő falatunk vagy a valódi földműves-szövetkezetekben, vagy a magángazdálkodó (esetleg farmer) birtokán terem meg. Az ismert tények szerint még néhány évig zömmel valószínűleg a földműves-szövetkezetek,,kenyerét fogjuk enni". A nem végleges adatok szerint Szlovákiában mintegy négy és félezer földtulajdonos kérte vissza a földjét. Ennyien akarnak, a réteket, legelöket és a szőlőterületeket is számítva mindössze 5340 hektáron gazdálkodni. Többségük csak egyéb jövedelmük ki1 egészítéseként, mivel a kérelmezők háromnegyede földjének csak egy részét akarja magántulajdonba venni. így arra, amikor „elkezdődik a mozgás a földek körül s néhány gazda összeszedi magát", még várni kell, s aligha a,,szabotáló elnökök elterelő hadmozdulatai" miatt, inkább a levelében is kifejtett, s ezeken túlmenően egy egész sor, csak fokozatosan megoldódó probléma' és tisztázatlan körülmény (árak, adók, elvonások, kölcsönök, kamatok stb.) miatt is. De az sem mellékes, hogy egy öthektáros gazdaság beindításához állítólag kétmillió korona alaptőkére van szükség, a nyugati szakértők szerint pedig egy családi farm viszont harminc hektártól prosperáló egység. Ilyen vagy olyan okból, megfontolásból a földműves-szövetkezetek aktív tagjai - nemcsak a ,, nyugdíjas apák" - jelenleg még nem kérnek földet, nem akarnak magángazdák lenni, s ezért valakik esetleg - mint a szövetkezeti eszméhez és termelési formához ragaszkodókat - „egy kalapba teszik őket azokkal, akik a szövetkezetesítésnél, illetve a szövetkezetek egyesítésekor túlkapásokat követtek el". Én csak ennyit mondtam, semmi többet. EGR< FERENC én tapasztalataim szerint, vajmi kevés szövetkezeti-tag hisz bármilyen eszmében, legyen az éppen „szövetkezeti". Negyven évig sujkolták ezeket az ósdi, sztálinista eszméket, s az embereknek elegük van belőle. Ne jöjjön itt olyan „eszmékkel" a cikk írója, melyekben talán ő maga sem hisz. A lényeg egészen máshol van. A legkevesebb, ha azt mondom: a szövetkezeti tagság kényelmességében, a szövetkezeti tagság „szellemének" tönkretevésében. Mondom: ez a legkevesebb. A íöbb: Ki vegye vissza a földet? A nyugdíjas apa, akinek a fia más szakmát tanult, s most nem akar hazajönni „földet túrni"? De még ha haza is jönne: Mivel túrná azt a földet? Majd könyörögni fog a szövetkezeti elnöknek, akit most csak úgy ,,ti"-nek szólít, hogy takarítsa be a termést, elnök úr! Szántsa fel a földemet, elnök úr? Adjon takarmányt az állataimnak, elnök úr! Gondolja Egri Ferenc, hogy ézért érdemes? S nem tud a szerző a négy, majd később a hat áras építkezési telkekről? Ahol az új - akár emeletes - vagy földszintes házak mellett nemhogy istállót, fészert, de még konyhakertet sem lehetett létesíteni. Hát miként gazdálkodjon az a szövetkezeti tag, aki az elmúlt negyven év alatt teljes mértékben felszámolta a háztájiját, nincsenek szerszámai, de ereje sem a magánföldműveléshez? Mert, ne higgye Egri Ferenc, hogy egy szövetkezeti tag fejében sem fordult meg, hogy a föld, az az ő földje... De inkább százszor meggondolja, mintsem egyszer kinyilvánítsa ebbéli óhaját, a már e cikkünk elején vázolt „elöljáróság" miatt. Ezek a féligazságok, melyeket e cikk állít, hamar „lelepleződnek", ha elkezdődik a mozgás a földek körül, s néhány „gazda" összeszedi magát. Csakhogy ez nem lesZ könnyű: elsősorban a már vázoltak miatt, másodsorban pedig a szövetkezeti elnökök miatt, akik szabotálni fogják a magángazdálkodást. Különféle manőverekkel, elterelő „hadmozdulatokat" tesznek, hogy lejárassák a gazdálkodót, meg azok a szövetkezeti tagok, akikre Egri Ferenc gondolt, akik még mindig hisznek a „szövetkezeti eszmékben". Szerintem a szövetkezeti tagság tisztességesebb (és tekintélyesebb) része: a földben, a munkában és a pénzben hisz. Legkevésbé egy túlhaladott eszmében. MÉSZÁROS KÁROLY KINEK HOZ HASZNOT AZ ÁSVÁNYVÍZ? „Rólunk, de nem nélkülünk" Bosszantó, ha az ember a föld mélyének vízkincsét kihasználatlanul látja patakzani - főleg akkor, ha ásványvízről van szó. Sajnos,-ezt láttam harminc évvel ezelőtt és ezt látom ma is Tornaiján, ahol a Rozália forrás elismerten jó minőségű vize valamivel több mint harminc éve a Sajó lúgos közegét elegyíti. A természet értékeit tisztelő, az egészségükkel törődő városlakók, de az utak vándorai, turisták százai is nap mint nap megállnak a kutak Schwartz Árpád (A szerző felvétele) vastag csöveinél, hogy gyógyhatású vízzel töltsék meg palackukat. Ennek ellenére minden felelősen gondolkodó honpolgár érzi, jobb sorsot érdemelne ez a forrás. - Mi egyszerűen csevicének hívjuk, mások, mivel az ötvenes évek végén, Rozália napján tört a felszínre, csak egyszerűen Rozália ásványvíznek nevezik - magyarázza Schwartz Árpád, a vnb titkára. - A 150 méteres mélységből jövő vizet már több ízben elemeztettük. A szakemberek egybehangzó véleménye igazolja, hogy értékes, gazdag vas- és magnéziumtartalmú ásványvizet mondhatunk magunkénak. Kecsegtető a vízkészletek nagysága és a kutak vízhozama. A főút melletti fúrások után a városi strandfürdő mellett is hasonlóan jó minőségű vizet találtunk. A strandfürdőt ezenkívül a Melegvízi-tó is ellátja állandó hőmérsékletű, kénes vízzel. A tó 39 méteres mélységével tengerszemnek számít. Mivel a fürdő fejlesztési koncepciójához a másodpercenkénti 48 literes vízhozam kevésnek mutatkozik, két éve újból nekiestek a föld gyomrának. A kutatásokat azonban eddig nem koronázta siker. Sajnos, 1100 méter mélységből eleddig csak elenyészően kis mennyiségű víz szivárog. A fúrásokba invesztált nem kevés pénzért kárpótlást jelenthetne az ásványvízkincs kihasználása, esetleg külföldi vagy akár belföldi értékesítése. Bár a nemzeti bizottság minden további huzavona nélkül hajlandó lett volna elfogadni a két évvel ezelőtti külföldi ajánlatokat, ezt egy bölcs párthatározat meghiúsította. Az osztrák cég csak azt kérte, hogy Tornaiján megtölthesse tartálykocsijait s ezért valutával fizetett volna. - Majd mi kihasználjuk - mondogatták a szűklátókörű és megfellebbezhetetlen döntnökök, miközben az értékes víz a mocsárba ömlött. Igaz, a hasznot sejtő Nyugatszlovákiai Ásványvízforrások vezérigazgatósága, a helyszínen végzett alapos vizsgálódás után úgy döntött, palackozóüzemet épít Tornaiján. A gyöngéd forradalom szélesre tárta a vállalkozói kezdeményezések kapuját s a nyugati világ felé is nyitott. A város és a járás vezetői számára is nyilvánvalóvá vált, az adott helyzetben csak külföldi tőkebefektetéssel lehet elmozdulni a holtpontról. Az ásványvíz egyszerű külföldi értékesítése a jelenleg érvényben lévő törvények értelmében még nem kapott zöld utat, mégis, a jövőre gondolva, már megjelent egy pályázati felhívás. - A külföldi érdeklődés várakozáson felüli volt - magyarázza a vnb titkára. - Tudomásom szerint több mint húsz cég pályázik a vizünkre. A végső döntést persze nem mi hozzuk - sőt pillanatnyilag ennek a jogi feltételei sincsenek meg - de a járás vezetőitől ígéretet kaptunk, hogy nélkülünk semmilyen tárgyalás ebben az ügyben nem folyik majd. Végre megértük, hogy rólunk nem nélkülünk döntenek. Mi az utolsó szó jogán akkor is elmondjuk, de már most is leszögezhetem, hogy a város is profitálni akar belőle. Joggal elvárjuk, hogy a palackozón kévül más beruházások is megvalósuljanak, ez lesz a versenytárgyalások kritériumainak egyik alapeleme. Az utóbbi csapadékszegény hetekben és hónapokban döbbentünk rá, milyen nagy úr is a természet. Az a bizonyos színtelen, szagtalan, átlátszó folyadék, vagyis a víz nem^ csak a földfelszín változásainak folyamatában játszik fontos szerepet és nemcsak az élővilág alakulásában, fennmaradásában és fejlődésében meghatározó tényező. POLGÁRI LÁSZLÓ ORVOSI TANÁCSADÓ Vigyázz, ha jön a kullancs! Itt a szeptember, a természetjárás és a gombaszedés ideje. Sajnos, a természet sem tökéletes, bár az is lehet, hogy a legyeknek, szúnyogoknak és kullancsoknak is van valamilyen fontos szerepük a világban. A kullancsok (nálunk az Ixodes ricinus a legelterjedtebb fajta) apró vérszívó ízeltlábúak, hátukon kemény pajzzsal, fejükön pedig célszerűen kialakított berendezéssel, amely több sor apró horogból és vérszívásra alkalmas szájszervből áll, A vérszívásban a nőstény kullancsok jeleskednek, képesek 1 milliliter vért tárolni, ami testük eredeti köbtartalmának a tízszerese. Bonyolult életciklusuk során különféle állatokon élősködnek és eközben különféle vírusokkal és baktériumokkal fertőződnek. Ezek közül a kullancs-encefalitisz (agyvelőgyulladás) vírusa a legismertebb. Ez a vírus sem a kullancsokat, sem a gazdaállatokat nem betegíti meg (apró rágcsálók, rovarevók, vízimadarak, denevér, kecske, bárány és tehén), de az emberre veszélyes lehet. Az Ixodes ricinus lombos erdőkben, bokros területeken él, de nem ritka az sem, hogy a városi parkok fáiról „veti magát" áldozataira. Csípését rendszerint nem érezzük, mert a szúrással egyidejűleg fájdalomcsillapító hatású anyagot fecskendez a bőrbe. Szerencsére nem minden kullancscsípés okoz megbetegedést. Az encefalitisz vírusa hazánk egyes területein gyakori - Pozsony, Nyitra, Komárom és Rozsnyó környékén, de még itt is csak minden huszadikszázadik kullancs testében van vírus. Más vidékeken ez az arány még alacsonyabb. Még akkor sincs nagy baj, ha vírussal fertőzött kullanccsal találkoztunk. A szervezet védekező erői nagyon gyakran leküzdik a fertőzést anélkül, hogy ennek klinikai tünetei lennének, de ez is véd a későbbi fertőzésekkel szemben. Az endémiás területeken (ott ahol gyakori a vírus) a helyi lakosság 4-27 százalékának a vérében lehet a vírus elleni ellenanyagokat kimutatni. A kiránduló, aki az adott területen még nem járt, fogékonyabb a fertőzésre. Az is gyakran előfordul, hogy a vírus okozta betegség enyhe, influenzához hasonló tünetekkel jár. Hazánkban a komoly kullancs-encefalitiszek száma százezer lakosra számítva évente 1-3 között van, ez egész Szlovákiát tekintve kevesebb, mint száz megbetegedés. A betegséget nem csak a kullancs terjesztheti, hanem a fertőzött háziállatok teje is. Szomorú példa az 1951-es rozsnyói járvány, amikor 660 ezer ember betegedett meg fertőzött kecsketejtől. (A vírus a felfőzött vagy pasztörizált tejben elpusztul.) A kifejlett kullancs-encefalitisz kellemetlen és súlyos betegség. Magas lázzal, görcsökkel, bénulással jár, de megfelelő gondos kórházi ápolás mellett ma már nem életveszélyes és szerencsére ritkák a betegség következtében fellépő tartós károsodások, szövődmények is. Mi ebben a tekintetben is szerencsésnek mondhatjuk magunkat, mert a betegség távol-keleti változata sokkal súlyosabb lefolyású, mint az európai kullancs-encefalitisz. A betegség megelőzése viszonylag egyszerű. Erdőben mindig hordjunk megfelelő zárt ruházatot és cipőt. Hazatérés után, zuhanyozáskor vizsgáljuk át testünket, nincs-e rajta kullancs. Az ing vagy zubbony gallérján a testfelületre jutó élősködő gyakran a nadrágszíj feletti részen, nőknél a melltartóban akad meg és ott fúrja be magát a bőrbe. A horgokkal kapaszkodó kullancsot nem lehet eltávolítani a bőrből, a fejrésze leszakad és a vírusfertőzéstől függetlenül is gyulladást okoz. A kullancsot először el kell kábítani. Erre a célra a házi szerek közül a legjobb a kölnivíz, mert ennek fertőtlenítő hatása is van. Vagy pedig a oaoaolaj, esetleg a tiszta étolaj. A kölnivízbe áztatott kullancs 1-2 perc elteltével csipesz segítségével óvatosan kiemelhető teljes egészében. Ha a fejrész minden igyekezetünk ellenére leszakad (a csípés helyén kis fekete pont látható), azt fertőtlenített tűvel lehet eltávolítani. Ha a kullancs nagyon kényes vagy nehezen hozzáférhető helyen van, esetleg a csípés helye már erősen gyulladásos, akkor fel kell keresni az orvost. Minden kirándulónak, gombázónak szép időt, bőséges zsákmányt és kevés kullancsot kíván Dr. RÁCZ OLIVÉR Dr. MILOSLAVA ONDREJKOVÁ ÚJ SZÚ 4 1990. IX. 14.