Új Szó, 1990. szeptember (43. évfolyam, 205-229. szám)

1990-09-14 / 216. szám, péntek

Péntek, 1990. szeptember 14. • • Ára 1 korona XLIII. évfolyam, 216. szám A WépS Kamara és a Nemzetek Kamarája 6. együttes ülése „Boldog vagyok, hogy szabadon választott képviselőkhöz szólhatok" A francia köztársasági elnök beszécflf a parlamentben • Bekapcsolódunk a világ pénzügyi vérkeringésébe Mai számunkban: Valóban bűntelenek? ... A nem végleges adatok szerint Szlovákiában mintegy négy és félezer földtulajdonos kérte vissza a földjét... (4. oldal) Nem szokom le a magyarságomról... ... meg fogom kérdezni Andrej Barčákot, nem róják-e fel neki, hogy az angolsága sem shakespeare-i csiszoltságú, de nem is amerikai, spanyol, olasz vagy német akcentusú, hanem kissé emlékeztet a csehek és szlovákok dallamos, illetve nyelvsimogatóan lágy beszédére. (5. oldal) Harmadszorra sikerül? ... ,,A KEK-ben senkitől sem félünk! Az Alphen ellen mindkét meccset meg akarjuk nyerni. Mindenki türelmetlenül várja a szombat estét... - (7. oldal) Szovjetunió I

(Munkatársunktól) - Tegnap délután egy órakor megkezdődött Prágában a Népi Kamara és a Nemzetek Kamarája 6. együtes ülése. A képviselőket az ülésteremben több újdonság várta: az elnökség mögötti falon a Cseh- és Szlovák Szövetségi Köztársaság nagy méretű állami címere teszi díszessé és méltóbbá a környezetet, az oldalsó bejáratok fölött a korszerű technika vívmányát - az elektronikus szavazatszámláló berendezés eredményFrancoi*, Mitterrand Csehszlovákiában tárgyal Az egységes Európa fejlődése közös érdek Csehszlovák-francia államfői megbeszélések • Az együttműködés fö területei: köolajbehozatal, atomenergetika, autógyártás • Díszebéd a vendég tiszteletére (ČSTK) - Václav Havel köztársasági elnök meghívására tegnap délelőtt kétnapos hivatalos látogatásra hazánkba érkezett Francois Mitterrand, a Francia Köztársaság elnöke feleségével. A vendég kíséretében van a francia kormány több tagja: Roland Dumas külügy-, Pierre Joxe belügy- és Jean-Maria Rausch külkereskedelmi miniszter. Röviddel dél előtt kezdődtek meg Václav Havel és Francois Mitterrand hivatalos megbeszélései és egyúttal a csehszlovák és a francia küldöttség tárgyalásai is. Michael Žantovský, az elnök szóvivője a csehszlovák-francia csúcstalálkozóról nyilatkozva egyebek között elmondta, hogy azon Mitterrand államfő mindenekelőtt a két ország közötti együttműködésről és az egységes Európa fejlődéséről beszélt. A szóvivő közlése szerint a két politikus egyetértett abban, hogy a kontinens integrálódásának a legkülönfélébb struktúrák közvetítésével kell lefolynia. Václav Havel szólt az Európai Közösségekről, a NATO-ról, valamint az egyesülést elősegítő más szervezetekről, intézményekről. Ezzel összefüggésben emlékeztetett arra, hogy hazánk a Helsinki Konferencia Titkárságának prágai elhelyezését szorgalmazza. Michael Žantovský a küldöttségek találkozójáról is tájékoztatta az újságírókat. Mint mondta, ezen a résztvevők a konkrét csehszlovákfrancia együttműködési lehetőségeket tekintették át. A tárgyaláson csehszlovák részről jelen volt Marián Čalfa szövetségi miniszterelnök, Vladimír Dlouhý gazdasági és Ján Lángoš belügyminiszter, A kormányfő hangsúlyozta: Csehszlovákia azt szeretné, ha Franciaország segítene egykori gyarmatairól, Kamerunból és Gabonból való csehszlovák kőolajbehozatal közvetítésében. A másik terület, amelyen hazánk együtt kíván működni Franciaországgal, az atomenergia felhaszDienstbier a csehszlovák ENSZ-küldöttség vezetője (ČSTK) - A szövetségi kormány Jirí Dienstbier miniszterelnök-helyettest, külügyminisztert nevezte ki az ENSZ-közgyúlés szeptember 18án New Yorkban megnyíló 45. ülésszakán részt vevő csehszlovák küldöttség vezetőjévé. A delegáció tagjai: Zdenko Pírek és Zdenék Matéjka külügyminiszter-helyettes (az előbbi egyébként a küldöttségvezető helyettese), valamint Eduard Kukán, hazánk állandó ENSZ-képviselője és Zdenék Nejedlý, a Külügyminisztérium főosztályvezetője. nálása, a harmadik pedig az autógyártás. A találkozón szóba került a francia Renault és a svéd Volvo cég által a Mladá Boleslavmi Škoda autógyárnak tett közös ajánlat. A csehszlovák-francia tanácskozások befejeztével Václav Havel díszebédet adott vendége tiszteletére. Ezen a két államfő pohárköszöntőt mondott, amelyen az ünnepélyes üdvözlő szavak után a két politikus azokról a kérdésekről is beszélt, amelyek Európát és a világot foglalkoztatják. Francois Mitterrand a parlamentből távozva találkozott Marián Čalfával, valamint Dagmar Burešová val, a Cseh Nemzeti Tanács elnökével és Petr Pitharttal, a Cseh Köztársaság miniszterelnökével. Este a Francia Köztársaság prágai nagykövetsége fogadást adott a francia államfő tiszteletére. (Folytatás a 2. oldalon) hirdető tábláját -, a képviselői padokban pedig a megfelelő gombokkal ellátott szavazóberendezést találták. A tanácskozás rugalmasságát, az idő gazdaságos kihasználását szolgálja a teremben elhelyezett két mikrofon is, amelyek sok képviselőhöz közelebb vannak, mint a szónoki emelvényen levő. A tanácskozást Rudolf Batték, a Szövetségi Gyűlés elnökhelyettese nyitotta meg. A törvényhozók az ülés elején egyperces néma felállással adóztak elhunyt társuk, Slavomír Stračár külkereskedelmi miniszter emlékének. Ezt követően a képviselők jóváhagyták a több napra tervezett ülés napirendjét, majd Ján Horníknak, a Nemzetek Kamarája mandátumvizsgáló és mentelmi bizottsága elnökének jelentése nyomán egyetértettek azzal, hogy a mandátumáról lemondó Marta Skarlandtová helyébe Jaroslav Sellnert, illetve az elhunyt Slavomír Stračár helyébe Son ja Hlávkovát választották. Utá(Folytatás a 2. oldalon) Fennáll a katonai hatalomátvétel veszélye? Két moszkvai lap szenzációs feltevései Izgatott légkör uralkodott tegnap reggel óta szerkesztőségünkben. Pozsonyban olyan hírek terjedtek el, hogy a Szovjetunióban katonai puccs történt, de ha puccs nem is, mindenesetre „valami van". A délutáni órákban a Csehszlovák Sajtóiroda az alábbi anyagot tette közzé: Az európai tömegtájékoztató eszközökben nagy izgalmat okoztak a szovjetunióbeli katonai hatalomátvétel veszélyéről szóló híresztelések. Ezek nyilvánvalóan azokra a cikkekre épültek, amelyeket két szovjet lap tett közzé e tárnáról. Katonai puccs - mellette és ellene címmel jelent meg a Moszkovszkije Novosztyi tegnapi számában egy írás, amely az ország egész területén való rendkívüli állapot kihirdetésére vonatkozó szovjet alkotmánycikkelyről megállapítja, ez a cikkely A Szlovák Nemzeti Tanács 5. ülése Törvény a Szlovák Köztársaság fővárosáról (Munkatársunktól - Egyórás késéssel kezdte meg ülését a Szlovák Nemzeti Tanács, mivel az elnökség időszerű kérdésekről tárgyalt. Vladimír Mečiar miniszterelnök és a kormány több tagja fontos elfoglaltsága miatt nem volt jelen. Az előre meghatározott napirendi pontok közül egyet visszavontak, azzal az indoklással, hogy az alkotmánybíróságokról szóló törvénytervezetet előzetesen meg kell tárgyalniuk a bizottságoknak. A Szlovák Köztársaság fővárosáról szóló törvénytervezetet a kormány nevében Anton Andráš belügyminiszter indokolta meg. Rámutatott, hogy a nemzeti bizottságok és a területi államigazgatás reformjával kapcsolatban jogilag rendezni kell Pozsony helyzetét is. Az előterjesztett tervezet szorosan kapcsolódik a községekről szóló, múlt héten elfogadott törvényhez. A fővárost a tör(Folytatás a 2. oldalon) magában rejti azt a veszélyt, hogy a hadsereg átveszi a hatalmat. A rendkívüli állapot kihirdetésének terve ugyanis készen áll, s bármely pillanatban nyugodtan aíkalmazni lehetne. E terv szerint a hadsereg átveszi a televízió, valamint a hazai és külföldi tömegtájékoztató eszközök fölötti ellenőrzést, fokozatosan az egész Szovjetunió területén. S bár az alkotmány szerint a rendkívüli állapotot csak az államfő hirdetheti ki, a Moszkovszkije Novosztyi szerint gyakran emlegetnek több személyt is lehetséges „katonai diktátorként". így például három tábornokot: Igor Rogyionovot, Albert Makasovot és Borisz GromovQt. A napilap szerint náluk vannak ügyesebbek és befolyásosabbak is, ők azonban meghúzódnak a háttérben és utasításra várnak. Mégpedig az SZKP KB utasítására ezt Oleg Kalugin, a KGB volt tábornoka mondotta, hiszen a szovjet katonai rendszer alapja továbbra is az a vélemény, hogy a fegyveres erőket az SZKP irányítja. A Lityeraturnaja Gazeta úgy vélte, a hadiipari komplexum is a katonai hatalomátvétélt tarthatja a legkevésbé költséges és a legígéretesebb megoldásnak. E hetilap szerint egy ilyen feladatra a legalkalmasabbak a magas rangú tisztek, beleértve a fiatal tábornokokat is. A Lityeraturnaja Gazeta ezzel összefüggésben emlékeztet arra a petícióra, amelyet a múlt héten a szovjet hadiipar hozzávetőleg félszáz képviselője írt alá. A petició hangsúlyozta: a Szovjetunió helyzete válságos és kicsúszhat mindennemű ellenőrzés alól. (ČSTK) ry ár a két német állam egyesülésének hivataD los dátuma október 3-a, lényegében már most hozzáláthatunk Európa térképének átrajzolásához. Azzal, hogy szerdán a hat külügyminiszter aláírta az egyesült Németország nemzetközi státusát rögzítő szerződést, az összeolvadás útjából minden akadály elhárult. Tudom, nem ez a kifejezés a legmegfelelőbb, mégis szándékosan használtam, mert átvitt értelemben az olvadás a tavaszt, az új kezdetet is jelzi. S ha már szimbólumokról beszélünk, említsek még egyet. Jelképes az is, hogy ezt az okmányt éppen Moszkvában látták el kézjegyükkel a külügyminiszterek. Jelképes egyrészt azért, mert érthető okokból a Szovjetunió ellenezte a legvehemesebben és a legkitartóbban az egyesülés egyik alapvető feltételét, Németország NATO-tagságát. Másrészt azért jelképes, mert Moszkvából indult el az új közös Európa gondolata, s ennek eddigi legjelentősebb eredménye az, hogy ezentúl a nebulóknak az iskolában az európai országok felsorolásakor eggyel kevesebbet kell említeniük. Moszkva beleegyezését amellett, hogy nagy szüksége van a nyugati gazdasági segítségre, főleg az motiválta, már az idén körvonalazódnak az új európai biztonsági rendszer alapjai. Arról van szó, hogy novemberben Bécsben alá kellene írni az európai hagyományos fegyverzet és fegyveres erők csökkentéséről a megállapodást. Nem sokkal ezt követően pedig Párizsban megtartják az összeurópai folyamat 35 országának csúcsértekezletét, amelynek alapvető témája éppen az új biztonsági struktúrák létrehozása lesz. Megszűnt egy ország - megszűnt egy nép kettéosztottsága. Ilyen pillanatokban nem illik ünneprontónak lenni. Tény az, hogy született egy új gazdasági és politikai nagyhatalom Európában, s szűklátókörűség lenne azt hinni, hogy egy ünnepélyes aktussal meg lehet szüntetni minden kétséget, aggodalmat, gyanakvást. Ez esetben a politika lekörözte a régi beidegződéseket, amelyeken nem lehet csodálkozni, hiszen az aggodalmaknak történelmi gyökerei vannak. Mindezzel a jövőben is számolni kell, mert olyan furcsa helyzet alakul ki, hogy az erős Németország miatti félelemről nem illik beszélni, de van. Nemcsak a közvetlen szomszédoknak voltakvannak fenntartásaik, mint például Lengyelországnak, vagy akár hazánkban is egyeseknek, de a franciáknak, hollandoknak és briteknek is. Európa esélyei Ezeket a legutóbbi közvélemény-kutatások adatai támasztják alá. A szerdán véget ért négy plusz kettő tárgyalássorozat fő célja éppen az volt, hogy Németország garanciákat adjon Európának arra, a múlt nem ismétlődhet meg, egy korszak lezárult. Baker amerikai külügyminiszter ezt Moszkvában úgy fogalmazta meg, hogy a szerződés aláírása a hidegháború végét jelenti, az olyan kifejezéseket, mint a bizalmatlanság és konfrontáció nemcsak szavakban, hanem tettekben is felváltotta a tényleges nyíltság, együttműködés, partnerség. Nem kell különösebben magyarázni, hogy Csehszlovákia számára miért volt mindig is létfontosságú a németekhez fűződő viszony minősége. Az elmúlt 45 esztendőben a szocializmus ideológiája nem tudta túltenni magát a keserű történelmi tapasztalatokon, a konfrontáció szellemén. A történelmi tanulságokról most sem mondhatunk le, de előre is kell tekinteni. Emlékezhetünk még, milyen viharokat kavart itthon és külföldön az, hogy miután államfővé választották, Václav Havel első külföldi útján éppen a két Németországot kereste fel. Azt is mondhatnám, az új csehszlovák külpolitika még a berlini fal tényleges lebontása előtt megkezdte a lélektani falak lebontását. Eddig is rengeteg szállal kötődtünk a két Németországhoz, s az egy Németországhoz remélhetően még többel fogunk. Ezt érzékeltette az az interjú is, amelyet Francois Mitterrand mostani csehszlovákiai látogatása alkalmából Havel elnök adott az AFP hírügynökségnek. Tudjuk, ha vissza akarunk térni Európába, minden európai állammal új alapokon, az eddigieknél sokkal intenzívebben kell építeni kapcsolatainkat. De például Franciaországgal a gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok nem fejlődnek olyan gyors ütemben, mint szeretnénk. Az elnök is azt hozta fel példaként, hogy a német társaságok sokkal sikeresebben vállalkoznak Csehszlovákiában. Ez nem a mi politikai választásunknak tulajdonítható, hanem az ő dinamizmusuknak, merész elképzeléseiknek. Vagyis, amikora csehszlovák-német viszony fontosságáról beszélünk, annak tudatában tesszük, hogy ez nem jelentbet egyoldalú német orientációt, külkapcsolatainkat egyéb európai régiók viszonylatában is kiegyensúlyozottabbá téve tudunk igazából visszatérni Európába. T Tgy érzem, nem a kötelező udvariasság kJ okán méltatta szerdán a nyugatnémet külügyminiszter és a keletnémet kormányfő a szovjet peresztrojkát, az új gondolkodásmódot, mondván: ennek köszönhetően mehettek végbe békés úton a kelet-európai országokban a forradalmi változások. Az új Európának az Atlantióceántól az Uraiig kell terjednie, s most viszonossági alapon fel kell karolni azt, aki elsütötte a startpisztolyt. Moszkvát nem lehet kizárni Európából. Aki ezt megpróbálja, az új Európát kockáztatja. Ez legalább akkora igazság, mint az, hogy kettéosztott Németországgal sosem lett volna Európa egységes. így viszont már vannak esélyek. MALINÁK ISTVÁN