Új Szó, 1990. szeptember (43. évfolyam, 205-229. szám)

1990-09-11 / 213. szám, kedd

Új közgazdasági, szociális és politikai környezet jon lette A9 azdas á9 ire f° rm f° r9 atókö ny vébó 1 A Szövetségi Gyűlés két kamarájának együttes ülése ez év júliusá­ban vitatta meg a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság kormányá­nak programnyilatkozatát, és egyúttal felkérte a szövetségi kormányt, hogy 1990. szeptember 1-ig dolgozza ki és terjessze a Szövetségi Gyűlés elé a föderáció feltételeinek megfelelő gazdasági reform forga­tókönyvét. A gazdasági reform a gazdasági intézmények és a köztük levő kap­csolatrendszer megváltoztatását je­lenti. Célja, hogy a központi tervirá­nyításos gazdaságról áttérjünk a pi­acgazdálkodásra. A megelőző re­formkísérletektől eltérően most nem a gazdasági rendszer tökéletesíté­séről van szó, hanem alapvető meg­változtatásáról. E reform (transzformáció) veszé­lyei éppen abban rejlenek, hogy mélyrehajtó és radikális változtatá­sokról van szó. A reformintézkedé­sek végrehajtásakor mindenkor tu­datosítani kéli az infláció és a mun­kanélküliség növekedésének veszé­lyét. A kelet-európai gazdaságok átalakításában szerzett tapasztala­tok bizonyítják, hogy hasonló ve­széllyel jár a gazdaság integritásá­nak és meglevő teljesítőképességé­nek megbontása is. Ugyanilyen ve­szélyt jelent a külső eladósodás nö­vekedése. A kockázat azonban még na­gyobb, ha abból a szempontból vizs­gáljuk szándékainkat, hogy milyen ütemben valósítsuk meg a gazdasági reformot. Vannak, akik az elhalasz­tására szavaznak, és vannak, akik a reform lépésről lépésre, részletek­ben történő végrehajtását szorgal­mazzák. Tény azonban, hogy minél gyorsabban és radikálisabban hajt­juk végre a reformot, annál kisebbek lesznek társadalmi költségei. A reformtervezet két fő részre osztja a legfontosabb intézkedése­ket: az egyikbe a makroökonómiai teendők, a másikba pedig a mikro­ökonómiái reformintézkedések tar­toznak. , A makroökonómiai intézkedések fő célja: a pénzügyi-költségvetési, illetve a valutapolitika stabilizálása. Ennek keretében kerül sor az új adórendszer bevezetésére és az új költségvetési politika meghonosítá­sára, de a szociálpolitikai intézkedé­sek is ebbe a kategóriába tartoznak. Új módon értelmezzük a külgazda­sági kapcsolatokat, és ugyanakkor teljesen megváltoztatjuk a külkeres­kedelem értelmezését, ami azt je­lenti, hogy a külgazdasági kapcsola­tokban sokkal aktívabbá válunk. Azt akarjuk, hogy a külkereskedelem közvetlenül járuljon hozzá a gazda­sági növekedés optimalizálásához és ösztönzéséhez. A mikroökonómiai szférát érintő lépések elsősorban az árak liberali­zálásával és a magánszektor támo­gatásával kapcsolatosak. De nem­csak az árak liberalizálásáról lesz szó, hanem az import liberalizálásá­ról is, ami szorosan összefügg a ko­rona belső konvertibilitásának meg­teremtésével. A magánszektor részarányát úgy kívánjuk növelni, hogy egyrészt olyan szabályozókat vezetünk be, amelyek - főképp a kis- és közép­vállalkozások szférájában - meg­könnyítik a vállalkozást. E folyama­tot azzal is elősegítjük, hogy a ter­melőeszközöket állami tulajdonból magántulajdonba juttatjuk. A gazdasági reform megvalósítá­sával új közgazdasági, szociális és politikai környezet jön létre, új érdek­közösségek alakulnak ki, újra fogal­mazódnak a célok, de ezzel párhu­zamosan problémáink jellege is megváltozik. Nagyon fontos lesz az új jellegű problémák előrejelzése, mert anélkül lehetetlenné válna a re­form folytatása. Az átfogó stratégia csak az új feltételek, érdekek és kockázatok ismeretében fogalmaz­ható meg. A Szövetségi Gyűlés és a nyilvá­nosság tájékoztatására a kormány reformütemtervet dolgozott ki, ame­lyet programnyilatkozatával együtt terjesztett elő. Az átalakítás megva­lósítása, sajnos, egyre nehezebb belső és külső feltételek között megy végbe, ezért végső döntés előtt a kormány minden lépést újra átgon­dol, figyelembe véve a pillanatnyi helyzetet és a kockázatokat. Végül még figyelmeztessünk azokra a problémákra is, amelyek a szövetségi államban a centralizá­lás optimalizálásával és a döntések . egységesítésével függenek össze. Programnyilatkozata értelmében a kormány olyan gazdaság kialakí­tására törekszik, amely a CSSZSZK határain belüli egységes termék-, pénz- és munkaerőpiac fenntartásá­hoz vezet. Szükségesnek tartjuk, hogy reformunk ne szigetelódjék el az európai folyamatoktól, s ezért körvonalai és legiszlatív biztosítékai úgy alakuljanak, hogy minél széle­sebb körben lehetővé váljék a ma­gasabb szintű integrációs csoporto­sulásokhoz való csatlakozásnak. Ennek főképp az Európai Közösség keretében kell megvalósulnia. Az alábbiakban a gazdasági re­form forgatókönyvének fő vonásait ismertetjük. A GAZDASÁGI REFORM MAKROÖKONÓMIAI KERETE VALUTA- ÉS PÉNZÜGYI MEG­SZORÍTÁSOK - A makroökonómiai szabályozási politika alapvető fel­adata a reformfolyamat keretében olyan gazdasági környezet megte­remtése, hogy a lakossági, a vállala­ti és az állami kereslet növekedése ne vezessen gyors áremelkedések­hez, inflációhoz. Ennek az alapelv­nek kell dominálnia valamennyi makroökonómiai cél esetében - te­hát a gazdasági növekedés, a fog­lalkoztatás és a pénzügyi mérleg ki­egyensúlyozottsága megteremtése esetében egyaránt. Ezekből az alapelvekből indul ki mind a valuta-, mind pedig a pénz­ügyi politikánk, melyeknek az inflá­ció megakadályozásán kívül elő kell segíteniük azon gazdasági szerke­zetek megváltoztatását, melyeknek már nincs létjogosultságuk, és ame­lyekre valamennyien ráfizetünk. Az állami költségvetések a gaz­dasági megszorítások ellenére is tartalékolnak eszközöket, szavatol­va a szociális biztonságot. Mégpe­dig a nyugdíjak értékének megőrzé­sére, szakmai átképzésre és a munkanélküliek támogatására vo­natkozóan. Az adóreform teljes egészében 1993 január elsejével lép hatályba. Az adórendszer gerincét elsősorban a hozzáadott érték-adó képezi majd, beleértve a fogyasztási adót is, to­vábbá az univerzális jövedelmi adót, a vállalatok, illetve a különböző tár­saságok jövedelméből fizetett adót. KÖLTSÉGVETÉSI SZABÁLYOK - Már 1991 -tői új költségvetési sza­bályoknak kell érvényesülni. A költ­ségvetésekben olyan radikális válto­zásokat kell eszközölni, melyek biz­tosítják a költségvetések önállósá­gát, a költségvetési szervezetek tel­jes felelősségét saját gazdálkodá­sukkal szemben. A GAZDASÁGI TULAJDONVISZONYOK MEGVÁLTOZÁSA A működő piacgazdálkodás egyik alapja a termelőeszközök magántu­lajdona. Társadalmunkban azonban az állami tulajdon van túlsúlyban, s meghatározhatatlan, hogy milyen az állami tulajdon létrehozásában és felhasználásában az állampolgár ré­szesedése. Éppen ezért kezdődik meg az állami tulajdon leépítése és a privatizáció. E kulcsfontosságú törvényjavaslatot a kormány ez év októberében terjeszti a törvényhozó szervek elé megvitatás és jóváha­gyás céljából. KISPRIVATIZÁCIÓ ÉS RESTITÚ­CIÓ - A nagyprivatizáció végrehaj­tása előtt gyorsított ütemben hajtjuk végre az ún. kisprivatizációt. Ennek keretében a vagyont hazai fizikai személyeknek aukciók (árverések) formájában kínáljuk fel. Az eladást kinevezett bizottságok biztosítják majd, melyeket a privatizációval megbízott nemzeti minisztériumok állítanak össze, együttműködve a Községek és Városok Szövetsé­gével illetve a képviseleti testületek tagjaival. A kisprivatizációval egyidóben hajtjuk végre a restitúciót, vagyis az eredeti tulajdonosoknak illetve köz­vetlen örököseinek a vagyonvissza­adást, visszatérítést. A kisprivatizáció lehetőséget te­remt a magánvállalkozásra, lehető­vé teszi a hagyományos mestersé­gek felújítását, a kereskedelmi háló­zat javítását, egyúttal a versenyhely­zet megteremtését. A NAGYPRIVATIZÁCIÓ - Az állami vállalatok jelentős részének átalakí­tása (kommercializálása - üzleti alapra helyezése) ez év végéig vég­be kellene hogy menjen. Egyúttal végre kell hajtani a mai állami válla­latok szervezési és pénzügyi szer­kezetváltását. A nagy privatizáció folyamatában a következő lépés a vállalatok felér­tékelése és olyan jogi formába törté­nő transzformálása, amely lehetővé teszi a privatizációt. A leggyakrab­ban a részvénytársasági forma megteremtéséről van szó. Kulcsfon­tosságú lesz e téren a részvénytár­saságok igazgatótanácsának 1991 január 31-ig történő létrehozása. Az állami vállalatok vagyonának eladása meghaladja a hazai lakos­ság lehetőségeit. A lakossági meg­takarítások privatizációs célokra tör­ténő teljes felhasználása veszélyez­tetné a hazai bankok és takarék­pénztárak életképességét is. Az egyetlen lehetőség, hogy miként kapcsoljuk be a lakosságot a nagy privatizációs folyamatba, részvé­nyek „értéken aluli" felkínálása a la­kosságnak. Technikailag e módszer érvényesítését az ún. beruházási kuponok módszere teszi lehetővé. E nem hagyományos privatizáci­ós technikán kívül kihasználjuk a ha­gyományos módszereket is, ezek közé tartozik elsősorban a részvé­nyek alkalmazottaknak történő ela­dása, a részvénytársasági tőke kül­földi részvénytársasági tökével együtt történő befektetése. Továbbá a bérbe adási forma vállalati kollektí­vák számára éppúgy, mint magán­vállalkozók részére. ÁRLIBERALIZÁLÁS Az árak liberalizálásának célja azoknak az akadályoknak a felszá­molása, melyek gátolják a hatékony kereslet és kínálat szerinti ármoz­gást. Az alapvető reformlépések ütemterve szerint a jövő év január 1-ével tesszük meg a legfontosabb kezdőlépéseket, valójában azonban e téren már elkezdődött a reformfo­lyamat. Az árliberalizálás alapvető vonásai a következők lesznek: - a nagykereskedelmi árak zö­mének „felszabadítása", és ez a kiskereskedelmi árak mozgásában is lecsapódik, - a korona belső konvertibilitásá­nak bevezetése. A korona belső konvertibilitásá­nak alapvető feltétele, hogy megha­tározzuk a szabadon átváltható va­lutákhoz viszonyított kiindulási árfo­lyamot A jelenlegi 17 koronás dollárárfo­lyam nem reális, mert ilyen árfolyam esetében a kereslet jóval meghalad­ja a kínálatot. A forgatókönyv éppen ezért két árfolyammódosítási válto­zattal számol. Az egyik szerint a dol­lár 20 koronába kerülne, a másik változat szerint pedig 24-30 koroná­ba. Az első változat szociális szem­pontból rövid távon előnyösebb len­ne, mert elősegítené az életszínvo­nal megőrzését és a szociális ne­hézségeket elodázná a következő évekre, éspedig a külföldi eladóso­dás növekedése árán. A változat hátránya, hogy lassítaná a piaci me­chanizmusra való áttérést, miköz­ben abnormálisan növekedne külföl­di eladósodásunk. A második alter­natíva meggyorsítja az eredményes gazdálkodásra való áttérést, és ki­sebb mértékű külföldi eladósodással számol. Szociális szempontból azonban ez a változat sokkal át­ütőbb, rövid távon visszaesik az életszínvonal és növekszik a munka­nélküliség. . A gazdasági reformnak óhatatla­nul szociális összefüggései is van­nak, s elsősorban a hatékony foglal­koztatáspolitika elérésére kell töre­kednünk. A szociális túlfoglalkozta­tottság felszámolásából eredő szo­ciális ellentéteket különböző intéz­kedésekkel igyekszünk majd tompí­tani, többekjrözött a munkahivatalok nyújtotta szolgáltatásokkal, a mun­kapiac megteremtésével. Ezekről a kérdésekről részletesebben la­punk holnapi számában olvashatnak, melyben a kormány szociális reform­elképzeléseinek forgatókönyvét is­mertetjük. Közönségszínház Olykor önhibámon kívül kénysze­rülök mentegetödzésre, ami a má­sok által nevemben elkövetett hibán már mit sem változtat. Amikor a ko­máromi Jókai Színház évadnyitó tár­sulati üléséről tudósítottam, megkü­lönböztetett figyelmet fordítottam az új évad várható eseményeire. Hogy nem derült ki a tudósításból? Engem is meglepett, éppen ezért terjedel­mesebb formában és tüzetesebben is szemrevételezem mindazt, amivel a komáromi színházunk a közönsé­get várja. Az a tény,, hogy Beke Sándor igazgató-rendező Háy Gyula A ló című komédiáját CAliguLÓ címen rendezi meg, sok mindent sejtet. Az azonban a várakozásokon és a sej­téseken túlmutat, hogy olyan szerző darabját jásszák először 1990. októ­ber 12-én, akihez komoly színházi siker kapcsolja a rendezőt. Annak idején a merész művészi vállalko­zásként magyar színpadon hosszú idő után először bemutatott Isten, császár, paraszt rendezése a szak­mai sikeren túl, politikai rosszallást is kiváltott az akkor már éppen a „normalizáló konszolidációval" el­foglalt vezetők körében. Az előadást kb. a huszadik előtt leparancsolták a színpadról. Háy Gyula darabja és Beke Sándor sorsa így kapcsolódott egymáshoz. Nemcsak a kiválasztott darabok sokszínűsége keltheti fel a nézők érdeklődését, de az egyes produkci­ók rendezőinek személye is. No­vember 23-án Szegvári Menyhért rendezésében mutatják be Márai Sándor Kaland című színmüvét. Ez nagy esemény lesz. A Kassáról el­származott „legnagyobb magyar polgárként" ismert író szelleme re­méljük méltó körülmények között tér vissza közénk. 1991. februárjában Iglódi István rendezi Szilágyi László-Zerkovitz Béla A csókos asszony című ope­rettjét. Aki látta az Osztrigás Mici című musical általa rendezett pro­dukcióját, most is felkészülhet egy pontos ízléssel megalkotott elő­adásra, amely felhőtlen szórakozást ígér. Takáts Ernőd 1991. március 22­én Csurka István Házmestersirató című tragikomédiáját állítja színpad­ra. A szerző annak idején nagy szín­házi sikert aratott. A nézők érdeklő­dését bizonyára most is felkelti ez a darabja, amelynek számtalan, so­ha el nem avuló üzenete van a tiszta gondolatokra, makulátlan érzelmek­re vágyó emberek számára. A bérleten kívüli bemutatók között két olyan előadás lesz, amelyek első ránézésre is felvillanyozzák a szín­házkedvelőket. Weöres Sándor A holdbéli csónakos című kalandos játékát a veszprémi Vándorfi László rendezi. Az 1990. december 14-ei bemutató valószínűleg méltó hangu­lattal illeszkedik az ünnepvárás nap­jainak sorába. Weöres Sándor tün­déri világa a színpadon is a nagy költő erényeinek magasában jelenik meg. 1991 májusában kamarajellegű előadásban állítja színpadra Beke Sándor a lengyel Tadeusz Rózevicz Fehér házasság című lírai játékát. Ez a mondern drámai alkotás azokat a nézőket is lenyűgözi majd, akik kissé tartanak az újszerű színházi előadásoktól. A rendező nem elő­ször találkozik a darabbal, amelynek sajátos értelmezésével Kecskemé­ten már szép sikert aratott. A legnagyobb meglepetést azon­ban a Bástya Színház előadásai tartogatják a komáromi és az odalá­togató nézőknek. 1991 júniusában Kocsis István Árpád-házi Szent Margit című tragédiáját mutatják be a komáromi vár hatos bástyájánál. Remélhetőleg sokakat vonz majd az eddig errefelé igencsak mostohán kezelt történelmi játék, amelyet Ván­dorfi László álmodik majd a histori­záló környezetbe. Az utóbbi időben számtalan igaz­talan támadás éri a Dél-Szlovákiá­ban élő magyar többséget, hogy kultúrája fejlesztésében akadályoz­za a szlovákokat, akik ott számbeli, de nem valóságos, nem jogi érte­lemben vett kisebbségben élnek ezen a tájon. Az igaztalanságot bi­zonyítja az a tény, hogy a Jókai Színház szlovák nyelvű bérletet hir­detett. Ezen belül három színház - a nagyszombati, a nyitrai és a po­zsonyi Uj Színpad - tizenhárom elő­adásra hívja a szlovák nemzetiségű nézőket. Fontos közölni azt is, hogy ezeknek nagy része olyan produk­ció, amelyet országos viszonylatban is számon tartanak. A választék sok­színűségét bizonyítja, hogy Shaffer, Anouilh, Karvaš, Woody Allen, Bul­gakov, Lehár és Offenbach darabjai is láthatók lesznek Komáromban. Kicsit irigykedve gondolok a város valamennyi színházszerető polgárá­nak helyzetére. Végeredményben a martini és a pozsonyi Nemzeti Színház előadásain kívül a szlová­kiai repertoár javát helyben nézheti meg. Végeredményben az sem mel­lékes szempont, hogy ezekkel köz­vetlenül összemérhető az anyaszín­ház valamennyi előadása. Ez a megméretés nemcsak a nézőt ne­veli majd, de bizonyára a mi színhá­zunkat is jobb, igényesebb teljesít­ményekre sarkallja. DUSZA ISTVÁN Betegellátás - gondokkal AZ IJESZTŐ MÉRETEKET ÖLTÖTT ÁPOLÓNÖHIÁNY MiATT SOK FŐVÁROSI KÓRHÁZI OSZTÁLY NEM FOGADJA A BETEGEKET, ILLETVE CSAK FÉL KAPACITÁSSAL ÜZEMEL - VERTÉK FÉLRE A HARANGOKAT POZSONY LAKÓI. IGAZ EZ? - TETTÜK FEL A KÉR­DÉST JANA BARTOŠOVÁNAK A LEGNAGYOBB FŐVÁROSI - A KRA­MÁREI - KÓRHÁZ FÖNŐVÉRÉNEK. - Tény, a növérhiány szerte az országban óriási. De nem csupán most, a múltban is ez volt kórháza­ink gondja. Most mégis bizakodóak vagyunk. Hogy mi táplálja optimiz­musunkat? A felvételre jelentkező képzett ápolónők, akik - miután júni­usban befejezték a szakközépisko­lát, egy utolsó szünidőt engedélyez­tek maguknak - most munkába lép­nek. A ,,friss" ápolónők a legnehe­zebb osztályokra kerülnek, a bale­seti sebészetre éppúgy, mint a neu­rológiára, vagy a geriátriára. A felvételi irataikat intéző Andrea Suchánková és Eva Michalovichová közölték, nem tartanak a baleseti sebészeti osztályon rájuk váró ne­héz, három műszakos munkától. - Az osztály menetét ismerjük, itt gyakorlatoztunk. Jelenleg még fize­tésünkkel is elégedettek vagyunk, az alap 1800 korona, ehhez jön a 200 koronás pótlék. Igaz, elóször az onkológiai intézetben érdeklőd­tünk, ahol magasabb volna a fizetés, de bevalljuk, megijedtünk. Hiába korszerűbb a kórház, jobbak a mun­kakörülmények, úgy érezzük, lelki­leg nem készültünk még fel a gyó­gyíthatatlan betegek ápolására. - A lányok nyugodtan válogathat­nak - vetette közbe a főnövér, - hi­szen minden osztályon segítségükre várnak. Most, csak el ne kiabáljam, - kopogott babonásan az asztalla­pon - részben megoldódik a segéd­személyzet kérdése is. Elmondta, 60 fiatal férfi a kórházban tölti le a katonai pótszolgálatot. Szeptem­ber 3-án négyen, 10-én pedig a töb­biek is munkába állnak. - Cintalová mémöknó bővebb felvilágosítást ad­hat - közölte sietve, immár az ajtó között. -Harmincan azonnal a karban­tartó részlegre kerülnek, de számol­nak velük az élelmiszerraktárban, a konyhában és természetesen az osztályokon is. Megoldjuk szakmai (egészségügyi) képzésüket, hiszen célunk az, ók is érezzék, tudatosít­sák, a huszonhét hónap alatt hasz­nos munkát végeznek. A kórház gondoskodik a szállásukról (az ott­honlakóknak hozzájárulást fizet), ét­keztetésükről, munkaruházatukról, (havi 100 koronával segítjük civil öltöztetésüket is) és kifizetjük a havi 120 koronás zsoldot. Megtudtam, a fiúk az alternatív katonai szolgálat letöltésére már nyár elején, a lakhe­lyük szerinti városkerületi nemzeti bizottságokon jelentkeztek. - Miért csak most vették őket fel? - tudakol­tuk - Sajnos, a nemzeti bizottságok nem készültek fel az ügyintézésre. Nem tudták mitévők legyenek, ho­gyan kezdjék el a szervezést. Kór­házigazgatónk közbenjárása kellett ahhoz, hogy végre felébredjenek, s megtegyék a szükséges lépése­ket, - panaszolta a mérnöknö. "ÉTERFI SZONYA ÚJ SZÚ 4 1990. IX. 11.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents