Új Szó, 1990. szeptember (43. évfolyam, 205-229. szám)

1990-09-11 / 213. szám, kedd

Moszkvában lesz a soros szovjet-amerikai csúcs Elégedett a világ a helsinki találkozóval (ČSTK) - A nemzetközi élet figyelmének középpontjában a vasárnapi helsinki csúcstalálkozó eredményei állnak. Ez a hírügynökségi kommentárok első számú témája, erről nyilatkoznak a világ ismert politikusai. Ezek részletezése előtt azonban még térjünk vissza a Helsinkiben történtekre, amelyekről vasárnap este csak lapzárta után • kaptunk jelentéseket. Igy például elutazása előtt George Bush megerősítette, elfogadja a hivatalos szovjetunióbeli látogatásra szóló meghívást, s ez lesz a soron következő rendes szovjet-amerikai csúcstalálkozó. Mindezt a Finlandia palotában délután megrendezett sajtóértekezlet utáni kötetlen találkozón mondta el az amerikai elnök. Ezen a két vezető megerősítette, ~ azt akarják, hogy a hadászati támadófegyverek 50 százalékos csökkentését kimondó szerződést még az idén alá lehessen írni. Erre az aktusra pedig az említett moszkvai csúcstalálkozó lenne a legmegfelelőbb. Mihail Gorbacsov pedig elég sértődötten reagált az úgynevezett árukapcsolás körüli spekulációkra, vagyis arra, hogy a Szovjetunió az Egyesült Államokkal való együttműködésért gazdasági segítséget kap Washingtontól. ,,Nem szeretném, ha Varsói lapvélemény Elzárják a szovjet olajcsapokat? A Szovjetuniónak az a szándéka, hogy a jövő évben beszünteti a Lengyelországba és a többi egykori szocialista országba irányuló olajexportját. Ezt a Gazeta Wyborcza írta Zbigniew Kopyrára, a Központi Tervhivatal osztályvezetőjére hivatkozva, aki a közelmúltban lengyel kormányküldöttség élén tárgyalt Moszkvában. Kopyra szerint a Szovjetunió azzal számol, hogy 1991-ben a volt szocialista országoknak még kemény valutáért sem ad el olajat. A lengyel kormány - bár Moszkva sem a lengyel szénért, sem a rézért nem akar olajat adni -, mégis azzal számol, hogy a jövő évben talán sikerül 4-6 millió tonnát vásárolnia a Szovjetuniótól. A dolog pikantériájához tartozik, hogy ugyanannak a lengyel kormányszervnek, vagyis a Központi Tervhivatalnak egy másik képviselője, Andrzej Charlemagne tagadta a Gazeta Wyborczában megjelent állítást, vagyis azt, hogy Moszkva jövőre nem fog olajat szállítani a kelet-európai országoknak. Azt viszont lehetségesnek tartotta, hogy a Szovjetunió nagyon drasztikusan csökkenteni fogja a szállításokat. az a benyomás keletkezne, hogy a Szovjetunió az iraki agresszió ügyében tanúsított magatartásáért ilyen vagy olyan összeget kap az Egyesült Államoktól. Hiba, ha valaki azt gondolja, hogy a Szovjetuniót dollárért meg lehet vásárolni." Gorbacsov így közvetlenül reagált Bushnak arra a nem éppen legszerencsésebben megfogalmazott mondatára, amely szerint Washington gazdasági téren a legkedvezőbben fog viszonyulni Moszkvához éppen az ENSZ-ben tanúsított eljárása miatt. Egyébként Bush többször is hangsúlyozta, az USA-nak érdeke a szovjet peresztrojka sikere, kiemelve, hogy a közeljövőben amerikai vállalkozók egy csoportja utazik a Szovjetunióba. „Nem arról van szó, hogy nagy összegről állítunk ki csekkeket a Szovjetunió számára, más módja is van annak, hogy segítsük a szovjet gazdasági reformot" - mondotta. Ami a Moszkva és az iraki vezetők közötti párbeszédet illeti, Gorbacsov leszögezte, Szaddam Huszszeinnek is ugyanazokat a dolgokat fogják tolmácsolni, amelyekről ő nyíltan is beszélt. Annak a reményének adott hangot, hogy az iraki vezetés észhez tér, s a világ reagálásából levonja a következtetéseket. ,,Senki sem akarja Irakot kizárni a nemzetközi közösségből. De az, amit a mostani iraki vezetés tesz, zsákutcába vezeti az országot" - szögezte le a szovjet államfő. Elmondta, ha Bagdad folytatná jelenlegi agresszív politikáját, az az iraki nép, az egész régió, az egész világ számára is tragédia lenne. A szovjet - iraki párbeszédnek Gorbacsov szerint egyetlen célja van: helyreállítani a Kuvait lerohanása előtti állapotokat. A francia kormány szóvivője szerint a szuperhatalmak közötti nézetazonosság az öbölbeli válság ügyében fényes példáját adja a BT öt állandó tagja közötti együttműködésnek. Margaret Thatcher szóvivője az első reagálásában pedig azt hangsúlyozta, hogy a brit kormány rendkívül elégedett azzal a támogatással, amelyben a két nagyhatalom részesítette az ENSZ-határozatokat. A nyugatnémet kormány a helsinki csúcs eredményeiből azt a következtetést vonta le, hogy az Irak elleni ENSZ-határozatokat teljesíteni kell. Ezt Genscher külügyminiszter mondotta, hozzáfűzve, Bush és Gorbacsov egysége ismét megerősítette, hogy a Kelet és Nyugat közötti antagonizmus felszámolása milyen kedvező hatással van a világbéke szavatolására. A kuvaiti nép és kormány nevében pedig Szaad Abdullah Szalem Szabah sejk mondott köszönetet a Szovjetuniónak és az Egyesült Államoknak azért, hogy síkraszálltak az agreszszor ellen és a jog mellett. A csúcstalálkozó házigazdáinak részéről pedig Pertti Paasio külügyminiszter megállapította: ez a találkozó a kölcsönös megértés és együttműködés szimbólumaként kerül be a történelembe. Román-magyar csúcstalálkozó? Ion Iliescu román államfő a hét végén búcsúlátogatáson fogadta Szúts Pált, Magyarország bukaresti nagykövetét, aki ötéves megbízatásának lejártával rövidesen távozik Romániából. Ebből az alkalomból mindkét fél hangoztatta annak szükségét, hogy jószomszédi kapcsolatokat építsenek ki a realizmus és a megértés szellemében. Iliescu szerint konkrét lépéseket kell tenni a két ország közötti feszültségek kiküszöbölésére. Hangsúlyozta, hogy személyesen is hozzá kíván járulni a román-magyar kapcsolatok normális mederbe történő tereléséhez, s ennek érdekében kész találkozni Göncz Árpáddal, a Magyar Köztársaság elnökével. Arra kérte a távozó nagykövetet, tolmácsolja a magyar államfőnek azt a felhívását, hogy a két elnök legyen ösztönzője a román-magyar kapcsolatok realista és ésszerű megközelítésének. E fogadás után Szűts Pál a sajtónak nyilatkozva elmondta, Magyarország különösen a romániai forradalom után remélte, hogy elérkezett az ideje az új alapokon nyugvó együttműködés kiépítésének. ,,A magyarok és a románok számára igen fontos, hogy megismerjék és megértsék egymást. Ha valaki ismeri Erdélyt, tudnia kell, a magyar kisebbség és a román lakosság között semmilyen probléma nem volt, és ha mégis, akkor azok kívülről jöttek. Meggyőződésem," hogy a jövőben nem lesznek, mert nekünk meg kell értenünk egymást, hiszen együtt élünk." A román-magyar kapcsolatok mellett az utóbbi napokban Romániában a közvélemény figyelmét a szomszédos moldáviai, vagyis az egykori besszarábiai fejlemények kötik le. A Szovjet-Moldáviában nemrégiben kikiáltott Gagauz Köztársasággal, valamint a Dnyeszteren Túli Köztársasággal, tehát a Moldáviában élő két nemzeti kisebbség önállósodási törekvéseivel sokat foglalkoznak a sajtó külpolitikai rovatai. A lapok egyértelműen, élesen elítélik e törekvéseket, hangsúlyozva, hogy azok megbontják Moldova területi épségét, és veszélyeztetik szuverenitását. Több román politikai párt tiltakozott e két köztársaság kikiáltása ellen, s Bukarestben érthetően nagy megkönnyebbüléssel vették tudomásul Moszkva elutasító álláspontját ebben a kérdésben. Mint ismeretes, korábban Besszarábia hol a cári Oroszországhoz, hol Romániához tartozott, a mai román politikai erők pedig egyre nyíltabban hangoztatják, hogy Besszarábiát ismét Romániához kell csatolni. Úgy látszik, kettős mércét alkalmaznak, hiszen megfeledkeznek arról, hogy mégiscsak egy másik független állam problémájáról van szó. Bukarestben sem szeretik, ha valaki Magyarországon Erdéllyel törődik KOKES JÁNOS, Bukarest Neves személyiségek az Irredenta-emlékmű felállítása ellen Kambodzsai rendezés Fontos megállapodás született (CSTK) - Az indonéz fővárosban, Dzsakartában vasárnap újabb tárgyalásokat tartottak a kambodzsai rendezésről. A phnompenhi kormány, valamint a három ellenzéki franció vezetői elfogadták azt a rendezési tervet, amelyet a Biztonsági Tanács öt állandó tagja a közelmúltban dolgozott ki. E terv feltételezi a harcok beszüntetését a szembenálló felek között, és az ENSZ felügyelete alatti szabad választások megrendezését. Ali Alatasz indonéz külügyminiszter vasárnap úgy jellemezte a helyzetet, hogy az még sosem volt annyira kedvező a rendezés szempontjából, mint most. Ezt a tegnapi események is megerősítették. A kormány és a három frakció megállapodásra jutott az új testületre, a Legfelsőbb Nemzeti Tanácsnak a létrehozásában, ez a szerv lehetővé teszi, hogy az ENSZ felügyeljen a tizenegy éve húzódó háború befejezésére. A tanács élén Norodom Szihanuk herceg áll majd. Fia, Ranarith, aki a tárgyalásokon apját képviseli, bejelentette, hogy egészségi állapotára való tekintettel a herceg legkevesebb hat hónapra kénytelen visszavonulni a politikai élettől. Szihanuk már korábban is azt közölte, hogy egészségi állapota miatt nem vesz részt a dzsakartai tárgyalásokon. Megfigyelők szerint Szihanuk ideiglenes távozása a politika színpadáról csupán taktikai manőver, amellyel elő akarja segíteni a konfliktus sikeres rendezését. Hiszen emlékezhetünk, hogy korábban jónéhányszor lemondott az ellenzék vezetőjének a tisztségéről is. A Népszabadság tegnapi számában Bossány Katalin újságíró, Eörsi István író, Jeles András rendező, Jeney Zoltán zeneszerző, Jovánovics György szobrász, Keserű Ilona festő, Kocsis Zoltán zongoraművész, Mészöly Miklós író, Szabó Miklós történész, Szalai Erzsébet közgazdász, Szalai Pál közíró és Vidovszky László zeneszerző felhívást tettek közzé. Ebben a magyarországi Szent Korona Szövetség eddig is nagy belpolitikai vihart kavaró szándéka ellen foglaltak állást. A nevezett szövetség helyre szeretné állítani azt az emlékművet, amely a Horthy-korszakban a revansizmus jelképe volt. Felhívásukban kifejtik, hogy „az emlékmű szobrai politikai giccsek voltak, művészi értéket nem képviseltek. Felirataik között található egy Mussolini-idézet is. A mű abból a célból készült, hogy hangulatkeltő eszközökkel a határok erőszakos megváltoztatását propagálja." A neves személyiségek megállapítják, hogy ez a szándék sérti a Magyarország által is aláírt helsinki Záróokmányt. „Ha köztereinken irredenta és soviniszta emlékműveket állíthatnak fel, nem lesz erkölcsi alapunk arra, hogy fellépjünk a szomszédos országokban jelentkező soviniszta uszítással szemben." A továbbikabin utalnak a politikai pártok európai programja és az emlékmű felállításának szándéka közötti ellentmondásra: „Ez az Európa nem tűr közterein Mussolini-idézeteket, sem irredenta uszítást." Felhívnak mindenkit, akik felemelték szavukat a pártállam politikájával szemben, hogy velük együtt tiltakozzanak ez ellen az újabb téboly ellen. (dusza) ÚJ SZÚ 1990. IX, 11. Miért voltunk Irakban? Egy volt szovjet katonai tanácsadó nyilatkozata „Szaddam Husszein rezsimjét egy, a közel-keleti feltételek között működő sztálini rendszernek nevezném" - mondotta beszélgetésünk bevezetőjében Zakir Gafurov tartalékos ezredes, a közelmúltban még a Leninről elnevezett katonai-politikai akadémia tanára. A hetvenes évek közepén Irakban tevékenykedett a szovjet katonai főtanácsadó apparátusában, s ott-tartózkodása idején, feladatköréből kifolyólag több ízben találkozott az ország legfelső vezetőivel, így Szaddam Husszein elnökkel is. • Az, ami ma a Közel-Keleten történik, olyan kaland, amelyet nem lehetett előre megjósolni, vagy ezeket az eseményeket valami már jelezte? - A Kuvait elleni agresszió nem más, mint a kormányzó elit politikájának katonai eszközökkel való folytatása. Számomra ez teljesen világos. Ezen a példán láthatjuk, hová vezet az, ha egy országban korlátlanul uralkodik egy katonai-bürokratikus apparátus. Politkájának vezérfonala, hogy mindenáron hatalmon maradjon. Irakban hatalmas katonai masinéria jött létre, ezt állandóan foglalkoztatni kell, különben az országon belül, az őt létrehozó rezsim ellen kezd dolgozni. A nép és a hadsereg esetleg azt követelhetné, hogy számoljanak el neki, hogyan is áll a dolog az Iránnal szemben gyakorlatilag elvesztett háborúval. Most pedig, amikor a katonai diktatúra vezére megérezte, hogy közeledik a felelősségrevonás órája, be akarta magát biztosítani a nép hangulatával szemben és belevetette magát egy új katonai kalandba, közben megbúirányuló fegyveráradatot, főleg ha egy olyan kiszámíthatatlan rezsimről van szó, mint amilyen a Husszeinrendszer Irakban. % S mi a helyzet a katonai tanácsadók kiküldésével? - A fegyverszállítások és a katonai tanácsadók kiküldése ugyanazon lánc szemei. Erről a misszióról is le kell mondanunk. • Ugyanígy gondolkodott ön a hetvenes években is, amikor katonai tanácsadó volt Irakban? - Akkor ez sokkal bonyolultabb volt, mint ahogy ma tűnik. Akkor az a vélemény uralkodott, hogy csak a haladó erőket támogatjuk. Természetesen az, aki Moszkvában ül, nehezen tud eligazodni a harmadik világban hatalomra kerülő rezsimek politikai jellegében. Ezért, amikor parancsot kaptam, hogy repüljek Irakba, különösebben nem vontam kétségbe küldetésem célszerűségét. De azután Irakban, amikor már kiismertem magam, amikor megértettem, ki Szaddam Husszein elnök, akivel végül is személyes ismeretséget kötöttem, megismertem céljait és azokat az eszközöket, melyekkel ezeket el akarja érni, ekkor kezdtek gyötörni a kétségek. Valójában miért vagyunk itt? Akkor egyetlen választ lehetett kapni erre a kérdésre. Mi, vagyis a Szovjetunió, szembeszállunk a világforradalom ellenségével - a nemzetközi imperializmussal. Ki kell tehát töltenünk minden kialakult vákuumot. Ha mi elmegyünk Irakból, az amerikaiak mennek oda. • Ma a helyzet teljesen más. A Szovjetunió és az Egyesült Államok igyekszik egyeztetni erőfeszítéseit, mint a béke garantálói lépnek fel. Az ön véleménye szerint lehetséges, hogy a közel-keleti konfliktusban részt vesznek a szovjet fegyveres erők is? - Ezt nem tartom kizártnak. • Milyen feltételek mellett? - Véleményem szerint három ilyen feltétel van. Elsősorban erre az ENSZ katonai struktúrái keretében kerülhetne sor. A konfliktusban érdekelt egyik fél meghívása nem lehet indok arra, hogy fegyveres erőket küldjünk a konfliktus térségébe még akkor sem, ha az ilyen részvételt megalapozottnak lehet minősíteni. Másodszor, figyelembe véve a világ katonai-politikai helyzetét, nem intézhetünk kihívást az általunk meghirdetett új politikai gondolkodásmód elvei ellen, nehogy megengedjük a konfliktus eszkalációját, ráadásul a tömegpusztító vegyi fegyverek bevetésével. Harmadszor pedig, minden szempontból tekintetbe kell venni belpolitikai helyzetünket, mindenekelőtt a fennálló szociális és gazdasági feszültséget. Véleményem szerint különösen figyelembe kell venni azt a körülményt, hogy még nem küzdöttük le az afgán szindrómát. Ez azt jelenti, hogy a szovjet nép objektíve élesen elutasítja részvételünket mindennemű fegyveres akcióban az ország határain kívül. Lejárt a kabinetekben hozott döntések ideje. Az emberek véleményeit ma nem lehet figyelmen kívül hagyni. VALERIJ MJASZNYIKOV (APN) Fizet a hadsereg Példátlan döntést hozott az egyik ukrajnai városi bíróság: a szovjet hadsereg csaknem 10 ezer rubelt kénytelen fizetni egy katonának, amiért munkaképtelenné vált. Az esetet a Komszomolszkaja Pravda ismerteti. 1987-ben Kasin őrmester, szakaszvezető helyettes brutálisan bántalmazta Eduard Kajl közlegényt. A bírósági jegyzőkönyv szerint a katona súlyos sérüléseket szenvedett (agykárosodást), megromlott a beszédképessége is. A sértett nem az őrmester ellen nyújtott be keresetet, hanem azon egység ellen, amelyben szolgált (a kijevi katonai körzethez tartozik). A bíróság a panaszos javára hozott ítéletet s így a hadsereg 9894 rubel és 85 kopejka kártérítést fizet Eduard Kajlnak. A Komszomolszkaja Pravda emlékeztet a nemrégiben közzétett elnöki rendeletre a szovjet katonák jogi és szociális védelméről, s ezzel kapcsolatban annak a reményének ad hangot, hogy ez a lépés talán lehetővé teszi, hogy megvédjék a világ legerősebb hadseregének katonáit. A lap adatai szerint csupán az elmúlt évben a szovjet hadsereg 1190 tagját ítélték el zaklatásért. További 1393-an kerültek a büntetőalakulatokhoz, 334-en pedig a nevelő-javítóintézetekbe. Mindez azonban csak a jéghegy csúcsa, hiszen a katonák nem merik jelenteni, ha üldözik őket, a parancsnokoknak pedig egyáltalán nem érdekük, hogy ezekkel az esetekkel bíróság foglalkozzon. (ČSTK)