Új Szó, 1990. szeptember (43. évfolyam, 205-229. szám)

1990-09-10 / 212. szám, hétfő

Lapunknak nyilatkozik dr, Ján Čarnogurský, a Szlovák Köztársaság kormányának első alelnöke • Ujrakell fogalmaznunk az együtt élés tartalmát! (F)ELSZABADULT ÉRZELMEK ŰJSZÚ - Alelnök úr, Pőstyénben ma kezdődik a szövetségi és a két nemzeti kormány megbeszéléseinek újabb fordulója. Milyen tárgyalási csomagtervet tesz az asztalra a szlovák kormány? - A mi tarsolyunkban a szlovák kormány programnyilatkozata, illetve a legutóbbi, hasonló szintű trencsénteplici tárgyalások határozatai lesznek. Számítunk azokra a személyes jókapcsolatokra is, amelyek a cseh kormány egyes tagjaihoz fűznek bennünket. Pőstyénbe nem a törés vagy a szakítás szándékával, hanem a nyílt kérdések közös megbeszélésének és az esetleges nézeteltérések tisztázásának céljával megyünk. - Módosult-e a szlovák kormány álláspontja a trencsénteplici tárgyalások óta? - Nem! - Értelmezhető ez a jelenlegi szlovákiai kormánykoalíció szilárdságaként is? - Nézze, a Nyilvánosság az Erőszak Ellen, a Kereszténydemokrata Mozgalom és a Demokrata Párt al- kotta hármaskoalíciót nem valamiféle tömbbe olvasztásként értelmezzük. Ez azt jelenti, hogy bizonyos kérdésekben eltérő nézeteink is lehetnek. Ugyanakkor látni kell, hogy a júniusi választások eredményei, illetve pártjaink és mozgalmaink programjai szinte eleve a jelenlegi koalíció megkötésének sorsára juttattak bennünket. Szlovákiában most úgyszólván lehetetlen más kormányt alakítani, így bennünket is a szlovák országrész sajátos érdekei iránti törődés tart ebben a hár_ maskoalícióban. Még akkor is, ha "bizonyos kérdésekben néha mélyebb nézeteltéréseink vannak. - A kívülálló, különösen ha az, illető az itt élő nemzeti kisebbségek valamelyik csoportjához tartozik, nemegyszer úgy látja: a Kereszténydemokrata Mozgalom a liberálisabb elvű Nyilvánosság az Erőszak Ellen, a nemzetieskedöbb Demokrata Párt, illetve a nemzeti érzelmek húrjait ennél is indulatosabban pengető többi párt és mozgalom között egyensúlyozgat... - Valóban így van. Az NYEE liberális felfogása közismert, a KDM ideológiai irányzéka a középtől valamicskével jobbra keresendő és a Szlovák Nemzeti Párt, illetve a többi párt és politikai mozgalom programja ugyancsak közismert. Mindennek tudatában teljesen természetes, hogy a mi helyünk csakis az egyik oldalról az NYEE, a másik oldalról viszont az SZNP-hez igazodó jobboldali pártok között lehet. - ön most hónapok múltán miképpen látja: közvetlenül a nyáreleji választások után nem kellett volna tárgyalásokat folytatni a kettőskoalícióba tömörült Magyar Kereszténydemokrata Mozgalommal és az Együttéléssel is, hiszen ez a kettős szövetség a szlovák parlamentben sokkal több székkel bír, mint például a Demokrata Párt? - Tárgyalások most is folynak közöttünk, véletlenül éppen pénteken jártak nálam az Együttélés vezető képviselői. Természetesen, a megbeszéléseink a velünk kormánykoalíciót alkotó partnereinkétől eltérő tárgyalási alapokon állnak, de ezek az eszmecserék így is hasznosak. És szükség lesz rájuk a jövőben is. - Miként látja azokat a törekvéseket, amelyek egy önálló Szlovákiát szorgalmaznak? - A szlovák politika alapvető dilemmája: egyrészt Szlovákia önállóságának szorgalmazása, másrészt viszont e szándék beillesztése az Európában uralkodó integrációs törekvésekbe. Ez a dilemma, véleményem szerint, annak távlatával oldható meg a legelfogadhatóbban, hogy mind Szlovákia, mind Csehország önjogú és egyenrangú köztársaságokként lehessenek majd tagjai az európai integrációnak. Ez egy optimális kibontakozás lenne, ami megegyezne mind a szövetségi, mind a szlovák kormány céljaival. - ön két önálló államra gondol Európa szívében, avagy az imént mondottakat egy közös Cseh-Szlovák köztársaság keretében képzeli el? - E kérdésre a felelet nemcsak rajtunk, hanem ama Európán is múlik, amelybe be szeretnénk lépni. így hát egyelőre nem tudok minderre kellőképpen konkrét választ adni. Tény és való viszont, hogy Szlovákiának - mint az európai nemzetek mindegyikének - természetes célja, hogy saját csillagocskája legyen a majdani Európa-lobogón. -Mindennek fényében, kereken két hét távlatából, miként látja a rózsahegyi Hlinkaünnepség eseményeit? Nem titok, hogy ön sem mondhatta el beszédét egyesek zavarkeltése nélkül; és csak akkor aratott osztatlan sikert, amikor Andrej Hlinkának a magyarokkal szembeni érdemeit említette... - A fentiekben már szóltam mind a Kereszténydemokrata Mozgalom, ménye eleddig ritkán kapott hangot. Olykor még a legnyilvánvalóbb félretájékoztatások esetében sem... - Korábban a kézi egyenirányítás és a cenzúra uralta a hazai sajtót. Most a sajtónk is szabad lett, így szinte természetes, hogy a nemzetiségi kérdésnek az újságokban is lecsapódása van. Persze, nem szabad általánosítani, szenvedélyeket szítani; de például az a hír, amely szerint a komáromi tanévnyitók egyikén a magyar himnuszt játszották, az utolsó szóig igaz. - Igaz, bár tény, hogy nemcsak a magyart! -Valóban, eljátszották a csehszlovák himnuszt is. - Amerikában senki sem tartja sértésnek, ha az ott élő szlovákok, magyarok vagy lengyelek az ilyen-olyan ün-> nepségeiken a saját himnuszukat is eljátsszák; vagy hogy a házaik előtt saját nemzetük zászlaja lobog. Az ilyesmiért, egy jól működö demokmind a saját álláspontomról a nemzeti irányvonallal kapcsolatosan. Es mert azt tartom helyesnek, jómagam is ahhoz tartom magam - tekintet nélkül arra, hogy hol kell nyilvánosan szerepelnem, vagy hogy a jelenlevők egyetértenek-e velem! Ezt tudatosítva nem tartom tragédiának, hogy a rózsahegyi emlékünnepség több résztvevője nem mindenben értett velem egyetr Már csak azért sem, mert a Kereszténydemokrata Mozgalomnak is alapelve, hogy Szlovákia valamennyi lakosa valóban minden kérdésben - így az állam jogi elrendezésének dolgában is - szabadon kifejthesse véleményét. - Itt van hát az alkalom, hogy társalgásunkat szűkebb témához: a tendenciózusan cikkező és ily módon a szlovák közvélemény egy részét félrevezető szlovák sajtó körüli nemzetiségi gondokhoz kössem! önnek mi az álláspontja ebben az olykor szenvedélyeket is korbácsoló problémában? - így, hogy a szlovák sajtó, ez túlságosan tág fogalom, mert a kevésbé szeriőz lapokat is jelenti. Viszont azokat a szlovák újságokat, amelyek megbízhatóak és komolyak, azokat nem vádolnám kisebbségellenességgel. Ez utóbbi lapok inkább nyíltan írnak a problémákról, s ezek között a Dél-Szlovákiában előforduló gondokról is. Természetesen, a valóban objektív képhez nyilván az is szükséges, hogy ugyanabban a lapban a másik fél is őszintén kifejthesse véleményét. - Sajnos, ez az alepelv egyelőre túl sokszor szenved csorbát, hiszen a másik - esetünkben a magyar fél - véleráciában, a szeme sem rebben senkinek... - Aligha lenne okos, ha megrekednénk a himnusz-ügynél. Ennél komolyabb problémáról van szó: arról, hogy magyar részről olyan megnyilvánulások is tapasztalhatóak, amelyek a szlovákok körében nemegyszer gyanút keltenek. Például az országhatárok kérdésében. Ezzel kapcsolatban példaként a hajdani Nagy-Magyarországot ábrázoló térképek árusítását szokták felhozni, vagy azt, hogy Szlovákiát egyesek csak Felvidékként emlegetik. Az ilyesmikből eredő bizalmatlanság azután rossz kihatással van a nemzetiségi kapcsolatokra is. - Gondolom, ez is olyan téma, amelyet kár lenne „túlragozni". Elvégre a szlovákság jelentős hányada - Magyarországot említve - viszont „Dolná zem"-röl, tükörfordításban tehát „Alvidék-röl beszél... Hazánk déli határain túl ezt senki sem veszi zokon! - Én pusztán megállapítottam: a Felvidék emlegetése a szlovákokban bizonyos mértékben az irredentizmus érzetét kelti. - Mi hozhatna megoldást ebben az adok-kapok játékban? - Talán néhány lényeges alapelvet említhetnék. Először is tudatosítanunk kell, hogy változó időben élünk és a régi struktúrák összeomlóban, az újak pedig még csak kialakulóban vannak. Az ilyen helyzetek mindig felszínre hozzák a régebbi keletű, eladdig suba alatt szunnyadó gondokat. Másodszor: higgadtan s kölcsönös toleranciával minél többet kell véleményt cserélnünk, beszélgetnünk egymással. Harmadszor: mindenki számára világossá és egyértelművé kell tenni a határok sérthetetlenségét. Negyedszer: a társadalmi helyzet alakulásával, lehetőleg annak megnyugvásával párhuzamosan meg kell oldani a nemzeti kisebbségek konkrét gondjait, ötödször: kölcsönös jóindulattal tudatosítanunk kell, hogy ezer esztendeje élünk itt egymás mellett, s valószínűleg ez a következő ezer évben is így lesz. - Alelnök úr, miként látja az úgynevezett állami és hivatalos nyelv körül fellángolt vitát? A Szlovák Nemzeti Tanács már ezen a héten foglalkozni kíván ezzel a törvényjavaslattal... - Felméréseink szerint Szlovákia lakosságának döntő hányada a szlovákot hivatalos nyelvként kívánja törvényesíteni. - Hivatalos vagy állami, avagy hivatalos és állami nyelvként? - Egyelőre kár a szavakon lovagolni, azok tartalma még nem eléggé tisztázott. Tény, hogy Szlovákjában a szlovák a legelterjedtebb nyelv, ezért ha a használatáról törvény is születik, akkor annak nem szabad drámai törést hoznia az országrész lakosságának életében. Még akkor sem, ha például DélSzlovákiából sűrűn hallani olyan hangokat, hogy ott gondot okoz a szlovák nyelv használata a közigazgatásban. Az érem másik oldalát tekintve a kormánynak viszont fontos érdeke, hogy Szlovákia Összes lakója harmóniában éljen egymással. Természetesen, azokra a nemzetközi egyezményekre szintén tekintettel kell lennünk, amelyek a kisebbségek nyelvhasználatát szabályozzák. A nyelvtörvény előkészítésében mindezeknek a szempontoknak tükröződniük kell. Előkészítése során így minél szélesebb körben ajánlatos megvitatni, hiszen a nemzetiségek például úgy érzik, hogy a törvény a kisebbségi jogaikat csorbítja. - A gondos előkészítés, a higgadt vita hosszabb időt igényel. Ennek tudatában mikorra várható a nyelvtörvény esetleges szentesítése? - Rossz címen jár, aki ezt a kérdést nekem teszi fel, mert a pártok és a politikai mozgalmak megelőzték a kormányt a nyelvtörvény javaslatának benyújtásával. - Eszerint lesz hát róla vita vagy sem? - Az a vita már most zajlik... -... olykor keltémetlen * szájízzel! Itt van például annak emléke, hogy a második világháború után nemigen volt tanácsos magyarul megszólalni Szlovákia utcáin. Avagy annak tudatosítása, hogy a komáromi, az érsekújvári vagy akár a nagykürtösi hivatalokban és üzletekben eddig is magától értetődő volt a szlovák nyelv , használata, úgyhogy ez csak mondvacsinált, jobbára ártó szándékkal konstruált probléma! - A történelmet nem bolygatni kell, hanem okulni belőle és kegyelettel viseltetni iránta. Ellenkező esetben én is hivatkozhatnék a surányi lövöldözésre, vagy a hajdani Nagy-Magyarországon élő nemzetiségek elmagyarosításának törekvéseire... Inkább a jelenből tanácsos kiindulni! Tény és való, hogy Szlovákia lakosságának 82 százaléka a nyelvtörvény bevezetését kívánja, és a kormány kötelessége, hogy az állampolgárait szolgálja. Ugyanakkor azonban kötelessége az is, hogy kerülje az indulatokat és tekintettel legyen az országa területén élő nemzeti kisebbségekre. A szlovák kormány ennek értelmében fogja kezelni a nyelvtörvényt annak parlamenti vitája során. - Ne haragudjon, ha napi újságírói gyakorlatom tapasztalatai alapján most azt kérdezem: Szlovákiában jelenleg az úgynevezett „magyar kérdés" a legaktuálisabb gond? - A minap a Literárny týždenník című hetilapban Szlovákia hat diszpozíciója címmel jelentettem meg egy cikket. A magyar kérdést csupán e hat kérdéskör egyikeként jelöltem meg. - A júniusi választásokat követően alakult új szlovák kormány egyik legelső intézkedése a kormányhivatal Nemzetiségi osztályának felszámolása volt. Erre miért került sor? - Azt az osztályt nem felszámoltuk, csak átalakítjuk; beleértve a személycseréket is. Egy ilyen osztály a jövőben is működni fog: s hogy a nemzeti kisebbségek részéről kik lesznek a tisztviselői, azt a nemzetiségeket tömörítő mozgalmakkal és szervezetekkel konzultálni fogjuk. - ön a szlovák kormány első alelnöke, emellett a szlovákiai Kereszténydemokrata Mozgalom élenjáró vezetője. Mi a véleménye arról, hogy márciusban a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom is létrejött? -Az MKDM mind európai, mind világviszonylatban szerves része az egyetemes kereszténydemokrata mozgalomnak. Hogy az MKDM önálló mozgalomként is létrejött, azt a nemzeti kisebbségek szemszögéből tekintve természetesnek tartom. Igaz, eredeti szándékunk az volt, hogy az MKDM - széleskörű autonómiával - a szlovákiai KDM szerves része legyen. - Vajon a MKDM nem azért formálódott önállóvá, mert a KDM-nek nem volt valóban elfogadható, európai nívójú nemzetiségi programja? " - Lehetséges. Különösen az időközben kialakult helyzet tudatában. - Ha már a hazai nemzetiségi politikai mozgalmaknál tartunk: mi az ön véleménye az Együttélésről? - Megértem, hogy létrejött egy, az országban élő nemzeti kisebbségeket tömörítő mozgalom. Péidául azért, mert a nemzeti kisebbségek másként viszonyulnak bizonyos kérdésekhez, mint a többségi nemzet, illetve annak pártjai. Az Együttélés ellenzéki politikai mozgalom, és ennek jegyében is politizál. Nyilván ennek tudható be, hogy az Együttélés néhány megnyilvánulása olykor bizalmatlanságot kelt. - Például? - Mondjuk itt van Duray Miklós könyve, a Kutyaszorító. Vagy az a sajtókampány, amellyel Magyarország támogatja az Együttélést. Persze, a jövőben nem az írott szavakon meg a programokon, hanem a gyakorlati politizálás szándékán és stílusán múlik majd minden. A kölcsönös együttműködés lehetőségei is. - ön egyetért azzal, ha valaki egyenlőségjelet tesz az Együttélés és a Szlovák Nemzeti Párt tevékenysége közé? - Azt hiszem, sohasem tehető egyenlőségjel két vagy több párt és mozgalom törekvései közé. Elvégre mindegyiknek sajátosságai vannak. - Hasonlóképpen forró téma a helységnévhasználat kérdése... - Ez sajátosan politikai kérdés, amelyre nem tudok most egyértelműen válaszolni. Tény, hogy egyes országokban több nyelven használatosak a települések nevei; ugyanakkor vannak államok, ahol nem ez a szokás. Ez egy olyan politikai kérdés, amelyet meg fog kelleni oldanunk. - Mi az ön személyes álláspontja ebben a dologban? - Erről egyelőre nem kívánom kifejteni a személyes véleményemet. - Befejezésül hadd utaljak arra, hogy az igazi demokrácia egyik fokmérője: miként érzik magukat az adott országban a nemzeti kisebbségek. Ennek érdekében mit kell tennünk mindannyiunknak, elsősorban azonban a szlovák kormányzatnak és a többségi nemzetet alkotó szlovákságnak? - Kölcsönösen, az adott helyzetből kiindulva újra kell fogalmaznunk az együtt élés tartalmát? - Ennek reményében köszönöm az interjút! MIKLÓSI PÉTER 1990. IX. 10.