Új Szó, 1990. szeptember (43. évfolyam, 205-229. szám)

1990-09-08 / 211. szám, szombat

1956, i968, 1979 Andropov a felelős? (ČSTK) - A Szubeszednyik szovjet hetilap legújabb számában interjú jelent meg egy magát megnevezni nem kívánó, még aktív KGB-ezredessel, aki arra a következtetésre jutott, hogy Jurij Andropovnak, a KGB volt vezetőjének, később az SZKP KB főtitkárának a lelkén szárad a szovjet katonai intervenció Magyarország, Csehszlovákia és Afganisztán ellen. Meggyőződésem - jelentette ki az ezredes -, hogy ha a történészek hozzáférnek a ma még titkos levéltári anyagokhoz, s lehetőségük lesz, mint nekem, elolvasniuk Andropov jelentését, megértik, mennyi szerencsétlenséget okozott ez az ember és környezete. A titokzatos ismeretlen Andropovot teszi felelőssé azokért a katasztrófákért, amelyeket a szovjet külpolitika szenvedett el 1956-ban, 1968-ban és 1979ben. Andropov 1967 és 1982 között irányította a KGB-t, majd Brezsnyev utóda lett az SZKP KB élén, egészen 1983-ban bekövetkezett haláláig. Andropov budapesti nagykövetként az 1956-os népfelkelés előtt állítólag úgy vélekedett, hogy a helyzet nem veszélyes. Később azonban nyomatékosan ragaszkodott a katonai beavatkozáshoz. A KGB vonalán akkori tanácsadója Vlagyimir Krujcskov volt, a KGB jelenlegi vezetője. Az interjúalany szerint 1968ban a prágai tavasz idején Andropov ismét „hihetetlenül dramatizálta" a helyzetet, és ezzel kierőszakolta a Varsói Szerződés tagországainak intervencióját. Végül pedig 1979-ben, „dezinformációinak" köszönhetően kész tények elé állította az SZKP KB Politikai Bizottságát az Afganisztán elleni intervenció formájában, bár az akkori elemzések óva intettek egy ilyen lépéstől. X ezredes az interjúban felhívja a figyelmet a KGB-n belüli furcsa praktikákra is. A külföldön működő szovjet kémek például „ajándékokat" adnak moszkvai főnökeiknek, s ezek értéke elérheti a 25 ezer dollárt is. Grigorenko és Kosztrov KGB-tábornokokat pedig azzal vádolja, hogy „zsaroló módon meglopták" a szovjet diplomatákat, beleértve a nagyköveteket is. Például tudomást szereztek arról, hogy illegálisan akarnak külföldre ikonokat vagy más régiségeket szállítani. A repülőtérre vezető úton a diplomata kocsiját feltartóztatták, az elkobzott tárgyakat pedig elosztották maguk között. A Szobeszednyik arról biztosította olvasóit, hogy az egyenlőre névtelen KGB-ezredes kész vallomást tenni az illetékes parlamenti bizottság előtt is. A csalódott lengyelek bírálják a prágai vezetést (ČSTK) - Sem „nagy", sem „kicsi" határforgalom nem lesz Lengyelország és Csehszlovákia között. Havel elnök és Dienstbier külügyminiszter ígéretei ellenére, miszerint mindent megtesznek az utazási korlátozások mielőbbi felszámolásáért, a szövetségi kormány csütörtöki ülésén semmilyen döntést sem hozott - írta tegnap címoldalán a Gazeta Wyborcza. Megállapította: Václav Klaus pénzügyminiszter javaslatára a határforgalom kérdésének megvitatását legkevesebb egy héttel elhalasztották. A lap tudósítója hangsúlyozta: a kormánydöntés elmaradása minimum csodálkozást kelt. „A csehszlovák hatóságok 1981-ben egyoldalúan felfüggesztették az érvényes idegenforgalmi konvenciót. Politikai okokból »egészségügyi kordon« jött létre, nehogy a Szolidaritás vírusa átterjedjen Csehszlovákiára. Klaus miniszter most számtalan gazdasági feltételhez köti a konvenció felújítását. Meg lehet érteni azt, hogy a csehszlovák fél tart a lengyel feketézők áradatától, bár ezt a veszélyt is eltúlozza." A lap szerint ennek megakadályozására elég lenne a vámelőírások megtartása. Erről a kérdésről fog tárgyalni szeptember 11 -én ós 12-én Prágában Janowski lengyel miniszterelnök-helyettes. Nem lesznek ezek könnyű tárgyalások, amit a Trybuna szerint az is jelez, a Csehszlovák Televízió esti hírműsorában csütörtökön a várakozásokkal ellentétben nem a kormánydöntésről számolt be, hanem két riportot közölt a témával kapcsolatban. Az egyikben csehszlovák állampolgárok fejtették ki kétségeiket, a másik pedig azt mutatta be, hogy feldühödött lengyel turisták tartják blokád alatt a ligetfalusi határátkelőhelyet. Moszkva hajlandó tárgyalni Szihanukkal Sevardnadze meghívta a japán császárt (ČSTK) - Négynapos hivatalos látogatása befejeztével Eduard Sevardnadze szovjeť külügyminisztert Tokióban tegnap fogadta Akihito császár. A megbeszélés harminc percig tartott, s a palota közlése szerint a császár Szovjetunióba szóló meghívást kapott. Nem adtak azonnal választ, mivel a császár külföldi útjairól a kormány dönt. Sevardnadze látogatásáról tegnap közös nyilatkozatot adtak ki, amelyben kifejezésre jut az a remény, hogy Mihail Gorbacsov áprilisra tervezett látogatása fordulópontot fog jelenteni a két ország viszonyában. A szovjet külügyminiszter találkozott az újságírókkal, s ebből az alkalomból néhány nemzetközi problémáról is szólt. Kifejtette: egy háromlépcsős konferenciát kellene tartani a jelenlegi közel-keleti válság megoldásáról. Ez fokozatosan foglalkozna Kuvait jelenlegi iraki megszállásának problémájával, továbbá az arab-izräeli konfliktussal s végül a libanoni polgárháborúval. Kambodzsával kapcsolatban értékelte a párbeszéd megkezdését Washington és Phnompenh között és kijelentette, a Szovjetunió kész tárgyalni Norodom Szihanuk herceggel, az ellenzék vezetőjével. Héttőn

: bizalmatlansági indítvány a Rizskov-kormány ellen (ČSTK) - Gavriil Popov, a moszkvai városi tanács elnöke az oroszországi legfelsőbb tanács tegnap délelőtti ülésén nyomatékosan követelte Nyikolaj Rizskov kormányelnök lemondását. Nem ó az első, aki ezzel a követeléssel állt elő, ugyanezt tette nagyon egyértelműen az Elnöki Tanács és a Föderációs Tanács augusztus 30-i együttes ülésén Borisz Jelcin, az oroszországi parlament elnöke és több más szövetségi köztársaság képviselője is. Mihail Gorbacsov azonban egyelőre elutasítja Rizskov leváltását. Popov tegnap bejelentette: a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának hétfőn kezdődő ülésszakán mindjárt a tanácskozás kezdetén a régióközi képviselőcsoport bizalmatlansági indítványt terjeszt be a kabinet ellen. Jól tájékozott források szerint egyébként a csoport a hét végén tanácskozni fog. A moszkvai polgármester a követelés támogatására szólította el az oroszországi küldötteket is. Áttörés nem volt, ajándék igen (ČSTK) - Elutazott Dél-Koreából Jon Hjong Muk észak-koreai miniszterelnök és kísérete, miután tegnap befejeződtek a méltán történelminek nevezett négynapos tárgyalások Szöulban. „A kormányfői eszmecsere jó alapul szolgálhat a további párbeszédhez Észak és Dél között, bár semmilyen konkrét eredményt sem értünk el" - jelentette ki az észak-koreai kormányfő. A találkozó szokatlan módon konfrontációktól mentes légköréről tanúskodott az ünnepélyes búcsúztatás is: a mosolyok és a kézszorítások, valamint az a három teherautó, amelyen 23 láda ajándékot vittek a KNDK-ba. A ládák a legkülönbözőbb dél-koreai termékekkel voltak tele, többek között kozmetikumokkal, ruházati cikkekkel, de nem hiányzott a whisky sem. Román-bolgár környezetvédelmi vita ÚJSZti 1990. IX. 8. Románia és Bulgária között az utóbbi napokban tovább éleződött a Giurgiu-Rusze határkörzetben tapasztalható súlyos légszennyeződés miatti vita. A felek egymást vádolják. Az eddigi különböző szintű kétoldalú találkozók, köztük néhány kormányfői is, nem hoztak konkrét eredményt. A problémák három éve kezdődtek, amikor Pozsony testvérvárosa, a Duna jobb partján fekvő több mint 200 ezer lakosú bolgár Rusze felett súlyos porfelhőket észleltek. Az emberek nehezen lélegeztek, könnyezett a szemük. Főleg a gyerekeknek voltak komoly légzési problémáik. Rusze lakossága az elmúlt időszakban többször is szervezett különböző tiltakozó akciókat és felhívta az akkori Zsivkov-rendszer felelős vezetőinek a figyelmét, hogy sürgősen kezdjenek tárgyalásokat Romániával a probléma megoldásáról. A bolgár fél szerint ugyanis a Duna túlsó partján, a mintegy 60 ezer lakosú román Giurgiuban levő vegyikombinátnak „köszönhető" a légszennyeződés. A két volt kommunista rendszer a nyilvánosság kizárásával tárgyalt ugyan a problémáról, de a bolqár fél nem volt elégedett, aminek a későbbiekben többé-kevésbé nyíltan is hangot adott. Tavaiy ősszel, de főként az utóbbi hónapokban a problémák újra elmérgesedtek és most már a megváltozott légkörben különböző szinteken román-bolgár szóváltásra került sor. Válaszként a bolgár bírálatokra Románia elóhuzakodott a kozloduji atomerőmű ügyével és azt állítja, hogy szennyezi a levegőt, veszélyezteti Románia déli területeinek egy részét, mivel balesetveszélyes. Bukarest ezért egy ideje erőteljesen követeli, hogy egy nemzetközi szakértőkből álló bizottság vizsgálja meg a kozloduji atomerőmű biztonságát és Bulgária addig is állítsa le az épülő két újabb energiablokk építését. Traian Chebelevu, a román kormány szóvivője csütörtökön Bukarestben egy sajtóértekezleten újra élesen bírálta az illetékes bolgár szerveket és a bolgár sajtót. Azt mondta, a szófiai állásfoglalások nem járulnak hozzá a környezetvédelmi problémák megoldásához. Kijelentette, hogy a giurgiui vegyikombinát bírált részlege már június eleje óta nem működik, felújítás alatt áll, s így mostanában semmiképpen sem szennyezheti a levegőt. A román szakemberek viszont méréseket végeztek Ruszéban és több olyan vállalatra is ráakadtak, amelyek - Bukarest szerint - súlyosan szennyezik a levegőt és okozói lehetnek a klórszennyeződésnek is. Chebeleu szerint a román fél már eddig is jóval többet tett a probléma megoldásáért, mint Bulgária. A bolgár bírálatok célja nem más, mint elterelni a figyelmet az ökológiai problémák valós forrásairól, a ruszei vállalatokról. Más problémák miatt is nagyon feszült a két balkáni (volt szocialista) ország kapcsolata. A Romániában, konkrétan a Duna deltában tapasztalható kolerajárvány miatt a bolgár hatóságok részleges határzárať rendeltek el a romániai turisták számára, ami több határátkelőhelyen súlyos indicensekhez vezetett. A bolgár vámosok a románoktól rendszeresen elszedik az élelmiszert, ami a kispénzű, többnyire Bulgáriába vagy Törökországba tartó emberek számára nagy gondot jelent. Ruszéban az is megtörtént, hogy a bolgár hatóságok a veszekedéseknek csak úgy tudtak véget vetni, hogy vízfecskendőkkel kényszerítették meghátrálásra a nemkívánt turistákat. Természetesen a hasoriló esetek mindkét oldalon tovább borzolták a kedélyeket. A legújabb megegyezés szerint most már mindkét állam polgárainak orvosi bizonylatot kell bemutatniuk a határon egészségi állapotukról. KOKES JÁNOS, Bukarest IIIIIIIBBBB Toscanini azzal veszítette el Mussolini jóindulatát, hogy nem volt hajlandó eldirigálni a fasiszta himnuszt. Zeneileg elemeztem a művet - mondotta volt -, megállapítottam, hogy ez a himnusz nem himnusz, hanem silány induló, és elvezényléséhez bármelyik rezesbanda-tamburmajor elegendő. • Vette a kalapját, és távozott. Nem törődött azzal, hogy netán megsértődik a földkerekség rezesbandatamburmajorjainak jelentős része. A nacionalisták, az irredenták és a totalitarizmus hívei imádják a stramm indulókat, a fülbemászó dallamokat és a könnyen megjegyezhető jelszavakat. Imádják, mert célszerűek ós mozgósítóak, és túlságosan nem veszik igénybe az agy szürkeállományát. Közismert, hogy a menetelő, vagy jelszavakat harsogó tömeg a vezéreknek csak elvétve tesz fel kellemetlen kérdéseket. Persze, bizonyos történelmi pillanatokban talán szükség is van fülbemászó dallamokra és jelszavakra. Mindenképpen így volt ez tavaly ősszel is, amikor levonultunk az utcára, hogy véleményt nyilvánítsunk a bolsevista uralomról. Egy parlamenti tanácskozás azonban nem ilyen történelmi pillanat. Mégis, vannak képviselők, vannak pártvezérek, akik á törvényhozásban is rezesbanda-karmesternek képzelik magukat, menetelésre buzdítanak, és gyanúsan közérthető jelszavakat terjesztenek, láthatóan élvezve, hogy a televízió segítségével ezek pillanatokon belül „közkinccsé" válnak. A politológusok így nevezik ezt a jelenséget: populizmus. Más szóval hordószónokság. Mindig is voltak hordószónokok. Mindig voltak politikusok, akik a parlament megszentelt termében is szívesen mondtak féligazságokat, de szemrebbenés nélkül hazugságokat is. „A Csallóközben veszélyben vannak a szlovákok!", „Mátyusföldön betörték egy szlovák család házának ablakát!", „A többségi nemzet fiai - mert tarthatatlan a helyzetük - kénytelenek elköltözni DélSzlovákiából!" És így tovább. Mondom, mindig voltak ilyen politikusok. Parlamenti képviselők is. Hogy mennyire tudtak hatni, az mindig azon múlott, hogy képviselőtársaik hogyan reagáltak a híreszteléseikre. Sok szó esik mostanában a parlamenti képviselők szakmai felkészültségéről. Teljesen nyilvánvaló, hogy a szakmai felkészültségen itt nem azt értjük, hogy a törvényhozásban vannak kiváló agronómusok, jogászok, gépészmérnökök, szociológusok stb. Illetve: nemcsak ezt értjük felkészültségen. Hanem főképp a politikai, a közélet bölcsességet értjük ezen. Tehát azt, hogy a honatya legyen képes felmérni minden fontos jelenség pillanatnyi, illetve várható következményét. Meg azt, hogy a képviselő legyen képes megkülönböztetni a fontosat a kevésbé fontostól, a mendemondát pedig a valóságól. A mostani törvényhozási vágtában Prágában is, Pozsonyban is nyújtott műszakokban dolgoznak a képviselők az új jogszabályokon. Szükség van ezekre, hiszen sem a helyi önkormányzat nem valósulhat meg jó törvények nélkül, sem a gazdaság nem alakítható át a régi jogszabályok megváltoztatásával, és az új alkotmány kidolgozása sem tűr halasztást. De vannak még ennél is fontosabb dolgok. Mindennél fontosabb lenne most a dél-szlovákiai helyzet pontos megismerése, és a nacionalista torzsalkodások gyökereinek, tényeinek, a velük kapcsolatos mendemondák mozgató rúgóinak feltárása. Felteszi az ember a kérdést: hány bizottságot küldött már ki a Szlovák Nemzeti Tanács a helyzet kivizsgálására? Hányszor foglalkoztak az illetékes bizottságok helyszínen az iskolaügy körülményeinek felmérésével, illetve annak megállapításával, hogy miként lehetne zavermentessé tenni mind a szlovák, mind a magyar gyermekek oktatását? És arra sem lenne hiábavaló néhány napot áldozni, hogy szemügyre vegyék a képviselők, igazak-e azok a híresztelések, amelyek szerint egyes községekben kiéleződött a szlovákok ós a magyarok közötti ellentót. Vizsgálnák már meg egyszer, nem mesterségesen szítják-e egyesek az ellentéteket. A szórványban élő szlovákok elmagyarosításáról szóló mendemondákat pedig helyszínelés nélkül is meg lehetne cáfolni, csak tanulmányoznák a statisztikai kimutatásokat. A legtökéletesebb törvények sem segítenek Szlovákián, ha nem lesz itt békesség, ha a szlovákok is, a magyarok is szüntelenül sértve érzik magukat. Törvényhozói kvalifikáltságot igénylünk, miközben törvényhozóink megfeledkeznek a közéleti ábécének arról az alaptételéről, hogy a bölcs politikus - ha egy mód van rá - az ellentétek kiküszöbölésére törekszik. A gazdaság korszerűsítése milliárdokat igényel, milliárdokat - kemény valutában. A dél-szlovákiaiak és ezzel az egész ország közérzetének javítása úgyszólván nem kerülne pénzbe. Eqyelőre úgy tűnik, hogy a szlovák parlament tagjainak többsége megbékélt azzal, ami van, és megváltoztathatatlannak tekinti a szlovákok és a dél-szlovákiai magyarok elmérgesedett viszonyát, s ami mellesleg távolról sem olyan elmérgesedett, mint ahogy arról egyes újságok tudósítanak, illetve amennyire azt a Szlovák Nemzeti Párt képviselői dramatizálják. Sokszor az a benyomása az embernek, hogy egyes ambiciózus politikusok mesterségesen élesztgetik a nemzetiségi torzsalkodásokat, és fölöttébb lehangolódnának, ha egy szép napon kiderülne, hogy a magyarok és a szlovákok jól megférnének egymás mellett. És gyakran tapasztaljuk, hogy más politikusok lépre mennek, besétálnak a nacionalizmus csapdájába, amelyben a szavazatok jelentik a csalétket. Móric úr például kijelentette: Vegye tudomásul a világ, hogy a mi népünk már nem a hegyi pásztorok nemzete. Ez - érthető mondat, és igaz is. Valamennyien tudjuk, mekkorát fejlődött Szlovákia 1918 óta. Jól tudják ezt a szlovákok is, az a nemzet, amely az elnyomás éveiben szegénységben és szellemi elnyomásban élt. A mérnök, a tudós, a szakmunkás, a földjét színvonalasan művelő paraszt, a pedagógus ezt jól tudja, és csodálkozik rajta, hógy miért hangoztat egy pártvezér ilyen nyilvánvaló dolgokat. Ráadásul úgy hangoztatja, mintha az ő érdeme lenne, hogy szépen fejlődött anyagilag is, szellemileg is a szlovák nép. Azonban - és ez természetes - minden nemzetben, minden közösségben vannak, akik így értelmezik az ilyen kijelentéseket: Ezek szerint bizonyára léteznek, akik még mindig hegyi pásztorok nemzetének tekintenek bennünket. És keresik a vétkeseket, azokat, akik kockázat nélkül felelősségre vonhatók, akiknek nincs módja hatékonyan védekezni. Bűnbaknak itt a kisebbség, itt vannak a magyarok, akik mindenért felelősségre vonhatók. Az ilyen politikai magatartásban rejlik a fülbemászó dallamok veszélye. Sokan nem akarják még észrevenni, hogy hamisan játszik a rezesbanda-tamburmajor zenekara. TÓTH MIHÁLY Fülbemászó dallamok