Új Szó, 1990. szeptember (43. évfolyam, 205-229. szám)

1990-09-07 / 210. szám, péntek

Gorbacsov áprilisban utazik Tokióba (ČSTK) - Mihail Gorbacsov, a Szovjetunió elnöke a jövő év áprilisában Japánba látogat. Ezt tegnap közölték Tokióban, miután befejeződtek Kaifu Tosiki japán kormányfő és Eduard Sevardnadze szovjet külügyminiszter megbeszélései. A tárgyalásokon a két politikus a kétoldalú kapcsolatokkal összefüggő kérdéseket vitatta meg. Sevardnadze ugyancsak tegnap tárgyalt Nakajama Taro japán külügyminiszterrel. A politikusok néhány közös dokumentumot írtak alá, amelyek a Gorbacsov-látogatás előkészítését, valamint a termonukleáris energia területén való együttműködést érintették. Japán segítséget nyújt a Szovjetuniónak a csernobili katasztrófa következményeinek felszámolása során. Csupán a megállapodásokról szóló nyilatkozat alapjául szolgálnak ezek a dokumentumok, amelyeket Gorbacsov tokiói látogatása során öntenek majd végleges formába és írnak alá. Az AFP hírügynökség szerint Sevardnadze a tárgyalásokon hangsúlyozta, a Szovjetunió és Japán számára fontos, hogy a Kurill-szigetek kérdésében elfogadható megoldást találjanak. Sevardnadze tokiói eszmecseréit kommentálva minden hírügynökség feltette a kérdést, hogy megmozdulnak-e végre az állóvizek? Gorbacsov útja már csak azért is történelemi lesz, mert ilyen magas szintű látogatásra még nem volt példa. S remélhető, hogy véglegesen rendezik a két ország jelenleg normálisnak egyáltalán nem nevezhető viszonyát. Ez nemcsak Tokio és Moszkva, hanem az egész ázsiai térség érdeke is. Japán források szerint a Kuril-szigetek ügyében enyhült ugyan a szovjet álláspont, de alapvető módosulás nem történt. Koreai-félsziget Nincs előrelépés Szertelen szerbek Az észak- illetve dél-koreai kormányfő történelmi szöuli találkozóján nem sikerült megállapodni egyetlen vitás kérdésben sem. Kang Jong Hun dél-koreai miniszterelnök és KNDK-beli partnere, Jon Hjong Muk azonban megegyezett abban, hogy október 16-19-e között Phenjanban újabb tárgyalási fordulót tartanak. Mindezt a nemzeti egyesítés kérdéseivel megbízott miniszterhelyettes közölte a Reuter hírügynökséggel. Mint mondotta, a kormányfőknek csupán közelebbről meg nem határozott „kisebb kérdésekben" sikerült megállapodniuk. A diplomaták azonban úgy vélik, hogy az északkoreai kormányfő négynapos szöuli látogatása új távlatokat nyit a Koreai félsziget egyesítésének ügyében. (Kép és szöveg: ČSTK) A balti köztársaságok aggódnak a négy plusz kettő tárgyalások miatt (ČSTK) - A balti köztársaságok aggódva várják a kettő plusz négy tárgyalások újabb fordulóját, a háborúban győztes négy nagyhatalom és a két német állam külügyminisztereinek szeptember 12-i moszkvai tanácskozását a német egyesítés külső aspektusairól. A növekvő nyugtalanságot bizonyítja az is, hogy szerdán Vilniusban összeült Litvánia, Lettország és Észtország legfelsőbb konzultatív szerve, a Balti Tanács. Arnold Rüütel, az Furcsa sajtóértekezlet Havannában (ČSTK) - Tania Diaz Castro, a kubai ellenzék egykori tagja tegnapi nyilatkozatában leleplezte annak a Csehszlovákia-ellenes műsornak a hátterét, amelyet a kubai televízió röviddel a hazánk havannai nagykövetségén történt júliusi incidens után mutatott be. A szokatlan sajtóértekezletet Tania Castro lakásán tartották meg. A riportalany csak kedden szabadult a börtönből, március 10-től tartották ót vizsgálati fogságban. Ondrej Kašina, a Csehszlovák Sajtóiroda tudósítója röviddel a sajtókonferencia kezdete előtt látogatta meg a volt disszidenst. Tania Castro először beismerte, hogy manipulálták őt, s elmondta, nagyon szégyellte magát, amikor később megnézhette a műsort, amely tele volt hazugságokkal. Újabb újságírók megérkezése után megváltozott az Emberi Jogok Pártja egykori aktivistájának viselkedése, módosult válaszainak jellege. A Csehszlovák Sajtóiroda tudósítójának a kérdésére válaszolva még beismerte, hogy az állambiztonság és a kubai kormány beleegyezésével tarthatta meg a látszólagos magán sajtóértekezletet. Ezt a kubai állami televízió két stábjának a megérkezése is alátámasztotta. A furcsa sajtókonferencia második része már a kubai televízió kamerái előtt folytatódott. Tania Castro kijelentette, a börtönben felolvasta Lenin írását A szocialista demokráciáról és megváltoztatta véleményét saját aktivitásáról az ellenzéki struktúrákban. Hangsúlyozta: „A kubai ellenzéket az USA manipulálja és Kubának sose lesz szüksége egynél több politikai pártra". Kijelentette továbbá, nem tudja, hogy marxista-e vagy sem. Azt azonban tudja, hogy Kubának szabad választásokra van szüksége. észt parlament elnöke azt mondotta, véleménye szerint nem lehet kizárni, hogy a Nyugat háláját kifejezve a német egyesítéssel kapcsolatos szovjet magatartásén szabad kezet ad Moszkvának a balti kérdésben. Vitautas Landsbergis, a litván parlament elnöke röviddel a tanács ülése előtt figyelmeztetett rá: bár a balti köztársaságok üdvözlik a német egyesítést, mégis aggódnak. Ha a moszkvai tárgyalásokon a német egyesítésen kívül más, komoly európai kérdéseket is megvitatnának, beleértve a szovjet határok ügyét, akkor a Baltikumban „robbanásveszélyessé" válhat a helyzet. A lett parlament szerdán memorandumot hagyott jóvá, amelyben követeli: a kettő plusz négy tárgyalásokon a német egyesítés külső aspektusainak megvitatása során vegyék figyelembe a balti köztársaságok érdekeit is. Ezzel összefüggésben felszólította a moszkvai tanácskozás résztvevőit; ismerjék el, hogy „a tartós békét Kelet-Európában csak a balti köztársaságok állami függetlenségének tényleges felújítása után lehet elérni". A Balti Tanács is hasonló felhívást intézett a kettő plusz négy tárgyalások résztvevőihez. Nyilatkozatban szólította fel a Nyugatot, ne kössön olyan üzletet, hogy magára hagyja a Baltikumot cserébe azért, hogy Moszkva beleegyezett a német egyesítésbe. Bevallom, sokkal keményebb jelző kívánkozott a tollamra, mégis ennél maradtam, főleg az udvariasság, meg amiatt, hogy az ember mások dolgában ne játssza a tévedhetetlen bíró szerepét. Eddig azt írtuk, Jugoszlávia, ez a hat tagköztársaságból és két autonóm tartományból álló államszövetség a szétesés határán van. A volt keleti tömb országai közül - a Szovjetuniót leszámítva - itt a legerősebbek a köztársaságok elszakadási törekvései, itt izzanak a legszenvedélyesebben a túlfűtött nemzeti indulatok - a nyílt nacionalizmus formájában is. Nem áll szándékomban a két jelenség között most párhuzamokat keresni, de tény, hogy Jugoszláviában másként szabadulnak meg a kommunizmustól, mint a kelet-európai szomszédok. Lényegében hasonló módon mint a Szovjetunióban: lassan, nehéz vajúdással, fokozatosan az egyes tagköztársaságok szerint. Egy másik alapvető jellemzője a jelenlegi helyzetnek - s ez a konfliktusok legfőbb oka is - az, hogy a legnagyobb tagköztársaság, Szerbia szinte minden más köztársasággal, a szerbek szinte minden más nemzetiséggel összerúgják a port. A „nagyszerb" nacionalizmus jegyében ők vádolnak mindenkit nacionalizmussal. Persze sok esetben nem is alaptalanul, viszont van egy olyan érzése az embernek, hogy ez inkább az akció-reakció hatás miatt van így. A legutóbbi példa: szerdán ért véget Szerbiában a köztársaság új alkotmányáról folytatott nyilvános vita. A legnagyobb változtatás az, hogy a tervezet eltörli a Szerbiához tartozó Koszovo és Vajdaság autonómiáját, a jövőben csak földrajzi fogalmakként fognak szerepelni, megszűnnek a föderáció államalkotó, az „anyaköztársasággal" azonos jogokat élvező egységei lenni. Nem lesz saját alkotmányuk, csak statútumuk. Tegyük hozzá: a szerb parlament nacionalizmussal, szeparatista törekvésekkel vádolva a 90 százalékban albánok lakta Koszovót már június végén elfogadott egy törvényt, amely lényegében megszüntette e tartomány autonóm státusát. Akkor ezt Pristinában (Koszovo központja) a parlament nem fogadta el, a többséget alkotó 114 albán képviselő kinyilvánította Koszovo függetlenségét. Nem késett Belgrád válasza sem, feloszlatta a pristinai parlamentet és kormányt, szerb ellenőrzés alá vonták az albán nyelvű sajtót, rádiót és televíziót, a koszovói bányavárosokat. E kulcsfontosságú pontokat állig felfegyverzett biztonsági erők szállták meg, hogy „helyreállítsák a rendet". A jelenlegi helyzet tehát az, hogy a több mint kétmilliós Koszovóban az irányításból kiszorították az albánokat. :SZEMBENÉZÉS ÚJ2ZÚ 1990. IX. 7. Ha még nincs, hamarosan lesz himnusz-ügy a szlovákiai sajtóban! Szerdán este a Szlovák Televízió Aktualitások című hírműsorában egy kerületi oktatásügyi hivatalnok „ismét" elhatárolta magát valamitől. Szavai szerint „ismét" meg kellett szólalnia, s tette ezt hasonló módon - ország-világ előtt -, mint annak idején a Tisoemléktábla leleplezésekor. A komáromi szakmunkásképzőben a csehszlovák állami himnusz után eljátszották a magyar nemzeti himnuszt is. Tévésztárok babérjaira vágyó hivatalnokunk ezt a tényt adta hírül mindenkinek, ha addig a Szlovák Rádió reggeli műsorának hírharangjaitól még nem értesült volna róla. Magában az a szemlélet is visszatetszést keltett bennem, mely szerint a hivatalnok ismét „egy országosan elítélendő esetről volt kénytelen" elhatárolnia magát. Lám! Véleménye szerint: a fasiszta Szlovák Állam emberiség elleni bűntettekért kivégzett elnökének emléktáblát állítók kai együtt pellengérre állítható a komáromi szakmunkásképző igazgatója. Kétségtelen, hogy ez az állásfoglalás mesteri példája a hangulatkeltésnek. Egyetlen pillanatig sem kételkedem abban, hogy nyomában a nacionalista orientációjú sajtóban (de nemcsak ott) ismét fellángol a vita a dél-szlovákiai magyarok „felháborító irredentizmusáról". Lesznek olyanok is, akik messzemenő, bizony a szeparatizmus vádjáig is elérő következtetéseket vonnak le - rólunk, himnuszéneklésünkről. .. 1981 nyarán a somodi művelődési táborban történt egy eset, amelynek nyomán a pártállam titkosrendőrsége energiáit nem kímélve nyomozott utánunk. Ok (nem dicséretként állítom) profimunkát végeztek, ami viszont nem volt elég a Csemadok akkori országos vezetőinek, sem a nemzeti kisebbségünk kulturális életét és sajtóját felügyelő apparátcsikoknak. Ezek is, azok is a fejeket, de legalább egy, az enyémhez hasonló fejet követeltek. Mit tagadjam? A szerdai tévébeli lékezés, a Banská Bystrica-i szlovák nemzeti felkelés évfordulós ünnepsége, majd néhány parlamenti balfogás egyidőre kifárasztotta a Szlovák Nemzeti Pártot és dél-szlovákiai csatlósaikat. Ismét lehetett szurkolni a kormánynak, a parlamentnek: sikerüljön a Szlovák Köztársaság föderáción belüli megerősítése és az emberi jogok európai léptékű törvényekkel való garantálása. A kútmérgezőkkel szemben tiszteletet érdemel az az iskolaigazgató, aki belátta, hogy a -himnuszok nem népeket, nemzeteket, országokat elválasztó szimbólumok, hanem éppen fordítva: azokat egymáshoz közelhozó jelképek. Máskülönben, az ,,állami himnuszok" igazából nemzeti himnuszok. Ezt bizonyítja a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság cseh és szlovák részből álló himnusza. Két nemzeti himnusz került egymás mellé, s így lett egy állami himnusz. (Remélem, így is marad.) Ha tehát valahol Dél-Szlovákiában a hazánk, a testvéri nemzetek himnusza mellett a magyar nemzeti himnuszt is eljátsszák vagy eléneklik - véleményem szerint - nem történik semmi. Csak az ellentéteket szító köröknek áll érdekükben ilyen gesztust felnagyítani. Szándékuk azért is meglepő, mivel van a mi mindennapjainkban néhány olyan apróság, amelyet tudatos ferdítéssel, szándékos csúsztatással, ostobasággal fel lehetne nagyítani. Például: eszébe jutott-e már valakinek, hogy Jugoszlávia állami himnuszának zenéjével azonos „Hej, Slováci...." című, lépten-nyomon énekelt himnikus szlovák dalt éneklőket bárki is elcsendesítse, mondván: idegen himnusz, ez nem tetszik nekem!? Ne is jusson eszébe! Egy himnusz vagy egy himnikus dal - mint amilyen a Szózat is - soha nem lehet önmagában ártó, ha csak a szándék, amellyel éneklik vagy amellyel hallgatják, nem akar ártó lenni. Sem a magyar nemzeti Himnusz, sem énekese nem vádolható semmivel és semmiért. Honnan tudja az illetékes oktatásügyi hivatalnok, hogy amikor feltételekkel engedélyezi (márpedig ezt tette a tévében) a magyar Himnusz éneklését (ha az iskolának magyarországi vendégei vannak), nem adott-e nyomban felmentést az általa megvádolt igazgatónak? Tudja-e, hogy bizonyosan nem volt magyarországi vendége a tanévnyitó ünnepségnek? Mit fog mondani akkor, ha „megengedő türelme" nyomán minden vegyes lakosságú falu, város iskolai ünnepségére meghívnak egy magyarországi vendéget, és tiszteletére eléneklik himnuszainkat? A csehszlovákot és a magyart. Romlott ideológiák beteges félelmét hallottam ki az illető szavaiból. Gondolkodó és tudatosan (nem félelemből) mérlegelő embernek Kölcsey Ferenc (aki a magyar Himnusz versének a költője) augusztusi évfordulója kapcsán az is eszébe juthatna - ha már Isten hivatalt adott neki -, hogy a komáromi szakmunkásképzőben erre gondoltak, amikor elénekelték, meghallgatták a másik himnuszunkat is. Az is-eszébe juthatott volna, mielőtt remegő hangon elhatárolta magát az esettői és ország-világ előtt megrótta a tanintézet igazgatóját, hogy felhívja a budapesti szlovák gimnáziumot, vagy a békéscsabai szlovák általános iskolát. Tőlük megkérdezhette volna, énekelték-e ók a szlovák himnuszt, amely mindeddig a cseh-szlovák himnusz is? Esetleg elénekeltek-e egyet az ismert szlovák himnikus dalokból? DUSZA ISTVÁN Jellemző egy másik eset: a Horvátországban élö szerbek - számuk hozzávetőleg 600 ezer - még augusztusban népszavazást kezdtek arról, hogy az általuk lakott területek autonómiát kapjanak-e Horvátországon belül. Viszont ezt az akciót Szerbia támogatja, eszébe sem jut a koszovói párhuzam. A horvát fővárosban, Zágrábban ezt a lépést érthetően a Horvátországgal szembeni ellenséges és alkotmányellenes lépésnek minősítették. Hangsúlyozzák, az ott élö szerbeknek nem kell tartaniuk semmiféle elnyomástól. Közben incidensek is történtek Horvátország több városában, főleg azért, mert be akarták gyűjteni a szerbek illegálisan tartott fegyvereit. A horvát aggodalmakat az is magyarázza, amit tegnap nyilatkozott a Horvátországban élő szerbek vezetője, Jovan Raskovics. Azt mondotta, nem akarnak ugyan külön államot Horvátországon belül, de ha veszélyeztetve fogják érezni magukat, akkor Szerbiához fordulnak segítségért, s ha Horvátország elszakad Jugoszláviától, akkor területi igényeik is lesznek. Mindezek alapján nem megalapozatlan az a vélemény, hogy nemzetiségi, önrendelkezési kérdésekben Belgrádban olykor kétféle mércét alkalmaznak. Az ellentétek más okokra is visszavezethetők. Egyedül Horvátország és Szlovénia állt ki a koszovói albánok mellett, élesen bírálva a szerb vezetést. Belgrád és a két köztársaság viszonya azért lett rendkívül feszült, mert már mindkettőben voltak parlamenti választások és Szlovéniában is, Horvátországban is vesztett a kommunista párt, az ellenzék alakított kormányt. Horvátország és Szlovénia is kinyilváriP totta függetlenségét, követelve Jugoszlávia átalakítását „teljesen önálló köztársaságok konföderációjává". Persze, a Horvátországnál és Szlovéniánál jóval szegényebb köztársaságok, mint például Macedónia és Crna Gora, nem lelkesednek az elszakadásért. A különválás a gazdasági hátrányok mellett Szerbia agresszivitását is növelhetné: Belgrád többször értésre adta, ha szétesik a föderáció, akkor megváltoztatja a határokat, ugyanis a szerbek 40 százaléka nem Szerbiában, hanem más köztársaságokban él. Például Bosznia-Hercegovina lakosságának egyharmadát szerbek alkotják. Ezért mondta nemrégiben Dusán Bilandzsics politológus: „Ha bárki megkísérli egyoldalúan szétverni Jugoszláviát, az akár polgárháborúhoz is vezethet." Nem nehéz megjósolni, ha elfogadják a szerb alkotmánytörvényt, azzal nemhogy megoldanák, hanem még tovább élezik a koszovói problémát. Az erőszak, az elvakultság sem szerb, sem albán részről, s visszautalva az előzőekre: horvát részről sem fogadható el. Például az olyan eljárás sem, amelyhez szerdán folyamodott Belgrád. A jugoszláv szervek letartóztatták az emberi jogokkal foglalkozó Nemzetközi Helsinki Szövetség négytagú delegációját és kiutasították Jugoszláviából. Ez a szakértői csoport a koszovói helyzetet tanulmányozta. Itt kell megemlíteni: a múlt héten amerikai szakértők azzal vádolták a szerb hivatalokat, hogy Koszovóban megsértik az albánok emberi jogait. Egyúttal látni kell azt is, a koszovói kérdés mögött Szlobodan Milosevics szerb vezető ambíciói is állnak. Milosevics 1989-ben került a köztársaság élére, erősen nacionalista programjának köszönhetően. Népszerűsége a gazdasági helyzet miatt azóta csökkent, s most Koszovó elnyomásával akarja maga mellé állítani a szerb választókat, hiszen ősszel ebben a köztársaságban is választások lesznek. Csakhogy a kommunista párt Szerbiában ugyancsak vesztett tekintélyéből, egyre erősebb az ellenzék, s Milosevics attól fél, hogy bekövetkezik az, ami Horvátországban és Szlovéniában történt. Ezért a közelmúltban a szerb kommunisták úgy döntöttek, egyesülnek a Szocialista Szövetséggel (hasonló mint nálunk a Nemzeti Front) és szocialista párttá alakulnak. E lépésről a 15 ellenzéki szerb párt véleménye az, hogy csupán kozmetikázásról és hatalomátmentésről van szó, hiszen Milosevics az új pártban is vezető szerephez jutott. MALINÁK ISTVÁN Himnusz'ügy? állásfoglalás után kivert a hideg verejték, s abban a pillanatban átláttam ezt az ördögi manipulációt. Valakiknek ismét szükségük volt egy esetre, amelynek nyomán kellő adag demagógiával a boszorkányüldözés hisztériájáig lehet majd fokozni az utóbbi napokban csendesedni látszó magyarellenes hangulatkeltést. Józan fejjel látnunk kellett, hogy a ružomberoki Hlinka-megem-