Új Szó, 1990. szeptember (43. évfolyam, 205-229. szám)

1990-09-24 / 224. szám, hétfő

A KISVÁLLALATOK SZEREPE A GAZDASÁGBAN Ki ne hallotta volna már a Mc Donald's, Ford, Shell, IBM, Adidas, •Volkswagen mammutcégenevét? Rendszeresen találkozunk emblémáikkal a reklámokban, termékeikkel pedig a hétköznapi életben. A hírekben gyakran hallhatunk az egyre nagyobb arányokat öltő vállalategyesülésekről. Ez azt a látszatot kelti, mintha csak a nagyok és mégnagyobbak tudnának fennmaradni az éles konkurenciaharcban. A látszat csal. Az elmúlt évtized nyugati gazdasági életének legnagyobb változása mégis az, hogy egyre több kisvállalat keletkezett. Alappillérek A nyolcvanas években a nyugati országokban, de főleg az Egyesült Államokban valóságos „vállalkozási forradalom" ment végbe; 1983-ban az USA-ban 600 ezer új' vállalat alakult, 1984-ben 650 ezerrel nőtt számuk, 1986-ban pedig már 900 ezer új kisvállalkozás született. A kiscégek jelentős szerepet játszottak az USA gazdaságának jelenlegi növekedésében. 1980 óta a nagy amerikai cégek az átszervezések során 3,1 millió állást szüntettek meg, a kicsik viszont több mint 17 millió új munkahelyet teremtettek. A kiscégek nemcsak az új munkaalkalmak létrejöttében játszanak döntő szerepet (az újonnan létesült állásoknak 80-90 százaléka rájuk jut), hanem a hanyatló területek gazdasági fellendítésében, a nemzetgazdaság újító kedvének és rugalmasságának élénkítésében is. Még a legfejlettebb országok gazdasági szerkezetének is a hatékony kis- és középvállalatok az alappillérei. Az Európai Közösség tagállamaiban az e kategóriákba tartozó cégek biztosítják a munkaalkalmak kétharmadát, a szolgáltatásokban a háromnegyedet, az Egyesült Államokban pedig a foglalkoztatottak 80 százalékának adnak munkát. Jelentőségük az utóbbi években csak tovább növekedett. Több elképzélés is született a kisvállalkozások felvirágzásának magyarázatára. Az egyik szerint a technológia felszámolja a nagy méretek számos előnyét. A számítógépek és az általuk vezérelt berendezések révén a 100-200 főt foglalkoztató cégek ma már olyasmiket tudnak előállítani, amit korábban csak sok ezer fős vállalatok gyártottak. Mások szerint a „kicsiknek" jóval nagyobb az alkalmazkodóképességük, mint a nagyvállalatoknak. A változó körülményeknek megfelelően gyorsabban módosítják béreiket és munkaerőlétszámukat, továbbá számos felmérés bizonyítja, hogy egyben innovatívabbak és merészebbek is. „Rengeteg olyan esetet ismerek, hogy amikor a nagycégek visszautasították alkalmazottaik kiváló ötleteit, azok önállósodtak, és új céget alapítva megvalósították azokat" - mondja Frederic Sherer, a Swarthore College közgazdász-profeszszora. Olaszországban a rugalmas kisvállalkozások különösen a könynyűipar területén arattak sikereket, mivel képesek voltak a ruházati cikk-, cipő- és játékgyártásban a gyakori termékváltásra. Ez a példa számunkra is tanulságos lehet. Abban, hogy milyen mértékig beszélhetünk kisvállalkozásról, nem túl nagy az egyetértés az USA-ban. Más véleményen van a kormány, az ipar, a mezőgazdaság és maguk a vállalkozók is. Végül így szabták meg a felső határokat: nagykereskedelemben 100 fő, kiskereskedelemben 100 alkalmazott és legfeljebb 13,5 millió dolláros forgalom, a pénzügyi szférában 1500 alkalmazott és 10 millió dolláros forgalom, a szolgáltatásban pedig 500 alkalmazott és 14,5 millió dolláros forgalo

m Vállalkozz, az állam is segít! A fejlett nyugati országok gazdaságpolitikájának szerves és jelentős részét képezik a kisvállalatoknak nyújtott támogatások és szolgáltatások. Hogyan lehet hatékony ösztönzőket kiépíteni? Nagy-Britannia kormánya az egyik legaktívabb e téren; kezdetben adókedvezményekkel, beruházások támogatásával, előnyös hitelekkel segített, majd fokozatosan a közvetlen anyagi segítséget felváltotta a cégvezetők ingyenes, vagy jutányos áron való továbbképzése, kibővítették a kiscégek számára a piackutató-, pénzügyi- és egyéb tanácsadó szolgáltatások hálózatát és az igénybevétel esetén a költségek egy részét maga az állam állja. Franciaországban az új céget alapítani szándékozók speciális igazolványt kapnak, amelyek feljogosítanak ingyenes kereskedelmi és pénzügyi tanácsok igénybevételére, sőt térítésmentes tanfolyamra is. A Közös Piac szervei is rendkívüli figyelmet szentelnek a vállalkozóknak. Jelentősen csökkentették a vállalkozásokat sújtó adminisztratív forrásokat, ésszerűsítették a bürokratikus eljárásokat, a közös, tudományos-technológiai programokba (EUREKA, ESPRIT stb.) is bevonjak OKei, s ezeKen túlmenően minden gazdasági és legiszlatív törvényjavaslatot megvizsgálnak a kisvállalkozások és szolgáltatások szemszögéből. Az egyik legszerteágazóbb támögatóhálózatot az Egyesült Államok építette ki szövetségi, állami és helyi szinten. Kisvállalkozási Hivatal (SBA) a neve annak a független kormányszervnek, amelyet 1953ban hozott létre a Kongresszus a milliónyi amerikai kisvállalkozás támogatására. E hivatal alapvető feladata azok támogatása, akik vállalkozásba kívánnak fogni; 3800 állandó munkatárs, országszerte mintegy 100 fiókirodája számos pénzügyi programmal kínál segítséget a vállalkozóknak. Az üzleti kölcsön felső határa félmillió dollár. Vannak speciális hitelek, amelyek a helyi munkaalkalom-teremtést segítik, kölcsönök áz átmeneti fizetési zavarok áthidalására, de hiteleznek környezetvédelmi beruházások megvalósítását is. E sokrétű gondoskodás mellett nagyon fontos az az 1985ben született törvény, amely biztosítja, hogy e cégek a szövetségi kormány megrendeléseinek tíz százalékában részesüljenek, de természetesen az érdekeltek csak pályázat útján juthatnak a szerzősédekhez. Ehhez járul még a kedvező társadalmi légkör, mely megbecsüli és nagyra értékeli az újítani, vállalkozni merő szellemet. Linda Harrington egy azok közül, akik önállósítva magukat kisvállalkozásba fogtak: Oregon állam városában, Portlandban már ismert és sikeres üzletasszonynak számít. Linda asszony néhány éve nyitott férfiszabóságot, fölismerve, hogy a középvezetők és a jól kereső hivatalnokok a méretre készült öltönyöket részesítik előnyben a konfekcióval szemben: „Az induláshoz annak idején igénybe vettem a Kisvállalkozási Hivatal minden segítségét; ők szervezték a kölcsönfelvételt, üzletviteli és piackutatási tanácsokkal láttak el" - emlékezik vissza Harrington asszony. Vajon mit érdemes gyártani, mire érdemes vállalkozni, hiszen csak keveseknek adatik meg, hogy valami gyökeresen újat találjanak ki és vezessenek be az amerikai piacon, ahol mindaz kapható, amit emberi elme kitalálhat vagy kívánhat? Ehhez adnak fogódzót az SBA által rendszeresen közrebocsájtott kiadványok, melyek ötleteket, tanácsokat kínálnak a vállalkozó szelleműeknek. A „Pénzcsinálás 250 új módja 1987-ben" (de más évet is írhatnánk) füzet ajánlatai többé-kevésbé tükrözik a Kisvállalkozási Hivatal előrejelzéseit, tehát a legtöbb haszonnal kecsegtető ágazatokat. A különböző vállalkozásokat ajánló figyelemfelkeltő könyvecske minden esetben ezzel zárul: „Ha a téma részletesebben érdekli, 59,50 dollárért megveheti az erről szóló kézikönyvet is". Az előző példák kidomborítják az információ egyre fontosabb szerepét akisvállalkozásokban. Afejlett országok közvetett támogatásában kulcsfontosságú szerepet kaptak a gyors és megbízható információs hálózatok, amelyek biztosítják a tudományos és technikai újdonságok, a kiscégek számára fontos újításokat, találmányok továbbadását; sőt e hálózatok ma már nélkülözhetetlen részévé váltak a méreteiben elfogadható, potenciális partnerek keresésében is. Belevágunk. •• A csehszlovák gazdaság fejlődése az utóbbi évtizedekben felborította a vállalatok nagysága közti természetes szerkezetet, a lomha nagyvállalatok szinte egyeduralkodóvá váltak, háttérbe szorítva a kisebbeket. Augustín Marián Húska, a privatizációval és a nemzeti vagyon kezelésével megbízott miniszter e tényt figyelembe véve jelentős szerepet szán a vállalatok feldarabolásának, mivel a kis- és középvállalatoknak nagyobb esélyük van az azonos nagyságú, tőkeerős partnerek keresésére. A most meginduló ipari szerkezetváltás folytán növekvő munkanélküliség és társadalmi feszültség egyhítésének egyik lehetséges módszere a kisvállalkozások következetes támogatása, amely felszívná a szabaddá vált munkaerő egy részét. Adjunk utat az emberekben szunnyadó kezdeményezéseknek, ötleteknek, ez serkentőleg hatna a sta_qnáló gazdaságunkra és fokozatosan helyreállna a nagy és kiscégek egyensúlya. A kisvállalkozások aktív támogatása gazdasági stratégiánk egyik kiemelt jelentősé-, gű feladata lehet, a fejlett országok széles körű és sokéves tapasztalatainak felhasználásával olyan szociális- és gazdaságpolitikai döntéseket hozhatunk, melyek kedvező feltételeket és vállalkozásbarát közeget teremthetnek hazai kisvállalkozóinknak is. SIDÓ H. ZOLTÁN Emancipációt, de nem úgy mint eddig A Szlovák Köztársaság kormánya létrehozta a nőkkel és családokkal foglalkozó kormánybizottságot. Magdaléna Maloveckával, a bizottság elnökével feladatairól, illetve a családokat érintő időszerű kérdésekről beszélgettünk. -Milyen céllal jött létre a bizottsáq? - A legfontosabb célkitűzésünk, hogy az állampolitika középpontjába az egyén, a család kerüljön. - Jelenleg viszont úgy tűnik, hogy a gazdaság a központi téma és a többi kérdés szinte háttérbe szorul. -Valóban ilyen a helyzet. Novembertől ugyanis elsősorban a gazdaság van napirenden, de a többi probléma sem lehet mellékes. A családmodellen is szemléltethető, mennyire káros a szűk gazdasági szemlélet. Azokban a családokban, amelyekben csupán az anyagiak jelentik az értéket, a szellemi és a nevelési funkciók háttérbe szorulnak, előbb-utóbb nehezen kiküszöbölhető gondok merülnek fel. így van ez a társadalomban is. Ha teljesen gazdaságközpontúvá válik, elérhetjük ugyan, hogy eredményesek leszünk, lesz mit és miért megvásárolni, de a szellemi értékrendünk alacsony szintre csúszik. Arra szeretnénk figyelmeztetni: a jól működő gazdaságnak a lakosságot kell szolgálnia. -A lakosság nagy része támogatja a reformtörekvéseket, ugyanakkor a bizonytalanságának is hangot ad... - Ez természetes. Éppen azért van szükség arra, hogy tájékozott legyen: személy szerint hogyan érinti őt a gazdaság átalakítása. Ezért az állami családpolitikának a középpontban kell lennie. A demokratikus társadalom az egész lakosság érdekében intézkedik. - Szociálpolitikánk egyik jelentős területe korábban is a családpolitika volt... - Ez így igaz, csak az volt a baj, hogy a gondoskodás, a „beteg" családokra irányult és a tárgyi, az anyagi segítségben ki is merült. Azt visz'ont már senki nem mérte fel, hogy tulajdonképpen az anyagi segítséget valóban azok kapták-e, akik igazán rászorultak, nem pedig például a szülők alkoholizmusát támogatták-e ily módon. Az ilyen esetekben a segítség többet ártott, mint használt. Ezen a hozzáálláson kell változtatnunk. - Van konkrét elképzelése, hogyan? - Nem egyszerű feladat a meglévő adminisztratív bürokratikus rendszert feloszlatni, de mindenképpen meg kell tennünk. A szociál- és a családpolitika megvalósítását nem bízhatjuk hivatalnokokra, akik csak alkalmazottak és nem szociális dolgozók. A községek szerepe lesz a mérvadó. A szűk környezet ismeri legjobban a családok igazi gondjait, s ugyanott kell megtalálnunk azokat az egyéneket, akik e téren tenni tudnak és akarnak. Mély szociális érzéssel rendelkező, magas erkölcsi szintű egyéneknek kell kezükbe venniük a községek vezetését, akik a lakosság körében bizalmat élveznek. Hisz minden lakóterületnek megvannak a specifikus jellemzői - ezt figyelembe véve vállalhatja fel például az állam mellett az egyház, valamelyik szervezet vagy csoportosulás, de egyének is a családokkal való törődést. Lényeges, hogy ne formális rendszert hozzunk létre, hanem olyan községközpontokat, amelyekről az emberek tudják: oda bizalommal fordulhatnak tanácsokért, segítségért. Az Ölomouc melletti libavái katonai gyakorlótéren, ahonnét nemrég távoztak el a szovjet katonai egységek, megkezdték munkájukat a brünni Geotest szakemberei. Azt mérik, mennyi szénnyezöanyag került a talajvízbe, mivel a terület előző használói nem nagyon vették figyelembe a csehszlovák előírásokat az üzemanyag raktározása során. Három helyet katasztrófális állapotban találtak és megkezdték a szennyezett földréteg elszállítását. (Vladislav Galgonek felvétele - ČTK) - A bizottság elnevezéséből is kitűnik: a családokon kívül a nőket érintő specifikus kérdésekkel is hangsúlyozottan foglalkozni kíván. A szerv létrehozását úgy is magyarázhatjuk, hogy a kormányban hiányzó nőket kívánja pótolni? - Szerintem nem az a lényeges, hány nő tagja a kormánynak, hogy a nőket illetve a családokat érintő kérdésekkel, nő vagy férfi foglalkozik-e, hanem az a fontos, hogy állandóan szem előtt tartsuk a megoldandó problémákat. - Úgy tűnik, eddig az egyenjogúságra való törekvés kudarcot vallott. .. -Valóban sok deformáció volt a múltban a nőkre vonatkozó szemléletben. Az egyenjogúság tulajdonképpen abban merült ki, hogy minden áron a férfival egyenrangú munka végzésére törekedtek a nők. Ezáltal fokozatosan veszítettek nőiességükből. Hiba volt, hogy a hangsúly a dolgozó nőn volt, a feleségés sajnos még az anyaszerep is háttérbe szorult. Általánpssá vált a nézet: ha azt akarod, hogy elismerjenek, mutasd meg mit tudsz a munkában, milyen teljesítményre vagy képes. A háztartás vezetése, az otthoni munka alacsonyabb rendűvé vált. Ennek a szemléletnek és gyakorlatnak sok-sok negatív következménye volt és van a családok életében. Elsősorban ezen kell változtatni. - Ez azt jelenti, hogy már nem akarjuk a nők emancipációját? - Az emancipációt igen, de nem úgy, mint eddig. Lehetővé kell tenni, hogy az asszonyok valóban szabadok, tehát emancipáltak legyenek. Hogy maguk választhassák azt az életmodellt, amely az egyéniségüknek, elképzeléseiknek leginkább megfelel. Ha 'a munka, a karrier mellett döntenek, hát dolgozzanak, de ha a gyermeknevelést, a családról való gondoskodást helyezik előtérbe, akkor a háztartás lehessen a „munkahelyük". - A gazdaság, a vállalatok átszervezése úgy tűnik elsősorban a nőket érinti. Ók kapnak elsők között felmondást, nem ritkán azzal az indoklással, hogy ők hiányoznak a legtöbbet a gyermekek ápolása miatt. Erről mi a véleménye? - Há a vállalat szemszögéből nézzük ezt az eljárást, el kell ismerni annak jogosságát, hogy valamennyi munkáltató a leghatékonyabb munkaerőt akarja megtartani. Tény, a kisgyermekes anyák nem tartoznak közéjük. Csakhogy a mi nemzedékünk nagy része - akik már bölcsődében, óvodában kezdtük az életünket, és később is a munka jelentette számunkra az érvényesülést és az önmegvalósítás egyetlen formáját - nehezen érti meg, hogy a családnak legalább olyan fontosnak kell lennie számunkra, mint a munkának. Arról persze nem feledkezhetünk meg, hogy a nők foglalkoztatásának anyagi indíttatása is van. A sok hiányzás, a gyermekek betegsége viszont jelzi: a családoknak szükségük van az anyákra. Ez konfliktusos helyzeteket teremt, s nemegy esetben neurózisba torkollik. - Tehát vissza a fakanálhoz? - Nem erről van szó. Mint említettem, választási lehetőséget kell adni a nőknek. Semmiképpen sem kényszeríthetjük őket arra, hogy csupán a háztartást vezessék, ha ez az életforma nem elégíti őket ki. Például nehézen képzelhető el, hogy egy orvosnő, aki a szakmájában látja érvényesülését, évekig otthon legyen a gyermekével. A nők nagy részét nem elégíti ki csupán a házimunka, közösségi ambícióik is vannak. Sajnos nem volt, és nincs idő, sőt hely sem (gondoljunk a lakótelepi feltételekre), hogy közösségeket alkossunk, hogy a családok összejöjjenek, beszélgessenek. Egyszóval, kevés lehetőségük van a nőknek közhasznú tevékenység kifejtésére. Ehhez is mielőbb meg kell teremteni a feltételeket, ugyanúgy, mint a családok harmonikusabb életmódjához. DEÁK TERÉZ ÚJ SZÚ 4 1990. IX. 19.