Új Szó, 1990. szeptember (43. évfolyam, 205-229. szám)

1990-09-22 / 223. szám, szombat

AZ EGYUTTELES ALAPJA • EGYMÁS ISMERETE A Národná obroda interjúja Duray Miklóssal A nézetek tisztázása, egymás kölcsönös ismerete, a politikai mozgalmak valós céljainak ismertetése az olvasóval - valószínűleg ezt várná el valamennyi demokratikusan gondolkodó ember, s az egész ország közvéleménye a sajtótól. IGOR CIBUĽA, a NÁRODNÁ OBRODA cikkírója a kormánylap tegnapi számában nyilván ilyen szándékkal készített interjút DURAY MIKLÓSSAL, az Együttélés Politikai Mozgalom elnökével, a Szövetségi Gyűlés képviselőjével. A neuralgikus pontok kérdéskörén túl (Egyetért-e Móric úr kijelentésével, miszerint Duray Miklós a szlovák nemzet első számú ellensége? Egyetért-e a magyar kormány álláspontjával, miszerint a trianoni békeszerződés érvénytelen? Mi a véleménye Antall József kijelentéséről, aki mind a tizenöt millió magyar miniszterelnökének tartja magát? Nem tartja-e provokációnak, a szlovák-magyar kapcsolatok megrontójának a komáromi himnusz-ügyet?) az újságíró kérdéseire válaszolva Duray Miklós végre kifejthette véleményét a szlovák-magyar együttélést, pártja programját, a dél-szlovákiai magyarok lojalitását illetően, és egyéb kérdésekben is a szlovák olvasóknak. Duray Miklós többek közt elmondja, nem tartja magát irredentának, s hasonlóképpen az itt élő magyarságot sem. Ha nem így volna, s ha nem szívesen élne itt, rég emigrálhatott volna, de ugyanez érvényes a magyarokra, akiket 1946-47-ben kitelepítettek. Ezek a magyarok sem menekültek külföldre, hanem visszatértek szülőföldjükre. A trianoni békeszerződést illetően Duray kifejti, hogy az ominózus paktum rég a történelemé, s jelenleg a párizsi békeszerződést kell kiindulási alapnak tekinteni. S hogy Antall József hány magyar miniszterelnökének érzi magát, az az ő dolga -én, Leleli Duray Miklós, a cseh-szlovák állammal szemben érzek kötelességtudatot, és a Cseh-Szlovák Szövetségi Köztársaság miniszterelnökét tartom a miniszterelnökömnek. A komáromi himnusz-üggyel kapcsolatban Duray kifejti, hogy amerikai körútja során minden meglátogatott nemzetiségi kolóniában azt tapasztalta, az illető kisebbség az állam himnusza mellett szabadon használhatja nemzeti himnuszát, mint nemzeti kultúrája szimbólumát. Egyébként is, a Magyarországon vagy Lengyelországban élő szlovákok teljes természetességgel énekelhetik nemzeti himnuszukat, s mégsem csinál belőle senki politikai ügyet. Természetes, hogy ahol ilyen túlérzékenység követi az ilyen megnyilvánulásokat, ott érzékenyen is kell kezelni az ügyet. Az újságíró kérdésére, hogy a szlovák nyelv nem tudása nem okoz-e a magyar kisebbség számára szociális degradációt, mivel nyelvismeret hiányában csak az etnikai területen belül érvényesülhet, Duray kifejti, hogy a kérdés ilyen megközelítése egyoldalú, mellőzi a társadalmi, lélektani és személyi adottságok szempontjait. Egy nyelvhez való pozitív vagy negatív viszonyulásnak több összetevője van. Példaként említi, hogy a jogfosztottság évei alatt őbenne is kialakult egy bizonyos görcs a szlovák nyelv iránt, - éppen a ráerőszakolás okán, ám az évek során sok kellemes benyomást szerzett a szlovák nyelvet illetően. S ezek a benyomások, a személyes tapasztalat alakíthatják az ember viszonyulását. Mečiar miniszterelnöknek a magyar kisebbséggel szembeni megnyilvánulásaival kapcsolatban'Duray Miklós elmondja, hogy a miniszterelnök némely kijelentései bizalmatlanságot ébresztenek a dél-szlovákiai magyarságban, akik számára létfontosságú Magyarország és Szlovákia jó viszonya. A bizalmatlanság érzetét csak fokozzák Mečiar úr kijelentései a cseh-szlovák hadsereg egységeinek a határ mentén történő csoportosításáról, ami olyan látszatot kelt, mintha valamilyen konfrontációt várna Magyarország és Cseh-Szlovákia között. Kőkorszak

i innovációs szaki (Dallos Jenő rajza) Járatlan utakon Rudolf Filkus gazdaságstratégiai miniszter sajtótájékoztatója ÚJ SZÚ 1990. IX. 22. A Szlovák Tervezési és Tudományos-műszaki Fejlesztési Bizottság helyébe lépett az SZK Gazdaságstratégiai Minisztériuma, melynek élére Rudolf Filkus került. Csütörtöki, sajtótájékoztatóján képet adott az újságíróknak arról, tulajdonképpen mi is az újonnan szervezett tárca fő feladatköre, miután a központi tervezés, mint olyan megszűnt létezni. Fő feladatunk - hangsúlyozta a miniszter -, hogy segítsük a kormányt a válsághelyzet leküzdésében, éspedig úgy, hogy az átmeneti időszakot az ország nagyobb lehetőleg megrázkódtatások nélkül vészelje át... A továbbiakban elmondotta, hogy a tárca elsősorban a volt Bizottság szakembergárdájára épít, persze úgy, hogy a tervutasításos rendszerben túlméretezett apparátustjelentősen csökkenti. Eddig már több mint száz dolgozóval csökkentette az intézmény dolgozóinak létszámát, amely korábban megközelítette a 400-at. Hangsúlyozta, nem könnyű lépések és intézkedések ezek, az új minisztériumnak azonban alkotó gondolkodásmódú, kezdeményező munkatársakra van szüksége, olyanokra, akik képesek szakítani az eddigi tervezési gyakorlattal, akik képesek elősegíteni a piacgazdálkodási feltételek megteremtését. Most még nem lehet szó évtizedekre előrevetített stratégiáról, mert a régi rendszer leépítésével párhuzamosan kell kiépíteni az újat, éspedig számunkra teljesen járatlan utakon. A minisztérium munkáját olyan intézetek segítik többek között, mint az SZTA Alkalmazott Kibernetika Intézete, a Számítástechnikai Laboratórium, a Területtervezési Kutatóintézet és a Szlovák Műszaki Könyvtár. -pgS hogy mutatna-e készséget a Szlovák Nemzeti Párt elnökével való beszélgetésre?' Móric úrral, mondja Duray Miklós, hetente találkozom a parlamentben, s kicsit fur' csállom, hogy az ellenem irányuló fenntartásait még egyszer sem közölte vélem személyesen, csakis a nyilvánosság előtt. Egy esetleges találkozó lehetőségét az Együttélés elnöke nem zárja ki, ám az elvi ellentétek miatt aligha lenne belőle párbeszéd. A Národná obroda cikkírója az interjú végén végre eljut a kérdésig, mik az Együttélés alapvető céljai, programja. Duray Miklós elmondja, hogy az anyanyelv szolgálhat csak kiindulási alapul a művelődéshez, tehát biztosítani kell az anyanyelvi oktatást minden szinten, ami nem jelenti azt, hogy a magyarok ne tanuljanak szlovákul. A magyar kisebbség, akarja vagy nem, együtt él a szlovákokkal, s ez nem elsősorban állami kérdés, de földrajzi realitás, s nem csupán jelenlegi helyzet, de évszázadok fejlődésének eredménye. Közös dolgaink rendezése során ebből kell kiindulni. Alapvető célunk, nyilatkozza, a magyar identitás, a magyar nyelv és kultúra megőrzése. Ha ezen az alapon megértésre találunk, s ha ezt közjogilag is biztosítottnak látjuk, az itt élő magyar lakosságból Szlovákia nagyon lojális polgárai lesznek. A magyarországi szlovákoknál szerzett tapasztalatait Duray röviden úgy jellemzi, hogy az ott élő szlovákok között járva semmi jelét nem tapasztalta az ellenségeskedésnek. A másik oldalon viszont el kell ismerni, hogy a magyarországi szlovákság nemzeti szempontból valóban elesett állapotban él. Ennek fő okát azonban abban is lehet keresni, hogy a háború utáni lakosságcsere alkalmával a szlovákság legöntudatosabb rétege Szlovákiába költözött. Márpedig az intelligenciájától megfosztott népcsoport sorsára van hagyva. Ha a magyarországi szlovákok igénylik, mind a magyaroknak, mind az itt élő szlovákságnak segítő kezet kell nyújtania nekik. (kövi) Virrasztás gyertyafénynél A szeptember végén New Yorkban az ENSZ épületében megrendezésre kerülő Gyermek Világtalálkozó támogatására szeptember 23-án, vasárnap 17 órára a Prímás térre Virrasztás gyertyafénynél címmel találkozóra invitálják a pozsonyi és környékbeli gyerekeket. A programot a Bibiana és a Szlovák Gyermek- és Ifjúsági Ház készíti neves színészek, énekesek és együttesek részvételével. A rendezvény keretében könyvsátor is lesz, ahol a Mladé letá gondozásában megjelent Deklaráció a gyermek jogairól című könyvet árusítják. Az ünnepség mottója az In our Hands (A kezünkben) kezdetű dal, melyet David Shire komponált, s alapgondolata megérteni egymást és együttműködni a világ minden gyermekének jobb sorsáért. A találkozó célja hatni a világ országainak élenjáró képviselőire, vállaljanak kötelezettséget olyan szociális program kidolgozására, melynek alapeszméje a gyermekek jóléte. A kilencvenes évek konkrét fejlesztési programja: felére csökkenteni minden országban az öt évnél fiatalabbak kategóriájában a gyermekhalandóságot; ugyancsak az öt éven-aluliak korosztályában az alultápláltságból eredő 40 százalékos gyermekhalandóságot a felére csökkenteni; főleg a fejlődő országokban biztosítani az ivóvíz-ellátást és a megfelelő orvosi kezelést; megoldani a gyerekek oktatását (közel 100 millió gyermek nem jár alapiskolába), s ezzel egyidejűleg legalább a felére csökkenteni az analfabéta anyák számát. Tekintettel a világszerte végbemenő politikai változásokra, egyre több gyermeket sújtanak a katasztrófálís gazdasági helyzet következményei. TÓTH ÁGNES A magtermesztőket sem kímélte az aszály BKR-ajánlat: aki teheti, már most vegyen vetőmagot Szerdán Mikulovban, tegnapelőtt az Ekecs-szakállasi Földműves-szövetkezetben rendezett gép-, vegyszer- és eszközárusítással egybekötött kukoricatermesztési szaknapot a bajai BKR. Ebből az alkalomból tettünk fel néhány kérdést dr. Matos Lőrincnek, a bajai fejlesztő közös vállalat igazgatójának és Végh István mérnöknek, a hazai rendszergazda Ekecs-szakállasi Fsz elnökének. • Igazgató úr! Tudjuk, hogy a BKR az egész világon ismert és elismert termelési rendszer. Konkrétan hány országban veszik igénybe szakembereik segítségét? - Két évtizedes fennállása alatt rendszerünk sokat fejlődött, s ennek megfelelően nőtt a rangja és a hírneve a világban. A vetélytársaink is elismerik, hogy szaktanácsadóink nem a véletlen folytán tudtak hét évig működni Mexikóban, a kukoricá őshazájában. Pillanatnyilag 10 országban vagyunk jelen, s 240 ezer hektáron 14 féle növényt termesztenek partnereink a BKR irányításával. E területnek mintegy 85 százalékán búza és kukorica terem. Cseh-Szlovákiában a nyolcvanas évek elején 600 hektáron kezdtük a bemutatkozást, s az idén 8 csehországi és 9 szlovákiai járás 104 üzemében már 35 500 hektáron termelnek közreműködésünkkel kukoricát, napraforgót, valamint tiszta kultúrában és cukorcirokkal vegyesen vetett silókukoricát. Itt jegyezném meg, hogy rövid kihagyás után Bulgária és a Szovjetunió újra szeretné felvenni velünk a kapcsolatot. • A magyarországi termelők körében mennyire népszerű a rendszer, s a rendkívüli aszály után milyen eredményekre számítanak? - Magyarországon 1,6 millió hektáron termelnek kukoricát, ebből több mint 80 ezer hektáron érdekelt a BKR. Tavaly 7 tonna átlaggal zártunk, ez az év lényegesen szegényebb lesz. Elsősorban az aszály miatt mintegy 30-40 százalékkal elmaradunk a múlt évi hozamszinttől. Sajnos, nálunk csak kevés gazdaságban jut rendszeresen öntözhető terület a kukoricának. Ha valaha, az idén felmérhető, hogy ez a gyakorlatban mit jelent. Miközben több termelő-szövetkezetben és állami gazdaságban 8-10 tonnás hektárhozamról beszélnek, sok helyütt kénytelenek lesznek 2-2,5 tonnás átlaggal tfeérni. • Két nap alatt bizonyára sok csehszlovákiai szakemberrel találkoztak, beszélgettek. Milyen hozamot várnak a partnergazdaságaik? -Jobbára panaszkodtak a termelők, s mint a határ képe, a foltokban száradó növényzet is tanúsítja, sajnos nem ok nélkül. Főleg a csehországi üzemekben, de Szlovákia északi körzeteiben is meglepően kedvező a helyzet, viszont a Csallóközben, Mátyusföldön és Dél-Szlovákiában általában hasonló gondokkal küszködik a gazdaság mint nálunk. Hallottam, hogy egyes szövetkezetekben, mint például a nagyölvediben, máris kénytelenek voltak lesilózni a szemes kukoricát, hogy legalább a zöldtömeget mentsék, ha szemtermésre nincs kilátás. Becslésem szerint tagüzemeinkben a hozam legalább 30 százalékkal elmarad a múlt évi átlagtól. • Nem titok, hogy az aszály a magtermesztésre beállított területeket sem kímélte. Lesz-e jövőre elegendő vetőmag? -Minden bizonnyal, de valószínűleg meglehetősen borsos árat fognak kérni érte a termelők. Ezért is javasoltuk partnereinknek még a nyitrai kiállítás idején, hogy igyekezzenek már az idén annyi vetőmagot behozni, amennyire csak futja a pénzükből. Sőt, okosan teszi, aki a szükséges gyomirtó és növényvédő szereket is beszerzi. Ha van igény, most még hozzáférhető áron tudunk pótalkatrészeket is szállítani az itt nagy számban használt NDK-gyártmányú kombájnokhoz. • Elnök úr! Miként reagáltak a rendszer tagüzemei erre a kínálatra? - A bajai vállalattal történt megegyezés értelmében, egyelőre csak a korai hibridekre tettünk árajánlatot partnereinknek, hisz nem tudhatjuk, miként alakul a helyzet a kései hibrideknél. Tagüzemeink 20-25 százaléka jelezte, hogy elfogadja az előszállítási ajánlatot. Ezek a gazdaságok - túlnyomórészt az északi körzetekről van szó - rövidesen megkapják a kukoricavetőmagot. A megrendelés mintegy 500 tonnára szól. Mihelyt a vállalat közli az újabb árajánlatot, a félkései és kései hibridek iránt érdeklődő gazdaságokat is értesítjük az előszállítási lehetőségről. • Igazgató úr! Mikorra várható az újabb árajánlatuk? -Ez elsősorban attól függ, mennyi vetőmagot termelnek a kései hibridekből a saját gazdaságaink, és milyen lesz a minőség. Persze, a szükséges mennyiség nagyobb részét nyugati partnerektől leszünk kénytelenek beszerezni, s félő, hogy érthető okokból nem fognak lelkesedni az általunk szorgalmazott előszállításokért, az árak világpiaci alakulását megelőző kereskedelmi tárgyalásokért. Röviden, nagy a valószínűsége, hogy a kései hibridek vetőmagját már csak jövőre és az ideinél drágábban tudják beszerezni a termelők. Ezért is kellene legalább a gépeket és vegyszereket gyorsan, még elfogadható áron megvásárolni KÁDEK GÁBOR Kis Nyelvőr „Egzisztenciós kérdés"? Újságíróink szívesen használnak idegen szavakat. Egyrészt talán azért, mert ezeknek az elemeknek az alkalmazásából az olvasó arra következtethet, hogy a szerző művelt ember; másrészt nyilván az a tény is ösztönzőleg hat rájuk, hogy a^zlovák nyelvben nagyon sok a nemzetközi szó - különösen a latin eredetű elem -, s egy-egy szlovák nyelvű sajtóértekezlet vagy más információszerzés után kevesebb gondot okoz a cikk megírása, ha ezeket a szavakat nem kell magyar elemekre cserélni, vagyis lefordítani. Csakhogy az utóbbi évtizedekben úgyszólván hiányzott az iskolai oktatásból a latin nyelv, így ezeknek az idegen elemeknek egy része bizony nem olyan alakban vagy jelentésben szerepel a magyar szövegben, amilyenben kellene, sőt olykor olyan idegen szavakkal is találkozik a szlovákiai magyar olvasó, amelyeket a magyar nyelv egyáltalán nem vagy igen ritkán használ. S az idegen szavaknak a helytelen használata - azt hiszem, ezt senki sem vitatja - nem éppen a művelt ember színében tünteti fel a szerzőt az olvasó előtt. „Ez már valóban egzisztenciós kérdés" - olvastam az egyik lapban e megállapítást. Itt az egzisztenciós alak megalkotásával vetette el a sulykot a szerző. Úgy is mondhatnánk: túllőtt a célon. Megfigyelte, hogy az -io végű latin főneveket a szlovák nyelv -ia végűvé változtatja, s ezzel azokat saját deklinációs rendszeréhez formálja. A magyarban ellenben úgyszólván megmarad az eredeti végződés, csupán az o nyúlik meg benne, vagyis -jó lesz belőle. Tehát a latin rehabilitatio a szlovákban rehabilitácia, a magyarban rehabilitáció alakban honosodott meg. Ebből az is következik, hogy ha a szlovákban használatos -ia végződést -ió-ra változtatjuk, birtokába jutunk a magyaros alaknak. Ezt az úgynevezett receptet valóban alkalmazhatjuk az -io végű latin szavak esetében, de az existencia szlovák elemből nem lehet magyaros egzisztenció. Nem, mert ez a szó a latinban is existencia alakban létezik, akárcsak a szlovákban. Vannak ugyanis a latinban is -ia végű főnevek, s ezek a magyarban is ezzel a végződéssel kerültek át. A tendencia, evidencia, szentencia, konferencia, restancia stb. szavak sorába tartozik az egzisztencia is, csak már nem x-szel, hanem gz hangkapcsolattal ejtve, illetve betükapcsolattal írva. így hát ,,egzisztenciós kérdés" szókapcsolat sem létezik nyelvünkben, hanem egzisztenciális kérdés van. Szívleljük meg a közmondást: Aki nem tud arabusul, ne beszéljen arabusul! Vagy előbb tanuljon meg! JAKAB ISTVÁN