Új Szó, 1990. szeptember (43. évfolyam, 205-229. szám)

1990-09-21 / 222. szám, péntek

MÁR MOST AZ ÉRETTSÉGIRE. A Český Krumlov melletti Vétrníben, a DélCsehországi Papírgyárban átadták rendeltetésének a 205 millió korona költséggel épített szennyvíztisztítót. A finn Tampella cég által szállított berendezés hatásfoka eléri a 96 százalékot, így ezentúl lényegesen kevesebb szulfit kerül a Moldvába. Felvételünkön Pavel Haniš szabályozza a lepárló szeparátorait. (Jaroslav Sýbek - ČSTK felvétel) A szerencsés drámaíró H. Bart a Lajos Losoncon Napjainkban az oktatásügy is a megújulás korát éli. A változások nem hagyták érintetlenül az érettségi vizsgát sem. Legutóbb egy-egy iskola önállóan,'már maga határozta meg mind a szóbeli, mind az érettségi témáit, azokat, amelyeket nem is olyan régen még szigorú titoktar- • tás övezett, és az iskolák tanári kara is csak az utolsó percben értesült a központilag jóváhagyott témákról. Ez helytelen volt. Mint ismeretes, jelenleg az írásbeli érettségi témáit magyar nyelvből a tantárgybizottság (munkaközösség) állítja össze az osztályban tanító pedagógus közreműködésével. A tantárgybizottság négy témát javasol, ezeket aztán az iskola igazgatója hagyja jóvá. Az érettségire vonatkozó utasítás javaslatot is tesz e témák tárgykörére, valamint a vizsga megszervezésére, lebonyolítására. Az írásbeli vizsgának ez a formája sajnos éppen azokat a szempontokat hagyja figyelmen kívül, amelyek elősegíthetnék mindazt, amit az érettségi vizsga hivatott lenne megállapítani. Ilyenek például: a tanuló fogalmazási készsége, kreativitása, logikus gondolkodása, stílusa, helyesírása, illetve a tárgyban (témában) való jártassága. Nem sorolom tovább! Azt azonban mindenképpen meg kell jegyezni, hogy a tanuló az izgalom, az idő rövidsége miatt minden belső motiváció nélkül, örömtelenül és csupa feszültséggel végzi a munkát. E célból javaslom, hogy a diákok az írásbeli helyett inkább ún. „érettségi évfolyammunkát" írjanak, amelynek témáját érdeklődésük és továbbtanulásuk célja szerint választanak meg a negyedik osztály elején, már szeptemberben. Tehát bármelyik tantárgyból választhatnának témát. Gondolom, ennek előnyeit nem szükséges fejtegetni. A választott témával, a szaktanár irányítása mellett, kb. márciusig foglalkoznának, aztán mintegy 8-10 oldalas dolgozatot adnának le. Mivel a választott téma bizonyos szakterületet érintene, a dolgozatot az illetékes szaktanár és a magyar szakos közösen bírálná el, s a diák továbbtanulása esetén már ez is bizonyos támpontot nyújtana a főiskolai vagy egyetemi felvételihez. Hasonló gondok merülnek fel a szóbeli érettségi vizsgán is, amely az utasítás értelmében „a tanulók ismereteinek, jártasságának és készségének a színvonalát kívánja vizsgálni a tételek által megadott, megszabott, kiválasztott témakörben". A szóbeli érettségi vizsga mai formájában - minden korszerűsítési törekvés ellenére - túlságosan merev, sok esetben formális; nem azt szolgálja, amire hivatott lenne, amit az induló fiatal életében a társadalom szempontjából is be kellene töltenie. Természetesen azt is újra fontolóra kellene venni, milyen szerepet szánunk a jövőben az érettségi vizsgának, mi lesz a funkciója az érettséginek. ,,Az érettségi vizsgán - olvashatjuk tovább a jelenleg érvényes utasításban - a tanulónak mindenekelőtt bizonyítania kell, hogy: milyen eredménnyel sajátította el a tanterv által meghatározott irodalmi műveket, ... az irodalomtudományi és irodalomelméleti ismereteket, ... milyen az interpretációs készsége stb." Ezeket azonban megítélésem szerint nem az érettségin, hanem az évzáró vizsgán kellene számon kérni; a lexikális ismeretek felmérése oda való. » Ha az érettségi vizsga egyik legfontosabb célja, hogy megállapítsuk a végzős felkészültségét a továbbtanulásra, akkor feltétlenül igazodni kell az általános felvételi követelményekhez. Ami azt jelenti, hogy a tanulókat komplexebben és nagyobb önállóságra nevelve kell felkészíteni az érettségi vizsgára. A továbbtanulásra csak egyetlen példát említek. Aki például úgy dönt, hogy a Komenský Egyetem szociológiai szakán szeretné folytatni tanulmányait, a felvételin a következők a követelmények; a „szóbeli vizsgán" egy konkrét társadalmi problémáról való elmélkedés, amely nem a megtanult tananyag reprodukálását jelenti, hanem az ismeretek önálló, szabad előadását, alkalmazását. Az írásbeli vizsga három középiskolai történelmi tankönyv anyagából merít; az őskortól 1945-ig. Lényege pedig, ezen keresztül megállapítani a felvételiző átfogó történelmi ismereteit. Ezekhez járul még az írásbeli vizsga matematikából, amely a középiskolai tananyagot veszi alapul. Ez minden. Látszólag kevés, de ha a tartalmát vizsgáljuk, igényesnek tűnik. Mert fontos ugyan a tárgyi tudás, a részek ismerete; jó, ha a tanuló konkrétumokkal is alátámasztja feleletét, ha tudja, mikor kezdődött és hogyan folyt le az első vagy a második világháború és-így tovább, de fontos, sőt egyre fontosabb, hogy a részletek, a részismeretek kerek, minőségileg magasabb szintű egésszé alakuljanak át, és komplex tudásként, a tanuló szemléletében is tükröződjenek. Szükséges, hogy az érettségizőnek, a tanultak alapján, saját nézetei legyenek. A magyar irodalomból tett szóbeli érettségi vizsga - a fentiek szellemét követve - elképzelésem szerint két részből állhatna: az írásbeli munka megvédése; társadalomtudományi tárgykör. Az első részben a tanuló arról adna számot évfolyammunkája alapján, mit miért választott és dolgozott fel, mi volt vele a célja; illetve a tárgyi és nyelvi hibákra kellene magyarázatot adnia, ezeket kellene kijavítania. A szóbeli második része komplex módon magában foglalná egy korszak (időszak): történelmét, irodalmát és művészetét, mindazt, amit a fejlődés adott szakaszáról magyar, illetve világvisžonylatban tudni és ismerni illik. S ebben természetesen jelentős teret kapna a tanuló önálló véleményalkotása, a dolgok egyéni értelmezése, elbírálása. Jóllehet javaslatom csak az irodalomra vonatkozik, mégis úgy gondolom, hasonló szellemben kellene a többi tantárgyat, részterületet is kialakítani a magyar tanítási nyelvű gimnáziumokban és az érettségit nyújtó középiskolákban. így például magyar nyelvből elég lenne a tanulók írásbeli és szóbeli megnyilatkozásából kiindulni, erre építeni a számonkérést. Az érettségi vizsgán már nem azt kellene vizsgálni, hogy a tanuló ismeri-e a nyelvtani szabályokat és rendszereket, mennyire jártas a szótani és mondattani elemzésben, hanem, milyen szinten tud kommunikálni egy-egy témáról, hogyan tud véleményt alkotni, vitázni, miként tudja szóban és írásban kifejezni magát. A kulturált, szabatos és helyes kifejezésmód lehetne a cél. A szlovák nyelvvel és irodalommal sem kívánok részletesen foglalkozni. Csupán annyit jegyzek meg, hogy a belőle tett érettségi vizsga legyen minél életszerűbb, álljon minél közelebb a gyakorlati élethez, melyben a szóbeli és írásbeli megnyilatkozás a legfontosabb. Elképzelhető lenne például írásbeli vizsgaként elkészíteni a magyar dolgozat rövid szlovák nyelvű kivonatát, szóban pedig - egyebek mellett - erről lehetne röviden értekezni. Közismert, hogy az érettségi vizsga már hosszabb ideje gondot jelent. Nálunk is, külföldön is reformról írnak, beszélnek laikusok, szakemberek egyaránt. Pillanatnyilag, amíg az oktatásügy tartalmi-szerkezeti átépítése le nem zárul, nehéz meghatározni: milyen is legyen. Néhány szempontra azonban mindenképpen felhívom a figyelmet: az egyik, hogy az érettségi vizsgát komolyan kell venni, és a neki kijáró tisztelettel kell eljárni mind a vizsgabizottságnak, mind a diáknak. Másodszor: különbséget kell tenni az érettségi és az évzáró követelményei között; más szerepe van, kell, hogy legyen az érettségi vizsgának, és megint más az osztályvizsgának, osztályfeleletnek. Harmadszor: az érettségi vizsga legyen olyan, hogy eredményeire a főiskolai felvételin is bátran támaszkodhasson a tanuló, s 70-80 százalékban alapját adja a felvételi követelményeknek. Külföldi tapasztalatok alapján, érdemes lenne az érettségi vizsga időpontját is megváltoztatni úgy, hogy előbb az alsóbb osztályok végeznének, kb. június közepéig, és csak azután, zavartalan körülmények között kerülne sor az érettségi vizsgára. így az érettségire való felkészülés időszaka is jelentősen meghosszabbodna. Végül lényegesen nagyobb .mértékben kellene érdekeltté tenni a tanulót az érettségi eredményességében, vagyis olyanná kell tenni az érettségi vizsgát, mind tartalmi, mind formai szempontból, hogy a tanuló tisztában legyen valódi értékével, és felszabadultan, örömmel készüljön rá. Ezúton hívjuk fel azoknak az iskoláknak, pedagógusoknak a figyelmét, amelyek, illetve akik az érettségi vizsga rendszerének kimunkálásában szívesen részt vennének, érdeklődésüket írásban vagy telefonon jelezzék új címünkön: Pedagógiai Kutatóintézet, 852 55 Bratislava, Kalininova 17; telefon: 82 62 85. TANKÓ LÁSZLÓ Egy forró nyári napon a losonci Kármán Színkör megismételte H. Barta Lajos Szaltó mortále című komédiájának előadását. A reprízen - Velencéből hazatérőben - részt vett a szerző is. Az előadás után kértem meg a következő beszélgetésre. - Mikor jegyezte el magát a színházzal? -Még gyermekkoromban. 1935ben születtem Hartán, innen a H. betű, melyet akkor biggyesztettem a nevemhez, amikor még élt Barta Lajos - drámaíró. Mióta az eszemet tudom - jó értelemben véve -, mindig bohóckodtam.. Édesapámnak volt egy kocsiszínje, s amikor üresen állt, öcsémmel színházat játszottunk benne. Amennyire vissza tudok emlékezni, én találtam ki a szöveget. - Közönségük is volt? - Természetesen. A szomszéd gyerekek. Egy-egy friss tojás volt a belépődíj. - Készült az írói pályára? - Tudatosan sohasem akartam író lenni. De azért állandóan füzettel a hónom alatt járkáltam Harta községben... Apa nélkül nőttem fel, édesapám nem tért vissza a II. világháborúból, eltűnt a Don kanyarnál. Később ipari tanulónak mentem, majd leérettségiztem, s én lettem a családfenntartó. 1957-ig villanyszerelő voltam, közben természetesen - több-kevesebb sikerrel - írtam. Már húszéves koromban beállítottam Major Tamáshoz a Nemzetibe, s a kezébe nyomtam a színdarabomat tartalmazó kockás füzetemet. - Mi lett a darabbal? - Nem mutatták be!... 1957 januárjában, a forradalom után, találkoztam Faludi Sándorral- volt szocdem újságíróval -, aki ugyancsak villanyszerelő volt a Ganz-gyárban. Ö hívott: „Te tudsz írni, gyere újságírónak!"... Jelenleg a Magyar Nemzet munkatársa vagyok. - Mi volt az első komoly darabja? - 1956-ban a Kiáltó. - Miről szólt? - Egy apagyilkosság történetét dolgoztam fel benne... 1967-ben én nyertem az egyetlen, magyar színdarabra kiírt pályázatot. - Hány darabot írt összesen? -Tíz darabrój beszélhetek. Négyet színházban mutattak be, négyet a televízióban... Aránylag szerencsés drámaírónak számítok. - Mikor írta a Szaltó mortálét? - Úgy tizennégy éve... Odahaza akkor senki nem vállalta a bemutatását.. . Még nagy volt a politikai éle. - Értesült-e róla, hogy nálunk két évvel ezelőtt bemutatta a nagymegyeri Poloska Színház, mégpedig a komáromi Jókai Napokon, és megnyerte vele a nagydíjat? - Ezt nem tudtam, most hallom először. - Visszatérve a losonci előadásra: hogy tetszett? - Óriási meglepetés számomra... kitűnő az összekötő zenéje, jól vannak megválasztva a figurák. Az itt dolgozó szereplők igen tehetségesek. Nemcsak az illendőség mondatja velem, hogy több momentumában profi szintet üt meg. Voliak pillanatok, amikor úgy éreztem, igazi, hivatásos színházban ülök. A darab ritmusával azonban baj volt... de hát ezen könnyű segíteni. Egy operatőr barátom rögzítette az előadást, s az a tervem, hogy helyet keresek egy esetleges magyarországi vendégjátékra. - E darabbal a losonciak nagydíjasok lettek Komáromban, az idei Jókai Napokon. Mit kíván a Kármán Színkörnek? - Kívánom az együttesnek, hogy még nagyon sok friss tojást gyűjtsenek össze..., nemcsak az én művemmel, a másokéval is. - Készül-e új H. Barta Lajosdarab? - Nyolc éve nem írtam drámát. De ígérem, hogy ha mégis hozzáfogok, a kéziratot Losoncra küldöm elsőként. ADAMICA FERENC ORVOSI TANÁCSADÓ ' • .',

„ " :..;• Vi J Szigorúan, vagy kevésbé szigorúan? A cukorbetegek az inzulin felfedezése óta már nem halnak meg kómában. (Ha ez nagy ritkán még ma is előfordul, az rendszerint súlyos orvosi mulasztás következménye.) Nagyon sokan nem tudják, hogy az inzulin és a szájon át szedhető antidiabetikus gyógyszerek felfedezésével, a megfelelő étrend kidolgozásával még nem sikerült ezt a betegséget legyőzni. A diabetesz alattomos, Janusarcú kór. Nem jár elviselhetetlen fájdalmakkal, mint a rák és nem öl gyorsan, mint a szívinfarktus. Szinte észrevétlenül, de szívósan támadja az egész szervezet apró veróereit. Ennek következményei csak a betegség kezdetétől számított öt, tíz, néha huszonöt év eltelte után jelentkeznek. Az érkárosodás, amelyet a szakemberek mikroangiopátiának neveznek, vaksághoz és veseelégtelenséghez vezethet. A betegség nem kíméli a nagy ereket sem: jelentősen gyorsítja az érelmeszesedés folyamatát. Ennek következménye az alsó végtagok, az agy és a szívizom rossz vérellátása. Majdnem minden gyakorló orvos és kutató egyetért abban, hogy a mikroangiopátia és a gyors ateroszklerózis oka a magas vércukor. A betegek vércukra ugyanis a klasszikus kezelés ellenére (naponta egy vagy két inzulininjekció, étrend, két-három hónaponként ellenőrzés) magasabb, mint a normális érték. Az így kezelt beteg tünetmentes és munkaképes - a szervezetét fenyegető veszélyt nem érzi. Sajnos az érkárosodás és a vércukorszint közötti összefüggés nem abszolút, csak statisztikai igazság. Ez azt jelenti, hogy száz rosszul kezelt, magas vércukrú beteg közül tizenöt év elteltével körülbelül nyolcvannál lehet érkárosodást kimutatni, míg a jól kezelt és fegyelmezett betegeknél csak húsznál. A kutató ugyanezt a problémát máshogy látja: tudja, hogy a magas vércukor károsítja az erek falát, de nem tudja hogyan. Ha ismernénk a károsodás mechanizmusát, választ tudnánk adni arra is, miért nincs mikroangiopátia egyes rosszul kezelt cukorbetegeknél, és miért van néhánynál azok közül, akik minden utasítást pontosan követnek. A kérdés megoldására két módszert lehet alkalmazni. Az egyik az intenzív klinikai, kísérleti és biokémiai kutatás, amely idővel minden bizonnyal választ ad a feltett kérdésre. A másik megoldás gyakorlati és azonnali eredményt igér. Lényege az, hogy olyan kezelést kell alkalmazni, amely a betegek vércukrát normális szinten tartja és nincs többé érkárosodás! Az elv egyszerű, kivitélezése viszont nagyon nehéz. A magas vércukor oka a hasnyálmirigy Langerhans sejtjeinek elégtelen inzulintermelése. Ez hasnyálmirigy-transzplantációval lenne gyógyítható, de ez a módszer ma még kísérleti stádiumban van és veszélyes is lehet a betegre. A járhatóbb út az, hogy megpróbáljuk az inzulint úgy adagolni, ahogy azt az egészséges ember Langerhans sejtjei termelik. A gyakorlatban két ilyen módszer terjedt el. Az egyik az inzulint adagoló pumpák használata. Ezek a testre erősíthető 100 - 200 grammos szerkezetek, amelyek éjjel-nappal továbbítják az inzulint a szervezetbe. Az adagolt mennyiség pontosan beállítható és módosítható a beteg igényei szerint. Beépített riasztóberendezés jelzi a gép meghibásodását, mert a pumpa leállása vagy túl gyors működése egyaránt nagyon veszélyes lenne a betegre. Technikailag jóval olcsóbb és egyszerűbb a másik módszer, amikor a beteg nem napi egy, hanem négy-öt jnjekcióval tartja egyensúlyban szervezete vércukrát. Ehhez a módszerhez a szakemberek könynyen kezelhető kézi adagolókat fejlesztettek ki, az úgynevezett „inzulin tollakat", amelyeken a kellő adag nagy pontossággal beállítható és olyan vékony a tűjük, hogy az injekció nem fáj. Ilyen tollakat már nálunk is gyártanak - ilyen a MADI adagoló, amelyet dr. Chlup és munkatársai fejlesztettek ki az olomouci egyetemen. A cukorbeteg gyerekek számára sikerült a világhírű Novo cégtől Novopen adagolókat beszerezni. Az elv egyszerű, a technikai megoldás egyre tökéletesebt), de ez az út sem mentes a nehézségektől. Hazánkban a legnagybbb nehézséget az egészségügy és az egész ország rossz anyagi helyzete jelenti, de a pumpák és adagolók anyagi fedezete még a gazdag országokban sem teljesen megoldott. A következő probléma az ember természetéből fakad. A betegség első éveiben az erek még egészségesek, a betegek jól érzik magukat és nem szívesen vállalják az intenzív kezeléssel járó kényelmetlenségeket, nehézségeket. Sokan nem is értik, miért van erre szükség, hiszen a mikroangiopátia orvosi fogalom és a laikus nehezen érti meg, hogyan károsodnak az erei. A gondos diabetológus arra oktatja betegeit, hogy bizonyos időközökben vizsgálják ki otthon vizeletüket, nem tartalmaz-e cukrot. Ez a módszer a klasszikus gyógykezelés fontos része, de nem nyújt elegendő információt az intenzív kezelés esetében. Itt elengedhetetlenül szükséges a vércukor otthoni vagy laboratóriumi vizsgálata legalább egyszer hetente és ráadásul úgy, hogy naponta több (4 - 8) mintára van szükség. Az intenzív kezelés sikere vagy kudarca éppen e szigorú ellenőrzésektől függ. Sajnos, ezek a vérvételek sokkal fájdalmasabbak, mint az inzulin szúrása. Ennél is fájdalmasabb az a tény, hogy fejlett iparúnak proklamált hazánkban még nem sikerült kifejleszteni a vércukormérésre alkalmas megbízható papírcsíkokat és a hozzá tailozó műszereket. A korona árfolyama miatt pedig behozataluk majdnem lehetetlen. Nehézség, akadály van tehát bőven. Szerencsére a cukorbetegséggel foglalkozó orvosok és kutatók ennek ellenére minden lehetőt megtesznek betegeik érdekében. Remélem, ehhez a jövőben hathatósabb támogatást tud majd az egészségügyi kormányzat nyújtani. Sokat segíthet a cukorbetegek most alakuló önálló szervezete is. DR.RACZ OLIVER ÚJ SZÚ 1766 1990. IX. 18.