Új Szó, 1990. augusztus (43. évfolyam, 178-204. szám)

1990-08-13 / 188. szám, hétfő

„A laboratóriumtól nagyon messze vagyunk" Václav Klaus, pénzügyi kérdésekről Bővült a pénzügyminisztérium hatásköre. Augusztus elsejétől gondozásába kerültek az árak is. A Hospodárske noviny munkatársa ennek kapcsán kereste fel Václav Klaus, szövetségi pénzügyminisztert. • Mi lesz az árhivatal feladata a pénzügyminisztérium irányítása alatt? - A piacgazdaságban nincs szükségünk árhivatalra. Az viszont már más kérdés, hogy előttünk van az árak liberalizálásáig terjedő időszak, majd az irányított liberalizálás, s csak ezt követi az árak jövőbeli igazi működése. Már a célt megelőző időszakban az árszintek és nem pedig az egyedi árak politikájáról lesz szó. A probléma tehát nem a szűken értelmezett árpolitikában rejlik, hanem a makroökonómiai környezet, valamint a piaci kereslet és kínálat egyensúlyának megteremtésében. Tehát nem az árpolitika az alapvető dolog, hanem a pénz- és költségvetési politika. Az már más kérdés, hogy meglehetősen torz piaci szerkezetű gazdaságban élünk, távol a konkurenciától, s most szét kell rombolnunk az egyes vállalatok monopolhelyzetét. Mivel meglehetősen hosszú folyamat lesz ez, nem várhatunk az árak liberalizálásával, s következő lépésként a külkereskedelem liberalizálására kerül sor. A hazai termék ára egy hasonló termék világpiaci ára lesz. Van azonban valami, amivel az árhivataloknak továbbra is foglalkozniuk kellene: A szabad árak bevezetéséig, tehát 1991. január elsejéig olyan szabályokat próbálunk alkotni, amelyek lehetővé tennék az árak szükségszerű mozgását. • Október elsejétől viszont ki lesz egyenlítve az iparcikkek forgalmi adója. - Az árakat néhány árrendezés segítségével szerettük volna liberalizálni. Azonban csak olyan intézkedésről lehet szó, amelyet meg tudunk valósítani. Nemcsak technikai értelemben, hanem úgy is, hogy biztosak vagyunk a gazdasági logika helyességében. Az olyan beavatkozás, mint a negatív forgalmi adó megszüntetése - a szociális hatások ellenére - gazdasági szempontból triviális. A további árrendezések már korántsem ilyen egyszerűek és nem vagyunk biztosak abban, hogy mennyit tudunk közülük megvalósítani. Vagyis az egyik kínálkozó dolog: egységesíteni a teljesen irracionális forgalmi adókat - ezúttal az iparcikkek esetében. A negatív forgalmi adó megszüntetése viszont a dolog nehezebbik része. S ha ez sikerül, akkor az iparcikkek esetében három adótétel lesz érvényben. Az azonban roppant összetett kérdés, hogy melyik termék esetében melyik adótételt alkalmazzuk. A választ még a szabad árak bevezetése előtt szeretnénk megtalálni. S mindehhez egész sor külső hatás, ha úgy tetszik sokk is társul. • Viszont a szovjet kőolaj újszerű kalkulációjával már az év elején is számoltak, akkor ezt most miért nevezi sokknak? - Ha a nem várt tényezőt nevezi sokknak, én ugyanezzel a kifejezéssel a külső hatást jelölöm. Az pedig tény, hogy itt egész sor külső jelenség hat: például Németország egyeKilencmilliós kár csak a lakásokban (Munkatársunktól) - Ezekben a napokban készült el a Rimaszombati Lakáskarbantartó Vállalat felmérése alapján az a jelentés, mely a városban tartózkodó szovjet katonai egységek lakáshasználatából eredő károkról szól. Pálkovics Irén, a vállalat közgazdásza tájékoztatott arról, hogy a helybeli két alakulat tisztjei, illetve családtagjai által használt 116 lakásban július végén 5702 ezer koronára volt tehető a kár. A jnb mellett létrehozott kilenctagú vizsgálóbizottság a kaszárnyában és a járás területén használt katonai objektumokban egyaránt alapos vizsgálatot végzett. A városi kaszárnyában engedély nélkül épített épületet, felszíni víztartályokat és az előírásoknak meg nem felelő üzemanyagtárolókat talált. Víztisztító nem lévén a különböző kőolajszármazékok sokszor egyenesen a Rima folyóba kerültek. A sportpályát és a tornatermet június végéig kellett volna kitakarítani és átadni a városi nemzeti bizottságnak, de ez sem történt meg. Az Osgyán melletti egykori katonai sütöde környékén rengeteg gumiabroncsot találtak. Ezeket a szovjet hadsereg kénytelen lesz hazaszállítani, ugyanis nálunk semmire sem használhatók. Deresk, Lévárt ós Gömörújfalu határában az erdőgazdaság szenvedett nagy károkat - ráadásul ide a rozsnyói és jolsvai egységek jártak kiképzésre. Az érintett helyeken a vizsgálóbizottság döntése értelmében a csapatkivonások időpontjáig kell mindent eredeti állapotába visszaállítani. (polgári) Női szemmel Most mondja valaki, hogy nőnek lenni szép és jó dolog - itt és most! Igen, beszéltünk és írtunk már eleget arról, milyen nehéz helyzetben vannak nálunk a nők, elsősorban a kisgyermekes anyák. Beszéltünk kettős küldetésről (munkahely, család), aztán hármas szerepvállalásról (család, munkahely, közéleti tevékenység). Szidtuk a bölcsődéket, az iskolarendszert, a szolgáltatásokat, a munkaadót. Férfiak, nők egyaránt bizonygatták, hogy valami nincs rendben. Közben kiderült: a nők meg vannak fosztva női, anyai mivoltuktól, modern rabszolgává váltak a,, jól működő mechanizmusban". Vajon mostanában s az elkövetkező időben milyen sors jut a nőknek? Mert az áremelkedések - akárhogy is nézzük - elsősorban őket sújtják. Ha egy családanya eddig is azon igyekezett, hogy minél olcsóbban vezesse a háztartást, akkor most alaposan törheti a fejét, hogyan csinálhatná ezt továbbra is. S nem lesz elég, ha leleményes, előrelátó, esetleg fukar. Mindenesnek kell lennie! Elsősorban szakácsnak, cukrásznak, péknek, a szó klasszikus értelmében vett háziasszonynak - amellett, persze, hogy munkahelyén is jól dolgozik, hiszen munkanélküliség is fenyegeti. Tehát tudja, ha minél kevesebb pénzből akarja kihozni a család vacsoráját, akkor az a legokosabb, ha maga főz, süt. Hidegvacsora aligha jöhet számításba a jövőben, étterem pedig egyáltalán nem. Sót, a félkész élelmiszerek sem, amelyek növelik ugyan szabadidejét, de pénztárcájának tartalmát is apasztják. Meg kell majd tanulnia tésztát gyúrni, kalácsot dagasztani, és főleg sokat fog kelleni számolnia. A konyha tehát az első gond. De ott van a többi is. Hiszen, ha több pénz fogy élelmiszerre, kevesebb jut öltözködésre, lábbelire, használati tárgyakra. Szerencsére, egy kislányruhát nem is olyan nehéz megvarrni, éppenséggel a nadrág szabásmintája sem túl bonyolult. Szvettert, pulóvert feltétlenül otthon kell kötni. Borbélyhoz se szükséges elküldeni a gyereket, a mama már egész jól le tudja nyírni a haját. A lyukas zoknik sem kerülnek a szemétbe - ami még menthető, azt meg kell menteni. Ez vár a nőre: ha tud, ha nem, tudnia kell majd mindent megcsinálhi. (Éppen csak cipőt nem fog tudni gyártani, igaz, papucsot horgol a maradék fonalból.) Hogy aztán mostantól kezdve még ingerültebbek lesznek a nők, mint eddig, hogy napirenden lesznek otthon az azelőtt sem ritka veszekedések, hogy a gyerekeivel nem tud mikor foglalkozni, sót arra sem marad ideje és energiája, hogy kedvesen szóljon hozzájuk... Közben pedig jönnek a szemrehányások a szülők, * illetve a nagyszülők részéről: már felénk se néztek, elhanyagoltok. A nő pedig törheti a fejét, s számolhat, számolhat, hogy is lehetne a gondokat megoldani, mert a mindennapi munkával megkeresett pénz semmiképp sem elég. FIALA ILONA sítése vagy az, hogy nem esik az eső. És minden külső hatás arra kényszerít majd, hogy az árakkal még január elseje előtt reagáljunk. Ez is megnehezíti az összpontosítást az egységes forgalmi adóra. S ha ezek a külső hatások egyéb dolgokat is mozgásba hoznak, a közvélemény ármozgásokkal szembeni tűrőképességének túlterhelése fenyegethet. • A közvélemény tűrőképessége átment a „benzinvizsgán". Úgy tűnik az emberek viselkedése távol állt a nadrágszíj összehúzására való képességtől. - A benzinárak emelésének semmi köze a „nadrágszíj-politikához". Annak csak akkor lesz értelme, ha megtesszük az alapvető reformlépéseket: amit megtakarítok, a szíj összehúzásával értelmes módon felhalmozom. Ma nincs semmilyen értelme ennek a politikának. 0 Ennek ellenére úgy érzem, hogy minden lépésnél - amely vagy közvetlenül a reformmal függ össze, vagy csupán reakció a külső hatásokra - az inflációs spirál mozgásba lendülése fenyeget. -Az infláció szociális-gazdasági teher, amelyet minden áron meg kell akadályozni. Méghozzá belső okoknál fogva, hogy az átmeneti időszakban se legyen nagyobb egy számjegynél. Viszont a külső hatások esetében attól tartok, hogy átlépheti ezt a mértéket. Nem jelentene különösebb gondot olyan mértékben összehúzni a pénzpolitika „szíját", hogy az inflációt a külső hatások ellenére kiküszöböljük. Ez azonban a társadalom számára a termelésben és a foglalkoztatásban valószínűleg kevésbé elfogadható következményekkel járna. Az infláció olyan, mint a rákos megbetegedés. Beszennyez mindent, tönkreteszi a gazdasági szubjektumok döntéseit. Tulajdonképpen valamennyi totalitárius rendszer a gyors infláció következményeként keletkezett. • Időnként azzal vádolják önt, hogy óriási laboratóriumot csinált Csehszlovákiából. - Hamis értékelés ez. Ha laboratóriumként kezelném az országot, január elseje óta teljesen másként viselkednék. Sokféle a nyomás - gazdasági, ideológiai, politikai, szociális és egyéb téren -, amely megköti a kezet. A laboratóriumtól nagyon messze vagyunk. Meglehetősen pragmatikusan mozgunk, ellentétben sokakkal, akik ma engem azzal vádolnak, hogy elméleti síkon maradtam. A másik oldalon az elmélettel és gyakorlattal szembeni kifogást másként fogalmaznám meg: nincs gyakorlatiasabb dolog, mint a jó elmélet. Még egyszer a honatyák jövedelméről Én lennék az Új Szó fiatal szerkesztője, aki Gémesi Károlynak a Napban közölt,,Erőpróbák a parlamentben" cikke szerint a nyugdíjasokkal hasonlítottam volna össze a képviselőket; aki „még csak véletlenül sem választott volna olyan összehasonlítási alapot, (pedig akad a honban bőven), amely kedvezőbb képet adhatott volna az egész ügyről" (mármint a szövetségi képviselők havi jövedelméről). Én lennék az a fiatal szerkesztő, aki részt vett a „sajtó előzetes demagóg hírverésében", a „háttérből gondosan irányított", „gusztustalan méreteket öltött kampányban". No, de végülis ugye, győzött az igazság, mert a sajtó, a kormány, s a fiatal szerkesztő „demagóg" méltatlankodása ellenére „az Országgyűlés nem hagyta magát befolyásolni", képviselői megszavaztak maguknak 13 ezer koronás jövedelmet. Hj^npinGhárom éves fiatal szerkesztőként még mindig nem győzök eléggé csodálkozni a magyar nyelv szókincsének gazdagságán. Gémesi Károlynak, a Napban megjelent írását olvasva először csupán az jutott eszembe, „csúsztatták" állításaimat, s csupán később az, hogy valótlan állításokat, összehasonlítást tulajdonítottak nekem. Az Új Szóban megjelent jegyzetemben jövedelmi arányokat hasonlítottam össze. Ezt megelőzően mondtam el az összehasonlítás miértjét, azt, hogy a jelenlegi képviselőink „sem minősíthetőek általánosságban a politikához vagy saját szakmájukhoz kiemelkedő szinten értő szakembereknek. Kivételek persze vannak, de csak egészen elenyésző számban. Ezért általánosságban 16 ezres havi jövedelmet megállapítani a szövetségi képviselők számára, enyhén szólva is túlzásnak tűnik". Be kell ismernem, a leírt sorokhoz ma is ragaszkodom. Vannak a parlamentben képviselők, akik bizonyították, értenek munkájukhoz, sót biztos vagyok abban, hogy magasabb jövedelmet is érdemelnének, mert azt munkakörülményeik biztosítására, például saját apparátus fenntartására fordítják. Szép számmal akadnak azonban a politikában jártas, történelmi és jogi képzettségű képviselők mellett „zöldfülűek", akik egyhavi politikusi vagy képviselői múlttal sem rendelkeznek, akik eddig mit sem bizonyítottak. Velük szemben szerkesztőként egy évtizedes újságírói múltammal talán nem éppen a legfiatalabbak közé tartoznék. Közülük sokan ilyen-olyan családi manőverek és pártonbelüli manipulálások útján kerültek a jelölőlistákról a parlamentbe. írásában Gémesi Károly is néven nevezi például Andelová képviselőnőt (Szlovák Nemzeti Párt). Az emberben önkénytelenül is felmerül, talán csak nem a Szlovák Nemzeti Párt egyik vezéralakjának, Marián Andelnak a hozzátartozójáról van szó?! Úgy tűnik a csehszlovák politikai élet egyáltalán nem szakított azzal a hagyománnyal, amely a vezető politikusok „zsenialitását" átruházta rokonaikra is (Čepička Gottwald veje volt, Štépán Jakeš veje, Husák fia nagykövet volt Finnországban stb.). Ismét megjelentek a családi klánok, befolyást és hatalmat szerezve a törvényhozásban és a végrehajtói hatalomban? Igaz, ennek is megvan az előnye. Fölöslegessé válik a pártfegyelem érvényesítése, elég ha a rokonok tudatosítják jól felfogott közös érdekeiket. Őszintén szólva nem vettem volna rossz néven, ha Gémesi Károly legalább csak utal arra, milyen összehasonlítási alapot kellett volna választanom, hogy „kedvezőbb, elfogadhatóbb képet" adhassak az egész ügyről. Pedig szerintem „akad e honban bőven..." Én ugyanis inkább ellenkező példákat tudnék sorolni, s ami még kellemetlenebb, szinte kivétel nélkül olyan példák jutnak az eszembe, hogy az amúgyis alacsony jövedelem különféle indokokkal megkurtítható. Az elárusítónő, ha, i,elalszik", nem veszi észre, hogy lopják az árut, a kárt köteles megfizetni. A képviselő viszont szundikálhat a parlamentben, ha már nagyon unja a dolgokat. Az átlagembernek több ezer koronája bánhatja az igazolatlan távolmaradást, miközben a képviselők jelentős hányada magyarázat és mentegetőzés nélkül marad távol a parlament üléseiről... összehasonlíthattam volna persze a képviselők járandóságát a miniszterek járandóságával is, ám ez sem az igazi! A miniszterek névszerint vonhatók felelősségre intézkedéseikért, személyesen felelnek egy-egy tárca irányításáért, s interpellációjával bármely parlamenti képviselő előidézheti megbuktatásukat. Kinek és miért felelnek azonban a képviselők? Sem anyagi felelősség nem terheli őket a szavazásukkal okozott esetleges kárért, sem politikai felelősség - legalábbis egyelőre. Erre ismét Gémesi Károly szolgált példával, amikor a Tiso-emléktábla körül kialakult vitát említette. Megjegyzése szerint, baljós érzéseket kelt a kormánykoalícióban részt vevő KDM-nek a többiektől lényegesen eltérő véleménye. Baljós érzéseket kelt ugyanakkor az is, hogy a független sajtó s a közvélemény reagálását a képviselői jövedelmekre, olyan jelzőcsokorral minősíti, amelynek összeállításáért még a Jakeš-féle vezetésnek sem kellene szégyenkeznie (demagóg hírverés, gusztustalan méreteket öltött, háttérből gondosan irányított kampány stb.) Bennem nyugtalanságot kelt, hogy a parlament képviselője nem tartotta szükségesnek észérvekkel magyarázni a képviselők jövedelmét, habár észérveket várt el a közvéleménytől, a sajtótól (amely azért ugyancsak bőven szolgált ilyen érvelésekkel). Nyugtalanságot kelt bennem ez főleg azért, mert a független sajtó állásfoglalása ismét elintézhető egy alig kibővített tőmondattal: Háttérből irányított demagóg kampány. S nyugtalanságot kelt bennem főként az, hogy a parlamenti képviselők, ha saját érdekeikről van szó, nem hagyják magukat befolyásolni a sajtó, a közvélemény által, miközben a független sajtótól elvárják valamiféle „kedvezőbb, elfogadhatóbb kép" kialakítását. FEKETE MARIÁN Kaszárnya helyett kórház? Nehezen teremtödnek meg a polgári szolgálat feltételei Az alternatív katonai szolgálatról, amelyet 'ma már törvény garantál, sok szó esik a fiatalok körében, de a kérdés foglalkoztatja a járási nemzeti bizottságokat is. Ugyanis nekik '•;ell a polgári szolgálat feltételeit a felettes szervek segítségével megteremteniük. Csakhogy a gazdasági változások nem kedveznek ehhez. Ugyanis a 27 hónapos szolgálatot csakis olyan intézményekbén tölthetik le, amelyek nem nyereségorientáltak, így elsősorban áz egészségügyben, a szociális szférában. Szlovákiában az egészségügyben mintegy 50 ezer nővér hiányzik, ami több mint a jelenleg alkalmazásban levők száma. A tárca szakemberei szerint ezen belül legalább 19 ezer olyan munkaerőre lenne szükség, akiknek nincs szakvégzettségük. Felmerül tehát a kérdés, nem helyettesíthetnék-e ezeket a polgári szolgálatosok? A válasz egyértelmű: igen. Csakhogy a kórházak, a szociális létesítmények nem készültek fel erre a lehetőségre. Ugyanis a polgári szolgálatosoknak szállást, kosztot kell adni és mellé havonta 120 korona illetményt Is 100 korona pótlékot. Ez hátráltatja a polgári szolgálatot választó fiatalok alkalmazását, • illetve behívását. A Cseh Köztársaságban 2000, a Szlovák Köztársaságban több száz munkahely áll rövidesen a rendelkezésükre. A honvédelmi minisztérium nyilvántartása szerint eddig mintegy 11 ezer fiatal kérvényezte a polgári szolgálatot, közülük 8 ezren már le is szereltek. Az előírások értelmében azt a katonai szolgálatot teljesítő fiatalt, aki a polgári szolgálatot választja, 30 napon belül le kell szerelni, s meghatározni, hogy milyen ideig kell a polgári szolgálat keretében dolgoznia-. Ez rendben is volna, de sajnos sok fiatal abban a tudatban éí, hogy odahaza azon nyomban megkezdheti a polgári szolgálatot. Jirí Panocha alezredes, a honvédelmi minisztérium munkatársa így vélekedik erről. - A polgári szolgálatosok behívását a területileg illetékes nemzeti bizottság intézi, s meg kell mondani, hogy eddig még kevés járásban éltek ezzel a lehetőséggel. Egyrészt azért, mert nincsenek meg a feltételek, másrészt mert a törvény szerint a polgári szolgálatot 27 éves korig le kell tölteni. Ha a fiatal halasztást kér, a szolgálat letöltésének ideje 38 éves korig tolható ki. Ugyanakkor arra sincs lehetőség, hogy a polgári szolgálatot lakóhelyükön töltsék le. Sok fiatal lelkiismereti okok miatt választotta az alternatív katonai szolgálatot, de más okok is szerepet játszottak. Többen egyszerűen számításból döntöttek így. Az is lehet, hogy időközben megbánták cselekedetüket. Gondot jelent, hogy a seregből leszerelt fiatalok nem mentek vissza mind eredeti munkahelyükre. A járási nemzeti bizottságok pedig tehetetlenül szemlélik a helyzetet. Ók ugyanis csak akkor hívhatnak be valakit polgári szolgálatra, ha az intézmények bejelentik igényüket a, polgári szolgálatosok munkájára. Kétségtelen, hogy az alternatív katonai szolgálatról szóló törvényre szükség volt, hiszen a fiataloknak más országokban is lehetőségük van a választásra. Csakhogy a végrehajtás, a nehezebbik feladat a nemzeti bizottságokra hárul, s amint látni* nehezen tudnak ezzel a feladattal megbirkózni. Felül kellene vizsgálni, hogy az egészségügyi és a szociális létesítményeken kívül milyen más munkahelyeken lehet ezeket a fiatalokat alkalmazni úgy, hogy mielőbb letölthessék a szolgálati idejüket, s úgy tudják életüket megtervezni, mint azok a társaik, akik a fegyveres szolgálatot választották. Ha erre nem nyílik lehetőség, akkor megkülönböztetés éri őket, amely összeegyeztethetetlen a demokráciával. Ezek a fiatalok ugyanis semmi egyebet nem tettek, mint éltek állampolgári jogaikkal. (németh) ÚJ SZÚ 4 1990. VIII. 13.