Új Szó, 1990. augusztus (43. évfolyam, 178-204. szám)

1990-08-13 / 188. szám, hétfő

Az igazmondás útján ÚJ szú 1990. VIII. „1501. Fábry Zoltán életmüve - összegyűjtött írásainak gyarapodó kötetei és a rá történő gyakori hivatkozások ellenére - sajnos, még mindig nem foglalta el az őt megillető helyét a csehszlovákiai magyar szellemi életben. Ugyanakkor az is sajnálatos, hogy Fábry hatalmas, belső ellentmondásoktól sem mentes életművének tudományos feltárása valójában még meg sem kezdődött. Ezért Mészáros Károly és Fónod Zoltán levélváltása az Új Szó 1990. július 11-iki számában Fábry Üresjárat című naplójáról, illetve az életműsorozatról valójában kisebbségi sorsunk és létszemléletünk érzékeny felületét horzsolja véresre, k • Fábry életművének két meghatározó vonulata van. Az egyik Fábry fanatikus antifasizmusa, háborúellenessége. Az elmúlt két évtizedben az életműnek éppen ez a vonulata került előtérbe, váltak ismertté gondolatjáratai, de ugyanakkor elő is bukkantak veszélyes zátonyai. Az életmű másik vonulatát a nemzetiségi lét gondjai, küzdelmei, drámái képezik. Fábry személyiségének vonásai, szenvedélyes igazságkeresése, kíméletlen nyíltsága és szókimondása éppen itt parázslik fel igazán. Az igazság szenvedélyes keresését nála egy nagyméretű kiegyenlítési szándék vezérli: egy emberöltőre kiható .történelmi döntés következményeinek kompenzálása - megtartással, helytállással, vállalással, aprómunkával. A csehszlovákiai magyarság történelmének minden fontos „lenyomata" megtalálható e vonulatban. Az elmúlt két évtizedben Fábrynak éppen ez az arca került árnyékba. A kor reális kihívásaival bátran szembenéző, a politikai kurzus szá„ mára tulajdonképpen kellemetlen Fábry életművét megpróbálták kellemessé faragni, s lassan, de biztosan úsztatták a szépítés, az érzékeny pontok elhagyása, a kihagyások, a cenzúrázás, a hatalommal való kiegyezés, a feltételekhez való hasonlítás, az akklimatizálás, a szalonképesség, az óvatos és udvarias bírálat, a kicsinyítés, azaz a feledés köde felé. írásait a szerkesztőségekben „megszerkesztették": kihagytak belőle, átfogalmazták, kiegészítették. A háromezer év kulturális folytonosságára hivatkozó, az egyetemes emberi értékek időszerűségét vállaló Fábryból szűken értelmezett baloldali, antifasiszta írót kreáltak. Van példa minderre... Sajnos, ez alól a Madách Kiadó gondozásában megjelenő összegyűjtött írások sem képeznek kivételt. A sok jó és nemes szándék ellenére az elmúlt húsz év során a Fábry-életmú csonkítást szenvedett. S ez a tény sajnálatos módon összefügg valóságszeméletünk torzulásaival is. Amikor ez év januárjában új vezetőség került a Madách élére, elhatároztuk: másféle, nyitott kiadói gyakorlatot kívánunk folytatni, szakítunk a múlt gyakorlatával, tiszteletben tartjuk a gondolkodást, a szabad véleménynyilvánítást, s nem kívánunk gondolatok csonkításával kompromisszumokat elérni, nem kívánunk cenzúrázások árán politikai bizalmat vásárolni. E szándék alapján állítottuk össze a kiadó adósságlistáját, és soroltuk be tervünkbe Fábry: A vádlott megszólal, Janics Kálmán: A hontalanság évei, Duray Miklós: Kutyaszorító, Peéry Rezső: Perem-magyarok az idő sodrában című műveit, Gyönyör József régi és új kéziratait, Czine Mihály tanulmánykötetét, Görömbei András csehszlovákiai magyar irodalomtörténetét, a cseh és szlovák emigráns írók műveit, szereztünk támogatókat a hazai magyar irodalom szlovák nyelvű kiadásához - tehát mindent sorra vettünk, amit az előző kiadói politika a helyzet kényszere vagy éppen saját gyávasága miatt nem valósított meg. Ekkor került hozzánk Fábry Zoltán naplója, az Üresjárat. Elsó reflexünk az volt, hogy a kéziratot - még előzetes olvasás nélkül - kiadásra soroljuk, sőt, kapcsolatot keresve a Regio szerkesztőségével, még az idei könyvhétre meg akartuk jelentetni. Közben a kéziratot elolvashattuk mi is, olvasták mások is. A különböző vélemények birtokában nehéz döntés elé néztünk. Csonkolni, cenzúrázni - ahogyan az egyik ajánlás szólt - nem akartuk. Ebből elég volt! Ilyen áron mi nem kívánunk kiadói „merészek" lenni! Ugyanakkor nem álltunk el végérvényesen a napló kiadásától. Azt mondtuk, meg kell jelennie, de ebben a Madáchnak tudatosítania kell a felelősséget vállaló helyzetét. Ez nem taktika, nem halogatás. Véleményünk szerint a naplót be kell építeni megváltozott politikai és társadalmi viszonyrendszerünkbe. Nem hetvenkedve, odamondogatva, hanem egy adott kor dokumentumaként, a jogfosztottság, a kollektív bűnösség, a kitelepítés, a lakosságcsere és a reszlovakizáció árnyékában szorongó kétségbeesett ember jajkiáltásaként. Tudjuk, felelősség nélkül könnyű ajánlani. Még könnyebb az igazság nevében gesztikulálni. De tudnunk kell azt is, hogy a kiadói „merészségnek" ma nem pártbüntetés a vonzata, hanem féligazságokon, olykor tájékozatlanságokon alapuló, mesteségesen elforrósí-. tott magyarellenesség. Ennek gyökerei pedig mások, mint az Üresjáratban fellelhető, az adott kor kiváltotta érzelmek és indulatok parttalan áramlásából adódó szlovákellenesség. Fábryriak azok a megfogalmazásai, amelyekkel nem csupán a szlovák nacionalistákat támadja, hanem lefasisztázza az egész szlovák nemzetet, Tiso elítélését a szlovák nemzet elítélésével azonosítja, sót kétségbevonja a cseh és a szlovák nemzet önrendelkezési jogát, Csehszlovákiát zöldasztaltákománynak, földrajzi féregnyúlványnak nevezi stb. A kiadó egyértelmű szándéka a napló és minden más kiadvány esetében: az igazmondás. Ám ugyanakkor azt is tudatosítanunk kell, hogy az adott kor összefüggéseiből kiragadott tételeket nem szabad abszolutizálni. A Madách nem kíván az önvédelem, a sérelmek, létünk negatív élményeinél leragadni, hanem pozitív, aktív, konstruktív emberi magatartásra akarja a kiadói gyakorlatot és erkölcsöt alapozni. Mindezek tudatosításával természetesnek tartjuk, hogy Fábry valamennyi írását meg kell jelentetnünk. Az út csakis az igazmondás útja lehet. Az igazmondó szó és írás feltétel nélküli közlése - az építkező igazmondásé. Ennek szellemében ajánlottuk a Csemadok vezetésének is, a Fábry-hagyaték örökösének és gondozójának, hogy a kiadói jog odaítélése előtt olvassák el a naplót. A mi ajánlatunk: tegyük a naplót közös véleményezés tárgyává (a Csemadok Fábrykuratóriuma, Csehszlovákiai Magyar írók Társasága, a Madách kiadói tanácsa stb.), s közös felelősséggel nézzünk szembe a helyzettel s önmagunkkal. Azt azonban nagyon furcsának tartjuk, hogy a tegnapi kompromisszumok kötői milyen hevülettel kérik számon a bátorságot a mai struktúra embereitől. Mészáros Károly és Fónod Zoltán levélváltásának másik vitapontja Fábry összegyűjtött írásainak kiadása, nevezetesen az összegyűjtött írásai egyes köteteinek „fehér lapjai". Tény, hogy a sorozatcím nem fedi a tartalmat. Kimaradt egy egész könyv, a Fegyver s vitéz ellen a sorozat negyedik kötetéből. A mulasztást nem lehet megkerülni, szembe kell vele nézni. De ki ezért a felelős? Aki ismeri a kiadói gyakorlatot, tudhatja, hogy közel 240 oldalnyi szöveg egy kötetből véletlenül, észrevétlenül, „kideríthetetlen okokból" nem maradhat ki. A válogató, az összeállító és az akkori főszerkesztő, aki ugyanaz a személy, ezért nem visel felelősséget? Hát akkor ki? Ne tréfáljunk! A sorozat összeállítója azt is állítja, hogy a sorozatból politikai okokból csupán A vádlott megszólal maradt ki. Az összeállítót nyilván cserben hagyta az emlékezete, hiszen az első kötet jegyzeteihez írt bevezetőjében éppen ő maga írja azt, hogy a sorozat összeállításakor „gondosan ügyeltünk arra, hogy mellőzzük azokat az írásokat, amelyek nincsenek összhangban (Fábry) későbbi fejlődésével, vagy amelyeket élete során - mint téveseket - megtagadott... Nem vettük fel a kötetbe azokat az írásokat, amelyek az ún. nacionalista korszakban (az indulás egy-két esztendeje) íródtak, hanghordozásukban a kordivatnak , hódoltak', és eszmei tájékozatlanságra, zavaros szemléletre utalnak". Ám nemcsak ezek az írások maradtak ki: gazdag jegyzéket lehet összeállítani a valamilyen ok ból kimaradt írásokból. Tudjuk, kimaradt A vádlott megszólal, Fábry legnagyobb erejű vádirata. Ám azt is tudjuk, hogy a mai visszaolvasásnál nem lehet figyelmen kívül hagyni a kényszerhelyzeteket. Nem szeretnénk utólag nagyokosként lobogni: A vádlott megszólal esete rendhagyó, de megállapítani ma már csak egyet lehet: hiányzik. S közben fojtogat bennünket a kétség és a felismerés: a kényszerhelyzeteknek, a hatalommal való egyezkedésnek is megvannak a maga határai. Egyáltalán érdemes-e megalkudni, s ha már alkura kényszerültünk, hol van az a pont, ahol már egyszerűen nem lehet, nem szabad alkuba bocsátkozni, mert az engedelem, ha kényszerből történik is, a jószándékot is devalválja. Nagy kár, hogy Fábry összegyűjtött írásait kirojtolta az idő, megcsonkította a válogatás idejének feltételei. Fónod Zoltán sokszor próbálta tágítani a kiadó mozgásterét. Munkáját akkor is elismerjük, ha a kicsikart kevés siker is csak a kiegyezés útján születhetett meg. Ám a kiadóban végzett munka - hivatali vagy egyéni - felelősséggel jár, s a felelősséget, a valamikorit és a mostanit, nem lehet áthárítani senkire sem. A környezet egykori nyomása, terrorja nem lehet minden alól felmentő levél. A megtörtént dolgokat nemcsak magyarázni kell, hanem be is kell vallani, le keli vonni belőlük a konzekvenciákat. Nem bűnbakot, bűnbakokat keresünk, de szembe kell néznünk a felelősséggel mindnyájunknak - mindenkori felelősségünk mértéke szerint. Ha nem ezt tesszük, akkor az elmúlt évtizedek praktikáival, magyarázó szövegeivel körbeforog az alibista lemez. Ha nem leszünk képesek egy másféle szemlélet kialakítására, könyvkiadóban és másutt, megismételjük önmagunk erényeit és hitványságait, mártíromságait és hősiességeit - csinált mártíromságait és mímelt hősiességeit. ** Egy más szemlélet kialakítása és érvényesítése nélkül a kisebbségi megújhodás csupán frázis marad. DOBOS LÁSZLÓ FAZEKAS JÓZSEF Mária sem segít Mengisztu Haile Mariam a túlélésért harcol. Megfigyelők azt találgatják, hogy meddig bírja még, de jósolni senki sem mer, hiszen eddig már többször bizonyult sikeres túlélőnek, a legutóbb például tavaly májusban. Éppen az NDK-ban járt Erich Honecker vendégeként, .amikor katonai puccsal akarták ót megdönteni, hadseregének - Afrika egyik legnagyobb hadseregének - elégedetlenkedő tisztjei. Mengisztu a látogatást megszakítva gyorsan hazatért, s a puccsot véresen elfojtották. Egyedül Külföldi barátai, a szocialista testvérek magára hagyták, odahaza pedig katonailag az egyik vereséget szenvedi a másik után. Megrendült benne a tisztek bizalma is, hiszen a puccskísérlet után alapos tisztogatást végzett soraikban. Tavaly szeptemberben az utolsó kubai „internacionalista" is elhagyta az országot. Az idén februárban az eritreai felkelők kiterjedt offenzívát indítottak, elfoglalták Masszavát, a legnagyobb kikötőt, ami rendkívül érzékeny gazdasági veszteséget jelent a rezsim számára. Hiszen Etiópiának csak a két eritreai kikötőn, Maszszaván és Asszabon keresztül van kijárása a tengerre. Ha Mengisztuék ez utóbbit is elvesztik, az ország külkereskedelme teljesen lebénul, s az élelmiszersegélyek sem jutnak el a címzettekhez. A lázadók másik fő célpontja: Asmara, Eritrea tartomány központja. A várost jelenleg még tartják a kormánycsapatok, de a felkelők teljesen körülzárták. A februári harcokban 30 ezer kormánykatona esett el. A másik fontos tartomány, Tigré lázadói az utóbbi időben mind sikeresebben hangolják össze hadműveleteiket az eritreaiakkal. Ők Addisz Abebát szeretnék bevenni. Június végén ezért az etióp parlament jóváhagyta az általános mozgósításrólszóló rendeletet. Megkezdődött 90 ezer újonc kiképzése. Nyugati diplomáciai források megrökönyödve számoltak be az erőszakos sorozásról, a regruták között nagyon sok a fiatalkorú, a tizenötödik életévét még be sem töltött gyerek. Az emberi jogok védelmére alakult nemzetközi szervezetek is felemelték szavukat ez ellen. - Röviden e két tartományról. Eritrea területe hozzávetőleg akkora, mint egész Csehszlovákiáé. Az itteni felszabadítási front (EPLF) három évtizede - tehát még a császárság idején - kezdte meg a harcot az elszakadásért. Az ENSZ 1950-ben mondta ki Etiópia és Eritrea föderációban való egyesülését, 1952-ben meg is történi, de Hailé Szelasszié császár később minden föderációs elvet felrúgva egyszerűen bekebelezte Eritreát. Tigré központja Makale, az itteni népi front (TPLF) azonban csak 15 éve harcol, de nem az elszakadásért, hanem kifejezetten a Mengisztu-rezsim ellen. A TPLF kezdetben azzal érvelt, hogy ók az igazi marxisták, nem az addisz abebaiak. Persze a szovjetunióbeli és kelet-európai változások után a TPLF is módosított politikai irányvonalán. | a piacgazdasággal SZERKESZTI: KOVÁCS EDIT A tőzsde A szó hallatán nyilván sokakban felelevenednek filmekben látott, könyvekben olvasott nagy tőzsdei veszteségek, csődök, vagy éppen óriási nyereségek. E mesebeli történetek ugyan sokban hasonlítanak a valósághoz, de az igazi tőzsde mégiscsak merőben más. Hogy milyen? A kérdés roppant nehéz. Ugyanis a számunkra legismertebbet, a Prágai Tőzsdét 1938. szeptember 21-én bezárták. Formálisan ugyan nem szüntették meg, de működését már nem újították fel. Ebből adódóan a tőzsdét nagyrészt csak a tankönyvből ismerjük. Nagy általánosságban azt mondjuk, hogy a tőzsde az értékpapírok és áruk piaca, amely meghatározott rendtartás és szakmai, valamint állami felügyelet alapján működik. Vezető testülete az elnökség, amely a törvényes rendről gondoskodik. Az értékpapírok bejegyzéséről a bejegyzést engedélyező bizottság dönt. A tőzsdeügynökök az értékpapírt vásárlók és eladók bankjai között közvetítenek. A hivatalos ügynök (Kursmakler, broker) a saját számlájára és a saját nevében nem köthet üzletet. A szabad ügynök vagy alkusz (Makler, jobber, dealer) viszont csak a saját számlájára és saját nevében köthet üzletet. Rajtuk kívül a bankok képviselői is jelen vannak a tőzsdén. Ök vagy bankjuk hevében és számlájára adnak-vesznek, vagy pedig ügyfeleik megbízottjaiként lépnek fel. Nálunk ez utóbbi gyakorlatot nemrég vezették be a kereskedelmi bankok a lakossági szabad devizavásárlások céljaira. A tőzsdei forgalomba csak egynemű termékek kerülhetnek, hiszen az áru az értéktőzsdén fizikailag nincs jelen. Mivel nagy értékekről, illetve összegekről van szó, már a kis árfolyam-ingadozások is komoly hatásúak lehetnek (nagy veszteséget vagy nyereséget hozhatnak). Épp ezért roppant fontos, hogy az ügyleteket gyorsan, szakszerűen és biztonságosan bonyolítsák le. Ezt a célt szolgálja - a tőzsdei előírásokon túl - az a tény is, hogy az üzleteket csak ügynökökön keresztül lehet kötni. Az ügynöki irodával már előzetesen fel kell venni a kapcsolatot és megbízást kell neki adni. Az értékpapírok adás-vételére a terem (floor) különböző pontjain kerül sor a kisegítő személyzet bevonásával (telefonon keresztül átveszi a megbízásokat az ügynöki irodáktól) rendszerint nyílt kikiáltással vagy kétoldalú jegyzéssel. Az előbbi esetben (open outcry, durch Zuruf) kézjelekkel és kiabálással kötik az üzletet. Kétoldalú jegyzés esetén a megbízott ügynök (broker) megérdeklődi az adott értékpapírból készlettel rendelkező kereskedőtől (dealer, jobber), hogy miként áll a papír árfolyama. Vételi vagy aladási szándékát azonban nem fedi fel. A válasz két szám: Az alacsonyabb szám azt jelenti, hogy a dealer ilyen áron hajlandó vásárolni, a magasabbikon pedig eladni. Miután az ügynök az ajánlatokat begyűjtötte, visszamegy a legkedvezőbb ajánlatot tevő kereskedőhöz, s csak ekkor közli, hogy mennyi értékpapírt akar eladni vagy ven-' ni. Tehát létrejön az ügylet. A gyakorlatban természetesen más megoldásokat is alkalmaznak, s az utóbbi években az elektronika meglehetősen forradalmasította az üzletkötési formákat. Hazánkban a szakemberek elképzelései és egyben a kormányprogram célkitűzései alapján jövő év januárjától kezdi meg működését az értékpapírpiac. Már folynak létrehozásának előkészületei, azonban a feladat roppant bonyolult, mert hazánkban a tőzsde fél évszázaddal ezelőtt bezárt, így gyakorlatilag semmilyen tapasztalattal nem rendelkezünk. Számos közgazdász úgy véli, hog e téren elsősorban a magyarországi gyakorlat lehet számunkra hasznos. Moszkva az utóbbi tíz évben 11 milliárd dollár értékben adott fegyvert Mengisztunak. Viszont az idén lejár a két ország közötti katonai szerződés, s a Szovjetunió jelezte, hogy nem kívánja azt meghosszabbítani. Eladó az egész ország... Mengisztunak nem maradt más választása, minthogy nyisson a másik oldal felé is. Csakhogy a Nyugat nem siet a tökével Adisz Abebába. A párizsi Le Monde nemrégiben így írt: „Eladó egy nagy ország (két és félszer akkora, mint Franciaország, 51 millió lakossal). Széthullással fenyegetve, stratégiai fekvéssel, 30 évi háború ellenére is rendkívüli potenciállal. Az ajánlatokat a következő címre küldjék: Mengisztu, Elnöki Palota, Addisz Abeba. Ilyen ajánlatokat küldözget az éter hullámain a világ négy tája felé, persze, sokkal decensebben megfogalmazva. De hiába. Már csak Izrael tart itt néhány vasat a tűzben. A többiek elvonultak Afrika szarváról." Az izraeli kapcsolat Tavaly novemberben újította fel Addisz Abeba Izraellel a diplomáciai kapcsolatokat. Nyugati becslések szerint Tel Aviv vagy 200 katonai tanácsadót küldött az afrikai országba, etióp tisztek részesülnek izraeli kiképzésben. Sokan aggódnak amiatt, mert Tel Aviv nem csak könnyű fegyvereket, hanem fürtösbombákat is szállít Mengisztunak. E segítség fejében havonta több száz etiópiai zsidó távozhat Izraelbe. Meir Yoffe, Izrael Addisz Abeba-i nagykövete kijelentette: ha a kitelepülés ilyen ütemben halad, két-három éven belül nem marad zsidó Etiópiában. Egyébként az izraeli nagykövetségen csupán nyolc diplomata dolgozik, s amint nyugati források hangoztatják, Tel Aviv jól kiválogatta ezeket az embereket. Izraelnek ugyanis nem az az érdeke, hogy Mengisztut támogassa, hanem Etiópia egységének a megőrzését. Attól tart, hogy az eritreai felkelők győzelme esetén az etióp partvidék és az egész Vörös tenger arab ellenőrzés alá kerül. Másrészt viszont, amióta Izrael Etiópiát támogatja, az eritreai felkelők az arab országoktól (Líbia, Szíria, Irak stb.) sokkal több pénzt és fegyvert kapnak. Kicsoda ö? Mengisztu (magyarul: hatalom) Haile Mariam (Mária ereje) tehetséges fiatal tisztként egyik vezetője volt annak a csoportnak, amely 1974-ben megdöntötte Hailé Szelasszié császárt. A katonák talán őszintén is gondolták, hogy véget vetnek a korrupciónak és megszüntetik a nyomort. Fokozatosan Mengisztu kezébe került minden hatalom, Moszkva felé fordult, megalakult a magát marxistának valló Etióp Dolgozók Pártja (EDP). Ellenfelei szerint Mengisztu sosem volt marxista, hanem csak diktátor. Nyugati források cikkeztek 2-3 évvel ezelőtt arról, hogy a császár megbuktatásában fontos szerepet játszott, száznál is több tiszt közül már csak ketten-hárman vannak életben... Egyre-másra érkeztek hírek az év eleje óta Mengisztu pálfordulásáról. Az számított a legnagyobb szenzációnak, amikor kijelentette: „A tizenöt éve megkezdett kísérlet a mandzmus-leninizmussal Etiópiában csődöt modott. A szocializmus nálunk elérhetetlen." Az EDP-t átkeresztelték: Etióp Demokratikus Egységpárt lett, persze, a régi tagsággal és Mengisztu vezérlete alatt, aki szerint az ,, új" párt „ideológiától mentes széles körű népi szervezet". Bejelentette, hogy hajlandó elfogadni a pluralista demokráciát. Megszüntette a kereskedelem állami ellenőrzését, s lassan engedélyezi a magánvállalkozásokat. Minderre a szükség vitte rá, hiszen a korábbi szocialista típusú, grandiózus fejlesztési tervekből semmi sem lett: Etiópia minden segítség ellenére a világ legszegényebb országai közé tartozik. Az egy főre jutó nemzeti jövedelem évi 91 dollár. A költségvetés 60 százalékát fordítja a kormány a hadsereg fenntartására. Viszont az 1984-1985-ös katasztrofális szárazság ideién egymillió ember halt éhen. Hihetetlenül nyomorog ez az ország és halódik a rezsim... MALINÁK ISTVÁN