Új Szó, 1990. augusztus (43. évfolyam, 178-204. szám)

1990-08-08 / 184. szám, szerda

Olaszország Tovább bonyolódik az Orfei-ügy (ČSTK) - Ugo Giudiceandrea római ügyész hétfőn bejelentette, hivatalos vizsgálatot rendelt el- annak érdekében, hogy kiderítsék azoknak az állításoknak a valódiságát, amelyek szerint Roggero Orfei professzor és négy másik olasz állampolgár a csehszlovák titkosszolgálattal állt kapcsolatban. Azoknak a híreknek a hitelességét is megvizsgálják, amelyeket az esetről a L'Expresso hetilap és néhány más napilap tett közzé. Az ügyészség arra kíváncsi, ezeknek az anyagoknak a publikálása nem ütközik-e a Büntető Törvénykönyv 262. cikkelyébe, amely kimondja, hogy olyan információk nyilvánosságra hozatala, amelyek publikálása tilos, háromtól tizenöt évig terjedő szabadságvesztéssel is büntethető. Giovanni Bonvicini professzor a nemzetközi Kapcsolatok Intézetének munkatársa, akinek a neve az afférral kapcsolatban szintén megjelent az olasz sajtóban, bejelentette, készségesen az ügyészség rendelkezésére áll, hogy mielőbb kideríthessék „e szinte példátlan félretájékoztatás" körülményeit. Az ügy a tegnapi olasz lapokban is vezető téma volt. Interjút közölnek Orfeivel, aki határozottan elutasítja a vádakat. A sajtó felteszi a kérdést, miként juthatott hozzá a SISMI a csehszlovák állambiztonságnak ehhez az anyagához, s főleg hogyan került a sajtóhoz. A Corriere Delia Sera szerint először a brit Inteligence Service kapta meg, s ez továbbította Rómába. Az olaszok alapos ellenőrzés, és a volt csehszlovák állambiztonság egyik magas rangú képviselőivel folytatott konzultációk után hihetőnek ítélték a dokumentumokat, s azokat kivizsgálásra a főügyészhez továbbították. A dokumentumok az 1985-1986os időszakra vonatkoznak. A római kormány egyelőre hallgat. Egyedül Orfei beszél, elmondta, hogy időnként találkozott a csehszlovák nagykövetség munkatársával, akit azonban nem volt hajlandó megnevezni. Az illetővel véleményt cserélt a nemzetközi és az olasz politikáról, s átadta neki néhány, a Popolo napilap számára írott cikkének a kópiáját. „Lehetséges, hogy az illető diplomata, vagy a felettese ezeket a cikkeket lemásolta, átszerkesztette, s titkos anyagokként állította be őket" - mondotta Orfei. Az illető állítólag a múlt év februárjában vagy márciusában eltűnt Rómából. Dél-afrikai Köztársaság Békekötés az ANC és a pretoriai kormány között (ČSTK) - Egésznapos tárgyalások után tegnapra virradóra megállapodás született a pretoriai kormány és az Afrikai Nemzeti Kongresszus (ANC) képviselői között. Bejelentették: az ANC leállítja a rezsim elleni fegyveres harcot, ennek fejében a kormány kész elfogadni e legjelentősebb fajüldözés elleni szervezet legfontosabb követeléseit. A tizenöt órán át tartó megbeszélések után a két küldöttségvezető, Frederik Willem de Klerk államfő és Nelson Mandela, az ANC alelnöke újságírók előtt azt a közös nyilatkozatot tette, hogy a tárgyalások mérföldkőnek számítanak a béke és haladás útján. A kisebbségi fehér kormány elleni kilenc évi harc után teszi le tehát a fegyvert az ANC, nem mondott le viszont a tiltakozó akciók megszervezésére való jogáról. Mandela hozzáfűzte, természetesen eltart egy bizonyos ideig, míg megszűnnek a fegyveres támadások, azonban reméli, hogy a szervezet vezetői szót értenek a néppel, s tájékoztatni fogják az embereket a megállapodásról. A közös nyilatkozatban a kormány megígérte, megvizsgálja a Natal tartományban érvényes rendkívüli állapot eltörlésének a lehetőségét, s ugyancsak felülvizsgálják azokat az előírásokat, amelyek legalizálják a rezsim ellenfeleivel szembeni rendőri beavatkozásokat. Közös munkacsoportot hoztak létre, amely kidolgozza a politikai foglyok fokozatos szabadon bocsátásának feltételeit. A kormány teljesíti az ANC-nak azt a követelését is, hogy a politikai menekültek hazatérhessenek, s október elsején amnesztiát hirdetnek számukra. Bár mindketten egyetértettek abban, semmi sem akadályozza a párbeszédet az új alkotmányról, amely majd eltörli az apartheidet, s véget vet a sokéves faji konfliktusnak, ugyanakkor a véleménykülönbségek hangoztatásáról sem feledkeztek meg. A gambiai csúcs döntése: Csapatokat küldenek Libériába Johnson a túszszedő • (ČSTK) - Gambia fővárosában nyugatafrikai csúcstalálkozót tartottak, s a résztvevők úgy döntöttek, csapatokat küldenek Libériába az ott dúló polgárháború megfékezésére. A nigériai egységek fognak felügyelni a külföldi állampolgárok evakuálására, s szükség esetén felügyelnének az esetleges tűzszünetre is. A Sámuel Doe államfő, valamint az ellene harcoló és egymással is rivalizáló felkelő csoportok közötti küzdelem eléggé áttekinthetetlenné vált. Csupán a szomszédos országokban növekszik a libériai menekültek száma. Közülük a csúccsal egyidőben több ezren tüntettek a külföldi katonai beavatkozás ellen. E tüntetésre azon a területen került sor, amelyet a felkelők tartanak ellenőrzés alatt. A hírek szerint az akciót a Charles Taylor vezette csoFolytatódik az evakuálás port rendezte, hiszen a Nemzeti Hazafias Front elnöke már többször is hangsúlyozta, hogy nem egyezik bele egy külföldi intervencióba. Időközben Washingtonban bejelentették, a Taylorékkal rivalizáló, Prince Johnson vezette csoport tagjai 15 külföldi állampolgárt vettek őrizetbe. Amerikai állampolgárok is vannak köztük. Johnson még a múlt szombaton jelentette be, hogy túszul kell ejteni a Monroviában élő külföldieket. Ezzel akarta kiprovokálni a nemzetközi beavatkozást Libériába. Monroviában jelenleg hozzávetőleg 2000 külföldi él, többnyire libanoni és indiai üzletemberek. A vasárnap partraszállt amerikai tengerészgyalogosok folytatják az amerikai állampolgárok evakuálását. Zycie Warszawy: Jaruzelski mondjon le (ČSTK) - Ne növeljük a káoszt című cikkében a Zycie Warszawy befolyásos lengyel napilap arra az álláspontra helyezkedett, hogy Wojciech Jaruzelski államfőnek mielőbb le kellene mondania, s a parlament már szeptember elején megválaszthatná az új elnököt. Az írás szerint az új államfő csak átmenetileg töltené be a tisztséget, s ezért most erre a két fő jelöltnek, Lech Walesának, a Szolidaritás elnökének és Tadeusz Mazowiecki kormányfőnek nem is kellene pályáznia. Mégpedig azért, mert még nem érkezett el az az idő, hogy a két vezető személyiség alapvető konfliktusba bocsátkozzon, s a gazdasági és pénzügyi reformok helyett pedig az elnökválasztási kampány kerüljön előtérbe. Ha idő előtt kellene kettejük között választani, az még az új alkotmány előkészítését is nehezítené. Viszont ideiglenes államfővé a „második vonalból" is bárkit meg lehetne választani - akinek a személyével egyetértenek a politikai erők. A lap továbbá azt ajánlotta, hogy január elején oszlassák fel a mostani parlamentet, s április elejére tűzzék ki az új választásokat. Amerikai-vietnami tárgyalások Kambodzsáról (ČSTK) - Első ízben kerül sor hivatalos tárgyalásokra hétfőn este New Yorkban az Egyesült Államok és Vietnam között a kambodzsai rendezésről. Mind a két fél azt mondta, hogy a háromórás találkozó „konstruktív és munkajellegű volt". A vietnami ENSZ-misszió épületében megtartott találkozón kifejezetten csak Kambodzsa volt a téma, a kétoldalú kapcsolatok normalizálása nem került szóba. Az amerikai külügyminisztérium nyilatkozata szerint a hétfői megbeszélésekré építve tovább lehet folytatni a véleménycserét. Az időpontról később fognak dönteni. Emlékeztetőül jegyezzük meg, a mostani tárgyalásokat az tette lehetővé, hogy Washington nemrégiben módosított a kambodzsai ellenzékkel szembeni magatartásán, s bejelentette, hogy nem a Szihanuk vezette ellenzéki koalíciót fogja támogatni, mert félő, hogy abban ismét a vörös khmerek veszik át a vezetést. Rendkívüli állapot Pakisztánban (ČSTK) - Amint tegnapi számunkban közöltük, Gulam Iszák Khán pakisztáni államfő menesztette Benazir Bhutto kormányát, feloszlatta a parlamentet és októberre kitűzte az általános választásokat. Bhutto asszony kormányát korrupcióval vádolták, mondván, hogy elvesztette a nép bizalmát. A hadsereg elfoglalta a rádió és a televízió székházát, s Mirza Asztam Beg vezérkari főnök első nyilatkozatában igyekezett gyorsan leszögezni, hogy nem katonai hatalomátvételről, hanem csupán olyan intézkedésről van szó, amellyel elő kívánják segíteni az új kormány hatalomra jutását. A tábornok szavait több dolog miatt is kétkedve lehet fogadni Például azért, mert az államfő az ellenzék egyik vezetőjét, Musztafa Dzsatojt nevezte ki ügyvivő kormányfőnek, s a kiszivárogtatások szerint éppen ő jelentette ki a múlt héten, hogy meg kell dönteni Benazir Bhuttót. Persze, parlamenti úton, hogy a dolog formája elfogadhatóbb legyen. A másik dolog, ami a tábornokok nem csekély szerepére utal: hétfőn este kihirdették Pakisztánban a rendkívüli állapotot. Benazir Bhutto sajtóértekezletén „alkotmányos államcsínynek" minősítette az államfő lépését, s ezt a miniszterelnök-asszony pártja, a Pakisztáni Néppárt bírósági úton meg is fogja támadni. Puccsok, konfliktusok, váratlan fordulatok jellemzik az ország nem egészen négy és fél évtizedes történelmét. 1947-ben mesterségesen hozták létre az egymástól 2000 kilométerre levő országrészeket egyesítő pakisztáni államot. Kezdettől fogva a politikai és gazdasági káosz volt rá a legjellemzőbb. A lakosság többsége Kelet-Pakisztánban (a mai Banglades) élt, a hatalom viszont a nyugat-pakisztániak kezében volt. Ez állandó feszültségforrásnak számított. A hadsereg úgy próbálta a helyzetet megoldani, hogy Ajub Khán vezetésével magához ragadta a hatalmat. Ekkor tűnt fel egy tehetséges, fiatal politikus, Zulfikar Ali Bhutto. Civil létére bevonták a kormányba: kereskedelmi, majd pedig külügyminiszter lett. 1965-ben ellenzékbe vonult, megalakította a Pakisztáni Néppártot (PPP), amely az 1970-es választások során NyugatPakisztánban győzött is (Kelet-Pakisztánban az Avami Liga nyert). A hosszas kormányalakítási huzavona, az indiai-pakisztáni háború Banglades megalakulásához vezetett. Pakisztánban pedig Ali Bhutto alakított kormányt, új alkotmányával, reformjaival, szociálpolitikájával népszerűségre és nemzetközi tekintélyre tett szert. Legfőbb szövetségesének az Egyesült Államokat tekintette. A PPP az 1977-es választásokon is elsöprő győzelmet aratott a jobboldali koalíció felett, de Bhuttót csalással vádolták, országos kampányt szerveztek ellene. A katonák, akiknek korábbi hatalmát Bhutto megnyirbálta, kihasználva az alkalmat Ziaul Hakk tábornok vezetésével puccsot terveztek ellene. Bhuttót 1977 júliusában bebörtönözték. Ziaul Hakk demokráciát, stabilitást hirdetett, de szinte hihetetlenül kegyetlen diktatúrát vezetett be. A világméretű tiltakozás ellenére 1979-ben kivégeztette Bhuttót. Egyébként ez az esztendő Hakknak kedvezett: akkor dőlt össze Reza Pahlavi iráni sah rendszere, s akkor vonult be a Szovjetunió Afganisztánba. A sah bukásával az Egyesült Államok elvesztette legfontosabb szövetségesét e stratégiailag rendkívül fontos térségben. Az újabb hidegháborús légkörben szüksége volt egy keménykezű szövetségesÚjra puskaporos a hangulat Megismétlik-e a mezőgazdászok a sztrájkkészültséget? ÚJSZÖ 1990. VIII. 8. A Roľnícke noviny augusztus 4-i, szombati számában közölte a Földműves-szövetkezeti Szövetség álláspontját a mezőgazdaságban jelenleg kialakult (kedvezőnek egyáltalán nem mondható) helyzetről. Az állásfoglalás bevezetőjében sorra veszik azokat a gazdasági intézkedéseket, amelyeket a kormány az új gazdaságpolitikai elképzeléseknek megfelelően, működésének alig néhány hónapja alatt hozott, s amelyekkel e rövid időszak alatt sikerült a lét és nemlét keskeny mezsgyéjére szorítani az ország mezőgazdasági üzemeinek java részét. Nemhiába említette nemrégiben az egyik szövetkezet elnöke, az állam a mezőgazdászt olyan birkának tekinti, akit évente akár többször is megkopaszthat. A többszöri ,,kopasztás" tényét az állásfoglalásban is megfogalmazták. Mert mi másnak nevezhető az, ha az év elején bejelentett 4,5 milliárd koronás ágazati dotáció-csökkentést követően, alig fél év múltán, Európában talán egyedülálló módon megoldott árrendezéssel - ami a fogyasztónak áremelést, a termelőknek pedig a termelői (felvásárlói) árak csökkentését jelentette - újabb 8 milliárdot vesznek ki a mezőgazdászok zsebéből. Ez az érvágás komoly ellenállást váltott ki a termelők körében. Bár a meghirdetett sztrájkkészültség hatására az érdekképviseleti tárgyalásokon kompromisszumos megoldás született; vagyis az elvont 8 milliárd koronát árkiegészítések formájában visszakapják, de ez a feszültséget nem oldotta fel. Akik akkor sikernek könyvelték el az eredményt, még nem látták előre, hogy a marhahús kiskereskedelmi árának emelése ekkora pangást idéz elő a fogyasztói húspiacon. Ennek hatásait nyögik a mezőgazdasági üzemek az áremelés óta. Az állásfoglalásban mintegy 2 milliárd koronára becsülik a marhahústermelés visszafogásából keletkezett kárt. Újabb 2 milliárdot a vágásra érett, „lábon raktározott" állatállomány fenntartása emészt majd fel. Mindent összevetve, az idén az említett intézkedések következtében mintegy 13 milliárd koronát veszítenek a mezőgazdasági vállalatok. A helyzet annál is inkább aggasztó, mivel a mezőgazdasági üzemek többsége várhatóan veszteségessé válik, a termelés ráfizetéses lesz. Az említett negatívumok a folyamatos ellátásban is komoly nehézségeket okozhatnak. Az amúgy is lassan zajló privatizáció híveinek pedig elveheti a kedvét. A mezőgazdaságban kialakult helyzet megoldására javasolják, hogy a szövetségi és köztársasági kormányok ezentúl a mezőgazdaságot érintő összes intézkedést a már meglevő 25 érdekvédelmi szervezet, illetve az alakulófélben lévő Mezőgazdasági Kamara képviselőivel tárgyalják meg. Elutasítják a kormány néhány képviselőjének azt az állítását, mely szerint az egyes mezőgazdasági termékek (hús, tej) felvásárlási árai maximáltak. Az árjegyzékek szerint ezek az árak szilárdan meghatározottak. Követelik a kormánytól, hogy a szerződéssel lekötött hús és tej hazai vagy külföldi értékesítésével kapcsolatban hozzon határozott intézkedéseket. Továbbá vállaljon kezességet, hogy a hús- és tejtermékek kiskereskedelmi árának csökkenése ne a mezőgazdasági termelőket sújtsa. A pontokba foglalt követelések hangsúlyozzák, a bértömegadó csökkentésével a mezőgazdasági termelés rentabilitását legalább az előző évi szinten (3,35 százalék) kell tartani, támogatni a jobb minőségű és tartósabb húsfeldolgozást, segíteni az egykori vágóhidak és tejfeldolgozó üzemek újra szövetkezeti formában való működését. Elengedhetetlenül szükségesnek tartják, hogy a kormány a más ágazatokból származó és a mezőgazdaságba irányuló termékek árainak szabályozásaival megakadályozza, hogy a szállítók és megrendelők kihasználhassák monopolhelyzetüket. Amennyiben a kormány és a minisztériumok nem oldják meg a felsorolt problémákat, a mezőgazdászok készek újra felújítani a sztrájkkészültséget, hogy megvédjék jogosnak tartott érdekeiket, - hangsúlyozták az állásfoglalás megfogalmazói. (tszl) re, Hakkban ezt meg is találta, igaz, hogy bőségesen megfizette érte a tábornokot. Két-három éven belül óriási méreteket öltött Pakisztánban az elégedetlenség. 1981-ben már meg is alakult az első ellenzéki tömörülés, amelynek több tucatnyi betiltott párt és mozgalom lett a tagja. 1985 végén Hakk - többszöri választási komédia után - kénytelen volt enyhíteni a diktatúrán, s 1986 áprilisában SZOVJETUNIÓ r J ~\^r\KlNA , I At^ 9 hazatérhetett Ali Bhutto lánya: Benazir. Röviddel hazaérkezése után a fiatalasszony országos körutat tett, s amire Hakk nem számított: ez a körút Benazir diadalútja lett. Százezrek, milliók éljenezték. Azért is, mert ó volt a Bhutto-lány, azért is, mert nemcsak okos, művelt, hanem szép is. Apja politikai örökségének a folytatását hirdette, átvette a PPP irányítását. Hakk 1988. augusztus 17-én repülőszerencsétlenség - valószínűleg merénylet okozta - áldozata lett. Eljött Benazir ideje, az őszi választásokon a PPP legyőzte az addigi kormányerőket tömörítő Iszlám Demokrata Szövetséget (IDA). De nem szerezte meg az abszolút többséget, ezért hosszas kormányalakítási tárgyalások következtek. Nemcsak politikai, hanem személyi ügyekben is engedményeket kellett tennie a kisebb pártoknak a támogatás fejében. Nyugati típusú demokráciát ígért, s ez nemcsak híveket szerzett neki, hanem ellenségeket is. A fundamentalisták szentségtörésnek tartották, hogy egy muzulmán országban nő álljon a kormányrúdnál. Sokáig kérdéses volt, hogy mit szólnak mindehhez a katonák. Nem titok ugyanis, hogy Pakisztánban az 500 ezres hadsereg vezetőinek a beleegyezése nélkül semmi sem történhet. S mivel a tábornokok - akkor mást nem tehettek - elfogadták Benazirt kormányfőnek, ez egyben erős korlátokat is állított elé, mind a belpolitikai reformelképzeléseit illetően, mind pedig a külpolitikában: akár az afgán problémát, akár az indiai-pakisztáni viszályt tekintjük. Rendkívül megnehezítette a helyzetét például az is, hogy a legnagyobb és gazdaságilag legerősebb tartomány, Pandzsáb élén egy ellenzéki vezető áll. Nem hiszem el, hogy éppen a mostani fordulatban ne játszottak volna vezető szerepet a tábornokok. Már korábban is érkeztek hírek arról, hogy egy csendes ellenzek van kialakulóban Benazirral szemben. Mindebbe besegített a titkosszolgálat, s valószínű, hogy az alkotmány szerint jelentós jogkörökkel rendelkező államfő is. A mecsetekben hónapok óta ezzel bujtogatták a lakosságot: miként lehet asszony a miniszterelnök egy olyan országban, ahol szigorúan ragaszkodnak a Koránhoz? (malinák) Háttér