Új Szó, 1990. augusztus (43. évfolyam, 178-204. szám)

1990-08-08 / 184. szám, szerda

A STONAVAI ESET Félmilliárdos rébusz A stonavai kokszoló esete egy tipikus szerkezetváltási rébusz. Ha nem építik meg, akkor vagy az elavult kokszolókat kell tovább működtetni, vagy pedig csökkenteni kell a fogyasztást. A probléma megoldásához ismerni kell a vasgyártás leépítésének ütemtervét, s a fűtéshez szükséges koksz mennyiségét. Ha nem lesz kereslet, csökkenteni kell a kokszolható feketeszén kitermelését, s ha azt máról holnapra kell végrehajtani, akkor a bányászok átképzése tömegproblémává válik. Illllllllllll Eddig több mint 1500-an, főleg volt orosznyelvtanárok jelentkeztek arra a tanfolyamra, amelyet egyesült államokbeli és kanadai lektorok meghívásával a Nyitrai Pedagógiai Kar indított. A képen Anne Reardon angolnyelv-tanár látható. Ó az Egyesült Államokból érkezett. (Magda Borodáčová felvétele - ČSTK) Mi lesz a bugyellárisban? Az idén újra játszik a SZABADtéri SZÍNHÁZ Akik 1988 nyarán részt vettek a többnapos rendezvénysorozaton és jól érezték magukat, örömmel fogadhatták az elmúlt héten (lapunkban is) közzétett hírt: az idén újra játszik a zselizi SZABADtéri SZÍNHÁZ, a szórakozni vágyóknak újra módjuk nyílik a kikapcsolódásra. A progam - éppúgy, mint annak idején - most is változatos lesz: a nosztalgiázni vágyók meghallgathatják a két éve előadott Móriczdarab fülbemászó dalait, végignézhetik a 88-as események videoszalagjait majd a többiekkel együtt a Ki mit tud? döntőjét és a Miss SZABADtéri SZÍNHÁZ megválasztását. Vasárnap az Észak-karolinai Művészeti Egyetem balettnövendékeinek előadása tarkítja az augusztus 10-12 között zajló műsorsorozatot, melynek gerincét ismét a színház társulata által előadott színdarab alkotja majd. Csepreghy Ferenc háromfelvonásos népszínműve, A piros bugyelláris a ,,vájtfülűek" soraiban aligha - de talán az egyszerű ho-zzáértők körében sem - vált ki hangos, kitörő örömjelként értelmezhető ovációt. A darabválasztás miértjére Gálán Gézánál, a színház vezetőjénél kerestem a választ. - Eredetileg más darab színrevitelét terveztem - mondta -, de mint az sajnos rövid időn belül kiderült, csupán bizonyos kompromisszumok árán - nem azoknak kellett volna a szerepeket adnom, akiknek eleve szántam stb. - lehetett volna róla szó, így a Csepreghy-darab mellett döntöttem. Tudom, A piros bugyellárisnak nincs valami jó híre szakmai körökben - mint ahogyan általában a népszínműveknek sincs -, állítom viszont, hogy népszínművet professzionalista igénnyel már régen vittek színpadra. Mi erre vállalkoztunk. Azonkívül, mint általában mindenkiben, bennem is él a vágy, hogy perlekedjek a múlt értékítéleteivel: biztos vagyok benne, hogy a darab cselekménye ma is érdekes, s hogy a benne rejlő játéklehetőségek képesek lesznek elfeledtetni a közönséggel a szabadtéri előadással járó nem kevés zavaró körülményt is. A színház által két éve előadott Úri muriban még a kevésbé hozzáértő, a politikumot nem mindenben felfedező-kereső néző is megtalálhatta az aktualitást, a mának (illetve már a tegnapnak) is szóló móriczi üzenetet. Mit találhat egy sokak által népieskedőnek titulált népszínműben? - Miloš Formán nyilatkozta nemrégiben, hogy a színészek fizetik meg a legkönyörtelenebb árat a novemberi forradalomért, mert senkit nem érdekel a színház, az emberek inkább a tévé előtt ülnek, illetve az utcákon, közvetlenül vesznek részt az eseményekben. Ezt saját tapasz- y talataim alapján csak megerősíthetem. Egyre nehezebb becsalogatni a nézőt a színházba, a sorok közé, illetve az alliterációk mögé bújtatott politikum ma már senkit nem érdekel. Nincs is szándékunkban a választott darabra erőszakolni valami rejtett mondanivalót, a célunk ,,csak" az, hogy a közönség újra bejöjjön a nézőtérre és jólérezze magát. Ha már mindenáron valami aktualitást akarnánk keresni, akkor úgy gondolom, hogy itt az idei nyáron magyar népszínművet kell játszani és nem mást. Tíz nappal a premier előtt, amikor ott jártam, a társulat tagjai még csak az olvasópróbáknál tartottak, nem kétséges azonban, hogy az Amfiteátrum párját ritkító építészeti adottságainak (is) köszönhetően sikerül nagyobb gondok nélkül színpadra vinniük a darabot. Az elmélyült alkotómunkára ugyanis fekvésénél fogva is szinte fenntartások nélkül alkalmas a zselizi szabadtéri színpad. (Az már más kérdés, hogy a körülbelül 50-100 méterre elhelyezkedő kórház betegei mennyire élvezik a különböző szabadtéri rendezvények keltette dáridót.) A társulat tagjaival kapcsolatban ezért elsősorban arra voltam kíváncsi, a baráti hívó szón kívül mi vonzotta őket Zselizre, elégedettek-e a kapott szereppel, magával a darabbal. - Mindenben benne vagyok, ami valamilyen közösségi célt szolgál - mondta Dudás Péter, a kassai Thália Színház művésze. Osztja a véleményt, folytatta, miszerint a nézőket újra vissza kell szoktatni a színházba, s erre ez a darab szerinte maradéktalanul alkalmas. Azt már Szentpéteri Aranka, a komáromi Jókai Színház művésznője tette hozzá, hogy eddig mindig tanítani próbálták valamire a közönséget, ideje azonban sort keríteni a szórakoztató darabokra is; azt hiszi, a nézőknek már elegük van a szinte kötelezően levonandó tanulságokból. Szerepükkel mindketten elégedettek. Kiss Gyula, a budapesti Honvéd Művészegyüttes tagja is először játszik az idén a társulatban: nagyon megörült, mikor megtudta, hogy szerepet kapott a darabban, odaát szakmai berkekben szinte fogalommá vált a nyolcvannyolcas zselizi rendezvénysorozat. Gálán Gézával már dolgozott együtt a múltban, hiszi, hogy az idén is jól sül majd el a dolog. A három profi után egy amatőr színjátszót kérdeztem meg, mit jelent számára a SZABADtéri SZÍNHÁZ társulata tagjának lenni. - Rettenetesen sokat jelent - válaszolt töprengve Varga Tibor, az Úri muri Csörgheő Csulija, a nagymegyeri Poloska színpad színésze. - Két évvel ezelőtt úgy búcsúztunk, hogy jövőre új,ra találkozunk a zselizi színpadon, erre azonban nem került sor, s én óriási űrt éreztem magamban. Most, hogy újra összejöhettünk, ugyanazt a lelkesedést érzem, amit nyolcvannyolcban, mintha nem is lett volna a kétéves kihagyás. Úgy érzem, a lelkesedést, a nagyszerű alkotói légkört nem csupán az új színészi feladat jelenti, sokkal többről van szó: a SZABADtéri SZÍNHÁZ elsősorban a közönségért van, új perspektívákat ad az itteni színházi életnek, ennek a színháznak egyszerűen lennie kell. Két éve a játék lehetősége vonzott leginkább, az idén akkor is eljöttem volna, ha máshol sokkal jobb feltételek mellett ajánlanak szerepet. A társulat tehát lelkes, el van szánva a közönség visszahódítására. Egy pillanatig sem kétlem, hogy sikerül is nekik, hiszen a népszínművek a múltban szinte minden esetben tomboló sikert arattak, annak ellenére is, hogy a kritikusok a háttérben csak a fejüket csóválgatták. Neves irodalomtörténészünk, Szerb Antal írja egy helyen: ,,Láthatatlanul még most is köztünk él a népszínmű lelke. Bartók és Kodály népdalai, Móricz Zsigmond parasztábrázolása és minden kísérlet, amely az igazi magyar népet fejezné ki, még most is azért olyan idegen a közönség szívétől, mert olyan kevéssé hasonlít A falu roszszához, a Piros bugyellárishoz és a nagy cigányprímásokhoz." Azt, hogy ezek a század harmincas éveinek elején írt sorok mennyiben aktuálisak ma is, talán döntse el ki-ki maga KLUKA JÓZSEF A szövetségi kormány június 13-iki ülése után nyilvánvalóvá vált, hogy az a stonavai kokszoló építését nem fogja fedezni. A nehéziparban tervezett szerkezetváltozásokat - az ostravai kohók, kokszolók és bányák termelésének visszafogását - a kormány elengedhetetlennek tartja, s a szükséges mennyiség bebiztosítására a kohászati üzemek kokszolóinak korszerűsítését ajánlja. Az építkezés beruházója az Ostrava-Karvinái Bányák. Gustáv Koláčka mérnököt, a körzet fejlesztési intézetének munkatársát és Ladislav Stuhlík mérnököt, az ostrava-karvinái kokszoló új stonavai üzeme építési osztályának vezetőjét arról kérdeztük, mit jelent számukra a kormány álláspontja, a munkálatok leállítása? Elsősorban mindketten szívesen látnának egy „felülről jövő" hivatalos okmányt, amely az építkezést leállítja. Az Ostrava-Karvinái Bányák a beruházási előírások értelmében kérte az építkezés megszüntetéséről szóló végzést, tehát a munkavállalóval kötött szerződés megváltoztatásának jogi feltételeit. Az ágazati miniszter a kormányhoz utasította őket, viszont, hogy az mikor adja ki a végzést, nem tudják. A Stonaván végzett munka még mindig (!) állami tervfeladat, melyben a munkavállalók anyagilag is érdekeltek, s ezért nem szívesen hagynák félbe. így az Ostrava-Karvinái Bányáknak gondjai vannak. Méretre szabva kapja például a kohászati termékeket, s mit lehet így velük a továbbiakban kezdeni? Segít-e vajon a kiskereskedelmi értékesítés? A kokszoló műszaki berendezéseinek fő szolgáltatója a Vítkovicei Vasmű. A legösszetettebb munka viszont az egyes alszállítóknál - a prágai ČKD-nál, a Brünni Villanymotorgyárnál, a Breznói Hídelemgyárban és a prágai Csőszerelő Ipari Vállalatnál - folyik. Szerencsére a beruházás építőipari része belső ügy, mert a főszállító a saját Bányászati Építőtársaságuk. Az Ostrava-Karvinái Bányák eddig még senkinek nem fizetett bírságot, kötbért, mert az előírások értelmében az építkezés megszűnte esetén a számlázást egy év leforgása alatt lehet elvégezni. Jelenleg a szállítások átvétele folyik. A sors iróniája, hogy annak költségeit, amit eddig felépítettek, nem az állam, hanem maga a beruházó fedezte. Ugyanis az építkezés első szakaszában megvalósítandó 1. számú kokszolótelep hitelek és dotáció nélkül épült. (Korábban ugyanis az volt a szokás, hogy a beruházásokat néhány kisebb, a pénzügyi szervek számára „jobban emészthető" részre bontották. Ez ebben az esetben is így volt. A beruházás első szakaszának kivételével 40 százalékot állami költségvetésből, 30 százalékot pedig kölcsönökből kellett volna fedezni.) Stonavában jelenleg a termelőrészlegeken nem dolgoznak - ezek befejezésére dotáció hiányában ugyanis semmi esélyük sincs hanem vezetékeket fektetnek, más célokra is hasznosítható raktárakat, műhelyeket, fűtőházakat építenek. A 80 hektáros területen eddig már mintegy 560 millió korona értékű munkát végeztek, ebből a munkacsarnokokra 50 millió jutott. Az idén építgetéssel további 60, jövőre 40 millió koronát vesztegetnek el. Az Ostrava-Karvinái Bányák az év márciusában már elvégezte az elkészült és tervezett objektumok törzskönyvezését, megrendelte a hasznosítási lehetőségeket vizsgáló tanulmányt, s ezt követően felkínálja a létesítményeket. Biztonság kedvéért a raktárhelyiségeket féléves felmondási határidővel adja bérbe. Tán még külföldi érdeklődéssel is számolhat. Segít az építkezési anyagok stb. kiárusítása is. Veszteségeik természetesen lesznek. Az Ostrava-Karvinái Bányák a 6 milliárdos beruházás érdekében azzal érvel, hogyha a termelést a kohászati kokszolókban - például az Új Kohóban - helyeznék át, az komoly problémákat okozna. Szerintük ez szintén 6 milliárdba kerülne, néhány évig elhúzódna, s eddig nagy költségek árán tovább kellene üzemeltetni a Ján Šverma és a Csehszlovák Hadsereg Kokszolót. A Voest-Alpine cég megígérte, hogy a hasonló problémák megoldására résztanulmányt készít. Azzal is érvelnek, hogy a tüzelőanyag-ellátásban kokszból, - mellyel a barnaszén kiszorítható - évente mintegy 1,6 megatonna hiány van. Elismerik viszont, hogy a koksz kiskereskedelmi ára gazdaságtalan. (Egy tonna 540 korona, s ezt az árat szerintük legalább a kétszeresére kellene emelni.) Az igazság azonban valószínűleg az, hogy a stonavai kokszoló sorsa megpecsételődött. A kormány nem akar vitába szállni Lengyelországgal annak ellenére, hogy a Csehszlovák Tudományos Akadémia és más intézetek által kidolgozott szakvélemény a lengyel aggályok többségét nem igazolja. Csökkenteni akarja a vas- és a koksztermelést is, ezért a Szövetségi Kohászati, Tüzelőanyag- és Energiagazdálkodási Minisztérium a leépítés ütemének változatain dolgozik. Valószínű, hogy vasgyártásunk 2010re 50 százalékkal csökken. A leépítés ütemétől a karvinái szénbányászok sorsa is függ. A stonavai beruházás leállításával a költségvetés nagyobbik része megtakarítható. Ha era fejtés korlátozásával, illetve a szénkitermelés általános csökkentésével járna, akkor számukra új munkaalkalmat keresnek. A becslések szerint egy munkahely megteremtésének költsége 0,5-4 millió korona. A megspórolt összegből tehát maximum 11 ezer munkahely teremthető, de az érintett bányászok száma 10-30 ezer. Egészségügyi okokból 10 ezer bányásznak pedig már ma el kellene hagynia munkahelyét. Ezeket az embereket a kormány - természetesen fokozatosan, számolva a nyugdíjba vonulással is - mindenképpen szeretné felhozni a tárnákból. Mindenesetre az ostrava-karvinái rébusz drága lesz, ezért számoljunk és gondolkodjunk. (HN) Mi lesz a gyermekkórházzal? Ha nem a „Fehér Ház", akkor más épület kell - hangoztatták a Vasműben A napokban a Kelet-szlovákiai Vasmű szakszervezeti bizottságának kezdeményezésére sajtóértekezletre hívták össze az újságírókat. A napirenden ezúttal egyetlen téma, a kerületi gyermekkórház jövőjének kérdése szerepelt. A tanácskozáson jelen voltak az egészségügyi intézmény képviselői, a városi nemzeti bizottság tisztségviselői, valamint a pozsonyi Zdravoprojekt tervezőiroda szakemberei. Amint arról az utóbbi időben mi is többször beszámoltunk, a politikai rendszerváltás után az volt az emberek véleménye a Hernád-parti városban - s az ügyben kompetens nemzeti bizottságoké is -, hogy a kommunista párt megüresedett épületeit más szervezetek, intézmények, mindenekelőtt a helyiséghiánnyal küszködő egészségügy kapja. Hogy a sok érdeklődő közül ki, arról a városi diszlokációs bizottságnak kellett döntenie. Az illetékes szerv a volt kerületi pártiskola épületét hosszú mérlegelés után az egészségügynek ítélte oda, ám az impozáns „Fehér Házat", a kommunista párt volt székházát, amelybe május végén a városi nemzeti bizottság költözött be, nem a kerületi gyermekkórház kapta meg. A május 25-gi sajtóértekezleten a polgármester ez ügyben azt nyilatkozta: e megoldás nem végleges, s ha a szakintézmények és az építészek felülvizsgálják a dolgot és úgy döntenek, hogy a volt pártszékház átalakítható gyermekkórházzá, akkor a nemzeti bizottság átadja azt. Kijelentette még, fontolóra kell venni, mi előnyösebb, mi hasznosabb: az irodaházat 60 millió koronáért kórházzá alakítani, vagy egy teljesen új kórházat építeni 600 millió koronáért. A pártszékház átalakításának támogatói azzal érveltek, hogy a 60 millió koronát nem lenne nehéz előteremteni, s a gyermekkórház rövid időn belül beköltözhetne az épületbe. Az új építése viszont legalább 10-15 évig tartana, s egyelőre pénz sincs rá. A városvezetés megígérte, továbbra is szívügyének tekinti a gyermekkórház gondjainak orvoslását. Az elmúlt napokban a vasgyári dolgozók is megelégelték a dolgot, s a hideghengermű szakszervezeti tagjai úgy döntöttek, segítik megoldani a helyiséggondokat. Amint azt Ivan Brno, a Vasasok Szakszervezete vasgyári vállalati bizottságának alelnöke a sajtótájékoztatón hangsúlyozta: azon lesznek, hogy az intézmény minél előbb, de 10-15 év múlva a mainál jóval korszerűbb épületbe kerüljön. Elmondta azt is, nem ragaszkodnak mindenképpen a „Fehér Házhoz", ám az rendkívül bosszantja őket, hogy a városi nemzeti bizottság igen lassan intézkedik. - Az lett volna a tisztességes, ha a nemzeti bizottság előbb bejelenti, hogy a gyermekkórház melyik épületet kapja meg, illetve a beruházók mikor és hol kezdik el az építkezést, s csak azután költözik be a volt pártszékházba - érvelt Gabriel Berdár, a vasgyár hengerműve szakszervezeti bizottságának alelnöke. A vasgyáriak bejelentették, aláírásgyűjtésbe kezdtek annak érdekében, hogy a gyermekkórház mielőbb a volt pártszékházba vagy más, arra megfelelő épületbe költözhessen. Ugyanakkor arra akarják rábírni a városvezetést, hogy a kórház ügyében mielőbb intézkedjen. Elhangzott az is, hogy jó lenne, ha az ügyben minél előbb állást foglalna a kerületi nemzeti bizottság - mivel kerületi gyermekkórházról van szó - nemkülönben az egészségügyi minisztérium. Azért is lenne erre mielőbb szükség, mert köztudott, hogy Kelet-Szlovákiában az egészségügyi ellátás gyengébb, mint másutt, (gazdag)