Új Szó, 1990. augusztus (43. évfolyam, 178-204. szám)

1990-08-06 / 182. szám, hétfő

Önállóság, egy fedél alatt A csilizközi nyugalom háttere ÚJ SZÚ 1990. VIII. 8. Hónapokkal 1989. novembere előtt új elnök került a csilizradványi' Csilizköz Efsz élére. Sokan ugyancsak meglepődtek, amikor tevékenységét a hét falu határában gazdálkodó, egyesített szövetkezet „felosztásával" kezdte. Jogaiban és létszámában is meggyengítette az akkor sokak által még jónak vélt központi irányítást, és a hatalmas üzemet nyolc gazdasági egységre osztotta, öt, hagyományos értelemben vett, megközelítően 1000-1200 hektáron gazdálkodó szövetkezetre, ahogy helyben mondják, „kiselnökökkel" az élen, egy önelszámoló szállítási részlegre, és az ugyancsak saját bevételéből élő központi gépműhelyre, valamint építkezési csoportra. Mindez akkor még bátor lépés voltl hónapokkal később pedig védőangyali tettnek bizonyult. Akkor, amikor a társadalmi-politikai változások az egyesített szövetkezetek alatt megremegtették a talajt, számos üzem szétvált, illetve válófélbe került, a csilizközi a legviharosabb időszakot is komolyabb megrázkódtatások nélkül vészelte át, s jelenleg is létezik, fejlődik. Akad ugyan néhány hangoskodó, akiknek mindez nem tetszik, de ennek ellenére eddig egyik falu sem jelentette be különválási szándékát. Sőt, a hét határban egyetlen szövetkezeti tag sem kéri vissza a földjét, hogy a közösből kiválva, magángazdaként folytassa életét. A csilizközi példa a szakvéleményeket igazolja. Nem a szövetkezeti eszme és mozgalom jutott válságba, a nagyüzemek kialakítása nem tekinthető egyértelműen balszerencsés lépésnek. A valódi baj, hogy „útközben" elveszett a szövetkezeti jelleg, a földművesek idővel bérmunkásokká váltak, az egyesített szövetkezetekben meggyengült a tulajdonosi viszony, s az ágazati irányítás megnövelte a termelési költségeket. A hibákat a különválás önmagában nem szünteti meg. A kis szövetkezet vagyona is lehet gazdátlan, szabad prédára hagyott, ha nem alakul át a tulajdonosok önkéntes társulásává, viszont az egyesített szövetkezetben is megerősödik a tulajdonosi érzet, ha az a gazdasági önállósággal rendelkező szövetkezetek szövetkezetévé válik. - Mi ezen az úton indultunk el - mondta Vörös Ottó mérnök, a Csilizköz Földműves-szövetkezet főagronómusa. - A központ azokat a tevékenységeket vállalja fel, amelyek a kisebb egységek költségvetését túlságosan megterhelnék, (gy például az anyagbeszerzést és a termékek értékesítését, a piackutatást és a fejlesztést, a jogi védelmet, valamint a kisebb üzemekben hatékonyan nem hasznosítható berendezések és gépek kooperációs kihasználásának koordinálását. Aratás kellős közepén jártunk a szövetkezetben és az időszerű munkánál jobb példát a fentiek lényegének szemléltetésére keresve sem találhattunk volna. - A kombájnok a központi műhely tulajdonában vannak, az üzemeltetés és a javítás az ott dolgozók feladata, akik a gazdasági egységet alkotó kisszövetkezetekben „vendégmunkásként" aratnak. A betakarítás járulékos munkáit saját gépeivel és embereivel a kisszövetkezet végzi el, elnökének, agronómusának és gépesítőjének az irányításával. - És ön? - Én gondoskodom az utókezelt gabona eladásáról, a kisszövetkezetek igényének megfelelően beszerzem a vetőmagot, vegyszert és a műtrágyát, figyelemmel kisérem a világ növénytermesztési újdonságait és az alkalmazható módszereket agronómus kollégáimmal együttműködve meghonosítjuk. - Akik az ön beosztottjai... - Nem. Ök a kisszövetkezetek elnökeinek a beosztottjai, nekem viszont partnereim. Például, ha új növényt akarnak meghonosítani, azt az elnökükkel beszélik meg, velem csak a termesztéssel és a hasznosítással kapcsolatos konkrét teendőkről tárgyalnak. Bodó András.mérnök, főgépesítő hasonlóan nyilatkozott. Fő feladata a gépvásárlás, a gépsorok kompletizálása. A nagy teljesítményű, korszerű gépeket a kisszövetkezetek külön-külön aligha tudnák megvenni. Együtt viszont igen, és így a gépek kihasználtsága is jobb. A mezőgazdasági alaptevékenységet folytató gazdasági egységekben az üzemgazdászon és a könyvelőn túl még egy nem termelő munkaerő van, a zootechnikus, aki Görözdi Péter mérnök, főzootechnikus partnere. - Átmeneti feladatom a belső koordináció. Az egyesített szövetkezet szakosodott telepei más-más gazdasági egység tulajdonába kerültek, és átmenetileg egymásra vannak utalva. Az állatcseréket adok-veszek alapon bonyolítjuk le. A telepek átépítésével ez a feladat fokozatosan megszűnik. Viszont megmaradnak a takarmánybeszerzéssel, az eladással és az állatorvosi felügyelettel kapcsolatos teendők. Hozzám tartoznak még a fejlesztési feladatok és a belüzemi szolgáltatások, valamint a laboratórium és az inszeminátori központ irányítása. Továbbá az én dolgom a vágóhídi hulladékok takarmányozási célokra való hasznosításának és az egyszerre több kisszövetkezetet érintő egyéb tevékenységek összehangolása. Jelenleg például a Mezőgazdasági Terményfelvásárló és Ellátó Vállalattal és egy holland céggel közösen különféle takarmánykeverékekkel végzünk kísérleteket. Az érdekelt intézményekkel nem a kísérletekben részt vevő egységek, hanem az őket kifelé képviselő jogi személy, a Csilizköz Földműves-szövetkezet tartja a kapcsolatot. Beringer Árpád mérnök, a Csilizköz Földműves-szövetkezet elnöke az újszerű belső szervezési forma szükségszerűségét hangsúlyozta: - A piacgazdaságban csak az érvényesül, aki haszonnal termel, hatékonyan dolgozik. Szövetkezetünk szervezési formája ezt célozza. Az önelszámoló gazdasági egységeknek saját pénzügyi tervük van. Dolgozóik keresete a terv teljesítésétől és a nyereség nagyságától függ. Ez mindenkit arra késztet, hogy nyereségközpontúan gondolkodjon. Aki erre nem hajlandó, az a figyelem középpontjába kerül, a kisebb egységben az ellenőrzés ugyanis szigorúbb. Mindenki jobban szem előtt van, esetleges rossz munkája nem marad észrevétlen. Ilyen helyzetben az egyesített szövetkezet nem hátrány, sőt éppen fordítva, előnyt jelent. Az erők egyesítésével olyan dolgokra is vállalkozni tud, amire a kis, 1000-12000 hektáron gazdálkodó üzemek ereje kevés. Egy fedél alatt így különülnek el és alkotnak mégis szerves egységet a nagy szövetkezet keretében az önelszámoló gazdasági egységek. Minél nagyobb a gazdasági önállóságuk, annál hatékonyabban termelnek, annál erősebb az összetartó erő. Ha egyszer teljesen leépülnek a még meglévő bürokratikus akadályok, köztük a fékezőleg ható nyilvántartási előírások, akkor a Csilizköz Földműves-szövetkezet a gazdaságilag teljesen önálló egységek szövetkezete lesz, az egységek pedig a tulajdonosok önkéntes társulásává alakulnak. A készülőiéiben levő szövetkezeti szabályzat - a tagok egyetértésével összhangban - ugyanis minden bizonnyal tartalmazni fogja a termelőegységek bérbeadásának és a társulásos vállalkozások kialakításának a lehetőségeit is. EGRI FERENC SZÓT KÉRNEK A KÖZSÉGEK ÉS VÁROSOK Felújítható a bizalom? Alapvető célunk megvalósítását, a demokrácia kiépítését alulról kell kezdeni. Ezért önkormányzatú, szabad településekre van szükségünk, amelyekben a lakosság érdekeivel összecsengő, konkrét, mindenki számára elfogadható és érthető helyi politikát kell érvényesíteni. Az ilyen politika kimunkálását és megvalósítását szorgalmazza a Szlovákiai Városok és Községek Egyesülése. Az önkéntes, pártok fölött álló szervezet elképzeléseiről, a márciusi megalakulása óta végzett munkájáról beszélgettünk dr. Miroslav Hettešsel, az egyesülés tanácsának elnökével. • Milyen szerepet vállalt magára az egyesülés? - Abból indulunk ki, hogy a demokratikus állam alapját a szabad községek és városok alkotják. Olyan értelemben szabadok, hogy önkormányzataik az alkotmány és a törvények keretei között maguk döntenek az állampolgárok életét érintő valamennyi kérdésben, maguk kezelik saját tulajdonukat és vagyonukat. Az állam nem avatkozhat be a települések érdekeibe, önállóságukat, szabadságukat az alkotmánynak és a törvényeknek is rögzíteniük kell. El akarjuk érni, hogy a polgárok úgy tekintsenek községükre, mint jogaik természetes védelmezőjére, életfeltételeik és életkörülményeik egyik felelős meghatározójára. Meggyőződésünk, az önkormányzatok működéséhez az is szükséges, hogy a kormány és a törvényhozó testület ismerje a települések nézeteit, igényeit és gondjait. A közvetítő és érdekvédő szerepét egyesülésünk kívánja betölteni. Képviselve vagyunk a községi rendezésről szóló törvényt és más törvényeket előkészítő bizottságokban, én magam tagja vagyok a Belügyminisztérium kollégiumának. Véleményt akarunk mondani az egyes törvényjavaslatokról, sőt azt szeretnénk, hogy más országokhoz hasonlóan kezdeményező szerepünk legyen a törvényalkotásban. • Milyen az érdeklődés Dél-Szlovákiában az egyesülés iránt? - Nincs külön kimutatásunk az egyes területekről, de számos magyar község és város is beküldte már jelentkezését. Huszonkilenc tagú tanácsunk tagjai között van Tornaija, Párkány, Királyhelmec és Somorja nemzeti bizottságának elnöke. Eddig külön nem foglalkoztunk a vegyes lakosságú területek gondjaival, de rövidesen napirendre kell tűznünk ezt a kérdést. A közeljövőben ellátogatunk több déli járásba. Véleményem szerint az önkormányzat semmiképpen sem jelenthet hátrányt a magyarok lakta településeken, hiszen maguk döntenek majd, senki sem szólhat bele mit, hogyan csináljanak. Az önkormányzatok segítenek a nemzetiségi problémák megoldásában, főleg helyi viszonylatban. Természetesen figyelembe kell venni a nemzetiségek jogait, gondolok itt elsősorban a nemzetiségi iskolák állami támogatására. Határozottan ellenezzük, hogy Szlovákia egész területe számára egy egységes, mindenütt követendő mintát dolgozzanak ki, a helyi feltételekből kell kiindulni. • A valós önkormányzat létének és működésének meghatározó kérdése az önkormányzat tulajdona és gazdálkodása. Ezzel kapcsolatban ellentétes nézetekkel találkozhatunk, sok kérdés tisztázatlan. A múlt héten összehívták a városok és községek konferenciáját. Miért volt erre szükség? - Véleményünk szerint a községi rendezésről szóló törvény tervezete nem veszi figyelembe, hogy az önkormányzat alapját a gazdasági önállóság képezi. Az eredeti törvénytervezet elfogadása esetében a települések helyzete gazdasági szempontból a mainál is kedvezőtlenebb lenne, s tulajdonképpen nem is alakulhatnának ki az igazi önkormányzatok. Tudjuk, hogy az államnak kevés pénze van, de ugyanakkor azt is, hogy állami támogatás nélkül még a főváros sem tudna megélni. Ezért követeltük, hogy az SZNT és a kormány pénzügyileg alapozza meg, legalább az idei szinten, a helyi önkormányzatok költségvetését. Reméljük, állásfoglalásunkat figyelembe veszik. • Nagy eltérések vannak az egyes települések életfeltételei között és blMinden szerdán (ČSTK) - Azzal összefüggésben, hogy 1991. január elsejétől naponta határozzák meg a csehszlovák koronának külföldi fizetőeszközökhöz viszonyított árfolyamát, hogy jobban tükröződjenek a nemzetközi devizapiaci fejlemények, a Csehszlovák Állami Bank 1990. augusztus 9ével péntekről csütörtökre teszi át az árfolyammódosítás időpontját. Az árfolyam érvényességének időtartama nem változik, továbbra is egy hét lesz. Az új árfolyamok ugyanúgy mint eddig, rendelkezésre állnák a bankok és más pénzintézetek valamennyi fiókjánál és az eddigi gyakorlat szerint minden szerdán a hírközlő szervek rendelkezésére bocsátják őket. zonyára nem lesz könnyű a központi községek ós a társközségek vagyonának meghatározása. - Egy olyan mechanizmust kell kialakítani, amelynek segítségével megállapítható, hogy a község szegénységét, elmaradottságát vezetőinek tehetetlensége vagy pedig kedvezőtlen adottságai okozzák-e. Az egyesülés segíteni fogja azokat a településeket, amelyek objektíven hátrányos helyzetben vannak. Ezenkívül létre kell hozni egy alapot az indokolatlan aránytalanságok kiegyenlítésére. A központi és a társközségek közti vagyonjogi kérdések megoldása a jogászokra tartozik. A közösen felépített létesítményeket mindenképpen közös tulajdonnak kell tekinteni. Egyébként az egyes területek fejlettsége mindenütt eltérő, bár az utóbbi években, például Franciaországban, Olaszországban és Nagy-Britanniában fokozatosan kiegyenlítődik az életszínvonal. • A reformmal összefüggésben új területrendezés készül. Milyen kritériumok szerint kellene meghatározni az új területi egységeket? - Szerintünk alulról kell kezdeményezni az új rendezést, amely azonban jelenleg nem időszerű. A kormány is elhalasztotta a döntést ebben a kérdésben, mi azt javasoljuk, hogy legalább két évig várjunk vele. Addig maradjanak meg a mostani járások, de csupán mint államigazgatási egységek, gazdasági jogkör nélkül. A piacgazdaság bevezetése, az új ökológiai törvények érvényesítése nagy változásokat hoz majd életünkbe, új központok alakulnak ki és mindez fontos szempont lesz. A legtöbb aggodalom bizonyára DélSzlovákiában merül fel, de mindenütt a helyi feltételekből kell kiindulni, szavatolni a kisebbségek jogait. • A múltban megbomlottak a lakosság és a helyi közigazgatás közti kapcsolatok. Aggodalmak merülnek fel, vajon slkerül-e olyan személyeket találni, akik fel tudják újítani a bizalmat és eleget tudnak tenni az új elvárásoknak. -Jogos ez az aggodalom. Számolni kell azzal, hogy az emberek nem szívesen vágnak bele majd az újba. Ha azonban a községek valóban önállóak lesznek, bizonyára akadnak, akik felvállalják a közösség érdekeit. Hátrányt jelent, hogy két év kevés a bizonyításra. A közelmúltban találkoztam Mainz polgármesterével, aki megjegyezte, hogy ő ilyen rövid időre még gazdag városa irányítását sem vállalná, nemhogy bizonytalan helyzetű településeinkét. Természetesen elengedhetetlen, hogy az új polgármesterek és képviselők megfelelő anyagi elismerésben részesüljenek majd. • Előreláthatólag novemberben lesznek a helyhatósági választások. Hogyan választunk majd, és egyáltalán, nállanak tartják a választások időpontját? - Egyesülésünk a többségi választási rendszert javasolta, vagyis nem pártokra, hanem személyekre szavazunk majd. Egyesek félnek ettől, mert ily módon egyáltalán nem biztos, hogy a kormánypártok képviselői kerülnek a települések élére, de szerintem ez nem lehet meghatározó. Az a lényeg, hogy megfelelő emberekre essen a választás, azokra, akikben a polgárok megbíznak, akiket alkalmasnak tartanak a közösség életének irányítására. Ugyanakkor a nagyobb városokban, ahol az emberek nemiqen ismerik egymást, talán alkalmasabb lenne az arányos választási módszer. Ami a választások időpontját illeti, megtartásuk feltétele, hogy elkészüljenek a községek és városok közvetlen érdekeit érintő törvények. Amennyiben ez nem történne meg, halasztást javasolnánk. CSIZMÁR ESZTER a piacgazdaságról SZERKESZTI: KOVÁCS EDIT A csekk és társai A csekk írásbeli fizetési meghagyás, amellyel a számla tulajdonosa vagy a csekk kibocsátója feltétel nélkül utasítja a bankot, hogy a csekkben megjelölt összeget fizesse ki bemutatójának. Olyan készpénzkímélő fizetési eszköz ez, amelyet szigorú törvényes előírásoknak megfelelő formában kell kiállítani. A váltókkal és csekkekkel foglalkozó 191/50 Tk. számú rendelet alapján az értékpapírnak tartalmaznia kell: a csekk megjelölését, a meghatározott pénzösszeg kifizetésére szóló meghagyást, a fizetésre kötelezett nevét, a kifizetés helyének megjelölését, a csekk kiállításának helyét és időpontját, valamint a kiállító aláírását. Ha az értékpapír nem felel meg a formai követelményeknek (vagyis nem tartalmazza a felsorolt adatokat), nem tekinthető érvényes csekknek. Az előregyártott nyomtatványokon nem kötelező kiegészítő adatok is szerepelnek, mint például a számla száma, vagy a számla tulajdonosának neve. Egyébként a megjelölt összeget a csekk bemutatásakor fizetik ki. Jó tudni, hogy határidős értékpapírról van szó, vagyis a csekket a kiállítástól számított határidőn belül be kell váltani. Ellenkező esetben az viszszavonható. A szóban forgó értékpapírnak több típusa van. A gyakorlatban alapvetően két típussal, a fizetési és az átírási csekkel találkozhatunk. Az előbbivel a megnevezett összeget készpénzben vehetjük fel, ha viszont átírási csekket használunk, az összeget nem vehetjük fel készpénzben. A legtöbb csekk rendeletre szól, de vannak névre és bemutatóra szólók is. További típus az utazási csekk, amely a nemzetközi utasforgalomban a készpénz szerepét tölti be. Hazánkban a szervezetek a Csehszlovák Állami Bank csekkjeit használják, a lakosság pedig a takarékpénztár csekkjeivel fizet. A csekkhez meglehetősen közel áll a csekk-kártya és a hitelkártya. Az előbbi tulajdonosa meghatározott összegig vehet fel pénzt a kártyát kibocsátó banktól és más intézményektől. A csekk-kártya meglehetősen előnyös, mert boltokban, vendéglőkben, szállodákban és esetenként külföldön is lehet vele fizetni. Azok a pénzintézetek, amelyek részt vesznek a csekk-kártya rendszerben, a szabály szerint kitöltött kártyát bizonyos határig kötelesek beváltani még akkor is, ha a beváltó bankszámláján nincs megfelelő fedezet. A bankgarancia hazánkban 3000 korona, Magyarországon 5000 forint. Ausztriában 2500 schilling, Bulgáriában 100 leva. Egyébként a csekk-kártya nem a modern világ terméke. Elődei már a századforduló előtt megjelentek az Amerikai Egyesült Államokban. A hitelkártyák viszont több mint ötven év múlva léptek be a pénzügyi műveletekbe. Európában ez a két értékpapír csak a hatvanas években jelent meg. 1964-ben egy skandináv és egy angol szálloda- és hitelkártyalánc egyesülésével létrejött az Eurocard, 1968-ban pedig nemzetközi bankösszefogással megszületett az Eurocsek-rendszer. Nyugat-Európában elsősorban az Eurocsekkkártya ismert, amely nyugat-európai pénzintézetek közös garanciakártyája. 1968-ban hozták létre a nemzetközi turizmus céljaira. Beváltása az egész világon egyszerű, ezáltal kényelmes, biztonságos és praktikus fizetési eszköz. A Carte bleu franciaországi pénzintézetek garanciakártyája, a Mastercardot (Eurocard) pedig nyugatnémet pénzintézetek adják ki. A pénzintézetek, áruházak hitelkártyát állíthatnak ki. Ennek tulajdonosa jogosult arra, hogy bizonyos árukért készpénz nélkül fizessen. A hitelkártyával úgy kell fizetni, hogy tulajdonosa aláírja az áruért, szolgáltatásért kapott számlát. A pénzintézet a hitelkártya tulajdonosának számláját utólag megterheli. A hitelkártya roppant előnye, hogy tulajdonosának nem kell azonnal készpénzben kiegyenlítenie a számlát, s így gyakorlatilag - rövid időre ugyan - kamatmentes hitelhez jut. Ismertebb hitelkártya-társaságok a Diners Club és az American Express Company.