Új Szó, 1990. augusztus (43. évfolyam, 178-204. szám)

1990-08-06 / 182. szám, hétfő

Hétfő, 1990. augusztus 6. * • Ára 1 korona XLIII. évfolyam, 182. szám A KÉMMŰHOLDAK NEM IGAZOLJÁK AZ ÁLLÍTÓLAGOS IRAKI KIVONULÁST Husszein a legszívesebben a saját vejével tárgyalna Nemzetközi szankciók Bagdad ellen • Szinte áttekinthetetlen diplomáciai mozgás a Közel-Keleten (ČSTK) - Egy kisebb kötetet is kitennének azok a hírügynökségi jelentések, amelyek az Irak csütörtöki Kuvait elleni inváziója után kialakult helyzettel foglalkoznak. Terjedelmesebbre sikeredett összeállításuk is csak egy töredékét mutatja be a hét végén történteknek. A tegnapi beszámolók szerint viszonylagos nyugalom uralkodott Kuvaitban, harcokról nem érkeztek hírek. A fővárosban katonai járőrök cirkáltak s bár benzinből, kenyérből és tejből hiány mutatkozott, a The Financial Times napilap szerint az üzletek meglepően jól el voltak látva, s az iraki katonák sorában valóságos vásárlási láz tört ki. A francia tévé arról tudósított, hogy katonai tehergépkocsik hosszú karavánjai tartanak Kuvaitból Irak felé, megrakodva mindenféle áruval, arannyal, ékszerekkel, gyémántokkal. Szemtanúk vallomása szerint iraki katonák ellenőrzik az utcákon a személygépkocsikat, s vasárnap este már arról is voltak hírek, hogy kirabolják a pénzintézeteket, az üzletházakat és az autószalonokat. Ugyancsak a vasárnapi fejleményekhez tartozik, hogy Irak állítólag - közép-európai idő szerint reggel Minek örül Castro? (ČSTK) - A Granma és a Trabajadores kubai napilapok szombaton közölték, hogy a spanyol főváros Cerro Delmonte negyedéből a közeljövőben 20-22 lakos látogat Kubába. Annak a 125 madridi családnak a képviseletében, akiket állítólag a kilakoltatás veszélye fenyeget, ezért nemrégiben levelet írtak Fidel Castro legfelsőbb kubai vezetőnek, s ebben politikai menedékjogot kértek tőle. A kubai kormány számára az egész ügynek rendkívüli propagandisztikus jelentősége van. Például július 26-i beszédében Castro ezt a levelet hozta fel a legfőbb érvként, amikor dokumentálni akarta ,,a burzsoá társadalom szociális problémáit". S ugyancsak e levéllel próbálta ellensúlyozni annak a 18 kubainak az ügyét, akik a havannai spanyol nagykövetségre menekültek. S bár a madridiak kérését két héttel ezelőtt Havanna elutasította, arra hivatkozva, hogy a két ország között nincsenek erre vonatkozó megállapodások, a kubai tömegtájékoztatás az esetnek óriási figyelmet szentel. 7 órakor - megkezdte csapatainak kivonását. De ezt az Irak által ellenőrzött kuvaiti rádió jelentette csak, egyéb források nem erősítették meg. Kuvaiti diplomaták a világ különböző fővárosaiban egyértelműen elutasították Bagdadnak azt az állítását, hogy valóban ki akarja vonni inváziós csapatait. A CNN amerikai tévétársaság a kémműholdak által készített felvételek alapján megállapította: semmi jele nincs annak, hogy az iraki egységek távozásra készülnének. Ugyancsak tegnapi hír, hogy Szaúd-Arábia elrendelte fegyveres erőinek mozgósítását. Az izraeli rádió közleménye szerint a szaúdi rádió fegyverbe szólított minden harcképes férfit. Tehát bekövetkezett az, amit a megfigyelők szombaton még bíráltak, vagy inkább furcsálottak. Feltették a kérdést, miért nem rendelt el Rijád mozgósítást, miután szombaton reggel - amerikai értesülések szerint -100 ezer iraki katona (más források szerint 60 ezer) vonult délre, a kuvaiti-szaúdi határhoz. Késóbb pedig azt közölték, hogy az iraki csapatok elfoglalták a Kuvait és Szaúd-Arábia között lévő semleges területet. A szaúdi mozgósítás kapcsán izraeli források közölték, hogy Szaúd-Arábiának hozzávetőleg 95 ezres hadserege van, ebből mintegy 15 ezren szolgálnak a légierőnél, amely a legkorszerűbb amerikai gépekkel rendelkezik. Tegyük hozzá, mások sem igen bíznak az irakiak gyors kivonulásában, hiszen akkor miért vonultak le egészen a déli határra. Mint ismeretes, Szaddam Husszein iraki elnök még pénteken este közölte, hogy ki fogja vonni csapatait, ha sem Irakot, sem az új kuvaiti vezetést nem fogják fenyegetni. Szombaton aztán bejelentették, hogy Irak bábáskodásával megalakították az „új kuvaiti kormányt", amelynek kilenc tagja van. Érdekes módon mindegyikük katonatiszt és egyikük sem kuvaiti - ezt Tuniszban és Damaszkuszban tették közzé, hangsúlyozva, hogy a „kormány" élén Ala Husszein Ali, vagyis az iraki elnök veje áll. Egyben ó a kuvaiti fegyveres erők főparancsnoka, valamint a hadügy- és a belügyminiszter is. Itt kell megjegyezni, szintén szombaton jelentették be Bagdadban, hogy „néphadsereget" toboroznak Kuvait védelmére s felszólítottak minden nemzetiséget, hogy lépjenek be ebbe a hadseregbe. Ilyen körülmények között teljesen érthető, hogy a világ, s főleg az Egyesült Államok fenntartásokkal fogadta Husszein elnök deklarált kivonulási szándékát. Az Egyesült Államokat főleg az aggasztja, hogy az olajfront másik meghatározó állama, Szaúd-Arábia lerohanásának a veszélye is fennáll. Vannak, akik elméletileg nem zárják ki ezt a lehetősé(Folytatás a 2. oldalon) EDUARD SEVARDNADZE: Gorbacsov le fog mondani párttisztségéröl (CSTK) - Eduard Sevardnadze szovjet külügyminiszter a CNN amerikai tévétársaságnak adott interjújában nem zárta ki azt a lehetőséget, hogy Mihail Gorbacsov lemond a pártban betöltött vezető tisztségéről. Azt nem tudta megjósolni, hogy ez mikor következhet be, de azt mondta, véleménye szerint „nem lehet kétséges, hogy egy napon megteszi ezt". A továbbiakban azt fejtegette, a jelenlegi szakaszban még fontos, hogy Gorbacsov mindkét tisztségét megtartsa: „Mindanynyian lemondtunk párttisztségre tartott igényünkről, úgy véljük azonban, hogy Mihail Gorbacsovval jelenleg még kivételt kell tenni. De biztosíthatom önöket arról, hogy ez csak ideiglenes állapot." Sevardnadze a továbbiakban arról beszélt, hogy szükségszerűen új kapcsolatokat kell kialakítani az egyes köztársaságok, valamint a köztársaságok és a központi kormány között. „Furcsa is lenne, ha ez a folyamat teljesen fájdalommentes volna. A köztársaságokban sokan vannak, akik nem mindig hisznek szándékaink tisztességében. Meggyőződésem azonban, hogy végülis hinni fognak nekünk. " Egy másik figyelemreméltó nyilatkozat is napvilágot látott a hét végén. A Komszomolszkaja Pravdában 27 szovjet nyugalmazott marsall és tábornok, köztük Szergej Ahromejev, Gorbacsov katonai tanácsadója, volt vezérkari főnök is lényegében elutasítóan reagált a szovjet fegyveres erők megreformálását és a hivatásos hadsereg felállítását célzó követelésekre. „A huszadik század kezdete óta a háborúk nem a hadseregek, hanem (Folytatás a 2. oldalon) Mai számunkban: Felújítható a bizalom? ... El akarjuk érni, hogy a polgárok úgy tekintsenek községükre, mint jogaik természetes védelmezőire, életfeltételeik és életkörülményeik egyik felelős meghatározójára... (3. oldal) Én már csak ilyen maradok ... A Szövetségi Gyűlés éléről a CSKP KB Elnöksége váltott le Gustáv Husák vezetésével. Ugyanis nem voltam hajlandó egyetérteni azzal a javaslattal, amelynek értelmében hatályon kívül kellett volna helyezni az öt hadsereg katonai intervencióját elítélő döntést. (4. oldal) Új és megújuló módszertani folyóiratok ... A helyzetet súlyosbította egyes kezdő pedagógusok önteltsége, akik az idősebb tapasztaltabb kollégák segítő szándékát azzal utasították el, hogy ,,ók ezt tudják, tanulták az egyetemen". (5. oldal) Égünk Úton vagyunk. Hajtunk, tekerünk, pedálozunk, pihegünk, lihegünk, izzadunk. Árnyék kellene, szelíd kis szellő, arcunkra, akár a tikkadt földre, hűsítő, friss eső. Úton vagyunk. Húsz, harminc, negyven és még több évünkkel a Nappal dacolunk. Rajtunk nem foghat ki, nekünk dolgunk van. Boglyát rakunk illatos szénából. Gyümölcsöt szedünk kókadt lombú fákról. Falat húzunk vörösre égetett téglákból. Butykosban, korsóban, üvegben: víz. Száraz a torkunk, szomjas a testünk, víz kell, csak víz. Csapból, kútból, forrásból hideg, tiszta, erőt adó víz. Tó mellett, folyóparton jó most vagy az erdő hűvösében. Hamvaskék szedret csipegetni, patakban térdig gázolni. Hétfő van. Forró, levélsárgító, bokrokat vetkőztető augusztusi hétfő. Lerobbant kamion áll az út olvadó aszfaltján. Tenyeréből iszik a sofőr, észre sem veszi, hogy nem meszsze tőle fedetlen keblekkel napozik egy lány. Vakító nyár ez a mostani. Vakító és perzselő. Perzseli a földet, perzseli a zöldet, perzseli a bőrünket. Rajtunk mégsem tud kifogni. Úton vagyunk. Hajtunk, tekerünk, pedálozunk. Keletről nyugatra, északról délre, nyárból az őszbe, mából a holnapba. (szabó) Méry Gábor felvételei Tisztelt Elnök Ur! Szívből gratulálunk abból az alkalomból, hogy augusztus 3-án az Országgyűlés megválasztotta önt H

irosima már mindörökre az értelmetlen pusztítás, az iszonyat jelképe marad. És a kegyetlen cinizmusé, amely a politikában minden eszközt megengedhetőnek tart. Hirosimában a mai évfordulón is megszólalnak a harangok. És a sok tízezer név mellé újabbak is kerülnek az emlékműre, azoké, akik a negyvenöt évvel ezelőtti sugárfertőzés okozta megbetegedések következtében tavaly augusztus 6-a óta vesztették életüket. Mert ők is az első atombomba áldozatai. Ma már a megemlékezés nem kötelező. De kötelesség! Anélkül, hogy a totális atomháború veszélyével riogatnánk bárkit is. Mert felelős ember nem állíthatja, hogy az atomhatalmak közül bármelyik is egy ilyen világégést akarna. A múlt heti irkutszki találkozó után, amikor tudjuk, hogy elérhető közelségbe került a történelem eddigi legnagyobb leszerelési megállapodásának a megkötése, amikor Európában leomlottak a megosztottság falai és az államközi kapcsolatok teljesen új rendszere, egy új Európa van kialakulóban, mégis mi lehet az, amiért a hirosimai memento érvényes ma is? Elsősorban a szemlélet miatt: nem veszett még ki a nemzetközi politikából az elvakult dölyf, hatalomvágy és kegyetlenség, ami végső soron éppúgy felfedezhető a hirosimai atombomba, mint a mostani iraki agresszió mögött. Törékeny béke Tudom, Kuvait lerohanása miatt nem lesz újabb világháború és atomfegyvereket sem fognak bevetni. Mégsem érzem erőszakoknak a párhuzamot, mert annyi, az atom erejével vetekedő hadieszközt hozott létre az emberiség, hogy újabb Hirosimák nélkül is el tudná magát pusztítani. Ezért Hirosima okán nem csupán a nukleáris, hanem mindenféle tömegpusztítás ellen szót kell emelni. Hiszen Szaddam Husszein csak nemrégiben fenyegette meg Izraelt azzal, hogy támadás esetén Irak kész lenne bevetni a vegyi fegyvert is. Nem mintha egyetértenék azzal, amit Izrael csinál a Közel-Keleten. De vannak határok, amelyeket átlépni nem szabad. Mert 'ugyan mi a garancia arra, hogy egy betegesen megalomániás vezér elvakultságában nem teszi meg azt, amiről nyíltan ábrándozik? Vannak határok, amelyeknél az országoknak egyöntetűen ki kell mondaniuk: Ne tovább! Tekintet nélkül bárminemű kereskedelmi és gazdasági érdekekre. Láthatjuk: még nagyon törékeny jószág a béke. S azért, mert nem itt, hanem néhány száz vagy ezer kilométerrel arrébb érzik ezt emberek a saját bőrükön, a közös felelősség alól itt sem bújhatunk ki. Aki pillanatnyi, önös érdekből vagy korlátolt regionális szempontok miatt tagadja, hogy az egyik kontinens éppen az összekuszált jelenlegi viszonyok és múltbeli történelmi szálak miatt is felelős a másik kontinens vagy térség békéjéért, jövőjéért, az homokba dugja a fejét. Ahhoz, hogy a tűz ne pusztíthasson, nem elég lokalizálni, el is kell oltani. Malinak István a Magyar Köztársaság elnökévé. Ez az aktus fontos része a Magyarországon folyó rendszerváltásnak és szimbolikus is, hogy az eddigi ideiglenes köztársasági elnöki poszt már állandóvá vált, ezzel is mintegy jelezve a demokratikus államrend megszilárdulását. • Őszintén reméljük, hogy a Magyar Köztársaság elnökeként alkalma nyílik majd önnek személyesen is hozzájárulni Közép-Európa békés politikai átalakulásához. Valamenynyien tudatában vagyunk, hogy ebben a folyamatban a gazdasági gondokon kívül a megoldatlan nemzeti problémák játsszák a legjelentősebb szerepet, ezért az eljövendő években minden államférfinak mély politikai bölcsességre lesz szüksége, nehogy a türelmetlen és szélsőséges erők ragadják kezükbe az ügyek irányítását, mivel ennek következtében tájainkon ismét a totalitarizmus valamilyen formája válna uralkodóvá. További politikusi pályafutásához erőt és egészséget kívánunk. Az Együttélés Politikai Mozgalom Intéző Bizottsága Pozsony, 1990. augusztus 4. Jókívánságok Göncz Árpádnak, a Magyar Köztársaság elnökének