Új Szó, 1990. augusztus (43. évfolyam, 178-204. szám)

1990-08-04 / 181. szám, szombat

A Magyar Ifjúsági Szövetség közgyűlése előtt A demokratikus hagyományokra építeni A here- és zöldségtermést, amelyet a rendkívüli szárazság veszélyez­tet a Lisa nad Labem-i Békevédő Földműves-szövetkezetben, öntö­zéssel próbálják menteni." (Jaroslav Hejzlar - ČSTK) 1990. augusztus 11-re hívta össze a Magyar Ifjúsági Szövetség szervezőbizottsága a szövetség el­ső országos közgyűlését. A MISZ egyike a novemberi forradalom után alakult ifjúsági szervezeteknek, de több különleges vonás jellemzi. Új tükörben... A szervezőbizottság tagjai ez év márciusában kifejtették, hogy esz­mei elődjüknek tekintik az 1968-as MISZ-t, és céljuk egy független, ér­dekvédelmi szervezet kiépítése, amely tömöríteni kívánja a haladó szellemű magyar ifjúságot. A MISZ programnyilatkozatából kitűnik, hogy feladatának tekinti az itt élő magyar fiatalság nemzeti tudatának kialakítását, a szülőföldhöz való ra­Kerüljük az eröszakot Beszélgetés EDUARD KOJNOK rozsnyói püspökkel Rozsnyón februárban püspöki hivatal alakult, melynek élére márciusban Eduard Kojnok Gemerská Polomai plébános került Bár a rozsnyói püspökség az egyik legkisebb Szlovákiában, a római katolikus egyház itt tetemes ingó és ingatlan vagyonnal rendelkezik. Hogyan él a püspöki hivatal a mostanság egyre gyakrabban emlege­tett vagyonjogi rendezések törvényadta lehetőségeivel? Többek között erre kerestem a választ a látogatásom alkalmával. - Püspök úr, a tizennyolc évig nem működő püspökség élén állva mit tart elsőrendű feladatának? - Ez az idő hosszú volt, bizonyos ferdülések, deformációk jöttek létre. Ez nemcsak az igehirdetésben, az istentiszteletek formai és tartalmi megtartásában, de a papok ma­gánéletében is érezteti hatását. Saj­nos arra is volt példa - konkrétan a mi püspökségünkben -, hogy a hátalom gyakorlói meghurcolták az Úr szolgáját és alaptalan vádak alapján, hamis tanúk bevonásával kirakatpereket rendeztek ellenük. Személy szerint Štefan Gerbóc fele­di lelkész esetére gondolok. Ezért is tartottam halaszthatatlan teendőnek egy-két személy áthelye­zését a püspökségen belül. Vissza szeretném utasítani azokat a váda­kat, melyek szerint én a magyar papokat helyeztem át szlovák kö­zösségekbe és fordítva. A valóság az, hogy vegyes lakosságú települé­sekről mentek vagy szlovák, vagy magyar falvakba. Mivel kevés a ma­gyar lelkipásztor, azt is szem előtt tartom, hogy az átmeneti hiányt pót­landó, hozzám hasonlóan, a szlovák papok is megtanulnak magyarul. - A püspöki hivatal a rozsnyói főtéren, egy cipőbolt fölött található, ami gondolom, isok esetben zavaró­lag hat. Tudomásom szerint a főtér épületei egykor javarészt az egyhá­zé voltak. Visszakérik ezeket az épületeket? - A főtér épületeinek csaknem a fele az egyház tulajdonában van. Természetesen az említett cipőbolt is a miénk, de nem tehetjük ki őket az utcára. Várnunk kell, amíg felépül az új bolt. Már informáltuk a vnb illetékeseit, hogy öt éven belül mint­egy öt lakásra lesz szükségünk a ta­nulmányaik végeztével visszatérő, a püspöki hivatal szolgálataiba lépő papoknak. Ugyanakkor most kül­dünk Rómába továbbképzésre négy plébánost, akiket szintén a hivatal közelében szeretnénk tudni a jövő­ben. A főtér átalakítását nem tervez­zük, de a házak homlokzatát az egyház pénzéből újítjuk majd fel. - Mi a helyzet az egyházi isko­lákkal? - Habár évtizedekkel ezelőtt itt is volt katolikus szeminárium, az most országos intézményként Spišská Nová Vesben, tehát a püspökségen belül működik. Szeptembertől há­rom egyházi alapiskola nyílik, de egyik sem Rozsnyón. -A szlovákiai magyarságot fog­lalkoztatja egy magyar püspökség létrehozásának kérdése. Ez termé­szetesen a rozsnyói püspökséget is érintené. Mi erről az Ön véleménye? - Én nem vagyok a magyar püs­pökség létrehozása ellen, sem mel­lette. Úgy tudom, Rozsnyón ötven hívő írta alá a komáromi székhelyű püspöki hivatalt szorgalmazó kér­vényt. Az viszont tény, hogy a 160 ezer hívőt számláló egyházme­gyénkben hozzávetőleg minden har­madik magyarajkú. Én csak figyel­meztetni szeretnék a vegyes lakos­ságú területeken keletkező esetle­ges nehézségekre, akadályokra, a papok hiányára, a vagyonjogi kér­dések rendezésére. Ez természete­sen az én magánvéleményem. POLGÁRI LÁSZLÓ Félreértettem a törvényt? ÚJ SZABÁLYOK ÉS DILEMMÁK A LEHALLGATÁSBAN Ellentmondásos hírek szólnak ar­ról, hogy milyen gyakori volt a telefo­nok lehallgatása. Jelentést erről nem adott ki egyetlen kormány sem. Ez talán érthető is, hiszen a telefo­nok törvénytelen lehallgatása bűn­tettnek minősült, s így ismét gyakor­latiként vetődne fel a második világ­háború után is olyan nehezen meg­válaszolt kérdés: mentesíthet-e a büntetőjogi felelősség alól a ,,pa­rancsra tettem" kifogás. Némi elégtétel azonban az, hogy a Büntető Perrendtartás immár sza­bályozza a telefonok lehallgatását. Senkinek sem kell már tartania attól, hogy csak úgy, minden előzmény nélkül ráállnak a telefonjára, s kihall­gatják, miről társalog rokonaival, is­merőseivel. Az új rendelkezés értel­mében a telefont inkább csak akkor lehet lehallgatni, ha rendkívül súlyos bűncselekmény, esetleg úgyneve­zett nemzetközi bűntett.(te rrorizmu s. kábítószer-csempészés, pénzhami­sítás stb.) gyanújával eljárás indult. Minden más esetben a lehallgatás­hoz az érintett (a telefon birtokosá­nak) beleegyezése szükséges. Hogy a lehallgatáshoz szükséges legyen a lehallgatott telefon birtoko­sának beleegyezése? Ez csodála­tos! Ennyi demokráciát álmomban sem mertem volna elképzelni. Sőt, egészen szokatlanul humánus a szabályozás ott is, ahol nem kell az érintett beleegyezése, hiszen hallgatózni csak a büntetőeljárás megkezdése után szabad, a bünte­tőeljárás pedig határozattal kezdő­dik, amelyről értesíteni kell a gyanú­sítottakat. Ha pedig ezek után sem hajlik inkább az utcai telefonok használatára, magára vessen. Mert ha egy pénzhamisító vagy kábító­szercsempész ezután is otthonról, a saját telefonján intézi „üzleti ügye­it", pusztán csak közveszélyes hü­lyesége miatt is közérdek, hogy rács mögé kerüljön. Kevésbé érthető azonban, miért is adnám áldásomat arra, hogy le­hallgassák telefonomat (ha lenne). Ezzel is bizonyíthatom ártatlanságo­mat? (gy is tisztázhatom magam a megalapozatlan gyanú alól? No, de miért ne a bűnüldözés bizonyítsa inkább a bűnösségemet, miért én tisztázzam magam a gyanú alól, miért én bizonyítsam ártatlanságo­mat? És mi történik, akkor, ha én ragaszkodom az ártatlanságom al­kotmányos védelméhez, s megalá­zónak tartom, hogy beleegyezzek a lehallgatásba? Súlyosbító körül­ményként fordíthatják ellenem bár­mikor a későbbiekben? önkéntelenül is hátsó szándékot keresek a rendelkezés tartalma mö­gött. E rossz szokásról sajnos no­vember óta sem tudtam leszokni, pedig ugye bizakodnom kellene. De hiába próbálok bizakodni, hiába keresem az új perrendtartás rendel­kezései között azt, amelyre már tíz éve várok, amely megállapítaná, hogy a törvénysértő módon szerzett bizonyítékok felhasználhatatlanok, semmisek, nem léteznek. Másrészt, túl szépnek tűnik ez a szabályozás ahhoz, hogy a telefonok lehallgatóak legyenek. Mert, ha beleegyeznék is telefonóm lehallgatásába, még az- * nap kihúznám a konnektorból a tele­fon dugóját. Aljas dolog lenne, ha lehetővé tenném, hogy a mit sem sejtő nekem és velem telefonálók szolgáltassák ki magukat, nézetei­ket, szándékaikat a rendőrségnek, idegeneknek. Mellesleg, a lehallga­tásokhoz adott beleegyezésemmel együtt talán nem egy olyan nyilatko­zatot írnék alá, mint Ján Budaj és sokan mások. Egy lényeges különb­ség persze lenne. Az „Štb"-vel szö­vetségre lépő embereknek nyilván meg volt a választási lehetőségük, besúgnak-e valamit, s ha igen, mit. A telefonja lehallgatásába beleegye­ző ember azonban választási lehe­tőség nélkül szolgáltatná ki beszél­getőpartnereit. Alapvető kérdés, felhasználható­e a szabálytalanul, törvénysértő mó­don szerzett bizonyíték? Kérdésem­re egy bíró meglehetős bizonytalan­sággal azt válaszolta, hogy nem. Hogy a múltban a bíróságok elfo­gadtak ilyen bizonyítékokat, az nem érv. Azóta történt egy és más. Pél­dául az említett perrendtartás módo­sítása, amely nemcsak a telefonok lehallgatásáról tartalmaz új rendel­kezést, hanem arról is, hogy „az eljárásban nem szabad felhasználni a törvénysértő kényszerítéssel vagy az ilyen kényszerrel való fenyege­téssel szerzett bizonyítékokat.'.," Más törvénysértő módon szerzett bizonyítékokat tehát fel szabad használni? Ezt a feltételezést erősíti a törvény korábbi, máig hatályos rendelkezése, mely szerint „bizo­nyítékként felhasználható mindaz, ami hozzájárulhat a dolgok megvilá­gításához". Úgy tűnik, a jogállamisághoz ve­zető úton még át kell mennünk a megvilágosítás útján is, ahol az ember pőrén és védtelenül iszkol, ártatlanként is, a hatalom elől. Hogy nem értettem meg semmit? Esetleg félreértettem valamit? Le­het. Ám az nem lehet az én hibám. Az államhatalom az állampolgárral törvények útján kommunikál. Nem az én hibám, ha a törvényt - remél­hetőleg - félreértettem. FEKETE MARIAN gaszkodását, ápolni kívánja a ma­. gyarság kulturális és erkölcsi hagya­tékát, nemzeti műveltségét. A MISZ nem politikai szervezet. Független minden politikai párttól és mozgalomtól, de tudatában van an­nak, hogy fő feladatát - a nemzeti kisebbségben élő magyar fiatalság érdekvédelmét - csak aktív, min­dennapos politizálással tudja teljesí­teni. A nemzeti hovatartozás ápolá­sával nem akarja kizárni a magyar fiatalság kötődését a világhoz és Európához. A térség magyar fiataljai tisztában vannak azzal, hogy éppen magyarságunk és európaiságunk egyensúlya, nyitottságunk a világra a legfontosabb őrzője és garanciája a nemzeti azonosságtudatnak. Ifjú­ságunk érzékeli, hogy a Kárpát-me­dencében élő nemzetek fiatal gene­rációi közös jövő előtt állnak. Nem kívánja jövőjét azon a tükrön keresz­tül vizsgálni, amely az itt élő nemze­teket a múltban megosztotta, hanem az európaiság közös vonásain ke­resztül. Gazdálkodni, oktatni A szövetség az említett eszmei alapokra kívánja építeni gazdasági tevékenységét is. A MISZ önálló jogi személyként való elismerése lehető­séget biztosít az aktív, önálló és egyben hatékony gazdálkodáshoz. Előzetes tárgyalások alapján nagy reményeket fűz a nyugat-európai tő­kebefektetések mellett a japán és a dél-koreai gazdasági kapcsolatok kialakításához. E lehetőségek meg­ragadása a közeljövőben lehetővé tenné a fiatal tehetségek teljes mér­tékű kibontakozását és olyan munkalehetőségek megteremtését, amelyek megszüntetnék a magyar fiatalság fölösleges belső migráció­ját és hozzájárulnának életszínvo­nalának emelkedéséhez. Ebből a szempontból a hatékony gazdasá­gi tevékenység az eg^ik feltétele a fiatalság szociális problémái és nehézségei megoldásának. Nagy feladatok várnak a MISZ-re az oktatásügy és a kulturális éfét terén. Az említett azonosságtudat kialakításához nagy szükség van egy olyan történelemszemléletre, amely mentes az ideológiai megrög­zöttségektől, hamis felfogásoktól. A MISZ szervezetei e téren már több konkrét eredménnyel dicsekedhet­nek. Főleg a pozsonyi klubokban alakultak olyan közösségek, melyek rendszeresen hívnak előadásokra ismert külföldi, elsősorban magyar­országi történészeket. A MISZ fel­adatának tekinti síkra szállni az anyanyelvi művelődés jogáért, nö­velni a fiatal családok szerepét a magyar nyelv megőrzésében, sze­retetében és ápolásában. Itthon és külföldön A MISZ-nek eddigi működése alatt sikerült kapcsolatot teremtenie több határontúli magyar szervezet­tel. Már az idén lehetőséget kapott néhány hazai csoport külföldi nyara­láson, táborokban való részvétel­hez. Nagy erkölcsi és szakmai tá­mogatást és segítséget kapott a MISZ - főleg a kezdeti nehézsé­gek leküzdésében - az Amerikai Magyarok Szövetségétől, amelynek támogatására továbbra is számíthat. Természetesen az itt felvázolt fel­adatok mellett a MISZ egyes szerve­zeteinek szerepet kell vállalniuk a fiatalság mindennapi életében, szervezeti és anyagi feltételeket te­remteni a színes ktubtevékenység­hez, szórakozáshoz, sportoláshoz. A közgyűlésen megválasztott ve­zetőségnek tehát nem lesz könnyű feladata. De mindnyájan bízunk ab­ban, hogy a szövetség élére jól fel­készült fiatalok kerülnek, akik magu­kévá teszik a programban felvázolt célkitűzéseket, és vállalják azok tel­jesítését CSÁMPAI OTTÓ Kiművelt emberfőket Jegyzetek a Simonyi Alapítvány kapcsán Nemrég a kezembe került Gyö­nyör József Államalkotó nemzeti­ségek című - immár régtől hiány­cikknek számító - könyve. A kötet­végi táblázatok gondolatébresz­tőek. 1948-ban ért véget szégyenle­tes jogfosztottságunk, kitelepíté­sünk, deportálásunk, mely nemzeti kisebbségünket gyakorlatilag telje­sen megfosztotta értelmiségétől. A mezőgazdasági és más munká­sok az efsz-tagokkal együtt né­pességünk gazdaságilag aktív csoportjának 69,8 százalékát teszi ki (1980). Ennek a ténynek a kö­vetkezményeit kénytelenek va­gyunk valamennyien elszenvedni: jóformán nincs magyar orvos, részvételünk a közigazgatás helyi­nél magasabb fórumain aránytala­nul kicsi, kevés a papunk, nincs elegendő jogászunk, égető a taní­tó- és tanárhiány, az oktatáspoliti­ka hiányossága miatt alig akad közöttünk vezetőnek való. szak­képzett ember. Természetesen, ez tükröződött nemzetiségünk nem megfelelő képviseletében is. A tény az tény: míg a cseh és a szlovák lakosság 1000 lakosára 39, illetve 38 főiskolát vagy egye­temet végzett személy jut, addig 1000 magyar lakosra 16 (1980)! A Szlovák Köztársaságban (1980) az egyetemi és főiskolai végzett­ségűeknek 88,9 százaléka volt szlovák, és csak 4,9 százaléka magyar nemzetiségű. (A magyar nemzetiségű lakosok aránya az SZK-ban [1980] 11,2 százalék volt.) A jövőben minden egyes köz­ségnek megfelelő önkormányzatot kell kialakítania. Nem állítom, távol álljon tőlem, hogy erre csakis fel­sőfokú végzettségű emberek a megfelelőek, de meggondolan­dó, hogy a leendő vezetők kivá­lasztásánál lesz, ahol több szak­képzett jelölt közül választhat a község, míg nekünk a jobbik esetben is legfeljebb egy ilyen je­löltünk lesz. A szlovákiai magyar főiskolai hallgatók száma (1983) 2291 fő volt, azaz az összlétszám 4,3 szá­zaléka. Lakosságunk arányának (11,2 %) 5932 fö felelne meg évente, (itt figyelmen kívül hagy­tam több évtizedes oktatásbeli korlátoztatásunkat). Ahhoz, hogy 1000 lakosra nálunk is 38 főiskolát *vagy egyetemet végzett személy jusson, az értelmiségiek meglévő táborát (1980: 9114) jelentősen megnövelve (12 894 fővel) el kell jutnunk a 22 008 magyar nemzeti­ségű értelmiségihez. Enélkül fel­becsülhetetlen értékű szellemi tő­ke lesz eltékozolva. Mindnyájan szeretnénk, ha or­szágunk szebb, gazdagabb, fejlet­tebb, vonzóbb lenne. Ki kell hasz­nálni kisebbségünk parlagon he­verő Szellemi erejét! Nemzeti ki­sebbségünk igényli az önálló ma­gyar egyetemet. Simonyiban, ebben a szép gö­möri faluban, az Együttélés alap­csoportjában született meg az ala­pítvány gondolata. Rögtön hely­ben megkezdték a gyűjtést. Az önálló magyar egyetemre. Erre szolgál a Simonyi Alapítvány. Ha­sonló a céljuk az erdélyieknek is. A székelyudvarhelyi Hídfő így ír: „... emberi jogainkat nem kor­látolhatja semmi. Feleljünk bátran, határozottan, öntudatosan, hogy LEGYEN MAGYAR NYELVŰ EGYETEM. Legyen, mert csak ez biztosíthatja gyermekeinknek, unokáinknak a tudás, a kultúra igazi megszerzését, elsajátítását. ... Segítsük felelősségünk tudatá­ban azokat, akik az intézmény megteremtésén munkálkodnak.... Az egyetem létezésének törvény­be iktatását kell sürgetnünk..." Felhívok minden felelősen gon­dolkodó, megmaradásunkat szem előtt tartó embert, hogy a Simonyi Alapítványhoz legalább 100 koro­nával járuljon hozzá! Utódaink nevében köszönöm. A Simonyi Alapítvány számla­száma: Simonyi Alapítvány SŠS Rim. Sobota 93245-399. A pénzt a Szlovák Állami Takarékpénztár bármelyik kirendeltségén fel lehet adni a megadott számlaszámra. BATTA ISTVÁN mérnök ÚJ SZÚ 4 1990. VIII. 8.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents