Új Szó, 1990. augusztus (43. évfolyam, 178-204. szám)

1990-08-04 / 181. szám, szombat

Milyen a Szövetségi Belügyminisztérium most? Jan Rumi interjúja a Moszkovszkije Novosztyiban ÚJ szú 1990. VIII. 8. Jan Rumi szövetségi bel­ügyminiszter-helyettes érde­kes interjút adott a népszerű szovjet lapnak a Szövetségi Belügyminisztériumban esz­közölt változásokról. Az aláb­biakban ismeretetjük az írást. Csehszlovákia felszámolja a tota­litárius múltját. Minden megváltozik, beleértve az állambiztonságot, a Nemzetbiztonsági Testületet, amelyek a népszerűtlen rendszer támaszai voltak. Milyen lesz ezek­nek az intézményeknek a szerepe és jogköre az új társadalomban? Kivel szemben fogják védeni az or­szágot? Erről beszélgettünk Jan Rumllal, a szövetségi belügyminisz­ter első helyettesével. A Majakovszkij utcában lévő villa kapuját személyes őre nyitotta ki. Néhány pillanaton belül előttünk, állt egy magas, so­vány fiatalember. Szakálla, kopott farmere, trikója nem felelt meg a Belügyminisztérium munkatársáról alkotott elképzeléseimnek. Ezen a nyári napon hármunkon és szemé­lyi őrén kívül senki sem volt az épületben. Keresztülmentünk az üres folyosókon, a tágas szobákon. - Még érezhető a régi minisztéri­um szaga - mondotta Jan Rumi dolgozószobájába lépve, amelyben egy arckép sincs a falakon. Az asz­talon egy nyitott sportszatyor, a Reš­pekt folyóirat és semmi más. Az iroda ura maga főzött nekünk kávét. Jan Rumi 32 éves. A Charta '77 aláírói közé tartozik. Egyik alapítója a Polgári Fórumnak, pártonkívüli. Több éven keresztül részt vett a disszidens mozgalomban. Több­ször bebörtönözték illegális nyom­tatványok terjesztéséért, munkatár­sa volt a szamizdatként megjelente­tett Lidové novinynak és Respekt­"nek. Apját, az emberi jogok ismert harcosát a közelmúltban beválasz­tották a parlamentbe. Jan Rumi poli­tikai „alkalmatlansága" miatt nem jutott be a főiskolákra. Egy vendég­lőben fűtőként, majd kórházi ápoló­ként dolgozott. Prága régi városré­szében, saját lakásában él. Saját Zsiguliján jár munkába. A személyi őrt visszautasította és nem hord ma­gánál fegyvert. Havonta hétezer ko­ronát kap, de rövidesen valószínű­leg kevesebbet, mivel a minisztéri­um munkatársainak fizetését csök­kentik. • Hogyan kezdődött karrierje a Belügyminisztériumban? - Két hónappal ezelőtt válságos helyzet alakult ki a minisztériumban, és Havel megkért, jöjjek ide dolgoz­ni, mivel tapasztalataim vannak az állambiztonsággal kapcsolatban. A kérést nem utasíthattam vissza. Mindez 1989 novemberében, a for­radalmi napokban kezdődött, amikor Havel kezdetben nem akarta elfo­gadni az elnöki hivatalt és mi, a Charta '77-beli barátai megpróbál­tuk ót meggyőzni. Havel végül bele­egyezett, hogy jelö/téti magát, de ezt mondta: Ha szükségem lesz rátok, ne utasítsatok vissza. Egyetértet­tünk vele, ezért most a Belügymi­nisztériumhoz tartozó állambizton­sági szolgálat felszámolásával fog­lalkozom. • Nem létezik már az állambiz­tonság? - Az állambiztonsági szerveket feloszlattuk. Elbocsátottunk min­denkit, aki a belpolitikai osztályon dolgozott. Körülbelül 8 ezer sze­mélyt. Egy különbizottság, köztük a Charta '77 tagjai vizsgálják felül eddigi munkájukat. Azokét is, akik azelőtt a minisztériumban dolgoztak. Az elbocsátottakat figyelemmel kell azonban kísérnünk, mivel feltételez­hető, hogy egy részük ellenünk fog dolgozni. Nem zárható ki, hogy megpróbálkoznak illegálisan egye­sülni. Foglalkoznunk kell azzal is, hogy állambiztonságunkat szoros szálak fűzték a KGB-hez, egész or­szágunk tele volt a két intézmény ügynökeivel. • Az állambiztonság és a Bel­ügyminisztérium volt munkatársai nehéz helyzetbe kerültek. Új munkát kell keresniük. Néhány öngyilkosság is előfordult. Jan Rumi szerint a munka és szociális ügyi minisztéri­umnak lehetősége van arra, hogy segítsen ezeknek az embereknek. Egyelőre olyan a helyzet, hogy több ezer kényelmetlenné vált, az új ha­talom számára nem megfelelő em­ber az utcára került, nincs munkájuk és az általános elidegenedés légkö­rében élnek. A Belügyminisztérium­nak figyelnie kell őket, nehogy ügy­nököket szervezzenek be. A problé­mát bonyolítja, hogy a Belügymi­nisztérium nem rendelkezik az ügy­nökökre vonatkozó összes irattal. - Az állambiztonság munkatársai úgy vélik, hogy a forradalom után minden dokumentumot és iratot elé­gettek. Úgy gondolom azonban, hogy nem semmisítettek meg min­dent. Az iratokat Prágán kívülre vit­ték, többek között a szovjet csapa­tok állomáshelyeire. Feltételezem, hogy a dokumentumok egy része Moszkvában van. Ez csak feltétele­zés, amelyet nem tudunk bebizonyí­tani. Tudom azonban, hogy Vykypel, az állambiztonság egyik volt vezető­je gyakran ellátogat a prágai szovjet nagykövetségre. Azt is tudom, hogy a szovjet nagykövetségen a KGB több munkatársa dolgozik. • A forradalom után felmerült a kérdés, hogyan lépjenek fel a volt titkosügynökökkel és informátorok­kal szemben? Nyilvánosságra kell hozni azok nevét, akikről az új hata­lom tudomást szerzett? Ebben az esetben hol a határ az erkölcsösség és a törvényesség között? A CSSZSZK kormánya betiltotta, hogy nyilvánosságra hozzák a 140 ezer titkosügynök névsorát. Michael Žantovský, Havel elnök sajtótitkára kijelentette, börtön fenyegeti azokat az újságírókat, akik ezt a tilalmat megszegik. - Egyetértettem ezzel a megol­dással. Ezeknek az embereknek családjuk, gyermekeik vannak. Újjal mutogatnának rájuk, titkosügynök fia, lánya vagy felesége vagy. Min­denkinek jogában áll közülük, hogy vallomást tegyen. Két hónappal eze­lőtt, amikor még újságíró voltam, azt írtam, hogy mindent nyilvánosságra kell hozni, egyszer s mindenkorra véget vetni az egésznek. Most, ami­kor ez a beosztásom, és kezembe kerülnek az ilyen emberek iratai, másként szemlélem a dolgokat. Szörnyű helyzet ez. A titkosügynö­kök között ott látom azon barátaim családjait, akik éveken keresztül kö­zel álltak hozzám... és feljelentettek a rendőrségnek. • Jan Rumi volt az első, aki meg­sértette a kormány által elrendelt tilalmat. Nyilvánosan kijelentette, hogy Josef Bartonőík, a Néppárt elnöke az állambiztonság munkatár­sa volt. A kirobbant politikai botrány miatt Rumi elvesztette a miniszteri tárcát, de ezt nem bánta. Vélemé­nye szerint az akkori helyzetben nem tehetett másként. - Bartonőík életének ezt az epi­zódját nemcsak én ismertem. Lehe­tővé tették számára, hogy távozzék a politikai életből. A titkosszolgálat ügynöke volt, de ez nem bűncselek­mény, azonban az ilyen ember könnyen zsarolható. Bartonőík a parlamenti elnök posztjáról álmo­dozott. Ezért tártam fel a tényeket. Most az ügyészség foglalkozik a kérdéssel. Bartonőík a parlament tagja maradt és rágalmazásért be­perelt engem. A végszó a bíróságé lesz. • A titkosügynökök kérdése nem az egyedüli gondja az új Belügymi­nisztériumnak. Az év elejétől a Bel­ügyminisztérium teljes mértékben apolitikussá vált, a pártszervezete­ket felszámolták. A minisztérium munkatársai nem lehetnek semmi­lyen párt tagjai. Azzal számolnak, hogy egyharmaddal csökkentik az apparátust, és elvesznek a miniszté­riumtól néhány fölöslegessé vált épületet. A minisztériumon belül megalakult az alkotmány és demok­ráciát védő bizottság, amelyet köz­vetlenül az elnök irányít. Élén Jirí Miller, az 1968. évi diákmozgalom egyik vezetője áll. A minisztérium ezentúl csak a bűnözéssel, a kábító­szer-kereskedelemmel, a terroriz­mussal foglalkozik majd. - Az új bizottság elvben különbö­zik az állambiztonság eddigi rend­szerétől. Feladata az lesz, hogy védje az országot a külföldi hírszer­zőkkel szemben, védelmezze Cseh­szlovákia gazdasági és technológiai érdekeit. Csak legális információfor­rásokat használ majd. Nem áll jogá­ban, hogy megfigyeljen és börtönbe vessen embereket. Munkája nem alapszik a KGB típusú állambizton­ság elvein. Már nincs kapcsolatunk a KGB-vel és a Szovjetunió belügy­minisztériumával. A hírszerzés gya­korlatilag nem létezik. Leváltjuk a hírszerzés valamennyi munkatár­sát, azokat is, akik a KGB főiskolá­ján tanultak. Senki sem bünteti meg őket, de tevékenységüket kivizsgálja egy bizottság. Nem foglalkozhatnak azzal, amivel eddig, mivel nincs biz­tosíték arra, hogy egyesek közülük nem akarnak továbbra is együttmű­ködni a KGB-val. • Az új hatalom intézkedései ért­hetőek. Hiszen a KGB a Szovjet­unióban a totalitárius rendszer egyik támasza volt és aktívan dolgozott Csehszlovákia területén is. Ameny­nyiben a KGB helyreállítja tekinté­lyét, s nemcsak t szavakkal, az együttműködés nincs kizárva. Az új Európa kialakítása megköveteli az összes állami intézmény, köztük a speciális szolgáltatások együttmű­ködését. - Ami a Belügyminisztériumot il­leti, az apparátusban leváltottunk mindenkit, aki a múltban lejáratta magát. Az összes rendőrt azonban nem lehet és nem is kell leváltani. Olyan ellenőrzési rendszert kell ki­alakítani, amely kizárja a hatalom­mal való visszaélés lehetőségét. Új törvényekre is szükség van. Uj bün­tetőtörvénykönyvre, a rendőrségről, valamint az alkotmányt és demokrá­ciát védő bizottságról, a levéltárakról szóló új törvényre. Ez a minisztérium már nem kelthet félelmet. Sohasem sértheti a nemzet érdekeit. • Nem könnyű feladatok várnak Jan Rumira: az állambiztonság re­formja és az új jogi feltételek megte­remtése. Ráadásul a közkegyelem után nagymértékben nőtt a bűnözés. Rumi nem szakember, nem jogász. Havel elnök sem hivatásos politikus. Csehszlovákia új vezetői csak az igazságtalanság elleni harcban sze­reztek tapasztalatokat és a saját eszméikbe vetett hit ad nekik erőt. Mi bízunk a csehszlovákiai re­formpolitikusok sikerében annál is inkább, hogy sok problémájuk jazo­nos a miénkkel. Szilárd meggyőző­désünk egyúttal, hogy már sohasem állítanak szovjet tankokat eszméik­kel szemben. Kis Nyelvőr Küzdelem a vonzatokkal Egy olvasónk azt kérdezi, kifejezhetjük-e vagy küldhetjük-e valakinek jókívánsá­gainkat a névnapjához. Neki ugyanis ezt írta a barátja: „Névnapodhoz jókívánságai­mat küldöm", úgy érzi, nagyon furcsán, idegenül hangzik ebben a mondatban a határozói szerepű névnapodhoz szóalak. Ha csupán erre a kérdésre kellene felelnünk, azt mondhatnánk: nem helyes itt a -hoz ragos határozó mint vonzat. Jókívánságainkat kifejezni vagy küldeni nem valamihez szoktuk, hanem rendszerint valamilyen alkalomból. De az sem helytele­níthető, ha a névnapjára küldjük valakinek jókívánságainkat. Levélben, lapon, vagyis személyre szólóan általában az előbbi, választékosabb formát részesítjük előnyben: a névnapod alkalmából kifejezést tartalmazót, de ha mint harmadik személyről szólunk az érintettről, mindkét forma egyaránt jó: Névnapja alkalmából - vagy: névnapjára - jókívánságaimat küldtem a barátomnak. Felelnünk illik azonban arra a fel nem tett kérdésre is, mivel magyarázhatjuk a -hoz ragos határozó használatát. Valószínűleg a gratulál ige vonzataként kerül a jókívánságot kifejező szövegbe, egy kicsit talán szlovák hatásra is. De a magyar­ban sem olyan egyszerű ez a vonzathasználat. Mert például gratulálhatunk valakinek valamihez is valamilyen alkalomból is és valamire is. Ha például örömteli eseményről van szó, akkor ahhoz gratulálunk, vagyis a -hoz, -hez, -höz ragos szóval fejezzük ki a gratuláció okát. Gratulálhatunk valakinek az előléptetéséhez, a kitüntetéséhez, a házasságkötéséhez. Ugyanígy a jó bizonyítványához vagy valamilyen munkájához is. Az eseményt: például az előléptetést, kitüntetést, házasságkötést mint alkalmat is felfoghatjuk, s gratulálhatunk az ünnepeltnek ennek alkalmából is. Nemegyszer szerepel az esküvői táviratok szövegében: Házasságkö­téstek alkalmából szívből gratulálunk. De - és ez érdekes, s megjegyezni is érdemes - születésnaphoz, névnaphoz s általában évfordulóhoz nem gratulálha­tunk a magyarban. Születésnap, névnap, vagyis évforduló alkalmából igen. Sőt születésnapra, névnpra, évfordulóra is általában olyan formában, mint azt a jókíván­ságküldéssel kapcsolatban megjegyeztük; személyes gratuláció esetén inkább a születésnapod, névnapod alkalmából kifejezést használva, másnak szólva róla, inkább a -ra ragos alakot alkalmazva: Gratuláltam a barátomnak névnapjára. Nem árt, ha megjegyezzük, hogy a szlovák a blahoželať ige mellett a mi -ra ragunknak megfelelő na elöljárót használja: blahoželať na narodeniny; de a gratulál megfelelője, a gratulovať ige mellett a -hoz, -hez, -höz ragnak megfelelő k, ku elöljáró fordul elő; például: gratulovať k narodeninám. Nem tesz különbséget - mint a magyar - az események, eredmények, évfordulók között, hanem mindig valamihez gratulál. Ezzel a ténnyel magyarázható talán, hogy a magyarban is sokszor gratulálunk a születésnaphoz is, a névnaphoz is, a házassági évfordulóhoz is - holott ez szokatlan - mert - mint említettük - csak eseményhez, eredményhez, teljesítményhezszokás gratulálni. S nyilván ez a vonzat jelenik meg a gratulál igével rokon értelmű jókívánságot kifejez, jókívánságot küld igés szókapcsolatok haszná­latakor is tudatunkban, s írjuk le vagy mondjuk ki: Névnapodhoz jókívánságaimat küldöm, noha ez volna a helyes: Névnapod alkalmából jókívánságaimat küldöm; esetleg: Névnapodra jókívánságaimat küldöm. JAKAB ISTVÁN Színvonalas rendezvény volt Liberalizmus és nemzeti kisebbség kérdése - ez volt a központi témája annak a nyolcnapos nemzetközi ifjúsági tábornak, melyet a romániai Bálványosi fürdőn rendeztek meg. A romániai Magyar Ifjúsági Szervezetek Szövetsége (MISZSZ) és a magyarországi FIDESZ közös rendezvényén meghívottként részt vett Tóth Károly, a Független Magyar Kezdeményezés elnöke, akit néhány órával megérkezése után kérdeztem romániai tapasztalatairól, benyomásairól. - Nagyon színvonalas tábor volt. A szabadelvű gondolkodásmód és a ki­sebbségi kérdés, melyről előadások foly­tak, ma Romániában nagyon aktuálisak. Hiszen az RMDSZN belül egyre intenzí­vebb a belső differenciálódás. Ugyanis azon túl, hogy békerült a parlamentbe, különösebb eredményt nem ért el. - S volt vita? - Méghozzá nagyon pezsgő. Számuk­ra nem az volt a kérdés, hogy jogos-e, vagy jogtalan a liberalizmus kisebbségi közegben, hanem ennek gyakorlati oldala okozott gondot. Azonban ez, a romániai viszonyokat látva és ismerve, érthető. - Neked is alkalmad volt arra, hogy csehszlovákiai helyzetképet fess, illetve szólj a liberális nézeteket valló FMK-ről, eddigi szerepéről és célkitűzéseiről.. Hamarosan véget érnek a szerelési munkák a pozsonyi Slovnaft hidrokrak­koló üzemében. A szakemberek bíz­nak abban, hogy már nem merülnek fel további problé­mák: mint ismere­tes, a hidrokrakko­lót azért nem he­lyezhették idejében üzembe, mivel több berendezés fel­mondta a szolgála­tot. Javításuk - amelyben az olasz Snamprogetti cég is részt vesz - befejeztével (rövi­desen) megkez­dődnek az előké­születek a hidrok­rakkoló próbaü­zembe helyezésé­re. A képen Jaros­lav Macháček tech­nikus látható. (Drahotín šulla fel­vétele - ČSTK) -Előadásomat azzal kezdtem, hogy véletlenül se szeretnék recepteket oszto­gatni, hogy senki se gondolja: ugyanúgy alakul majd a differenciálódás Romániá­ban, mint nálunk. Ott a helyzet más, s bizonyos tekintetben veszélyesebb. Ám úgy tűnik: nagyon sok híve van Romániá­ban is annak a gondolkodás- és megkö­zelítési módnak, amelyet nálunk az FMK képvisel. -Mennyire tájékozottak a romániai fiatalok a csehszlovákiai eseményeket il­letően? - Közvetlen kapcsolatok híján sajnos nagyfokú a félretájékoztatás. Olyan félin­formációik vannak a belső csehszlová­kiai erőviszonyokról, belpolitikai helyzet­ről, a kisebbség társadalmi életéről stb., amelyeket - mivel abszolút igazságként kerültek be Erdélybe, s a politikus körök is elfogadták - alig tudtunk megcáfolni. Az FMK-val kapcsolatban például az az el­képzelés, hogy negatív irányzat, amely „nemzetárulást" követett el, tehát ponto­san az, amit itt és másutt rólunk terjesz­tenek. - Végül is hasznos volt a találkozó? - Igen. Sok érdekes emberrel találkoz­tunk, s megegyeztünk a rendszeres infor­mációcserében. Számomra nagyon fon­tos volt az a tapasztalat, hogy a liberaliz­mussal és a nemzeti kisebbséggel kap­csolatos kérdések megközelítése hason­ló. Ez annál is inkább forttos felismerés, mert fél évig féltem elmenni Romániába, ahol mások a viszonyok, s a félreértelme­zett félmondatok már veszélyt jelenthet­nek. A másik nagy tapasztalat: a Romá­niában végbemenő forradalom ahhoz ha­sonlít, ami ötvenhat után ment végbe Kelet-Európában. Jelen pillanatban nehe­zen képzelhető el, hogy Románia politika­ilag és gazdaságilag gyorsan felzárkózhat Közép-Európához. Sajnálattal tapasztal­tuk azt is, hogy az erdélyi kisebbségi magyarság reakciói kezdenek hasonlítani a forradalom előttiekre. Az emberek kez­dik elveszíteni szabadságérzetüket, fél­sz abadu ttság u kat, s mindinkább a félelem kerül náluk újra előtérbe. G. A.

Next

/
Thumbnails
Contents