Új Szó, 1990. augusztus (43. évfolyam, 178-204. szám)

1990-08-04 / 181. szám, szombat

Milyen a Szövetségi Belügyminisztérium most? Jan Rumi interjúja a Moszkovszkije Novosztyiban ÚJ szú 1990. VIII. 8. Jan Rumi szövetségi belügyminiszter-helyettes érdekes interjút adott a népszerű szovjet lapnak a Szövetségi Belügyminisztériumban eszközölt változásokról. Az alábbiakban ismeretetjük az írást. Csehszlovákia felszámolja a totalitárius múltját. Minden megváltozik, beleértve az állambiztonságot, a Nemzetbiztonsági Testületet, amelyek a népszerűtlen rendszer támaszai voltak. Milyen lesz ezeknek az intézményeknek a szerepe és jogköre az új társadalomban? Kivel szemben fogják védeni az országot? Erről beszélgettünk Jan Rumllal, a szövetségi belügyminiszter első helyettesével. A Majakovszkij utcában lévő villa kapuját személyes őre nyitotta ki. Néhány pillanaton belül előttünk, állt egy magas, sovány fiatalember. Szakálla, kopott farmere, trikója nem felelt meg a Belügyminisztérium munkatársáról alkotott elképzeléseimnek. Ezen a nyári napon hármunkon és személyi őrén kívül senki sem volt az épületben. Keresztülmentünk az üres folyosókon, a tágas szobákon. - Még érezhető a régi minisztérium szaga - mondotta Jan Rumi dolgozószobájába lépve, amelyben egy arckép sincs a falakon. Az asztalon egy nyitott sportszatyor, a Rešpekt folyóirat és semmi más. Az iroda ura maga főzött nekünk kávét. Jan Rumi 32 éves. A Charta '77 aláírói közé tartozik. Egyik alapítója a Polgári Fórumnak, pártonkívüli. Több éven keresztül részt vett a disszidens mozgalomban. Többször bebörtönözték illegális nyomtatványok terjesztéséért, munkatársa volt a szamizdatként megjelentetett Lidové novinynak és Respekt"nek. Apját, az emberi jogok ismert harcosát a közelmúltban beválasztották a parlamentbe. Jan Rumi politikai „alkalmatlansága" miatt nem jutott be a főiskolákra. Egy vendéglőben fűtőként, majd kórházi ápolóként dolgozott. Prága régi városrészében, saját lakásában él. Saját Zsiguliján jár munkába. A személyi őrt visszautasította és nem hord magánál fegyvert. Havonta hétezer koronát kap, de rövidesen valószínűleg kevesebbet, mivel a minisztérium munkatársainak fizetését csökkentik. • Hogyan kezdődött karrierje a Belügyminisztériumban? - Két hónappal ezelőtt válságos helyzet alakult ki a minisztériumban, és Havel megkért, jöjjek ide dolgozni, mivel tapasztalataim vannak az állambiztonsággal kapcsolatban. A kérést nem utasíthattam vissza. Mindez 1989 novemberében, a forradalmi napokban kezdődött, amikor Havel kezdetben nem akarta elfogadni az elnöki hivatalt és mi, a Charta '77-beli barátai megpróbáltuk ót meggyőzni. Havel végül beleegyezett, hogy jelö/téti magát, de ezt mondta: Ha szükségem lesz rátok, ne utasítsatok vissza. Egyetértettünk vele, ezért most a Belügyminisztériumhoz tartozó állambiztonsági szolgálat felszámolásával foglalkozom. • Nem létezik már az állambiztonság? - Az állambiztonsági szerveket feloszlattuk. Elbocsátottunk mindenkit, aki a belpolitikai osztályon dolgozott. Körülbelül 8 ezer személyt. Egy különbizottság, köztük a Charta '77 tagjai vizsgálják felül eddigi munkájukat. Azokét is, akik azelőtt a minisztériumban dolgoztak. Az elbocsátottakat figyelemmel kell azonban kísérnünk, mivel feltételezhető, hogy egy részük ellenünk fog dolgozni. Nem zárható ki, hogy megpróbálkoznak illegálisan egyesülni. Foglalkoznunk kell azzal is, hogy állambiztonságunkat szoros szálak fűzték a KGB-hez, egész országunk tele volt a két intézmény ügynökeivel. • Az állambiztonság és a Belügyminisztérium volt munkatársai nehéz helyzetbe kerültek. Új munkát kell keresniük. Néhány öngyilkosság is előfordult. Jan Rumi szerint a munka és szociális ügyi minisztériumnak lehetősége van arra, hogy segítsen ezeknek az embereknek. Egyelőre olyan a helyzet, hogy több ezer kényelmetlenné vált, az új hatalom számára nem megfelelő ember az utcára került, nincs munkájuk és az általános elidegenedés légkörében élnek. A Belügyminisztériumnak figyelnie kell őket, nehogy ügynököket szervezzenek be. A problémát bonyolítja, hogy a Belügyminisztérium nem rendelkezik az ügynökökre vonatkozó összes irattal. - Az állambiztonság munkatársai úgy vélik, hogy a forradalom után minden dokumentumot és iratot elégettek. Úgy gondolom azonban, hogy nem semmisítettek meg mindent. Az iratokat Prágán kívülre vitték, többek között a szovjet csapatok állomáshelyeire. Feltételezem, hogy a dokumentumok egy része Moszkvában van. Ez csak feltételezés, amelyet nem tudunk bebizonyítani. Tudom azonban, hogy Vykypel, az állambiztonság egyik volt vezetője gyakran ellátogat a prágai szovjet nagykövetségre. Azt is tudom, hogy a szovjet nagykövetségen a KGB több munkatársa dolgozik. • A forradalom után felmerült a kérdés, hogyan lépjenek fel a volt titkosügynökökkel és informátorokkal szemben? Nyilvánosságra kell hozni azok nevét, akikről az új hatalom tudomást szerzett? Ebben az esetben hol a határ az erkölcsösség és a törvényesség között? A CSSZSZK kormánya betiltotta, hogy nyilvánosságra hozzák a 140 ezer titkosügynök névsorát. Michael Žantovský, Havel elnök sajtótitkára kijelentette, börtön fenyegeti azokat az újságírókat, akik ezt a tilalmat megszegik. - Egyetértettem ezzel a megoldással. Ezeknek az embereknek családjuk, gyermekeik vannak. Újjal mutogatnának rájuk, titkosügynök fia, lánya vagy felesége vagy. Mindenkinek jogában áll közülük, hogy vallomást tegyen. Két hónappal ezelőtt, amikor még újságíró voltam, azt írtam, hogy mindent nyilvánosságra kell hozni, egyszer s mindenkorra véget vetni az egésznek. Most, amikor ez a beosztásom, és kezembe kerülnek az ilyen emberek iratai, másként szemlélem a dolgokat. Szörnyű helyzet ez. A titkosügynökök között ott látom azon barátaim családjait, akik éveken keresztül közel álltak hozzám... és feljelentettek a rendőrségnek. • Jan Rumi volt az első, aki megsértette a kormány által elrendelt tilalmat. Nyilvánosan kijelentette, hogy Josef Bartonőík, a Néppárt elnöke az állambiztonság munkatársa volt. A kirobbant politikai botrány miatt Rumi elvesztette a miniszteri tárcát, de ezt nem bánta. Véleménye szerint az akkori helyzetben nem tehetett másként. - Bartonőík életének ezt az epizódját nemcsak én ismertem. Lehetővé tették számára, hogy távozzék a politikai életből. A titkosszolgálat ügynöke volt, de ez nem bűncselekmény, azonban az ilyen ember könnyen zsarolható. Bartonőík a parlamenti elnök posztjáról álmodozott. Ezért tártam fel a tényeket. Most az ügyészség foglalkozik a kérdéssel. Bartonőík a parlament tagja maradt és rágalmazásért beperelt engem. A végszó a bíróságé lesz. • A titkosügynökök kérdése nem az egyedüli gondja az új Belügyminisztériumnak. Az év elejétől a Belügyminisztérium teljes mértékben apolitikussá vált, a pártszervezeteket felszámolták. A minisztérium munkatársai nem lehetnek semmilyen párt tagjai. Azzal számolnak, hogy egyharmaddal csökkentik az apparátust, és elvesznek a minisztériumtól néhány fölöslegessé vált épületet. A minisztériumon belül megalakult az alkotmány és demokráciát védő bizottság, amelyet közvetlenül az elnök irányít. Élén Jirí Miller, az 1968. évi diákmozgalom egyik vezetője áll. A minisztérium ezentúl csak a bűnözéssel, a kábítószer-kereskedelemmel, a terrorizmussal foglalkozik majd. - Az új bizottság elvben különbözik az állambiztonság eddigi rendszerétől. Feladata az lesz, hogy védje az országot a külföldi hírszerzőkkel szemben, védelmezze Csehszlovákia gazdasági és technológiai érdekeit. Csak legális információforrásokat használ majd. Nem áll jogában, hogy megfigyeljen és börtönbe vessen embereket. Munkája nem alapszik a KGB típusú állambiztonság elvein. Már nincs kapcsolatunk a KGB-vel és a Szovjetunió belügyminisztériumával. A hírszerzés gyakorlatilag nem létezik. Leváltjuk a hírszerzés valamennyi munkatársát, azokat is, akik a KGB főiskoláján tanultak. Senki sem bünteti meg őket, de tevékenységüket kivizsgálja egy bizottság. Nem foglalkozhatnak azzal, amivel eddig, mivel nincs biztosíték arra, hogy egyesek közülük nem akarnak továbbra is együttműködni a KGB-val. • Az új hatalom intézkedései érthetőek. Hiszen a KGB a Szovjetunióban a totalitárius rendszer egyik támasza volt és aktívan dolgozott Csehszlovákia területén is. Amenynyiben a KGB helyreállítja tekintélyét, s nemcsak

t szavakkal, az együttműködés nincs kizárva. Az új Európa kialakítása megköveteli az összes állami intézmény, köztük a speciális szolgáltatások együttműködését. - Ami a Belügyminisztériumot illeti, az apparátusban leváltottunk mindenkit, aki a múltban lejáratta magát. Az összes rendőrt azonban nem lehet és nem is kell leváltani. Olyan ellenőrzési rendszert kell kialakítani, amely kizárja a hatalommal való visszaélés lehetőségét. Új törvényekre is szükség van. Uj büntetőtörvénykönyvre, a rendőrségről, valamint az alkotmányt és demokráciát védő bizottságról, a levéltárakról szóló új törvényre. Ez a minisztérium már nem kelthet félelmet. Sohasem sértheti a nemzet érdekeit. • Nem könnyű feladatok várnak Jan Rumira: az állambiztonság reformja és az új jogi feltételek megteremtése. Ráadásul a közkegyelem után nagymértékben nőtt a bűnözés. Rumi nem szakember, nem jogász. Havel elnök sem hivatásos politikus. Csehszlovákia új vezetői csak az igazságtalanság elleni harcban szereztek tapasztalatokat és a saját eszméikbe vetett hit ad nekik erőt. Mi bízunk a csehszlovákiai reformpolitikusok sikerében annál is inkább, hogy sok problémájuk jazonos a miénkkel. Szilárd meggyőződésünk egyúttal, hogy már sohasem állítanak szovjet tankokat eszméikkel szemben. Kis Nyelvőr Küzdelem a vonzatokkal Egy olvasónk azt kérdezi, kifejezhetjük-e vagy küldhetjük-e valakinek jókívánságainkat a névnapjához. Neki ugyanis ezt írta a barátja: „Névnapodhoz jókívánságaimat küldöm", úgy érzi, nagyon furcsán, idegenül hangzik ebben a mondatban a határozói szerepű névnapodhoz szóalak. Ha csupán erre a kérdésre kellene felelnünk, azt mondhatnánk: nem helyes itt a -hoz ragos határozó mint vonzat. Jókívánságainkat kifejezni vagy küldeni nem valamihez szoktuk, hanem rendszerint valamilyen alkalomból. De az sem helyteleníthető, ha a névnapjára küldjük valakinek jókívánságainkat. Levélben, lapon, vagyis személyre szólóan általában az előbbi, választékosabb formát részesítjük előnyben: a névnapod alkalmából kifejezést tartalmazót, de ha mint harmadik személyről szólunk az érintettről, mindkét forma egyaránt jó: Névnapja alkalmából - vagy: névnapjára - jókívánságaimat küldtem a barátomnak. Felelnünk illik azonban arra a fel nem tett kérdésre is, mivel magyarázhatjuk a -hoz ragos határozó használatát. Valószínűleg a gratulál ige vonzataként kerül a jókívánságot kifejező szövegbe, egy kicsit talán szlovák hatásra is. De a magyarban sem olyan egyszerű ez a vonzathasználat. Mert például gratulálhatunk valakinek valamihez is valamilyen alkalomból is és valamire is. Ha például örömteli eseményről van szó, akkor ahhoz gratulálunk, vagyis a -hoz, -hez, -höz ragos szóval fejezzük ki a gratuláció okát. Gratulálhatunk valakinek az előléptetéséhez, a kitüntetéséhez, a házasságkötéséhez. Ugyanígy a jó bizonyítványához vagy valamilyen munkájához is. Az eseményt: például az előléptetést, kitüntetést, házasságkötést mint alkalmat is felfoghatjuk, s gratulálhatunk az ünnepeltnek ennek alkalmából is. Nemegyszer szerepel az esküvői táviratok szövegében: Házasságkötéstek alkalmából szívből gratulálunk. De - és ez érdekes, s megjegyezni is érdemes - születésnaphoz, névnaphoz s általában évfordulóhoz nem gratulálhatunk a magyarban. Születésnap, névnap, vagyis évforduló alkalmából igen. Sőt születésnapra, névnpra, évfordulóra is általában olyan formában, mint azt a jókívánságküldéssel kapcsolatban megjegyeztük; személyes gratuláció esetén inkább a születésnapod, névnapod alkalmából kifejezést használva, másnak szólva róla, inkább a -ra ragos alakot alkalmazva: Gratuláltam a barátomnak névnapjára. Nem árt, ha megjegyezzük, hogy a szlovák a blahoželať ige mellett a mi -ra ragunknak megfelelő na elöljárót használja: blahoželať na narodeniny; de a gratulál megfelelője, a gratulovať ige mellett a -hoz, -hez, -höz ragnak megfelelő k, ku elöljáró fordul elő; például: gratulovať k narodeninám. Nem tesz különbséget - mint a magyar - az események, eredmények, évfordulók között, hanem mindig valamihez gratulál. Ezzel a ténnyel magyarázható talán, hogy a magyarban is sokszor gratulálunk a születésnaphoz is, a névnaphoz is, a házassági évfordulóhoz is - holott ez szokatlan - mert - mint említettük - csak eseményhez, eredményhez, teljesítményhezszokás gratulálni. S nyilván ez a vonzat jelenik meg a gratulál igével rokon értelmű jókívánságot kifejez, jókívánságot küld igés szókapcsolatok használatakor is tudatunkban, s írjuk le vagy mondjuk ki: Névnapodhoz jókívánságaimat küldöm, noha ez volna a helyes: Névnapod alkalmából jókívánságaimat küldöm; esetleg: Névnapodra jókívánságaimat küldöm. JAKAB ISTVÁN Színvonalas rendezvény volt Liberalizmus és nemzeti kisebbség kérdése - ez volt a központi témája annak a nyolcnapos nemzetközi ifjúsági tábornak, melyet a romániai Bálványosi fürdőn rendeztek meg. A romániai Magyar Ifjúsági Szervezetek Szövetsége (MISZSZ) és a magyarországi FIDESZ közös rendezvényén meghívottként részt vett Tóth Károly, a Független Magyar Kezdeményezés elnöke, akit néhány órával megérkezése után kérdeztem romániai tapasztalatairól, benyomásairól. - Nagyon színvonalas tábor volt. A szabadelvű gondolkodásmód és a kisebbségi kérdés, melyről előadások folytak, ma Romániában nagyon aktuálisak. Hiszen az RMDSZN belül egyre intenzívebb a belső differenciálódás. Ugyanis azon túl, hogy békerült a parlamentbe, különösebb eredményt nem ért el. - S volt vita? - Méghozzá nagyon pezsgő. Számukra nem az volt a kérdés, hogy jogos-e, vagy jogtalan a liberalizmus kisebbségi közegben, hanem ennek gyakorlati oldala okozott gondot. Azonban ez, a romániai viszonyokat látva és ismerve, érthető. - Neked is alkalmad volt arra, hogy csehszlovákiai helyzetképet fess, illetve szólj a liberális nézeteket valló FMK-ről, eddigi szerepéről és célkitűzéseiről.. Hamarosan véget érnek a szerelési munkák a pozsonyi Slovnaft hidrokrakkoló üzemében. A szakemberek bíznak abban, hogy már nem merülnek fel további problémák: mint ismeretes, a hidrokrakkolót azért nem helyezhették idejében üzembe, mivel több berendezés felmondta a szolgálatot. Javításuk - amelyben az olasz Snamprogetti cég is részt vesz - befejeztével (rövidesen) megkezdődnek az előkészületek a hidrokrakkoló próbaüzembe helyezésére. A képen Jaroslav Macháček technikus látható. (Drahotín šulla felvétele - ČSTK) -Előadásomat azzal kezdtem, hogy véletlenül se szeretnék recepteket osztogatni, hogy senki se gondolja: ugyanúgy alakul majd a differenciálódás Romániában, mint nálunk. Ott a helyzet más, s bizonyos tekintetben veszélyesebb. Ám úgy tűnik: nagyon sok híve van Romániában is annak a gondolkodás- és megközelítési módnak, amelyet nálunk az FMK képvisel. -Mennyire tájékozottak a romániai fiatalok a csehszlovákiai eseményeket illetően? - Közvetlen kapcsolatok híján sajnos nagyfokú a félretájékoztatás. Olyan félinformációik vannak a belső csehszlovákiai erőviszonyokról, belpolitikai helyzetről, a kisebbség társadalmi életéről stb., amelyeket - mivel abszolút igazságként kerültek be Erdélybe, s a politikus körök is elfogadták - alig tudtunk megcáfolni. Az FMK-val kapcsolatban például az az elképzelés, hogy negatív irányzat, amely „nemzetárulást" követett el, tehát pontosan az, amit itt és másutt rólunk terjesztenek. - Végül is hasznos volt a találkozó? - Igen. Sok érdekes emberrel találkoztunk, s megegyeztünk a rendszeres információcserében. Számomra nagyon fontos volt az a tapasztalat, hogy a liberalizmussal és a nemzeti kisebbséggel kapcsolatos kérdések megközelítése hasonló. Ez annál is inkább forttos felismerés, mert fél évig féltem elmenni Romániába, ahol mások a viszonyok, s a félreértelmezett félmondatok már veszélyt jelenthetnek. A másik nagy tapasztalat: a Romániában végbemenő forradalom ahhoz hasonlít, ami ötvenhat után ment végbe Kelet-Európában. Jelen pillanatban nehezen képzelhető el, hogy Románia politikailag és gazdaságilag gyorsan felzárkózhat Közép-Európához. Sajnálattal tapasztaltuk azt is, hogy az erdélyi kisebbségi magyarság reakciói kezdenek hasonlítani a forradalom előttiekre. Az emberek kezdik elveszíteni szabadságérzetüket, félsz abadu ttság u kat, s mindinkább a félelem kerül náluk újra előtérbe. G. A.