Új Szó, 1990. augusztus (43. évfolyam, 178-204. szám)

1990-08-03 / 180. szám, péntek

Bulgáriai kompromisszum Zseljo Zselev életpályája (ČSTK) - Tegnapi számunkban röviden tudósítottunk arról, hogy a bolgár parlament szerdán este Zseljo Zselevet, a Demokratikus Erők Szövetségének elnökét választották meg államfőnek. Az ellenzéki vezetőre a jelenlevő 389 képviselőből 284-en adták szavazatukat. Röviddel megválasztása után Zselev azt javasolta, hogy az ország alelnökévé Atanasz Szemerdzsiev tábornokot válasszák. A honatyák tudomásul véve az államfő kívánságát, Szemerdzsievet szótöbbséggel választották meg. Megfigyelők ezt tartották a szerdai tanácskozás egyik legnagyobb meglepetésének. Szemerdzsiev tábornok ugyanis a múlt péntekig a Lukanov-kormány belügyminisztere volt. Tisztségéről az ellenzéki erők, főleg éppen a DESZ nyomására mondott le. Lezárult tehát az államfő megválasztása körüli többhetes huzavona. Az a tény, hogy Zselev lett a köztársasági elnök, jelentős kompromiszszumot jelent az ország két legnagyobb politikai ereje, a Bolgár Szocialista Párt (a volt BKP), valamint az ellenzéki DESZ között. Az új államfő első nyilatkozatában azt hangsúlyozta, legfőbb céljának tekinti a békés átmenetet a parlamenti demokráciába. Az országnak új, demokratikus alkotmányra van szüksége, arra, hogy a lehető legrövidebb időn belül megvalósítsák a legfontosabb politikai és gazdasági reformokat. Elmondta, amikor decemberben figyelemmel kísérte Václav Havel államfővé történő választását, még csak nem is gondolt arra, hogy ilyesmi vele is megtörténhet. Nagy figyelmet keltett sajtóberkekben az is, amit Sztojan Ganev, a DESZ szóvivője az új kormány megalakításáról mondott, hiszen az ellenzék mindeddig nem volt hajlandó belépni a kormánykoalícióba. Lukanov miniszterelnök most üdvözölte azt, hogy Ganev a „nemzeti felelősség kormánya" kifejezést használta. A Csehszlovák Sajtóiroda tudósítójának maga Ganev viszont azt mondta, a szavait nem lehet úgy értelmezni, mintha az ellenzék be akarna lépni a koalíciós kabinetbe. Az új alelnök, vagyis Atanasz Szemerdzsiev ezzel szemben azt mondotta, nem tudja elképzelni, hogy Bulgária sikeres legyen, ha az országnak nem koalíciós kormánya lesz. Az 55 éves Zseljo Zselev, a filozófia doktora egy évvel ezelőtt még hazájában is csaknem ismeretlen író volt. Az első pillanattól fogva ő volt azonban a DESZ elnöke. Zselev 1935. március 3-án született kisparaszti családban, Veselinovo községben. A szófiai egyetem filozófiai karán végezte tanulmányait, ezt követően a szülőfalujában volt a kultúrház könyvtárosa. 1961-1964 között aspiránsként folytatta tanulmányait az egyetemen, de mivel bírálta Leninnek az anyagról szóló tanítását, a disszertációs munkáját már nem védhette meg. Kizárták az egyetemről és a Bolgár Kommunista Pártból is. A filozófia doktora címet így csak 1987-ben szerezhette meg. 1966 és 1972 között munkanélküli volt. Ekkor írta Fasizmus című könyvét. Csak 1982-ben adták ki, de azonnal be is tiltották, mivel párhuzamot vont a fasizmus és a kelet-európai totalitárius rendszerek között. A titokban terjesztett mű bizonyos népszerűséget szerzett neki. Bár Zselev ma is marxista filozófusnak vallja magát, határozottan fellép a totalitarizmus ellen. Bizonyította, van érzéke az ésszerű kompromisszumokhoz. Ó vezette az ellenzéket a kerekasztal-tárgyalásokon, amelyek eredményeként a Bolgár Kommunista Párt kénytelen volt beleegyezni a többpártrendszerbe és a szabad választások megrendezésébe. TRINIDAD A lázadók megadták magukat (ČSTK) - Megadták magukat azok a muzulmán lázadók, akik az utóbbi hat nap folyamán megpróbálták megdönteni Trinidad és Tobago szigetállam kormányát. Szerdán az összes túszt (a kormány tagjait) szabadon bocsátották. A lázadókat, hozzávetőleg 70 fegyveres férfit, hazaárulásért és lázadásért állítják bíróság elé. Mint ismeretes, az összeesküvők Arthur Robinson kormányfő lemondását követelték (ót szintén fogva tartották és megsebesítették), s az új választások kiírását is el szerették volna érni. Egy magát megnevezni nem akaró katonai szóvivő szerdán azt mondotta, hogy a kormányban nem lesznek változások. Hírügynökségi források szerint az államcsínykísérlet során hozzávetőleg harmincan vesztették életüket és kb. 300-an sebesültek meg. Destabilizáló törekvés (ČSTK) - A Los Angelesben megjelenő Universul című emigráns román napilapnak adott nyilatkozatában Ion Iliescu román államfő kijelentette: nem fér kétség ahhoz, hogy a júniusi bukaresti zavargásokba külföldi erők is belekeveredtek. Azt állította, a kormányellenes tüntetés, az erőszak egy kiterjedtebb akciónak volt a része, célja pedig Románia destabilizálása. Jól kidolgozott forgatókönyvről, hosszú távú harcról van szó - hangsúlyozta az elnök anélkül, hogy bármely részletet is közölt volna. Egyébként ez volt az első eset, hogy hivatalos román személyiség külföldi erők szerepéről tett említést a bukaresti zavargásokkal összefüggésben. Ugyanakkor Iliescu ismét elutasította azt a véleményt, hogy az ó kérésére jöttek Bukarestbe a bányászok és teremtettek rendet egészen sajátos eszközökkel. Azt állította, felhívása akkor hangzott el, amikor a bányászok már úton voltak. Washingtoni terepszemlén (ČSTK) - Václav Havel elnök tanácsadója, Šaša Vondra az elmúlt napokban Washingtonban a képviselőház és a szenátus külügyi bizottságainak munkatársaival, az amerikai külügyminisztériumban pedig a kelet-európai és a latin-amerikai osztály igazgatóival tárgyalt. Találkozott Robert Hutchingsszel, a Nemzetbiztonsági Tanács európai osztályának igazgatójával, valamint Irwin Lewis Libbyvel, a védelmi miniszter helyettesével. Románia' Megalakult a kisebbségek szervezeteinek ligája ÚJ szú 1990. VIII. 8. Megalakult a romániai nemzeti és etnikai kisebbségek szervezeteinek ligája. Tanácskozó szervezetként védelmezni akarja az emberi jogokat, a nemzeti és etnikai kisebbségek egyéni és kollektív jogait. A liga dokumentumát nyolc szervezet írta alá, köztük a Romániai Magyar Demokrata Szövetség, a Romániai Független Magyar Párt, a Romániai Ukránok Szövetsége stb. A liga nyitva áll a jövőben hozzá csatlakozni kívánó összes szervezet előtt. Ideiglenes vezetőségének elnöke Király Károly szenátor. A liga megalakulását ismertető közlemény kiadása után a RMDSZ vezetősége tiltakozott, s azt állította, hogy nem írt alá semmilyen közleményt. Válaszul erre Király Károly a Romániai Magyar Szó tegnapi számában közölte az aláírt dokumentum fénymásolatát, melyen valóban ott van Domokos Géza RMDSZ elnök aláírása is. A mellékelt megjegyzésből viszont kitűnik, hogy ez az aláírás még május 11 -én került a dokumentum alá, amikor is hat szervezet írta alá a közleményt. Király Károly szerint az RMDSZ legutóbbi, szepsiszentgyörgyi tanácskozása is jóváhagyta a szervezet csatlakozását a ligához. Sajnos sem Király Károlyt, sem Domokos Gézát nem sikerült telefonon felhívnom, hogy megtudjam, mi is az igazság ebben az ügyben. A liga megalakulásáról szóló közleményt a Romániai Magyar Szó mellett a román tömegtájékoztatás is közölte. Ugyancsak a Romániai Magyar Szó, valamint a román kormányhoz közelálló Dimineatsa napilap hasábjain kilenc romániai magyar szenátor is aggodalmának adott hangot az országban tapasztalható, növekvő intenzitású kisebbségellenes nacionalista propaganda kiújulása miatt. Az aláírók közt van Király Károly, Démény Lajos, Kozsokár Gábor, Hosszú Zoltán stb., akik rámutattak arra, hogy Romániában bizonyos politikai alakulatok mérgezik a légkört, bizalmatlanságot, türelmetlenséget szítanak, nemzeti gyűlöletre bujtogatnak, hogy megbontsák a május 20-án megválasztott politikai erők egyensúlyát, mély válságot idézzenek elő, aláássák a fiatal és törékeny román demokráciát, megakadályozzák az ország gazdasági és társadalmi normalizálódását. Az aláírók elutasítanak minden olyan próbálkozást, amely a nemzeti kisebbségeket a többségi románokhoz képest korlátozott jogokkal rendelkező, másodrangú honpolgárokká degradálná. Véleményük szerint a nemzeti-etnikumi kapcsolatok normalizálása túlságosan fontos, milliók messzemenő érdeke, s így nem bízható kétes politikai orientációjú csoportokra. A szenátorok fenntartás nélkül támogatják Románia felvételét az európai közösség különböző szerveibe és úgy vélik, hogy a kisebbségek egyéni és kollektív jogainak mindennemű tagadása lényeges akadály e kívánalom megvalósítása útjában. Felhívták az ország vezetőségét és a demokratikus erőket, hogy határozottan verjenek vissza minden próbálkozást, melyek a destabilizációhoz és újabb társadalmi és nemzeti feszültségekhez vezetnek. Ilyen próbálkozásokból sajnos továbbra is akad elég. A romániai magyarság körében nagy megdöbbenést keltett, hogy a segesvári csata évfordulója előtt ismeretlen tettesek meggyalázták Fehéregyháza és Héjasfalva között az autóút mentén, az egykori Ispánkút közelében felállított Petőfi emlékművet. A kőfejnek, kiszúrták, kivésték a szemét, letörték az orrát, állát, szakállát. Gyűlölködő, soviniszta személyek a kőbe faragott Petőfi Sándoron álltak boszszút a jogaikat követelő magyarok fölötti dühükben, hangsúlyozza az RMDSZ Maros megyei intéző bizottsága által kiadott közlemény. Rámutat arra is, hogy Erdély-szerte sokasodnak a rejtélyes ügyek. A leplezetlen magyargyűlölet egyszerűen közellenségnek kiáltotta ki az erdélyi magyar lakosságot. Mindez a sajtóban, a televízióban, a parlamentben kibontakozott elképesztő és felelőtlen sovén uszítás eredménye! Véleményünk szerint, végső soron az ország érdekeit súlyosan sértik ezek a provokációk, valóban destabilizálják a helyzetet, tovább rontják Románia megítélését a világban. Az RMDSZ Maros megyei vezetősége ezért felhívta a tisztességes román sajtó minden felelős munkatársát, a becsületes embereket, hogy kövessék fokozott figyelemmel a romániai magyar kisebbség jogait és létét sértő és veszélyeztető eseményeket és segítsenek a magyaroknak a megmaradásukért vívott küzdelmükben. Végezetül csak annyit, hogy a napokban a romániai németek szervezetének vezetősége is rendkívül éles hangnemben ítélte el a román vezetés nacionalista politikáját és az országban kialakult kisebbségellenes jelenségeket. KOKES JÁNOS Bukarest K

ötve hiszem, hogy bármely, bosszúból elkövetett tettben fellelhető lenne a logika, s főleg a józan ész. Vannak ugyan esetek, amikor felfedezhetők bizonyos összefüggések, okok és okozatok - de hogy ez nem vonatkozik Irak eljárására Kuvaittal szemben, az biztos. Már maga a casus belli lázas, teljesen váratlanul beindult keresése arra engedett következtetni, hogy Bagdad nemcsak egy vasat tart a tűzben. Azonkívül az egész viszálykodás időzítéséből nyilvánvalóvá vált: Szaddam Husszein ismét nagyon beleélte magát a ravasz róka szerepébe. De kezdjük az elején! Pontosan egy héttel az OPEC miniszteri konferenciája előtt Iraknak ismét eszébe jutott, hogy van egy lezáratlan vitája Kuvaittal. Újra előhozakodott a régi problémával, amelynek lényege, hogy a két ország közötti határ egy szakasza nem végleges, ami nagyon veszélyes dolog ebben a térségben, ahol a világ ismert olajtartalékainak 70 százaléka található. Az Arab Liga már régebben javasolt egy vonalat, de azt Irak nem fogadta el, maradt a konfliktusveszélyes helyzet, amelyben az Al Rumaila olajmezót Irak és Kuvait együttesen aknázta ki. S Bagdadban újfent „rádöbbentek", hogy Kuvait több olajat termel ki, mint amennyit az OPEC engedélyez, amivel lenyomja az olaj árát, sőt a közös olajmezőről is több olajat nyer, mint amennyi megilletné, pedig valójában az egész Al Rumaila Iraké. S ha már Szaddam úgy döntött, hogy odacsap, hát nyomban kétfelé: az Egyesült Arab Emírségeknek is fejére olvasta a kvóták és árak megsértését. Mint említettem, történt mindez az új kvótákról és árakról dönteni hivatott OPEC-iüés előtt. És egyidóben azzal, hogy a bagdadi parlamentben javasolták, Szaddam Husszein legyen élethossziglan Irak elnöke. Véletlennek ez már kicsit sok, éppen ezért az a vélemény alakult ki, hogy a nagyon rossz gazdasági helyzetben lévő, alaposan eladósodott Irak, nyakán egy még mindig lezáratlan háború összes következményével, így próbál nyomást gyakorolni az OPEC-re, főleg annak arab tagjaira. Emellett Szaddam bizonyítani akarja: csakis ő a megfelelő vezér az ország élén, hiszen kemény, határozott és valóban mindent megtesz a gazdasági gondok megoldása érdekében. Ez annál is nyilvánvalóbb volt, hogy Bagdaa nem is titkolta követeléseit: alacsonyabb kitermelési kvótákat akar és 25 dolláros barrelenkénti árat. Mivel Irak taktikája túl átlátszónak tűnt, s egyben az is világos volt, hogy az OPEC ebbe nem megy bele, nemzetközi méretekben viszonylag nyugodtak voltak a reagálások Bagdad kardcsörtetésére. Nem úgy az arab világban: Kuvait lázas diplomáciai aktivitásba kezdett, még Washingtontól is kicsikart egy nyilatkozatot, miszerint az USA továbbra is kötelezi magát arra, hogy támogatja öbölmenti barátai egyéni és kollektív önvédelmét. Beszállt a békéltetésbe az Arab Liga és nagyon aktív közvetítésbe kezdett Hoszni Mubarak egyiptomi elnök. Befejeződött az OPEC-ülés és nem úgy döntött, ahogy azt Irak szerette volna: az olaj célárát 18 dollárról csak 21 -re emelte és minimálisan csökkentette a kvótákat. Ekkor úgy tűnt, Bagdad hallgat a jó szóra, végre tárgyalóasztalhoz ül Kuvaittal. Többszöri halasztás után ez kedden meg is történt. Az „arab Genf", a szaúd-arábiai Dzsidda ezúttal nem az előrevetített siker, hanem a váratlan kudarc színhelye lett: a kuvaiti delegáció kivonult a tárgyalásokról. Pedig általános volt a meggyőződés, hogy kompromisszum születik. Már csak azért is, mert Kuvait kicsi, de gazdag, Irak pedig szegény, de egymilliós harcedzett hadserege van... Bagdad 2,4 milliárd dollárt követelt Kuvaittól az „ellopott" olajért, s a „vétkes" kész is lett volna ebből 1 milliárdot kifizetni annak ellenére, hogy vitatta az igény jogosultságát. Kész lett volna azt is figyelmen kívül hagyni, hogy Irak tartozik neki 30 milliárddal; ez a szép summa a nyolc évig tartó öbölháború idején gyűlt össze. Kuvait nagyvonalúan úgy tekintett erre az egy milliárdocskára, mint afféle gyorssegélyre az éppen nagyon megszorult szegény rokon számára. Csakhogy Bagdadnak ez nem volt elég, mivel változatlanul abban bízik, arab hitelezői nagyvonalúak lesznek, elengedik milliárdos adósságait. A sort Kuvaittal akarta kezdeni... Csak hát ebből a zsarolásból viszont Kuvaitnak lett elege. Q-7

adc

,am Husszeinből pedig OZ előbújt a rosszabbik énje, bár a „jobbik" sem volt éppen bizalomgerjesztő: Irak még a múlt héten hat hadosztályt, vagyis kb. 100 ezer katonát vont össze a kuvaiti határ mentén, meg háromszáz harckocsit, ugyanannyi nagy tüzérségi egységet. A dzsiddai kudarcot követő nap hajnalán ezek az erők átlépték a határt, az egykori törzsi viszályokon kívül más háborút nem ismerő Kuvait agresszió áldozata lett. A harcedzett iraki katonák vígan masírozhatnak, kuvaiti részről ellenállásról szinte szó sem lehet. Ennek ellenére nagyon valószínűnek tartom, hogy ennek a kalandnak mégsem Kuvait lesz a vesztese, Bagdad jól kitervelt(nek hitt) bosszúja ezúttal önmaga ellen fordul. Szaddam most túl messzire ment. GÖRFÖL ZSUZSA Dienstbier a Pentagonáléról (ČSTK) - Jirí Dienstbier külügyminiszter, aki Velencében részt vett a Pentagonálé csúcsértekezletén, tegnap Rómából Máltára utazott. A látogatásra máltai kollégája, Guido de Mark hívta meg. A Csehszlovák Sajtóiroda római tudósítója megkérdezte külügyminiszterünktől, miként értékeli azokat az igényes tervezeteket, amelyeket az öt ország vezetői a lagúnák városában jóváhagytak. A válasz: ezek teljesítéséhez a politikai feltételek adottak. Természetesen nemcsak pénzügyileg követelnek sokat, hanem időigényesek is ezek a tervek, különösen a közlekedés terén, hiszen új autópályák és vasútvonalak építésével számolunk. Nyilvánvaló, hogy hitelekre is szükség lesz a nemzetközi pénzintézetektől, de ez elsősorban a Pentagonálé országai gazdasági köreinek a kompetenciájába tartozik. A cél a közép- és kelet-európai országok gazdasági fejlesztése, s a Nyugat is bizonyíthatja, hogy komolyan gondolja ezen országok visszatérését Európába, mondotta Jirí Dienstbier. Libéria az ENSZ-hez fordult (ČSTK) - William Bull, Libéria ENSZ-nagykövete szerdán felkérte a világszervezetet, segítsen véget vetni az országában dúló polgárháborúnak. Azt viszont nem kérte kifejezetten, hogy békefenntartó erőket küldjenek Monroviába. Elmondotta azt is, találkozott Pérez de Cuellar ENSZ-főtitkárral is, akivel ismertette javaslatait. Francois Guiliani, az ENSZ szóvivője arról tájékoztatott, hogy eddig sem Libéria, sem más ország nem kezdeményezte a Biztonsági Tanács összehívását. Mint ismeretes, a BT jogosult arra, hogy kéksisakosokat küldjön a válságövezetekbe. Perez de Cuellar konzultációkat kezd más afrikai országokkal, valamint az Afrikai Egységszervezettel. A BT-hez közelálló források arról tájékoztattak, a tagországok többsége egyelőre negatívan viszonyul a rendfenntartó erők kiküldéséhez, mert ez egy szuverén ország belügyeibe való beavatkozás lenne és sértené az ENSZ Alapokmányát. E diplomaták szerint az ENSZ-főtitkár a humanitárius segítség mellett felajánlhatná közvetítő szerepét, vagy pedig elküldhetné helyettesét Libériába. Csak most derült ki. hogy Samuel Doe libériai államfő még június 4-én levélben kérte Cuellart, hogy közvetítsen a konfliktusban, š kérte olyan ENSZ-bizottság kiküldését, amely segédkezett volna a tűzszünet és a választások megszervezésében. Egy nappal később a főtitkár levelében ajánlott fel Dóénak humanitárius segítséget és önmérsékletre szólította fel a konfliktusban résztvevő feleket. Bagdad bosszúja