Új Szó, 1990. augusztus (43. évfolyam, 178-204. szám)

1990-08-27 / 200. szám, hétfő

Érdekeltek a bűnfelderítésben Az államvasutak területén Is növekszik a bűnözés • Az utasok és a szállítók gondatlansága megkönnyíti a tolvajok munkáját • A jó együttműködés kellően gyümölcsözik Hazánkban a vasúti rendőség a húszas évek elején jött létre. Bár elnevezése többször is megváltozott, feladata mindig is az utasok, az államvasutak védelme, közbiztonsági feladatok ellátása volt. A felszabadulás után is szükség volt a vasútnak fegyveres testületre. Mintegy negyed százada vasútvédelmi fegyveres egység néven imerjük őket. Ondrej Síkoraőrnagy, avasúti rendőrség területi (szlovákiai) parancsnokánál arra kerestük a választ, van-e még létjogosultsága a vasúti rendőrségnek, s hogyan tudnak a követelményeknek megfelelni. - Területileg hogyan oszlik meg a testület elhelyezése és hányan vannak a vasúti rendörök? -A közhiedelemmel ellentétben kevesen vagyunk, Szlovákiában mintegy ötszázan. Egységeink a nagyobb, forgalmasabb vasútállomásokon találhatók, de vannak őrseink a kisebb állomásokon is, illetve járőrszolgálatot teljesítünk mindenütt, ahol arra lehetőségünk van. Ha figyelembe vesszük a veszélyes szállítmányok kötelező kíséretét, az elvezényléseket, akkor sajnos azt kell mondanom, Szlovákiában egy-egy műszak alatt megközelítően csak harminc járőrünk teljesít szolgálatot a különböző állomásokon, vonatokon, a kocsirendező pályaudvarokon. Közel kétszáz fővel kellene növelni a létszámot, hogy feladatainknak kellően eleget tudjunk tenni. A már említettek mellett feladataink közé tartozik az elveszett küldemények és szállítmányok utáni nyomozás, de minden vasúti szerencsétlenségnél is ott kell lennünk. Kellő munkaszervezéssel, s némi anyagi ösztönzéssel igyekszünk az állomány tagjait érdekeltté tenni abban, hogy a kihágások és bűncselekmények felderítésében a maximumot nyújtsák. - Országszerte növekszik a bűnözés. A vasút területén mi a helyzet? - Sajnos, mi is érezzük a bűnözés növekedését, úgy a személy-, valamint a teherszállítás területén. Itt van előttem a legutóbbi jelentés. Losoncon elkapták azt a két romát, akik egy idős asszonytól ellopták a táskáját, a benne levő 1200 koronával. Füleken előállították azt, aki egy török állampolgártól valutát lopott. A Pozsony-Zólyom vonalon egy szökésben levő katonát, Breznón egy iratok nélkül utazó lengyel állampolgárt adtak át a Közbiztonsági Testületnek. - Kicsi a létszámuk és az utóbbi időben minden bizonnyal az önök rendőrsége is vesztett a tekintélyéből. Hogyan érik el mégis, hogy bár nem lehetnek jelen minden állomáson, mégis eredményesen dolgoznak? - A jelentések alapján számítógép segítségével elemzést készítünk arról, hol történnek leggyakrabban bűncselekmények és oda csoportosítjuk erőinket, összpontosítjuk figyelmünket. Ilyen esetben a vonaton polgári ruhában teljesítenek rendőreink szolgálatot és még a vonatkísérők sem tudják, hogy a vonaton járőrünk utazik. Hogy ez mennyire hasznos, azt egy példával szeretném igazolni. A közelmúltban egy amerikai állampolgár, aki Český Tešínben lépett be az országba, Poprádon jelentette, hogy ellopták különleges kerékpárját. Amíg a vonat Kassára ért, meglett a kerékpár és a tettes is... Hadd említsem meg, hogy a Közbiztonsági Testület tagjaival együttműködve sikerült lefülelni azt a hattagú bandát is, amely az első félévben a Zemplín gyorsvonaMit tudunk az ufókról? Hogy kik is az ufók, arra ma is sokan eléggé naivan tudnak csak válaszolni. Elképzelésük szerint egy másik bolygó civilizációs világát közvetítik felénk. A kérdés azonban jóval bonyolultabb sok ember leegyszerűsített elképzelésénél. Jelenleg már rengeteg olyan tudományos ismerettel rendelkezünk, amelyek nagymértékben igazolják az ezzel kapcsolatos feltevésünket. A régi görögök szerint az ufók egy bolygón élnek velünk. Testük felépítése és működése egészen más, mint a földi halandóké. A szakemberek úgy vélekednek, hogy szervezetükben nagy szerepet játszanak a szerves anyagok és az ezideig számunkra ismeretlen, testükben felhalmozódó energia, amelynek segítségével gyakran válnak láthatóvá s az emberi szem számára igen mozgékonnyá. Minderről nagyon sok fényképfelvétel is tanúskodik. Feltevések szerint az ufók szervezetének fehérjeöszszetétele nagyban különbözhet a Földünkön előforduló fehérjék összetételétől. Hogy végül is kikhez van szerencsénk, arra a tudomány válasza mind ez idáig késik. VLAGYIMIR AJAJA (APN) ton legalább 200 ezer korona értéket tulajdonított el. - A szerencsétlenségek és a bűncselekmények következtében a vasútnak évente többmilliós kára keletkezik. A személy- és teherkocsik egész sorát rongálják meg. Mit tesznek azért, hogy enyhítsék, illetve megelőzzék a kárt? - Amint már említettem, egy-egy nagyobb állomásra, kocsirendező pályaudvarra igen kevés ember jut, de így is évente mintegy húsz millió korona értéket tesz ki az, amit megmentettünk, illetve amit nyomozásunkkal felderítettünk. A határok megnyitása óta a vasúton is találkozunk nemzetközi bűnözőkkel, akik főleg a határállomásokon követnek el bűncselekményeket. A helyzetet bonyolítja, hogy a vasúti alkalmazottak között is akadnak tolvajok, de olyanok is, akik figyelmeztetik a bűnözőket az értékes szállítmányokra. A minap például egy megrakott vagont akartak a határ túloldalára küldeni. Mindent egybevetve azt mondhatom, hogy a vasúton megtaláljuk a bűnözés összes formáját. Hangsúlyoznom kell viszont, hogy bár a bűnözés elleni harc a feladatunk, a nagyobb bűncselekmények felderítésében és bizonyításában a Közbiztonsági Testület az illetékes. Mi csupán vétségekkel foglalkozunk, de természetesen együttműködünk velük. A múlt évben mintegy száz körözött egyént állítottunk elő a Nemzetbiztonsági Testület őrsein. -A jövőben a vasút fejlesztése népgazdasági és társadalmi követelmény, ennek keretében hogyan látja a vasúti rendőrség feladatait? - Azt hiszem, ránk a jövőben is szükség lesz. Az utasok, a szállítók továbbra is figyelmetlenek, elővigyázatlanok lesznek, ami kedvez a bűnözőknek. Szeretnénk, ha javulna a műszaki ellátottságunk, ha több személygépkocsink lenne, ha járőreinket rádió adó-vevő készülékekkel láthatnánk el. Az új tagok felvételénél, s a jelenlegi állomány ismereteinek bővítésénél elsődlegesnek tartjuk, hogy kellően megismerjék az államvasutak tevékenységének minden szakaszát, hogy otthonosabban mozoghassanak szolgálatteljesítés közben. Tény, gyorsabban közlekedő, kényelmes vonatokra lenne szükség, s a mi munkánk is eredményesebb lehetne, noha elsősorban nem a bűnüldözésre, hanem a megelőzésre helyezzük a hangsúlyt. Tudatosítjuk, hogy az államvasutak alkalmazottai vagyunk. Ez arra ösztönöz bennünket, hogy a jelenleginél többet tegyünk a közrend biztosításáért, a vasút vagyonának védelméért. NÉMETH JÁNOS Lehet, hogy a geszteteí szövetkezetnek így gazdaságos, ámde környezetkímélőnek nem mondható ez a műtrágya-tárolási módszer (A szerző felvétele) Meddig szennyezik még környezetűnket? Ha a környezetvédelemre csak egy kicsit is adó, nagyüzemi mezőgazdasági szakemberek vagy egyéni gazdálkodáshoz készülő magánvállalkozók személyesen szeretnék tanulmányozni, hogyan nem szabad műtrágyát tárolni, feltétlenül látogassanak el a Gesztetei Földművesszövetkezetbe. A gazdaság détéri részlegén - miként azt felvételünk is tanúsítja - ütött-kopott, düledező dohányszárítókban halmozták fel az ömlesztve forgalmazott műtrágyákat. Az építményeknek immár se ajtaja, se oldala, szabadon süvít keresztül rajtuk a szél, egyszer jobbról, máskor balról áztatja a műtrágyát az eső. Az egykori dohányszárítóknak nincs padlózata, és természetesen más módon sincsenek szigetelve, így az esővíz szabadon folydogál ki s be, annyi hatóanyagot szivárogtatva a talajba, amennyit csak képes kioldani. A zsákolt műtrágyákkal sem jobb a helyzet. Ezeket a szabadban tárolják. Hogy rakodás közben több zsák megsérül, oda se neki. Ráhajítják a halomra, hadd áztassa tartalmukat kedvére az eső. Ha a szövetkezet vezetői és tagjai ezt a nehezen minősíthető tárolási módszert gazdaságosnak és korszerűnek tartják, lelkük rajta. De az már nem kizárólag az ő ügyük, hogy közben a természetet, a körzet ivóvízkészletét és a mindannyiunkat éltető talajt is szennyezik. A tárolóvá előléptetett dohányszárítóktól alig 50 méterre családi házak sorakoznak, melyeknek kertjeiben egy-egy kiadós eső után patakokban csordogál a tömény műtrágyaoldat. Nem véletlen, hogy a környező kutak vizét a nagy sótartalom miatt már semmire sem lehet használni. Gyanítom, a gesztetei szövetkezet vezetőinek figyelmét elkerülte az ENSZ 1990. április 22-i fehívása. A már elmondottakon kívül ezt látszik igazolni az a tény is, hogy a szövetkezet szippantókocsijai naponta mintegy 100 tonna trágyalevet engednek ki a közeli patakokba és nádasokba. Meddig kell ezt eltűrnünk? Ádám István, Détér Talán két év múlva... Kábeltelevízió Losoncon Mint eső után a gomba, úgy szaporodnak városainkban, sőt már falvainkon is a parabolaantennák. Igaz, a műholdas televíziózás még mindig nem olcsó mulatság. Ráadásul az egyre növekvő igény felkészületlenül érte mind az elektronikai ipart, mind a szolgáltatókat. Ugyanakkor az antennák előállítása külföldi behozatal nélkül szinte lehetetlen. Ezzel szemben a kábeltelevíziózás még mindig gyermekcipőben jár, úgy is mondhatnánk az ismeretlenség homályában szunnyad hazai tájainkon. Az „első fecskék" ugyan megjelentek, de mégsem terjedt el ez a sok szempontból előnyös műsorszórási megoldás olyan mértékben, mint Nyugaton. Nem csoda, ha a hazai N

éhány évvel ezelőtt, amikor Pozsonyban vendégszerepelt a moszkvai Bolsoj balettegyüttese, kollégám anr^k rendje-módja szerint megírta véleményét a világhírű társulat előadásáról. Világhír ide, szovjet művészek oda, nem hallgatta el a hibákat, sőt, udvarias formában, de kimondta: a Bolsoj, bizony, ezúttal nem volt valami bolsoj. Minthogy a szerkesztőségben akkoriban az volt a szokás, főszerkesztői utasítás nyomán, hogy minden kritikai élű írást, szóljon bármiről, látnia kell a főszerkesztőnek, illetve távollétében valamelyik helyettesének (a rovatvezető nem elég), és csak azután mehet a nyomdába - kollégám kritikáját bevittem a kultúrát ,,felügyelő" főszerkesztő-helyetteshez. Miután elolvasta, kijelentette: nem mehet. Miért, kérdeztem. Mert nem, válaszolta. Világos beszéd, gondoltam, de azért nem hagytam annyiban, próbáltam meggyőzni, végül előhúztam azt a fegyvert, amely néhány esetben már hatásosnak bizonyult: - De hisz nem láttad a Pravdában?! A Pravda ennél sokkal keményebben lehúzta az előadást! Nekik lehet, nekünk nem? - A válasz: - Ahogy mondod. Nekünk nem lehet. Jegyezd meg, mi albérletben lakunk ebben az országban. Mármint mi, magyarok. Azt hittem eldőlök, Vagy ahogy Hofi mondaná, összekarmolom magam nyomban. Albérletben? Mi? Én? De mit is csodálkozom, hiszen te ilyen alapon (f)élsz és irányítasz, más szóval, ki mint (f)él úgy ítél. Mi mást is mondhatott volna? Aztán később, tapasztalván, hogy magyar dolgaink hanyatlanak, rádöbbentem, volt helyettes főszerkesztőm egyúttal tulajdonképpen a csehszlovákiai magyar vezetói-politikusi szemlélet és magatartás esszenciáját sűrítette egyetlen mondatba: óvatosan, halkan, lehetőleg észrevétlenül közlekedjünk a „lakásban", a legkevésbé se próbáljunk ugrálni, mert ránk szólhat a „főbérlő", kibuktathat bennünket pozíciónkból, nektek pedig, magyar albérlő tömegek még annyi jogotok sem lesz, amennyi eddig volt. Kuss tehát! Mit sem számított, hogy ugyanolyan adófizető polgárok vagyunk, mint szlovák vagy cseh lakótársaink, meg hogy a legmagasabb szónoki emelvényekről torokrekedésig hangoztatták: mindenki egyenrangú és egyenjogú polgára a köztársaságnak. Es mit sem számított a legfőbb szempont: mi is ugyanolyan emberek vagyunk. Éppen ezért, személyes sértésként is elkönyveltem a kritika visszautasítását indokló utolsó mondatot, tudniillik emberi mivoltomban kérdőjelezett meg. Annak ellenére, hogy kaptam már egy-két pofont, pusztán azért, mert magyar Albérletben? vagyok, tapasztalnom kellett ilyen-olyan hátrányait is, egyszer régen egy autóbuszból két suhanc ki is akart vágni, mondván: „szlovák kenyeret eszel, ne ugass itt magyarul" - azért én soha nem éreztem magam sem albérletben, sem másodrendű állampolgárnak ebben az országban, mégha tudtam is, hogy éppen egészségtelen külső társadalmi-politikai meghatározottságaimnál fogva nem élhetek olyan természetes módon emberként itt, amiként egy angol Angliában. Tudniillik, aki elfogadja, hogy ő albérlő, másodrendű ember, tehát az örökös függőséget, kiszolgáltatottságot, az a szabadságtól fosztja meg magát, következésképpen messzire rem jut, és olyan az élete is, épp csak hogy. II /en alapállásból politizáló vezetőktől meg az isten mentsen meg minden népet. Nekünk, sajros, kijutott belőlük bőven, negyven esztendőn át. A kussolókból, akik hallgattak mindenféle központi bizottságokban, a parlamentben, akik l<ussolásra intettek bennünket is. Visszafogták kezünket, pedig nem ütni akartunk, hanem ütést kivédeni; befogták a szánkat; pedig nem gyalázkodni akartunk, hanem csak jogainkat kimondani, együttműködésünket, barátságunkat felajánlani; visszatartották cikkeinket - nehogy baj legyen... Szerencsére, eltűntek, éljenek békében, nyugodt lelkiismerettel, ha tudnak... Igen ám, csakhogy távozásukkal továbbra sincs minden rendben emberi mivoltom körül, pontosabban továbbra is megkérdőjelezik. Ezúttal bizonyos szlovák nemzeti pártok vezetői, szlovák nacionalista körök. Hát meddig kell így élnem, a fenébe is?! Ki az a szlovák, akinek ártottam én, vagy szegény megboldogult apám? Gyermekkoromtól kezdve mennyi szlovák fiú, felnőtt ember, akikkel hosszabb-rövidebb időre összehozott a sors, akikkel kollégák voltunk, első munkahelyemen, egy fűtőházban, majd hivatalban,, a főiskolán, a minisztériumi osztályon, akik barátságukba fogadtak, akiket barátságomba fogadtam! Újságíróként, szlovák emberekről írtam, olykor még fordítottam is szlovák költők, írók műveit. Azaz közvetítettem, egyik nép értékeit a másiknak, szerény tehetségemmel segítettem egymás megismerését - és nálamnál jelesebb hazai magyar írók, hányan, de hányan. Mi hát a baj velem? Az, hogy magyar vagyok? Vagy, hogy itt vagyok magyar? Vagy, hogy - még mindig - túl sokan vagyunk itt magyarok? P

ersze, elsősorban: emberek vagyunk. Ha pedig ezt megkérdőjelezik, tessék nyíltan kimondani. Akkor tiszta az ábra, tudjuk hányadán állunk. Ha nem, ha elismernek embernek, akkor viszont lehet-e, szabad-e így játszani, dekázni, kategorizálni, kirekeszteni bennünket bizonyos jogokból, közben hazugsággal, demagógiával egymás torkának ugrasztó indulatokat szítani - uraim? Hányféle emberi, állampolgári és szabadságjog létezik az önök szemében, ha önöktől, mint állítják, távol áll a fasizmus, a rasszizmus, az apartheid ideológiája? BODNÁR GYULA szolgáltató és szórakoztatóipar fehér foltjait felfedezve a külföldi tőke e téren is igyekszik utat találni hozzánk. Ennek egy friss példájával Losoncon találkoztam. Az amerikai SlovaKabel cég ajánlotta fel szolgáltatásait, miután a várost és annak külterületeit alaposan megvizsgálta. A központi stúdió kiszemelt helyéről - előzetesen a Nemzeti Front volt épületét választották - kivezetve a már kiépített kábelcsatornákban helyeznék el a szükséges kábelvezetékeket. Előzetes terveikben két megoldás szerepel. Az első csomagtervben egy tizenhat programos hálózat kiépítése található: vagyis két-két magyar, szlovák, osztrák és német adó vétele mellett két helyi állomás is működhetne és persze hat szatelit-program vétele is. lehetséges lenne. Természetesen a Nyugaton divatos ún. válságcsatorna kiépítését is tervezik - ezzel bármilyen programba bármikor be lehet lépni a,központi stúdióból. Mindezt havi száz korona illeték befizetése ellenében élvezhetnék az érdeklődők. A másik csomagterv huszonnégy programot biztosítana a lakásokba, de 160 koronára emelkedne az illeték. Mindezt a szerződés aláírásától számítva két éven belül valósítanák meg. Az amerikai cég pozsonyi képviselői az üzletkötés részleteiről már két ízben tárgyaltak a losonciakkal. Az sem titok, hogy miért éppen Losonc után érdeklődnek: a SlovaKabel jogi képviselője, Ondrej Kojnok ugyanis innen származik, és középiskoláit is a nógrádi városban végezte. A cég kedvező ajánlatát Markotán Péter, a VNB alelnöke a losonciak tárgyalásokon részt vevő képviselője terjesztette augusztus elején a plénumülés elé. A képviselőtanács döntő többséggel el is fogadta, és támogatta a javaslatot. A szerződés aláírására még e hónapban sor is kerül. A tengerentúli cég azonban még nyitva hagyott egy kiskaput. Neki ugyanié akkor érdemes ilyen nagy beruházásba kezdeni, ha a lakosságnak mintegy harminc százaléka (minthogy 2000 lakás, illetve vevőállomás) érdeklődik a műsorvétel iránt. Ezt a felmérést majd a szerződés aláírása után ők végzik el, és lényegében ettől teszik függővé a munkálatok elkezdését. Kedvező eredmény esetén legkésőbb nyolc hónapon belül látnának hozzá az építéshez. Ha minden jól megy és a lakosság is úgy akarja, akkor tehát 1992-ben lesz kábeltelevízió Losoncon. POLGÁRI LÁSZLÓ ÚJ SZÚ 4 1990. VIII. 27.