Új Szó, 1990. augusztus (43. évfolyam, 178-204. szám)

1990-08-25 / 199. szám, szombat

RENDELET RENDELET ELLEN Szovjetunió kontra Oroszország...? Szolzsenyicin köszöni, de nem lesz turista a saját hazájában (ČSTK) - Minden hozzáférhető hírforrás szerint csütörtökön rend­ben, nyugalomban zajlottak az em-. lékakciók Litvániában a Molotov -Ribbentrop paktum aláírásának 5. évfordulóján. Az Ogrodniki - Lazdijaj határátkelőhely közelében egyházi nagygyűlést tartottak, majd ezután - mintegy szimbolizálva a kilépést Európa felé - az emberek rövid időre lengyel területre vonultak: Ab­ban viszont már eltérnek az adatok, hányan is vettek részt ebben a szim­bolikus határátlépésben. Az AP amerikai hírügynökség szerint 30 ezren, a keletnémet ADN több mint 70 ezer résztvevőről tud, míg a TASZSZ szovjet hírügynökség szerint csak néhány ezren voltak. Az AP beszámolt arról, hogy a lit­ván-lengyel határ mentén a KGB állig felfegyverzett alakulatai harcko­csikat helyeztek el, hogy erőde­monstrációval akadályozzák meg a spontán és ellenőrizhetetlen határ­átlépést. Ezzel azonban csak azt érték el, hogy a szónokok a nagy­gyűléseken arról beszéltek, őket nem a harckocsik, hanem az igaz­ság védi, s nem engedik, hogy be­zárják előttük az Európába nyíló ajtót. Mihail Gorbacsov szovjet állam­fő csütörtökön rendeletet adott ki, Kubától kértek menedékjogot... (ČSTK) - A Kanári-szigete­ken élő 74 spanyol kőműves csütörtökön menedékjogot kért Kubában, állítólag azért, mert az őket alkalmazó társaságban tömeges elbocsátások lesz­nek. Kuba Las Palmas-i kon­zulja elküldte kérésüket az ille­tékes havannai hatóságoknak. Ezeknek most jó alkalmuk van arra, hogy a kérést propagan­daeszközként használják fel Spanyolország ellen abban az időben, amikor kubai menekül­tek tartózkodnak az ország ha­vannai nagykövetségén. Ezenkívül a spanyol kőmű­veseket talán szívesen látná a kubai építőipari minisztérium, amelynek a mezőgazdasági minisztériummal együtt állandó problémái vannak a munkaerő biztosításával. A közelmúltban hasonló ké­réssel érkezett a szigetország­ba 24 olyan madridi lakos, aki­ket a kilakoltatás veszélye fe­nyegetett. Tíz napot töltöttek Kubában, Fidel Castro még ebédre is meghívta őket. Azu­tán (inkább?) hazautaztak. amellyel hatályon kívül helyezte az Oroszországi Föderáció Legfelsőbb Tanácsának augusztus 9-i határo­zatát a köztársaság szuverenitása gazdasági bázisának védelméről. Ebben a határozatában az oroszor­szági parlament érvénytelennek nyilvánította a nemzetközi szerző­déseket a gyémántok, a nemes- és más fémek, a kőolaj, a földgáz, az urán és más stratégiai fontosságú, a köztársaság területén kitermelt nyersanyagok eladásáról. Vonatko­zott a határozat a köztársaságban gyártott olyan termékek eladására is, melyekről a szerződéseket azt követően kötötték meg a köztársaság egyetértése nélkül, hogy az elfogadta a nyilatkozatot az ál­lam szuverenitásáról. Rendeletében Gorbacsv leszögezte, a Szovjetunió és a köztársaságok jog­körét és tulajdonjogát majd csak az új szö­vetségi szerződés fogja behatárolni, így annak megszületésé­ig a korábbi gazdasá­gi szerződések van­nak érvényben. Az il­letékes szerveket utasította, tájékoztas­sák külföldi partnerei­ket, hogy a Szovjet­unió maradéktalanul eleget tesz vállalt kö­telezettségeinek. Azerbajdzsán ellen. Kétségbe vonta az illegálisan tartott fegyverek be­szolgáltatásáról szóló elnöki rende­letet, és arra figyelmeztetett, köztár­sasága kénytelen lesz intézkedése­ket tenni szuverenitása és biztonsá­ga garantálására. Hegyi Karabah képviselői viszont azt állítják, Azer­bajdzsán vezetése tudatosan félre­vezeti a közvéleményt, hogy eltitkol­ja a pogromok és gyilkosságok soro­zatát az örmények, az oroszok, a zsidók és a többi oroszul beszélő lakosság ellen. Itt kell megjegyezni, hogy Örményország csütörtökön elfoga­Alekszandr Szol­zsenyicin, az Egye­sült Államokban élő világhírű orosz író elutasította Ivan Szi­lajev oroszországi miniszterelnök meghívását, hogy személyes ven­dégeként látogasson el Oroszor­szágba. Szolzsenyicin levélben kö­szönte meg Szilajevnek a meghí­vást, de - mint írta - számára elkép­zelhetetlen, hogy vendég vagy turis­ta legyen a hazájában. Az Azerbajdzsán részét képe­ző Hegyi Karabah népi küldöttei felhívással fordultak a szovjet államfőhöz és a szövetségi köz­társaságok képviselőihez. Az autonóm terület képviselői azt írták, hogy Azerbajdzsán „igyekszik félrevezetni a Szovjetunió vezetését és a közvéleményt, egyben pedig mentséget keres a Karabah örmény lakossága elleni erőszakra". Fel­hívták a figyelmet Ajaz Mutalibov azerbajdzsán államfő keddi, a szö­vetségi köztársaságok parlamentjei­hez intézett beszédére is, amelyben felszólította őket, ne engedjék meg az örmény fegyveresek támadásait örmény fegyveresek az azerbajdzsáni határon. (Telefoto: ČSTK-AP) dott függetlenségi nyilatkozata a köztársaság részének tekinti a túl­nyomórészt örmények lakta Hegyi Karabahot. Az észt parlament orosz nyelvi képviselői kifogásolják, hogy közülük senki sem lett tagja annak a küldött­ségnek, amely csütörtökön kezdett tárgyalásokat Moszkvában az észt -szovjet kapcsolatokról. Szóvivőjük kijelentette, a parlament orosz kép­viselői saját csoportot hoznak létre, amely a Szovjetunióval és az Orosz­országi Föderációval fog tárgyalni. Ufában, a Baskír Autonóm Köz­társaság fővárosában egy fenolt előállító új gyártósor beindításakor erős robbanás történt a helyi szesz­gyártó üzemben. A TASZSZ jelenté­se szerint 25 személy súlyosan megsérült. Közülük kettő állapota nagyon súlyos. Az elsőt több további robbanás is követte és fenol került a milliós város ivóvízforrásaként szolgáló Ufimka folyóba. Egyesülés: október 3-án Emelkedett hangulat Bonnban és Berlinben ÚJ szú 1990. VIH. 25. (ČSTK) - Helmut Kohl nyugatné­met kancellár csütörtökön üdvözölte az NDK Népi Kamarájának határo­zatát, mely szerint a két német állam már október 3-án egyesül. Kohl a Bundestagban elhangzott kor­mánynyilatkozatában hangsúlyozta: ez a nap „népünk történelmének nagy napja lesz". A Volkskammer döntésével - mondotta a kancellár - végre tisztázódott, hogy Németor­szág, mikor lesz egységes. Kohl ezután emlékeztetett rá, mekkora szenvedést okozott a múlt­ban a népnek az ország megosztott­sága. Megemlékezett azokról a férfi­akról és nőkről, akiket táborokba hurcoltak el. „Nem szabad megfe­ledkezni az NSZEP diktatúrájának szolgálatában álló bíróságok áldo­zatairól sem. Az NDK területén több mint 75 ezer személyt ítéltek el poli­tikai okok miatt" - mondotta Helmut Kohl. A kancellár ezután köszönetet mondott a nyugati barátoknak, part­nereknek, elsősorban az Egyesült Államoknak, Nagy-Britanniának és Franciaországnak. Kijelentette, hogy a szövetségi köztársaság ré­sze a nyugati közösségnek és ez továbbra is így lesz. Beszéde továb­bi részében nagyra értékelte a len­gyel és magyar polgári mozgalma­kat, amelyek példát mutattak, meg­nyitották az utat a békés forradalom­hoz a jelenlegi NDK területén is. Köszönetet mondott Mihail Gorba­csov szovjet államfőnek is, akinek reformpolitikája és új gondolkodás­módja lehetővé tette a mély változá­sokat Németországban és Európá­ban egyaránt. Az egyesített Német­ország az egyesített Európa egyen­jogú része lesz, s a világbékét fogja szolgálni. Helmut Kohl után Oskar Lafon­taine, az SPD kancellárjelöltje, a Saar-vidéki kormány elnöke szó­lalt fel, s mint az ellenzék szóvivője szintén üdvözölte a Népi Kamara döntését. Lafontaine is köszönetet mondott a nyugati szövetségesek­nek és Mihail Gorbacsovnak, majd hozzáfűzte: az NDK csatlakozása az NSZK-hoz lehetetlen lenne Willy Brandt keleti politikája nélkül. Érté­kelte Hans-Dietrich Genscher kül­ügyminiszter érdemeit is. A továb­biakban követelte egy alkotmányozó tanács létrehozását, amely kidol­gozná az egyesített Németország új alkotmányát. A dokumentumot nép­szavazásra bocsátanék. Alfred Dregger, a CDU/CSU parlamenti csoportjának elnöke Lo­thar de Maiziere keletnémet kor­mányfőnek és kabinetjének mondott köszönetet a nehéz és sikeres mun­káért, de egyben sajnálkozását fe­jezte ki, hogy az SPD vétója miatt nem tarthatják meg az össznémet választásokat korábban, mint de­cember 2-án. A Bundestag csütörtöki rendkívüli ülésén jóváhagyta az össznémet vá­lasztásokról szóló törvényt. Helmut Kohl tegnap Berlinben ta­lálkozott a keletnémet CDU parla­menti képviselőivel, hogy tárgyalá­sokat folytasson velük az egyesítés mechanizmusairól, valamint a de­cemberi választások előkészülete­iről. Furcsa szemüveget visel némely hazánkban akkreditált magyaror­szági újságíró. Bizonyos jelensége­ket felnagyítva látnak, miközben más, nem kevésbé fontos, vagy ki­mondottan lényeges jelenségeket fi­gyelmen kívül hagynak. Nyilvánvaló, hogy így enyhén szólva nem egé­szen hiteles képet alkothat orszá­gunk helyzetéről az olvasó, és az ilyen tájékoztatás valószínűleg még a magyar vezetők helyzetismeretét is gyengíti. Lehet, hogy a tudósítók nem tud­nak szlovákul, illetve csehül, de az sincs kizárva, hogy olyanok súgnak nekik, akik bizonyos módon szeretik látni a tényeket, és vágyaikat össze­keverik a valósággal. Csak így történhetett meg, hogy Magyarországon még nem vették észre, hogy Budapestről nemcsak Prágán keresztül lehet Pozsonyba utazni. Márpedig azt - ha tetszik valaki­nek, ha nem - tudomásul kell venni. . Ugyanis annak, amit általában a fö­deráció továbbfejlesztésének neve­zünk, a magyar-szlovák kapcsola­tok fejlesztésének vonatkozásában ez a lényege. A dél-szlovákiai magyarság hely­zete, jogai szempontjából meghatá­rozó lesz a most következő két esz­tendő, de ugyanezt állapíthatjuk meg a cseh és a szlovák nemzet további együttélése szempontjából is. A parlament jelenlegi megbízatá­si időszakában eldől, hogy milyen mértékben szilárdulnak meg, illetve gyengülnek a szélsőséges naciona­lista erők, és hogy olyan helyzetbe kerülnek-e, amelyben - győzelemre számítva - esetleg feltehetik a kér­dést: mit akar Szlovákia népe: föde­rációt, konföderációt, vagy önálló szlovák államot? Ma a szélsőséges nacionalisták­nak még nem lenne merszük kezde­ményezni egy népszavazást. Annyi­ra azért ők is előrelátók, annyira ők is ismerik ezt á népet, hogy tisztá­ban vannak vele: könnyen elveszít­hetnék a játszmát. Szlovákia lakos­ságának feltehetően csak elenyésző kisebbsége voksolna az elszakadás mellett. Ma inkább azok foglalkoznak a népszavazás gondolatával, akik a föderáció feltételei között képzelik el a jövőt. Pontosabban szólva: egy tökéletesített szövetségi állam felté­telei között. Azonban előfordulhat, hogy hol­napra, holnaputánra megváltozik a helyzet. A nemzetiségi torzsalko­dások miatt destabilizálódhat az or­szág, így szétzüllik a gazdaság, nö­vekszik a szociális feszültség, és egyre nagyobb visszhangra talál a demagógia. Nehéz dolga iesz a fö­deráció híveinek, ha nem sikerül előre lépnünk. Már sokszor beigazo­lódott a történelem folyamán, hogy a szélsőséges nacionalista erők pro­fitálnak a gazdasági válságból és a társadalmi kérdések megoldatlan­ságából. Viszont nyert ügyünk van, ha a legközelebbi években észrevehe­tően megindulunk a kibontakozás felé. Mi köze mindehhez a Cseh-Szlo­vákiában akkreditált magyar újságí­róknak? Csak annyiról van szó, hogy írják meg a teljes igazságot, hogy ne csak bizonyos, sokszor perifériális jelenségekről írjanak, miközben a leglényegesebb mozzanatokat fi­gyelmen kívül hagyják. Ezzel mind a magyar közvéleményt, mind az ország vezetőit pozitívan befolyásol­hatják, és ami legalább ennyire fon­tos: a dél-szlovákiai magyarok hely­zetének rendezéséhez is hozzájá­rulhatnak. Mire gondolok, amikor „perifériá­lis jelenségekről" írok? Arra, hogy a jelenlegi politikai erőviszonyokba a kilenc szlovák nacionalista párt tömörülése perifériális erő a kor­mánykoalícióhoz képest. Arra, hogy a nacionalista pártok intellektuális szempontból törpék a kormánykoalí­ció pártjaihoz képest. Ennek ellené­re - teljesen érthetetlenül - az előb­biek minden cselekedete aránylag nagy publicitást kap a magyar sajtó­ban, miközben a tudósítók figyelmen kívül hagyják azokat a szellemi telje­sítményeket, politikai lépéseket, amelyek főképp a Nyilvánosság az Erőszak Ellen mozgalomhoz tarto­zókra jellemzőek. ,A magyar sajtó a cseh-szlovákiai helyzetről való tájékoztatás hitele­sebbé tételével nagymértékben hoz­zájárulhatna ahhoz, hogy a politiku­sok felismerjék: Pozsonyban kell megvitatni a szlovák-magyar kérdé­seket TÓTH MIHÁLY Budapesti sajtóvisszhang Prágába készül a magyar külügyminiszter (ČSTK) - A magyar sajtó tegnap tájékoztatott Václav Havel köztársasági elnök csü­törtöki sajtókonferenciájáról, miközben beszédének azon részeit emeli ki, amelyek az országaink és népeink közötti kapcsolatokat érintik. A Magyar Hírlap „Nincs válság a kapcsolatokban" címmel közölt cikket, amelyben a köztársasági el­nök szavait idézi arról, hogy vannak ugyan problémák, de semmiképpen nem lehet krízisről beszélni a ma­gyar-csehszlovák kapcsolatokban. Václav Havel szerint teljesen érthe­tő, hogy a nemzetiségi problémák most jönnek elő, mert a nemzetiségi politika hosszú évekig rossz volt. A Népszabadság azt emelte ki, hogy Havel összességében baráti­nak nevezte a csehszlovák-magyar viszonyt. A napilap egyben beszél­getést közölt Jeszenszky Géza ma­gyar külügyminiszterrel is, aki hétfőn - Jirí Dienstbier külügy­miniszter meghívására - Prágá­ba látogat. Arra a kérdésre, hogy az utóbbi időkben hallott csehszlovák­-magyar szóváltások után mi várha­tó a látogatástól, Jeszenszky azt válaszolta: ,,E szóváltások, amiket egy-két politikus - nem magyar részről - kezdeményezett, nem te­szik nehezebbé, legfeljebb még idő­szerűbbé a látogatást. Én a magam részéről nagyon jó benyomásokat szereztem Dienstbier úrról, s remé­lem, hogy más csehszlovákiai veze­tőkkel is módom lesz találkozni. Raj­tunk nem múlik, a magyar kormány minden vonatkozásban kész a jó viszonyra. Természetesen vannak olyan kérdések, amelyekben, úgy gondoljuk, hogy az, amit mi képvise­lünk - egyetemes érdek. Például a vízlépcső kérdésében, vagy a ki­sebbségek ügyeiben". A lap munkatársa azt is megkér­dezte, tervez-e Jeszenszky Géza találkozót szlovák személyiségek­kel. A külügyminiszter válasza: ,,Kü­lön üzentem Pozsonyba - mivel most nincs módom arra, hogy oda is menjek - hogy szívesen látjuk Ma­gyarországon Szlovákia minden ve­zetőjét. Több szinten, több formában is szeretnénk találkozni. Én magam is remélem, hogy már a közeljövő­ben el tudok menni Szlovákiába". Mozgósítás Dél-Afrikában (ČSTK) - Dél-Afrikában mozgósí­tást rendeltek el. A tartalékosok se­gíteni fognak a rendőri egységeknek a rend fenntartásában Johannes­burg néger negyedeiben, ahol foly­tatódik a véres háború az Afrikai Nemzeti Kongresszus (ANC) és az Inkatha mozgalom hívei között. Az ANC vezetősége már koráb­ban követelte a fegyverek elkobzá­sát, azonban a rendőri szervek ed­dig tiszteletben tartották az Inkatha tagjainak állítását, mely szerint a rö­vid lándzsák, pajzsok és botok a zu­lu törzs kulturális identitásának ré­szét képezi. Pozsonyba - ne Prágán keresztül

Next

/
Thumbnails
Contents