Új Szó, 1990. augusztus (43. évfolyam, 178-204. szám)

1990-08-25 / 199. szám, szombat

A bejelentés nem kormányhatározat Változatlan az FMK álláspontja a bősi vízlépcsőről Vladimír Mečiar szlovák kormányfő és kabinetje több tagjának augusztus 20-i bősi látogatása, illetve az erőmű további sorsát érintő bejelentések után felkeresték lapunkat GyUrkovszky S. László és Ollós László, a Független Magyar Kezdeményezés ügyvivő-testületének tagjai, hogy a mozgalom kérdéssel kapcsolatos álláspontját tolmácsolják. A hétfői látogatást követően úgy tűnik, a szlovák kormány elhatározta,, hogy a vízerőművet minden áron befejezi, és üzemeltetni fogja. Mi erről az FMK véleménye? ö. L.: Először is szeretném leszögezni, ez a bejelentés még nem kormányhatározat. Elhangzása után mozgalmunk vezetősége rögtön megvitatta a problémát, s a sajtóban közölt hírek alapján nyomban tárgyalásokat kezdtünk a Nyilvánosság az Erőszak Ellen mozgalommal. Az FMK álláspontja a bősi vízlépcsővel kapcsolatban ugyanaz, ami korábban volt, tehát befejezését és működtetését határozottan ellenezzük. Ez ügyben bárminemű központi lépéseket csakis egy független szakértői bizottság véleményezése és annak nyilvánosságrahozatala után tartunk elfogadhatónak. Gy. S. K.: Én ebben az ügyben arra helyezném a hangsúlyt, hogy ne a pillanatnyi kijelentéseken lovagoljunk. Látni kell, hogy jelenleg már más a helyzet, mint korábban volt. Több hatalmi centrum van, amelyek összességétől függően dől el, hogy mi lesz az erőmű sorsa. Ebben az ügyben nemcsak Mečiar kormányfő, nemcsak a kormány diktál, hanem több nézet fog ütközni. Nyilvánvaló, vannak bizonyos érdekek, amelyeket a forradalom nem változtatott meg. Köztudott, hogy a KDM - Ivan Čarnogurský, az SZNT alelnöke személyében - érdekelt az erőmű befejezésében. Vannak vállalati és minisztériumi érdekek is. Úgy tudjuk viszont, hogy az NYEE álláspontja ebben a kérdésben más. Erről dr. Petef Tatár képviselő, a mozgalom parlamenti klubjának elnöke az Új Szónak is nyilatkozott. Feltehető, hogy nemcsak a kormány, hanem vele együtt a parlament és a politikai mozgalmak fognak dönteni. Ebben pedig feltétlenül nagy szerepet kell játszania a nemzetközi szakértői bizottságnak. Kedden egyeztünk meg az NYEE-vel, hogy ezt a bizottságot minél előbb fel kell állítani, s véleményétől kell függővé tenni a döntést, nem pedig a technokratáktól. Az igaz, hogy a vízerőmű ügyében az NYEE mozgalmon belül különböző vélemények vannak, úgy tűnik azonban, hogy a kormány tagjai - pártállásuktól függetlenül - már egységes álláspontra jutottak... - ö. L.: Ez egyáltalán nem biztos, már csak azért sem, mert az FMK is képviselteti magát a kormányban. Álláspontunk pedig világos: semmilyen körülmények között és semmilyen áron nem vagyunk hajlandók támogatni az építkezés ilyetén kezelését. Minden politikai erőnket latba vetjük, hogy az a megoldás érvényesüljön, amelyről már szóltunk. Csakis egy független, szakmai alapokon szervezett bizottság elemzése alapján történhessen bármilyen döntés. Gy. S. L.: Ráadásul ebben az ügyben az sem eléggé világos, hogy ki dönthet. A szerződést a szövetségi kormány írta alá... Ezt tisztázni kell mielőtt akárki is azt a következtetést vonja le, hogy az építkezés folytatódik. Nem világos az sem, hogy az anyagi eszközök fölött ki rendelkezik. Jelenleg a szlovák kormány szövetségi szintről igyekszik bizonyos jogköröket saját hatása alá vonni, ezekről azonban még nem született döntés. Ez mindenképpen kaotikus helyzet, amelyben tényleges határozat nem születhet. Milyen konkrét eszközökkel kívánja az FMK szándékát megvalósítani? ö. L.: Parlamenti úton és különféle más civilizált politikai eszközökkel. Természetesen a választások előtti parlamenti interpellációinkra is vissza kívánunk térni. Nagyon fontosnak tartanám, hogy a tömegtájékoztatási eszközökben - elsősorban a televízióban - az érdekelt felek, s a szakértelemmel rendelkező kívülállók az ország teljes nyilvánossága előtt fejtsék ki álláspontjukat. Rendezzenek vitákat, vetítsék le a Dunaszauruszt. Mindehhez annyit fűznék még hozzá, a választások után teremtődtek meg a feltételei annak, hogy a polgári demokrácia liberális berendezkedésének alapelve - a hatalom hármas megosztása, tehát a bírói, a törvényhozói és a végrehajtói egymástól való világos elválasztása, s egymás ellenőrzése - érvényesüljön. Ennek konkrét dolgokban kellene megnyilvánulnia. Ilyen a bősi vízlépcső problémája is. A közvélemény nyomásgyakorló erejének - azaz a gyülekezési és szólásszabadságnak, a szabad sajtónak - ilyen vagy bármilyen más ügyben hatalmi tényezőként kellene szerepelnie. Tavasszal a Dunaszerdahelyi Járási Nemzeti Bizottság tanácsa 54 község nevében tiltakozást juttatott el a kormányhoz. Azt szeretném még megkérdezni, tudomásul bír-e az FMK arról adott-e a kormány erre választ, s felmerült-e ez a kérdés az NYEE parlamenti klubjában? ö. L.: Tudtommal választ nem kaptak. A klubban ezt a kérdést még nem tárgyaltuk meg, de fel fogjuk vetni. POMICHAL RICHÁRD Szinte most is hallom (a több mint húsz év előtti) remegő szíve hangos kalapácsolását. Strbikné Hegyi Dóra mindig az agilitás, a munkaszeretet, a tenriiakaró asszony példaképe volt, aki két, tudományos tisztséget betöltő asszony édesanyja, s tán nem árulok el titkot, rövidesen dédanya lesz. Még ma is a pozsonyvárosi Vöröskereszt-csoport magyar tagozatának elnökasszonya. O így emlékezik vissza az augusztusi eseményekre: Mindig megremegek, ha visszagondolok ezekre a napokra. Miért? Mert még mindig összeszorul a torkom. 1968. augusztus 21-én az elkészített hírekkel siettem a stúdióba, hogy átadhassam a szolgálatos magyar bemondónak. Útközben, a rádióépület második emeletének folyosóján, szembe jött velem egy magas, sovány szovjet tiszt. Mire leértem a stúdióba, a pozsonyi szlovák adásból éppen elhangzott a rendkívüli hír: Figyelem, ezekben a percekben foglalták el a szovjet hatalom egységei a rádió épületét. Képzelhető volt a riadalom. Szorongó szívvel menten haza, nem sejtve, hogy másnap már nem léphetek a pozsonyi rádió Zoch utcai épületébe. Az már nem volt a miénk, ott az oroszok uralkodtak. Az utcákon tankok, katonai gépjárművek és rengeteg szovjet katona. A félelem fokozódott bennem, egyre gyakrabban lehetett lövöldözést hallani. Jötf az este, adás sehol. Már nem is emlékszem rá, mikor engedett fel a szorongásom. Talán akkor, amikor a rádió egyik gépkocsivezetője becsöngetett hozzám. Estére készüljek fel, mert autóval munkába visz. Hogy hová? Még nem tudja, s nem is fontos! Délután telefonon hívott egyik szlovák kolléganőm, megerősítve a gépkocsivezető szavait. A szívem a torkomban kalapált. Rémes volt ez a bizonytalanság! Eljött az esti szolgálat ideje, a gépkocsivezető is megjött, és már indultunk is. A kocsit kísérőm, a volt récsei vámtól, ahol akkoriban laktam, úgy vezette, mintha macska-egér bújócskát játszott volna. Egyik utcából ki, a másikba be, keletről északra, onnan délre, végül is - nagy vargabetűvel - a Bezruč utcai kórház hátsó kijáratát vettem észre. Mit csináljak én a kórházban? - villant fel az agyamban, ám nem sok időm maradt meditálásra, a soCsengőszó ébresztőre Vásáriasodó Agrokomplex — figyelmeztető jel a közönyösöknek A szakmabeliek figyelmét aligha kerüli el, hogy az Agrokomplexen kiállító vállalatok névjegyzéke az idén jócskán megváltozott. A korábbi években túlsúlyban levő monopolvállalatok (elsősorban a szemnek szóló) bemutató részlegei, összezsugorodtak, s a felszabadult területeket a földműves-szövetkezetek, állami gazdaságok és agrokombinátok foglalták el. A kiállítók bemutatójukat sokrétűbbé és gazdagabbá tették, mert az igénybe vehető kisebb (nem olcsó) hely gondosabb szelekcióra kényszeríti őket. Mindenki csak azt hozta el Nyitrára, ami újszerű, közérdeklődésre tarthat számot, s üzletet jelenthet. Mezőgazdasági üzemeink terebélyesedő kezdeményezését bizonyítja, hogy még ilyen feltételek mellett is szép számban vannak, akiknek a nyitrai részvétel kifizetődő befektetés. Korszerű gépeket, berendezéseket és olyan technológiákat kínálnak, amelyek a jelenleginél nemcsak jobbak, de olcsóbbak is. Ellentétben a múlttal, amikor hasonló állításaink igazolására lámpással is nehezen találtunk példákat, most a válogatás okoz gondot. Kiket emeljünk ki a hosszú sorból? Például a nyitrai Zobor Agrokombinát a francia KUHN céggel együttműködve korszerű takarmánybetakarító gépek gyártását tervezi. Az idei seregszemlét a piac felmérésére használja fel. A Felsőpatonyi Fsz szintén újdonsággal jelentkezett. Hazai kooperációban üvegházak, fóliasátrak fűtéséhez kínál speciális víztömlós talajtakarót, melynek használatával gazdaságosabbá tehető a zöldséghajtatás. A piacgazdaságban szükségszerű kezdeményezés iskolapéldáját szolgáltatja a B pavilonban a Nagygurabi Fsz. A Vitana nemzeti vállalattal közösen gyártott új regeneráló terméke növeli az emberi szervezet ellenállóképességét. A termék szomszédságában, tetszetős csomagolásban, újabb hiánycikk az orr- és fültisztításra szolgáló, vattafejes pálcikák láthatók. Ezek készítését, svájci gépen, kooperációban rövidesen megkezdik. Aztán itt vannak a kerti kisgépek. Amit a monopolvállalatok évek hosszú során nem voltak képesek megoldani, az most a vállalkozó mezőgazdasági üzemek jóvoltából az ellátási hiányosságok végleges megszüntetésének reményét sugallja. A topoľčanyi Gép- és Traktorállomás új kerti kistraktorának még csak a mintapéldányát hozta el a bemutafőr-kolléga karonfogott és a kórházzal szembeni nagy épületbe vezetett, amelynek sötét bejárata és folyosója nem sok optimizmust ébresztett. A felvonóval felmentünk valamelyik emeletre, több sötét folyosón botorkáltam át, majd benyitottunk egy ajtón, ahol a rádió szlovák hírszerkesztőségének mintegy nyolc tagja tartózkodott. Köszöntöttük egymást, vezetőjük tájékoztatott: - Kérem, ennél a gépnél dolgozhat. Várnak a munkájára, ha kész lesz, adja a híreket a sofőrnek, aki már tudja, hová kell vinnie. Ne kérdezzen semmit, jobb, ha semmit sem tud! Ha megengedi, még egy dolgot szeretnék magával közölni. Látja, itt a fal mellett ezeket a polcokat ... Szemem végigfutott az említett falon, akkor tudatosítottam, hogy minden bizonnyal irattárban vagyok, mert a faltól falig, padlótól mennyezetig érő regálokon egybefűzött kimutatások voltak. Szóval, jól megnéztem a batisztszalagokkal bekötött, keménykötésű irattartókat. S ekkor ismét felhangzott az útmutatás: - Kérem, ha gyanús hangokat hallana, ne kérdezősködjön, csak ugorjon a fal mellé, rántson ki jónéhány ilyen kimutatást és ugorjon át a másik oldalra, ahol egy másik szoba van, onnan aztán igyekezzen kijutni az épület másik szárnyára. Hát így kezdődött munkám a Gabonaváros szerkesztőségében... Nemrég ment nyugdíjba Delmár Gábor. Az 1945 utáni rádiós korszakomban az első kollégák egyike. Családján kívül életét és érdeklődését még valami határozta meg: a könyv, a komolyzene, a sakk és... a bor. Mind a néggyel szemben igényes. Az első hármat nagyban fogyasztja. A bornak pedig igen kiválónak kell lennie, s belőle naponta csak gyűszűnyi

1 mennyiséget fogyaszt el. Nehezen állt kötélnek, előbb hallani sem akart felőle, majd olyan hosszan mondta el élményeit, hogy alaposan rövidítenem kellett, xxx 1968 nyara egyértelműen baljóslatú volt számomra. Aki tudott a sorok között olvasni, érezhette, hogy a pozsonyi Nyilatkozat, a képernyőn látható csókok és ölelkezések nem oszlatták el a dubčeki vezetés és a többi résztvevő közötti feszültséget. Ebben a nyugtalanító légkörben töltöttem két hetet Balatonberényben. Már a hazaérkezésünk utáni első hajnalon telefon vert föl álmunkból: a szomszédban lakó barátnőnk közölte, hogy éjjel megszálltak az oroszok! Másnap már nem lehetett bemenni a rádió épületébe. Tanácstalanul bolyongtam a városban, próbáltam kapcsolatot keresni a rádiósokkal. Találkoztam kollégákkal, megtudtam, hogy több helyen működnek valamiféle ,,sejtek". Az egyikre el is jutottam, a Grössling utcában volt és az azóta elhunyt Ervin Lesný dolgozott ott többedmagával, gyűjtötték az információkat. Huszonkét év távlatából már nem tudom, melyik napon, megszólalt a szlovák nyelvű „Város a Duna mellett" elnevezésű adó, majd a „Gabonaváros". Csak a beavatottak tudták, hogy az adott időben - mert a helyeket a bemérés veszélye miatt változtatni kellett -, hol működik a rögtönzött „stúdió". Egy autó először elvitt a „közvetítőhöz" - ez a Komárek család volt. Leoš Komárek, az Opus hanglemezstúdió azóta már Európa-szerte ismert zenei rendezője és felesége. Ök irányítottak azután az „Ahoj"-nak nevezett városrészbe, ahol épülőfélben volt a posta kezelésébe tartozó erősítőállomás. Innen közvetítették akkor váltakozva a szlovák és a magyar nyelvű adást. Hogy milyen anyagot közvetítettünk? Nos, volt amit magunk írtunk, volt, amit átvettünk, illetve lefordítottunk, de kaptunk a külső munkatársaktól is, például emlékszem, hogy többek között beolvastam Tóth Miska, az Új Szó szerkesztőjének dörgedelmes nyilatkozatát. Másnap reggel a feleségem figyelmeztetett, hogy a házunk előtti bokrok között egy férfi fürkészi a környéket. Meglepetéssel láttam, hogy az illető a rádió egyik vezető dolgozója, egyik főnököm lett és később, amikor már a „megbélyegzettekhez" tartoztam, nagyon rendesen viselkedett velem szemben. Megtudtam, hogy értem jött. Ismét gépkocsi - és irány az „Ahoj". Délfelé filmesek érkeztek. Bevallom, nem nagyon örültem neki, nem voltam olyan naiv, hogy ne számoltam volna a következményekkel. Hiszen a sok ezer tankot, a katonák tízezreit nem véletlenül irányították országunkba és később is hiába beszélt a képmutatás bajnoka, dr. Husák „tragikus - félreértésről". Éreztem, hogy rövidesen eljön a megtorlás ideje és a filmfelvételek a félreérthetetlen tanú szerepét tölti majd be. A felvételen ott volt többek között Jarka Koštová, a technikus kollégák és a „Gabonavárosból" Kozma Gyula és én. Hát így lettem filmsztár. Néhány héttel később az itt készült felvételeket felhasználták egy 1968ról szóló összeállításkor, hetekig futott a híradómoziban. Egy nap a Gabonavárosban dolgoztam, amikor megérkezett balatoni nyaralásáról a magyar adás akkori főszerkesztője. Hallotta az adást és mindenáron be akart kapcsolódni. Első útja hozzánk vezetett. Amint a feleségem elmondta, egész délután nálunk ült és meg akart várni. Szerencsémre későn jöttem haza, és így már nem találtam nálunk. Nem kellett kifogásokat keresnem, mert semmi esetre sem volt szándékomban elárulni neki a közvetítés helyét, tekintettel nemcsak apparátusi múltjára és gondolkodásmódjára, hanem mert köztudott volt, hogy egy, azóta már elhunyt barátja szoros kapcsolatban volt a megszálló szovjet erők parancsnokságával. Később mégis megtalálta a kapcsolatot, akárcsak a magyar szerkesztőség néhány további tagja is. Igaz, voltak, akik egyszerűen elbújtak és csak a „normaiizáció" időszakában hivatkoztak „szilárd magatartásukra". A már más helyről közvetített műsorok összeállításában nem vettem részt, bár itt-ott megfordultam ezeken a helyeken is, ám a további munkába már csak akkor kapcsolódtam be, amikor hosszas tárgyalások után megszűnt a rádió megszállása. A tŕebouňi Marcela Hajná igazi születésnapi ajándékot kapott. Kerek 500 ezer koronát nyert egy, a Polgári Fórum által kibocsátott sorsjeggyel. A képen a boldog nyertes látható a félmillió koronára kiállított csekkel. (Zuzana Humpálová felvétele - ČSTK) ÚJ SZÚ 1590 1990. VIII. 23. tóra, de számos kiegészítőjével együtt a jövő év tavaszától már forgalmazni akarják. Akárcsak a frenštáti szövetkezet a villanymotoros rotációs kapáját. A hétvégi kiskertek tulajdonosainak figyelmét aligha kerüli el, hogy annak működéséhez az ipari és a háztartási villanyáram egyaránt megfelel. Ennyi talán elég is egy megnyugtató és egy nyugtalanító tanulság levonására. Akik bármilyen tulajdonforma keretében kisebb vagy nagyobb területen növénytermesztéssel foglalkoznak, illetve ilyen szándékaik vannak, azok elégedetten nyugtázhatják hogy a munkájukat könnyítő, a termelés hatékonyságát fokozó gépekből és berendezésekből, ésszerű megoldásokból és technológiákból egyre nagyobb a választék. Mindez fölöttébb nyugtalaníthatja azon mezőgazdasági üzemeknek a vezetőit, amelyeknek a korábbiakhoz hasonlóan az idén sem volt és valószínűleg a közeljövőben sem lesz olyan vállalkozásuk, amellyel Nyitrán bátran megjelenhetnének. A piacgazdaság feltételei közepette az a közönyösség, a kudarc, a megsemmisülés veszélyét is magában rejti EGRI FERENC