Új Szó, 1990. augusztus (43. évfolyam, 178-204. szám)

1990-08-24 / 198. szám, péntek

Litvánia: délben megszóialtak a harangok... Háborús helyzet az örmény-azerbajdzsáni határon (ČSTK) - Maljuskin vezérőrnagy, az Örményországban állomásozó belügyi csapatok operatív csoportjának parancs­noka a szovjet televízió Vremja című esti hírműsorában kedden háborúnak minősí­tette az örmény fegyveres csoportok tá­madását a határ menti azerbajdzsán fal­vak és Kazah város ellen. Az örmények nehézfegyvereket, köztük aknavetőket is használtak. A tábornok hangsúlyozta, hogy a belügyi csapatok és más illetékes szervek tudtak az örmény fegyveresek szervezett akciójáról, de a támadás meg­előzésére hozott intézkedések lassú megvalósítása áldozatokat követelt mind a polgári lakosság, mind a katonák sorai­ból, s kb. 100 lakóház is megsemmisült. Maljuskin szerint az örmény-azeri hatá­ron bekövetkezett legutóbbi események csak megerősítették, hogy az örmény Koszovóban ismét növekszik a feszültség (ČSTK) - Hat független politikai párt azzal fenyegetőzik, hogy bojkottálni fogja az első szabad választásokat Szerbiá­ban, amennyiben a kormányzó kommu­nisták nem módosítják" a választási tör­vényt. A Belgrádban kiadott nyilatkozat­ban az ellenzéki pártok azzal vádolják a szerb kommunistákat, hogy mindenáron győzni akarnak a választásokon, amelyek megrendezését a jövő év elejére tervezik. Az említett pártok követelik a szabad hozzájárulást a hírközlő eszközökhöz, képviselőik részvételét a szavazatszám­lálásnál, valamint a választási kampány meghosszabbítását. Koszovóban a relatív nyugalom után - úgy tűnik - ismét kiéleződik a helyzet, Hajrulah Gorani, az autonóm tartomány független szakszervezeteinek elnöke szerdán közölte: szeptember 3-án az összes koszovói albán általános sztrájkot kezd. Hangsúlyozta: a helyzet további alakulásától függ, hogy a munkabeszün­tetés egy napig vagy egy hétig fog tartani. Kizárólag politikai jellege lesz a sztrájk­nak, amellyel a Koszovóban bevezetett rendkívüli intézkedések ellen kívánnak tiltakozni. vezetés képtelen saját erőből lefegyve­rezni az örmény harci csoportokat. A szovjet fegyveres erőknek azonban sikerült felszámolniuk az örmény fegyve­resek néhány bázisát, amelyekről táma­dásokat indítottak az azerbajdzsán terüle­tek ellen. A legutóbbi fegyveres össze­csapás térségébe a szovjet hadsereg újabb alakulatait irányították, harckocsik­kal és páncélozott csapatszállítókkal együtt. Az örmény parlament tegnap függet­lenségi nyilatkozatoľogadoU el, s a doku­mentum megállapítja: Örményország szuverén állam, amely szerződéses ala­pon fog tartozni a szovjet föderációhoz. Azonnali hatállyal megváltoztatták a köz­társaság nevét is, az örmény Szovjet Szocialista Köztársaságot ezentúl ör­mény Köztársaságnak hívják. Tegnap a türkmén parlament is jóvá­hagyta a nyilatkozatot a köztársaság álla­mi szuverenitásáról. Eszerint ez a közép­ázsiai köztársaság fenntartja magának a jogot a szabad kilépésre a Szovjetunió­ból és önállóan kíván dönteni politikai és gazdasági rendszeréről. A tádzsik parlament szintén a szuvere­nitásról tanácskozik. Ezenkívül további törvénytervezetek is szerepelnek a napi­renden, többek között a tulajdonról, a bér­letről és az önkormányzatról. Egész Litvánia területén megszólaltak tegnap délben a harangok, jelezték a köz­társaságban megrendezett Európa Hét fő akciójának, a litván-lengyel határ töme­ges átlépésének kezdetét. Nemcsak a szovjet köztársaságok lakosai vettek részt ezen az akción, hanem a kelet­európai országokból, így Csehszlovákiá­ból érkezettek is. A szervezők szándéka az volt, hogy a határátlépéssel megnyíljon az út a szabad világ felé és felgyorsuljon a Szovjetunió nyugati határai feletti ellen­őrzés átadása a litván kormány hatáskö­rébe. Vilniusi információk szerint nemcsak tegnap, a Molotov-Ribbentrop paktum aláírásának évfordulóján rendeztek határ­átlépést, hanem már egy nappal koráb­ban is. A szovjet határőrök a szervezett akciót nem akadályozták, nem került sor komolyabb vitákra, bár - szerdai moszk­vai hírek szerint - a KGB megerősítette erőit a határon, azzal a nem titkolt szán­dékkal, hogy az akciót megakadályozza. Gorkij ismét visszakapta eredeti nevét, újra Nyizsnyij Novgorodnak hívják ezt az ősi orosz várost. Szerdán döntött erről a területi tanács, s ezentúl a területnek is Nyizsnogorodszkij a neve. A bolgár parlament elfogadta a kormány lemondását Jósolni is nehéz Az, hogy Kubában relatíve rövid időn belül komoly politikai változáso­kat várnak, nem titok. Amerikai mó­don közelítette meg ezt a témát az Amerika-közi Biztonsági Bizottság (CIB), amely pályázatot írt ki a politi­kai mozgás kezdetének legponto­sabb előrejelzésére. A The Miami Herald című napilap szerint a győztes két személyre szóló kubai luxusutat nyer. Az akció szervezői eddig állító­lag több mint száz választ kaptak. Ezekből az derült ki, hogy a válasza­dók túlnyomó többsége a jövő évben várja a változásokat. Az egyik jós március 22-ét jelölte meg. (ČSTK) (ČSTK) - A bolgár parlament kép­viselői szerdán elfogadták Andrej Lukanov miniszterelnök kormányá­nak augusztus 7-én benyújtott le­mondását. Egyben megbízták a mi­nisztereket, hogy az új kabinet meg­alakításáig folytassák munkájukat. Ez a- lépés összhangban van az újonnan megválasztott parlament ülésének programjával. A döntést megelőzően hosszas vita folyt a kor­mány tevékenységéről. Lukanov elismerte az ellenzék egyes kifogá­sainak jogosságát, azonban nem ér­tett egyet azzal az állítással, hogy a kabinet lassan dolgozott és hathó­napos tevékenysége elfecsérelt idő volt. Bulgáriát lejáratná, ha Todor Zsivkovot, az ország egykori legfel­sőbb vezetőjét meghallgatásra a parlamentbe hívnák. E lépés meg­valósítása a törvény durva megsér­tését jelentené - áll a Bolgár De­mokratikus Jogászok Szövetségé­nek nyilatkozatában. Ez a szervezet hibásnak és laikusnak nevezte ezt a szándékot, mivel Zsivkov ellen még folyik a vizsgálat és a parla­mentben olyan dolgokról kérdeznék őt, amelyekért a bíróság előtt kell felelnie. 'A bolgár belügyminisztérium szó­fiai városi főigazgatóságának tagjai szerdán tömegesen kiléptek a Bol­gár Szocialista Pártból (a volt kom­munista párt). Nyilatkozatukban, amelyet a BTA hírügynökség is köz­zé tett, támogatták azt a gondolatot, hogy a minisztérium a jövőbert le­gyen pártatlan. Gondok a magyar-NDK kereskedelemben A Magyar Hírlapnak adott tegnapi ex­kluzív nyilatkozatában Antall József, Ma­gyarország kormányfője államtitkári szin­tű magyar-NDK-NSZK vegyesbizottság felállítását javasolta a magyar-NDK ke­reskedelem és gazdasági együttműködés problémáinak megoldására. Antall hang­súlyozta, hogy a német egység létrejötte Magyarország számára hosszú távon bi­zonyosan előnyös, mivel szoros gazdasá­gi együttműködést tesz lehetővé. Rövid távon azonban úgy tűnik, hogy ebben az évben 500-800 millió márka veszteség éri az NDK-tól a magyar gazdaságot az elmaradó export és az NDK-igényekre szabott kooperációk felszámolása miatt. Meg kell oldani az esetleges nem teljesí­tésből fakadó helyzetet - mondotta továb­bá a kormányfő. Magyarországnak több­féle javaslata is van. Az egyik például az, hogy az egyesített Németország - illetve amíg létre nem jön, addig az NSZK és az NDK - még egyszer megvizsgálja, hogy a megkötött szerződések alapján a szállí­tásokat hogyan lehetne mégis lebonyolí­tani. A másik lehetőség a kétoldalú vagy közöspiaci keretek között megvalósuló kompenzációs alap létesítése. M égsem nyílt meg a múlt héten - még arra a pár napra sem - a két Koreát elválasztó határ. Iga­zuk volt azoknak, akik Phenjan kez­deményezése mögött azonnal pusz­ta propagandát láttak. Ebből az esetből két tanulságot tudnék levon­ni: amint reális lehetőség nyílik arra, hogy alapvető fordulat következzen be a két Korea viszonyában, a KNDK azonnal visszatáncol. A másik: a propaganda kényes jó­szág, olykor bumerángként vissza­üthet. Most tízezrek várták mindkét oldalon a sorompó felnyitását, s az emberek csalódottsága nem éppen Kim Ir Szen presztízsét növeli. Nézzük, miről volt szó. . Eredetileg a KNDK javasolta, hogy a japán uralom alóli felszabadulás 45. évfordulója alkalmából augusz­tus 13-tól öt napra nyissák meg a demilitarizált övezetet. Szöulban napokon belül több mint 60 ezren nyújtottak be kérvényt, hogy átme­hessenek Északra. Ettől Phenjan megijedt, a kezdetben meghirdetett „eszméivel" ellentétben azonnal e/-~ fogadhatatlan, illetve az idő rövidsé­ge miatt teljesíthetetlen feltételeket támasztott. Az elfogadhatatlan felté­tel: Phenjan akarta kiválogatni azo­kat, akik átmehettek volna Délről a KNDK-ba. A teljesíthetetlen: Szöul törölje el azt a nemzetbiztonsági törvényt, amelyet Phenjan sérelmez, mert kommunistaellenes kitételeket tartalmaz. De ezt csak a parlament tehette volna meg, s a KNDK-ban pontosan tudták, hogy a dolog pár nap alatt nem bonyolítható le. Ez az egész ügy pedig azért ne­vezhető Phenjan visszatáncolásá­nak, mert korábban, július 26-án Panmindzsonban a két fél 19 pontos megállapodást írt alá. Eszerint szep­tember 4-e és 7-e között Szöulban találkozik a két miniszterelnök. Ilyen történelmi eseményre még nem volt példa a félsziget megosztottsága óta, ráadásul a második forduló idő­pontjáról is döntöttek: ez október 16-a és 19-e között lesz Phenjanban. Már a helyszínekre is érdemes oda­figyelni, hiszen a KNDK eddig na­gyon ügyelt arra, hogy mindenféle tárgyalást kizárólag a demilitarizált övezetben levő Panmindzsonban tartsanak, így is jelezve: nem ismeri el a dél-koreai rendszert. De most már a Nagy Vezér lehetőségeiből vezércselre nem futja, újra eljárta tehát sajátos tangóját: egy lépés előre, két lépés hátra. (Szó szerint értendő, nem akartam semmilyen szerző semmilyen művére utalni.) Vagyis: azért mégse legyen annyira jó a légkör a miniszterelnöki találko­zó előtt... Miért volt szükség az egész szín­játékra? Az észak-koreai rendszer lépéshátrányba került, lassan olyannyira elszigetelődik, hogy Kim Ir Szen erőnek erejével fel akar mutatni valami aktivitást. Csak ép­pen nem hajlandó észrevenni, hogy „kizökkent az idő", de az ő ideje, ezt pedig helyrehozni sem lehet. A lát­szatkezdeményezések módszere a jelenlegi nemzetközi helyzetben nemcsak túlhaladott, nevetségessé ÚJ SZÓ 1990. Vili: 24. KI. .ugalomra, józanságra van szükség, IMy mert baj van. Nagy baj. Megint az a veszely fenyeget - az utóbbi tíz-tizenöt évben, ki tudja, már hányadszor? -, hogy a Közel­Keleten komolyabb háborúvá terebélyesedik egy helyinek indult konfliktus. Mivelhogy nemcsak regionális érdekek ütköznek itt egymással. Kez­detben volt az olaj - mint már oly sokszor. De néhány héten belül úgy elfajultak a dolgok, hogy az olaj már kezd másodrendű lenni. Most már elvekről van szó, egyetemes elvekről, meg ártat­lan emberek ezreinek életéről - s nem kis mér­tékben a világ most alakuló, jobb, igazságosabb, tisztességesebb rendjéről. Két héttel Kuvait lerohanása után a Zbigniew Brzezinski, a tekintélyes amerikai politológus, Carter elnök egykori nemzetbiztonsági tanácsa­dója még azt írta a The Washington Postban, hogy ami az USA érdekeit illeti, az első helyen a stabil olajforrások biztosítása áll, a nyugati világnak ésszerű áron kell hozzájutnia ehhez a fontos energiahordozóhoz. Irak kivonulása Ku­vaitból csak a másik fő cél, s mivel gyakorlati szempontból ellentétben áll az első biztosításá­val. ezért másoHronHijj/ónt kszGÍGHCJŐ. Magyarul: ha Irak garantálja, hogy elfogadható áron szállít olajat a nyugati világnak akár a saját, akár a bekebelezett kuvaiti forrásokból, kompromisz­szumot lehet vele kötni, nem kell nagyon forszí­a kis emirátus szuverenitásának helyreállí­tását Éppen * ~ ajánlotta Brzezinski - kerülni kell a hisztériakeltést, nJ.Tľ «abad túl nagy nyo­mást gyakorolni Bagdadra, mert akKu.'w^ 3' 1 sem olaj, sem Kuvait nem lesz. Csakhogy már napok óta nem elsősorban az olajról van szó, így Brzezinski jó egy héttel ezelőtti, akkor elfogadhatónak tűnő okfejtése má­ra érvényét vesztette. Amit azonban változatlanul érdemes megszívlelni, az tanácsa, hogy itt és most józanságra, higgadtságra van szükség. Ugyanis a konfliktus kirobbanásakor csak a nyu­gati államokból 13 ezren éltek-dolgoztak Irakban és Kuvaitban. Rajtuk kívül pedig ezrek és ezrek más, jobbára arab államokból. Végeredményben ez utóbbiak biztonsága sem szavatolt, hiszen az Csak higgadtan! arab világ is szinte testületileg Irak ellen fordult. De elítélte a külföldiekkel szembeni barbár bá­násmódot az óvatoskodó Jemen, Jordánia és Líbia is. Végeredményben csak a palesztinok álltak ki Szaddam Husszein mellett, ráharaptak az orruk előtt elhúzott mézesmadzagra, hogy Kuvait szuverenitásának helyreállítása összeköt­hető Izrael kivonulásával a megszállt palesztin területekről. Arafaték is ugyanarra az álláspontra helyezkedtek, mint a megdöntött kuvaiti vezetés, miszerint az államiság felújítása érdekében „akár az ördöggel is szövetségre lépnek", csakhogy ördőy ŠS Ö.^ÖQ, szövetség meg szövetség között nagy a különbség. Világméretű felhördülést váltott ki Szaddam Husszein döntése, hogy az iraki stratégiai objek­tumok védelmére élő pajzsként használja a nyu­gati, elsősorban amerikai és brit, de a francia állampolgárokat is, s még a többieket sem na­gyon engedi ki az országból. Olyan lépés ez, amilyenre eddig nem nagyon volt példa. Az iraki e iV£k mintha a korábban oly gyűlölt Irántól tanult volna, mirriiiS Teherántól lopta volna az ötletet. Bár - ezt feltétlenül le kell szögezni - ennyire az iszlám fanatikusok sem voltak embertelenek. Mivel az 52 amerikai túsz teheráni esete és a mai helyzet között azért van némi analógia, nem meglepő, hogy a nyugati szakértők már azt latolgatják, hogyan lehetne a mostani túszok százait kiszabadítani, hogyan lehetne Irakot úgy térdre kényszeríteni, hogy ezeknek az ártatlan embereknek ne essen bántódásuk. A számos terv és ötlet összevetése, előnyeinek és hátrá­nyainak a mérlegelése után levonható következ­tetés: sehogy. 1980 áprilisában az amerikai tú­szokról tudták, hányan és hol vannak, mégis csúfos kudarcot vallott a kimentésükre indított akció, pedig az amerikaiak beszivárogtak Iránba, s a helyi disszidensek is segítettek nekik. Most egészen más a helyzet, nem tudni, hová hány túszt szállíttatott az őrült iraki diktátor. K özben a stratégák azon vitáznak, hogy inkább a légierőt vagy a szárazföldi csa­patokat volna-e ésszerűbb és hatékonyabb be­vetni az irakiak ellen. Lényegében több terv is kész már az iraki repülőterek kiiktatására, de azért tovább folvjK 2 nyolc évig tartó iraki-iráni háború nagy csatáinak, egész lefolyásának elemzése, hogy világossá váljék: melyik harcmo­dor „ül", s meiy'm a z irakiaknak. Lehet, katonai szempontból ezek a tervek valóban jurv, megalapozottak, de van egy óriási hibájuk, amit szerzőik nem is tagadnak: egyik sem képes garantálni a túszok megmentését, de még vi­szonylagos biztonságát sem. Tehát: csak hig­gadtan! Husszein barbár terve ugyanis paradox módon éppen arra épít, amit teljes mértékben nélkülöz - a humanizmusra. GÖRFÖL ZSUZSA illetően a nagy Vezér hamarosan mattot kaphat, s az egészre a belső helyzet még csak rátehet egy lapát­tal. Mára már nyilvánvaló, hogy az ország gazdasági állapota kataszt­rofális, a befelé fordulás, az önerőre való támaszkodás kudarcot vallott. S itt belépnek a külső tényezők is. Kim Ir Szen legfőbb kül- és belpoliti­kai célként hirdette meg Korea egyesítését. De ezt úgy képzeli el, hogý az egész félszigeten a kommu­nista rendszer fog győzni. Csakhogy ez már komikus: Dél-Koreát az ázsiai „kis tigrisek" között tartják számon, gazdasági csodát hajtott végre, s nem túlzás azt mondani, gazdasági nagyhatalomnak számít. (Igaz, még nem Japán, de...) A volt kelet-európai szocialista rendsze­rek, Kim Ir Szen távolabbi szövetsé­gesei, megszűntek létezni, az új kor­mányok pedig sorra felvették - ha­zánk is - a diplomáciai kapcsolato­kat Szöullal. Maradt volna a két nagy szövetséges: a Szovjetunió és Kína. Moszkva folyamatosan átértékeli nemzetközi politikáját, s a Phenjan­ba irányuló szovjet szállítások a jö­vőben már nem lesznek olyanok, mint eddig. Ráadásul a már említett nagy nyitás eredményeként Ro Te Vu még az idén Moszkvába utazik, hogy hivatalosan is rendezzék a szovjet-dél-koreai viszonyt. Hi­szen a két ország között erőteljesen felfelé ívelnek a gazdasági kapcso­latok, a Szovjetunió hitelek formájá­ban vár gazdasági segítséget Szö­ultól. Ami a diplomáciai kapcsolatokat illeti, Kína még nem jutott el eddig Dél-Koreával, de hamarabb kezdte vele a gazdasági együttműködést, mint Moszkva. A kínai-KNDK kap­csolatok még mindig jók, viszont Kim Ir Szennek számítania kell arra, hogy Peking őmiatta nem fogja fel­adni külgazdasági és külpolitikai ér­dekeit. Tehát már mindenki elismeri, hogy a félszigeten két Korea van, csak a Nagy Vezér nem hajlandó erre. Ami még nem lenne baj, hiszen Szöul is hajlandó tárgyalni az egye­sítésről, de az már teljesen nyilván­való: ez nem történhet meg a Kim Ir Szen-féle kommunizmus zászlaja alatt. Reális esélye itt is a német példának lehet. Azt talán mondani sem kell, mennyire abszurd ötlet lett volna például egy honeckeri recept szerinti német egyesítés, vagyis el­várni a nyugatnémetektől, hogy a keletnémet életszínvonal és de­mokrácia után áhítozzanak. KA q még az látszik valószínű­IVId nek, hogy Koreában a falbontás sokkal hosszabb folya­mat lesz, mint Berlinben volt. Ugyanakkor a Nagy Vezér az emlí­tett tényezők miatt rákényszerült ar­ra, hogy nyisson Dél-Korea felé, ennek a kényszerhelyzetnek lesz az eredménye a kormányfők párbeszé­de. A kérdés az, hogy az első lépé­sek után nem gyorsulnak-e fel itt is az események olyan lavinaszerűen, mint például Kelet-Európában. Mert ez a lehetőség sem zárható ki. MALINÁK ISTVÁN Salvador Zsákutcában a tárgyalások (ČSTK) - A Costa Rica-i San Jóséban szerdán eredmény nélkül fejeződtek be a salvadori kormány és a Farabundo Marti Nemzeti Felszabaditási Front képvi­selői közötti tárgyalások a 10 éve tartó harcok befejezéséről. Al ľľľľ kéovis e~ lője szerint, aki a két fél között közvetített, a megbeszélések zsákutcába kerültek. Oscar Santamaria, a kormányküldöttség vezetője kijelentette, azért nem értek el előrehaladást a tárgyalásokon, mert a partizánok elfogadhatatlan követelése­ket támasztottak. T 3 n g ó is teszi a szerzőjét. Hasonlóan járt el a Vezér a közelmúltban, amikor Moszkva Ázsia-politikájának törté­nelmi tetteként értékeltük Gorba­csov és Ro Te Vu elnök San Fran­cisco-i találkozóját. Ezt Kim ír Szen súlyos csapásként élte át, hiszen e csúcstalálkozóval Moszkva lénye­gében hivatalosan is elismerte Dél­Koreát. Ezért közvetlenül San Fran­cisco előtt tett Phenjan nagy sietve „új" leszerelési javaslatot, mondani sem kell, hogy semmi új nem volt benne. Lépéshátrányról volt szó az előbb, de talán pontosabb lenne úgy fogalmazni, hogy a külkapcsolatokat

Next

/
Thumbnails
Contents